Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-25 / 121. szám
■« NÉPLAP 1952 MÁJUS 23, VAAAIUN AP BOSZORKÁNYPEREK SZATMÁRBAN 1 745-BEN AZ ENCSENCSI Szégyen-teJje* írások Peksze- irrik előttünk: „... Felvétetett a per Reketye Heléna császiói lakos eilen, ki boszorkányságának kétségbevonhatatlan jeleit adta. Arra ítéltetett, hogy a kínzások minden nemével vallassák ki, kik voltak bűntársai, azután pedig égessék meg ...,Felvétetett a per Kós Anna tyukodí lakos ellen, ki boszorkányságának „Felvétetett a per Czígány-Horváthné, császiói lakos ellen ..s így tovább. A periratok dátuma 1745! Hétszáz esztendővel azután, hogy Magyarországon Könyves Kálmán betiltotta a boszorkányégetést! Még a félszabadulás előtti írások is a „kor szégyenfoltjának'' nevezik ezeket a szatmári boszorkánypereket, amelyeknek fö szervezője a klérus, az egyházi reakció volt. Nézzük meg közelebbről e perek történelmi hátterét, Rákóczi dicsőséges szabadság- harcának leverése után a haza- áruJók megkapták a zsarnoki Habsburg-báztól jutalmukat. A szatmári „béke” megkötője, Károlyi Sándor uradalmakat, grófi címet és 50,000 forintot kapott árulás! díjként. S a legnagyobb áruló, a katolikus klérus jutalmul a leghatalmasabb tényező lett az országban. A gyarmatosítók maradéktalanul kizárólag a katolikus főpapságban bíztak, mert már tapasztalták, hogy a magas klérus mindenkor ellensége a nép haladó mozgalmainak. Rettenetes elnyomatás nehezedett a népre. Mérhetetlen adókat kellett fizetni, garázdálkodó császári katonaságot kellett eltartani s emellett saját földesuraik, papjaik terhét is nyögték. Ami a császári katonaság eltartását illeti, Szatmár megyének mintegy 3000 katona-, és több, mint 2000 lóporciót ketlebt adnia havonta. Ugyanakkor Szatmáriján 1742-ben rémitő pestis- járvány pusztított s egész falvak népieíenedtek el. A katolicizmus eszmei fegyver volt a Habsburgok kezében az elégedexleoek ellen, a jobbágyok ellen, fokozottabb kifosztásukra. A főpapok bennűltek az országos és megyei vezető- helyeken, kezükben volt az oktatás » jövedelmük nagyobb volt a leggazdagabb főurakénál, óriásivá növekedett a papok száma- Ebben az időszakban misíden ötszázadik lakosra jutott egy pap, vagy szerzetes! A nemkatolikus jobbágyoktól is beszedték erőszakkal a papi tizedet és más egyházi szolgáltatásokat. Hatalmas méreteket öltött a lelki terror. Református halottakat nem engedtek addig eltemetni, míg ki nem fizették értük a stólát a katolikus papoknak. Gyermekeket raboltak és egész községeket űztek a pusztaságba „eretnekség" miatt, mint Erdőd, Tiszaörs parasztjait. A legsötétebb babona uralkodott ,,csodatevő-képek'' bukkantak a felszínre — mint például a máriapócsi „csodatevő-kép" is. Jégeső, tűz, marhavész, betegség ellen amuletteket osztogattak, amelyeket jezsuita szabályok szerint kellett használni. A pestisjárvány idején a kormány füstölőket küldött Szatmárija „gyógyszerül", amelyek tömjénből, kecskeszarvból és lókörömből állottak. A haladó könyveket. írásokat, röpiratokat máglyán égették el a papok — egyszóval minden erejét felsorakoztatva védelmezte a katolikus egyház a feudalizmust, az önkényuralmat. Hogy menynyire zsarnok és hatalmaskodó kapzsi volt a klérus, arra jel-, lemző, hogy még a nemesi szat-! mármegyei közgyűlés is követeket menesztett az egri püspök) hoz, hogy „engedje le a dézsmál 7—800 forintra." S a sötétséget, babonát, vak- hitet terjesztő egyházi reakció 1700 derekán, amikor Európábam, Franciaországban már gyuíadoztak a polgári forradalom tüzes, amikor már recsegett- ropogott a hűbéri rend rozoga tákolmánya, ebben az időben felélesztette az inkvizíciók, a sötét középkor szégyenteljes embertelenségét: — a boszorkányégetést, Mindezt a nép megfélemlítésére. Az ártatlanokat égető máglyák füstje sötéten, komoran csapott az égre, az ártatlanok jaj-kiáltásai azonban nem rázták meg a főpapokat, a jezsuitákat, akiket ekkor telepítettek le „hittérítés" céljából Szatmárban. Az ártatlanoknak „súlyos bűnük" volt: protestánsok, „eretnekek" voltak. * 1745, rekkenő nyári délután A tárgyaláshoz minden elő volt készítve. Hosszú asztal állott a vén tölgy alatt, leterítve földig érő fekete posztóval. Az asztalon vaskos biblia s egy kereszt. A fő helyen karvalyorrú jezsuita ült, mellette Jékey László szolgabíró, egy írnok. Távolabb az asztaltói fedetlen kút volt, mellette vaslábakon izzó parázzsal telt üst. Egykedvűen turkált benne a hóhér egy harapófogóval. Szembe az ítélőasztallal, vagy ötven méterre már feltomyozva fenyegetőzött a máglya. A porkolábok elővezették az első „vádlottat", a tyukodí Kós Annát, A jezsuita előrehajoK. aztán hirtelen rákiáltott: — Nevezd meg boszorkány, vagy kanördőg társaidat, azokat kinek hívják és hol laknak? A lány dacosan vetette fel fejét. — Minthogy magam sem va gyök boszorkány, nincsenek boszorkánytársaim. s nem tudok afélc mesterséghez! A jezsuita elvörösödött, öklével rácsapott az asztalra, hogy a biblia is felugrott, s a kereszt megingott, intett a föhóhémak —Vallassátok! — rikácsolta a barát. A hóhér segédeivel megragadta a lányt. Letépték róla az inget. Jobbkezét ballábához, balkezét jobblábához kötötték, oda- hurcolták a kúthoz s egy kötélen aláentgedték. A lány felsikol- tott, aztán a feje felett öss.ze- csapódó hullámok elfojtottak minden hangot. A jezsuita kérdezte:-— Alámerült-e? A hóhér igent intett, A pap az írnok felé fordult: — A boszorkányság kétségbe vonhatatlan jele! A lány kétségbeesve rázta a fejét. Újabb kínzás következett. Tüzes harapófogóval. Úgy gondolták: ha nem használ a víz, használ a tűz Jajkiáltások re- megtették meg a környék jobbágyviskói lakóinak szívét, égetthús fanyar édeskés szaga terjengett a levegőben. A hóhér cafatokat tépdesett a szeren-[ esétlen húsából. Ám ő álhatatosj volt. Mint a periratok mondják:! „a kínzások három fokát állha-| tatosan kiállta, de amikor a hóhér a negyedikbe akart fogni, kérte, hogy álljon meg, mert vallani akar." S ekkor a jezsuita, mint aki betöltötte hivatását, átadta a vallatást Jékeyj szolgabírónak. A megkínzott, meggyötört Kós Anna maga sem tudta, mii beszél: „Szilágyi puszta házában esküdtem közibük. Sem asztalunk, sem székünk nem volt, hanem csak körülültünk a ház közepin a földre, úgy ettünk. Volt valami világosság is a házban. De az sem nem gyertya, sem pedig tűzvilág nem volt. Magam sem tudom, mi lehetett. Mely világosságot öreg Sz. Jánosné hordozta. Az ételt elvégezvén, az angyalosi Cs-né mintegy másfélarasznyi sípot vett elő és azt fújván, mindnyájan mintegy félóráig táncoltunk ottan a sípossal együtt,.. elvégezvén mindnyájan szárnyra keltenek és oly kevés idő alatt, míg kétszer a míatyánkot el lehetett volna mondani, Titkodra hazamentünk. De mivel én Ba bócsnénak lova voltam, ötét elsőben a maga házához haza kellett vinnem. Az holott, a nyerget Babócsné az hátaimul, az hárs- bul csinált is fejeimül lehúzván, újra is feljebbnevezett kenőcscsel fejem tetejét., két tenyeremet, talpamat Babócsné megkenvén, a Szilágyi András házában, az hol kimentünk vala, visszarepültem..." Kós Annát ezekután máglyán égették el. Még el sem szállt a pernye, már ott állt a jezsuita előtt a másik vádlott. Rémülten, összetörtén a császiói Rekettye Heléna, A barát felállóit és úgy kérdezte kenetteljesen. — Azért teremtett e az Isten, hogy üdvözölj és ő szent felségét imádjad? A lány rebegte: Azért.. . A barát hangja felcsattant, mint a korbács: — Ki adott okot, avagy kicsoda ingerlett arra, hogy az ördöggel szövetkezzél, valid meg! S jöttek sorra a vádlottak. Kós Anna, Rekettye Heléna, Rekettye Píla, Babócs András- né s a többiek. Az ítélet egy volt: máglyahalál. Az ég kormos lett a máglyákon elhamvadt ártatlanok pernyéjétől. A falvakban sorra jártak a barátok s szószékeken, piactereken hirdették: „Sokan a világ botrányára, kitérnek a római katolikus és görögkatolikus vallásból..." A vagyonosabbakat, mint például Domahidy Istvánt csak egyévi börtönre ítélték, a szegényeknek halál a büntetésük. — Mindez megfélemlítésül: eszébe ne jusson valakinek, hogy felkeljen a szabadság és jog védelmére! Ám a forradalmi eszmék terjedését nem sikerült a katolikus egyháznak sem erőszakkal, sem félrevezetéssel megakadályozni. Az 1789-es francia polgári forradalom felébresztette Magyarország józanul gondolkodó elemeit is s mindtöbben vetették „vigyázó szemeiket" Párizsra. Lapunk május 22-i számában cikk jelent meg „Az amerikai imperialisták, háborús gyujtoga- tők ügynöke: Kovács József en- csencsl pap” címmel. Kovács József a cikkre azt válaszolja: ő a nép barátja, ő nem ellensége a békének. Ám van egy közmondás, amelyik a sánta kutyáról és a hazug emberről példálózko- di'k. Ugyanakkor, amikor Kovács József azt állítja, hogy a nép barátja, a következőkkel „igazolja”'állítását: „Hogy a termelőszövetkezeti csoportban torzsalkodás van, annak nem vagyok oka. A torzsalkodás oka az, — mondja tovább Kovács József, a nép „barátja” és lelkiatyja, hogy az encsencsi népnél önzőbb, fukarabb, kapzsibb nép nincs az egész in egyeljen. Az encsencsi embereik jött-mentek, kupecek s ezek alól, sajnos, nem kivételek a presbitérlumi tagok, így például Szabó István sem. Még az egyházi kerületi hozzájárulást sem hajlandók fizetni s kénytelen voltam megfenyegetni őket, hogyha nem fizetnek, büntetést kapnak a kerülettől. így aztán most, hogy a csoportban előlegosztás volt, a fenyítés hatására sikerült az eddig 15 forintos perselypénzt közel 300 forintra felemelni vasárnap ...” A vak is láthatja, hogy furcsa egy nép. barátról van itt szó, aki így gya- lázza, így becsmérli saját híveit! Kegyes szavak ezek, nagyon kegyes'szavak! Ha fizetsz nekem, akkor becsületes ember vagy, — ha nem fizetsz, akkor kapzsi, Önző, fukar, jött-ment, kupec. De mit is lehetne tőle mást várni?! Kovács József erősen fájlalja, hogy a cikk neon adott h(i képet róla. Valóban! A cikk nem beszélt például arról, hogy a felszabadulás előtt Szatmárnémetiben a közüzemeknél osztályvezető-helyettes volt s miután ott hétköznaponként elbánt a munkásokkal, vasárnap a templomban helyet ígért nekik a „mennyeknek országában”. Igen, 5 a nép „barátja” volt mindenkor. csak éppen szorított egyet- egyet a horthy-közigazgatás nép- elnyomó présén. A cikk nem beszélt arról, hogy úgyszólván az utolsó pillanatig tábori lelkész volt hadnagyi rangban a német, nácik, magyar fasiszták hadseregében, — oly közkedvelt személyiség, hogy feleségét. is magával vihette a csapattal. Igen, ő a nép „barátja” volt, csak éppen kegyes szavakkal uszított gyilkosságra, a felszabadító Szovjetunió elleni gyalázatos háborúra. A nép ellenségének, Kovács Józsefnek gyalázkodó mocskolő- dásai nem érnek fel a becsületes, hazaszerető, kötelezettségeit egyre jobban teljesítő encsencsi nép csizmasarkáig sem, azonban ez a nép azt is kijelenti: nem tűri, hogy nevét és becsületét büntetlenül ócsárolhassa bárki is! Még ha az hamis hangon a „nép barátjának” is nevezi magát ... A villanytelep már túlte A villanytelep DISz.-fiataljaij közösen vesznek részt a fémgyüj f tesben. A Béketalálkozó tiszteleté-! re azt vállalták, hogy 50 mázsa) j fémet gyűjtenek. Ezt a vállalást! kát 23-án már jóval túlteljesítet ték, 110 mázsa vashulladékot é 99 kiló színesfémet gyűjtöttek. Most újabb vállalást tettek. Azt Ígérték, hogy június 1-ig még 20 Ijesítette gyűjtési tervét mázsa fémet gyűjtenek. A fémgyűjtésben legjobb munkát végeztek Oláh Gyula szervezőtitkár és j a trafó-javítóműhely tanulói. A. trafómühely DISz.-fiataljal közül jó munkájukkal Friderikuss Sándor, Barna Mária és Gebri Teráz tűntek ki. (Negyesi Mikiás tudásit Qrtic jelentése.) Újabb 200 mázsa vasat gyűjtenek a mátészalkai járás MSZT aktívái A mátészalkai járásban az MSzT- szervezetek aktivál szép mankót' fejtettek eddig ki a fémgyűjtés érdekében. Több mint G00 mázsa fémhulladékot gyűjtöttek 24-ig. A mai fémgyűjtésre szervezeteink aktívái MSzT-brigádokat alakítottak, egymást versenyre hívták és vállalták, hogy vasárnap újabb 200 mázsa fémhulladékot gyüjte nek. Aktíváink a fémgyüjtő hónap alatt állandó felvilágosító munkát is folytatnak s ennek folytán szer. vezeteink aktívái sok taggal gazdagították szervezeteinket. FI LEP GÁBOR, MSzT. járási titkár Az újfehértói II. számú általános iskola úttörő- csapata „Fémgyűjtéssel a békééit” jelszóval a fémgyüjtési hónap alkalmából versenykihívást intézett Üjfehértó többi úttörőcsapatához a fö Id m ü vessző vet kezet vú n do rz ászl a jáérf. A versenyfeltételek a következek : 1. Az iskolaegységek a hoz zajuk tartozó tanyákkal együtt vesznek részt a versenyben. 2. A begyűjtött legkisebb mennyiség 50 mázsa. Ha egy tanya fémgyűjtése eléri az 50 mázsát, mint önálló iskolaegység vesz részt a versenyben. 3. A verseny értékelése a hiteles vételi jegyek alapján történik. 4. Az értékelés 1952 június 2-án lesz az újfehértói II. számú általános Iskolában, HILÓCZKI JÁNOS, ae úttörő csapattanács elnöke. A Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói is kiveszik részüket a vas-, fém- és hulladékgyűjtésből. A dolgozók eddig 300 kiló színesfémet, 14.56 mázsa papírt, 104 kiló üveget és 202 kiló gumit gyűjtöttek. A gyűjtésnél jó munkát végzett a 81. számú bolt, a 20-as számú bolt, ahol 208 kiló papír gyűlt Ibe, a Gl-es műszaki bolt, ahol 200 kiló hulladékgumit gyűjtöttek a dolgozók. A Kiskereskedelmi Vállalat központjának dolgozói 140 kiló vasat és 30 kiló papírt gyűjtöttek. Szorgalmasan gyűjtenek a csengeri úttörők „A minisztertanács fémgyüjtési határozata átolvasása után az úttörő-tanács brigádokat szervezett a lelkes úttörőcsapatból, — számol be levelében Borbás Jómos csengeri levelező. — A brigádok eredményeit és a* összegyűjtött hulladékok mennyiségét minden nap ismertetik. A nemes verseny kifejlesztésével szinte óráról órára változik a brigádok közti elsőség. A legutóbbi jelentés szerint 8—9 mázsa vasat és 16 mázsa egyéb hulladékot gyűjtöttek össze, úttörőink büszkék munkájuk eredményére és még több vasat akarnak gyűjteni népgazdaságunk számára.” A teremi Dózsa tszcs tagjainak sikeres fémgyűjtéséről Medve Ferenc levelező számol be: A tszcs.-tagok vas- és hulladékgyűjtési mozgalmat indítottak el és eddig 25 mázsa 93 kiló vegyes hulladékot szedték össze. 300 mázsa vasat gyűjtöttek egy nap alatt Záhonyban a néphadsereg harcosai, valamint a község dolgoz*«. A község valamennyi dolgozója és a honvédség együtt ajánlotta fel ezt a munkát a június elsejei hékenapra. Lelkes munkájuknak nem maradt el az eredménye: 300 mázsa vassal lettünk gazdagabbak, amiből 200 mázsát már tegnap el is szállítottak, hogy minél előbb új gépeket tudjunk adni ebből is népgazdaságunknak. Ä fémgyűjtés hírei
