Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-25 / 121. szám

■« NÉPLAP 1952 MÁJUS 23, VAAAIUN AP BOSZORKÁNYPEREK SZATMÁRBAN 1 745-BEN AZ ENCSENCSI Szégyen-teJje* írások Peksze- irrik előttünk: „... Felvétetett a per Reketye Heléna császiói la­kos eilen, ki boszorkányságának kétségbevonhatatlan jeleit adta. Arra ítéltetett, hogy a kínzások minden nemével vallassák ki, kik voltak bűntársai, azután pe­dig égessék meg ...,Felvéte­tett a per Kós Anna tyukodí lakos ellen, ki boszorkányságá­nak „Felvétetett a per Czígány-Horváthné, császiói la­kos ellen ..s így tovább. A periratok dátuma 1745! Hétszáz esztendővel azután, hogy Ma­gyarországon Könyves Kálmán betiltotta a boszorkányégetést! Még a félszabadulás előtti írá­sok is a „kor szégyenfoltjának'' nevezik ezeket a szatmári bo­szorkánypereket, amelyeknek fö szervezője a klérus, az egyházi reakció volt. Nézzük meg közelebbről e pe­rek történelmi hátterét, Rákóczi dicsőséges szabadság- harcának leverése után a haza- áruJók megkapták a zsarnoki Habsburg-báztól jutalmukat. A szatmári „béke” megkötője, Ká­rolyi Sándor uradalmakat, grófi címet és 50,000 forintot kapott árulás! díjként. S a legnagyobb áruló, a katolikus klérus jutal­mul a leghatalmasabb tényező lett az országban. A gyarmatosí­tók maradéktalanul kizárólag a katolikus főpapságban bíztak, mert már tapasztalták, hogy a magas klérus mindenkor ellensé­ge a nép haladó mozgalmainak. Rettenetes elnyomatás neheze­dett a népre. Mérhetetlen adó­kat kellett fizetni, garázdálkodó császári katonaságot kellett el­tartani s emellett saját földes­uraik, papjaik terhét is nyögték. Ami a császári katonaság eltar­tását illeti, Szatmár megyének mintegy 3000 katona-, és több, mint 2000 lóporciót ketlebt ad­nia havonta. Ugyanakkor Szat­máriján 1742-ben rémitő pestis- járvány pusztított s egész falvak népieíenedtek el. A katolicizmus eszmei fegy­ver volt a Habsburgok kezében az elégedexleoek ellen, a jobbá­gyok ellen, fokozottabb kifosz­tásukra. A főpapok bennűltek az országos és megyei vezető- helyeken, kezükben volt az ok­tatás » jövedelmük nagyobb volt a leggazdagabb főurakénál, óriásivá növekedett a papok száma- Ebben az időszakban misíden ötszázadik lakosra ju­tott egy pap, vagy szerzetes! A nemkatolikus jobbágyoktól is be­szedték erőszakkal a papi tize­det és más egyházi szolgáltatá­sokat. Hatalmas méreteket öl­tött a lelki terror. Református halottakat nem engedtek ad­dig eltemetni, míg ki nem fi­zették értük a stólát a katolikus papoknak. Gyermekeket rabol­tak és egész községeket űztek a pusztaságba „eretnekség" miatt, mint Erdőd, Tiszaörs pa­rasztjait. A legsötétebb babona uralkodott ,,csodatevő-képek'' bukkantak a felszínre — mint például a máriapócsi „csoda­tevő-kép" is. Jégeső, tűz, mar­havész, betegség ellen amulette­ket osztogattak, amelyeket je­zsuita szabályok szerint kellett használni. A pestisjárvány ide­jén a kormány füstölőket kül­dött Szatmárija „gyógyszerül", amelyek tömjénből, kecskeszarv­ból és lókörömből állottak. A haladó könyveket. írásokat, röp­iratokat máglyán égették el a papok — egyszóval minden ere­jét felsorakoztatva védelmezte a katolikus egyház a feudalizmust, az önkényuralmat. Hogy meny­nyire zsarnok és hatalmaskodó kapzsi volt a klérus, arra jel-, lemző, hogy még a nemesi szat-! mármegyei közgyűlés is követe­ket menesztett az egri püspök) hoz, hogy „engedje le a dézsmál 7—800 forintra." S a sötétséget, babonát, vak- hitet terjesztő egyházi reakció 1700 derekán, amikor Európá­bam, Franciaországban már gyuíadoztak a polgári forrada­lom tüzes, amikor már recsegett- ropogott a hűbéri rend rozoga tákolmánya, ebben az időben felélesztette az inkvizíciók, a sö­tét középkor szégyenteljes em­bertelenségét: — a boszorkány­égetést, Mindezt a nép megfé­lemlítésére. Az ártatlanokat égető máglyák füstje sötéten, komoran csapott az égre, az ár­tatlanok jaj-kiáltásai azonban nem rázták meg a főpapokat, a jezsuitákat, akiket ekkor telepí­tettek le „hittérítés" céljából Szatmárban. Az ártatlanoknak „súlyos bűnük" volt: protestán­sok, „eretnekek" voltak. * 1745, rekkenő nyári délután A tárgyaláshoz minden elő volt készítve. Hosszú asztal ál­lott a vén tölgy alatt, leterítve földig érő fekete posztóval. Az asztalon vaskos biblia s egy ke­reszt. A fő helyen karvalyorrú jezsuita ült, mellette Jékey László szolgabíró, egy írnok. Tá­volabb az asztaltói fedetlen kút volt, mellette vaslábakon izzó parázzsal telt üst. Egykedvűen turkált benne a hóhér egy ha­rapófogóval. Szembe az ítélőasz­tallal, vagy ötven méterre már feltomyozva fenyegetőzött a máglya. A porkolábok elővezették az első „vádlottat", a tyukodí Kós Annát, A jezsuita előrehajoK. aztán hirtelen rákiáltott: — Nevezd meg boszorkány, vagy kanördőg társaidat, azokat kinek hívják és hol laknak? A lány dacosan vetette fel fe­jét. — Minthogy magam sem va gyök boszorkány, nincsenek bo­szorkánytársaim. s nem tudok afélc mesterséghez! A jezsuita elvörösödött, öklé­vel rácsapott az asztalra, hogy a biblia is felugrott, s a kereszt megingott, intett a föhóhémak —Vallassátok! — rikácsolta a barát. A hóhér segédeivel megra­gadta a lányt. Letépték róla az inget. Jobbkezét ballábához, bal­kezét jobblábához kötötték, oda- hurcolták a kúthoz s egy köté­len aláentgedték. A lány felsikol- tott, aztán a feje felett öss.ze- csapódó hullámok elfojtottak minden hangot. A jezsuita kérdezte:-— Alámerült-e? A hóhér igent intett, A pap az írnok felé fordult: — A boszorkányság kétségbe vonhatatlan jele! A lány kétségbeesve rázta a fejét. Újabb kínzás következett. Tüzes harapófogóval. Úgy gon­dolták: ha nem használ a víz, használ a tűz Jajkiáltások re- megtették meg a környék job­bágyviskói lakóinak szívét, égetthús fanyar édeskés szaga terjengett a levegőben. A hóhér cafatokat tépdesett a szeren-[ esétlen húsából. Ám ő álhatatosj volt. Mint a periratok mondják:! „a kínzások három fokát állha-| tatosan kiállta, de amikor a hó­hér a negyedikbe akart fogni, kérte, hogy álljon meg, mert vallani akar." S ekkor a je­zsuita, mint aki betöltötte hiva­tását, átadta a vallatást Jékeyj szolgabírónak. A megkínzott, meggyötört Kós Anna maga sem tudta, mii be­szél: „Szilágyi puszta házában esküdtem közibük. Sem asztalunk, sem székünk nem volt, hanem csak körülül­tünk a ház közepin a földre, úgy ettünk. Volt valami világos­ság is a házban. De az sem nem gyertya, sem pedig tűzvilág nem volt. Magam sem tudom, mi le­hetett. Mely világosságot öreg Sz. Jánosné hordozta. Az ételt elvégezvén, az angyalosi Cs-né mintegy másfélarasznyi sípot vett elő és azt fújván, mindnyá­jan mintegy félóráig táncoltunk ottan a sípossal együtt,.. elvé­gezvén mindnyájan szárnyra keltenek és oly kevés idő alatt, míg kétszer a míatyánkot el le­hetett volna mondani, Titkodra hazamentünk. De mivel én Ba bócsnénak lova voltam, ötét el­sőben a maga házához haza kel­lett vinnem. Az holott, a nyerget Babócsné az hátaimul, az hárs- bul csinált is fejeimül lehúzván, újra is feljebbnevezett kenőcs­csel fejem tetejét., két tenyere­met, talpamat Babócsné meg­kenvén, a Szilágyi András házá­ban, az hol kimentünk vala, visszarepültem..." Kós Annát ezekután máglyán égették el. Még el sem szállt a pernye, már ott állt a jezsuita előtt a másik vádlott. Rémülten, össze­történ a császiói Rekettye He­léna, A barát felállóit és úgy kér­dezte kenetteljesen. — Azért teremtett e az Isten, hogy üdvözölj és ő szent felsé­gét imádjad? A lány rebegte: Azért.. . A barát hangja felcsattant, mint a korbács: — Ki adott okot, avagy ki­csoda ingerlett arra, hogy az ördöggel szövetkezzél, valid meg! S jöttek sorra a vádlottak. Kós Anna, Rekettye Heléna, Rekettye Píla, Babócs András- né s a többiek. Az ítélet egy volt: máglyahalál. Az ég kormos lett a máglyákon elhamvadt ár­tatlanok pernyéjétől. A falvak­ban sorra jártak a barátok s szószékeken, piactereken hirdet­ték: „Sokan a világ botrányára, kitérnek a római katolikus és görögkatolikus vallásból..." A vagyonosabbakat, mint pél­dául Domahidy Istvánt csak egy­évi börtönre ítélték, a szegé­nyeknek halál a büntetésük. — Mindez megfélemlítésül: eszébe ne jusson valakinek, hogy fel­keljen a szabadság és jog vé­delmére! Ám a forradalmi esz­mék terjedését nem sikerült a katolikus egyháznak sem erő­szakkal, sem félrevezetéssel megakadályozni. Az 1789-es francia polgári forradalom fel­ébresztette Magyarország józa­nul gondolkodó elemeit is s mindtöbben vetették „vigyázó szemeiket" Párizsra. Lapunk május 22-i számában cikk jelent meg „Az amerikai imperialisták, háborús gyujtoga- tők ügynöke: Kovács József en- csencsl pap” címmel. Kovács Jó­zsef a cikkre azt válaszolja: ő a nép barátja, ő nem ellensége a békének. Ám van egy közmon­dás, amelyik a sánta kutyáról és a hazug emberről példálózko- di'k. Ugyanakkor, amikor Kovács József azt állítja, hogy a nép barátja, a következőkkel „iga­zolja”'állítását: „Hogy a terme­lőszövetkezeti csoportban torzsal­kodás van, annak nem vagyok oka. A torzsalkodás oka az, — mondja tovább Kovács József, a nép „barátja” és lelkiatyja, hogy az encsencsi népnél önzőbb, fukarabb, kapzsibb nép nincs az egész in egyeljen. Az encsencsi embereik jött-mentek, kupecek s ezek alól, sajnos, nem kivételek a presbitérlumi tagok, így pél­dául Szabó István sem. Még az egyházi kerületi hozzájárulást sem hajlandók fizetni s kényte­len voltam megfenyegetni őket, hogyha nem fizetnek, büntetést kapnak a kerülettől. így aztán most, hogy a csoportban előleg­osztás volt, a fenyítés hatására sikerült az eddig 15 forintos perselypénzt közel 300 forintra felemelni vasárnap ...” A vak is láthatja, hogy furcsa egy nép. barátról van itt szó, aki így gya- lázza, így becsmérli saját híveit! Kegyes szavak ezek, nagyon ke­gyes'szavak! Ha fizetsz nekem, akkor becsületes ember vagy, — ha nem fizetsz, akkor kapzsi, Ön­ző, fukar, jött-ment, kupec. De mit is lehetne tőle mást várni?! Kovács József erősen fájlalja, hogy a cikk neon adott h(i képet róla. Valóban! A cikk nem beszélt például arról, hogy a felszabadulás előtt Szatmár­németiben a közüzemeknél osz­tályvezető-helyettes volt s mi­után ott hétköznaponként elbánt a munkásokkal, vasárnap a tem­plomban helyet ígért nekik a „mennyeknek országában”. Igen, 5 a nép „barátja” volt minden­kor. csak éppen szorított egyet- egyet a horthy-közigazgatás nép- elnyomó présén. A cikk nem be­szélt arról, hogy úgyszólván az utolsó pillanatig tábori lelkész volt hadnagyi rangban a német, nácik, magyar fasiszták hadse­regében, — oly közkedvelt sze­mélyiség, hogy feleségét. is ma­gával vihette a csapattal. Igen, ő a nép „barátja” volt, csak ép­pen kegyes szavakkal uszított gyilkosságra, a felszabadító Szovjetunió elleni gyalázatos há­borúra. A nép ellenségének, Kovács Józsefnek gyalázkodó mocskolő- dásai nem érnek fel a becsüle­tes, hazaszerető, kötelezettségeit egyre jobban teljesítő encsencsi nép csizmasarkáig sem, azonban ez a nép azt is kijelenti: nem tűri, hogy nevét és becsületét büntetlenül ócsárolhassa bárki is! Még ha az hamis hangon a „nép barátjának” is nevezi ma­gát ... A villanytelep már túlte A villanytelep DISz.-fiataljaij közösen vesznek részt a fémgyüj f tesben. A Béketalálkozó tiszteleté-! re azt vállalták, hogy 50 mázsa) j fémet gyűjtenek. Ezt a vállalást! kát 23-án már jóval túlteljesítet ték, 110 mázsa vashulladékot é 99 kiló színesfémet gyűjtöttek. Most újabb vállalást tettek. Azt Ígérték, hogy június 1-ig még 20 Ijesítette gyűjtési tervét mázsa fémet gyűjtenek. A fém­gyűjtésben legjobb munkát végez­tek Oláh Gyula szervezőtitkár és j a trafó-javítóműhely tanulói. A. trafómühely DISz.-fiataljal közül jó munkájukkal Friderikuss Sán­dor, Barna Mária és Gebri Teráz tűntek ki. (Negyesi Mikiás tudásit Qrtic jelentése.) Újabb 200 mázsa vasat gyűjtenek a mátészalkai járás MSZT aktívái A mátészalkai járásban az MSzT- szervezetek aktivál szép mankót' fejtettek eddig ki a fémgyűjtés érdekében. Több mint G00 mázsa fémhulladékot gyűjtöttek 24-ig. A mai fémgyűjtésre szervezeteink aktívái MSzT-brigádokat alakítot­tak, egymást versenyre hívták és vállalták, hogy vasárnap újabb 200 mázsa fémhulladékot gyüjte nek. Aktíváink a fémgyüjtő hónap alatt állandó felvilágosító munkát is folytatnak s ennek folytán szer. vezeteink aktívái sok taggal gaz­dagították szervezeteinket. FI LEP GÁBOR, MSzT. járási titkár Az újfehértói II. számú általános iskola úttörő- csapata „Fémgyűjtéssel a békééit” jelszóval a fémgyüjtési hónap al­kalmából versenykihívást intézett Üjfehértó többi úttörőcsapatához a fö Id m ü vessző vet kezet vú n do rz ászl a jáérf. A versenyfeltételek a követ­kezek : 1. Az iskolaegységek a hoz zajuk tartozó tanyákkal együtt vesznek részt a versenyben. 2. A begyűjtött legkisebb mennyiség 50 mázsa. Ha egy tanya fémgyűjtése eléri az 50 mázsát, mint önálló iskolaegység vesz részt a verseny­ben. 3. A verseny értékelése a hi­teles vételi jegyek alapján törté­nik. 4. Az értékelés 1952 június 2-án lesz az újfehértói II. számú általános Iskolában, HILÓCZKI JÁNOS, ae úttörő csapattanács elnöke. A Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói is kiveszik részüket a vas-, fém- és hulladékgyűjtésből. A dolgozók eddig 300 kiló színesfé­met, 14.56 mázsa papírt, 104 kiló üveget és 202 kiló gumit gyűjtöt­tek. A gyűjtésnél jó munkát vég­zett a 81. számú bolt, a 20-as szá­mú bolt, ahol 208 kiló papír gyűlt Ibe, a Gl-es műszaki bolt, ahol 200 kiló hulladékgumit gyűjtöttek a dolgozók. A Kiskereskedelmi Vál­lalat központjának dolgozói 140 kiló vasat és 30 kiló papírt gyűj­töttek. Szorgalmasan gyűjtenek a csengeri úttörők „A minisztertanács fémgyüjtési határozata átolvasása után az út­törő-tanács brigádokat szervezett a lelkes úttörőcsapatból, — számol be levelében Borbás Jómos csengeri levelező. — A brigádok eredmé­nyeit és a* összegyűjtött hulladé­kok mennyiségét minden nap is­mertetik. A nemes verseny kifej­lesztésével szinte óráról órára vál­tozik a brigádok közti elsőség. A legutóbbi jelentés szerint 8—9 má­zsa vasat és 16 mázsa egyéb hulla­dékot gyűjtöttek össze, úttörőink büszkék munkájuk eredményére és még több vasat akarnak gyűjteni népgazdaságunk számára.” A teremi Dózsa tszcs tagjainak sikeres fémgyűjtéséről Medve Ferenc levelező számol be: A tszcs.-tagok vas- és hulladék­gyűjtési mozgalmat indítottak el és eddig 25 mázsa 93 kiló vegyes hulladékot szedték össze. 300 mázsa vasat gyűjtöttek egy nap alatt Záhony­ban a néphadsereg harcosai, vala­mint a község dolgoz*«. A község valamennyi dolgozója és a honvéd­ség együtt ajánlotta fel ezt a munkát a június elsejei hékenapra. Lelkes munkájuknak nem maradt el az eredménye: 300 mázsa vas­sal lettünk gazdagabbak, amiből 200 mázsát már tegnap el is szál­lítottak, hogy minél előbb új gépe­ket tudjunk adni ebből is népgaz­daságunknak. Ä fémgyűjtés hírei

Next

/
Thumbnails
Contents