Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-25 / 121. szám

1962 MÁJ03 26, VASÁRNAP NÉPLAP 3 N)ilt levél ifj. Lukács Andráshoz, a varjűlaposi „Győzelem44 termelőcsoport elnökéhez Levelezőink írják 3 begyűjtésről: Az encsencsi ifjúság tszcs nem marad adósa az államnak //" edves Lulcács elvídrs, **- az egész megye színe előtt frjuk ezt a levelet hozzád. Kommu­nistákhoz méltó nyílt őszinteséggel takarunk most beszélni veled. Arról '■az időről, amikor először taldlkoz tunk, da legfőképp a mostani dől gokról, a te munkádról és a „Győ­zelem.” termelőc-toport életéről, — ■amelyek, szorosan összef üggenek. Nemsokára, három- esztendeje xesz, amikor egy hűvös őszi estén összeültünk az oszlopos tanyai isko­lában. Nem voltunk sokan, köny- nyen meg lehetett számolni a jelen­lévőket a petróleumlámpa pislogó fényénél. Néhány kommunista volt ott, parasztemberek, asszonyok a tanyából, akik ügy szomjúhozták az új, a jobb életet, mint a ki­szikkadt föld a. májusi esőt. Hosszúi éjszakába, nyúló beszélgetés tanúi voltak akkor a tanterem öreg falai, it az embereket mintha nem is szürke félhomály vette volna körül, a, szeme mindegyiknek megfényesedett, szinte önkéntelenül mosolyra, nyílt o, szája, ahogy a ter- vezgetés során kibontakozott az új élet eljövő kepei Te beszéltél akkor a leglelkesebben, de a többiek is — tele tűzzel, tele lettvággyal, alkotó nagy tervekkel, füzek a tervek nem voltak elérhetetlenség légvárai — azóta mindenki bizonyságot szer­zett erről. Hiszen létrejött, virág­zik a, Győzelem," tennelöcsoport nemsokára ünnepli harmadik szüle­tésnapját. 1? mlékszünlc, akkor, 19j9 őszén * J miként beszéltétek meg: hogy nevezzétek el a tanyán megszülető termelőcsoportot. Sokféle javaslat hangzott el, s te akkor azt jamsol- \tad: „nevezzük el szövetkezetünkét ..Győzelem’’ termelőcsoportnak. Hi­szen mindannyian azon vagyunk, 'hogy győzelmet győzelemre aras­suk, hogy legyőzzük a régit, az el­avultat, szétszakítsuk azokat a béklyókat, amik egyéni gazda korá­ban még visszatartják az embert, nem engedik előre, nem engedik boldogulni...” Szépen beszéltél.. IMkes helyes­léssel fogadta el mindenki javasla­todat. Akkor este életre kelt a •varjúlaposi „Győzelem” termelő- csoport és már megszületésével megteremtette első győzelmét. S hogy azóta, mi történt? Nem­csak mi tudjuk, tudja, az egész ■megye, az egész ország. Hányszor, örültünk együtt veletek, amikor győztetek! Hányszor melegítette a szívünket a hír, hogy a varjűlaposi „Győzelem.” termelőcsoportban si­kert sikerre halmoznak a szövet­kezeti parasztok! Gondolatban min­dig kezet szorítottunk veletek, büszkék voltunk rátok. Büszkék voltunk rád, mert tudtuk, hogy ifj. Lukács András, a. „Győzelem’’ el­nöke jól vezeti a szövetkezetei. Igaz ember, aki ott hordja szive fölött legdrágább kincsét, a■ piros párt­tagsági könyvet. 1/ indenfelé úgy emlegettek ben-1 ■í'-í neteket, mint az új legjobb harcosait. Legelsőnek alkalmaztá­tok a fejlett szovjet agrotechnikai eljárásokat, a négyzetes vetést, a pót beporzást, a műtrágyák haszná­latát, És kiváló eredményeket ér­tetek el. Hatvan mázsás kukorica­termés, 220 mázsásnál is több cu­korrépa, 180 mázsánál is több bur­gonya nem termett sokfelé. De ná­latok igent Híresek lettetek,, írtak rólatok az újságok, beszélt, a. rádió. Híres ember lettél te is, mint aj szövetkezet vezetője. Kitüntettek, «' munka hőse lettél, külföldre vittekJ tanulmányútokra, világjárt cmbcil vagy. Ve vájjon, te már megelégedtél, te már nőm ■ akarsz tovább ha­ladni előre? Vájjon azt . gondolod, 'hogy már célhoz értetek? —• Erre te tudnál őszintén válaszolni. Nem hisszük el, hogy te meg akarsz állni, s nem akarsz tovább menni előre. Mégis azt kell mondani: nincs minden rendben nálatok. Az egész megye, az egész ország még többet vár tőletek, mint tavaly. A szövet kezet kommunistáitól, tőled is, még többet vár a Párt. Magas termés­eredményekre számítanak nálatok a parasztok, akik ismerik híreteket, szerelnek benneteket. De rajion mi lesz, ha, szégyenben maradtok?! Hiszen éppen ti, az új élharcosai, nem vetettetek az idén négyzetesen kukoricát! Különféle kifogásokkal éltek, hogy „keresztülhúzta a szá­mításotokat a tavaszi növekedés”, hogy „felborult a terv”, „nem tud­tatok négyzetes vetéshez megfelelő táblát összehozni”. Nem így van ez egészen. ■ 1YÍ c mond. most azt, hogy „ne feledjétek el elvtársak, sok­szor nem vagyok itthon a szövetke­zetben, elszólít a, kötelesség az or­szág más riszeibß is’’. Tudjuk ezt. És azt is tudjuk, hogy az új eljárá­sokat több növénynél alkalmaztá­tok a burgonyát fészlees trágyázás sál ültettétek, a napraforgót négy­zetesen vetettétek., már megkcsdlé- tek a, rozs pótbeporzását és ezt a módszert a kukoricánál és napra­forgónál is alkalmazni fogjátok. Tudjuk, hogy így van, azonban nemcsak étről akarunk beszélni veled. Hanem arról, hogy nem munkál­kodsz most olyan elnökhöz méltón, mint akire úgy néznek százan, 'ez­ren, hogy „ez a. mi példaképünk”, . Lukács elvtárs! Őszintén meg­mondjuk neked, súlyosan hibázol, amikor elnézed, hogy elburiánzik nálatok az egycjilősdi, a szövetke­zeti élet nagy ellensége, Mert nem osztottátok fel a területet munka­csapatokra, a növényápolás során egyénekre. Jlandában” megy a. munka, mindenki „egyformán" dol­gozik, „egyformán’’ szerzi a munka­egységét . . , Súlyosan hibázol ami­kor nem törődsz azzal, hogy közel sbdz csoporttag mellett mindössze 10—12 családtag jár dolgozni. Nagy ajándékként kaptalak székeket, asztalokat, • szép berendezést a leendő napközi otthonhoz. Helyiség is van. Napközi otthon mégsincs. f,’s amit alig akartunk elhinni: * " te. Lukács elvtárs, aki annyi i sok győzelemre vezetted már a sző-1 vetkezet tagjait, — most megsérted j a. szövetkezeti demokráciát! Nemi tartasz intézőbizotlsdgi üléseket, nincs rendszeresen csoportértekezlet, nem beszéled meg a, szövetkezeti élet fontos kérdéseit azokkal, akHe­re. tartozik, akik nélkül a ti szö­vetkezetetek nem ért volna el idáig sem semmiféle eredményt: a tagok- lMl! A zárszámadás óta sem tisztáz­tad például, mire is költött pénzt a termelőcsoport. Különféle kifo­gásokkal élsz, s meg sem hallod, hogy emiatt zúgolódik az egész szövetkezet. Meg sem hallod, hogy úgy vélekednek már rólad: „min­dent egyedül, akar csinálni a mi elnökünk, semmit sem beszél meg velünk. Ném fogad el főtanácso­kat, biztosan nem bízik meg ben­nünk”. Igazuk van. Nem bánt ez téged. Lukács elv­társ? Nem. bántott, amikor saját beteg testvéredet nem segítetted, s az akkor elkeseredésében azt mond­ta: „bezzeg a lakodalmi ajándékra volt 500 forint, de ha egy csoport- tag beteg, akkor annak nincs pénz orvosságra” — Helyes volt, hogy a tennelöcsoport megajándékozta az ifjú házasokat. De vájjon helyes volt e neked önhatalmúan, a tag­ság hozzájárulása nélkül elvenni ötszáz forintot ez ajándékozáshoz?! Nem volt helyes, mert lám, most mit mondanak a szemedbe! 1/ aj jón helyes volt-e, hogy. TJj­' vári elvtárs tanácsát nem fogadtad el, kereken visszautasítot­tad, amikor a mák vetéséről volt szó?! Nem. volt helyes, magad is meggyőződi él róla, hiszen a mákot oda vetették a te „parancsodra”, ahová senki nem akarta vetni —• nem is lelt máktermés. De jónéhány dolgot el lehetne, még sorolni. Emlékszel? Tavaly a jövedelemelosztásnál, mikor az esz­tendei munka dús gyümölcsét meg­látta a tagság, azt mondták: saját pénzünkön veszünk motort a mi el­nökünknek, ne járjon az ügyünk­ben gyalog... Mennyi szeretet, ra­gaszkodás volt ebben. Szerettek lé­ged. bíztak benned, látták, hogy mindent meglessél értük, hogy he­lyes úton vezeted ükét. Most elszakadtál tőlük. Kiket zol másban, csak magadban? Hogy akarod elérni: a tagság egy ember­ként kövesse útmutatásaidat, — ha elhúzódnak tőled hibáid miattl Lám, Képes elvtárs,, a párttitkár is azt mondja el, hogy amikor hat napig feküdt, mert szerencsétlenül járt a disznók közt, te meg sem látogattad, még orvosságra se adtál neki pénzt. Akárcsak a saját testvé­rednek, Barna József nénak, — És nemcsak ez, más is mutatja., hogy nem törődsz eleget elvtársaiddal, nem törődsz azzal, hogy fejlődje­nek. Mindig kibújsz a politikai, iskola vezetése alól, pedig te vagy a, termelőcsoportban a propagan­dista is. Mindig más elfoglaltságot találsz, ha. a politikai iskola ideje elérkezik, T/ajjón szereted le a Pártot, ' Lukács elvtársi — Biztosak vagyunk benne, hogy szereted. Az életedet is odaadnád érte. S most, hogy e sorokat olvasod, valami összeszorítja a szívedet. Viss.za- emlékszel egész életedre, vissza­emlékezel arra a. pillanatra, amikor párttag lettél. Arra a feledhetetlen élményre, amikor a parlamentben kezet szorítottál a■ mi drága édes­apánkkal, Rákosi Mátyás elotárs- sal... Mit mondanál most neki? Lukács elviéire, egy kicsit elen­gedted most a Pdrt kezét. Fogd meg ismét erősen, soha, ne engedd el többé. Szeresd elvtársaidat, bizz bennük, fogadd el tanácsaikat, oszd meg velük örömeidet, minden bajo­dat, beszélj meg velük mindent — mert csak így vezetheted őket to­vább előre. Ne vakítsanak el a sikerek, dolgozz kommunistához méltón, ma ne elégedj meg azzal, ami tegnap volt, holnap pedig még többre törekedj, mint ma. Ezt ki- vémjúk tőled elvtársaid, czt kí-J vünja a Párt, Vasvári Károlyné encsencsl leve­lező írja az Ifjúsági tsz.-ről: 2741 hold földünk esik beadási kötele­zettség alá, így holdanként 100 kiló búzát kell beadnunk. A be­adás növényféleségenként eszerint oszlik meg: kenyérgabona 149.290, napraforgó 103.813, burgonya S0.800 és takarmány 7.291 kiló. — Sertésbeadási kötelezettségünk 48.232, a vagömarhabeaűás 9.045 kiló és van még tojás-, baromfi- ék tejbeadásnnk is. Kötelezettsé­geinknek eleget akarunk tenni, ez­ért alkalmaztuk a keresztsoros négyzetvetést, fészektrágyázást, a műtrágyát és a szemcsés mütrá- ' gyát Kiszámítottuk, ha jól dolgo- ‘ zunk: 800 mázsa kenyérgabona, 40 yagon burgonya, 60 mázsa takar- .' many jut szabadpiacra. Az állatál- : j lománnyal sem állunk rosszul: -120 Túlteljesítette egészévi tojásbeadási ' Nagy Ibolya levelező írja : Mánű-— . Nemesborzováról. „Termelőszövet- , kezet! községünk dolgozói megértet- ték, hogy népi államunkkal szembeni ' kötelezettséyünk: élenjárni a beadás . teljesítésében is. Ezért egészévi > tojásbeadási kötelezettségüknek 102, a szarvasmarba, baromfi ; és sertés beadásának í 95 százalékban, tettek eleget Köz- , bégünkben tavaly is sok dolgozó paraszt kapott díszoklevelet a be- ■ gyűjtésben végzett jó munkájáért, . példamutatásáért, de az idén még . többen lesznek.” JÉ KE párosversenyben van mind a be- I gyűjtésben, mind a mezőgazdasági munkákban Pap községgel, r— feöz- . 11 levelében Les/eu János. — A ' község félévi beadási tervét (szar­sertésünk hízik. Annál több gondot kell fordítania a vezetőségnek a baromfiállomány növelésére, mert ezt kissé elhanyagolták.” NYÍRJA Két dolgozó parasztjai csatlakoznak Pusztadobos község versenyfelhí­vásához — közli levelében Sztrotvi Károly levelező. — Megindítottuk a begyűjtési és növény ápolási ver­senyt. A baromfi- és tojásbeadási kötelezettségek túlteljesítéséért fo. lyó küzdelemben élenjárnak Orosz Antal, Sutler József, Mitru And­rás, Tóth Sámuel és még több dol­gozó paraszt, akik már egész évi tojás- és barom f(beadási kötelezett­ségüket is teljesítették. Ezek a dolgozó parasztok nem maradnak le a növényápolási munkákban sem.” kötelezettségéi Mánd-Hemesborzova vasmarhából JJ.7. hízott sertésből 115, baromfiból 100 és tojásból 97 százalékra teljesítette. A dolgozó parasztok és a tszcs.-lagok megfo­gadták: június 1-ig 150 százalékot érnek el! A mezőgazdasági mun­kákban is jól balad a község és a Sza.bad Föld tszcs. Legutóbb a já­rási versenyben mindketten elnyer­ték a járási tanács vándorzászia ját. A tsaca-nek olyan szép 30 hol­das kalászosa van, hogy az egyéni dolgozó parasztok sokszor csopor­tosan állnak meg, úgy gyönyörköd­nek benne. A község és a tszcs, a Megyei Béketalálkozó tiszteletére a megyei tanács vándorzászlajáért harcol és azt üzeni a papiaknak: „jobban erősítsenek a versenyben, mert na. gyón lemaradnak!” A terület felosztása, o családtagok bevonása a jő munka alapjait teremt! meg a liszodadai Béke-termelőcsoportban is .Tó hónapja már, hogy egy este a szokottnál is élénkebb vita hang­jai hallatszottak ki a tiszadadai Béke tszcs, irodájából. — Én úgysem viszem ki a fele- • ségemet a mezőre dolgozni, van annak odahaza elég munkája, — ; hallatszott ki tisztán Pente István hangja. — De értse-meg, hogy nem trió­juk jól elvégezni a munkánkat, ha a családtagokat nem vonjuk he a munkába, — felelte rá csendesebb, de mégis erélyes hangon Sipos Istvánná elvtársnő, a tszcs, párt- titkára. Ezt pedig csak úgy tudjuk jól megoldani, ha a földterületet egyénekre is felosszuk. Az asszo­nyok ebédfőzés után is segíthetnek kapálni, ha meglesz minden tag­nak a maga területe, — Minek kell a földet is felosz­tani? Azért jöttünk mi a csoport­ba, mert nem szeretünk egyedül dolgozni, —' hangzott újra. az el­lenvetés. — Maguknak mindegy az, hogy megnyerjük-e a tiszadobi Táncsics tsz. előtt a versenyt, vagy szégyen­szemre utolsók leszünk? — foly­tatta a brigádgyülésen megkezdett vitát Sipos elvtársnő. — Az a kár, hogy ném jöttek el valamennyien Dobra. Masak is szégyenkeztek volna, hogy ml még meg sem kezdtük a cukorrépa egyeselést és náluk már elkészültek ezzel a mun­kával. Két véleményre szakadt a bri­gád. Szakács József és még néhá- nyan Pente Istvánnal tartottak. — „Csak sose jöjjenelf az asszo­nyok dolgozni, tudunk mi nekik is kenyeret keresni!” — hajtogatták egyre. De a nagyobb többség Sípos elvtársnőt, vagyis a területfelosz­tást és vele az asszonymunkát Is pártfogolta. Igen tetszett a tagok­nak, mikor Sipos elvtársnő arról beszélt, hogy a terven felüli ter­més után kapnak majd prémiumot, hisz ezt írja elő a minisztertanács határozata. ÍGY KELLETI' TOLNA TAVALY IS DOLGOZNI és akkor a tengerit nem ette volna akarsz akkor vezetni, ha 1lem bi- kneg a gaz, mert csak egyszer ka­páltuk meg, — szólt most közbe az eddig szótlanul ülő Fábián La­jos. — Mennyivel több tengeri ke­rül minden családnak a padlásá­ra, több i»énz a zsebébe, ha min­den tag becsülettel dolgozik és az asszonyok is segítenek szükség esetén. Végül aztán mind beleegyeztek a terület felosztásába és a család­tagok bevonásába. A Béke tszcs, működése alatt először megtörtént hát a terület felosztása a cukorrépában, A 20 hold répát negyven, tag közt osz­tották fel. ♦ Papp Imre elvtárs, a tszcs, el­nöke, mint mindig, most is korán kelt. A benti munka elvégzése után a cukorrépa-föld felé vezetett útja, de ahogy közelebb ért, csodálkoz­va állt meg az úton, „Ml az, csak nem az egész tagság répát egye­sei? Még talán az állatgondozók is kijöttek?” — gondolta magá­ban, mikor meglátta a mintegy 100 embert a répaföldön. Közelebbről azt is meglátta, hogyj az ott dolgozók nagyobbik része asszony, nagyobb iskolás gyerek.1 Ott kapált Nagy Lajos a feleségé­vel. A két gyereket is kivitték, hogy az asszony is dolgozhasson. Kuripla Sándornak a feleségén kí­vül a két nagyobb gyerek is segí­tett, hogy minél előbb befejezzél; az egyeselést területükön. 8őt mi több: Pente Istvánt is ott lehetett látni félholdas tábláján, de nem egyedül. Ott volt a felesége meg a kislánya, Jolánba is. A családtagok bevonása hozzá­segítette ;í Béke tszcs.-t, hogy a 40 tag részére kiosztott cukorrépa két nap elteltével szépen, gondo­san kiegyeselve indulhatott neki a növekedésnek. — Azóta A FEGYELEM IS MEG­JAVULT. A napfeljötte már mindig munká­ban találja a tszcs.-tagokat. A bő termésért, a gazdag zárszámadás­ért harcolnak a Béke tagjai. De van egy nagy céljuk, amiért har­cot indított a csapat tagsága, a fiatalok indítványára. „Harc az országos vándorzászlóért” — ezt tűzték ki maguk elé Papp Juliska, Nagy Etelka, Rákó Erzsi cs még számos fiatal Már hajnali 4 óra­kor vidáman haladnak végig a- földön, frissen kapált kukoricaso­rokat Juj gyva maguk mögött. Van azonban valami, amiről nem szívesen beszélnek a Bélce tszcs, tagjai, de azért nincsen nap. hogy eszükbe ne jusson. Az elmúlt évi hanyag munka ez, amivel úgy 100 ezer foriDt körüli összeget dobott el magától a termelőcsoport tagsá. ga. Szilágyi András Is másképp gondolkozik most, mint az elmúlt éviién. Nem úgy volt ám akikor, mint most, hogy a családtagokkal szá­zan állnak ki dolgozni. 65 tagja volt tavaly1 a tszcs.-nek és jő volt, ha a fele kiment dolgozni. A SZERVEZETLEN, FEGYELMEZETLEN munka aztán azt eredményezte, hogy' a kukoricának nagy részét csak egyszer kapálták meg, azt Is felületesen. Ezért termett csak 10 —15 mázsát egy hold föld. A Dézsi- féle tagban S holdat rendesen meg­munkáltak és az 30 mázsás átlagot adott. „Tudjátok, mennyivel oszthat, tünk volna ki a tagoknak több ten­gerit, lia jól dolgozunk? — szokta kérdezni beszélgetés közben Papp elvtárs, a tszcs, elnöke a tagoktól. — A két és fél kiló helyett lega­lább 5 kilót.” — De a pénzbeli jö­vedelem is sokkal több lett volna, mert nemcsak a kukoricánál vég­zett a csoport hanyag munkát, ha­nem a dohánynál és egyéb vete- m ényeknél is. Ebben az évben már meg lesz rá a lehetőség, hogy a tervezett há­romszori kapálást végre is bújt­ák. Negyedszer pedig ekekapával huzatnak meg minden veteményt. :V gyapotot pedig hatszor fogják negkapálni. A Megyei Béketalál- íozó tiszteletére úgy készülnek, hogy elsejére mindent bekapálnak:, i burgonyát és a kukorica felét pedig másodjára is megkapálják, íogy méltóan ünnepelhessék meg június elsejét. Hogy a csoport ne­mhez híven, tagjai valóban a béke iarcosai legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents