Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-24 / 120. szám

2 NÉPLAP ' 1952 MÁJUS 24, SZOMBAT* A nyírlugosi állami gazdaságban korai ültetéssel alapozzák meg a minőségi dohánytermelést A nyírit!jós) állami gagfNwftgot országosan Ismerik híres tánccso­portjáról, de azt már kevesen tudják, hogy az országban ebben a gazdaságban termelik legnagyobb területen a dohányt, csupán a köz­ponti üzemében 150 holdon ültetik iparunknak est a fontos nyers­anyagát. Ebben az üzemegységben a pótlás és tartalékolás nélküli palántaszükséglet 3 millió 000 ezer. Az egész gazdaságban közel tíz­millió palántát kell felnevetni, egyenként kiszedni, kiültetni, hogy tervüket teljesítsék. Nagy gondot is fordít a gazdaság arra, hogy korán, kellő mennyiségű, erős, egészsége* palántája legyen. A legtöbb gazdaságban,- termelő- csoportban az a szokás, hogy a tanya körill, a pajta közelében ne­veik a palántát, ami helytelen. Nyírlúgoson viszont egy déli fek­vésű domboldalon, mintegy jő kilo­méterre a gazdaságtól helyezték el a közel száz darab melegágyat. Itt nincs veszély, hogy a tavalyi meleg­ágy maradékától, vagy a pajtakö- rutl hulladéktól valami fertőzést: kapnak az érzékeny palánták. — A múlt évben Is kisegítettünk nil egynéhány gazdaságot palántá­val, — mondja Györgyi Péter bri­gádvezető — az idén is ran annyi, hogy még egyszer lie tudnánk ül­tetni. fi gaiidos munka eredmény« mindez. Annak eredmé­nye, hogy a gazdaság dolgozói nem sajnálnak korán kelni, ha meg kell fogni a dolog végét. Az tparkodás ,azonban még nem minden, amellett érteni is kell a dohányhoz. Ezek az emberek, akik a pal ántanc-vcl éssel foglalkoznak, értenek 1», hiszen valamennyien; dohányosak voltak. I — Amikor szedés, vagy ültetés van — mondja Györgyi Péter brl- gádvezetö — addig nem engedjük! a fiatalokat, új munkásokat hozzá se nyúlni a dohányhoz, míg el nem magyarázzuk, hogy mit hogyan végezzenek. Itt. van például a sze­dés, Elmondjuk, hogy mindig a legmagasabban álló levelet fogják meg két ujjal és egyszerre csak egy palántát szabad kihúzni, de arra vigyázzanak, hogy a felsza­kadt föld rajta maradjon a tövön, mert Így sokkal könnyebben elvi­selik az átültetést. Ilyen magyarázat után nines is hiba a munka minőségében, de a tanítás, a magyarázat mellett az is igen foltos, hogy a területek szót legyenek mérve. Minden táblát hat felé mérnek szét, mert hat, munka­csapatuk van. Há befejezik az ül­tetést, utána egyénekre is teloszifák a területet. úr domes felosztani a területet, megéri a fáradságot. Györgyi Pé­ter a megmondhat ója, miért sike­rült kiültetni a 120 holdat arány­lag rövid idő alatt: — Valamelyik nap, ahogy elér­kezik az ebéd ideje, látom, hogy Papp Sándor a munkacsapatával csak hajlong tovább, csak nem hagyják abba. Rájuk szólok, hogy „ti nem akartok ebédelni — ,,Amlg Erdei Sándorékat utol nem érjük, addig nem lesz ebéd” — mondta Papp Sándor csapatvezető. Káért jó a területfelosztás. A kiültető« után az a feladat, hogy a helyes növényápolásra is megtanítsák a dolgozókat. Úgy. mint György! brigádvezető, aki már most elmagyarázza, hogyan kell helyesen végezni a tetejelésst, a tö­rést és a fűzést. A jó talajba ültetett korai dohányt is el lehet rontani, ha ezt a három munka­folyamatot rosszul végzik. Ha túl alacsonyra tetejelnek, vastag, durva, nehezen érő leveleket kap- uap. míg ha magasan tetejelnek, apró, fejletlen levelek lesznek. Ha korán törnek, zöldszínű, alacsony osztályzatú dohányt kapnak, ha meg késón, akkor lestilt, rongyoló- dott levelű dohány az eredmény. Az idejében tört, egészséges levele­ket is el lehet rontani a fűzéssel'. Itt legnagyobb hiba a sűrű fűzés folytán szokott előállni, rendszerint ebből van a zsinórégett dohány. — Ami tőlünk telik, mindent megteszünk —- mondja az igazgató elvtárs, — hogy tervünket teljesít­sük és ebben a dolgozók is egy- akaraton vannak velünk, de a Tatarozó Vállalat rossz munkája miatt nehézségeink lehetnek a terv teljesítése terén. A Tatarozó Vállalat ugyanis itt sem végzett jobb munkát, mint a nyírbátori Vörös Csillagban, itt is ugyanúgy repedezik az új pajták fala, még nem is használták a szeleid ajtókat, máris szakadoznak le. Ezekhez a pajtákhoz pedig el van ültetve a dohány, amiből csak úgy lesz minőségi áru, ha majd jő pajtában száradhat. Eerenclk Mária, Kovács Ida pe­dig nemcsak a táncukkal akarnak hírnevet szerezni a lugosi gazda­ságnak, hanem a dohánytermeléssel is. Még Balkányt, a nagy vetély- társat is rnngnk mögött akarják hagyni. ADY ANTIKLERIKALIZMUSA Ady már 1902-ben forradalmi erővel hirdette: „Azt tartjuk és hirdetjük, hogy n mai magyar tár­sadalomban, a papi és világi fe­jedelmeké minden: babonás rab­szolgaságban tartják a polgárság millióit. Azt. tartjuk és hirdetjük, hogy a mUiharlzimisnnk, Jtlorlká- llzmosnak s a feudalizmusnak fa­lait le keil rombolnunk, bn élni a karunk,” Drámaian fejezi ki ugyanezt a gondolatot „Kártevő Sándor be- szédjé”-ben: „Ha a feudális és papi uralkodás mec nem szűnik Magyarországon, ötven év alatt el­pusztulunk.” A kérdés felvetésé­nek ebből a „lenni vagy nem lenni” feszültségéből fakad a „lvöszvény- ország márciusa” című vers. Mély­ről gyűrűző keserűség koimorlik. eic­hen a költeményben, de ez a kese­rűség forradalmi erő: a régiek, a „senlkik és vakok” uralma hábor­gatja Adyt és az újnak a varasa szólaltatja meg: Grófok hu nyája Köszvönyorszár Pivákok, senkik ás vakok, i ltjaink hódítva állnak, na zsoltárt korayikálnak régi márciusi hevét. s- lomás bölcs, komisz, vén kasznar, ' oltasz nap, lelketlen cseléd. • :nás-úr, zsivány oltja, oltja, Hogy föl ne osapjon nagy-lobogva, í lesik az úri abrakot. Ady tudta, hogy a ..kiérika 11 z. mus őrük eélja az emberiség nyii- gökben tartása”, anyagilag, szelle­mileg egyaránt. Egyik versében ar­ról is ír, hogy a kastélyból kido­bott Voltaire-kötetet egy munkás találta meg a szemét -lombon és ahogy belenézett, „inegdördfilt az ég, Dühtől gyultak fel bús izzadt orcák, Hajh fázni fog még e könyvtől, tűztél A papos úri Ma­gyarország.” A vers jelképes ér­telmű, azt fejezi ki, hogy az úri Magyarország által megvetett és lenézett kultúra igazi, gazdája a nép, amelyben forradalmi lángot gyújtanak az emberiség gondolko­dói. Ady a szabad lélek áradó, biztos optimizmusával üdvözölte minden lehető alkalommal a sza­bad gondolkodás, a felvilágosult szellem, forradalmi világosság ki- gyúló fényeit. Ezzel a felszabadult je! keséd ésseJ írta a Gál liléi-körinek ajánlott „Uj tavaszi seregszemlé”-t, a forradalmi optimizmusnak lezt a költői remekét. Ady itt saját köl­tészetéről beszél, de a vers lírai szenvedélye kiszéles!ti ezt a jelen­tést s az „üzhetetlemtU” szótáradé költeményekkel azonosítja, eggyé, forrasztja a költő azt a csoportot, amelynek körében „... . friss szí­vek, szomjas .«zeniek fogadnak". A forradalmi versek a forradalmárok alakját és lendületét öltik maguk­ra. S Ady itt is a nagy változások közé sorolja a vallásos miszticiz­muson való felülemelkedés mámo­ros szabadságéraeitét: Mise, tömjénfüst, dicső babonák Dőlhetnek ránk már bús, keserű tűzbe, Hálózva líitjíik mink az ereket Uj életmű Ként. űzetve és űzve. Szétcsörtetett a láznak csapata, Betűt, vonalt, szint és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemen S mink nézetjük most vele a világot. s hiába: a vakság már nem magyar. Nincs magyar globus és a magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos enyészet. „Bécs, babona, grófgőg, irigység,' Keletiséig, zsarui ár a-lázaL" így so­rakoztatja egymás mellé Ady a fo rrada i omelle nee külső és belső erőket. Mindezeken győzelmet kell aratni, hogy megvalósuljon a for­radalmi akarat. Az imperialista háborúban egy időre felülkerekedtek a sötétség erői, de. abban, hogy a forradalom győzött, része van Ady Endre har­cának is. A „Véres panorámák tavaszán" c. versében már a készülő háború veti előre nehéz árnyékát. Az elma­radt magyar állapotokat ostorozza a költő, keményen, harcosan, a változtatás forradalmi akarásával. A „régi sötétség” ellen küzd, pürö- lyös verssorai együtt zuhannak az „úri sfrásők’-ra és a „kövér pa­pokéra. Kintről: telénk-tátott föld-szakadékok, Bent: a régi sötétség, förtclem, Ijedősöknek meghalni elég ok: Halál kaszál gazos kertünknek alján, Úri sírásók s zsebrákok dúlnak itt bent, Kövér papok árusítják az Istent S döglevegö lesz a tavasz fuvalmán. S nekünk, ha végítélet jönne is. Úgy kell állnunk, mintha hinnék, hogy győzünk: Minden magyar, ki ifjú, dong s dühöng, Száz harctérinél nekünk különb hősünk. A háborús feszültség, a forrada­lom vúrása érlelte Adyban a leg­erőteljesebbé az egyház, a vallás eileni küzdelem költői kifejezését. „Gyűlölet és harc” című verse 1913 karácsonyán jeleni meg: Ma a bilineses millióknak Éhnyavalyás, kínos élete gyászol S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug fölkentség. ál szeretet. I i Ma sem hiszünk a pásztoroknak, j Sem a prémbundás víg Brvendezőknek, I Sem a vezér-csillagoknak, j Csupán mi saját, szomorú erőnknek, j Mely megfeszittetett igazán. 1 Ma a sírokat bontogatjuk i S minden léptünknél átok-sírok 1 nyílnak, ; Melyekbe hajh becsalta j Hazug ténnyel a betlehemi csillag A Szeretet hiszékenyeit. Ma hóhéraink Jézusához Hallelujázni nem vihetnek minket, Megmutatjuk egymásnak Cyúlöletet szító, nehéz sebeinket S bosszúra hiviuk a sziveink. Ady ant iklerikal izmusának haza­fias-, forradalmi tartalmából kö­vetkezik, hogy egyházellenességé- n«>k ereje, a tartalomban és formá­ban a néphez oly közelálló Dúasa- versekbem és kuruc beszélgetések­ben éri el tetőfokát. Kbben a kör­nyezetben a, legizzóbb a nagy-papok gyűlölete;, Dózsák püspököket pusz­tító forradalmi bátorsága, a kuru- eokiiak a magas klénis elleni dü­he, Petőfi ostora jelenti Ady anii- k. éri ka [izmusának plebejus hagyo­mányait. „Dózsa György lakomá­ja” című versében a parasztvezért elevenen megégető nagy urak között ott ábrázolja a szenteWvizes-fiistö- lős püspököt, aki áldást tömjénez a gyilkos űri tettre. Sebő pajtás, mit szól a gyomrod? Pajtás, ebeké a vérünk: Fejünk fölött varjak kárognak. Pajtás, meghalt a vezérünk. Különb volt, mint nyolcvan apátúr, Szentebb úr nem vala itten, ) Úgy trónolt ott, 3 tüzes trónon | Mint az egekben az Isten. Tréfás gyilkosok csíklandozt ik S meghalt komoly, büszke fövi Hata mögött egy püspök állott ízen telt vízzel és füstölővel. A nyíregyházi garázsépftkezésnél a műszaki vezetők helyesen dolgoznak a termelés egyenletes emelkedéséért — Zúgolódnak a dolgozók, Ba- loyh elvtárs — számolt be tapasz-1 talatúról Váradi Sándor párt cso­portvezető az építésvezetőnek. Már< korán reggel körüljárta a: épitke zást, beszélgetett a dolgozókkal, mcglxrdezte tólilk miigen problé­máik vannak a termelésben. — Csak nemf — bökkent meg az építésvezető. ■( — Késön kapják meg a munka-, utalványokat. Meg azt is szeretnék tudni, hol tartunk a június 1-i fél- ajánlásokkal. Hogy őszinte legyek.' nem tudtam, nekik válaszolni. Balogh tintára mvgvakarta tar­kóját, aztán hiimmögötl. — Hál, azt csak a hónap végén tudom én is megmondani. Hál te nem tudod, hogy csal: minden hó­napi végén kerül az értékelésre sort Kéhúny pillanatra megszakadt a beszélgetés. Váradi elv társ is kezdte érezni, ö is felelős azért, hogy a vezetőség munkájában hi. anyóssá p van. — Hát te nem tudod t — is­métlődte* gondolatában Balogh elvtárs szavai. Már lassan egy hó­napja, hagy Váradi elvtárs a ga­rázsépítkezésnél van. A Tiszamcnti Vizm it Vállala t párt szervezete azért küldte őt az építkezéshez, hogy se­gítséget adjon a vezetőség munká­jához. íme, még azt sem tudta ed­dig, hogy a tervfelbontás csak hó­napokra. szól, csak a vezetőség is­meri alaposan a havi munkatervet, de a dolgozók nem. Kern látják ■nap mint nap, milyen eredménye­ket érnek el a, termem munkában, nem látnak célt maguk előtt. Váradi elvtársnak nem kis ré­sze van abban, hogy a. dolgozók május 9-én ígéretet lettek: június elsejéig, a béketalálkozó tiszteleté­re letörlesztik az adósságot (áp­rilisban nem teljesítették a tervet, csak 8Ő százalékra) és 21.000 fo­rint értékben túlteljesítik május havi tervüket. — Hogyan kerülhette cl a fi­gyelmemet ilyen fontos dolog, mint a terrfelbontás — kérdezte magú­iéit. Vem mehet ez így, Balogh elvtársi — szólalt meg ismét Vá­radi. '— Mikor akarjátok megbeszélni ti, júniusi tervet 1 — kérdezte Ba­log htot, — Hát csakis a hónap végén, 28—SO körül, mikor már látjuk mit végeztünk el ebbe-n a hónap­ban — válaszolta, könnyedén az építésvezető. Átlapozták az dpriUshovi de­kddok termelésének kimutatását, Vz első dekádban az átlagos telje, sítmény 119 százalék, a második­ban lód százalék, a harmadik de­kádban pedig csak Ilii százalék. — Ugye, furcsa ez a kimutatás, Balogh elvtársi Hol le, hol fel, aztán megint le. Érdemes ezen gondolkozni. Mi­lizen lehet a dekádon Izeiül a trr- i nudes hullámzása, ha a. dekódol: közt ilyen".' ízt his.cm nagyot néznénk, ha ki tudnák számítani visszamenőleg a dekádok napi tel­jesítményét! Képzeld cl Balogh elvtárs: Mindezt dekád S—í első napjáéban nincs munkauUtlvány a dolgozók kezében. Nem látják, mi a feladatuk, azt se tudjál: mit ke­resnek az elvégzett munkával. Sem véletlen az, hogy Szabó Károly kő- znüvesbrigddja éri el a legnagyobb százalékokat. Szabó normás folt két évig, az tudja, minden moz­dulatáért mi jár. meg aztán ők ki­követelik a munkavezetőtől a hiti munkát. De vájjon honnan tudja Sulek Erzsébet segédmunkás-bri­gádja? — A segédmunkásoknak nem is lehet kiadni m u nkau tál vázig t. Ara.; ki lehetne, de közben más munkát lapnak és mikor már megváltozik a tétel, az utalványon radírozni kell vagy pedig el kell dobni az egészet és újat készt lenti. .1; pedig sok időt vesz igénybe — kapcsoló­: dőlt be a beszélgetésbe ellenkezve /lényei István segédm unkave zelő. — Mennyi időt vesz igénybe egy j mm n ka utal vány átírása — kérgéz - | te Tüneteit életűn. — Körülbelül 10 pere — vála­szolta Bényei. — 10 perc. Tehát'ennyivel kell több munkát elvégezni, ha a mun- kautalvány tételében változás lesni munkaközben. Na, nézzük csak, ho­gyan lehet kamatoztatni a 10 per­cet. Bulek Erzsébet segédmunkás brigádját vettek alapul. Számol­gatta. Az eredmény: ha csak 2.5 százalékkal érnek el magasabb szá­zalékot a brigád, tagjai azáltal, hogy ismerik feladatukat, tudják meny­nyi jár munkájukért, és az időt jobban ki tudják használni, 12 munkaóra megtakarít ást jelent ez égy dekádban a j tagú segédmun­kásbrigádnál. Mindannyian meggyőződlek ar­ról, hogy 1 aradi elvtársnak igaza van. Hisz Balogh elvtárs építésve­zető sem elrontója, a jónak, neki is érdeke, hogy a dolgozók egyre nagyobb eredményeket érjenek el a termelésben. Most már 0 maga vet­te kezébe az egész ügyel. — Aliért adod, ki olyan későn a munkaulalványokat Bényei elv- társ f — érdeklődött. — Először mindig a. dekádok ki­értékelését kell elkészíteni., mert kéri a központ és csak aztán tudom az utalványoluxt elkészíteni és ki­adni — válaszolta kissé kelletlenül Bényei. Tudta már, hogy neih he­lyesen cselekszik, s beteveresedett. egy kicsit a beszélgetésbe, de még mindig tanácstalanul rakta■ idébli odább az iratokat. — Mennyi időt vesz igénybe egy dekád munkautalvány ozása — tet­te fel újra a kérdést Balogh elv- társ. — Hát, úgy egy nap alatt meg van. — Tehát 3 deltád 3 nap. Ha mi elkészülünk a tervfübom- tással 26-ig akkor 29-ig elkészülhet az egész havi munka utalvány min­den brigád száméira — tervezge­tett Balogh rlvtdrs. A három ember összenézett é-s egymásra mosolygott. — így lesz a helyes elvtársak — mondta Váradi, Még a mindennapi értékelést kell bevezc'nünJc. Majd meglátjátok, mennyivel könnyebb lesz áttekinteni az építkezést, el­lenőrizni, hogyan haladunk a terv- teljesítéssel. Meg aztán a■ dolgozók is világosan látják, minden nap mennyi munkát, végezlek, megisme­rik az élenjárókat és a lemaradó­kat megbírálják. I A mindennapi értékelést már máskor is felvetette Váradi elő­tör s, de akkor még furcsa, választ kapott Bényeitől: „áh, nem lehet azt megtenni Váradi etvtárs. Ki győzne annyi munkát elvégezni." Most, hogy közösen beszélgettek, megváltozott Bényei elvtárs véle­ménye is. Eszébe jutott, hogy milyen nagy számokkal bajlódott, egész nap <i dekádok kiértékelésénél, meg az- tdn, hogy eltévesztette az egyik számolást és majdnem egy óra hosszáig keresgélt, számolgatott, míg végre egyenesbe jött. „Mennyi­vel jobb lesz — gondolta — ha, minden nap megkapom a teljesít­ményeket, percek alatt kisrámolom és mindennap elvégzek a dekád munkájából egy kicsit. A dekád ré­gén csak összesíteni kell a■ napi eredményeket." — Én is jobbnak látom, ha min­dem nap értékeljük az elvégzett munkát — helyeselt hát élénken. Közben a munkavezető is megér­kezett. már csak a üzemi bizottság lit Icára, Német elvtárs hiányzott a megbeszélésről. A munkavezetőnek is elmondták, milyen változást akurpnk hozni az építkezés életé­ben. A dolgozók örömmel fogadták a. vezetőség tervét, bízva, hogy az nem■ marad az iroda falai között. Még -nagyobb lendülettel fogtak munkához, hogy a május első de­kád jóban éléit 186 százalékos át tagot meghaladva elegei legyenek a beket aldlko zó tiszteletére tett vállalásuknál:.

Next

/
Thumbnails
Contents