Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-20 / 116. szám
NÉPLAP 1952 MÁJUS 20, KEDD fi nyíregyházi járás termelőszövetkezetei a minisztertanács határozata alapján megszilárdítják a munkafegyelmet, megjavítják a munkát '(Folytatás ae 1. oldalról.) vállalást ia tettek a brigádok arra, hogy például a rozsnál fejtrágyá- záseal és pótbeporzással 4 mázsával emelik termésüket, ami SO holdnál 320 mázsa tubtofermést jelent. A kótaji „Lenin” ée „Vörös Október” tsz-ben pedig a burgonyatermés 20 mázsával való «ne lését tűzték ki célok A termelőszövetkezetek As csoportok kötelesek állaíálloraánynkat növelni ezt le megszabja a határozat. Azok a tagok, akik jő eredményt érnek el az állattenyésztésben, a határozat alapján prémiumban részesülnek. Igen jó eredményt értei ezen a téren az elmúlt évben idős Majoros elvtárs, az újfehértói „Vörös Csillag”-bon. Az ő jönnin- k újának eredménye, hogy a tsz, tej- beadását 100 százalékon felül teljesítette. Vagy a kótaji „Lenin” tsz-ben Fazekas elvtárs, aki egy béna pja gondozza a teheneket és a tej hozamot tehenenként máris 10,7 literre emelte. Nagy gondot kell fordítani a szövetkezeteknek a takarmány helyes kezelésére. Nem úgy, mint az elmúlt évben a tímár! „Petőfi”, vagy. a buji „Táncsics” tsz-ben is tették, hogy a szénát fedetlenül hagyták, ami beázott és Igen sok kárba is ment belőle. A munkafegyelem megszilárdítása Is döntő feladat most a termelő- szövetkezetekben. Fontos, hogy bevonják a munkába az asszonyokat és a fiatalokat is, hogy a növény- ápolást idejében elvégezzék a csoportok. De szigorúan alkalmazni kell a munkaegységlevonást az Igaz- aolatlapml távolmaradóktól. Helyesen tette a kótaji „Vörös Október” tagsága, hogy az elnököt 5 munka egységlevon-iasal büntette, mert megalkuvó volt a fegyelmezetlenekkel szemben. Helytelenül dolgozik a vezetőség a bujl „Tán- csics”-ban, nem foglalkoznak a tagokkal és ennek következtében a tagok fegyelmezetlenek, gyakran elmaradoznak a munkából. Termelőszövetkezeteinknek, eső. portjainknak példát kell mutatni az állami fegyelem terén, A természetbeni juttatásokat csak úgy oszthatják kL, ha a járási miniszteri meghatalmazott igazolja, hogy eleget tettek beadásuknak. — Igyekezzenek a tsz-ek és tszcs-k túlteljesíteni beadásunkat, mert azért prémiumot is kapnak. A növényápolás és az aratás nagy munkáira jól készüljenek fel tszcs-ínk. Szélesítsék ki a verseny- mozgalmat a brigádok, munkacsapatok és egyének között éa azt versenytáblán rendszeresen ismertei, sék. A munka jó megszervezésével gátoják meg azt, hogy mint az elmúlt évben, idegen segítséget kelljen igénybevenni a munka elvégzésébe*. A gépállomások segítsége A dézsa pusztai gépállomás vezetősége is a minisztertanács határozata alapján látta meg tisztán.1 hogy a körzetükben lévő termelői csoportoknak nem adták meg a kellő segítséget. Úgy határoztak, ezt a hibát kijavítják azzal, hogy rendszeresen eljárnak hozzájuk és a mezőgazdászoknak látogatási füzetük is lesz, amibe beírják, mikor miben adtak segítséget a csoportoknak. A venesellői gépállomás vezetősége is nagyobb segítséget ígért a növényápolásra a csopor. toknak. Olyan gumikerekű, trakiór után kapcsolt kapálógépekkel fogják megkönnyíteni a növényápolást a csoportoknál, melyek naponta 15 holdat kapáinak meg. A Szovjetuniótól knltivátorokat kaptak a cukorrépa csoUrosításához, ez is megkönnyíti majd a munkát a tszcs-ben. Az ibrányí „Vörös Csiilag”-bau ez évben a földterületet egyénekre osztották fel, minden darab földnél táblára van felírva, kinek van az a terület kiosztva művelésre. így ellenőrizni tudják melyik tag mikor és hogyan műveli meg területét. Az állammal szemben kötelesség teljesítésében is jó példát mutat a „Vörös Csillag”. Félévi tojás- és barooifibegyüjtési tervüket már teljesítették, március és április hónapban 4<i darab hízottsertést adtak be és még hizlalnak újabb 40 darabot. Az ibrányí ..Alkotmány” tszc.-- ben helyesen bírálták meg a járási tanácsot azért, mert nem adta meg a kellő segítséget a tszc&-k részére. Nem segítik őket abban sem, hogy jószágállományukat fejleszthessék. A tavasszal ugyanis 200 darab kislibát igényeltek és ezt még a mai napig sem kapták meg. Petiig lót) darabot hizlalásra szántak a beadás teljesítésére, 50 darabot pedig tenyésztőre« létesítésére. A minisztertanács határozatának megjelenése után arra hívták fel a figyelmünket, hogy nagyobb támogatást adjUDk munkájukhoz, hogy a határozat alapján tervüket teljesíteni tudják. A minisztertanács határozata nagy segítséget adott a termelőcsoportok, gépállomások munkájához, de a mi munkánkhoz is. Elhatároztuk, hogy harcot indítunk a megyei tanács, utána n Megyei Pártbizottság vándorzászlajáért. Kemény harc szükséges ebhez, mert a legújabb értékelés szerint a mi já. rásunk a hatodik helyre szorult a járások versenyében. Meg kell javítani munkájukat a községi tanácsoknak is a jelentések küldésében. Nem lehet megtörni az olyan felelőtlen munkát, amit az ábrányi, kótaji, paseabi, rakamaai és még jönéhány községi tanács végzett. Ugyanis késve küldték a növényápolási jelentéseket és ennek alapján ml sem tudtunk helyesen jelenteni a megyei tanácsnak. Ha termelőcsoporíjaink, szövetkezeteink a határozat alapján megjavítják munkájukat és úgy a járási mint a községi tanácsok nagyobb felelősséggel fogják végezni dolgukat, járásunk, a nyíregyházi járás az első helyre kerülhet. Szövórfi Tivadar, a nyíregyházi járási tanács VB elnöke. Műtő! keidye reggel 7 utón érkezik Nyíregyházéra A Szakad Nép, Pártunk központi lapja 1952. május 20-tól az eddigi külön fővárosi és vidéki kiadás helyett egy, egységes kiadásban jelenik meg Ez lehetővé teszi, hogy a vidéki és a fővárosi olvasók is a legfrissebb bel- és külpolitikai eseményeket olvashatják a lapban. A lap a nyári vasúti menetrend figyelembevételével Nyíregyházára 7 óra után, Kisvára Szabad Nép dara 9 óra előtt, Mátészalkára 10 óra előtt érkezik. A Nyíregyháza—Vásárosna- mény, Nyíregyháza—Mátészalka vonalon lévő községek 10 óra előtt, a Nyíregyháza—Tiszadob, Kisvárda—Baktalórántháza, Záhony—Mátészalka vonalon lévő községek egy óra előtt és a Debrecen—Mátészalka vonalon lévő községek 11 és 4 óra köpött kapják meg a lapot. NYÍRLUGOSI TOLVAJOK I Ä n.vírlugosi görögkatolikns templommal szemben kevélykedik másfélméteres fehér kőalapjaival, szárnyas ajtóival, bádogtetőjével. piros- fiehérköves. oszlopos tornácával Bánházi István kulúk portája. Pedig éppenséggel nincs mit kevély- kednie ennek a háznak, mert nyugodtan oda lehetne szegezni egy táblát a homlokzatára és messze- látszó betűkkel ráírni: „Ezt a házat Bánházi István Ádámszki Jánostól rabolta 12 holddal együtt.” Hiába vakolták újra Bánháziék a rabolt házat — a maltert a szegény harmadosok verítékével keverték s a ház minden szeglete arra emlékezteti a falu népét: kevés olyan gazember lakik a községben, mint Bánházi István. Ugyanígy nincs mit kevélykednle a ku- Ják egyik fattyának sem. A múltkoriban lóháton, nádpálcával mentek ki a futballmeccsre, de senki nem csodálkozott volna azon, ha nyakukban tábla lógott volna ezzel a felirattal: „Tolvajok'.” * Nyolevan-kileucven észtén (lőve! ezelőtt történt, a bíró meg az esküdtek gyűlésre hívták össze a falu coudrás jobbágyi népét. Ott szorongott a szegénység mezítláb, búr már alaposan harapott a hideg. Az asztalnál a bíró ült. meg a gróf „jóemberei”. Bánháziék. meg a többiek, az esküdtek. — Hát emberek! Porciózás lesz! A méltóságos gróf űr így határozott a községnek átengedett birtokából. illő megváltási áron. A megváltást közösen fizetjük. kl-UÍ aszerint, hogy müven földet kap, soványat-e, vagy jobbtermőt! Nagy zúgás támadt a teremben, izegni-mozogni kezdtek az emberek, mintha valóságos vihar sepert volna végig fejük felett. Olyan izgalom fogta el a nicsteleneket, mint az éhes embert a fehér mazso- láskaláes láttán A bíró csendet dörömbölt az öklével: — Az elöljáróság úgy határozott, hogy az isten igazsága szerint — azzal bólintott egyet az asztal főhelyén ülő pap felé — a szegények részeljenek a jobb földekből. Mi. megelégszünk vízkáros földekkel... Megtörtént a porciózás. Éjfél is elmúlt, mire az utolsó rongyos is .hazamént nagy örömével. Merthogy egyéb se jutott neki jóformán. Ahogy az utolsó is kitette lábát, a bíró feltápászkodott a székből, kilökte az ablaktáblákat. — Hadd menjen ki az a parasztszag ! Aztán kiáltott a községházbeU legénynek, borért szalajtott. Tort ült az elöljáróság a porelózás felett! Bánházi, a vén zsugori valósággal nyerített, amikor a papnak magyarázta : „Ezt jól kiterveltük. Jóságos cselekedet volt. Mienk a vízkáros föld. A „használhatatlan” Olcsó pénzen. Ha meg lemegy a víz, ezek a földek háromszor any- nyit teremnek, mint a rongyosoké...” — nagyot röhögött s egyszerre lehajtotta torkán a pohár bort. Így forgatták ki a falu „első emberei’’ a szegényeket a porciózásnál s így kerültek a legjobb alj- földek a knlákok kezébe! így kezdte a faluban pályafutását a Iíán- házi-íamilia is. * Az első rablót követte a második, akire már jobban emlékeznek. Bánházi György, a főbíró. Őt „a család büszkeségének” tekintik. Legfőképpen azért, mert újfajta vagyonszerzési módszert honosított meg a famíliában. Élt az l!X)0-as években a faluban egy magárahagyatott, egyedülálló idős ember, Juhász bácsi, akinek volt 10 hold földje. Az egyik nap bekopogtatott hozzá Bánházi. Akkor még csak esküdt volt. Ez is nagy tisztességnek számított s az öreg Juhász hellyel kínálta. Bánilázi nyájaskodoít. érdeklődött, kedveskedett, aztán elment. Csakhamar tájra látogatás következett. Ad tilg-addig, .míg a falu arra nem ébredt, hogy az üreg Juhász Bán- háziékhoz költözött. Az első napokban nem történt semmi különös. néhány liét múlva azonban azt vették észre a községbeliek, hogy bizony az öreg nagyon sanyarog. Panaszkodik Jobbra-balra. hogy éhezik, dolgoztatják, mint az utolsó cselédet, az istállóban hálutják. Az emberek bíztatták: álljon ki Bánházi elé és követelje ki a magáét, hiszen l(i holdja van! . Úgy is történt. Az öreg odaáilt a kulák elé. Az éppen vacsorázott, zsíros toll 'tt- káposztát gyömöszölt magába. Csámcsogott, a tejfeles lé végigcsov- goit a szája szögletén. Juhász bácsi elmondta a magáét. A kulák odavágta a kanalat az asztalhoz. — Micsoda?! Még ki meri nyitni a pofáját, maga vén tehetetlen?! Maga kódns, örüljön, hogy meghúzhatja magát! — Én kódus?! — emelte fel a hangját nagy csodálkozva Juhász bácsi, aztán őt is elfutotta a piros méreg: — Hát a Ki holdam?! — A maga Ki holdja? A magáé? Bolond! Az már az enyém! így történt. Magához csalta Báu- húzi György az árván maradt öregembert, azzal az Ígérettel, hogy holta napjáig jól eltartja. S rávette Juhászt, hogy írassa máris a nevére a lti holdat. A vén Juhász aztán Bánházi istállójában halt meg, mint egy kéborkutya. Azt szokták mondani, az alma nem esik messze a fájától. Amit megtett Báoházt György, mért ne tette volna meg a fia is. Bánházi István, hiszen semmivel sem kisebb gazember az apjánál. Az 1940-es években Ádámszki Jánosra vetette ki a hálóját. Nem jószívűségből, hogy szépen eltartsa öreg napjaira, hanem mert földjét és házát akarta megszerezni. Ádámszki Jánosnak nem lett volna szüksége a gyámolításra, hiszen volt hites felesége. De a kulák addig-addig beszélt, ravaszkodott ármánykodott, míg Ádámszki öreg fejére otthagyta asszonyát. Földjét, szőlőjét, házát Bánházira íratta s hozzáköltözött. Neki sem volt sokkal jobb dolga. mint valamikor ennél a háznál az öreg Juhásznak! Nyomorúságban balt meg ő Is. Pedig ne gondolja senki, hogy rá volt szorulva a földre a kulák. Hisz volt már akkor földje bőven, — ineghízlalta birtokát Barna Péter, Szlszák János, Picii Mihály, Szász Mihály meg a többi harmados verítéke, görnyedő«?. Sokan azt mondják: „jó ember volt, cselédet sem tartott”. Az szentigaz, hogy külön nem fogadott munkást. Azért, mert a harmadosaival végeztette télen a favágást, nyáron a kaszálást; ingyen! A legnagyobb dologidőben húzták a kulák föld jón az igát Barna Péterék. a többiek, nehogy elessenek a soványka harmados földtől. A kulák aztán otthagyta az „ősi rablófészket’,, a nádfedeles portát, befészkelte magát Ádámszki János házába. Megrenováltatta, de akár tízszer annyi új vakolatot is rakna rá, senki nem mossa le róla azt. hogy: rablott ház! Mínt- aliogy rablott volt minden talpalatnyi rög, amit a markában tartott. * Telt-mult az idő és már- már azt moadiúk a faluban az emberek: „ni. hogy mogjuhászodott Bánházi István”. Mert búr még mindig úgy hordozza a fejét, amiben gazemberségen kívül más nem igen tanyázik, mint a kakas a taréját a szemétdombon. — De nemigen hallatott magáról. Már-mác kezdték elfeledni a nyírlugosiak, hogy annakidején a földosztás után neki volt a legnagyobb szája a kisgazdapárti vezetőségben Szulyák András kulákcimborájával együtt, ők ordítozták: „Amerikai kölcsön kell nekünk! Nem engedjük meg u malmok, a bankok államosítását!’’ Bánbdzi vélt az, ait! a 47-es választások idején disznó módra ócsárolta a Kommunista Pártot. Sőt. még azt is kezdték elfeledni az emberek, hogy a fiai voltak a főgarázdák, amikor komrmmlstúk- rendezte bálról volt szó. Minden alkalommal verekedést szítottak s egyszer Domnyúk Sándorral még saját unokatestvérét is leszúrat- ták! Aztán összepakoltak Hornyák Sándor jegyzővel s a dolgozó parasztoktól beszedett három vagon krumplit ..eladták” Nyírmihálydl- nak. Tűzzel-vassal, habzó szájjal erőlködtek, hogy visszarántsák a falut a hajdani nyomorúságba, amikor két uraságé volt a föld 41) százaléka, 38 kuláké a föld 30 százaléka és 4000 szegényparaszté a föld megmaradt morzsája! Föld nem jutott a szegény népnek, de volt analfabéta 2500! Később alattomban spekulált a Bánházi-familla. — 1950-bep derült ki például, hogy Sziszák János nevére hamisan szerződött 8-10 hold csillagfürtöt s a pénzt — volt vagy öOOO forint — ő vette fel. Alattomban, sötétben, de váci gyűlölettel lapult Bánilázi. Megpróbálta a falu éberségét elaltatni, A vejőt, Tasnádl Józsefet sikerült benntartani a tanácsháznál, a pénzügyi csoportnál. Hogy miért? Bán- házi 2000 forintos adótartozása beszél erről a legjobban! Senki nent háborgatja miatta, még meg sem kérdik:* „mikor méltóztatik kifizetni a nép iránti adósságot?” Aztán most újra kitört a rabló- ösztön ! * Az államosítással kezdődött. Egyik házát a nép állama tulajdonába vette s egy dolgozót költöztetett be. Egy napon, az államosítás után, egyszeresük: megjelentek az állam portáján Bánházi faítyai. Kivágták a fákat, a takarmányt ellopták, aztán nekiestek egy istállónak, elrabolták fényes nappal a lakók tehene felől még az ólat is. Ott szájait majd az egész kulákcsalád: „Ez a mi házunk !” Jött Tasnádi felesége is, az egyik Bánházi lány s már nagyi garral lépegetni kezdte az udvart; „Ide építünk egy másik házat, Ide ezt csinálunk, ide azt...” Csak egyről feledkeztek el! Arról, hogy most nem a porció- osztás idejében élünk, sem akkor, amikor háborítatlanul lehetett rabolni Juhásztól, Ádámszkitól meg a többiektől, hanem abban az időben. amikor a hatalom a nép kezében van. S ez a hatalom keményen lesújt a tolvajokra, a gyalázatos rabló kulókokra! S hiába sugdossuk faluszerte: „Rendszerváltozás lesz, jönnek az amerikaiak ... a Nem! A ml népünk, a nyírlugost becsületes dolgozó parasztok nem engedik meg, hogy házainkat felgyújtsák azok a gyilkos rablók, akik Koreában tifusz- és kolerajárványokat terjesztenek, A mi népünk alkotó, termelő ökle lesújt a washingtoni rablókra, s lesújt itthoni cinkosaikra, a lmlákokra. a! belső férgekre is! S. J. A sírnit évben csaknem tízezer holdon telepítettek «íj «*■yittiiol esősöket Gyümölcstermelésünk nagyarányú fejlesztése érdekében ai mtilt esztendőben állami gazda-! Ságokban és termelőszövetkeze-1 tekben jelentős területeken te-! lepítettek új gyümölcsösöket. Összesen csaknem tízezer holdon mintegy egymillió gyümölcsfát' ültettek el. A gyümölcsösök ültetése mindenütt zárt telepítésekben történt. Az új gyümölcsösök telepítésén kívül a múlt évben az utak mentén 28 ezer cseresznyefa- csemetét ültettek el. 3
