Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-11 / 109. szám

4

NÉPLAP

1952 MÁJUS 11, VASÁRNAP

f

ELMÉLETI TANÁCSADÓ j

A falusi kizsákmányolok elleni karc a termelőszövetkezeti községekben

f Leírni és Sztálin elv társak tanításai, a Bolsevik Párt tapasztalatai arra intenek bennünket, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását lehetetlen győzelemre vinni ■ * falusi kizsákmányolok, a kulákság ellen vívott következetes harc nélkül. A Bolsevik Párt harca a fain kapitalista elemei ellen a mezőgazdaság szocialista átalakítása érdekében, nem járhatott volna sikerrel a Buharin—Rikov-féle ellenzék teljes megsemmisítése nélkül. A buharinisták a kulákság védelmezői voltak, jobboldali, opportunista „programjuk" fő tétele az volt, hogy a kulákság békésen belenő a szocializmusba. Azt állították, hogy a szövetkezésen és bankokon keresztül a „kulák szövetkezeti gócok” fokozatosan belenőnek a szocialista rendszerbe. S a buharinisták ezt az „elméletüket" kibővítették azzal a merőben ellenséges nézettel, hogy az átmeneti időszakban az osztályharc megszűnik, hogy amilyen mértékben közeledünk a szocializmushoz, olyan mértékben veszít élességéből az osztályharc.

Sztálin elvtárs leleplezte ezt az „elméletet amelynek nem volt más célja, mint a kapitalizmus visszaállítása. i

Rámutatott arra, hogy az osztályok megszüntetésének egyetlen útja van: a proletariátus osztályharca, hogy az osztályok megszüntetését nem az osztályharc kialvá- sának, hanem élesedésének útján érjük eh

Rákosi elvtárs Pártunk TT. Kongresszusán mélyen elemezte a falusi kizsákmányolók, a kulákság fejlődését az utolsó két esztendő alatt s rámutatott, hogy a kuláko- kat korlátozó intézkedések eredményesek; voltak s a kulákokat defenzívába szorítottuk. Ugyanakkor Rákosi elvtárs figyelmeztet bennünket: „Kézenfekvő, hogy a kulák-gazdasági ereje és mindjárt hozzátehetjük, politikai befolyása ma is sokkal nagyabb, mint ahogy számaránya vagy szántóterülete után gondolnék. Ami a megmaradt kapitalista elemeket illeti, nálunk is

vonatkozik rájuk az, amit Lenin mondott:

„A kizsákmányolok, a földesurak és kapitalisták osztálya nem tűnt el és nem is tűnhet cl egyszerre a proletárdiktatúra alatt. A kizsákmányolók szét vannak ver. ve, de nincsenek megsemmisítve. Megmaradt nemzetközi bázisuk, megmaradt a nemzetközi töke, amelynek ők maguk is egy részét alkotják. Kezükben maradt a tér- melöeszközök egy bizonyos része, megmaradt a pénzük, megmaradtak hatalmas társadalmi összeköttetéseik. Ellenállásuk ereje éppen vereségük következtében százszorosán és ezerszeresen megnövekedett. Az állami, katonai, gazdasági igazgatásban való jártasság igen.igen nagy túlsúlyt biztosit számukra, úgyhogy jelentőségük hasonlithatat- lanul nagyobb, mint amekkora arányszámuk az egész lakosságon belül. A megdöntölt kizsákmányolók osztályharoa a kizsákmányoltak győzelmes élcsapata, azaz a proletá- riátus ellen sokkal elkeseredettebbé vált."

Lenin elvtárs e tanítására újra és újra fel kell hívni a figyelmet, annál is inkább, mert megyénkben, s különösképpen termelőszövetkezeti községeinkben, termelőszövetkezeti csoportjainkban opportunista nézetek ütötték fel a fejüket. Amikor például Nyírcsászári termelőszövetkezeti község lett, az alakuló gyűlésen többen így szólaltak fel a kulákok mellett: „Miért nem vesszük be azokat is magunk közé, hiszen itt nőttek fel velünk?” Csak éppen arról feledkeztek el beszélni a felszólalók, hogy az ő nyakukon, verejtékükön gazdagodtak, zsírosodtak meg ezek a kulákok, — nem velük, hanem ellenük, a dolgozó parasztok nyomorúságán. Krrő! feledkeztek meg a nyírturai termelőcsoportban is, amikor egy volt grófot felvettek a csoportba.

Nem egy termelőszövetkezeti köz, ségben tapasztalni olyan nézetet, amely azt tartja, hogy az Osztályharc megszűnt, a kulákok „nem csinálnak semmit”. Vájjon így van-e ez? Egyáltalán nem. Az osz- tályharc nem szűnt meg, hanem éppen ellenkezőleg: élesedett.

Az osztályharc viszonyaiban megváltozott a helyzet a szövetkezeti községekben a tömeges belépések

következtében. A dolgozó parasztság döntő többségét már nem a kapitalista gazdálkodás köti, hanem a lényegében szocialista, szövetkezeti gazdálkodás alapjai fűzi egybe s ugyanakkor a falu kizsákmányoló!, — bár csökkent gazdasági és politikai erejük, — még mindig jelen vannak, befolyásuk nem szűnt meg. Nem, egyáltalán nem mondhatjuk el, hogy miután egy község dolgozó parasztságának nagy többsége a szövetkezeti utat választotta, a kulák, az osztályellenség aknamunkája megszűnik. Nyíresaholyban is azt tartották egyesek, hogy mivel termelőszövetkezeti községgé lettek, már nem lesz bajuk a kulákokkal, az osztály-ellenséggel. S csak aztán vettük észre, hogy a falu dolgozó parasztjai kezdenek elmenni a községből. Kiderült, hogy éppen azok a kulákok, akik régen az ipari munka ellen beszéltek, most, hogy a szövetkezetek megerősítése érdekében nagy szükség van a munkaerőre, egyszeriben arról kezdtek sugdosni: „Eredj ipari üzembe

dolgozni, itthon nem lesz meg a kenyérnekvaló sem...” S ez a jelenség nemcsak Nyíresaholyban volt tapasztalható. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a kulákok politikai befolyása nem szűnt meg, a kulákok még dühödtebben fokozzák aknamunkájukat Nem egy helyen próbálkoztak meg a kulákok azzal, különösen a bakta- lórántházi járásban, hogy befurakodjanak a termelőszövetkezeti csoportokba. S ahol megalkuvók voltak a szövetkezet vezetői, tagjai, sikerült is céljukat elérni. — Sztálin elvtárs mondotta :

Elvtársaink közül sokan túlértékelték a kolhozokat, mint a gazdaság új tormáját, túlértékelték és szentkéoet csináltak belőle. Azt gondolták, hogy ha egyszer megvan a kolhoz, mint a gazdaság szó. cialista formája, akkor már minden megvan, ezzel már biztosítva van a kolhozok átalakulása mintaszerű szocialista gazdaságokká. — Nem értették meg azt, hogy a kolhozok szervezeti berendezésük szempontjából még gyöngék és komoly segítségre van szükségük a párt részéről, egyrészt kipróbált bolsevik

káderekkel való el'átásuk szempontjából, másrészt a kolhozügyek folyó vezetése terén. De ez még

nem minden, sőt nem is ez a legfőbb. A fő hiba itt az, hogy sokan elvtársaink közül túlértékelték magának a kolhoznak, mint a mezőgazdaság új szervezeti formájának erejét és lehetőségeit. Nem értették meg azt, hogy a kolhoz önmagában, bár a gazdaságnak szocialista formája, egyáltalán nincs biztosítva mindenféle veszedelem ellen, az ellen, hogy a kolhoz vezetőségébe

mindenféle ellenforradalmi elemek ne kerüljenek bele, nincs biztosítva az ellen, hogy a szovjctellcnes elemek bizonyos körülmények között

ki ne használhassák a kolhozokat saját céljaikra."

Nem egy olyan termelőszövetkezeti községünk van, ahol a kulákok, volt csendőrök és egyéb ellenséges elemek befurakodtak a szövetkezetbe. Nem. azért, hogy használjanak, hanem „saját céljaikra”, — hogy romboló munkát végezze* nek, így sikerült a szövetkezetbe befurakodnia Petneházán Futó kutaknak, aki lázitott a csoport vezetősége ellen, állandó veszekedéseket szított, — akadályozta a munkák gyors, folyamatos elvégzését. Kiesen fel kell venni pártszervezeteinknek a harcot az olyan opportunista nézet ellen, amely az osztályharc megszűnését hirdeti. — Állandó felvilágosító munkát kell folytatni, le kell leplezni a kulákokat, lehetetlenné tenni kártevésüket. Dolgozó népünk gyűlöletes ellenségeiről van itt szó, akikről igy beszélt Lenin elv társ:

„ legvadállatiasabb, legdurvább, legvadabb kizsákmányolok, kik a többi országokban a történelem során nem egyszer állították már vissza a földesurak, cárok, papok, kapitalisták hatalmát. A kulákok többen vannak, mint a löldcsurak és a kapitalisták. A népnek azonban a kulákság mégiscsak kisebbsége... A háború alatt ezek a vér- szopók a nép nyomorán nyerészkedtek, ezreket és százezreket harácsoltak össze a gabona és egyéb termékek árának emelése útján. Pókok a kulákok, melyek a háború tönkretette parasztok és éhező munkások vérén bíztak kövérre, piócák, melyek a dolgozók vérét szívták, annál lobban gazdagodva, minél jobban éhezett a munkás a városokban és a gyárakban. Vámpírok, melyek kezükbe ragadták és ragadják a földesúri földeket és újra meg újra igába gömycsztík a szegényparasz tokát."

Meg kell tőlük tisztítani szövetkezetein két és mindazoktól, akik a kuláknak kiszolgálói. A kulákok ellen folytatott szívós és következetes harc nélkül nein lehet célkitűzéseinket megvalósítani, sikerre vinni a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

Az osztályellenség elleni harccal szorosan összefügg • az a nevelőmunka, amely a munkához való szocialista viszony kialakításáért folyik. Sztálin elvtárs figyelmeztet bennünket: . sokat kell...

dolgozni azon, hogy a kolhozparasztot átformáljuk, hogy individualista lelkűidét kiigazítsuk . és öt a szocialista társadalom.. igazi, dolgozójává neveljük.” A szélsőbokori termelőszövetkezeti csoport sertéstenyésztője, Orosz elvtárs például erősen elhanyagolja a csoport malacainak nevelését. Az udvarán szaladgáló malacok azonban szépek, kigömbölyödíek. A kérdésre azt válaszolta : „azért, mert azokat másképp táplálom.” Nem ismerte még fel. Orosz elvtárs sem, hogy az igazi „enyém” az a „mienk” — mert felemelkedésének, gazdasági és kulturális jólétének alapja a szövetkezeti közös vagyon gyarapodása.

Az új munkaegységszámolás szerint a permetezők a kipermetezett litermennyiség után kapnak munkaegységet. A kemecsei Szabadság termelőszövetkezeti csoport gyümölcstermelő brigádja erre úgy akarta „túlteljesíteni a normát”., hogy nem a fákat permetezte, hanem a földet, a fák alá öntözte a permetlét. ők sem ismerték fej, hogy akkor, amikor maguk ícfó hajlott a kezük, saját magukat csapták be. Sokoldalú nevelőmun- kára van szükség teliát ahhoz, hogy a szövetkezeti községek parasztságát szocialista termelőszövetkezeti parasztsággá neveljük, S ez is hozzátartozik a falun folyó ósztályliarchoz. ,

A Bolsevik Párt győzelemre vitte a szocializmust a mezőgazdaság területén is azért, mert Sztálin elvtárs vezetésével soha meg nem szűnő harcot folytatott az osztályellenség ellen, az opportunista, megalkuvó nézetek ellen. Párt- bizot faágainknak, pártszen ezfe- teinknek is tisztán kell látniuk, hogy az osztályharc annál, élesebb lesz, minél jobban izmosodunk, erősödünk és a győzelmet nem... .a megalkuvás, hanem a kulákság ellen folytatott kíméletlen, következetes osztályharc teremti meg. Ez vonat közi k termelőszövet kezet i

községeinkre is. (S. I.)

AP ORÉI GET

kicsi község, alig kilenoszáz ’lakossal. Akik lakják, a fel- szabadulás előtt grófi urasági cselédek voltak csaknem valamennyien. A'égignyögtek jónéhány grófot, mert az uraságok sokáig nem állták ezt a vidéket; ahogyan Saa- . bó Sándor, a Kossuth tszcs, brigadérosa mondja később: . nem úri tüdőnek való a nyíri homok.” Most is kavarog a por a téren, amelyre a tanácsháza ablakai nyílnak, fjedig a szélnek nincs nagy ereje, csak olyan lengedező. Báthori Pál, a járás népművelési vezetője áü mellettünk az ablakban. Huszonkilenc esztendős paraszt- fiú, keményáSlú, energikus. Széles mozdulatokkal mutogatja a tájat. Itt nőtt fel, ezen a vidéken, az apja intéző-tag az egyik nyírbátori ttzcs.-ben. Ott áll az ablak alatt, a falnak támasztva a kerékpárja, azzal karikázik a járásban.

, Velünk szemben Áporliget iskolaépülete, ott a kultúrterem, abban a házban. Szép, 'szürke épület, tágas ablakokkal. Báthori Pál most odamutat. figyelmeztet:

— Gyülekeznek már..«

Mert vasárnap van most, vasárnap délután s készül A por! igét az idei első „Szabad Föld Vasárnapjára”. — Sorfa fordulnak be az iskola udvarára asszonyok s emberek, vasárnapiasan öltöz. yáj meg gyerekek nagy zsivajgással, aztán feltűnik egy magas férfi, hóna alatt iratokkal s besiet ő is. Báthori Pál feléje int a fejével :

— Boctó elvtárs, tanító, ö lesz ma az előadó..«

ODABENT

a kultúrteremben közben megnövekedett a létszám. Száz-százötvenen lehetnek már s még egyre jönnek. A pipázók meg még az udvarban tanácskoznak, hogy ne füstöljék tele a termet. Az egyik sarokban egy csapat ember veszi körül Hakucsák Józsefet, Áporliget párttitkárát. — Folyik a sző, tervezik a heti munkát, meg sürgetnek egy traktoros-értekezletet. Meg kell gyorsítani a kiképzésüket is, — dörmögi Antal Gyula, a Szabadság• tszcs, intézőbizottság! tagja —, mert traktor most már van elég, csak kevés a rávaló ember. — Kn, ha gyerkőc volnék, menten felcsapnék! — kiáltja Szabó Gyuri bácsi, amire köröskörül nagy nevetés támad. Gyuri bácsi már a hatvanadikat tapossa, nevetik ezt a nagy felbuzdulást. Hakucsák is mosolyog, jegyezget. Kes. kenyarcú fiatalember, innen is szólítják, onnan is, sok a kérdés. Egy asszony a villanyt kérdezi, merthogy a vezetéket most már szerelik mindenfelé, kigyulladni mikor fog? Erre növekszik a kör Hakucsák elvtárs körül, sokan tülekednek előre.

A párttitkár elteszi a papírjait, figyelmesen néz körül.

—; Függ ez a mi munkánktól is, — mondja és sorra.iártatja tekintetét —, ha elkészül a Tiszalöki Erőmű, itt kigyullad a villany. S ázt segíti a mi munkánk is, a mi fegyelmünk, a mi akaratunk. Ebben az országban minden építés közös, elvtársak, együtt vetünk és együtt aratunk.

Közben az emelvényen elfoglalja helyét az előadó, Boció ,Sándor, a tanító. Mellé ül Horváth. Károly ta- nácséínök, s most föllép a párttitkár is, aztán Báthori. A terem megtelt már, zsúfolásig, még az ajtóban is úcsorognak. Az emelvény melletti sarokban gyorsan elhelyezkedik a lányok énekkara, elibiik áll a kis Scm- pergál Irén, ö a vezetőjük. Aztán felemelkedik mindenki, eléneklik a Himnuszt. Harsány gyerekhangok keverednek öreg, reszelés hangokkal. itt-ott elhúzzák a dallamot, zengetik. Csend lesz. Feláll Bodó Sándor, köszönti a megjelenteket s megnyitja Áporliget első .Szabad Föld Vasárnap”-ját. Megtapsolják. Irénke beint az énekkarnak s kedves, tiszta leányhangok csendül, nek föl. Aztán Bodó Sándor

megkezdi az előadását. Az erdőültetésekről beszél, a fásításról. Élő, izgalmas kérdés ez a Nyírségben, megkötni a homokot, védeni a mögöttes földeket, lombossá, dússá változtatni kiszikkadt tájakat. Beszél Bodó a Szovjetunió nagy mezővédő erdő- sávjairől, a sztálini termé- szetátalakftó tervről, s most kimutat az ablakon, amelyen túl szürke port kavar a szél: — Ott, arra, erdők húzódnak majd, — mutatja széles mozdulattal, — s az már a mi ültetésünk lesz 1

FESZÜLTEN FIGYELIK,

hiszen ez az ültetési munka itt már folyamatban van, a nyírbátori erdőgazdaság emberei keményen dolgoznak a tájon, s dolgoznak közöttük sokan aporligetiek is. Kis csemetekertek születnek szinte egyik hétről a másikra, s aztán nagy területen karcsú suhángok nyújtóznak, alakul a táj képe. Északra egy megkopárodott legelő feküdt, afféle közhírt okossági föld, amin az állat már csak tengődött s még látványnak is elszomorító volt. Most har- matzölden fényük a vidék, csemetefák nyúlnak a nap felé, s olyan szeretettel gondozzák, akikre hízva van, akárcsak egy óvodányi gyermek jólétét vigyáznák.

Nem hosszú a beszéd, de színes és érdekes, leköti a figyelmet. S aztán meg számtalan kérdés következik. Legtöbben azt firtatják, hol, merre vonul majd a nagy erdősáv. Előkerül a nagy falitérkép, a tanítói pálca végigsuhan a nyíri, tiszamenti tájon, homokon, szikesen, árterületen. Ahol a pálca vonul, ott néhány esztendő múlva dús lombok lesznek, akácok, nyárfák, tölgyesek, fenyők. Akad, aki kérdi,hogy ugyan mikor, hogyan cselbe, redik a fa, hány esztendő megy rá, míg alá lehet lie- veredni,

— A heveredéssel még várunk ... — jegyzi meg a tanácselnök, mire nagy derű támad, de Bodó integet s felei, hogy Dines is olyan nagyon messze az az idő. A gyorsan növő nyárfa egy esztendő alatt három méteresre szökken s csodálatosan gyorsan terebélyesedik, a juhar meg öt év alatt tekintélyes fa.

— Szalonnaköltő... — jellemzi Fekete íjászló a Kos- suth-ból, mire megint derülnek a hallgatók, hogy Fekete ugyan jól adja: szalonnaköltő, hát el lehet költeni alatta a szalonnát, pihenő időben.

Derűsen, jókedvűen beszélnek a fásításról:- vasárnapi hangon. S a jókedv meg azért ömlik el, mert szép a jövő, ami íelrajzolódik ott

a falat borító térképen. .S ahhoz a jövőhöz biztonságot ad, hogy így együtt vannak, érzik a hozzávaló erőt. Aztán elfogynak a kérdések és az énekkar rázendít. Onnan a padokból hozzá zümmögnek egy kicsit, rá-rábólogatnak. A hátsó sorokban gyufa screen, jjipás ember soká nem állja meg rágyújtás nélkül vasárnap délután. Az énekszám után Bernálh, Irén szavalata következik. Szépen, erőteljesen mondja a ver. set, megtapsolják érte.

Amikor ismét, az énekkar dalol, Báthori odahajol hozzám és súgja, hogy a színjátszócsoport azért nem. szerepel, mert a tagjai közül sokan elkerüllek Aporliget- röl az utolsó hetekben. —<

Most aztán a kultúr* csoportokat is át kell szer. vezni, újakat bevonni, alakítani... Node, sebaj, — mosolyog, —i bírja a kerékpárom 1

így telt el a „Szabad Föld Vasárnap” Aporligelen, a, Nyírség csücskén. A térképen nincs rajta ez a kicsi falu, de azon az üj, nagy térképen, amely most formálódik a magyar vidéken, már ott a helye; s mert elsők között írta magát reá, ott a neve is, nagy betűkkel.

(Részletek Halász Péten ,Müveit Aőp”-ben közölt ri. portjából.).

IIALASZ PETER:

VASÁRNAP