Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-01 / 77. szám

N É P L A 1* 3952 ÁPRILIS 1, KEDD DUDÁS MIHÁLY HAGYATÉKA m* április i-én 'fényes ünnep­ibe öltözött sereg vonult az utcán, egyenesen « „földvár’' felé, ahol jegy halmon szépséges oszlop csillog­tatta, márvány fekete homlokát. A menet álén az őszhajú, üreg Dudás 'Mihály bácsi haladt, akinek Sfí Unokája, cs 12 dédunokája volt. 'Jlezcben pirosvirágos koszorú. Don insan 90 esztendős volt ezen a na- mon Dudás Mihály, de derekát ki- fínizta, mint egy húszéves legény. Ls az első koszorút ő tette le áhí­tatas csendben a szovjet hősök my írkar ás zi emlékművére a község dolgozó parasztjai nevében. Aztán ’/szembenézett a kővel s így kezdte ti beszedet. Először a szovjet ka­tonákhoz, Andrejhez, Ivánhoz, Yo- togydhoz szólott, akik vérüket huU iattdk a- magyar nép szabadságáért. — Drága, elvtársak, kedves jó ifiaim. fin. Dudás Mihály börtönt szenvedtem <azcrt a szabadságért, amit ti elhoztatok nekünk. És meg- cdolntl nekem, kilencvenéves öreg embernek, hogy lássam falum né­vét békében, boldogságban. Köszö­nöm, nagyon köszönöm■ édes diáim,... — és csodát látott, a ■falu népe, mert a, kemény, öreg 'szocialista, szeméből kigördült egy tfényes könnycsepp, régigguruH "piáig ráncokkal barázdált orcán... Amikor még hó borította, a ^ nytrloariszi határt 1898 cle- Uán egy hajnalon megjelentek a ■cselédek a földeken. Barócsik And­rás, a, lei~mcle-s szálfaember. Végső '.Miklós, Ragály Jani vezette őket. kMcolicsdnyi, meg Fercnczy „snéltó- 'sdgosQk'' földjére, vonultak. Föld­osztásra,! Hóból csináltak buckákat, ''Jeteket. Ez a darab ezé lösz/az a. darab azé, ez itt a tied JanOésrtjjiy Javább. Aztán, amikor elkészültek, szép rendben hazavonultak. Akkor már ott volt « csendőrség. A há­rom vezetőt elfogták, összeszaladt, a fain népé, a főtérre. Volt Oki Jcaszára-kapára, kapott. Barócsik .'.Andris nagy öles termetével se­hogy sem akart engedelmeskedni a csendőröknek. Úgy rázta, le magá­ról őket, mint a, kutya 'a, bolhákat a szőréről. Végül mégis telepért ék, market vetettek rá * lekötözték n [szekérbe. A nép morajlett, mint a tvihar. Zúgott, mint a szél. Az umzonyok sikoltoztak és az öklii- iket rázták « zsmdárok felé. Kar­mos Fercncné a szekér után vetette ímagál. S aklcor áz egyik csendőr peléjedöfte szuronyát. ' Vér ömlött a fehér hóm. i ’'Az embereket elvitték, fi izük a jjaztán az itthonmaradt vezetők, [iöztiik Dudás Mihály is, bejárták « házakat s másnap reggel « fél ífalu felkerekedett Kisvárda feló cRarőesilc András, Végső Miklós, 'Dagály Jani kiszabadítására. .Egész század katonaság vár la őket. fíjból vér, szegényem ber vére öm­lött a hóra-. És nyolcvan embert ibörtönba zártak. A tárgyaláson, ott fiöffészkeitek « főldesvmk is, Okolicsinyi, Fe­rcnczy. Fűt-fát ősssehordtak, ha- Fogságot, rágalmat, minden szeny- tiyet és piszkot. Az emberek nem .szóltak semmit, csak Barócsik 'András dobbant a „tekintetes ki­rályi független bíróság" elé, rá­vert az asztalra és szikrázó sze­mekkel fordult a hüledezö méltó­ságotok felé, úgy ordította: — Hazudnak az urak! Mind ha­zudnak! Kit kétévi, kit egyéri, kit nyolc- hónapi börtönre ítéltek. Azt mond­ják, énekeire mentek a. börtönbe: „Szocialista rabok, ve szomorkod- jatok — Erősen bízzatok, majd megszabadultok...” Tjei-' Meddig kellett várni a szabadság fényes bajnoki­ra ! És mennyi temérdeket szenve­dett a nyírkarászi nép! 1934-ben Orosz Lászlóéi:, összesen 27 kaszás az ura súg Hszaszalkai, földjére indullak aratni. Úgy szerződlek, hogy aszályos földön nem tizen- hdtodában vágnak, hanem holdjá­ban. NekiáUítolták őket a Reketye- dülónek. 8 az egész tábla, vagy 25 hold, csupa szúróka volt. Gabo­na, alig rajta itt-ot-t. Orosz Lász­lóik a földbe vágták a kaszál: „Fém aratunk részibe!'’ 8 mert az uraság a részit követelte, vala­mennyien elindultak gyalogosan haza-felé. Csendőrök hozták őket vissza, de előszűr pofozkodtak. Csendőrszuronyok mellett vágták le tizenhatodéiba a 25 holdat. Egy embernek 5 kiló élet sem jutott. Hát így volt 'ez régen Karász­ban! A falu ,80 százaléka nem tu­dott sem írni, sem olvasni. A meg­haltak 50 százaléka csecsemő volt. Varró József éknek 1931, ben két ki­esi gyermekét is elragadta a halál. Egy kótévcskét, meg egy alig négy- hónapos birnbócskát. A. szegénység, a nyomorúság vitte el őket. De a, nép bizakodott. Amikor an­nakidején a rabok azt a, bizakodó nótát énekelték, akkoriban, ilyen jelentést írt a'-‘ 'alispán: „Magam részéről a vármegyében■ tapasztal, tok után, nem annyira, a jelen tölt ed, aggodalommal, mint inkább a jövő...” Féltek és retteglek az ural: a népiül. Hát igen! A jövőí 1. A mikor te felszabadító etapa- tok lövései már a község közelében durrogtak „üdvözléseket" a, megfutamodó fasiszta hordáknak, ifjú, Kovák István, aki lovastól, teljes felszereléssel szökött meg Horthy-hadseregéből, nagy nyurga lábait szétvetette « főtéren s ahogy csak bírta, a tüdeje, elkiáltotta ma­gút:. — Héééé! Emberreebk! ■ Előbuj- hattok «, bunkerből! A kiáltás végig,nyargalt e, község házai felelt, aztán az emberek elő­jöttek a pincékből, vermekből, bún- kerekből a, napfényre. 19.fi november másodikéit írtak. így kezdődőit. Aztán ügy folyta­tódott. hogy kimérték a, földesurak földjeit, hogy villanyt, meg mozit- kapott a falu a hároméves, meg az ötéves tervtöt. A múltban három tanító mit, most van tizenkettő. Vagy 50 új ház épült a felszaba­dulás óta. Azelőtt 50 év. alatt sem­ennyi. (Mizsák István a, múltban pontosan IS esztendeig építette 1 szoborkonyhás házacskáját,) És ki gondolná! Húsz dolgozó paraszt- ember fia, és lánya jár most gim­náziumba. Felró Ferenc, Antalfi László, Horváth János fia egye­temre jár. Kovák Pista tisztiisko­lás. Popp Kúrolyné, a szegény do­hányos özvegyasszony fia, már fő hadnagy. Aztán a, megyénél keltő,, I« járásnál négy, a minisztériumban meg egy karászi irányítja a, nép sorsát. A vonaton hajdanában csak a szatócsok, hentesek utaztak, vagy azok, akiket tárgyalásra idézlek. Ma meg alig férni a vonalra. Szombaton is vagy (jtvenen utaztak cl Budapestre. Hogy minek? Hát leginkább passzióból. Kovák Józsi bácsi, aki máv erősen közeledik a hatvanhoz, szintén felkerekedett a múlt-korában, hogy meglátogassa Pesten unokatestvérét, Miklóst. Ré­gen cseléd, volt Józsi bácsi, nem volt egyebe Hz gyerekénél. Egy hé­tig volt oda. Szívesen látták, Mik- tusnál: szép lakása, mindene- meg­van. Ott Pesten, Rákosi elvtúrs szomszédságában, sokmindcnrOl szó esett. A családról. Hogy Pista tisztiiskolás, hogy az egyik veje, Miskolci Jani vasutas sztahano­vista, 2000 forintot keres havonta. Meg a faluról. Hogy megváltozott, egészen.’ Igen. Ki gondolta volna? A fiatalok vidámak, futballoznak, | röplabdái znak, sportolnak, A kis Fii- } leséi Erzsi dijat is hozott haza a járási futóversenyről, .4. röplabdá­nak négy dijat hoztak. Mit- meg nem ér az ember öregségére! És aztán a. tszcs. Erősen mozdul fe­léjük a falu, Hf mázsánál több búzájuk termett ott, alwl azt mondták, az egyéniek: szem- búza nem lesz azon a földön, Tóth Ist­ván egyedül Ij.öOO forintot vitt haza, számadáskor... Aztán sorra vásárolják a, rádiót. Harminc em­bernek van már rádiója, a. faluban. Azelőtt csak Tóiknak, « papnak volt. Az ember azt sem- 1udja, mit, soroljon fel hirtelen, hol kezdje és hol fejezze... Hol fejezzet Hát Dudás Mihály bácsi hagyatékéináU Mert akkor, 191,8-ban, a-z emlék­mű nizat ásnál c.zelcct is mondotta a falu népe felé fordulva:. — Vigyázzatok nagyon emberek a boldogságotokra, meg a szabad­ságotokra, lia, kell véreteket is ont­sátok érette! I1; Dudás Mihály hagyatéka. Nemrégiben, halt meg, 9) éves korúban. Szavait azonban megőrizte a község. Tegnapelőtt ünnepi begyűjtési napot tartottak. 2082 tojást adtak be s emellett baromfit is szépen. A tervet ápri­lis í-ig teljesíteni akarják! Ezt az ajándékot teszik le a virágokkal együtt a- szovjet hősök szép már­ványfekete sírjára, ahol Dudás Mi­hály bácsi szavai hangzottak in­tőén, figyelmeztetően, A vasárnapi Szabad Népben lát­ták azokat az undok pestises, ko- lerás férgeket, amelyeket, az ame­rikai gyilkosok szórtak le a koreai szántóföldekre, falvakra. Tudják azt is, hogy Takács László, a gya­lázatos huták még mindig öOO to­jással. í‘2 kiló baromfival, Lengyel Illés, a másik cimborája 100 tojás­sal és 10 kiló baromfival tartozik. Az amerikai gyilkosokat akarják segíteni esek a- gazemberek, a nép hatalmát akarják gyengíteni. De a karászi nép keményen őrködik bol­dogsága, gyermekei élete és jövője felelt. Április 4-én azt fogják mondani: •— Dudás Mihály, jól « szívünk­be véstük hagyatékodat!, Sajátítsuk el a technikai minimumot Nagy nemzeti ünnepünk, április 4. műsora Április 3-án este Nyíregyháza DISZ-iiataljai iáklyás felvonulást rendeznek. Ä Sztálin­iéiról indulnak el, A Malinovszkij-emlékmühőz érve, megvárják a stafétákat, s azok meggyujt- ják az ott elhelyezett fáklyákat, amelyek egész éjszaka fognak égni. Aztán együtt mennek to­vább a városon keresztül, hirdetve a nagy évforduló ünnepének kezdetét. Harmadikén este az üzemekben és az alapszervezetekben kultúrműsort mutatnak be és ugyanekkor hirdetik ki az április 4-re tett felajánlások teljesítésének eredményeit, megjutalmaz­zák a legkiválóbb dolgozókat és a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap tartama alatt kitűnt aktí­vákat. Április 4-én reggel 6 órakor zenés ébresztő lesz, amelyen a MÁV, a tanműhely és a ven­déglátóipar zenekara vesz részt. Ezen a napon a fiatalok brigádjai üdvözlik a jó eredményt el­ért üzemi dolgozókat, a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztokat és a kiváló értelmiségieket. Délelőtt tíz órakor indul el a Bessenyei-térről az a 4-4 tagú koszorúzóbrígád, amely megkoszo­rúzza a Malinovszkíj-emlékművet, a Kossuth-téri szovjet emlékműveket és a temetőben lévő szovjet hősök sírját, A 11 órakor kezdődő Lenin-téri ünnepségen Murczkó Károly elvtárs, a Városi Pártbizottság titkára mond ünnepi beszédet. Ide vonulnak fel az üzemek dolgozói. 14 tagú békestaféta fut be a Lenfct-térre, kezükben 7 vörös zászlót hoznak és felrepítenek 7 béke­galambot, amelyek a felszabadulásunk óta eltelt 7 évet jelképezik. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után 400 békegalamb repül fel a magasba. Ezután a dolgozók elhaladnak a tribün előtt, élükön a sztahanovistákkal. ötéves tervünk célkitűzései ha­talmas feladatok megoldását vár­ják az építőipartól: A felemelt be­ruházások mintegy negyven száza­lékában érdekelt az építőipar. — Hogy feladatainkhoz kéjiest helyt tudjunk állni, politikailag és szak­mailag egyaránt képzett dogozókra van szükségünk. A felszabadulás előtt országunk­ban az építőipar elmaradt kisipari jellegű volt és ennek megfelelően a dolgozóknak sem volt nagy képzett­ségük. Az építőipar tőkéseinek nem volt érdeke, hogy a szakmailag képzett dolgozók tömege álljon az építőipar rendelkezésére. Az ő cél­juk csak egy volt: minél több hasznot húzni, minél kevesebb bért fizetni. A tőkéseket segítette a nyo­masztó munkanélküliség, az építő­ipari dolgozók nagy nyomora: a munkások a nyári hónapokban ol­csó pénzért is elmentek dolgozni, csakhogy ne maradjon egész évre munka nélkül a család. Idényjellegű volt az. építőipar, nem úgy mint most, amikor hatalmas feladatokat kell megoldani építőipari dolgo­zóinknak évről-évre télen-nyáron egyaránt. Egyre nagyobbak tehát a követelmények. Az, hogy mezőgaz­dasági országból ipari országgá let­tünk; az, hogy a szocializmus épí­tésében a feladatok napről-napra nőnek, megköveteli dolgozóinktól is, hogy napi munkájuk elvégzése köz- bsn a politikai képzés mellett ál­landóan törekedjünk a „technikai minimum” elsajátítására, ami Vn- tosítéka további fejlődésünknek, az építőipar technikai fejlődésének is. Ezért fordítunk gondot vállalatunk­nál is a dolgozók szakmai oktatá­sára. A technikai minimum elsajátítá­sának jelentősége: elősegíti az épí­tőiparban a termelékenység emelé­sét, a jobb minőségű munkát és elősegíti a jobb ellenőrzést. Azok a dolgozók, mint Faragó Béla, Pa- czár József, Májer Mihály, akik elsajátították a technikai minimu­mot és inár le is vizsgáztak, így nyilatkoztak: .,Nagyon sokat tanul­tam a szakmai előadásokon. Megis­merkedtem a munkaszervezéssel, a tervólvasással, a számtannal, mór- tannal, az épületanyagteljesítmény elszámolásával, sok olyan dolog­gal, amiket eddig nem ismertem. Most már jobban tudok dolgozni, több a keresetem, családom szá­mára még jobb életet tudok bizto­sítani.” Hogy mennyire Igazuk van ezek­nek a dolgozóknak, azt bizonyítják a munkában elért eredményeik is. Nem kis mértékben segíti Faragó J’.éláék már eddig elért 175 száza­lékos eredményét az, hogy jól vizsgáztak és hogy a szakmai tan­folyam ismereteit felhasználják munkájuk során. Teljesítményük emelkedése pedig egyiittjár kerese­tük emelkedésével. Ez is mutatja, hogy mennyire tévedtek Katona Károly, Hancsák Mihály kőműve­sek, mikor úgy nyilatkoztak, hogy „keresni akarunk ml, nem tanul­ni”. Megfeledkeztek róla, hogy töb­bet keresni csak úgy lehet, hogyha megtanulják a munka telicniká.jái és ezáltal többet termelnek, mint ahogy ;,zt Faragó Béláék teszik. Persze, arról is megfeledkeznek, hogy a technikai minimum elsajá­títása a legelső feltétele annak, hogy vezető munkakört bízzanak a dolgozókra. Kern egy példa van ar­ra, hogy aki jól felkészült és jól vizsgázott a technikai minimumból és azután sem hanyagolta el a szakmai tanulást, az ma már ve­zető munkakörben dolgozik. Válla­latunknál például Murai Anna átképzőiből lett munkavezető, Nagy László átképzésből lett technikus- jelölt. Hatalmas feladataink megvaló­sításának érdekében igen helyes volt kormányzatunk rendelete, amely kötelezővé teszi, hogy 1952. május 31-ig minden szakmunká­sunknak le kell tennie technikai minimumból a vizsgát. Vállalatunk dolgozói közül már eddig 118-an tették le a vizsgát, a többiek pedig készülnek rá. Legtöbben csoportos foglalkozásokon, egyrészük magán­úton. Példakép kell említeni az eddig vizsgázottak közül Szatmári Fe­rencet, Zágoni l.ász'ót. akik 57, il­letve 00 éves koruk ellenére is jól » felkészülve, kiválóan vizsgáztak. Kz megmutatkozik munkájuk ered- • menyein is. Azonban megmutatko­zik Itiezkó Imre és Tarr József kőműveseknek teljesítményén is, hogy nem készültek a vizsgákra. — Először is ők vallják a tanulás el­hanyagolása miatt a kárt, mert teljesítményben, keresetben elma­radnak társaik mögött, de megká­rosítják államunkat is, mivel kés­leltetik a többi lelkes dolgozó elha­tározását : az Ovi, negyedévi tervek időelőtti befejezését, túlteljesítését Ebben az évben a „technikai mi- ntmum”-oktatás terén voltak hibák a vállalat vezetőségénél is. Több helyen biztosítottunk helyiséget az oktatáshoz. Az ellenőrzés terén volt főleg hiba. De ugyanez a hiba meg volt a szakszervezet részéről ís. Ép­pen ezért fontos, hogy a hátralévő időben jobb munkát végezzünk és elérjük, hogy május 31-ig vállala­tunk minden egyes szakmunkása le­vizsgázzon, Segítséget keli adnunk azoknak a dolgozóknak, akik még nem készültek fel a vizsgákra. Meg kell szervezni a tanulásban is a gyengébb tanulók segítését, tanítá­sát. Ez a feladat vár a szakszerve­zeti bizalmiakra, a vezetőkre pedig az, hogy a technikai előfeltételek biztosításával elősegítsék a tanfo­lyamok munkáját. — A techni­kai minimum maradéktalan elsa­játítása meg fogja javítani vál­lalatunk munkáját és elősegíti ter­veink túlteljesítését. Jeszenszki István, U 61/2 Építőipari Vállalat Igazgatója. Jól halad a tavaszi munka a nyíregyházi Síig vári tsz-ben Termelőszövetkezetünkben 3 bri­gád van: 2 kertészeti, 1 növényter­melési. Egy gyümölcs kertészeti munkacsapat, egy állattenyésztési és egy építészeti munkacsapat is van. A brigádok és a munkacsapa­tok a kedvezőtlen időjárás elle­nére is szép eredményeket értek el. A kertészeti brigád elvetett 2 hold zöldséget, két hold dughagy- mát, fél hold sóskát, spenótot és salátát. Különösen jó munkát vég­zett a brigádnál Trifonóv Nadelkó brigádvezető és Bodovics Andrásáé. A növénytermelési brigád két hold mákot, egy hold tavaszbúzát, S hold tavaszárpát, 8 hold borsót ve­télt és 25 hold talajelőkőszítést végzett el. A növénytermelési bri­gádban voltak olyan tagok is, akik fegyelmezetlenségükkel hátráltatták a munkát: Zajacz István, Benke Istvánná, líamcsák János, Figeczki Lajosné. Ezekkel szemben a tsz. taggyűlésén elfogadott munkaegy­séglevonást alkalmaztunk. Tehe­neink tejhozamát 1 literrel emel­tük, amely; Burányi János érdeme. A baromfiak gondozásával egyiúeig baj volt. Bihari Ida nem úgy gondozta őket, ahogyan kellett volna, csak 20—25 tojás volt a napi hozam. A hónap elejétől a napi átlag tojáshozam 80—85 da­rabra emelkedett. Az építészeti munkacsapatunk­nál serény munka folyik. Egyíiaz- tató építését kezdték meg. A ser- tésfiaztatót két hét múlva kész állapotban adják át rendeltetésé­nek. Azután a kultúrház és az iro­dák javításához fognak. Itt külö­nösen jő munkát végeznek Békési Sándor és Szaniszlő András. A be­adási kötelezettségünkről sem fe­ledkeztünk meg. Tejbeadásunkat már túlteljesítettük. Egy hízót, 04 kiló baromfit és 1500 tojást adtunk be a felvásárló szerveknek. Azon igyekszünk, hogy minél ha­marabb teljesítsük állammal szem­ben i kő telezettségünket. Kcmecsei Ferenc Ungvári tsz., Nyíregyháza,-»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents