Néplap, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-09 / 58. szám
1&S&- MÁRCIUS . i). VASÁRNAP N ft p L A F VENDÉGVÁRÁS kát, azokra pástétomokat, likőröket és pálinkákat. Az egész község, a tájék, a major felkelt, mert a legényeket kiparancsolták Vadat hajtani. Hajtották is, a* urak meg a pajta elé terelt állatokat pálinkaszó mellől szépen lelövő! dözték. Csakhogy az egyiknek az jutott az eszébe, hogy ez így semmi, eh, gyerünk kt, ott lőjünk magunk, ez így semmi, hogy az orrunk elé hajtják az állatokat. Kimentek,, egyet léptek, lőttek és az egyik bokor mellett, áiló két fiamat agyonlőtték. Ott feküdtek az erdőben,;ponyvával takarták le őket. Az uram meg ott dolgozott. Kezében a nagyfejsze, neki az uraknak, de megkötözték és a kóterbe hajtották, de másnap kiengedték, merthát mégiscsak két gyereke feküdt holtan. Majd az eszünk ment eh Az uram azon az éjjelen felgyújtotta a kastélyt, a kazlakat, a magtárt, a dohányszárítót, puskát ■ lopott és a kastély ablakaira- lövöldözött. Senkit sem talált el. Három évig volt a börtönben, én meg, mint mondtam magának, majd meghaltam. Egy fiam meg egy lányom maradt a kilencből. Mit mondanék még magának? Nem lehet kimondani azt a szenvedést, amit ml kiálltunk. Nincs rá szó és nem elég a papiros, mert ha elkezdeném aprólékosan mondani, akkor maga egy hétig is Ide járhatna. Az egész majori népnek pedig olyan nagy volt a szenvedése, hogy száz ember éjjel nappal írhatná, még séta készülne el vele. Ahányat léptünk: eszünkbe volt, hogy rab földön lépünk. Az út a majorban .az nraságé. A tehenek tőgyéből beteg kisgyermekünknek egy csepp tejet ha loptunk egy tőgyrántással. Az árokpart az uraságé volt: vasárnap le sem ülhettünk az árokpartra beszélgetni Jött az Ispán és lekergetett, „Le- yúrjátok”, mondta. Mikor megvolt a felszabadulás, akkor végeszakadt ennek az életnek. A majorban is voltak szovjet katonák. Tudja, sose felejtem." el, az volt az első szavuk, hogy máma”, meg hogy „pápa'*, meg az, hogy ,.hléb”, meg „mir”. Dehogy is bántottak azok valakit, dehogyis! Kövér kenyereket hoztak, kínáltak, én mostam nekik, ők meg felaprították nekem a fűt. Nemsokára tudtam, hogy ml az a máma, pápa, mir és hogy hléb. Mondták, hogy ez mamát, apát, békét, kenyeret jelent. Tudja, soha nem felejtem el ezt.Táncoltak, hannonlkáztak, tréfálkoztak velünk. Megemlegetem én a szovjet katonákat: kedvesek, jók voltak hozzánk. Leírták a nevüket és mondták, hogy mi is írjuk le, de mondtuk, hogy nem tudunk írni. Elszomorodtak és elkezdtek minket írásra tanítani, de nehezen ment az nekünk. Ugye, már nem vagyunk fiatalok. Egyszer azt mondja az uram, hogy vegyem a kendőmet. Megyünk. Ne kérdezzem, hogy hová, csak menjek. Magamra vettem fekete bongyorkendőmet és mentem, A faluba mentünk, ahol; az uram a tanítóhoz ment és azt mondta, hogy tanítson meg minket írni, olvasni. Az öreg tanító levette szemüvegét, ránk nézett és -csendesen megígérte, hogy megtanít minket. Hát tudja, kilenc kilométert gyalogoltam én kilenc hosszú hónapig. Mondtam is, hogy nehezen látok, nem nekem való, de mondja ám a tanító, hogy az állam megveszi nekem a szemüveget. Azt hittem hogy tréfál, de nem úgy volt az, mert .ingyen kaptam a szemüveget könyvet, füzetet, ceruzát, mindé t, ami csak kellett. Az uram is nyúzta a betűket,' keze elszaladt a. papiroson, de azért csak mentünk. — Kilenc kilométer, liát akkor kilen kilométer, de nem hiányoztunk Megtanultunk írni és olvasni, any- nyira, hogy aztán nekiálltunk a könyveknek. Először a felírásokat a nagyobb betűket, aztán az nj á^ nagyobb betűit olvastuk cl. majr belelapoztunk a könyvekbe Is. Egyszer bementem a jegyzőhöz mondja, hoey nyomjam ide a> ujjamat, vagy tegyek egy keresztet, mivel nem tudok írni. „Hűhó, dehogyis nem”, mondtam neki. „Tudok bizony”. Rámnéz, csodáik«: í zik, azt . hiszi tréfálok. „Én tréfálnék magával, a majdnem hetven- szténdős. asszony?” Leírtam a nevemet. Mindenki csodálkozott. Az uram megnézte, az is nevetett és azt mondja, hogy jól van, asszony, jó kisdiák voltál. Elmondhatom magának, hogy, az írás-olvasás nagyon nagy dolog volt öreg életemben. Egyszerre Iái- tam,. hallottam, olvastam, értettem! Újságot, könyvet, minden betűt olvastunk. Mondtam is az uramnak, hogy cseppet kevesebbet olvassunk, mert dologidő, is van. Az uram .is tudott,irql-olvasni, hát nem beválasztották őt a- ma, .orban bizalminak, aztán a párt- szervezetbe ís bevették. Most is ott dolgozik. Nem téveszt cl semmit, meg vannak vele elégedve. — Megszervezte a csoportot, kaptak gépeket, én meg az asszonyokkal bajlódom, tudja, de azokkal még nehezebb, mert még sokan régiek és emiatt csak beszéltetik az embert. Fáradságos velük a munka, de azért azt tartom, hogy meg kell őket nyerni. No, mi történt aztán nemrégen. Bent ültünk a házban, ég a lámpa, az asztal le van terítve, rajta egy könyv, én olvastam, az uram meg a csoport papirosait nézegette. Egyszer csak halljuk, hogy valaki lépked. Kopog, bejön, „szabad- ság”-gal köszön. Viszem elé a lámpát, behívom, hogy tessék csak, tessék! Csak hát majd leesett az áílam. A faluból jött ki hozzánk párttitkár elvtárs, a Tavasz Andris. Majd elejtettem a lámpát. Asztalhoz ül és mondja, hogy elhozta nekünk Rákosi elvtárs könyvét, amelynek az a címe, hogy „Építjük a nép országát”. Leteszi az asztalra, majd felveszi és a kezembe hója, hogy ezt a Párt adja nekünk ajándékba, amiért annyit fáraditó' 'itt a gazdaságban. Mondom, Jidgy éppen Sztálin elvtárs életét olvastam, mutatom, András bólint, hogy nagyon jól van és elbeszélget velünk, hogy vagyunk, mit dolgozunk? Tudja, ennek egy esztendeje. Egy esztendeig olvastuk Rákosi elvtárs könyvét, beszélgettünk vele. Egy esztendeigipintha láttuk volna, őt, mintha maga is itt lett volna ebben a cseppnyi kis házban. —* Mondtam is Andrásnak, hogy tudod András, hát ez egészen más egy világ, ami most van. Régen az urak hlntóval jöttek és medált hoztak nekem, merthát öt gyerekem maradt a harctéren, mintha a halál pénzét hozták volna a csergő medállal, te még könyvet hoztál, még hozzá nekünk kedves könyvet, Lásd hát, lásd csak no, András, milyen más élet ez a mos- tani. Tavasz András bólintott. Bizony, ez pontosan így van. Ez tavaly volt, az idén aztán írtunk Rákosi elvtársnak, hogy nézzen be hozzánk. Ezekben a napokban lesz egy esztendeje, hogy azt a könyvet kaptuk, azért' van leterítve az asztal lenvászon terí tővel, mert nem tudhatja az ember gyereke, mikor toppan be Rákosi eivtárs, azért van virág az asztalon és azért van rajta az ő-feöny-. ve. Vendégvárás van minálunk. Fekete, erős kezével, amely kilenc bölcsőt ringatott, eligazgatta az asztalterítő kemény ráncait, a mázas korsóból vizet csordított a vázában lévő virágokra és a falon is eligazgatta Sztálin és Rákosi ' elvtársak kis képecskéit, majd leült, kötényét szépen, kislányodul eligazgatta, fekete fejkendőjét fejére húzta, urát is végignézte, hogy rendben van-e fekete ruhája. Előttük a könyv, kezük keresztben fekszik ölükben és tiszta szívvel várnak. Rákosi elvtárs válaszolt Nagypá! Andrásnak, tehát lehet, hogy sok munkája közepette Is szakít Időt és éppen most jön, mivel egy esztendeje, hogy beszél getnek vele a könyvén keresztül. 1 tínnepjünk van NagypAléknak, mivel vendégvárásban vannak, (Varrni Gb/«?a. > Alekszandr Bezimenszkij : UQííko&i hi‘szél Sziklaszínü, nehéz szavak görögnek s úgy visszhangozza őket a terem, hogy hallod már, a vádlottak padjáról ő szól, ő vádol; a történelem! A történelem zúg minden szavában,k s milyen nyugodtan, mily büszkén beszél ő, a böríönlakó! De retteg, sápad, aki csupán hatalmára kevély: kit bírónak ültetett pulpitusra a hatalom, de vádlottá, leszen, S a vádlott: bíró! Nézd, egész világgá nyílik, tágul, növekszik a terem! Falak lehullnak, határok omolnak és szerteszálluak égő szavai, . s kinőnek és felállanak mögötte a világ minden proletárjai! S ők szólnak már minden, minden szavában, ők ítélkeznek, ha ítéletet hirdet a gyáva, romlott, úri rendszer bírává kent pribékjei felett! Rákosi szól! de milliókkal együtt! Ajkán a szó úgy fénylik, úgy ragyog, azt tükrözi, mit ő épít fel itten nékik s velük: a szabad holnapot! | (Zelk Zoltán fordítása.) ***♦***♦♦♦«♦»*♦»***»»***♦»♦»♦ Benjámin László % Mindennap győzelem Az első szó róla beszéljen, csak őt dicsérje, a zömök férfit, akit tizenhat évig titkoltak tőlünk börtönök, s kilépve onnan, ránkemelt« két okos, mosolygó szemét, és kezét nyújtva kivezette a fényre nemzetéi / ■ / Csak őt dicséri most a vers is, dicséri mesterét a mű. A semmiből formált világot . cs eget; nagylélekzetű költőknek tárgyai dalra hangot, erőt a hangra ő adott —- legelső költők sorában, köztük is legnagyobb! A Hajdu-utcában vasárnap, Szegeden, Pécsett s távoli falvakban egymásnak feleltek, csendültek össze rímei; a lányok táncos kis bokáján, a fiúk kacsintó szemén — egy ország ajkán hangosan szólt a legszebb költemény. Békét akarunk a világnak! Dolgozni vígan, a magunk gazdáiként*, magunk javaért, Szabad Országot akarunk! —- zúgták, táncolták, énekelték a dolgozó nép fiai, kiket helytállni megtanított a Párt és Rákosi, Akit helytállni ő tanított- talpára állt már ez a nép, A népek tépett koldusából így nő e földön példakép! : Népek testvére Magyarország, példából valóság legven. V mindennapos harcod kísérje mindennap győzelem! Mióta az eszemet tuüom, ebben a 'ki majorban laktunk. Az uram is itt éí született, én is itt nevelkedtem. Uramat Nagypál Andrásnak hívják jc és ötvenöt esztendeje vagyunk há- p: zások. Cselédember gyereke volt az te én uram, mindig Is az uraságnak te dolgoztunk. Emlékszem rá, egyszer s? három esztendeig nem dolgozott az e; uram, mert tudja, a nagy cséplő- e; masinára nem szíjat, hanem drót- lé kötelet vett az ttraság, az baj- a: tóttá a gépet és a kévéket sem K emberek adogatták, hanem elevátor a: vitte a dobba, A kévehányókat szél- fi nek eresztették. Az én uram is közöttük volt, hát aztán ezért nem v; volt kenyerünk három esztendeig, rr Hogyan is járhatott volna uram f< az Iskolába, mikpr hajnali három- ti kor kelt,, ment az állatokhoz, az- n tán ment az eke után, de annyit, cí hogy majd belehalt. Este tizenegy- A kor, sokszor éjfélkor, vagy éjfél a: után feküdt le. Oselédember volt, ti és tudja, milyen sorsa volt egy d urasági cselédnek. Maga fiatalabb k nálam, de elhiheti, hogy volt olyan k esztendő, amikor az uraság disznai- a nak vályújából mertem egy kis t; kukoricakását. Otthon kimostam és megettük. rj Én Is itt születtem, apám Is cseléd volt, én meg libapásztor voltam N az uraságnál. Négyszáz libát őriz- d tem. Dehogy Is jártam én Iskolába, s: Se én, se az uram. nem tudtunk e frnl-olvásnl. Ez nagyon fájt nekem, a Szép lány voltam, nos, az intéző h üldözött, de nem hagytam maga- d inat és- egyszer védekezésemben ar- h cúba'vágtam a fejődézsát, erre este b behívott egy szobába és rámzárta A az ajtót. Uram meg odajött és h majdhem agyonszúrta a vellával n az Intézőt és kiszakította az ajtót ti s azt- mondta : e —i Veronka, eredj haza és ne ti félj: megvédtek téged! s Tudja, ekkor forróság lett a szí- t‘ vént körül és megszerettem az ura- J mat. Nohát, micsoda egy lakzink g volt. gondolhatja. Vadvirágból volt a menyasszonyi csokrom, aztán se a templom, se kápolna, se községháza, n se hivatal, se semmi nem volt a k majorban, a falu meg kilenc kiló- a méternyire volt tőlünk. Először az „ én szüleim házában megálltunk az a as2tal előtt, és azt mondta az i uram, hogy „szeretem Veronkát, el- i vészem feleségül, adják nekem”, t Aztán az uram házában én mond- s tani, hogy szeretem Jánost és soha r el nem hagyom. Senki nem szólt j semmit, senki nem szórt ránk 1 szenteltvizet a rozskalásszal. i — Üljetek le, gyerekek és egye- t lek, vigadozzatok, mert most már örökre egymáséi vagytok — mond- 1 ták szüléink, < Egy béresesaláddal több lett. . — Béressorsban éltünk, tudja. ’ Nem segített nekünk senki. Nem . adott nekünk senki semmit. Nem i szeretett minket senki, csak a bére- 1 sek; mert azoknak Is olyan sorsuk j volt, mint nekünk. Kilenc bölcsőt : ringattam. Az első háborúban meghalt öt, fiam. Elgondolhatja, mek- : kora bánatom • volt nekem, mint : anyának. Egyik napon látjuk, hogy , liintőn urak jönnék -hozzánk. leszálltak, bejönnek és mondják, hogy felírják a nevemet, mert én hős anya vagyok, mivelhogy a hazáért öt . fiain halt a harctéren. Nagyon ríttam, szavamat se tudták venni. Az uram meg oldalról uézett az urakra Aztán azt mondta, • hogy elég volt az érkezésükből, gyerünk ki, mivel babot kell kapálni, máskülönben az uraság nem ad boinmenciót. Kituszkolta a vendégeket; ráfordította a kulcsot, azzal kézenfogott és azt mondta hangosan, hogy az urak is hallják: Ne ríjj. Verőn, Dehogy is a hazáért haltak meg a gyferekelnk, dehogy ,is. Az urakért haltak meg, hogy-tűz pusztítsa el őket!... Maradt négy gyerekem. Ezek közül kettő halt még egyszerre. Vg úgy történt, hogy Innen nem messze is volt egy gróf, annak volt valami / negyvenezer hold föld jé, nagy érdeje, abban rengeteg vad." Afrikából Is jöttek oda va-1 dásznl. Grófok, hercegek, királyok Szoktak ott yadászgatni. A cselédek egy nagy pajtát — mit építettek, | /itibn tálvhákar állítottak, asztalo-
