Néplap, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-08 / 57. szám
NÉPLAP 195Ü MÁRCIUS 8, S20MB4I (A Nemzetközi Nőnapra} Az eszldri „Vörös Csillag" felsó tanyája tövéből, a nyuiga akácokkal benőtt domb hajlatából úgy látszik a legelő, mintha valaki ezer és ezer apró tükröcskót szórt volna szét a laposon. A száraz fűcsomók, vakondtúrások sok-sok szigetét tükörré fagyott tócsák övezik. Odalenn, az alsó tanyán, amerre viL lanypó.nákkal szegélyezett mezei út mutat, pöfög a traktor. Látni kék füstjét a büszke, emeletes dohány pajta tövénél. Talán éppen szelektort hajt, az alsó tanyasiak szaporán tisztítják a vé'ömagot. Nagy eseménye': történnek odalenn, ax alsótanyán. _4 szövetkezet tavaszra készülődik. De idefenn, a felső tanyán sem szűkölködnek az esefnónye ben. Méghozzá olyan események ben, amilyenek sohase történtek még a szövetkezet életében, s aligha számolt velük valaki is a „Vörös Csillag” tagjai közül. Nem, nem lehet a dolgot egyszerűen, pár szóval elmondani: hogy Hell Lászlómé magdravdllalt tizenegy tehenet, meg öt borjút. Azért nem, mert a szövetkezet se tért ilyen egyszerűen napirendre efelett. Ahogy az erős fagyokkal beköszöntött a január, akárki érdeklői- helett volna az eszldri szövetkezetiektől a tehenészet felöl, senki nem tudott roma jót, dicsekvöt mondani. Igaz, azelőtt sem. Csak legyintettek. ,A tehenészeti Kár róla beszélni...” Meg, hogy „az kisebbíti a munkaegység árát, mert csak ráfizetünk’’:Egyszóval valami furcsa nézetek voltak az állattartásról a „Vörös Csillagában. És nem volt, aki egyszer is az asztalra üssön, hogy „az bizony már nem úgy van”, mert való az a mondás, hogy ha a fö d csepegteti a hasznot, akkor a jószág csurgatja. Nein, nem mondta ezt senki, Völgyesi elvtdrs, a pdrttitkdr sem volt akkoriban odahaza, iskolán nagyob- bitotta tudáséit. Hell Pál, meg Kiss Gyula minden kedvet veszítve inkább csak tlb-láboltak a tehenek körül, a hosszú istállóban, mint dolgozlak Egyre csak azt hajtogatták, hogy „itt aztán nem nő a munkaegység”. Azonban egyik se tett őzéi t, hogy nőjön. Csak ügy, szemre odalökték a jószág elé a takarmányt, napjában ha egyszer fejtek. Reggel. Estére hozzá, se láttok. Mondván, hogy „majd leadják a tejet reggel”. így apasztott el a jószág, egyik se adott két liternél többet egy nap. És leromboltak a tehenek, egyiknél-mAsikndl már kinyomta a bőrt a csont. Addig ment a dolog, míg Hell Pál, meg Kiss Gyula mind hangosabban kezdték el mondogatni: ,,legyen az elnök a tehenek mellett, meg az agronómus. Úgyis itt laknak a felsőtanyán. Hell Lászlóban, az elnökben végre megszólalt a lelkiismeret. — Különösképp akkor kezdett el főni a feje, mi.or Hell Pál orvosi cédulát hozott, hogy „nem használ az . egészségének, ha ide jár ki nehéz munkára”, — Kiss Gyula meg egy szombaton, úgy február közepetáján egyszerűen bejelentette, hogy másnap ki se iön. őszintén szólva, jópár álmatlan éjszakája volt az elnöknek. Mi lesz .most a tehenekkelt Eddig is többet kellett volna törődnie velük. Baj lesz, könnyen kaphat szidást a járástól. És mit szólnak majd az elvtársak? Hogy „te, Hell elvtdrs, te párttag vagy. Hogy számolsz el a Párt előtt? Hogy számolsz el Rákosi Mátyás előtt, aki neked is tanácsolta: figyelni kell az állattenyésztésre, mert a szövetkezetit a jószág gazdagítja ...” Egyszóval nagyon megszorította a dolog Hell Lászlót, a „Vörös Csillag” fiatok elnökét. És ekkor történt. Váratlan segítség jött, onnan, ahonnan nem is várta. Épp hétfői nap volt, február tS-án, mikor már második napja .nem jött kt- a tehenekhez se Hell Pál, se Kiss Gyula. .1 felsőtanyán az irodában ott tanácskozott He’.l László, az elnök, Molnár Lajos, az állattenyésztési brigádvezető és Szuhi, a szövetkezet agronómusa. IJegy mi legyén a tehenekkel. Mert i:t■ van a Kiss Kari, a villás munkái még csak elvégezné az istállóban. De . azt is csak nehezen, vé- .r.nypénz’í ember. Ki lenyeli hát a gazda a tehenészetben? Ekkor jött be az irodába az asz- ssony, az elnök felesége. Felé fordultak, aztán beszélgettek tovább. Hisz máskor is bejött már, mikor így tanácskoztak. De aztán, hogy ott állt a szoba közepén, abbamaradt a férfibeszéd, felé fordultak. A magas, szőke asszony csak állt, nem nézett, egyikük szemébe ' sem, csak a padlót vizsgálgatta, mintha valami nagy érdekességet találna benne. — Csak nincs valami baj? — nézett összehúzott szemmel az elnök feleségére. — De... hogy is- mondjam csak, épp’ azért jöttem, hogy ne legyen ... Felnézett az asszony, egyenest az ura szemébe. Aztán bátorságra kapva kimondta: — Én vállalom l — Mit te?! Csak nem...? Nem lehet áz...l 8 amilyen nehéz csend ült pár pillanatig az emberek közt, úgy szakadt fel a beszéd, újból, még jobban kipirositva Hell -Lösztóné arcát. — Nem bízunk tni hozzád --- mondta Molnár Lajos. ' — Meg se gondoltad! Nem bírsz te egyedül tizenegy tehénnel, meg a borjúkkal! — szólt Szuhi. Bántották a szavak, úgy kopogtak az értelmén, mint mikor az üvegre kavicsot hajigáinak. De várta, mit fog szólni az ember. Az ura. Nem, nem beszéltek erről egyszer sem. Csak azt látta, hogy valami miatt fő az ura feje. És tz bántotta, hogy a szövetkezetiek úgy lepocskondiázzák a tehenészetet. Az urától helyeslést, bátorítást várt. Hisz ismeri már, jópár évet leéltek együtt, két szép gyermekkel is mcyajándélcozta már az emberét. és dolgoztak ketten. Hej, de sokat. Tudhatja hát, hogy benne, az asszonyban mi lakozik, — Nem... Ez a szó úgy vágott végig rajta, mint az ostor. Úgy! Hát már as elnök se bízik hozzá. A saját ura. — Végignézett az embereken, látszott rajta, hogy határozott. Los san tagoltan mondta ki: — Én pedig megyek.,.! És elment. Egyenesen az istállóba. Nem szóltak utána, nem is állt fel egyik se. Hogy aztán odabent mi történt, mit mondtak az emberek, arról már nem hallott az asz- szony semmit. Annyi bizonyos, azóta senki nem szólt neki, hogy „már pedig be ne tedd a lábad az istállóba”. Nem szóltak. Csak az első napokban jött fel a felső tanyára éQV-egy foszlánya a szóbeszédnek. Hogy Kiss Gyula kárörvendve dörzsölgette a markát, Hell Pali meg csak intett rá. Az asz- szonyok mellé is álltak, meg nem is. Inkább- vártak, mi lesz. Hogy állja meg a sarat Hell Lászlóné, az elnök felesége. Nem volt könnyű dolga Hell Lászlódénak. : Nemcsak azért, mert tizenegy telién és öt borjú igencsak egész embe>t kivan, tán megkívánna kettőt, hármat is — és ő egyedül látott neki. Hanem azért is, mert elhatározta erősen: megmutatja! Megmutatja az urának is, az egész szövetkezetnek, hogy a tehenészet, igenis, ér valamit! Hogy ott lehet dolgozni! Az első nap után úgy érezte először, hogy nagyon fáradt. Jól esett elereszteni a karját és ülni, gondolkodni. Mii is. hogyan is cselekedjen. Végiggondolta, egész életét, az uráét is akkortól, a hogy 'összekerültek — hisz együtt emelkedtek egyre följebb. ,JCeserves világ volt negyvenkettőben, mikor cs- ’ iidtünk. Az első naptól kezdve úgy ment az élet: indulj a harmados földre, vágd a munkát, mert úgyis kicsi az a rész, amit ha zavihetsz. És tényleg, hát miért is gürcöltünk? Jó, ha, egy szekér krumpli, egy-egy szekér tengeri került a sok kapálásból. Iiuhát, cipőt csak ügy tudtunk venni, ha a gyerekek szájától megvontuk a falatot. — Hogy mit hozott a felszabadulás? Nagyon, nagyon boldogok voltunk a négy hold földön, amit régre magunkénak mondhattunk, és, .valahogy könnyebben lélegzett az ember, nem fenyegetőzhetett tovább Villás Józsi se, Farkas Ferenc se csendőrrel. De... azért nehéz volt még egy kicsit. Nem volt fogat a négy holdhoz. Törtük magunkat az emberrel együtt, de csak el kellett menni azokhoz, akik azelőtt a harmadost adták. Csak meg kellett hajolni Villás előtt, hogy fogatot adjon. Mert máskülönben hogy vetünk?! A adott fogatot, még dohányosföldet is kínált. De megkérte az árát! Amiért felszánthattuk a földet a fogatával, nekem is, ■ az uramnak is egész télen dohányt kellett csomózni nála, meg az egész pereputtyánál. .4. dohányoskodásért meg mit fizetett?! Harmadéve ötszáz forintot lökött kettőnknek. Kapáltuk neki a dohányt, kapáltuk a mi kukoricánkat is, a krumplinkat, majd beleszakadtunk. Mégis, harmadéve annyi kukoricánk se volt, hogy egy disznót kihizlaljunk belőle." • Sóhajtott. Mélyet. Oly jól esett kifújni a. levegőt, oly jól esett elmúltnak tudni a keserves időket. „Hogy miként kerültünk a ter- melöcsoportba? Tény’eg, erre a kér désre nehéz lenne egyszeriben válaszolni, Annyi bizonyos, hogy ettől kezdve egész másként élünk. Az uram, az döntött. Beszélt nekem is, sokat a csoportról. Hogy azok nincsenek a kólákra szorulva. .4 szövetkezetieknek jobban futja mindenre, mint nekünk. És tényleg elfáradtunk már mind a ketten. Sokszor még a család békéjét is megbontotta a sok. gond. A szövetkezetiek? Vittek haza mind szó pen, gyarapodtak közös erővel. És hívtak, menjünk. Töprengtünk raj. ta, az igaz. Hogy mi lesz a szövetkezetben, nem lesz-e a közös lónak túrós a háta. Azonban a látottak erősebben szóltak. Milyen jó is, hogy bejöttünk a szövetkezetbe. Lám, tíz • esztendeje vagyok az urammal, de még sose bírtam annyi ruhát venni magamnak, a gyereknek, az uramnak, mint az őszön. Hadd számoljam csak, mit is kaptunk? * Csak januárban léptünk be, tavaly, de szépen dolgoztunk. Nekem 172 munkaegységem volt. Szalonnát, két és fél mázsa cukrot adtak rá, hat mé tér ruhdHakvalót, 10 mázsa gabonát a családnak, pénzt meg majdcsak SOOO forintot. Az uram pénzben 0800 forintot kapott és terményt még. És .de szép az a fiaskoca a háztájiban. Hét malacot nevélek mellette. És van fejőstehenünk, egy nagy üsző is, a karácsony előtti napokban két disznót öltünk.” Igen. Itt, a szövetkezetben lehetett igazán ember az ember. Becsülték az uramat, dolgos ember volt. Rábízták a dohányos munkacsapatot — mellette dolgoztam. — 10 holdról kerek 120 mázsa, dohányt adtunk be! Hát nem volt gyönyörű termés?! Azonban, az igazat mondva, nem. ment minden símán a szövetkezetben sem. Egyfelől becsülték az uramat, másfelől vágtál:. Szóval hare volt, itt folyl a szemem előtt, jól láttam én. Az uram olyan természet, hogy mindig nyíltan megmondja az igazat. Uem azért mondom, mert hát a felesége vagyok... Oda-odamcmdogatott már a nyáron is, mikor a• többi csapat elhanyagolta a Icapálást a kukoricásban, meg másutt. Akkor aztán elkezdték piszkálni, hogy könnyű neki, mert az összes jó munkaerő a csapatában van.,. Dekát az igazság az ő oldalán volt. Völgyesi elvtárs, a párttitkár is mellette állt. Később újság került hozzánk, a házba. A- Szabad Nép. Meg könyvek. Rákosi Mátyás beszédei. És jött Völgyesi, elvtárs is. So kát beszélgettünk. Mennyi minden újat tudtunk meg, tanultunk. Milyen jó is volt, hogy ott voltam mindig velük. Azelőtt a magam fajta asszonyt semmibe se vették: S lám, most más.,. Szóval nagy becsülete volt az uramnak. Felvették a Pártba. És soha, sohase felejtem el, tavaly szeptemberben volt, elsején, A tagyűlés akkor vette fel, az uramat tagnak, én meg tagjelölt lettem. És akkor történt, hogy az egész szövetkezet úgy döntött: legyen az elnök llell László. Mennyire’ iinV-Hnrk .■ m.butqntiuiay. Mennyire örült Lipkauicsné a taggyűlésen, hogy felvettek engem tagjelöltnek. Együtt dolgoztunk a csapatban, azt mondja, ismerte minden mozdulatomat,. gondolato mat, megállóin a helyem. Ezt meg is ígértem akkor.” S lám, most itt vail. Most kell megmutatni. Lassan felállt a székről az asszony. Ki tudja, hányadszor nézte meg azt a nagy plakátot az ágy mellett a falon, amelyik tele volt képekkel, a harmadik parasztküldöttség szovjetunióbeli útja rőt. Micsoda beszédes képek. Itt a villanyos jejögépct állják körül a küldöttek, amott munkában látni a fejőgépeket. t másik képen a moszkvai kerület Csülki Szokolová- ról elnevezett kolhozának tehenészete látszik. Az aláírás azt mondja, 5-6000 liter tejet fejnek itt évente a tehenektől. Micsoda szép jószágot mutat a kép. Meg is ad nak azok annyit. Hogy három, négyszer fejnek? És annyi takarmányt adnak minden tehénnek, amennyi tényleg szükséges neki? Állt a plakát előtt. Eszébe jutott, mit olvasott az újságban, meg a könyvekben- a háromszori fejősről, az egyedi takarmányozásról. „És Rákosi elvtárs! Hát 6 is beszélt róla, a szövetkezetek kongresszusán!’’ ■— villant agyába. ,jÉppen azt tanácsolta, hogy. 8 megszületett benne az cihatár rozás: háromszor fog fejni! És kitapasztalja a tehenek étvágyát, meg azt, mennyi tejet is tudnak termelni. Eszerint fogja, adni nékik a takarmányt. Húszadikán kezdte el a, három szőri fejést. Azt jelentette ez, hogy az öt fejőshöz tizenötször kell leülni egy nap. S vájjon meghálálják e majd? Adnak-e többet, mint Kiss Qyuldéknak? Nekik csak tíz litert adott egy nap az öt tehén... Az öt tehén húszadikán 26 liter tejet adott háromszori fejésre! Micsoda öröme volt Hell Ldszlóné- nak. Hisz a szövetkezet a tervbe is mindössze csak 20 litert vett bele! És most 26 liter a napi eredmény. Nem, nem szólt az urának, Hadd vegye észre maga. Hadd mondja el ő, az ura mindenkinek, hogy „csak megállja a helyét az asszony”. De azért mégis úgy érezte Hell Lászlóné, „de jó lenne Kiss Kari, a kisegítő mellett valakivel még közölni ezt a nagy örömet”. Ekkor jött ki a járástól Lökös elvtárs, a tejbegyiljtési ellenőr. Bizony bírálatot hozott a tarsolyé ban. Hát hogyan is ne, amikor 1500 liter tejet kellett volna beadni az államnak és a „Vörös Csillag” még semmit sem adott! Hát ho gyan akarják teljesíteni a negyedévi térvet?! Nagyon meglepődött hát, amikor egy pirosképű, szőke asszony szaladt elébe, s mindjárt azzal kezdte, hogy „elvtárs, fog már menni a beadás! Képzelje, egy nap alatt 26 litert fejtem!” Hosszan elbeszélgetett akkor az asszonnyal, Buzdította, lelkesítette. Mondta néki, hogy az ilyen asz- szonyra csak büszke lehet az egész szövetkezet. 8 hogy dolgozzon továbbra is jól, még jobban, mint eddig. 8 akkor megfogta a karját az asszony. — Elvtárs, én szeretnék mondani valamit. Helyesebben, fogadni. Tudja, én vállalást tettem Rákosi elvtárs születésnapjára. Hogy ötven gyümölcsfát ültetek el. De az idő, az nem engedte még eddig, hogy teljesítsem, a vállalást. Várt egy kicsit, mintha nagyobb súlyt akarna adni szavának. — Én megfogadom most -maga előtt, hogy Rákosi elvtárs születésnapjáig harminckét literre emelem az öt tehén napi hozamát... Lökös elvtárs . keményen kezet szorított vele. 8 elvitte a hírt Ti szalükre. Az asszony pedig csak annyit szólt este az urának: — Fogadalmat tettem Rákosi Mátyásnak. Harminckét litert érek el, t úrta, hogy Hell László, a elnök majd hiuttát.os hangon, szárazon azt mondja: Mén mit nem akarsz... De nem Így történi. Mosolygós volt az elnök szeme. Látszott rajta., már tud mindent, tudja, hogy 26 literes volt az első háromszori fejős eredménye. 8 valahogy másképp büszkén néz már az asszonyára... Hogy mi történt azóta az eszlári „Vörös Csillag” felső tanyáján? Hell Lászlóné keményen . dolgozott Mindig frissen, fáradhatatlanul, Háromszor fejt minden nap. És megfigyelte, melyik tehén ad több tejet. Annak több abrakot adott. S pontos receptje van már: 'reggel silózott bábos gabonát ad egy vékával, előtte két kiló abrakot. Délben lóhereszénát. Este megint egy véka silótakarmány, előtte két kiló abrak. Ez az átlag, az alap. Amelyik többet kíván, annak többet ad, 0, ügyel, ne turkáljon a jószág a másikéba. r És igen. Február huszonkettedikén már 82 liter volt a napi -hozam, Ekkor este hivatalos hangon — tréfás mosoly bujkált a hivató loshang mögött — így . szólt az- urához: — Elnök elvtárs, elértem a vállalást. Most fogadom, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára elérem az ötven litert! Már huszonnyoleadikán ötvenhárom és fél. litert fejt Hell Lászlóné! Hol van a szövetkezet húszliteres terve! Hol van Kiss Gyú- láék. tíz literes napi fejése! Előír' most a hatvan literért! .., Ha egy kicsit megereszkedik föld, nehéz kijutni a csúszós dúló'- úton a felsötanyára. Mégis, sokan járnak oda mostanában. Valamr lyik nap Kiss Gyula is felszedelőz ködött, A volt tehenész, aki két hétig felé sem nézett a szövetkezetnek, és aki igencsak rugkapálózott, mikor a tagság eldöntötte, hogy bi zony levonnak a munkaegységeiből! Szóval felszedelőzködött Kiss Gyula is, hogy kezet fogjon az asszonnyal, aki megmutatta, hogy lejiet dolgozni a. tehenészetben, hogy hasznot hoz dm az is a szövetkezeinek. Mire Kiss Gyula odaért, inár ott voltak a kocsisok az istállóban, Gr emel Józsi és még többen, akik eljöttek, ha nem is volt dolguk erre. Molnár Lajos brigádvezetö beszélt. Mosolyogva, derűsen. — Látjátok, azért ez az asszony jól ránkpiritott. . Hell Lászlóné csak hallgatott, pit osan. Hej, de boldog is volt. Szeretett volna- körülszaladni az istállón. Este, mikor az ura megjött Ba- kamazi ól, a dohánybeváltóból:., — Hires ember lettéi, ta asz- ssony. A dohánygyárban is beszélnek rólad. Tóth elvtársnő mondta, hogy olvasta az újságcikket. Azt mondta, büszke lehetek rád. No. hát én büszke is vagyok...! Megölelték egymást és neveitek. 8 Hell Lászlóné ahogy ott állt, szemben az urával, akkor határozott: levelet ír. Levelet Rákosi elvtársnak. Megír mindent sáridra. Hogy micsoda ember is volt ő azelőtt és hogyan becsülik most, „Köszönöm drága Rákosi elvtárs. Köszönök mindent, azt, hogy emberré lehettünk, hogy felemelt bennünket a szövetkezet, hogy a kezünket fogva vezet bennünket a, Párt. Én, Hell Lászlóné fejönő c tiszaeszlári „Vörös Csillag”-ból, olvastam Rákosi elvtárs sok tanítását. Tudom, hogyan harcolt és harcol miértünk, a népért. Azt is tudom, hogy ezrek és ezrek vesznek példát Rákosi elvtársról. Én is ilyen akarok lenni. Nekem is sok nehézséggel kellett megküzdeni, míg elértem, hogy most becsülnek, szeretnek a szövetkezetben. És ezután is, fogadom, ezután is harcolni fogok, keményen..." Igen, ilyen ember Hell Lászlóné, fejönő. Hős a munkában, kémény harcos. A Párt, Rákosi eívtdrs fogja a kezét, viszi előre... Pristyák József. SZABOLCS-SZATMÄRI NÉPLAP felelős szerkesztő: Siklósi Norbert Felelős kiadó: Győr* József 1 'Szerkesztőséi;: ilytregybáza. Dózsa Györsy-u. 5. Fel.: 15^70 52-71 Kiadőkivatai: Nyíregyháza. Zedánov-ii. i. Telefon: 30-00 Nyíregyházi-nyomda, Kyüecyháza. Dózsa Győrsy-o. s.
