Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-26 / 47. szám

NÉPLAP 1W5S FKUK L AB. 26. KEDD A szovjet nép és az egész világ dolgozói lelkesen ünne­pelték a Szovjet Hadsereg és Hadiflotta 34. évfordulóját Moszkva dolgozói a város minden részében gyűléseken és ünnepsége­ken emlékeztek meg a Szovjet Hadsereg és Hadiflotta évforduló­járól. A katonai egységeknél és alaku­latoknál a moszkvai színházak mű­vészei léptek fel. Az ii,zeniekben, hivatalokban, iskolákban a dolgo­zók találkoztak a Szovjetunió bő­seivel, a Vagy Honvédő Háború résztvevőivel. A szövetséges köztársaságok fő­városaiban az állami, párt és tár­sadalmi szervezetek ünnepélyes üléseken emlékeztek meg a Szov­jetunió fegyveres erőinek évfordu­lójáról. Az ünnepségekről hatalmas lel­kesedéssel üdvözleteket Intéztek Sztálin elvtársnak. Stemenkó hadseregtábornok, a szovjet hadsereg vezérkari főnöke február 23-án fogadást adott a Szovjet Hadsereg és Hadiflotta 34. évfordulója alkalmából. Csujkov hadseregtábornok fogadása Csujkov hadseregtábornok, a né­metországi Szovjet Ellenőrző Bi­zottság elnöke a Szovjet Hadsereg fennállásának 34. évfordulója al­kalmából szombaton Berlinben fo­gadást rendezett. A fogadásén megjelentek: Wil­helm Pieck elvtárs. a Német De­mokratikus Köztársaság elnöke, Johannes Dieckmann, a népi ka­mara elnöke, a népi kamara alel- nökei, Otto Grotewohl elvtárs mi­niszterelnök. Walter Ulbricht elv- társ, Ottó Vuseh ke, valamint a Vömet Demokratikus Köztársaság, valamint nagy Berlin társadalmi es szellemi életének képviselői. Phcujauhau február 22-én ünnepi ülésé rendel­tek a Szovjet Hadsereg és Hadi­flotta 34. évfordulója alkalmából. Az ülésteremben egybegyűltek a koreai néphadsereg, képviselői, a kormány tagjai, a demokratikus pártok és tömegszervezetek képvi­selői, a főváros dolgozóinak kép­viselői és a diplomáciai testület tagjai. At ünnepi gyűlés résztvevői egy­hangúlag elfogadták a Sztálin elvtárshoz intézett üdvözlőtávirat szövegét. AZ ÉSZAKVIETNAMI frontról a vietnami néphadsereg katonái sok levelet intéztek a Szovjet Hadsereg tagjaihoz a Szovjet Hadsereg napja alkalmá­ból. AUSZTBIA demokratikus társadalma ugyan­csak megemlékezett a Szovjet Hadsereg évfordulójáról. Becs és a többi osztrák város számos üzemé­ben rendeztek ünnepi gyűléseket. A demokratikus sajtó is behatóan foglalkozott a szovjet hadsereg 34. évfordulójával. A DRAFEAU ROUGE című belga lap „Békeszerető nép hadserege” címmel február 23-án vezércikket közölt a Szovjet Had­sereg 34. évfordulójával kapcso- latban. A Sztálingrádtól Berlin szívóig elkergetett náci hordák szégyenletes veresége — írja a lap — gondolko­zásra kell, hogy késztesse azokat, akik ma újra akarják kezdeni a hitleri agressziót. Az oktatási munka megiaví ásával készülnek Rákosi elvtárs 60. születésnapiéra a nyíregyházi propagandisták Propagandistáink szívében is ott él a forró szeretet és hála érzése nagy vezérünk, Rákosi elvtárs iráni. Ezért vállalták a legutóbbi szemináriumon, hogy munkájuk megjavítása mellett, a tanulás szín­vonalát is tovább emelik Rákosi elvtárs íiO. születésnapja tisztele­tére. Elsősorban úgy, hogy ők ma­guk is sokkal jobban felkészülnek, mint eddig a propagandista sze­mináriumra. A kötelező irodalom mellett a javasolt irodalmat is ki­jegyzetelik, a sajtóból mennél több helyi anyagot gyűjtenek. Az alapos felkészülést eddig az is akadályozta, hogy nem volt meg minden elv­társnak a szükséges irodalom. Jasku elvtárs javaslatára elhatá­rozták, hogy ezentúl két szeminá­rium között csoportos tanu­lást is tartanak a Pártoktatók Házában, ahol minden irodalmat megszerezhetnek az anyaghoz. A tanulócsoportokat úgy osztják be, hogy minden csoportban legyenek olyan elvtársak, akiknek már több gyakorlati tapasztalatuk van. A propagandisták javaslatára, Rákosi elvtárs 60. születésnapjáig kétszer, február 20-án és március 5-én kollektív mozilátogatást ren­dezünk. Az élenjáró szovjet filmek­ből tanultakat hasznosítjuk a poli­tikai iskolákon. A propagandista szeminárium legnagyobb hiányossága eddig az volt, hogy sokan hiányoztak igazo­latlanul. A hallgatók vállalták, hogy felkeresik a pártszerve­zetek vezetőségeit és a titkár elv­társak figyelmét Is felhívják az ok­tatási munka megjavításának fon­tosságára, valamint arra, hogy a propagandistáknak minden esetben tegyék lehetővé a propagandista szemináriumon való megjelenést. A legutóbbi foglalkozásról is Gazdag, Choma, Géezi, Pápai, Czene és Szőke elvtársak hiányoztak igazo­latlanul. Drucza, Hegedűs, Pozsgai és Soltész elvtársak vállalták, hogy ezeket az elvtársakat személyesen keresik fel és ismertetik velük a propagandisták vállalását. A propagandisták elhatározták, hogy a politikai iskolákon is ismer­tetik Rákosi elvtárs' életét, hogy ezáltal még jobban elmélyítsék a Rákosi elvtárs iránti szeretetet és szilárd békehareosokat neveljenek. Hódi László, a propagandista szeminárium vezetője. A szovjet kolhozparasztok tanácsai segítik Ibrány termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjait a boldogulás útján 1951 júliusában a 200 tagú pa­uszt küldöttséggel kint jártam a Szovjetunióban. Csaptól Moszkváig és Moszkvától Dagesztán köztársa­ság kolhozaiig, módomban állt kö­zelebbről megismerni a szovjet em­bereket, akiket addig is, mint a 1 lazájukért harcoló hős katonákat ismertem. Nem láttam egyetlen elégedetlen embert sem. Minden szovjet ember arcáról vidámság, boldogság sugár­zott. Az alkotni, teremteni, segíteni vágyás mutatkozott meg minden tettükben. Akkor is, amikor Da­gesztán köztársaság fővárosában, Mahacskalában a Tudományos Aka­démia elnöke elmondotta és a gya­korlatban is megmutatta, hogy a ossz földeket milyen módszerrel teszik jóminőségtt termőfölddé. Hogy a náluk lévő apró fajta bronz és vörös teheneket keresztezés foly­tán hogyan változtatják át kosztro­mai, stelman és szimenthál! tehe­nekké. Ilyen formán magasabb lej­hozamot és súlykllógrainot érnek el. A napi tejhozainot egy tehén­nél átlagosan 50—55 literre sikerült emelni. Július 23-án a Metcsuriszhevl „Sztálin’’ kolhozba látogattunk el. Itt személyesen beszélgettem Zsu- geli UsángI Peremveri Mária bri­gádvezetővel, aki elvezetett a laká­sába is. Nagyon szép 2 szoba-kony- hás lakása volt, s egy gyönyörű Pobjeda kocsija. A jövedelmével kapcsolatban elmondotta, hogy 270 munkaegysége volt, and után 15 q kukoricát, 8.5 <i búzát, 1200 liter bort, sok más terményt és munka­egységenként 14 rubelt kapott. Ház­táji gazdaságában egy tehenet egy növendóket, 18 juhot, 5 drb sertést, 00 baromfit láttam. Fia vasúti mér­nök, aki 1500 rubel fizetést kap. Az.egész kolhoz ilyen gazdag. A szvlri X—II. „Sztálin” kolhoz­nak 25 ágyas kórháza, két Iskolája, 1500 kötetes könyvtára, két Idő­szaki napköziotthona és bölcsődéje, 2 orvosa, 800 személyt befogadó kultúrterme, 65 tagú kultúrcsoport- ju volt. Az egy táblában lévő 800 hektár gabonaföldön gép végezte az ara túsi és csépléKi munkát, teherautók hordták a terményt a kolhoz rak­tárába. A rakodást szintén gép segítségével végezték. Egyetlen za­kóié embert nem láttam. Az aratógép után közvetlenül Te­gezték a traktorok a tarlóhántást, hogy a föld nedvességét megőriz­zék* Az állam és a kolhoz megbe­csüli a jó dolgozókat. Ebben a kol­hozban találkoztam egy 73 éves kolhozparaszttal, akit már kétszer tüntettek ki Lenin-renddel. Egyik, kolhozparasztasszony jó munkája után tagja lett az összszövetség; Tanácsnak. Hazajövetelem után dolgozó pa­raszttársaimnak elmondottam a Szovjetunióban tapasztaltakat, s el­sőnek én magam léptem Le: az I., típusú Dózsa t azé sebe. Számosán követtek, s Ibrány nemsokára ter­melőszövetkezeti község lett. A Szovjetunióban tapasztaltak nyo­mán segítettem csoportunkat a tervkészítésben. Javasoltam az egyés növények egyíáblába vetését., az aratás utáni azonnali tarlóban- fást. Még több segítséget tudtam adni a Ili. típusú Vörös Csillag termelőcsoportnak. A tervkészítés előtt elmondottam a csoport veze­tőségének és tagjainak, a munkát úgy szervezzék meg, hogy állandó területet biztosítsanak minden bri­gádnak, brigádtagnak. Ezt meg is valósították. Elmondottam azt is, a szovjet, kolhozok annak is köszönhetik eredményeiket, hogy a szovjet em­berek kötelességüknek érzik a mun­ka elvégzését, a munkaidő teljes kihasználását. A csoport tagsága ennek alapján életre hívta a fe­gyelmi bizottságot, amely a munka­fegyelem ellen vétőket súlyos eset­ben 5 munkaegység levonásával bünteti. A szovjet emlierekkel való talál­kozásom hozzásegíti szövetkezeti községünket a többtermeléshez, a magasabb életszínvonal eléréséhez. L. Szász Simon levelező, Ibrány. Akkoriban még égő harckocsik lángoltak as utakon, robbanások vad zaja, verte fel a magyar falvak csendjét. Az uta­kon megvert kutyák mód­jára menekülő hitleri hordák rohantak; eltipor­va, felrobbantva mindent, ami útjukba esett. íréin, 'Andrej, Vasr.il űzte, haj­totta őket, s így hozták magukkal a szabadságot - - vérük hullásával. Egy délután lcoyoytaiás hallatszott Mocsár Gyula házikójának ajtaján. Szovjet katona lépett be, kezében papírlapot tar­tott és arról olvasta; — Gyere muzsikálni a 'örházba ... Mocsár Gyula meglepő­dött, gondolkozott, aztán elővette hangszerét és el­indult muzsikálni a sebe­sült hősöknek. Megszeret- .e őket nagyon. Különö­sen Andrejt, aki mindig cigarettával kínálta és új aló' ra tanította. Szere­tettel, nagy barátsággal voltak iránta a katonák. Soha így nem beszéltek 'le emberek. Azután már otllion sem lehetett tar­tani. Szorgalmasan eljárt a kórházba, akár hívták, akár nem. Muzsikált, az­tán beszélgettek. Azelőtt, ha emberekkel beszélt, mindig lesütötte a szemét, meggörnyedt, mintha örö­kösen szégyeit volna va­lamit. Most bátran, tiszta ■zivből, nagyokat nevetve kérdezett, válaszolt. Mo­csár Gyula kilépett a múltból a napfényre... A múlt... Düledezö ms­kó szűk szobájában 10 ta­gú család tengette életét. Jó étel? Jobb ruha? Tu­dás? Könyv? Mindez csak álom. A 12 éves Gyula- látta azt a rengeteg megalázta­tást, amit apjának kel­lett eltűrni a dorbézoló, fennhéjázó urak odalökött filléreiért. Azon igyeke­zett, hogy tanuljon, hát­ha. iparos lehet. De remé­nye szertefoszlott. Az is­kolában nem engedték, hogy tovább tanuljon az urak, kulálcok „fehérbő­rű”, de nagyon ■is ostoba csemetéivel. Gyula elke­seredetten törte a fejét: miért nem olyan ö, mint a többi} Aztán újra, re­ménykedett: mi lenne, lia másnap szerencsét próbál­na valamelyik mesternél? Hátha, felvenné tanuló­nak? Sokáig töprengett, mig el tudott aludni, Azt álmodta, hogy vágya tel­jesült, ott reszelt, kala­pált a többi lakatosinas között. Reggel sötét volt. még, amikor elindult. Fázósan húzta összébb magán ron­gyait, Mezítláb dagasztot­ta a hideg sarat. A mes­ter meghallgatta, aztán rdripakodott. Majd, hogy odavágta hozzá a kala­pácsát. ,,Te, iparos? 1 Hisz te cigány vagy' Kotródj kifelé!” Ilyen véget, ért a kis Mocsár Gyula nagy ál­ma. Aztán meghalt az apja, nyakába szakadt a család eltartásának min­den gondja. Mit tehetett volna, folytatta, apja, mes­terségét, tűrte a. megaláz­tatásokat. .4 muzsikálásnak a kór­házban örült először. A Május l.-i felvonulás­kor már olt ment kari-karba öltve — egyenlő félként az ünnep­lő munkások közt, vagy az ünneplő tömeg élén játszotta szép, lelkesítő indulóinkat. A tömegszer­vezetekben végzett jó munkájával, fáradhatat­lan tanulásával elérte azt, hogy Tártunk felfi­gyelt rá és elküldte Test­re tanfolyamra, tanulni. Itt is megállta a helyét, élt azzal a lehetőséggel, amit a múltban megvon­tak tőle. Mocsár Gyulá­ból, akitől a múltban a ta­nulásnak még a lehetősé­geit is megvonták, oktató, vándortanitó lett: Tanít­ja azokat, akik a. múlt rendszer bűneként, felhá­borító igazságtalansága­ként, még a betűvetést sem tanulhatták meg. Da­col hóval és séirral, ami­kor elindul a községekbe előadást tartam. Vissza­gondol arra a reggelre, amikor mezítláb indult műnkéit keresni. Most már jó cipője van. De trenn ez a lényeges. Az a nagy őröm, amikor egy- egy alapismereti tanfo­lyam vizsgáján a lelkes tanítványok, a tegnap Írástudatlan jai, háló juk jeléül felírják a táblára: „Éljen a Szovjetunió! — Éljen Rákosi elvtárs, a mi szeretett vezérünk!” És ha nagy öröme van, előveszi hegedűjét és a,ró­kát a dalokat játssza, amelyeket a szovjet kato­náktól tanult. Családi élete i» nagyot változott. Szép, tiszta házban lakik Mátészal­kán, meg is nősült. Laká­sában rádió szól. Kislá­nya. van, Valiin. „Orvost akarok belőle nevelni” _ mondja Mocsár Gyula, — Csodálkozik-e ezután bár­ki is azon, hogy a minap leült az asztalhoz és le­velet írt Rákosi elvtárs­nak : „Drága Rákosi elvtárs! Kívánok sok erőt, egészséget és minden jót. születésnapja alkalmá­ból... Nem tudom soha­sem kellőképpen megliá j Ülni azt, hogy én, aki « múltban néhány fillérért kénytelen voltam tűrni a részegségükben határt, nem ismerő ural: megalázó bánásmódját, most vdn- doroktatö lehettem. Előse­gít hetem azt, hogy mi, ci­gányok, — akik a múlt­ban oly szegénységben, el­nyomatásban, tudatlan­ságban éltünk, — ma né­pi demokráciánkban em­berhez méltó munkás éle­tet élhessünk. Tanít vá­nyaim. közül sokan már üztálinv árosban dolgoz­nak, egyikük már 160 szá­zalékot ért el legutóbb. Megfogadom, hogy már­cius 0-ig legalább 100 hallgatót szervezek még az alapismereti tanfolya­mokra,” £— Jénárt —) Mocsár Gyula vándoroktató levelének története Megjavítjuk a munkál az újfehértói gépállomáson A Néplap megbírálta gépállomá­sunk pártszervezetét, mert kevés gondot fordít a női dolgozók neve­lésére. Ezt a bíráló cikket mi röp- gyülésen tárgyaltuk meg a dolgo­zókkal. Nagy segítséget jelent szá­munkra ez a bírálat, hibánkat en­nek alapján sürgősen ki akarjuk javítani. Kecskés Miklós szerelő, aki bi­zony eddig idegenkedett a nők ne­velésétől, vállalta, hogy Puskás Er­zsébet elvtársnőt megtanítja a mo­torszerelésre és az esztergapadon végzendő munkák elsajátítására. Sallai József szerelő, pártvezetőségi tag szintén vállalást tett Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteleté­re, hogy Bodnár Ilona elvtársnőt úgy politikailag, mint szakmailag neveli és a motor helyes szétszedé­sére ős összerakására megtanítja. Bírálat ért még a cikkben ben­ti üi iket a gépjavítást munka elit a nyagoiásáért. Ezen a hibán is javítani akarunk. Vállaltuk Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére, hogy behozzuk lemara­dásunkat, mégpedig a munka jobb megszervezésével, a munkaidő jobb kihasználásával, a kommunisták példamutatásával és ami még eddig igen gyengén mutatkozott meg: a műn ka fegyelem megszilárdításával. Koross István, az újfehértói gépállomás politikai vezetője. A mándoki 71. évforduló tszcs, csoportlátogatása segített az eperjeskei Alkotmány termelőcsoportnak a hibák kijavításában A mándoki tszcs, tagjai elhatá­rozták, csoportlátogatásra mennek át a szomszédos eperjeskei tszcs- hez. Megérkezésük után első útjuk a sertéstelephez vezetett. Mt az oka, hogy csak ilyen kevés a kocák alatt a malac? — kérdezte meg Szabó József elnökhelyettes. Hisz n 20 kocánál legalább Is 100 malacnak kellene lenni, meg aztán az alomszalma is rendetlenül van a sertések alatt. —Volt is miuálunk 20 kocánál 124 malac, de elpusztultak — fe­lelte AntaLik József sertésgondozó. — Jobb gondozással, rendszere­sebb takarmányozással ezt meg le­hetett volna akadályozni és a szov­jet módszerek Is nagy segítséget adnak számunkra a szakszerű állat, nevelés'ben — mondotta Berecz Ilona — s ez nemcsak magukuak kár, de kár nekünk is, az egész , országnak, hisz . a, 2. éves állattá-.. nyésztési terv nagy követelménye­ket állít elénk. Szétnéztek még a látogatók a ló­istállóban is. Itt Is vannak ám ■hiányosságok, melyre szintén fel­hívták a figyelmet a mándokiak. Nincs rács. ahova a takarmányt tegyék a lovaknak és így igen sok szénát maguk alá vágnak. Utána az irodában néztek szét. Megnézték a termelési tervet. Kü­lönösen az érdekelte őket, hogyan növelik ebben az évben az állat­állományt. 25 darab szarvasmarha (ebből 15 darab tehén), 41 darab hízósertés, 4 ló és még sok egyéb jószág szerepel a tervben. A látogatás után az eperjeskeiek megígérték a mándokiaknak, hogy rövidesen viszonozzák a látogatást. Sutler János, f) kisvárdal járási tanács dolgozója,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents