Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-21 / 43. szám

NÉPLAP 1952 F EB ELÜK 21, CSÜTÖRTÖK' Harcban a, terv teljesítéséért A dolgozók javaslatai, lelkes kezdeményezései segítettek megjavítani a vezetést a konfekcióözemben A nyíregyházi fconfekcióiizere öt éves tervünk első évének ajándéka Az üzemnek 138 dolgozója van. örömmel és nem kis büszkeséggel beszélnek üzemük fejlődéséről, a nemrég beszerelt villanyhajtású nngjAeljesítményfi varrógépekről. Rövidesen tágasabb, egészségesebb helyiségbe költöznek, a régi már nem felel meg. Büszkék arra, hogy üzemükben is vannak már sztahá- novisták, újítók, kiváló dolgozók, örülnek, ha sikereket érnek el a tervteljesítésben. Tudják, hogy üze­mük további fejlődése tervük sike­res teljesítésétől függ. Januárban mégis megtörtént, hogy nem teljesítette tervét az üzem, ■>7.9 százalékkal elmaradtak. Az üzem vezetősége próbált magyaráza­tot találni erre. Mi volt Kocka ii társ, a vállalatvezető véleménye? — Ott van a hiba, hogy a mi­nisztérium nem gondoskodik anyag- „iái. Már többször kértük, de még most se tudták megmondani, hogy honnan, melyik üzemből kapunk vágót feldolgozásra. A budapesti Kolorlt-gyár segített ki bennünket, viáskénp nem tudnánk dolgozni az anyaghiány miatt. Nem lehetett Ijesteni a tervet azért sem, mert január másodikától más árucikk gyártására kellett áttérni és ez ko­moly visszaesést jelentett. Az Igaz, hogy Ilyen körülmények közt nehezebb a tervet teljesíteni, de mit tettek vájjon az üzem ve­zetői januárban, hogy legyőzzék a nehézségeket? Nem sokat; A párt- szervezet vezetősége személyeskedő vitákkal töltötte el az Időt. Elha­nyagolta a felvilágosító munkát. A pártszervezet nem yolt a termelés motorja Nem ellenőrizte a vállalatvezetőség, az üzemi bizottság munkáját. Ezért történhetett meg az, hogy amíg az országban szinte naponta születnek új mozgalmak, kezdeményezések a termelés fokozására és az önköltség csökkentésére, addig a nyíregyházi konfekclóüzembeu csökkent a ter­melés, romlott a minőség, szaporo­dott a fegyelenjboptők száma. — Én „bevezettem” volna — mond­ja Kovács Miklós az üzemi bízott* ság titkára — a Boy Árpád által kezdeményezett ..Termelj ma töb­bet, mint tegnap”-mozgalmat is, de míg felülről nem kapok utasí­tást addig nem tehetek semmit.,. Kovács Miklós „felülről” várt uta­sítást, engedélyt arra. hogy a dol­gozók fokozhassák a termelést. A pártszervezetnek fel kellett volna- figyelmi az üzemi bizottság helyte­len munkájára. De nem ezt tette. Az üzem vezetői úgy gondolták ja­nuárban, mivel a dolgozók időbér­ben dolgoznak, nekik nincs is mit tenni. Nem értékelték a dolgozók munkáját. A versenytábia árván, üresen lógott a falon 19 napig. Még a munkamódszerátadást is be­szüntették. Ezeknek „köszönhető”, hogy január 2-től 21-ig, míg a munka időbérben folyt, az üzem normateijesítési átlaga esak 55 szá­zalék volt. A tervet pedig január­ban mindössze 72.2 százalékosan teljesítették. A dolgozókat nagyon bántotta, hogy üzemük lemaradt a tervtelje- sitésben. — Megkérjük Nylzsnylk János sztahánovlstát, mutassa meg, ho­gyan dolgozik, — határozták el a leggyengébben teljesítők. A szabók új, megfelelőbb ollókat kértek a vállalatvezetőtől. A varrógépen dol­gozók térdemelő felszerelését kér­ték a gépekre, amelynek segítségé­vel sok másodpercet takarítanak m:g naponta és használhatják a termelés fokozására. Február elején termelési értekez­letet tartottak az üzemben. A dol­gozók elmondták, észrevételeiket, » hiányosságokat, amelyek a terrae lés fokozását akadályozzák, Bírál­ták a vezetőséget. Megmondták, hogy a vállalat vezetősége nem adott kellő segítséget, nem szervez­te a versenyt. Kérték a munka módszeráiarjás megszervezését. Ami­kor felajánlásokat tettek Rákosi elvtárs születésnapjára a termelési értekezleten, azt is elmondták, ho­gyan, milyen módszerrel fogják tel­jesíteni vállalásaikat. Az ifjúság el­határozta, hogy Béke-műszakjuk az átlagos normateljesítményt 110 százalékra emeli. Stefán­iáik Duna és Perjési Károly beje­lentették, hogy magukévá teszik a Boy Árpád által kezdeményezett „Termelj ma többet, mint tegnap”- mozgalmat és kérték a vezetőséget, hogy segítsenek a mozgalom szerve­zésében. A termelési értekezlet után az ifjú Békemüszak versenybe lépett a Petőfi- és a Kossuth-müszak dol­gozóival. A termelési értekezlet fordulópontot jelentett az üzem termelésében Egy nap 3 műszak dolgozik. A há­rom közül a Békemüszak tört az élre. A Petőfí-műszakot 10.3 szá­zalékkal, a Kossuth műszakot pe­dig 25.3 százalékkal szárnyalták túl. A Békeműszakbnn gyökeret vert a „Termelj ma többet, mint fegnap”-mozgalom. Például Stefán- csik Ilona 85 százalékos átlagtelje­sítményét február tizedikére 100.9 százalékra emelte. A vezetőség számára komoly fi­gyelmeztetés volt a termelési érte­kezlet és az azt követő fellendülés a termelésben. A vezetőség megér­tette, hogy elmaradt a dolgozók lel­kesedése mögött. Gyökeres változás történt ezután a vezetésben. Felkarolták a kezde­ményezéseket. Nyizanyik János sztahánovlstát a munkamódszerát- adás vezetésével bizták meg a dol­gozók kérésére. A műszaki vezetők igyekeztek valóban vezetőkké lenni, dolgozni n szilárd fegyelemért. Eltávolították az üzemből a leg­nagyobb fegyelembontót, Macs Gé­zát. Szőnyi László gépész U-éu 15 percet késett az üzemből. Me­gyeri István szalagvezető még az­nap 8 forintra büntette. Móré Károly gzalagvezetö Busák Jánost, amiért 25 percet késett, 13-án 20 forintra büntette. Ennek az lett az eredménye, hogy februárban már csali öten késtek, míg az előző hónapokban majd mindennapos yolt a késés. Januárban még 4-en ma­radtak távol igazolatlanul egy-egy napru, februárban már csak egy. A gyenge politikai munkára vall azonban, hogy a fegyelem javulását nagymértékben a bünte­tések hozták, nempedig a meggyőző, felvilágosító munka. A művezetők komoly munkához láttak. Állandóan figyelik a munka menetét, s ahol hibát látnak, segí­tenek annak kijavításában. A versenytábla sem árva már Ott látjuk a legjobb dolgozók ne­velt, teljesítményeit. Naponta há­romszor mikrofonon hirdetik a verseny eredményeit. Elmondják, kik a legjobb munkások aznap és kik azok, akik nem teljesí­tették tervüket, hátráltatják az egész üzem sikeres tervteljesítését, A dolgozók közt a lelkesedés egyfe fokozódik, Rákosi elvtárs születés­napjára minden dolgozó igyekszik vállalását teljesíteni. Az üzem dolgozóinak a termelési értekezlet óta már több mint 90 százaléka tett felajánlást, s a vállalások nem maradtak papiroson. A február első felére eső tervet 120,4 százalékosan teljesítette az üzem. Szinte új élet van az egész üzem. ben, csak a pártszervezet alszik még. Ébredjenek fel az üzem kom­munistái! Legyen a pártszervezet az Ü2MH, a termelés motorja, A dolgozókban megvan a jóakarat, lelkesedéssé) végzik munkájukat, hogy Rákosi elvtárs születésnapján büszkén jelenthessék: eleget tettünk kötelességünknek, behoztuk a lema­radást, túlteljesítettük a tervet! — Kolosai — AnyaoiaMosság az Útfenntartó Vállalatnál A Nyíregyházi Útfenntartó Vál­lalatnál úgy a pártszervezet, mint a szakszervezet és a vállalatvezeíő- ség is gondot fordít az anyagtaka­rékosságra, Az elmúlt hónapban például az autóvezetők közül csu­pán Eajácz György személygépkocsi­vezető 347 liter benzint és 14 kiló motorolajat takarított meg. Ko­vács Mihály személygépkocsi vezető fél hónap alatt 41 liter benzin megtakarítását érte el. Csehi Kál­mán személygépkocsi vezető havi benzinmegtakarítása 88 liter volt. Ehhez hasonlóan takarítottak meg a vállalat többi autóvezetői is ben­zint és olajat. Külpolitikái Jegyzetek A Vatiliáo űj hivatása Olaszországban ég a talaj az amerikai megszállók lába alatt. Az amerikai katonai vezetőség, amely úgylátszik komolyan nyug­talankodik a tömegek fenyegetőnjegmozdulásal miatt, most elha­tározta, hogy a katolikus egyház vezetői segítségét veszi igénybe, A Vatikán utasította a katolikus papokat, — közli az ausztriai „Abend” című lap római tudósítója, -— prédikáljanak az amerikai csapatuk olaszországi tartózkodásának fontosságáról. A római pápa az olasz városok megszállását, a katonai támaszpontok építését, az amerikai katonák . garázdálkodását ezentúl kész „az úr színe előtt kedves” cselekedeteknek minősíteni. A Vatikán arról is rendelkezett, hogy az amerikai törzskarok mellé háborús tapasztalatokkal rendelkező tábori lelkészeket kell be­osztani. A Vatikán ügynökei voltaképpen összekötő-tisztek lesznek a katolikus főpapság és a megszállók között. A Vatikán különösen Bor- gongíni-Duca, az olasz kormány mellett működő pápai nuncius washingtoni látogatása után kezdte igen aktívan támogatni az Olaszországban tartózkodó amerikai csapatokat. A Vatikán könnye­dén és gyorsan átveszi áz amerikai megszállók őrangyalának szere­pét: A walesi kardinális például a közelmúltban résztvett a Nápoly­ban elszállásolt amerikai csapatok főhadiszállásának ünnepélyes fel­avatásán. Az amerikai megszállást dicsőítő próféciáknak azonban nines nagy sikere az olaaz nép körében. Amint Rómából közük, míg sok katolikus pap is felháborodással fogadta az új szerepet. Az óceánon túli agresszorok tüntető támogatása nem szerzi meg a Vatikán számára a nép ,szeretőiét. Sőt, sok hívőnek felnyitja a szemet. Még nyilván­valóbbá teszi azt a tényt, hogy az egyházi fejedelmek nyíltan szö­vetségre léptek Olaszország leigázóival. A Pártoktatás Háza hírei Ma este 6 órakor központi előadó tart előadást „A felsza­badult Kina'* címmel. Az elő­adásra felhívjuk a párt és álla­mi, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok, népnevelők fi­gyelmét. „A dialektikus és történelmi materializmus néhány kérdésé- ről” holnap este 6 órai kezdettel Lukács clytárs, a Központi Elő­adói Iroda tagja tart előadást. Tekintettel arra, hogy nagymér­tékben megkönnyíti a soronlevő anyagból való készülést, feltétle­nül vegyenek részt az előadáson a Bolsevik Párt történetét ta­nulmányozó felső- és középfokú káderképzötaniolyamí propagan­disták és hallgatók. Végezzen Jobb munkát a nyirmadsi és apagyi népművelési ügyvezető A most folyó kultúrversonyek bemutatóira a megyei tanács nép­művelési osztálya szakembereket küld ki szerte a megyébe. A kikül­dött szakembereknek feladata: elő­segíteni azt, hogy a döntés igazsá­gos legyen és ezen felül a csopor­tokat jó szakmai tanáccsal lássák el, hogy a csoportok munkáját he­lyes irányba tereljék, bogy a be­mutatásra kerülő müvek előadás­módjának művészi színvonalát emeljék. Helytelen az, hogy ha a járási előadó ezt az igyekezetünket nem értékeli, nem becsüli kellőképpen. Vasárnap kiutaztam Nyírmadára, hogy a kultúrverseny bírálóbizott­ságát segítsem munkájában. Ko­moly „összecsapásokra”, komoly versenyre számítva, örömmel vál­laltam ezt a megbízatást, de a ver­senyt: nem tartották meg. Ugyanez történt Apagy községben is. Két zsűri-tag ide is kiutazott a megyei tanács képviseletében, de a ver­seny itt is elmaradt. Ezeket a kiutazgatásokat a nép állama fizeti. Ez még csak súlyos­bítja a helyi szervek felelősségét. Államunk mindent elkövet, hogy minél több szakembert tudjon csatasorba állítani —■ és most há­rom ember olyan községbe ment ki, ahonnan dolga vége zof lenni kellett viszatérnie, holott másutt komoly munkát végezhetett volna ez alatt az idő alatt. Az, hogy a versenyt valahol aka­dályok miatt nem lehet megtartani, előfordulhat. Ebben az esetben azonban — úgy gondolom, köteles­sége a járási előadónak idejében értesíteni a megyei tanácsot. Ezt Kozma Dániel népművelési ügyve­zető elmulasztotta. Ha a népműve­lési ügyvezető * ilyen gondatlanul végzi munkáját, hátráltatja saját területén a kulturális fejlődést, hátráltatja a megyei tanács népmű­velési osztályának munkáját. Iványi István, „A VILLÁMAGITÁTOR” A Oatílei-kir az 1900-as évek ele­jén alakult, budapesti diákok forra­dalmi szellemű egyesület® volt, kez­detben po.gári vezetéssel. Később —- a fiatal Rákosi Mátyás munkája nyemán, aki az akkori egyetlen mun­káspártnak, a Szociáldemokrata Párt­nak tagja volt — kialakult a Ca- lileí-kör szociáldemokrata forradalmi részé. Ebből az időből való az alábbi történet. Ősz van. Fiatal alacsony férfi siet au And- rássy-úton, hóna alatt könyvekkel teli aktatáska. Fázósan húzza össze mayán vékony felöltőjét. Be­fordul az Anker-közbe és eltűnik egy hatalmas ház sötét kapujában. Egyszerre két lépcsőt véve, fut fel a harmadik emeletre. Már a lépcsöházban is nagy a zaj: onnan jön, ahová a fiatal férfi igyekszik. Belép az ajtón. A helyiségben legalább kétszázan vannak már. Mind diák. Kopottas ruhá­ban a, legtöbb, de vannak köztük feltűnően jól öltözöttek is. 1910-et írunk, a helyiség a Galilei- kör gyűlésterme. A belépőt sokan üdvözlik. Barátai innen is, onnan is megszorítják a kezét. S mintha csak rá vártak volna: az elnök csenget, a zaj elhal, meg­kezdődik a gyűlés. As elnök beszél. Sima nyelven, mint egy ügyvéd. Először csak kerülgeti a gyűlés tulajdon­képpeni tárgyát, frázisfelhőbe burkolózik. Dg a hallgatóság egy része mozgolódni kezd, sőt egye­sek szavába vágnak: „Tárgyra! Térjen a tdgyra!” — Jobbnak látja hát, ha nyíltan beszél: — Helyes! Térjünk a tárgyra! Egymásközt vagyunk! Vannak egyesek közöttünk, akik meg akarják bontani a kör egységét, A Galilei-kör ne­mes hagyománya az, hogy pártolom felül áll. ß most egyesek szervezkednek a körön belül, szo­ciáldemokrata eszméket hoznak ide — hangja, gyűlölettel és félelemmel vegyes. — És mi lesz a munkásokkalt — kiált közbe egy hosszú, sovány szemüveges lány. Az elnök kenetteljesen folytatja: —. Mi elismerjük a munkásság jelentőségét! De az kétségtelen, hogy mi nem mehetünk a mun­kásokhoz. Nekik van szükségük miránk, hiszen mi vagyunk az ész, az agy, az értelmiség! A mi yzent céljaink; as általános, titkos választójog, ti klerikalixmm elleni harc, a nagybirtok ellent harei„ És ezt a harcot mi eszmei síkon folytatjuk... Az elnök szava nagy hangzavarba fullad. Idegesen rázza a osengöt. A zaj elül, folytatni akarja, amikor a hátsó sarokban az az alacsony fiatal férfi, akit barátai érkezésekor olyan mele­gen üdvözöltek, feláll: — Szót kérek I — Megadjuk! Halljuk! Halljuk! — hallat­szik innen is, onnan is. Az elnök tehetetlenül rázza a csengőt, aztán leteszi, legyint. A fiatal férfi gyors léptekkel előrejön az elnöki asztalhoz. Szembefordul a hallgatósággal, az elnökre néz és gúnyosan mosolyog: — Ar elnök „úr" elismerte a munkásosztály jelentőségét”, Ebből szeretnék kiindulni, A tní harcunk nemcsak „eszmei síkon’' folyik, a mi harcunk konkrét, valóságos politikai harc. Hangja nyugodt, tisztán cseng: — Azok a célok, amelyekért a Galilei-kör küzd, nem valósíthatók meg a munkások tömegei nélkül, Enélkűl az, amit mondunk — csak fecse­gés. A munkásosztály ma már olyan erő, amely nélkül helyes politika el sem képzelhető. Mi azt mondjuk; igen is, be kell menni a munkások szervezeteibe, bo kell menni a Szociáldemokrata Pártba, részt kell venni a párt mindennapi éle­tében, kezdve a munkások tanításától, egészen as röpcédulák osztásáig. Vezetőket pedig majd vá­lasztanak a munkások maguk! A fiatal férfi szavai nyomán hatalmas vihar keletkezik a teremben. Taps, kiáltozások. Egy, a feltűnően jólöltözöttek közül nem tudja már tür­tőztetni magát, dühösen kiáltja: „Hallgasson el! Demagógia!’' De a taps győzedelmeskedik. A nagy többség a fiatal szánok oldalán áll. Az elnök tehe­tetlenül rázza a csengőt, A nagy zajban egy szőkebajuszú diák, aki most van először a kiír gyűlésén, szomszédjához hajol: — Ki es a nagyszerű szónokf A szomszéd válaszol: A Keleti Akadémiára jár. Rákosi Mátyás a net», de mi esak úgy hívjuk: „a villdmagítátor”. LÁNYI MARTON. w—

Next

/
Thumbnails
Contents