Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-17 / 40. szám
NÉPI AP 1952 FEB RITÁK IT, VASÁRNAK Készül a terv a dombrádi Vörös Csillagban Mint szerte az ország termelő- csoportjaiban, a dombrádi Vörös Csillag irodájában is viták közepette születik a termelési terv. Csomagolópapírra vázolt térképen futkosnak a barna bütykös ujjak: „ez ennek a növénynek jó, de ide mégse, itt tavaly is ez volt" és öt-tíz perces alapos vita után megállapodnak egy-egy növény helyének kiválasztásában. A vezetőségen kívül a tagságból is állandóan ott vannak négyen- öten és hasznos gyakorlati tanácsaikkal, véleményeikkel segítik a tervet. Tudják, mit jelent a terv, ha jó; és milyen károk származnak, ha csak úgy bevetik a földet, mint tavaly, hogy éppen üres ne maradjon. A sertésgondozőnak is, amikor a délutáni jártatás után ólba zárja a sertéseket, az első útja az irodába vezet, hogy megnézze, az abraknak való terményekből vájjon eleget terveztek-e, mert bizony most elég gyengén állnak abrak- takarmány dolgában. Olyan fél- megelégedéssel mondja: — „Talán elég lesz, tudjátok, hogy húsz darab lefial hamarosan és remélem, az elöhasú sül dók is 5—6-ot fialnak darabonként Az pedig több, mint száz malac, aztán süldő, jövő ilyenkorra pedig már disznónak számolhatjuk valamennyit. Lesz; elég kukorica — Azt nem veszed figyelembe, hogy négyzetesen vetjük a kukoricát, amiről holdanként le kell 5önnl a hat szekérre valónak, az pedig 35—40 mázsa csövesnek felel meg? — próbálja megnyugtatni Székely elvtárs, pénztárnok. Hogy a kukorica hozódott fel, Mikó Lajos újra elmondja kételyeit, hátha a sertésgondozó, vagy valaki pártját fogja azok közül, akik most jöttek az Irodába. — Én csak azt mondom, mint az előbb, hogy sok az ezer öl egy embernek egy napra megkapálni, ahogy ti számítgatjátok magatoknak. Csalatkozni fogunk, ha Ilyen sokat számoltok. újra csak Székely elvtárs válaszol. — Itt már nem lesz mit kapáiul, ha keresztbe-hosszába járatjuk az ekekapával, csak igazítás azon a tenyérnyi helyen, ami a kukorica körül elmarad. Teljesítjük a beadást A másik asztalnál Hokss András elnök körül számolgatnak hárman is, ki egy kis noteszben, ki az aj-, ság szélén, vagy az asztalt takaró papíron. Megállapítják, hogy a terményfélékből a tervezett terület egy közepes termés esetén is meghozza a szükségleteket és lesz mit osztani is. Néhányan azonban kételkednek: az állat- és tojásbeadás teljesítését hogyan oldják meg? — Annak nem szabad bekövetkezni, ami a múlt évben volt, — mondja Boksz elvtárs, — hogy kaptunk 300 naposcsirkét, aztán negyvenhét nevelődött fel helfile. Nem volt külön felelőse, a hideg, esős időben átfáztak a csirkék, de^ ami megmaradt, az is olyan „Csáki szalmája” volt, senki sem tudta, hány darab és csak az. nem vitt el belőle, aki nem akart. 26 sertést hizlalunk, ami a múlt évi hátralékunkra és az idei beadásra is bőven elég, mert meg kell mon danunk, a múlt évi rossz gazdálkodás folytán a sertésbeadásból maradt adósságunk. • — Ami van tartalékárpánk, azt ki fogjuk cserélni kukoricára, amit a járással már meg is beszéltem. Ha a sertéseket jól kihízlaljuk, többet kapunk értük. Székely elvtárs és a könyvelő újra parázs vitába kezdtek, igaz, hogy egyik legnehezebb részét csinálják most a tervnek: a munkaerő beosztását — Elég lesz októberben is a munkaerő, mert a cukorrépát kiemelő géppel fogjuk szedni, — mondja Székely elvtárs. — Kézzel egy ember 160—200 öiet^ha kiás, míg ezzel a kiemelővel másfél holdat is meg lehet csinálni egy nap. Holdanként, csak nagyjából számolva is, 10—15 ember egynapi munkáját takarítja meg az a szedőgép. — A tíz holdon ez már legalább száz munkanapot jelent, —ismeri el a könyvelő. Ezek szerint már másképpen néz ki a dolog. — Hal!játok-e, — kapcsolódik a vitába az elnök. — úgy hiszem, az asztagrakásra is sok embert számoltunk mi, hiszen nagyrészét szekérről fogjuk csépelni. „Visszamennek” július hónapba és addig számolgatnak, hogy csakugyan hatvan munkanapot itt is megtakarítottak. Lassan kikerekedik minden hónap muDkaerő-terve. Vannak olyan hónapok, amikor egy kicsit erőltetett munkát kell a terv szerint végezni, hogy minden rendben legyen, de akkor majd segítenek az asszonyok, hacsak ebédvitel után, délutánra maradnak is kint dolgozni. Nem kis dolog a tervkészítés. Az asztalokon fekszik egy évnek minden gondja, munkája, de néhány nap múlva számokra, hónapok múlva valóságra változik s a dombrádi Vörös Csillag tagsága elégedetten emlékezik vissza: érdemes volt pontos tervet készíteni. Harc a magasabb tejhozam eléréséért Fordítsanak nagyobb gondot az árubeszerzésre az új fehértói (földmű vessző vetkezetnél Az újfehértói földművesszövetkezet árubeszerzője és ügyvezetője a fűszeriizlet árubeszerzése mellett igen elhanyagolja a vasáruüzlet áruellátását. Ennek komoly következménye lehet, mert a tavaszi munkák megkezdésénél nem fogják tudni ellátni a dolgozó parasztokat gazdasági felszerelésekkel, így akadályozzák a munkák zavartalan menetét. Komoly hiányosság még az is a szövetkezet részéről, hogy a baromfi átvevőhelyen, ahol a dolgozók reggeltől késő estig dolgoznak, nincs tüzelőanyaggal ellátva és ezzel a dolgozók egészségét veszélyeztetik. Hiányosságnak kell még felvetni a szövetkezet részéről, [hogy a legnagyobb silógödőr üresen áll, nem gondoskodtak I töltőanyagról. Az állatok takarmányozása szempontjából pedig 1 igen hasznos lett volna a silótakarmány készítése. Hován József Pál levelező. A nyíregyházi megyei bíróságon ünnepélyes keretek közt adták át az igazságügyminiszté- rium vándorzászlaját az ország legjobb megyei bírósága címet elnyert szabolcs-szatmármegyei bíróságnak. A megyei bíróság legjobb dolgozói: dr. Tóth Béla, dr. Bakó László, Balázs Menyhért, Körtvé- lyesi Pál, Horváth Sándor és Paksi György kéthetes ingyenes üdülésben részesülnek. Állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek nap-nap után adnak hírt, hogy bevezetik az egyedi takarmányozást, háromszor fejnek, mert emelni akarják a tejhozamot. Ezek a vállalások, kezdeményezések nem üres szavak, mert minden esetben tettek követik. A császárszállást Uj Alkotmány termelőcsoportban a háromszori fejés bevezetésével egy hónap alatt a napi tejhozam 80 literről 126 literre emelkedett. A demecscri úttörőben Harsányi János kitüntetett teliéngondoző 6 literről 10 literre emelte a fejési átlagot, azzal, hogy megszüntette a rendszertelen etetóst-itatást és pontos időben fej. A balkányi állami gazdaságban egész rövid idő, két bét alatt egy literrel emelték a fejési átlagot az egyedi takarmányozás bevezetésével. Szépek ezek az eredmények, de hol vannak még a Szovjetunió eredményeitől! iSz. /. Stejman írja „A kosztromai szarvasmarha kitenyésztése” című könyvében: „1934-ben a szov- hoz (Karavajevo) tenyészetében 161 darab 3.000 kg-nál kevesebb tejet adó tehén volt. 1940-ben pedig ugyanebben az állományban csak öt hasonló tehenet találunk. 1934-ben a kolhoz csak 3 darab 7000 liter tejet adó tehénnel rendelkezett, 1940-ben pedig 81 tehéntől fejtünk évenként több mint 7.000 liter tejet. 1933-ban a szov- lioz állományában csak 9 rekordtejelő tehén volt. 1940-lg ezek száma 39-re emelkedett. 59 tehén egy évben több, mint 8.000 kg. tejet adott és olyanok, mint Ljenyivaja, Majka, Vjetka, Schema, Orljica, mindegyik több, mint 10.000 kg. tejet szolgáltatott egy év alatt. 1946-ban az állományban 26 olyan tehén volt, amely egész életén út 60—96.000 kg. tejet adott és 9 olyan tehén, amelyek tejeiési időszakonként több, mint 10.000 kg. tejet adtak.” Ezek a számok azt jelentik, hogy a 300 napos fejési idény alatt átlagosan naponta 25—35 liter tejet adtak ezek a tehenek. Ha figyelembe vesszük, hogy a vemhesség későbbi idején, a szárazra állítás előtt ennyit nem adhattak, akkor ebből az következik, hogy ezek a tehenek, mint friss fejősek, ötven- hatvan liter tejet adtak naponta. Ezeknek az eredményeknek az el— Nos, hát mi a véleményed a tervünkről? — kérdezte Vaszilij, hiszen büszke volt müvére, amelyen napokig dolgozott. — Megvitattátok a pártszervezetben — Még nem, — felelte Valcn- tyina. — Meg is látszik rajta. Elhallgatott és zsebében, kutatott cigaretta s gyufa után. A gyufa eltört a kezében, soká babrált vele s végül rágyújtott, de még mindig nem törte meg a hallgatást és ügyet sem vetett, a körülötte levők várakozó pillantásaira. — Mért mondod, hogy meglátszik rajta? — kérdezte türelmetlenül Válentyina. Andrej kifújt néhány füstkarikát és csak azután felelt egy odavetett mondattal: — Pdrtonkivüli terv ez. — Bogy-hogy pártonkivüli? — Bát úgy. Mert hova vezet? Hogyan tájékoztat Milyen központi kérdéseket vet fel? Andrej nem nézett sem a feleségére, sem Vaszilijra. Csak úgy kettőjük közé meredt a pillantása és mintha észre sérti venné elkeseredésüket, izgalmukat. Ajka vonalút kemény redök nyújtották meg. Vaszilij egy pillanatra felbosz- szankodott. ügy érezte, hogy Andrej néha nagyon is ,,öklel”, ereje túlságosan heves ős türelmetlen. „Mi kell már megint neki? Az emberek jól dolgoztak, eredményt értek el, bö aratást. Bát olyan bűn volna egy kis dicséret ezért?” ÁTSZÁLLÓ De a párttitkár nem törődött mindezzel és Így fordult feléje: > — Emlékszel, Vaszilij Kuzmics, a mi első beszélgetésünkre Akkor ezt mondtad nedvem: „Ha te segítesz, akkor az első aratással kivergődünk az elmaradók közül, a másodikkal — a jók közé, a harmadikkal az élenjárók közé kerülünk.” Hát mi támogattunk téged emberekkel, gépekkel, vetőmaggal, pénzkölcsönnel. Te meg is tartottad a szavad — a kolhoz kiver gédött az elmaradottak közül. Most aztán megvan minden lehetősége annak, hogy a jók és az élenjárók közé kerüljelek. — Az élenjárók közé, — ismételté elmosolyodva Vaszilij, — könnyű ezt mondani. Természetesen, mi magunk is erre törekszünk, csakhát nem egyenes út vezet a rossztól a jóig és tovább, a jótól a kitűnőig! Ez nem olyan, mint a vasút Ugrenyböl a városba, a városból Moszkvába. Ez inkább olyan, mint amikor a vonatról egyszerre csak repülőgépre száll át az ember! Egyszóval átszállás kell! — Ez az éppen, — hagyta rá Andrej. — És én a ti tervetekben ezt az átszálló állomásodat nem látom. Mert, nézd, mi ezt! .— s hanyagul, mérgesn forgatta a terv alapjait. — Ennyi meg ennyi tonna trágyát kell kivinni ekkora meg ekkorra meg akkorra, ennyi meg ennyi tonna gabonát kell jarovi- zálni... Ez mind nagyon szép és nagyon szükséges, de mindez már a múlt esztendőben is megvolt. — A múlt évben, Andrej Petro- vics, te dicsérted a tervünket, — szólt közbe Bujanov. — Sőt, te magad állítottad össze velünk együtt 1 — Ez, barátom, nagy különbség! A múlt esztendőben három központi feladat állt előttetek: erős brigádokat kellett szervezni, vetésforgót bevezetni, növelni a vil- lanylelep kapacitását. Est ti meg is csináltátok. De most? Most a régit ismételni? Hol van itt — s megint megrázta a. tervezet lapjait, — hol és miben van itt a további növekedés alapja és a további előrehaladás biztosítéka f Hol van az az „átszállóhely”, hogy a te szavadat használjam, Vaszilij Kuzmics? Hol vannak azok a gócpontok, amelyekről elmondhatnák: ha ezt megvalósítjuk, akkor gazdaságunk magasabb fokra emelkedik 1 Ebben a tervben nincs céltudatosság, nincs pártszerüség. — Ez csak előzetes terv, —mondotta bosszúsan Valentyina. —Még nem vitattuk meg sem a pdrtgyü- lésen, sem a közgyűlésen. — Dohát akkor mire jó az egész?... — . Tehát, — folytatta Andrej, — térjünk vissza az 1348-as évre szóló gazdasági tervetekre. A múlt esztendőben a pártszervezet megteremtése volt a fődolog, an- nakutána pedig az egész kolhozt érdeklő általános kérdések, mint például erőteljes brigádok megszervezése, vetésforgó bevezetése. Most itt az ideje, hogy a gazdaság minden ágát külön-külön kezeljük. Mindegyiknek meg kell találni a maga gócpontját. A gabonatenne lésnek olyan központot kell teremteni, amely körül az egész kolhozagrotechnika fejlődhessen. Egy jól fölszerelt laboratóriumra van szükségetek. Az állattenyésztés céljaira feltétlenül új istállókat kell épite■ ni, megfelelő vízellátással. Helyes elgondolás a ti tervetekben a csordák nyári táborozása a Boszorkánydombon és a takarmánybrigád alakítása. Ez helyes. De ami a zöldséggazdálkodást illeti, ideje azt az öntözhető területekre áthelyezni. Ma közvetlenül az átszeli árkok mellett mentem, ott megmarad a viz júniusig, a fenekén pedig egy kis csermey foly dogál, a Pohánka-patak erecskéje. Minden lehetőség megvan arra, hogy vízmedencét építsetek. A sértődött elégedetlenséget, amivel eleinte hallgatták Andrejt, érdeklődés váltotta fel. Egész csomó ember tódult a szobába és Andrej jókedvűen szakította félbe szavait: Ohó! Hiszen itt nagyszerű erők vannak, elvtársak! (Részlet Nyikolajeva Aratás” c, regényéből) 'éréséhez a Szovjetunió készséggel bocsátja rendelkezésünkre tapasztalatait, csak hasznosítanunk kell. A minisztertanács kétéves állattenyésztési határozata értelmében ez évben országosan 200 literrel kell tehenenként emelni az átlagot, állami gazdaságokban 3300 litere termelőszövetkezetekben pe dig 2.500 liter az a mennyiség, amit egy tehéntől fejni kell. Ezeket az előírásokat el lehet érni, mert az adottságok megvannak hozzá, azonban ez nem laza terv, amit a régi módszereikkel is könnyedén lehet teljesíteni. A fejlettebb módszerek bevezetése még nem általános. Termelőszövetkezeteinknél is, de főként az egyéni gazdáknál gondozzák Igen helytelenül az állatokat és ezen belül is a fejős teheneket. Mi nem eléged- hetünk meg a Horthy-idők tejtermelési „növekedésével”; amikor 1933-tól 1938-ig 50 literrel emelke dett a tehenenkéntl hozam. Mi az ötéves terv ideje alatt 1400 literről az országos átlagot 2,100 literre emeljük, ami a Horthy-időszak ban 70 évnek felelt volna meg. A kisparaszti gazdaságok alacsony tejhozamának növelése természetesen korlátozott. Főbb akadályai: a kevés takarmányter- melés, ami szintén nem emelhető kellőképpen a kis parcellákon, nem oldható meg a szakszerű silózás, nem alkalmasak az istállók korszerű állattenyésztésre, nem tudja megtenni a kisparaszt, hogy egykét tehene mellé gondozót állítson, aki egész nap az állatok mellett van, nem tudja az állattenyésztés mesterségét tökéletesen elsajátítani, mert a mezőgazdaság minden ágához értetne kell, — és még igen hosszan lehetne sorolni ezeket az okokat, amik a kisüzemben korlátozzák az állattenyésztés fejlesztését. Megyénkben is vájjon miért van sokkal több meddő tehén a kisparasztok tulajdonában, mint a nagyüzemi gazdaságokban? Azért, mert a fenti körülményeken túl nem lehet úgy megszervezni az állatorvosi ellenőrzést, mint nagyüzemben, de ennél is sokkal lényegesebb az igázás. A jármolt tehenek még akkor is kevesebb tejet adnak, ha sorozatosan, kihagyás nélkül ellenek, mint a nem jármoltak. A meddőn maradt tehén napról napra kevesebb tejet ad, míg a rendszeresen ellő tehén minden ellésnél újra felfrissül. — Emellett a tehén sekélyen szánt. Ezek a hátrányok nem azt jelentik, hogy a jelenlegi tejhozamnál a paraszti gazdaságokban nem lehet a mostaninál sokkal többet kihozni, csak egyhamar elérik azt a pontot, amikor már nincs lehetőség a fejlődésre. A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában már jobb minőségű és több takarmányt kapnak a bőven termő szövetkezetiből, ami már fejlettebb az egyéninél. Sokkal kedvezőbb a helyzet az állami gazdaságokban vagy a termelőszövetkezetekben. Itt magas- képzettségű szakemberek Irányításával megvan a mód arra, hogy a fejlett szovjet eljárásokat bevezessék. A tejtermelés emelésének lehetőségét természetesen a fajtanélküli korcs egyedek is befolyásolják, tehát döntő cél az új fajták előállítása is, de ez nem annyira gyakorlati munka, mint a meglévő állomány jó kihasználásának végrehajtása. (Folytatjuk.) ©
