Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-17 / 40. szám
NÉPLAP 1952 FEBRUÁR 17, VASÁRNAP 2 Pártszervezet nélkül nem láthatja el feladatát a mátészalkai Tatarozó Vállalat ««C Btávm tervünk «áső mi» Atyfoeii, 1950-ben, több klaebb telepre osztották ■ Nyíregyházi Tatarozó Vállalatot, hogy minél köny- nyebben elláthassa feladatit, a tervbe«» szereplő számos gazdasági épület, lakóház felépítését, a javító, talárosé munkákkal együtt. Szép feladatokat kaptak a mátészalkai telep dolgoséi. Hogy csak egy néhányat említsünk a legutóbbiak kézül: dolgozó népünk rájuk- bízta a császlól tsz. 50 férőhelyes tohénistálléja, Botpaládon a sertés- flaztató, a mátészalkai Zalka Máté tsz.-ben as 500 férőhelyes baromfiéi, a hodászl dohánypajta, a túr- Lstvándl nagy tehénistálló, a mátészalkai siló és a* olajöté melletti magtár, Teremen, Csaholcon lakások, ugyancsak Csaholcon tejfölöző állomás, Gulácson knltúrház felépítését. Van munka hát bőségesen, csak éppen az a baj, hogy nem teljesítik mostani terveiket sem A* elmúlt esztendőben olyan gyengén álltak a tervteljesítéssel, hogy még most is úgyszólván csak 1951-1 munkákat fejeznek be. Ezekből a befejezetlen építkezésekből tákolták össze a januári tervet, s még így sem értek el az első hónapban 90 százalékot. A vállalat központjától hó naponkint kapnak tervet Mátészalkán, s ezt bontják fel soronlévő építkezéseikre. Ezeket a terveket azonban legfeljebb csak az építésvezetők Ismerik, a dolgozók nem tudnak róla, mert termelési értekezletet csak a legritkább esetben tartanak, (Január elején volt az utolsó), s a szakszervezeti bizalmiak nem törődnek azzal, hogy minden dolgozó megismerje: mit vár tőle a vállalat, a nép állama ebben a hónapban, nap-nap után milyen munkát kell végeznie, hogy tervét teljesítse. Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy rossz munkások volnának a vállalat dolgozói. A türistvándi termelőszövetkezetben építkező részleg 239 százalékos teljesítményről számolhat be február első dekádjá- bam, a sllóépítkezésnél Fóbián Káról yék 121, Hodászon az ácsok 100 százalékkal dicsekedhetnek. Azt sem lehet mondani — ami az elmúlt évben gyakran előfordult __, hogy a nyíregyházi központ nem gondoskodik a szükséges anyag leszállításáról. Sőt: a telep rossz tervező- munkája következtében egyik-másik építkezéshez több tonna felesleges anyagot Is kivittek, s utána tetemes szállítási költségbe került, amíg elérkezett az anyag oda, ahova csakugyan szükség volt rá. Az asztalosára leszállításánál azonban előfordul még késés Is, pedig a szálkái telepen külön aszta- losmtthely Is van. Előfordul még több fegyelmezetlenség is, elsősorban a segédmunkások részéről. A császlól építkezésről feltűnően» sok „időbéres órát” írtak fel, aminek az az oka, hogy a segédmunkások nem látták el anyag- mi a szakmunkásokat. Bár sokat okultak a vállalatok dolgozói az utóbbi hetek sajtóban Is leközölt íi-gyelmi büntetéseiből, mégsem lehet azt mondani, hogy már nincs tennivaló Mátészalkán. Pataki kőműves hibájából az egyik építkezésen fel kellett szedni a cementlapokat Előfordul még a késés Is nem egyszer a vállalatnál. A büntető rendszabályokat azonban alig alkalmazzák. Megelégednek a mátészalkai telepen azzal, hogy „ez már haladás” a multévlhez képest, amikor nyáron, a legnagyobb építési időben csapatostól hagyták ott az ép'tkezéseket a segédmunkások, s elmentek mezőgazdasági munkát vállalni. Arra mutat e*, hogy a scalkai telepen nem tudnak bánni a munkaerővel Ha egy-egy építkezéshez fognak, újra ós újra visszatérő gond, hogy „bonná« (Bérezzünk «agédatSBkAa»- kaf*, mert a befejezett építkezésekről mind szétszéledtek már. Pedig össze lehetne kovácsolni az állandó segédmunkás-gárdát is. Ehhez azonban az kellene, hogy az iparba került új munkásokkal megismertetnék szép feladataikat, azt, hogy mit vár tőlük, egyenként minden mankóétól a terv, s mindezért mit ad: teljesítményszerlntl rendes fizetést, szociális és kulturális Juttatásokat, amelyek felérnek egy második fizetéssel, lehetőséget arra, hogy a dolgozó továbbképezve magát, szakmunkássá váljon. Az 1« m vállalat hibája, hogy mindeddig „megoldhatatlannak” tartották a szakmai oktatást, s csak most tették meg az előkészületeket a szakma] minimum-tanfolyamok megindítására. A tanfolyam most végre megindult és bizonyára segítséget ad ahhoz, hogy a segédmunkások legtöbbje Is megkedvelje az építőipari snakmát. Ez azonban még mindig nem oldja meg a telep minden problémáját. Súlyos hanyagság — elsősorban a mátészalkai városi és járási pártbizottság hanyagsága —, hogy másfél év óta pártszervezet nélkül működik a Tatarozó Vállalat. S éppen ennek hiányát érzi legjobban az üzem. Az állandó munkaerő toborzásánál felmérhetetlen lett volna az a segítség, amit a pártszervezet, a kommunisták, a képzett népnevelők nyújtanak az üzemnek: megmagyarázni, hogy milyen szép dolog ma munkásnak, építőmunkásnak lenni. Elmondani: hogy élnek, mennyit keresnek árok. akik becsületesen dolgosnak. Példát mutatni munkafegyelemben, a jó munkamódszerek átvételében. Hiányzik a termelés motorja a mátészalkai telepen. Ezért nem hangzottak ei felajánlások, hagy Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére cap, mint nap emelik teljesít- ménjüket a dolgozók, akárcsak Loy Árpád elvtárs várpalotai frontmester és sokezer követője, ügy tudnának csatlakozni a Loy-mozgalom- hoz, ha minden munkás egész hónapra ismerné tervét, s abban meg tudná határozni a napi feladatokat is. ügy volna élő és eleven es a mozgalom, ha a telep, az építkezések napról-napra értékelnék a versenyt. Ennek bevezetéséhez természetesen a pártszervezet széleskörű népnevelőmnnkája szükséges ős elsősorban Papp László elvtársat kell meggyőzni arról, hogy lehetséges napról-napra értékelni a versenyt, — még az építőiparban Is. Pártszervezet azonban nincs, s ennek hiányát Papp elvtárs érezheti legjobban. A* Üzem „élő lelfeüs- merete” önállóságra nevelné Papp elvtársat, állandón« ellenőrizné munkáját, nem nézné el, hogy minden apró ügyben a központhoz for-' dúl, mintha neki nem volna jogköre, nem volna felelős a telep munkájáért. Azt sem nézné el, hogy nincs pontos képe az építkezésekről, mert. a mátészalkait kivéve, ritkán tartózkodik a munkahelyeken. Pártszervezet nincs, mert esak két párttag és egy tagjelölt dolgozik a szálkái telepen. De vájjon lehet-e ez kifogás? Nem volt-e másfél év óta tíz és egynéhány taggyűlés a kerületi pártszervezetekben, amelyeken felvették volna a telep legjobbjait, Miskolci Pált, Szabó Józsefet, Fábiánt, Takács Sándort, Fábián elvtársnak, a várod pártbizottság titkárának legyen elsőrendű feladata a Tatarozó Vállalat pártszervezetének megalakítása, a a Járási Pártbizottság ellenőrző munkája erre is terjedjen ki. PARTÉPITÉS Levelek az oktatási munka színvonalának emeléséről A NAGYHALÁSZ! községi pártszervezet középfokú politikai iskolájának vezetője vagyok. Az őszi oktatási idény beindulása után különösen sok nehézségem volt a tanulási fegyelem kialakításánál. Csakhamar saját tapasztalatomból jöttem rá, hogy milyen fontos ezen a téren a propagandista példamutatása. Az egyik szeminárium alkalmával munkaértekezletet tartottunk és akkor felvetettem, milyen súlyos hiba, hogy többen sorozatosan elmaradnak a politikai iskoláról. Ennek megjavításához a hallgatók segítségét kértem- Gyors választ kaptam erre: nézzem meg a faliújságot- láppal elvtárs frissen feltűzött cikkében arról írt, hogy az a szemináriumvezető, aki maga nem pontos, hallgatóitól sem követelheti meg a pontosságot. Valóban, jogosan ért a bírálat, mert az első időkben gyakran érkeztem elkésve. Azon a foglalkozáson alakítottuk meg az ötös csoportokat. Felelősöknek azokat az elvtársakat választottuk, akik eddig is pontosan megjelentek és felkészültek a szemináriumra. Emellett a tanulási fegyelem megszilárdítására rendszeresen felhasználjuk a faliújság bíráló cikkeit. Már eddig elértük, hogy csak két-három hallgató ma rád távol a szemináriumtól, az is igazoltan. A hiányzókkal magam is elbeszélgettem. A dolgozó parasztok közt erősen növekszik az érdeklődés a politikai kérdések iránt. Most 5 középparasztot vonunk be x szeml Báriumra. Természetesen velem szemben is növekszenek az Igények. Ügy készülök fel a foglalkozásokra, hogy áttanulmányozom az összes előírt Irodalmat Ehhez a napi sajtóban minden esetben találok megfelelő kiegészítő anyagot. Emellett a pártszervezet és tanács vezetősége segítségével mindig összeszedem a szükséges helyi anyagot, hogy községi viszonylatban is világosan álljon egy-egy kérdés az elvtársak előtt. Főként a tennelőcsoportok munkáját, életét tanulmányozom alaposan, hogy eredményeiket, javításra váró hibáikat, problémáikat ismertetni tudjam hallgatóimmal és közelebb tudjam őket vinni a termelőszövetkezeti mozga lomhoz. Ezenkívül fontos feladat, hogy felhívjuk a hallgatók figyelmét az éberségre, a kulák és a klérus községünkben is tapasztalható támadásaira. Az ötös csoportok tanulókörei sokat segítenek a tanulási színvonal emelésében. Megjavult ezáltal a jegyzetelés is. Átérzem azt a nagy megtisztel-, tetést, amit a Párt megbízatása jelent részemre. Igyekszem ezért úgy végezni propagandamunkámat, hogy hallgatóim a Párt és a kormány határozatainak öntudatos harcosai, célkitűzéseink magyarázói és megvalósítói legyenek. GÖRBE ISTVÁN, Nagyhalász, pol. iák. vezető. Politikai-eszmei színvonalunk emelésével készülünk Rákosi elvtárs születésnapjára A niagyi állami gazdaság politikai iskoláján komoly lendületet vett a tanulás. Multhetl foglalkozásunkon Suszt elvtárs, az előadónk felolvasta a baktalórántházi középfokú politikai iskola versenyFaragó Béláét szakmunkásokat nevelnek Gyerek veit még akkor, nem több tizenöt évesnél, de már több mint három éve járt apjával, hogy segítsen a* apja által vállalt javítási munkáknál. Persze, csak úgy, ha akadt munka. Mert még nyáron sem volt mindig munkájuk a kisvár- dai kőműveseknek, éppúgy, mint az ország többi részén. Inkább javításokról lehetett szó a környező uradalmakban. Egy este történt, hogy apja vidáman Jött haza a városból. Még az sem szomorította el, hogy a felesége megint csak főtt- krumplit tett a* asztalra, amit már Béla Is űnt. De rakosgatni kellett a száraz, parázs krumplit befelé, mivel messze volt a reggel, a másik fazék krumpli főzésének ideje. A sós krumpli és a kenyér harapása közben mondta akkor az apja Bélának: — „Ügy készülj, fiú, hogy reggel megyünk dolgozni, még hozzá ki a Tassy gróf tanyájára. Egész nyárra van ott munka.” Nahisz, volt lg öröm a családban. Kivált az asz- szony örült, mivel aznap is mind a két fűszeres megszólította a bolt előtt, hogy „Ideje volna már valamit törleszteni a téli hitelezésekből.” Mondta is nekik, hogy tudja ő azt és nem is marad adósuk, ha dolgozni fog az ura, minthogy még minden nyáron kifizette valahogy a télen hitelezetteket. De mit csináljon, mikor még nem dolgozik az ember, holott már majdcsak nyár közepe van! „És most mégis sikerült”, — volt a gondolata egész éjjel és mire megvirradt, a kis kuporgatott zsírral papid- káskrumplit főzött a két munkás részére. Mindketten el |s mentek a tanyára és dolgoztak a Lunezer Gyula kőművesmester által felvállalt javítási munkákon. Majd’ az egész nyarat ledolgozták s csak egy-egy pár pengő előleget vettek fel, gondolva, hogy „milyen jó lesz a keresetet majd egyben látni, ha be- vógzik a munkát”. Egy pár nappal a befejezés előtt ütött be aztán a mennykő. Kiderült, hogy Lnnczer Gyula „nem jól kalkulált”,, „ráfizetett”, úgy hogy nem tudta kifizetni Béla apját és Bélát sem. Oda volt a nyári munka ára, oda a kereset De megmaradt a fűszereseknél a tavaly töröl maradt adósság. Nem volt mit tenni, azon a télen Béla anyjának kellett járni, ha akadt. mos. ni, takarítani napi pár fillérért a Kisvárdán lakó „uraknál”. „A jövő a miénk!“ Ez szokott eszébe jutni Faragó Bélának mostanában, ahogy esténként a munka befejeztével a baktalórántházi építkezésnél a kőművesek számára készült legénylabáson megérdemelt pihenőjét tölti. Tanul, olvasgat. Nem is olyan rég, talán másfél hónapja olvasta a „Rákosi per” című könyvet. Akkor is a múlt tért vissza gondolatába. Még akkor egész kis gyerek volt, mikor először hallotta Rákosi Mátyás nevét apja házánál. 15 pp abban az Időben — emlékezett vissza Faragó Béla, ahogy figyelgetto a tárgyalások dátumát, — mikor Rákosi elvtárs tárgyalása volt Ügy beszélgettek Rákosi elvtársról már akkor az apja házánál összejött kőművesek, meg másféle foglalkozású munkások, hogy azt még a kis Béla is megértette: apja és a többiek olyan emberről beszélnek, akit szeretnek és bíznak benne, akitől sokat várnak. „Majd meglátjátok, ha nem könnyen is, de a jövő a miénk lesz” — maradtak meg az emlékezetében Faragó Bélának a rég hallott szavak. Igen és ugyanezt mondta Rákosi elv társ is, talán ugyanakkor börtönőrei között fasiszta bírálnak. „Nyugodtan nézek a jövő elé, jöjjön, aminek jönnie kell, a jövő a miénk” — olvasta Faragó Béla a per leírását a könyv lapjairól. És megvalósult as, amit apja és vele a többi munkás akkor még csak remélt és amiért Rákosi elvtárs a börtönben szenvedett. Aztán másnap volt a termelési értekezlet a munkahelyen. Többen megtették már vállalásukat, mikor Faragő Béla és a vele együtt dolgozó Danes Lajos jelentették be elhatározásukat Mert nem egy perc alatt gondolták ők ki, hogy mit ajánlanak fel Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére, hanem előre összeülve, dolgozták ki vállalásukat Vállalásuk két leglényegesebb pontja a belső vakolások március 9-re való befejezése és két segédmunkás szakmunkássá nevelése. Már a két segédmunkással is, Kovács Istvánnal és Kocs Lászlóval Is megbeszélték a dolgot akik nagy kedvvel és örömmel fogadkoztak, hogy igyekeznek Jó szakmunkássá lenni. Ä8 Faragóék tanították őket, átadták munkamódszerüket Azóta négy hét telt el, vett Faragó Béla a feleségének kabát szövetet magának épp a múlt héten egy kerékpárt De legnagyobb öröme Faragő Bélának és Danes Lajosnak az volt amikor pár napja Glncsaí csoportvezető a két tanítványt, Kovács Istvánt és Kocs Lászlót szakmunkára, betonozáshoz osztotta be. Tehát nem kelleti oda külön kőművest állítani, hanem az onnan felszabadult szakmunkás végezhette a belső vakolást, ami egyben a munkák még hamarabbi befejezését jelenti. így vált valósággá a baktalórántházi építkezésnél is, hogy a munkam ód szerátadók a tervteljesítés élharcosai. felhívását. Elhatároztuk, hogy mi is tanulmányi színvonalunk emelésével fogadjuk Rákosi elvtárs születésnapját. Sokan egyéni felajánlással csatlakoztak a versenyhez. A tanulási fegyelem megszilárdítása és az alaposabb felkészülés érdekében több javaslatot, módszert vetettek fel az elv társak. A munkafegyelemmel kapcsolatban Asztalos elvtárs vállalta, hogy már a következő szeminárium előtt felkeresi a megrögzött mulasztókat Málik elvtárs, aki rendszeresen késve érkezett, most megfogadta : pontos megjelenésével iS javítja a viszonyát a tanuláshoz. Czimre, Varga és Vékony elvtársak vállalták, hogy a heti •» foglalkozások előtt Rákosi elvtárs életéről, munkáiról olvasnak fel a politikai iskola hallgatódnak. Révész és Szikszói elvtársak a gyengébb készültsége hallgatók patro- nálását vállalták és segítik a jegyzetelés megjavítását is. Suszt elvtárs Iskolavezető azt vállalta, hogy érdekesebbé teszi majd előadásait alaposabb felkészülésével és sokkal nagyobb mértékben kapcsolja majd össze előadását, a vitát helyi anyaggal. Ezáltal az sokkal közelebb kerül a hallgatókhoz és könnyen érthetővé válik. Hurik. elvtárs. a pártszervezet titkára Is megígérte: munkánkhoz nagyobb segítséget ad. Rendszeresen megbeszéli foglalkozások előtt a tárgyalt anyagot Suszt elvtárssal. Ezáltal« politikai iskola hallgatóinak figyelmét Is jobban rá tudják irányítani a pártszervezet feladataira. Egyhangúan határoztuk el, hogy elfogadjuk a baktalórántházi politikai Iskola versenykihívását. — Rákosi elvtárs születésnapja fis»- teletére vállaljuk, bogy minden esetben pontosan megjelenünk a politikai iskolán és arra alaposan felkészülünk. Megszilárdítjuk az ötös tanulócsoport munkáját és a köztük Indított versenyt pontosznk. Az iskola hallgatód közül minél több klsgyűlés-előadót nevelünk, valamint vállaljuk, hogy valamennyien mindennapi olvasód leszünk g pártsajtónak. Politikai- eszmei színvonalunk emelésével is be akarjuk bizonyítani, hogy méltók vagyunk Rákosi elv társ párt jának tagságára. KISZALY GYÖRGY, pot, islc. hallgató, llaggi
