Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-29 / 50. szám
1952 FEBRUAR 29, PÉNTEK 'NÉPLAP S a március 9.-i vállalások tiiiieljesítéséén folyik a harc » nyírbogdányi Asrányolajipapi Válfalnfnál í Növekednek a bated ellentétek az agroKif» Északatlanti Siövetségan beiül A nyirbogdányi Ásványolajipart Vállalat ütemében január elfő jelében volt az emlékezete» ünnepi termelési érieké,ziel, amelyen tíz és *záz dolgozó közt as olajhAziak is felajánlásokat tettek Rákosi élv- társ 60. születésnapjára. Már jópár nappal a teinnélési értekezlet előtt gondolkodtak azon, mivel is ajándékozhatnák meg Rákosi oh társat hatvanadik születésnapján, S ott, a lelkes, forróhangulatú termelési értekezleten aztán elmondta Pór Sándor élvtárs művezető, az olaj háziak megbízottja, hogyan határoztak: március 9-ig terven jelül r-zerr kiló szulfossappant gyártanak és 100 kiló alkoholt regenerálnak. A termelési értekezlet után az olajházi brigád mindjárt akkor este megbeszélést tartott. Arról, hogyan, miként teszik valósággá a felajánlást. A köztük akkor lezajlott beszélgetés sokáig emlékezetes marad a brigád életében. Azért, mert előrelát te a vállalás teljesítését. Hosszabb ideje beszélgettek már, mikor Oégény Mihály csoportvezető (a brigádban három csoport van) tréfás kéz- Jelemeléssel szót kért. Csend lett egyszerre. Mert tudta, az egész brigád, hogy Gégény Mihály sstahá novista csoportvezető szavait mindig tettek is követik. 8 ha most javasol valamit, akkor biztosan győzni fognak. Nemosak a Gégény- csoport, de az egész brigád. — Azt javasolom élvtársak, hogy még az eddiginél is fokozottabban segítsük egymást, tanítsuk a gyengébbeket. Én megígérem a brigád előtt, hogy nemcsak az én csoportomat, de Horváth elvtárs csoportját és a harmadik csoportot is segíteni fogom. — így mondta el elhatározását Gégény Mihály sztahánovista. Nem tett hozzá semmit. De a többiek mind értették őt, fel tudták mérni mindjárt, milyen nagy dolog is lesz megismerkedni Gégény Mihály szttfhdnovista sok- sok tapasztalatával. Aki maga is úgy lett sztahánovista, hogy Pór elvtárs művezető mindig szívesen tanította őt. Persze Gégény Mihály <em fukarkodott a kérdésekkel. Szerette munkáját, érdekelte az. És tanult. Változott, mint ahogy változott körülötte napról-napra az ölet. Bariba István, Oki nemrég került az olajházi brigádba, hisz január elején jött az üzembe, ezen az estén vált igazán a brigádkollektiva tagjává. Nem tudta ezt szép szavakkal elmondani. Egyszerűen be szélt Gégény elvtárshoz: —~ örülünk a segítségnek Gégény elvtárs. De talán én örülök a legjobban. Hiszen nem- értek még a szakmához, sokmindent nem tudok, ami az olajfinomításhoz kell. És nagyon bántott engem ez a dolog, bántott, hogy nem tudok, résztvenni abban a lelkes munlMan egész emberként, amit a brigád végez terven felül Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére. Most úgy látom, Gégény elvtárs segítségével egész emberként dolgozhatok majd a. brigádban. Az olajháziak úgy éreztéle, ezen az estén még erősebb lett a brigád és tovább fog erősödni majd, a'ho- gyan teljesítik a szocialista kötelezettségvállalást — Rákosi elvtárs szüleié,an a pjdra. Gégény Mihály akkor este fütyöréssve ment hazafelé. Boldog érzéssel gondolt vissza a brigád megbeszélésére. Arra, ho gyan fogadták szavait, amikor felajánlotta segítségét, hogyan örült segítségének Bartha István is. örömét, jókedvét hazavitte Gégény Mihály családjának. Csokoládét vitt kislányának, a feleségének meg azt a derűs, jókedvű mondókát, ahogy szinte elvitte feleségét az üzembe a termelési értekezletre, a brigád megbeszélésre, ahogy elmondta, miként ajánlotta fel sztahánovista módra segítségét az egész olajházi kollektívának. — Mert sokat szoktak beszélgetni a feleségével, mi kor munka után hazamegy. Nem a gondokról, a szegénységről, mint az elölt, mikor Gégény Mihály még cselédsorban gürcölt. Hanem arról, hogy mily szép is az élet és hogyan dolgosnak az olajhásiak, az egész üzem azért, hogy még szebb legyen. Soká beszélgetett azon a januári estén Gégény Mihály a feleségével. S akaratlanul is szóbakerült a múlt. Az az idő, mikor Gégény Mihály még lesütött fejjel járt az utcán, mikor a szomszédba kellett pöért, hogy bemehessen, a faluba. Aztán gondolatban ismét ott jártak az üzemben. Az asszony hallgatta az urát és elnézte, ahogy piros arccal, lelkesen beszél. — Tudod, úgy éreztem, Rákosi elvtdrs kezét szárítóin meg. amikor boszéltem a brigád előtt, Vyy éreztem. hogy köszönetét mondok neki mindannyiunk nevében. Neki, aki hosszú esztendőket töltött börtön ben, megpróbáltatások közt, aki mindent megtett és megtesz értünk, menni kölcsönért, kabátért, Wgy ci- « népért. A termelési értekezletei körctő nap kor március kilencedikén összejönjóml korábban ért a* üzembe Gégény Mihály. Az udvaron, ahol annyiszor járt már, szinte mdsna-k látott mindent. Mintha minden tárgy, épület élesebben mutatkozott volna szemei előtt. így látta meg, hogy a, kenőolaj tárolására szánt hordók oldalára vastagon rakódott már a savgyanta, 8 bizony ez hiba Lehet, azelőtt elment volna ezek mellett a hordók melctt. De most... Most nem lehet. Pár perc som telt sí, Gégény \ Mihály, Bartha István és Hagymást j Ir&nke, az egyik olajházi csoport | tagja ott tisztították csáleúnnyal, lapáttal a. hordókat — munkaidő kezdetéig. Valami különös tűz fűtötte és füti a termelési értekezlet óta az embereket, Gégény Mihályt is. Mióta szavát adta a brigádértekez- léten, mindig ott látták társai közt, segített nekik, tanítgatta őket. Egyszer magával hívta munkatársait: —■ Gyertek, adjunk kénsa vat az olajra! 8 magyarázott, mire kell ügyelni a sav adagolásánál: — Először mindig a mérőváltót kell lezárni. Aztán meg kell vizsgálni, nem dugult-e el a savvezető cső, — És ha eldugult t — kérdezte nagy érdeklődéssel Bartha István. — Leszereljük és kitisztítjuk. Mert megrepedhet a cső és éget a kénsav, 8 ha tiszta a cső, akkor adhatjuk a savat az olajnak. De nem mindegy ám, 'hogy mennyi savat adunk. Mert a sok sav rontja az olaj minőségét, ha keveset adunk, akkor meg nem tökéletes a. tisztulási folyamat... Másszor a gőzszivattyúk, az olaj vezető cső szelepének kezdésére oktatta társait. Segítségével Bartha István és Hagymást írónké rövid idő alatt elsajátította az olajfeldolgozás mesterségét, önállóan kezdtek dolgozni. Többet termelt az egész csoport, Gégény Mihálynak is több ideje maradt a szulfoszappan gyártására, 8 Gégény Mihály pontosan állta szavát: segített a többi csoportvezetőnek is. így jött el a nap, amikor hírül ment az egész üzem ben: az olajháziak már február első napjára kétszerannyi szulfo- ssappant gyártottak tervem felül, mint amennyi vállalásuk volt. És az alkoholregmerálásdnál is már ötven százalékra, teljesítették a vál laldst. D vájjon csak az olajhAziak dolgoztak jól Nyirbogdánybanf Nem. Az egész üzem például összesen 1/2.000 forint értékű megtakarítást vállalt a többi közölt Rákosi elvtárs születésnapjára. Február ele jén már 12.000 forintos volt a megtakarítás. Az olajhdzi brigádkollektíva tagjainak lelkes munkája az eOész üzem képét tülarözi. Ahogy az olajháziak pótfelajánlást tettek a teljesítés után újabb 1000 kiló terven felüli szulfoszappan gyártására, úgy tett pótfelcjánldst tíz és száz dolgozó. Ahogy az olajháziak brigádja még jobban összeforrt a Rákosi eivtárs születésnapjára tett vállalások teljesítésé ért folyó harc füzében, úgy forrt össze valamennyi brigád. 8 most kiadták a jelszót: lemaradtunk a tervteljesítéssel januárban az anyaghiány miatt, de behozzuk az elmaradást, teljesítjük a negyedévi tervet! Az olajházi belgád február 25-ne már a pótfelajánlást is túlteljesítette. Ifjabb 1500 kiló szulfoszappant gyártottak terven fe- 5 HU, Most harcolnak tovább. 8 minek majd a nagy ünnepre az üzem szép, új kultúrházában, akkor büszkén számol be mindegyik. S gondolatban kezet szorítanak Tele: „így köszöntünk Téged, drága Rákosi elvtdrs...” Moszkva. Jurlj Zsukov, a Pravda párizsi tudósítója „Az agresszorok lisszaboni találkozója” című cikkében többi között ezeket írja: Lisszabonban február 25-én befejeződött a Északatlanti Szövetség úgynevezett tanácsának ülésszaka. Az ülésszakot egész sor értekezlet, megbeszélés és találkozó előzte meg, amelyek arról tanúskodnak, bogy az imperialista ellentétek elsimítására egyre újabb és újabb tárgyalásokra van ezük- ség* A iapok szerint Lisszabonban elhatározták, hogy 1952-ben ötven hadosztályt helyeznek Eisenhower parancsnoksága alá és kétszáz légi- támaszpontból álló túmaszponthá- lózatot létesítenek. Az Északatlanti Szövetség tanácsa jóváhagyta az ,,Európai hadsereg” tervét és ilyen módon hivatalosan szentesítette a német fa8zabadságot Beloiannisz elvtársnak, és társainak! A magyar dolgozók ezrei kSititek tiltakozó táriratokat Az Országos Béketanács tiltakozó távirata a görög kormánynak: „A békaszerető magyar népből mélységes felháborodást váltott ki az a hír, hogy a görög vérbíróság N üíosz Beloiannisznak és társainak, a béke bátor görög harcosainak elpusztításéra készül. A görög kormány a fasiszta rémuralom megteremtésével, a haláltáborok felállításával, a béke hívei ellen Indított hajszával már beszennyez, te kezét. A Beloiannlszék elleni bűntett, ez a jogot, igazságot, emberiséget roeggyaiázó eljárás betetőzi a monarchpfasiszta kormány eddig elkövetett népellenes cselekedeteit Az egész magyar nép előtt világos: a görög kormánynak ez a nád módszereket amerikai suga)marásra utánzó eljárása nemcsak a görög békeharcosok élete ellen irányul — merénylet ez minden jószándékú, a békét becsületesen kívánó és azért harcolni kész ember ellen. Gonosz kísérlet, hogy elfojtsa a görög nép békeakaratát Az amerikai imperializmus zsoldjában álló vérbíróság Nikosz Beloiannisz és társai elítélésével az egész emberiség békevágya felett x>róbál ítéletet mondani. Ehhez azonban sem a bíróságnak, sem a görög kormánynak nincs erkölcsi ereje, nincs joga, nincs hatalma. A Beloiannisz és társai ellen indított hajsza több mint hétmillió magyar békeharcos felháborodását és viharos tiltakozását váltotta ki. Levelek ős táviratok ezrei közük ezt naponta a magyar Országos Béke tanáccsal. Ezért mi, mint népünk igazsúgérzetének és békeakaratának megszólaltató!, kijelentjük: a békét építő dolgos magyar milliók a leghatározottabban tiltakoznak a készülő merénylet ellen — követelik a görög békeharcosok ellen indított eljárás haladéktalan megszüntetését, szabadságot követelnek Beloiannisznak és társainak I Magyar Országos Béketa- nács.” Az Országos BéKetanScs távirata mellett a dolgozók ezrei küldtek tiltakozó táviratokat. A Tiszamenti VízmÜépítő Vállalat dolgozói az alábbi táviratot küldték: Oszágos Béketanács, Budapest. A Tisza-menti Vízmfiépítő Vállalat kétezer dolgozója nevében szilárd elhatározással tiltakozunk Beloiannisz elvtárs, a szabadság és a Kommunista Párt görög vezető harcosa ellen indított aljas eljárás ellen. Követeljük, hogy az amerikai-bérenc görög monarehofasiszta kormány azonnal szüntesse meg az eljárást és azonnal bocsássa szabadon társaival együtt. Mi, a Tisza- menti Vízműépítő Vállalat dolgozói fogadjuk, jó munkánkkal hozzájárulunk a béketábor erősítéséhez, hogy minél előbb bekövetkezzen: a dolgozó nép ellenségeinek ne legyen módja a szabadság hős védőit bíróság elé állítani. Tiszamenti Tízműépitő Vállalat dolgozói. siszba fegyveres erő megalakítását, amelynek — az amerikai sajtó beismerése szerint — az „Európai hadsereg” alapját kell képeznie. Az Északatlanti Szövetség tanácsa. több határozatot hozott, amely fokozza az amerikai politikai. gaz- daságl és katonai ellenőrzést a csatlósok felett., A népek úgy értékelik a fenti határozatokat, mint az fiszakat- lanti Szövetség agresszív jellegének újabb szembetűnő megnyilvánulását. Helytelen lenne azonban — folytatja Zsukov — ha a lisszaboni tárgyalások értékelésénél nem vennénk figyelembe azt a nyilvánvaló tényt, hogy a tárgyalások során újból felszínre kerültek az agresziv Északatlanti Szövetség tagjai közti ellentétek. Ezt mutatja, hogy a diplomaták és a katonai szakértők jóformán még el sem hagyták Lisszabont, amikor az angol és francia lapok már nyíltan arról írtak, bogy a lisszaboni határozatokat lényegében nem lehet megvalósítani. „Csak naív emberek képzelhetik — írta a Times február 26-1 száma, — hogy Eisenhowernak az év végéig valóban 50 kész hadosztály áll rendelkezésére. A Le Monde' megállapítja, hogy a Lisszabonban kitűzött programmot meg keü nyirbálni, mert Anglia gazdasági helyzete és különösen Franciaország pénzügyi helyzete ebből a szempontból a legnagyobb kétsége- ' két támasztja. Ezek a sajtóhangok azt mulatják, hogy az amerikaiak vazallusai egyáltalán nem égnek a vágytól Högy minél hamarabb fejest ugorjának abba a kalandba, amelynek előkészítéeén amerikai gazdáik fáradoznak. Combat című francia burásod lap február 26-án „egy britt szakértő” alábbi nyilatkozatát kö.ölte: „A lisszaboni értekezlet jóváhagyta Németország remilitarizűlását.” Az United News And World Report nevű amerikai folyóirat nemrégiben határtalan cinizmussá: ezt írta: „Az amerikai stratégák a német hadsereget, nem pedig a francia csapotokat tekintik aa egyetlen olyan erőnek, amelyre számítani lehet és amely végső fokon helyettesíti az amerikai fegyveres erőket Európában.” Ma már nemcsak a haladó közvélemény, hanem a francia burzsoázia egyre szélesebb körei Is kezdik felismerni, hegy az amerikai imperialisták hova sodorják Nyugateurópát. A Lisszabonban hozott határozatok nemcsak hogy nem szilárdítják meg az Északatlanti Szövetség ltelső összeforrott- ságát, hanem ellenkezőleg, elősegítik a belső (Mentétek további kibontakozását Az Adenauer kormány évi több* mint tizenhárom ntiiHőrd márkával járul hozzá az amerikaiak háborús előkészületeihez Berlin, (MTI). A bonni kormány az amerikai háborús tervek érdekében elviselhetetlen terhet hárít Nyugat-Németország gazdasági életére. A kormány Adenauer és McCloy amerikai főbiztos többórás megbeszélése után kedden este kijelentette, hegy évi több mint 13 milliárd márkával hajlandó hozzájárulni az amerikai imperialistáik háborús előkészületeinek költségeihez. A bonni kormány ezt az újabb paktumot is az Adenauer lemondását követelő német nép akarata és tiltakozása ellenére kötötte. Nyugat-Németország lakossága sorozatos gyűléseken és összejöveteleken foglal állást a Német Demokratikus Köztársaság kormányának felhívására érkezett szovjet válasz ügyében. A Ruhr-vidék dolgozói határozataikban köszönettel üdvözlik a Szovjetunió igenlő válaszát. A Gelsenkirchen! bányászok követelik, hogy az Adenauer- kormány a Német Demokratikus Köztársaság kormányával vállvetve küzdjön a német békeszerződés kivívásáért. Míg a nyugatnémet kormány hatalmas Összegeket fordít a háborús készülődésekre, addig a Német Demokratikus Köztársaságban a gyors gazdasági felemelkedés megmutatta a nyugatnémetországi munkásságnak és a lakosság többi rétegének az utat, amelyen a német nép eladósodása és a külföldi tőkésektől való függés nélkül, önerejével építheti boldogabb jövőjét. Erről beszélt Heinrich Rau, a Német Demokratikus Köztársaság minisz- terelnökbelyettose. Kijelentette, hogy aiz 1951 évi népgazdasági terv teljesítéséről szóló jelentés végleg megcáfolta az amerikai imperialisták szolgálatában álló nyugat-német; sajtó gyakran hangoztatott szólamait, amelyek szerint a Német Demokratikus Köztársaság ötéves terve „megvalósíthatatlan ábránd”. A Német Demokratikus | Köztársaság dolgozói minden erejüket latbavetlk, hogy 1952-ben és az ezután következő években még hatalmasabb termelési eredményi: érjenek el. A Barátsági Hcnap wfrtjytón esemAnyei Február 29-én az MSZT-székházban természe.tudományi előadó-: lesz, „Pavlov tanítása a lelki tevékenységről” címmel. Március 1-én este 6 órakor Gogoly halálának századik évfordulója megünneplésére előadást és kultúrműsort rendeznek az MSZT-székházban. A műsort az Útfenntartó Vállalat MSZT szervezete adja. ügyaneznap este fél hétkor ankét lesz „Az arany csillag lovagja” c. filmről a Béke- moziban, melyet Merényi Oszkár egyetemi tanár, MSZT-elnök vezet. Másodikán S órakor a Rozsrét-szőlőben Suszta Ferenc eivtárs a Dózsa tsz. elnöke számol be a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. A beszámoló után képkiállítás lesz a Szovjetunióból hozott eredeti fényképekkel. Utána az V. számú Iskola tanulói rendeznek; kultúrműsort. Ugyancsak másodikán öt órakor az Úttörő tszcs-ben lész előadás.
