Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-20 / 16. szám

1952 Január 20, rasárnap NÉPLAP í| vett: dolgozók száma 1950-hez ké­pest, 12.3 százalékkal emelkedett. Az óv folyamán mintegy 60.000 gyermek részesült Ingyenes üdülte­tésben. Nemzeti jövedelem A nemzeti jövedelem, változatlan árakon számítva, 1951-ben több mint 23 százalékkal haladta meg az 1950. évit, A nemzeti jövede­lemnek 1950-ben és 1951-ben elért emelkedése az ötéves terv végére előirányzott növekedésnek máris közel 50 százaléka. A nemzeti jö­vedelem beruházásra és készletnö­vekedésre jutó hányada,' az 1950. évi 25. százalékkal szemben, az 1951. évben 30 százalék volt. Ha­zánk ipari jellegének megfelelően a nemzeti jövedelemnek több, mint 55 százalékát az ipar és építőipar adta. Összeült a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének országos küldöttközgyűlése A Vasas-székház feldíszített, nagytermében szombaton dél­után ünnepélyes keretek között ült össze a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszer- veretének országos küldöttköz­gyűlése. Kristóf István elvtárs. a SzOt főtitkára a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében üdvö­zölte a mező- és erdőgazdasági küldötteket. A megnövekedett feladatoka mezőgazdaság terén sürgetően követelték, hogy az ipari mun­kásokéhoz hasonló szervezetbe tömörítsük a mezőgazdasági dolgozókat — mondotta. A szakszervezet feladata lesz többek közt az is, hogy megad­jon minden segítséget ahhoz, hogy egyénileg dolgozó paraszt­ságunk megismerje a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit és felvi­lágosító munkájával meggyőzze a parasztságot annak helyessé­géről. Az ipari munkásság, az egész munkásosztály örömmel fogadja az úi szakszervezet megalakítá­sát és az ipar dolgozói minden támogatást megadnak ahhoz, hogy az úi szakszervezet a ma­gyar mezőgazdasági dolgozók harcos, nagy szervezetévé fej­lődjön. Ennek elősegítésére fel kel használnunk a mezőgazda- sági munkásság harcos hagyo­mányait, A SzOt főtitkárának megnyi­tója után Szemán Erzsébet, a mándoki gépállomás traktorosa íavaslatára megválasztották az országos küldöttközgyűlés el­nökségét. Díszelnökké hatalmas lelkesedéssel Pártunk és a ma­gyar nép sseretett vezérét. Rá­kosi Mátyás elvtársat válasz­tották meg. A különböző bi­zottságok megválasztása után Borbás Lajos elvtárs, a SzOt elnökségének tagja tartotta meg referátumát a MEDOSz megalakításáról és feladatairól­Borbás Lajos bevezetőben a felszabadult dolgozó parasztok életének alakulásáról számolt be, majd emlékeztette a kül­dött-közgyűlést azokra az in­tézkedésekre, amelyek a mező- gazdasági és erdészeti dolgozók életében nagyjelentőségű válto­zásokat hoztak. Elmondotta, hogv a mezőgazdaság szocialis­ta üzemeiben évenként egv-egv dolgozóra 367 forint jut szociá-1 iis és kulturális célokra. A tár­sadalombiztosítás. a munkavé­delmi rendszabályok kiterjednek a mezőgazdasági dolgozóki a is, A mezőgazdasági dolgozókat az ipari munkásokkal együtt az országban több mint négyszáz korszerűen berendezett üdülő várja. 1951-ben az állami gazdasá­gokban több mint 37 millió fo­rintot fordítottak muskásszállá- sok, pihenőhelyek, családiházak építésére és berendezésére, Á továbbiakban arról be­szélt. hogy a Párt és a munkás­ság messzemenő segítségével hogyan alakultak meg a mező gazdasági dolgozók érdekképvi­seleti szervezetei. Beszéde következő részében Borbás Lajos az úi szakszer vezet előtt álló jelentős felada­tokat vázolta, Kijelentette: Elsőrendű feladata a MEDOSz-nak a munkafegyelem megszilárdításáért folytatott harc. Az új szakszervezet fontos feladata lesz, hogy széleskörű felvilágosító és nevelő munkát végezzen a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók között. Ne­velje őket a párt és a Szovjet unió szeretetére. Másik fontos feladata lesz a munkaversenv és, az újítómozgalom szervezése. Az új szakszervezetnek a mező- gazdasági és erdészeti dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítását — a szálláshelyek, brígádszállások, napközi ottho­nok hálózatainak kiszélesítését is szem előtt kell tartania mondotta, majd a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szak szervezetének szervezeti felém tését ismertette­Miről számolnak be ma ■ ■1 ■■ mm r f Dlf ■« ■ *| O az okonto-fulposiek ? Legyen a mai megyei tanácskozás termelőszövetkezeti mozgalmunk további fejlődésének emelője írta: Győré József MDP megyei titkár Az ököritó-fülpösi Vörös Csillag termelőszövetkezet dolgozó pa­rasztjai vállalták a mai megyei tanácskozás tiszteletére, hogy saját erejükből, „saját ezermestereikkel’’ egy fűrésztelepet létesítenek. A fűrésztelep elősegíti majd, hogy házi építkezéseiket meggyorsítsák, házi építkezéseik pedig az állattenyésztő munkát gyorsítják meg. Ké­pünk a fűrészgépet összeállító „mestereket” mutatja munka közben. Ma. majd beszámolnak munkájuk eredményeiről. Beszél azonban az ököritó-fülpösi Vörös Csillag termelőszövet­kezet eredményeiről az a tény is, hogy közel negyven dolgozó pa­raszt lépett a községben a megmutatott példa nyomán a nagyüzemi gazdálkodás útjára, s a község fülpösi részén lévő I. típusú termelő- csoport ma, a megyei tanácskozáson jelenti be: a fejlettebb Ili. típus szerint fognak ezután gazdálkodni Ma egésznapos tanácskozásra ül­nek össze Szabolcs-Szatmár gépállo­másainak és termelőszövetkezetei­nek élenjáró dolgozói, hogy a Párt, Rákosi elvtárs útmutatásai, az or­szágos tanácskozás felhívása szelle­mében megbeszéljék az eddig meg tett út tapasztalatait, megvitassák az elkövetkező idők tennivalóit. Termelőszövetkezeteink és gép­állomásaink élenjáró dolgozóinak második megyei tanácskozása olyan Időben ül össze, amikor jelentősen nő, állandóan erősödik termelőszö­vetkezeti mozgalmunk. A mai me­gyei tanácskozást a fejlődés határ­kövének tekintve elmondhatjuk, hogy az első megyei tanácskozás, 1950 február 5. óta megtett út nem volt szegény eredményekben. 1950 februárjában nem volt több termelőszövetkezet és termelőcsn- port a megyében százhetvenegynél. Most, a nini megyei tanácskozást kereken 439 termelőszövetkezet és termelőcsoport üdvözli. Amíg 1950 februárjában 7743 dolgozó paraszt vetett vállat váll mellé közös mun­kára 40.223 holdon, addig most 35.669 dolgozó paraszt dolgozik közösen a szövetkezetek 132.676 holdján. És el lehet mondani azt is, hogy azok. akik a termelőszövetke­zeti út első lépcsőfokára léptek ak­kor, az első megyei tanácskozás idején, feljebb haladtak azóta. Az első megyei tanácskozás óta 47 1. típusú termelőcsoport alakult át III. típus szerint működő termelő- csoporttá. — Mily nagy segítsége volt termelőszövetkezeteinknek az első megyei tanácskozás idején 19 gépállomásunk. S mily nagy segít­ség — ma: 27 gépállomás. 1950-ben alig volt több traktorunk kétszáz­hatvannál. Ma 530 traktor dolgo­zik a termelőszövetkezeti földeken a magasabb terméshozamért. Húsz nál nem több vontató, 150 vető- gép és 38 cséplőgép volt 1950-ben összesen gépállomásainkon. Ma 77 vontató, 511 vetőgép és 315 cséplő­gép dolgozik a dolgozó parasztok hűséges társaiként. Meg három büszke kombájn, a jövő további győ­zelmeinek már mostani hirdetői. Mivel büszkélkedtünk akkor, 1950 februárjában? Azzal, hogy Kótaj ban Balogh ' Mihályné tszcs.-tag életében először új bútort vehetett négyezer forintos jövedelméből, hogy Horváth Mihály a sóstóhegyi „Vörös Csillag”-ban 7800 forintos évi jövedelmet számolhatott össze, hogy a nagyhalász! Dózsa tagjai mintegy 100.000 forintot tartalékol­tak szövetkezetük további fejleszté­sére. Mivel büszkélkedhetünk most? Azzal, hogy ezer és ezer szövetke­zeti paraszt vitte a legutóbbi zár számadás után portájára szekér­számra a terményt, nem volt nagy ritka a 25—30.000 forint értékű évi jövedelem sem egy-egy családnál Azzal, hogy termelőszövetkezeteink és termelőcsoportjaink vagyona nem kevesebb, mint kétszázötven millió forint. Büszkélkedhetünk az­zal, hogy kerek húsz „milliomos” termelőszövetkezet virágzik me­gyénkben olyan, mint a tiszadobi Táncsics, ahol a szövetkezeti pa­rasztok vagyonának értéke éppen három és félmillió forint. Büszkél­kedhetünk azzal, hogy amíg 1949-ben egy munkaegységre átlagosan 13.25 forint esett termelőszövetkezeteink­ben, 1950-ben már 15.60 forint. 1951-ben pedig 10,13 forint mellett 2.92 kiló búza, 1.22 kiló rozs, 52 deka árpa, 1.78 kiló kukorica, ne­gyedkiló szálastakarmány, 4 deci olaj, 10 deka cukor, 2.75 kiló bur­gonya, alma, szüllő, bor, s még sok minden más természetbeni juttatás is. — S elmondhatjuk, hogy ter­melőszövetkezeteink és termelőcso­portjaink az 1949. évi aratáshoz képest 2S százalékkal magasabb ter­méseredményt értek el gabonafélék­ből, kapásokból 22 százalékkal jobb termést takarítottak be az elmúlt 1951. évi termésbetakarításkor, mint 1949-ben. A Párt, Rákosi elvtárs iránytmu- tatásai, a nagy Szovjetunió felbe­csülhetetlen értékű testvéri segítsége, a dolgozó nép államának támoga­tása vezették fejlődésében termelő­szövetkezeti mozgalmunkat. Vájjon hatás nélkül maradt-e fiatal termelőcsoportok sok szép eredménye az első megyei tanács­kozás óta Szabolcs-Szatmár egyé­nileg dolgozó parasztjai közt? Nem. 1 termelőcsoportok szaporodó szá­ma. a sokszáz újbelépő két esztendő folyamán — mind ezt bizonyítja. Rákosi elvtárs már_az első tanács­kozás idején is azt tanította terme­lőszövetkezeteinknek : „Minél jobbak lesznek a jövőben a szövetkezeti eredmények, annál kevesebb lesz az ellenállás, a kételkedők annál jobban fognak csatlakozni hozzá”. Egymás után érkeznek hírek tömeges belépésekről, új termelő­csoportok alakulásáról. A kdmecsei járásban például hat új termelő- csoport alakult 1952 első napjaiban, mostanáig. Tiszakarádon, Nagyha­lászban, Vasmegyeren, Nyírtéten és Sényőn. Nyírtéten két III. típusú csoport is létrejött. Gégényben is új III. típusú termelőesoport alakult. Gelénesen tegnap hozott létre 36 család — a fele középparaszt — y új tennelőcsoportot III. min­tára 320 hold földön, s ugyancsak tegnap alakított a községben húsz középparaszt 400 holdon egy !. mintájú csoportot. A meglévő ter­melőszövetkezetbe 10 család lépert be. — ököritó-Fülpüsün, ahol két esztendeje a mostani termelőszövet­kezeti tagok tele voltak kétkedés­sel, ahol a még akkor külön mun­kálkodó szatmármegyei elvtársak megsértették a Párt parasztpolití káját s ez is hozzájárult ahhoz, hogy szinte szétesett a szövetkezet, — ott ma a „Vörös Csillag’’ tsz. kiváló eredményei láttán 37 dolgo- paraszt kérte egyszerre felvé­telét, ott ma a fülpösi rész Béke őre nevű I. típusú csoportja úgy döntött egy akarattal, hogy a fej­lettebb III. típus szerint dolgozik. Azonban most, a termelőszövetke­zeteink és gépállomásaink élenjáró dolgozóinak második megyei ta­nácskozásán meg kell állapítani az eredmények mellett a hiányosságo­kat is, azok mielőbbi kijavítására fordítani minden erőt — a további előrehaladás végett. Rákosi elvtárs emlékezetes no­vember harmincadikai beszédében rámutatott, bogy a termelőszövet­kezeti mozgalom gyors fejlődésének bizonyos árnyoldalai is voltak. „... kiderült — mondotta —, hogy a termelőszövetkezetek és szövetke­zeti csoportok gazdasági, szervezeti, politikai megerősödése és különösen munkafegyelme nem tudott lépést tartani a szövetkezetek területi nö vekedésével”. De ugyanakkor rá­mutatott arra Is, hogy a „legjobb agitáció és propaganda a termelő szövetkezetek eszméje mellett, ha ezek a szövetkezetek virágoznak, ha. termelékenységük, jövedelmük mesz- sze meghalad ja az egyéni parasztok eredményeit”. Az a nagy és döntő feladat, amelyet Pártunk II. Kon­gresszusa a Párt és az egész dol­gozó nép elé tűzött, megszabja hát most: meg kell erősödniük termelő­szövetkezeteinknek gazdaságilag. szervezetileg, politikailag, fel kell virágozniok, hogy ezzel még inkább megnövelhessék a példa erejét, még inkább vonzzák magukhoz az egyé­nileg dolgozó kis- és főként a kö­zépparasztok ezreit. Ez útmutatás szellemében bocsá­totta ki felhívását az országos ta­nácskozás. Ez útmutatás szellemé­ben kell megvitatni ma a terme­lés el tervezésének munkáját terme­lőszövetkezeteinkben és gépállomá­sainkon, az új agrotechnikai mód­szerek bevezetésének jelentőségét, a brigádok és munkacsapatok közti földfelosztást, a magas eredmények jutalmazásának módjait, az állat­tenyésztés fejlesztésének fontossá gát, s nem utolsó sorban a munka- fegyelem dolgát, a szövetkezeti de­mokrácia, a vezetés kérdéseit. A'an példa arra — minden szép eredmény dacára — .Szabolcs-Szat­már szövetkezeteiben, bogy a mun kaszervezetek hiányosságai, a fe­gyelmezetlenség. a gyenge vezetés lassították többhelyen a fejlődést. S ezek a hiányosságok kétségtele­nül inegkisebbítették magukat a szövetkezeti parasztokat is. — A Nagyhalász-telektanyai Vörös Csil­lag termelőszövetkezetben például bét lioldnyi területen igen szép ter­méseredményt értek el cukorrépá­ból. Nem kevesebb, mint 301 má­zsát takarítottak be holdanként. Azonban a szövetkezet többi cukor­répaföldje cseppet sem hozott ilyeu szép termést. Azért, mert a cukor­répaföld nem volt munkacsapatok­hoz kötött állandó terület, nem volt kit felelősségre vonul személy szerint például a kapálás elmara­dásáért. Nem egy tábla volt olyan a nagyhalász! Vörös Csillagban, amelyet egynél többször nem járt meg a kapa. A Vörös Csillag tsz. tagjai kiszámíthatták, mit vesztet­tek a munkaszervezet hiányossága, az, egyéni felelősség hiánya miatt. 35 hold területen holdanként 122 mázsás cukorrépaátlaguk volt. A beszállított répamennyiségért ka­pott cukrot úgy osztották el a ta­gok közt, hogy hatvan deka esett egy munkaegységre. Birku Júlia például másfél mázsa cukrot ka­pott 250 munkaegységre. Gáspár Antal 350 munkaegysége után két mázsa negyvenkét kiló cukrot vitt haza. Ha a 35 hold cukorrépaföl­dön jól dolgozik a szövetkezet, könnyen elérhették volna, hogy nemcsak hét holdon, de az egész területen 304 mázsás lett volna az átlagtermés. Ennek arányában mintegy két és félszerannyi cukor juthatott volna minden tagnak, mint amennyi jutott. Munkaegysé- genkint egyszerű számítás szerint is másfél kiló cukor jutott volna hatvan deka helyett. De ha a tűristvándl szövetkezeti parasztok is jól összeszámolják, kétszerannyi pénzt kaphattak vol­na munkaegységeik arányában, ha szilárd náluk a munkafegye­lem, jó a munkaszervezet, helye­sen elkészített termelési terv meg­valósítására mozgósítanak, ha neon történik meg, hogy elhanyagolják a kukoricát, a burgonyát, a dohányt, a kerti növényeket földjeiken. A megyei tanácskozásra való ké­szülődés azt mutatja, hogy az or­szágos tanácskozás óta egészséges fejlődés kezdődött gépállomásain­kon és termelőszövetkezeteinkben, Számos levél beszél t arról a me­gyei sajtó hasábjain is, hogy mily lelkes vállalások születtek a terv- készítéssel, a munkaszervezet, a munkafegyelem megszilárdításával, főként az állattenyésztő munka fej­lesztésével kapcsolatosan, a gépál­lomásokon pedig a gépjavítás mun­káival, s ugyancsak a munkafegye­lem megszilárdításával, a verseny kiszélesítésével kapcsolatosan. Fi­gyelemreméltó a nyírtéti gépállo­más mezőgazdászának javaslata, hogy a gépállomás! mezőgazdászok indítsanak versenyt a termelőszö­vetkezetek magas terméseredmé­nyeiért. S már vállalásokat i3 tesznek, a gépállomás körzetéhez tartozó termelőcsoportokkal együtt, hogyan emelik fel idén a termés- eredményeket, a legfontosabb növé­nyekből. Annál is inkább jelentős ez a kezdeményezés, mert a nyír­tét! gépállomás nem volt eddig as legelsők közt, még inkább jelentős azért, mert Nyírtéten hatalmas fejlődésnek indult a termelőszövet­kezeti mozgalom, ugyanígy az egész gépállomás körzetében. E je­lek arra mutatnak, hogy nemcsak Nyírtéten, de az egész megyében döntő fordulat következik be a ter­melőszövetkezetek megszilárdítása területén. S ez a fordulat szinte ápolgatni fogja termelőszövetke­zeteink egyre dúsabbá váló nö­vényzetét, elősegiti, hogy felvlta­gozzanak a szövetkezetek, hogy a példa ereje még inkább megnöve­kedjék— s a belső megszilárdulás együtt járjon a mozgalom szám­szerű növekedésével is. Ezt kell elősegítenie a mai tanácskozásnak, amelynek a további fejlődés eme­lőjévé kell lennie.

Next

/
Thumbnails
Contents