Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-13 / 10. szám

néplap 1952 iauuár 13. vasárnap cgai: 1953 végén és 1954-ben fogjuk ja termelésben kézzelfoghatóan érez­ni!. Ezért jelentősen uagyob erőfeszí­tésre van szükség 1952-es tervünk megvalósításához, mint amekkora erőfeszítést az 1951- évi teljesítése és túlteljesítése megkövetelt. Ezután arról szólott, hogy a. Párt és a kormány határozatai ked­vező feltételeket teremtenek 1952. évi feszített tervünk silceres telje­sítéséhez és túlteljesítéséhez. Az elmúlt év tapasztalatai alap­ján néhány alapvető kérdésre kell felhívnunk gazdasági vezetőink s ugyanakkor párt- és tömegszerve- zeti funkcionáriusaink figyelmét. Emelkedjék egyenletesen a termelés Az első kérdés: A rendelkezésre álló termelőeszközük, ipari felsze­relés, gépek, berendezések, épüle­tek, nyersanyag jobb kihasználása és persze ezzel együtt a munkaerő helyesebb, rendszeresebb, tervszerű felhasználása. Mi szükséges ehhez )• Mindenek előtt a termelés egyenletes iltemíí emelkedésének biztosítása és ezen- belül is elsősorban a tíznapos, dekádtervek szerinti egyenletesen emelkedő termelés megvalósítása s a hóvégi rohammunka felszámolása. Persze egyes iparágakban mal­most naponta meg kell határoza­tiunk a termelést, és naponta, sőt vannak területek, ahol óránként is tudnunk kell ezt követni. Jelenleg a legtöbb üzemünkben h hónap végén rohammunka folyik. Persze nemcsak dekádonként ez a helyzet, hanem az év különböző szakaszaiban is, sőt hetenként és a nai» különböző szakaszaiban is ugyancsak így van. Reggel lanyhán, lassan indul el a termelés, azután felfut és az ebédszünet után me­gint visszaesik, utána megint emel­kedik és a befejezés előtt megint esik. Ez a rohammunka — ez a fő­bajunk — odavezet, hogy a hónap elején a felszerelés és a munkaerő nincsen ki­használva, a felszerelés nagyrésze felhasználatlanul hever, a hónap végén pe­dig munkaerőhiány lép fel s nyakra-főre túlóráznak és túllépik az engedélyezett béralapot. 1952-ben el kell érnünk, hogy inast januártól, az év, elejétől kezd- Ve a termelés minden iparágban, 5- kivéve természetesen tt kifejezet­ten idényjellegű iparágakat — de­kádról dekádra, hónagr ól-hónapra, negyedévtjöl-negyedévre, egyenlete­sen emelkedjék. A gépek, az ipari felszerelés, a termelőeszközök teljesebb és terv­szerűbb kihasználása érdekében ige» jelentős tar! széles körben alkalmazni kell egész iparunkban, mindenekelőtt pedig gépgyártásunkban, tömegcikklpa- ruukbun, szénbányászatunkban a korszerű termelésirányítást, a Disz­pécser-rendszert. Be kell vezetni mindenütt a terv­szerű megelőző karbantartást. Meg kell szigorítani a túlórákkal való gazdálkodási és általában csökken­teni kell a túlórázást. Az egyenletesen emelkedő termelés egyik alapvető fel­tétele a kooperáció helyes megszervezése és jó mű­ködése. Vaunak, akik azt gondolják, hogy a helyes kooperáció az, amikor egy- egy cikk termelését lehetőleg sok üzem között .osztják szét. Jgy pl. az arató-cséplőgépek hajtóműveinek gyártására az EMAG-ot jelölték ki, de oly módon, hogy a hozzávaló al­katrészeket IS tízemben gyártották le és egy-egy alkatrésznek emellett liat-nyolc gyáron kellett keresztül­futnia. Világos, hogy az ilyen „koo­peráció” inkább bolhacirkuszra ha­sonlít, amelyben mint ismeretes, a bolhák nem előre megállapított terv szerint, hanem saját kedvük sze­rint ugrálnak. A legfontosabb gyárt­mányokra kooperációs tervet keli készíteni és alkalmazni. Erre van megfelelő állami határozat, s ideje, hogy a határozatnak érvényt sze­rezzünk. A termelő apparátus, gé­pek, a felszerelés jobb kihasználása érdekében rendkívül fontos a fo- lyamszerfl, ciklusos és zártclklusű termelésre való áttérés - meggyorsí­tása és a munka termelékenységét űövelö új termelési módszerek, mint amilyen a gyorshengerlés, gyorshú­zás, gyorsvágás, gyorsüzem-mozga- lom széleskörű alkalmazása és mind szélesebb tömegmozgalommá fejlesztése. Ha csak a már ismert kezdemé­nyezéseket megfelelően elterjesztjük és következtésen alkalmazzuk, ak­kor is alckaink vannak fiz 195". évi terv teljesítéséhez és (túlteljesítéséhez. -Pedig nem kétsé­ges, hogy a már Ismeretes kezdemé­nyezésekhez 1952 folyamán újabbak fognak járulni. Ebben Igen nagy Szerepet játszik és kell, hogy játsz- szék a munkaverseny elmélyítése és további kiszélesítése s ezen belül mindenekelőtt a szakszerveztek és a DISZ fokozott aktivizálása a snunkaversenyben és Sztahánov- luozgalom kifejlesztésében és ugyan­akkor a pártszerveztek felvilágosító és irányító munkájának további megjavítása a munkaverseny, a ter­melés, a helyes, kezdeményezések felkarolása és elterjesztése terén. Sokszor felvetik elvtársak a kér­dést: minek alapján versenyez­zünk 5 Versen veszünk az 1952 évi terv alapján, a havi, i negyedévi, az évi terv alapján. Versenyezzünk egész évben a miniszterta­nács és Szakszervezeti Ta­nács zászlajáért minden üzemben, minden egyes iparágban, egész iparunk­ban. A termelő apparátus, a gépek, a felszerelések, a munkaerő jobb fel- használásának folyamán ennek a harcnak a többi közt oda kell ve­zetnie, hogy megtakarításokat ér­jünk el a beruházásoknál, hogy a már engedélyezett (megtervezett), beruházások egyrésze feleslegessé, nélkülözlietővé váljék, vagy pedig esetleg olyan beruházásokat, illetve ezeknek egyrészét, amelyeket 1952— 1953-ban kellene megvalósítani, ké­sőbbre lehessen elhalasztani, azért, hogy a legnagyobb, a legdöntőbb, a legfontosabb beruházásokra maxi­mális mértékben összpontosíthassuk anyagi eszközeinket 1952—53-ban és ezeket minél előbb befejezzük, hogy minél előbb működő, termelőüze­mekké váljanak. Ezt úgy kell el­érnünk, hogy ugyanakkor a term*- lésl tervet teljesítsük és túlteljesít­sük. Itt is a Szovjetunió tapaszta­lataihoz kell fordulnunk, ahol az elmúlt évben a moszkvai nagyüze­mek igazgatóinak kezdeményezésére hatalmas mozgalom indult meg az egész nagy Szovjetunióban a beru­házások megtakarításáért és ez a mozgalom sok milliárd rubelnyi be­ruházás megtakarításához vezetett. V munkafegyelemről, bér- és tervfegyelemről A második kérdés, amelyre fel kell hívni a figyelmet, a munkafegye­lem, a bérfegyelem ts a tervfegye­lem megszilárdítása. 1951-ben a bérfegyelem meglazult. Szerencsére távolról sem olyan mértékben, mint ;i949-ben, amikor a Központi Veze­tőségnek ezzel a kérdéssel igen ko­molyan, mint alapvető kérdéssel kellett foglalkoznia. De azért a bér­fegyelem meglazulása 1951-ben nem volt jelentéktelen, hanem Igen ko­moly volt és nem mehetünk el mel­lette. Szigorú rendel kell terem­tenünk a normák kezelése terén, Biztosítani kell a minisztertanács határozatának megvalósítását, hogy amennyiben a termelési feltételek megváltoznak, mert pl. új, maga­sabb termelékenységű gépeket al­kalmaznak, vagy átszervezés által korszerűbbé, tökéletesebbé teszik a munkafolyamatot, akkor a normá­kat kötelezően meg kell változtatni. Ez jelenleg általában nem történik meg, csak egyes esetekben s tz a normák lazításának, a bérfegyelem meglazulásának egyik legfontosabb formája. Egyetlen becsületes munkás sem kívánhatja, hogy ami­kor a vállalat, az üzem. az állam új, nagyobb termelé­kenységű felszerelést ad, vagy amikor a kézi munkát gépierővel helyettesítjük, s ezzel emelkedik a termelé­kenység, a norma ugyanaz legyen, mintha minden a ré­giben maradt volna. S a vezető, aki szemet húny, vagy segédkezet nyújt az ilyesmihez, becsapja az államot, a saját álla­mát, a nép államát, megkárosítja a munkásosztályt, • fékezi fejlődésün­ket. Fel kell számolni a munkakiadás és a munkaátvétel terén mutatkozó, különösen az építőiparban, de részi­ben a gépiparban is igeu elterjedt, s már-már tűrhetetlenné vált laza­ságokat és a pótidők és előkészítő idők utalványozásánál elsősorban a gépiparban található visszásságokat Be kell tartani és be kell tartani a selejt rendeletet, amelyet a gyakorlatban jelenleg alig alkalmaznak Biztosítani kell a technológiai fe­gyelmet. Szigorúan alkalmazni kell a béralappal való tervszerű gaz­dálkodásra vonatkozó előírásokat, s azokat, akik felelősek a béralap túllépéséért, felelősségre kell vonni. A terrfegyelem szempontjából szükséges, hogy a lógósok, az önkényesen kilépők, az igazolatlanul mulasztók el­len szigorúbb rendszabályo­kat alkalmazzunk, amire jogszabályaink lehetőséget adnak és amit a becsületes dolgozók, azaz a dolgozók túlnyomó többsége már ré- gesrégen maga követel. Ugyanakkor persze szem előtt kell tartani Rákosi elvársnak azt az útmutatását, hogy a munkafegyelem megszilár­dítása terén a iőfeladat olyan légkör teremtése, amelyben nincs maradása a lógósnak, a naplopónak, az igazolatlanul mulasztónak, a „hosszú“ forintért egyik munkahelyről a másik munkahelyre repülő-ván­dormadaraknak. És figyelembe kell venni azt is, hogy a gazdasági vezetőknek min­dent el kell követniök, ami törvény szerint módjukban áll, az üzemük­ben, vállalatuknál dolgozó munká­sok és alkalmazottak állandósításá­ra, arra, hogy a dolgozók maguké­nak vallják, megszeressék üzemü­ket, vállalatukat s azt önként el ne hagyják. A fegyelem megszilárdításához az is hozzátartozik, hogy . felelősségre kell .vonni azokat a vezetőket is, akik nem azt termelik, amit a terv előír, jogosulatlanul túllépik a munka béralapot, engedély nélkül végeznek beruházásokat, rendelte­tés-ellenesen használják fel az anyagot, hitelt, vagy elmulasztják kötelességük teljesítését a fegyelem- sértőkkel szemben. De persze ugyanekkor joggal kö­vetelhetik meg tőlünk az üzemeink, trösztjeink Igazgatói, áltnlában gazdasági embereink, hogy mi is, a felsővezetés is szigorúan betartsuk a tervfegyelmet s hogy ne változ­tassuk lépten-nyomon a terveket. Pl. aligha lehet normálisnak tekin­teni, hogy az 3951 negyedik negyed­évi tervet november óta 28 esetben módosították, vagy hogy az 1951 negyedik negyedévi tervmódosítások közül egyiket-másikat minisztériu­maink csak 1952 januárjában kap­ták meg. A mnukaerő­gazdálkodásról A harmadik kérdés, amelyre fel kell hívni a figyelmet, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság mun­kaerőszükségletének biztosítása 1952-ben. Iparunkban még további munka- erőtartalékaink vannak, amelyeket igenis felszínre lehet és kell hoz­nunk. Nagyon felduzzadt a2 admi­nisztratív és kisegítő appa­rátusunk. Ennek létszámából a munkaerő egy bizonyos részét tervszerűen át kell irányítanunk a termelő mun­kába. Vannak üzemeink, ahol fö­lös munkaerő van. Ee kell vonnunk a toborzás elsöévi tapasztaltaiból a tanulságokat. Az első és légion-' tosabb tanulság szerintem, hogy az üzemek, vállalatok ne várják, hogy a szájukba repüljön a sültgalamb, hogy elsősorban az üzemeket l>ell aktivizálnunk a munkaerőtoborzás terén. Az 1952-ben szükséges munkaerő biztosításához hozzátartozik az ipari ta­nulók helyesebb elosztása is. és részben az ipari tanulóképzés átszervezése saját tapasztalataink és a Szovjetunióban szerzett tar pasztalatok alapján oly módon, hogy 1952-ben megszilárdítsuk a már eddig elért eredményekét, emeljük a szakmunkásképzés szín­vonalát és bizonyos területeken, el­sősorban az építőiparban és a bá- nyászatban megváltoztassuk a szak­munkásképzés naiv. rendszerét, kis­sé idősebb, de fiatal munkásokból, a mainál sokkal gyorsabban, ma gában a munkában , képezzünk szakmunkásokat. A* önköltségcsökkentésről A negyedik kérdés amelyet fi­gyelembe kell vennünk, az önkölt­ségcsökkentés kérdése. Az elmúlt esztendőben a gyár­ipar nagyjában teljesítette ’önkölt­ségcsökkentést tervét, de egyes te­rületeken jelentős lemaradás mu­tatkozik, illetve a tervezésnél volt nagy lazaság. Az önköltségcsökkentés helyett — folytatta — emelkedett az ön­költség a széntermelésnél, amiben persze jelentős szerepe van annak, hogy nagymértékben felemeltük a bányászok bérét. De természetesen nemcsak ez játszott szerepet, ha­nem szerepet játszott például a fajlagos bányafa-felliasználás je­lentős megnövekedése is. Kétségtelen, hogy 1952-ben szigorúan mér nünk kell az önköltséget és teljesítenünk kell az ön­költségcsökkentés tervét. Ennek eszközei a már említett üte­mes, grafikonsserű termelés, a tetv melöeszicözök jobb kihasználása„ a tervfegyelem megszilárdítása, ar­anyággal való fokozott, de észszerű, takarékosság, szoros anyagnormál) előírása és szigorú betartása, új munkamódszerek, helyes újítások elterjesztése és kötelező bevezetései és végül a pénzügyi fegyelem meg­szilárdítása, «. főkönyvelőségek megteremtése mindenütt, ahol még, nincsenek meg és ahol szükség van, rájuk, tekintélyük növelése és álta­lában az ellenőrzés munkájának[ megjavítása. A minőségről és a választékról Az ötödik kérdés a minőség és a választék • kérdése. 1951. évi ter­vünk megvalósítása folyamán több ízben kellett foglalkoznunk a mi­nőség kérdésével, többek között külkereskedelmünk szempontjából is. A szocialista iparnak nemcsak mind több és több árut kell ter­melnie, hanem mind jobb és szebb árut is. A minőség emelésének kö­vetelménye a termelőeszközökre éppúgy vonatkozik, mint a fogyasz­tási cikkekre. Ami a fogyasztási javakat előállító könnyűipart és élelmiszeripart illeti, itt nemcsak magában véve a minőség fontos, hanem az is, hogy megfelelő legyen a választék. Minden egyéb mellett a Párt és a minisztertanács december 1-i nagy- fontosságú határozata azért is jő, mert alkalmas 'arra, hogy minisz­tériumainkat, trösztjeinket, üze­meinket jobbminóségü és választé­kosabb áru termelésére szorítsa: mert amennyiben nem ilyet ter­melnek, akkor az áru a nyakukon marad, mert a silány, az, ízléste­len kivitelű, a csúnya árut a ke­reskedelem nem fogja átvenni és a fogyasztók nem fogják megvásá­rolni. Ezért a minőség megjavítása s a megfelelő választék biztosítása 1952. évi tervünk sikeres megvaló­sításának egyik fontos feltétele. Végül rátérek ^ a vezetés kérdésére, a vezetés színvonala emelésének kérdésére. Kétségtelen, hogy 1951-ben ér­tünk el eredményeket ezen a té­ren. Megnőtt a vezetés felelőssége, jobban kidomborodott egyszemé­lyi jellege. Mostanában, ha az üzemek, vállalatok vezetéséről van szó, mind kevesebbet hallunk üze­mi háromszögről. De azért az igaz­gatót még sok helyütt szégyenlősen „vállalatvezetőnek” nevezik, mert attól tartanak, hogy az „igazgató” szónak valahogy burzsoá hang­zása van. Másutt viszont az ellen­kező végletbe esnek: és különösen egyes nagyüzemeknél az igazgatót röviden, burzsoá módra „vezérnek” nevezik, holott ismeretes, hogy a mi országunkban, a mi népünknek egy vezetője van, a mi szeretett Rákosi elvtársunk. Rámutatott ezután Gero elvtárs arra, hogy az önálló elszámolás rendszere alkalmazásának terüle­tén van előrehaladás, de. számos esetben ez a rendszer csak papíron van meg. Kiemelte a vezető káde­rek szakmai tanulása tervszerűsé­gének fontosságát. Beszélt arról, hogy egyes minisztériumok fontos rendszabályokat a Párt és tömeg­szervezetek, tellát a dolgozó töme­gek nélkül, tehát bürokratikusán igyekeztek megvalósítani, • A leghelyesebb intézkedés is hely* telenné válhat, ha helytelenül hajt­ják végre — folytatta. S ebbőí mindenek előtt azt a tanulságot kell levonnunk 1952. évi munkánk­ra és általában a további mun­kánkra, hogy a gazdasági vezetési nek a dolgozók széles tömegéire kell támaszkodnia és hogy egyet­len valóban fontos, nagyhorderejű gazdasági, termelési, műszaki rend­szabályt sem lehet sikeresen végre; hajtani az illető kerületek pártbizótt-* ságainak tudta, segítsége és támo­gatása nélkül, a pártszervezetek, d kommunisták segítsége és tűmoga - tása nélkül, a tömegszervezetek megfelelő mozgósítása nélkül. Eó persze nem jelentheti, hogy a gaz­dasági Vezetés a műszaki vezetés saját kötelezettségét, saját felada­tait, saját felelősségét a pártbi­zottságokra, a pártszervezetekre, ai népnevelőkre, a tömegszervezetek­re hárítsa. Ellenkezőleg I Gazdasági vezetőinktől, a felsőktől csak úgy, mint az alsóktól, elvárjuk, hogy valóban vezessenek! Ahhoz, hogy 1952-es feszített nép­gazdasági tervünket teljesítsük és, túlteljesítsük, jelentős mértékben emelnünk kell gazdasági vezetésünk színvonaléit, s ez nemcsak azt je­lenti, hogy gazdasági vezetésünk­nek az 1951. évinél is nagyoblj mértékben keli támaszkodni a dol­gozó tömegekre, ezeknek legszéle­sebb rétegeire, hanem jelenti .egy­ben azt is, hogy gazdasági vezetésünkben még következetesebben kell érvényesülnie Pártunk ve­zetésének, a kommunista, bolsevik vezetés Szellemé­nek, Rákosi elvtárs bölcs irányításának. (Taps.) A vezetés színvonalának emelő** azt is megköveteli, hogy 1952-ben tovább erősítsük a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát, a tudomány és a termelés együtt­működését, hogy tudományos kuta* tóink és kutatóintézeteink, labora­tóriumaink, elsősorban a tervbe! kitűzött feladatok megoldásának elősegítésén és a további évek fel­adatainak előkészítésén munkál­kodjanak és hogy általában erő­sítsük nagyüzemeinkben a labora­tóriumi munkát és kutatást.. A nagy közös erőfeszítésnek biz­tosítania kell 1952. évi feszített tervünk teljesítését és túlteljesíté­sét. Kern kétséges, elvtársak, hogs' ez így lesz. így kell lennie, mert ehhez rendelkezünk a szükséges feltételekkel. Mert a feladat, araé. lyet Pártunk és kormányunk elénk, tűz, teljes mértékben reális! Mert a feladat, megvalósításában a mi. nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezet bennünket — fejezte be beszédét Gerő Ernő elvtárs. GerŐ elvtárs , beszédét vita kö­vette, amelyben felszólalt Eáko^ Mátyás divtára ia,. - ' ­stst

Next

/
Thumbnails
Contents