Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-10 / 7. szám

Mai számunkból

A Német Kommunista Párt válasza a bonni kormány betiltást indítványára (2 old.) — Nép- nevelöértekezletek elé 12 old — A csahold állami tfa^dasác állattenyésztő munkájáról fi oldal)

VIII, évfolyam. 7, szám.

ARA 50 FILLER

1952 ianuár 10, csütörtök

A. feketevágásról

Nincs munkás, nincs dolgozó paraszt, egyetlen dolgozó ember sem ebben az országban, aki ne érezni, hogyan változik napról-napra életsora, hogyan tud a család egyre többet tenni az asztalra, hogyan tud a család egyre többet vásárolni. A városszéli szegénynegyedek, faluvégi nyomortanyák helyén új élet virágzott ki, a dolgozó nép nagy tervének középpontjában áll: magasra emelni az életszínvonalat, elérni, hogy bőségben, jólétben éljen a dolgozó nép ebben az országban.

Mekkora győzelem volt, hogy a párt- és kormányhatározat nyomán megszűnt a jegyrendszer országunkban, bőséggel lehet vásárolni a szabad piacon! S mekkora győzelem lesz, hogy a jövő hónapban megszűnhet! k a hús- és zsír jegy is legelsősorban az állat- és zsírbeadást teljesítő falu hozzájárulásával ! De nézzünk messzebbre: mekkora győzelem lesz, ha fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országunkban hatalmas, fejlett állatállomány biztosítja majd, hogy az életszínvonal egyre emelkedjék, egyre dúsakban megrakott legyen a dolgozók asztala. — Mindezt értékelni tudják azok — sokan vannak már falun —, akik megtanultak már országos méretekben is hitűi, gondolkodni. S megtanulták gyűlölni azokat, haragudni azokra, lakik a nép győzelmeit akadályozzák.

A nép törvénye, a dolgozók megvetése sújtotta Izsó Sámuelt, 9. tiaenegy évi börtönre ítélt mátészalkai feketevágó spekulánst, Gyurjáuné bállntbokori feketevágó kulákot, Grünsteint, a rakamazi kupec hentest, akik a magtik hasznúit, a nép kárát akarták a feketevágásokkal. Gátolni az állatállomány fejlődését, elvenni a húst, a xsírt már jóelőre a dolgozók asztaláról.

Vájjon nem illetik-e haraggal a fteesiiletes dolgozó parasztok azokat is, akik egyszerűen a Uulák, Spekuláns feketevágók szekerét tolják azzal, hogy maguk is kijátsszák a törvényeket, feketén vágnak jószágot?! De — joggal — haraggal »Hetik. Azért, mert a törvény nem Véletlenül köti engedélyhez az állatvágást, nem azért hozott szigorú Intézkedéseket a feketevágók megbüntetésére, hogy városon, falun minél kevesebb sertést vágjanak hanem éppen azért, hogy most, még inkább az elkövetkező időkben, egyre több sonka kerüljön füstödre, egyre több bődön teljék meg zsírral.

S azok, akik a törvényt kijátszva jófajta bikaborjúkat, fiatal juhokat, malacokat vágnak le, akik a jövendő állatállományt pusztítják most, mint Bujáki Kálmán nagy- ecsedi kisparaszt, mint Veres I.ászló dombrúdi dolgozó paraszt, mint D. Szöllősi Miklós nyírgyu- lajl napszámos, azok megérdemlik a kemény büntetést. Azok pedig, akik a sertésvágás utáni zsírbeadási kötelesség alól akarnak kibújni azzal, hogy megkerülik a sertésvágás törvényes, engedélyezett útját, .akik a törvény kijátszására spekulálnak, be akarják csapni a dolgozók államát, ugyancsak kemény büntetést érdemelnek. Hiszen munkásokat, sok — zsírt •Vásárló dolgozó parasztot kisebbítenek meg, akarva-akaratlan gátolják, hogy az állam éléskamrái megteljenek.

. A feketevágások elleui következetes harc megköveteli, hogy néhány veszélyre felfigyeljenek - a pártszervezetek és tanácsok, amelyek visszahúzzák a hús- és zsirjegyek februári megszüntetését előmozdító munkát.

Az egyik: a megye több járásában tapasztalható, hogy az utóbbi napokban „nem volt” feketevágás, vagy „kevesebb” volt, mint például karácsony előtt. Nem azért, mert kevesebb lett a törvényszegő. Hanem azért csökkent a leleplezett feketevágók száma, mert még mindig nem eléggé kiépített a társadalmi felderítés. Még mindig nem eléggé ismert az a rendelkezés, hogy a feketevágások felderítői az elkobzott sertés tíz. százalékát kapják meg jutalomként. Ezért van aztán, hogy a nyírbátori járásban feketevágás „egy hét óta nem volt”, hogy a tiszadadai feketevágó pap leleplezése után a tiszalöki járásban „sem vágtak feketén”.

A másik: a nyíregyházi megyei bíróság elnökének hivatalos jelentése kimutatja, hogy 1951. december 15-től 1952 január 3-ig összesen hatvannégy feketevágót ítéltek el a járásbíróságok és a megyei bíróság. Azonban ezek közt keresve sem lehet kulákot találni. Nem kétséges, milyen súlyos hiba. lenne, ha elaludna az osztályhare ezen a területen, ha nem figyelnének a falvakban a kulákokrn £ kik minden bizonnyal nem változtak „őszinte demokratikus érzelmű” emberekké. Hogy a dolgozó nép még elkeseredettebb ellenfelei, azt a már régebben elítélt Grünstein és Gyurján feketevágó kulákok esete is bizonyítja!

A harmadik: a feketevágók megbüntetésével kapcsolatosan az a tény, hogy túl soká húzódik el a „gyorsított” eljárás, soká születnek ítéletek egyes feketevágás! ügyekben. Ez pedig akadályozza, hogy a súlyos marasztaló ítéletek a falvakban tanulságul szolgáljanak. A vásárosnaményi járásban például bárom hétbe is beletelik, amíg ítélet „születik”. A nagy- kállól járásban pedig egyenesen az történt, hogy a karácsony óta leleplezett, 16 feketevágó közül mindössze egyet ítéltek el eddig. — Másutt, mint a mátészalkai járásban is, a járásbíró túlságosan kesztyűskézzel bánik a feketevágókkal. Előfordult, hogy visszautalt egy feketén levágott sertést a tulajdonosának csak azért, mert „nem ő vágta le, hanem más”. — Helyesen cselekszenek a nyíregyházi járásban, ahol 31 feketevágás! ügyben 25 Ítéletet hoztak már.

Negyedszer: számos helyen fordult elő. hogy a tanácsoknak kisebb gondja is nagyobb .volt a feketevágás elleni harcnál, sőt maguk teremtettek talajt a feketevágásra. Úgy történt ez, hogy karácsony előtt, amikor megszaporodott a sertésvágások száma, egyszeriben elfogyott sokhelyütt a vágási engedély. Erre a tanácsok, mint például Nyírmadán is, kis cet. liken, sőt szóban (!) adtak ki „vágási engedélyeket”. Nem volt vágási engedély a fehérgyarmati, nagy káliói, nyírbátori járásokban, ami oda vezetett, hogy a tanácsok „cetlls” és szóbeli „engedélyeket” rögtönöztek'. Talajt teremtettek ezzel arra, hogy sokan egyszerűen engedélyt sem kértek a tanácstól, nyugodtan levágták sertésüket — mondván, hogy „úgy sem veszik azt komolyan". Természetesei í nem teljesítették a zsírbeadási köAz imperialisták „kollektív intézkedéseit" megbuktatták

a módosító indítványok

Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ-közgyfílés politikai bizottságába!!

Visinszkij elvtárs az úgynevezett „kollektív intézkedések” kérdésével kapcsolatban elmondott beszéde bevezetésében megállapította, bogy a vita eredményeként rá kell mutatni arra: egész tor küldöttség tagadó álláspontra helyezkedett azzal a javaslattal szemben, melyet 11 állam, az USA küldöttségével az élen, terjesztett a Biztonsági Tanács elé. Mint különösen jelentős tényezőt, Columbia, Mexico, Chile és Argentina magatartását emelte ki Visinszkij elvtárs. Ezek az általában hű Amerika-csatlós küldöttek nem tud ták leplezni elégedetlenségüket a határozattervezettel szemben. A küldöttségek soraiban uralkodó zavart bizonyították a határozattervezethez benyújtott módosító indítványok is. Az a sietség pedig, amellyel a határozattervezet szerzői elfogadták ezeket a njódosító indítványokat, jellemző volt arra a törekvésükre, hogy ezzel is mentsék helyzetüket.

Visinszkij élt-társ megállapította, hogy az úgynevezett kollektív intézkedések kérdése az elfogadott módosító indítványok hatására teljesen megbukott.

Ez azt jelenti, hogy az TTSA-nak az a szándéka, hogy rákényszerítse a közgyűlésre az úgynevezett „kollektív intézkedések” tervét, meghiúsult, mert erélyes ellenállással találkozott nemcsak az arab és ázsiai országok, hanem néhány latin-amerikai ország részéről is.

A továbbiakban Visinszkij elvtárs Franciaország képviselőjének felszólalásával foglalkozott, aki egynéhány kollégájával együtt azt próbálta bizonyítani, hogy a , kollektív intézkedésekről” szóló javaslat nem mond ellent az alapokmány elveinek sőt Franciaország képviselője azt is állította, hogy az alapokmányban előforduló hézagok és hiányosságok pótlását célozza.

Ezzel kapcsolatban Visinszkij elrtárs feltette azt az elvi jelentőségű kérdést, hogy

hogyan felelhet meg az alapokmány szellemének az az intézkedés, amely a Biztonsági Tanács és a mellette működő katonai vezérkari bizottság hatáskörét az ENSZ közgyűlésre

és a vezérkari bizottság megkerülésére alakított „vegrehaj- . tó katonai szervre'' akarják ruházni.

„Vájjon nem világos-e, hogy ilyen szerv megalakításával és a Biztonsági Tanács hatáskörének ráruházásúval a Biztonsági Tanácsot egyszerűen levéltárba helyezik, megfosztják attól a lehetőségtől, hogy cselekedjék és teljesítse az alapokmány által ráruházott kötelezettséget? — kérdezte Visinszkij elvtárs, majd rámutatott, hogy

a határozati javaslat szerzőinek igazi célja a Biztonsági Tanács megbénítása.

Ezután Visinszkij elvtárs a határozat támogatóinak azzal a törekvésével foglalkozott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát megkerüljék anélkül, hogy magát az alapokmányt megváltoztatnák. Erre pedig az alapokmány maga módot nyújt. Azzal a lehetőséggel azonban nem akarnak élni, inkább mechanikus többségük felhasználásával megkerülik az alapokmányt, a törvényes szervekkel párhuzamos és konkurráló jogtalan szervek létesítésével és ezekre a jogtalan szervekre ruházzák más, törvényes szervek hatáskörét.”

• Visinszkij elvtárs rámutatott, hogy a „kollektív intézkedések’’ védelmezőit az az állítás sem ingatta meg, hogy ezek az intézkedések agresszív célokat szolgálnak. Maga a bizottság is beismerte jelentésében, hogy az általa ajánlott gazdasági intézkedéseknek már a napóleoni háborúban is lényeges szerepük volt.

„Az angol küldött ezzel kapcsolatban egy halom rágalmat szórt felénk, kijelentve, hogy a kontinentális blokádot Napoleon I. Alek- szandr segítségével valósította meg — mondotta. — Lloyd úrnak azonban tudnia kellene, hogy először is az 1917. évi győzelmes februári forradalom, melynek fő mozgató erői országunk munkásai és parasztjai voltak,' végzett mindenféle cári politikával, másodszor pedig a Nagy Októberi Forradalom végzett Kerenszkij rendszerével... Ml mást akar Lloyd úr lia nem rágalmazni, amikor Napoleon és Alekszandr cár szövetségére hivatkozott és szovjet államférfiak nevét említette meg Napoleon és Biliben trop neve mellett. Sokkal okosabb lenn >, ha Lloyd úr nem keverné Napoleon és Bibbenlrop közé a szovjet államférfiakat és ha akkor, amikor a világuralomra törőkről beszél, az USA-vezette északatlanti tábor néhány más figurájáról emlékezne meg, akik — mint ismeretes — eszelős világuralmi célokat követnek.”

Több, a Szovjetuniót rágalmazó felszólalással kapcsolatban Visiuszkij elvtárs a következőket jelentette ki: „Haszontalannak tartom az időt arra fecsérelni, hogy ezekkel az urakkal polemizáljak. Ezek az urak az gondolják, hogyha „Amerika hangja” különböző ostobaságait ismételgetik, ezzel már el is végezték a feladatot” . ..

A továbbiakban Visinszkij elv- társ azt a lmrcot vázolta, amelyet a Szovjetunió küldöttsége Litvinov elvtárs vezetésével folytatott a Népszövetségben. Emlékeztetett azokra a javaslatokra, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő a kollektív biztonság megszilárdítására s amely javaslatokat a Népertivotsőg irattáraiban elástak..

„Vájjon nem köztudomású mindez? Vájjon nem lsmcrctes-o, hogy Anglia és Franciaország a Népszövetség akkori vezetői, lemondtak a ,német agresszió elleni kollektív ellenállásról? ... Éspedig azért mond tak 1c, mert ez akadályozta • őket akkori „áj iKritikájuk'’ folytatásában, a német agresszió megbékítése, a hitlerista agressziónak tett engedmények politikájának folytatásában. Nem akartak lemondani erről a hibás és a békére veszélyes politikájukról, arra törekedtek, hogy az agresszív támadást előkészítő hitleristákat a Szovjetunió ellen ugrasz- szák és annak a volt szenátornak, — akiből később elnök lett — nézetéhez tartották magukat, aki kijelentette : „ha azt látjuk, hogy Németország nyer, akkor Németországot kell segítenünk, hadd pusztítsák egymást minél jobban”.

Ezek a valódi 1 történelmi tények, melyeket azonban a történelemhamisítók előszeretettel elhallgatnak — mondotta Visinszkij elvtárs.

telezőt tséget sem. — A nyírbátori járásban Teremen például 242-es számot kellett adni a hosszú idő múlva megjött vágási engedélyek első kiadott példányának. Nem is csoda, ha a 242-es számot viselő első hivatalos vágási engedély kiadása előtt elburjánzott a feketevágás, a törvényszegés a községijén — éppen a „rögtönzött” engedélyek miatt. — S itt fel kell vetni az élelmezési minisztérium állattenyésztési főosztályának felelősségét is a vételi jegyek hiánya miatt — de a tanácsok felelősségét is, amiért nem kértek idejében vágási engedélyeket.

ötödször: ismételten fel kel! vetni mindenütt, hogy a szerződésre lekötött sertések levágása — minden vágási ’ engedély ellenére — feketevágás. És hogyha a mi tanácsaink engedélyt adnak — számos ilyen eset fordult elő! — szerződéses disznók levágására r feketevágáshoz adnak „engedélyt”! —

Az a tapasztalat, hogy a tanácsok!? egyszerűen „elfeledkeznek” a ser-i tésliizlalásl akciókról, arról, hogy községeikben számos dolgozó paraszt szerződést kötött az állammal hizlalásra és még nem teljesítette kötelességét. S a tanácsok ilyen „feledékenysége” még inkább táplálja a spekulációt, az állam iránti. kötelességek megszegésének szándékát. Mert nem Demecser, nem Kemecse, de több község példája bizonyítja, hogy van olyan szándék egyes dolgozó parasztokban, hogy minden szerződéses fogadalom, minden felvett 200 forintos előleg és textiljuttatás ellenére sem teljesítik a szerződésesen hizlalt sertések beadását. Kemecséu 06 szerződéses sertésből 26-ot egyszerűen levágtak. A demecseri tanács száraz jelentéssel intézte el: 118 szerződéses sertésből 73 beadva, 21 súlyon aluli, 10 eihulott, hat levágva, 3 eladva... De vájjon mit tettek a szerződéses kötelezettség (amely törvényes kötelezettség) betartására?! — Mit tettek Penészleken, ahol bizonyára „ser- tészvész dühöngött” — de csak és kizárólag n szerződéses sertések közt, mert jelentették, liog.v száz szerződött sertés „elhullott”?! A későbbi vizsgálat derítette ki, hogy sorozatos feketevágásokról van szó, amelyeket Szollár .Sándor nyir- lugost állatorvos „szakengedéive- zel t” — a penészlcki tanácselnök pedig opportunista módon elnézett. Az állatorvos ellen bűnvádi eljárás indult, a tanácselnököt felfüggesztették.

Itt az ideje, hogy lekíizdjenek a megyében mindenféle veszélyt, itt az ideje, hogy éber, következetes, megalkuvást nem tűrő harc folyjék mindenütt a feketevágások ellen — a törvény betartásáért, — a dolgozó nép növekvő életszínvonalának ügye érdekében 1