Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-09 / 6. szám

1952 január 9. szerda NÉPLAP 1 liözségi tamil*« hanyag uiitukája akadályozta a begyűjtést Túrrlcsén A pártiskolán látott jó módszerekkel emeljük a politikai iskola színvonalát Vasárnap délután került Máthé Erzsébet turriesei. pénzügyi cso­portvezető kezébe a Néplap aznapi száma. A lap mindjárt az első ol­dalon a nyirpazonyi, máriapócsl, beregsurányi tanácsok munkájúval foglalkozott a begyűjtés terén. Módié Erzsébet érdeklődve végig is olvasta a cikket és — mint mondta — a turriesei tanács rossz munkájára is ráismert. A baromfi-, és tojá-sbegyfijtési terv teljesítésé­vel Turricse is el van maradva. Elismeri, hogy ő is hibás ebben. Pár napja azonban mfg nem így gondolkozott. Úgy gondolta, hogy a kivetett kártérítés behajtása olyan ráérő dolog, amit elvégezhet azután is, mikor teljesen kész lesz az adó behajtásával. De nem is volt senki, aki megmagyarázta volna neki, hogy a kártérítés szi­gorú törvényes behajtásával nagy­ban segítené a község begyűjtési tervének teljesítését. De mennél jobban elgondolkozott az olvasot­tak és a községben lévő dolgok fe­lett, annál tisztábban látta, hogy az ő munkáján függ most a leg­több a tanácsnál a begyűjtési terv teljesítésének 100 százalékos eléré­séért. Szégyenkezve vallotta be magának, hogy őreá is ráillik az, hogy MEGALKUVÓ MUNKÁT VÉGEZ. Szinte örült olyankor, ha ifjú Kiss József tanácselnök azt mondta, hogy „ma sem mehetsz ki kártérí­tést behajtani, mert nincs aki ve­led menjen”. Egyszer voltak ugyan a tanácselnökkel ketten, aminek 013 forint behajtása volt az ered­ménye. Úgy volt aztán, hogy a be­gyűjtési állandó -bizottság elnö­kével, M. Garda Lajossal fogja a kártérítést behajtani, de ebből sem lett semmi, mivel M. Garda Lajos is azok között vau, akikre a tej- l»'-adós nem teljesítése miatt kár­térítést vetettek ki. A behajtás tehát elmaradt, s még P. Garda Imre kulák sem fizette ki azt a 3000 forintot, amit a kukorica, tej és más beadás szabotálása miatt kivetettek rá kártérítésként. De nem fizette még meg Mester Jó­zsef sem. Mindezek végigvonultak Máthé Erzsébet gondolatán vasár­nap délután. , SEM PONTOS A NYILVÁNTARTÁS Másnap mikor kezébe került a kártérítésre kötelezettek névsora, már nem tétovázott, A tanácsel­nökkel megbeszélte, hogy másnap meglátogatják Mester Józsefet és a többi hátralékost, akikre kárté­rítés van kivetve. Máthé Erzsébet asztala mellett dolgozik Kepec Julianna begyűjté­si nyilvántartó. Most nagy mun­kában van. Az eddig elhanyagolt begyűjtési lapokat rendszerezi. Egész halom vételi jegy van előtte, amit most rakosgat megfelelő hely­re, a nyilvántartó lapokba. A má­sik asztalnál a vételijegyek után azt számolják ki, hogy kik azok, akik még tartoznak tojás, baromfi­beadásukkal. így jön rá Máthé Erzsébet és maga a tanácselnök is, hogy mennyire nemtörődöm munka folyt a begyűjtési csoport­nál. Egész sereg olyan nyilvántartó lapot találnak, amelyeknek gaz­dáit már október-november hó­napban kártérítéssel kellett volna megbüntetni. beadásuk nem teljesí­tése miatt. Ott van mindjárt idős Bakó Gyula, aki még mindig 200 darab tojással adós, mindössze 70-et adott ba. De Máthé Erzsébet a tojás- és baromfibeadás nem tel­jesítése miatt kártérítésre kötele­zettek között nem találja idős Bakó Gyula nevét sem, éppúgy mint K. Garda Károly nevét, aki­ről pedig éppen most a nyilván­tartó lapok vizsgálata közben de­rül ki, hogy a beadási törvények szerint a kártérítés fizetésére kö­telezettek között kellett volna len­nie. Délután ifjú Kiss József ta­nácselnök is tudomást szerez a be­gyűjtési csoport hanyag munkájú­ról. Most érti meg, hogy miért nem vették komolyan a kártérítést a turriesei hátralékosok. „Ott van Erdélyi József, — em­lékszik vissza a tanácselnök — reá is kivetettük a kártérítést, de nem sokat törődött vele, nem vette ko­molyan, mivel tudta, hogy idős Bakó Gyula, meg ifjú Barta Ká­roly (aki párttag létére adósa az államnak) nem kapott kártérítés fizetésére felhívást.” És így van ez valóban. Híre járt a faluban: „az volt az okos, aki nem adta be a terményt”, meg „nem követelik már azt”. Mindez pedig a tanács és nem utolsó sorban a pártszerve­zet hibája. De hibás A JÁRÁSI TANÁCS is, mert nem ellenőrizte Turriesén, hogy a hátralékosokra vájjon ki­vetették-e a kártérítést? Mind­ezekre azonban már hétfőn délután rájöttek a turriesei tanácsnál és rövid megbeszélést is tartottak a tanács dolgozói arról, hogy ezután miként végezzék feladatukat. Máthé Erzsébet, mlntahogy elha­tározta, Ígéretet is tett, hogy leg­fontosabb feladatának tekinti a kártérítések behajtását. Kepee Ju­lianna pedig fogadta, hogy nem történik meg többé, ami megtör­tént október-novemberben, minden hátralékosnak kivétel nélkül ki­küldi a kártérítési felszólítást De ifjú Kiss József tanácselnök is tanúit. Megtanulta, hogy kötelessé­ge ellenőrizni a tanács dolgozóinak munkáját. (— Vem —) Bihari Margit TRAKTOROS LESZ A beregsurányi termelőcsoport az yrutás dandárjában volt s ilyenkor bizony men kell joyni a munkát. Minden perc drága. Kora reggeltől, késő estig suhog a kasza, hajladoz­nak a marokszedő lányok. De a munka vidáman folyik. A dal a lányok ajkáról csak délfelé hallgat el, amikor már a hőség szinte ki­bírhatatlan. Aztán amikor ebéd után leheveredtek a fűre, egy kis pihenésre, elbeszélgettek a jö­vőről, a gépesítésről. Milyen jó lesz, ha mór nálunk is ágy lesznek gé­pek-, mint « Szovjetunióban — mondta ki hangosan is gondolatát Szilágyi István csoportelnök. Nem kell napokig kínlódni 'egy táblán, hanem jön a kombájn és egykettő­re le van aratva, meg kész a csép­iéi is”. A lányok hirtelen felfigyel­tek. Ez meg már hogy lehet f — szól közbe egy hang, Bihari Margi­té — nem kell semmit csinálni, se rágni, se markot szedni és még ki is csépeli T — Ez pedig így van — erősíti meg a férfiak közül valaki az el­nök szavait — a muH héten vol­tam a gépállomáson s ott is van már aratógép, amelyik levágja az életet, meg kévébe is köti, csak össze kell szedni utána. A gépállo- misvezető meg is ígérte, hogy mi is kapunk egy ilyen gépet. Bihari Margit a gabonától kivert, összckunnolt kezére pillant. Milyen jó less már akkor, amikor gépek áolgoznak az ember helyett. Nem azért, mintha nem szeretne dolgoz­ni, hiszen az ö éneke hangzik leg­messzebbre és 0 a legvidámabb munka közben, de még mennyivel vidámabb lenne az élet, ha csak a gépet kellene igazgatni. Aztán pró­bálta elképzelni macában azt a csodálatos gépet, a kombájnt. De schogysem sikerült, -Az álom las­san elnehczlti a szempilláit, az utol­só gondolata az volt, hogy legalább az aratógép jönne el. A TERME LÖCSOPORTTAGO- KAT a rövid déli pihenésből egyl traktor erős pof égése riasztotta fel. Gyerünk elvtársak, itt az ara­tógépi — kiáltott az elnök — de ez felesleges volt, meri már vala-, mennyien felébredtek s egy perc múlva mindannyian körülállták a gépet. Margit is felébredt a motor- zúgására, s amint kitörölte a.z ál­mot a szeméből és megértette, hogy tulajdonképpen ml is történik, fel­ugrott, s mint a villám rohant a traktorhoz. Ejnye, még kitöröd a lábad, annyira rohansz — szólt rá dz elnök, — Ne félj, láthatod még eleget. Margit azonban oda sem figyelve, oda ment egészen közel a géphez. Kék szeme tágranyilt, cso­dálkozással nézte a masinát. Trak­tort is csak most látott először ilyen közelről. Beregsurány kis el­dugott falucska, ahol bizony idáig ritkán fordultak meg auíók, trakto­rok s'a tizmhatcsztendős Bihari Margitnak nemigen volt alkalma közelebbről megszemlélni ezeket. Szinte mozdulatlanul nézte a gépet s a traktoristát, aki hol itt, hol ott pepecselt valamit rajta. Aztán Margit egész nap, hacsak tehette, a gép körül sündörgött. Figyelte a munkáját. Ha egy pillanatra meg­állt, rögtön ott termett s föl éje ha­jolva nézegette. Hogyan lehet az, levágja az életet, meg kévébe is köti. De milyen takaroson összeköti, se nem szoros, se nem tág. Azt is megkérdezte a traktorostól, hogy hogyan dolgozik a gép. — Most azt egy kicsit hosszú len­ne elmagyarázni, arra most nincs idő, meg aztán meg sem értenéd egyszerre. Hanem mondók én neked egyet! Szeretnéd megtanulni, ho­gyan dolgozik a gépi Szeretnél ve­le dolgoznif Margit csak a fejével bólintott, de gyorsan. — Akkor gyere be a gépállomás-j ra traktorosnak. Margit csodálkozva nézett rá. — „Én, traktorosnak!” — S zavartan mosolygott. Ugyan eredj már. 'mit szólna hozzá a. falu, meg anya­méht” —Mit szólnának! nem te lennél 'az első női traktoros. De Margit csak a fejét rázta, s elment. De azért nem hagyta, annyiban a. dolno't, különö­sen, mikor meglátta, hogy a gép többet vágott le egu félára alatt, mint ők hatan egész délelőtt. AZ IDŐ MÚLT, ősz lett, aztán lassan beköszöntött a tél is. Mar­git többször beszélgetett a trakto- ristával és a, beszélgetések során mindjobban szívéhez nőtt a. gép, mindjobban érlelődött benne az el­határozás: traktorista lesz. A traktorista mesélt neki n szovjet traktoros nőkről, meg a híressé vált Szemén Erzsiről, meg a. többiekről. Egy decembert délutánon a gép­állomás mezőgazdásza kopogtatott be hozzájuk. Szilágyi elvtársat, az elnököt kereste, aki éppen otthon volt, nevelt lányával, Bihari Mar­gittal együtt. A traktoros lányok toborzása végett jött. Több se kel­lett Margitnak. Rögtön azt kérte, hogy irjá-k fél a nevét. El is felej­tette, hogy nevelőapját is meg kel­lene kérdezni. — Fiatal még ő oda — védeke­zett az elnök. — Hány éves vagyt •— kérdezte a mezőgazdász. —- Tizenhat — mondta Margit kicsit szorongó szívvel —, mert hátha csakugyan fiatal. De nincs baj a korral. — No meg aztán el se menne — ellenkezett még az elnök s a lány­ra nézett — vagy cl mennélt — El vágta rá, gyorsan a lány. És Bihari Margit már az újfe­hértói traktoros iskolán ismerkedik a gépek „csodálatos titkaival”. Nagy kedvvel és igyekezettel fogott a ta­nuláshoz, jól akar dolgozni, ha ha­zamegy. (—éifra—). A agy öröm, megtiszteltetés ért engem akkor, amikor megkaptam a Pártbizottság meghívóját a párt- iskolára. Saját példámból éreztem, hogy mennyire törődik a mi Pár­tunk minden egyes tagjával, de minden egyes dolgozóval, hogy az minél több tudással felfegyverezve meg tudja állni a helyét minden alkalommal. Sok nehézségem volt eleinte az iskolán. Úgy éreztem, én kerültem be a légkisebb képzettséggel. A ve­lem tanuló elvtársak nagyrésze már régebben valamiféle funkció­ban volt és amit tanultunk elmé­letben, azt legtöbbször gyakorlati pártmunkájukon tapasztalták és ez a tanulást is megkönnyítette szá­mukra. Az iskolavezetőség látta ezt és megkérdezték, hogy mi a lemara­dásom oka. Én mindezt elmond­tam részletesen. Ettől kezdve ta­pasztaltam, hogy az elvtársak sok­kal többet, foglalkoznak velem egyénileg, mint azelőtt. Éreztem is a hatását Javult a jegyzetem és nem húzódoztam vissza a hozzá­szólásoktól ,mint azelőtt. Minden két hétben értékeltük az iskola menetét fejlődésünket. Az iskola­vezetőség névszerínt ismertette, hogy ki milyen ütemben fejlődik és meg kell mondanom, először én is azok között voltam, akitől töb­bet vártak. Elhatároztam akkor, hogy nem hagyom annyiban és minden erő­met összeszedtem a tanulásra. Megfogadtam, hogy a következői értékelésnél a haladók közt le­szek. Fogadalmamat valóra is vál­tottam. Kém ijedtem meg a kriti­kától, inkább még vártam Is, hogy még jobban tudjam javítani mun­kámat. Minél előbbre jutottam a tanulásban, annál világosabban láttam, hogy milyen nagy szüksé­gem van arra. Láttam, hogy mi­lyen hibákat követtem el addig Pártunk politikájával kapcsolat­ban tudatlanságom miatt. Azokat a jó módszereket, ame­lyeket a pártiskolán láttam ve­zetőinktől, igyekszem itthon a poli­tikát iskolákon is felhasználni, hogy emeljük a pártoktatás szín­vonalát. Tudom, hogy a mindenna­pi munkánkat, nagy feladataink megoldását tesszük eredményessé ezzel. Kovács János üzemi párttitkár, Beszterce. A tanulási fegyelem megjavításával fokozzuk gazdaságunk eredményeit Nyímmda számtalan formában érezte és érzi a Párt és a kormány állandó gondoskodását. A község fejlődését szolgálja a korszerű, ha­talmas sertéshizlalda és a gépállo­más mellett a ml fejlődő állami gazdaságunk. Kétesztendei mun­kánk nem volt sírna, akadály nél­küli és a gazdaságvozetőség mellett az üzemi pártszervezet szívós ne- velömunkája tette lehetővé a3 ed­digi eredmények elérését. A gaz­daság a régi szokásokkal, előítéle­tekkel. önzéssel, elmaradottsággal küszködő embereket vett út, akik­ből az üzemi pártszervezetnek kel­lett új embereket nevelni. Olyano­kat, akik lelkesen küzdenek a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét bizo­nyító magasabb eredményekért A pártszervezet fontos feladata volt ezért a pártoktatás kiszélesíté­se és színvonalának emelése. 1950 telén mintegy 150 főt részesített politikai oktatásban a pártszerve­zet, az idén pedig 220-an tanulnak a különböző fokú politikai iskolá­kon. A párt- és gazdasági vezetők, párttagok, népnevelők mellett a pártszervezet nagymértékben gon­doskodik a dolgozók politikai okta­tásáról is. A hiba ott van, hogy még nem ismeri fel mindenki nálunk a ta­nulás fontosságát és ami még sú­lyosabb, funkcionáriusaink közt is akad ilyen. Molnár Julia elvtárs­nő pártvezet őségi tag létére hanya­gul látogatja a politikai iskolát. Megfeledkezik arról, hogyha nent tanul, ő sem lesz képes arra hogy másokat neveljen, nem utolsó sor­ban pártfegyelemre, tanulási fegye­lemre. De hasonlóképpen megfeled­kezik a tanulásról Tóthfalusl Ber­talan elvtárs is, aki nem egy eset­ben elmarad a politikai Iskoláról A termelésben jó munkát végez Tóth- falusi elvtárs. de ne feledkezzen meg árról, hogy a tudás, a tanulás is fegyver a bőkéért, s. szocializmus építéséért folyó harcban. Tótfalusi elvtársnak pedig van miért harcol­nia, két szép gyermeket nevel n szocialista Magyarországnak. Komolyabban kell fanulniok a DISZ szervezet tagjainak is. Szlro- ta Julianna például együk legaktí­vabb tagja a DISZ-uek, de n tanu­lást ő Is elhanyagolja, A DISZ pe­dig Pártunk ki nem fogyó arany- tartaléka és ezt a. DISZ legöntu- datosabb tagjainak szívós tanuló- sukkal ís bizonyítaniuk kell. Bcgány Miklós levelező, nyírniadaí állami gazdaság Három új levelezőt szerveztem Sokat olvasok az újságokban a sajtólevelezők / fontosságáról. Ami­kor én elkezdtem a levelezést, azt is tapasztaltam, hogy a magam munkájában is nagyon sokat se­gít. Jobb tanulásra serkent ben­nünket, levelezőket a sajtóval való kapcsolat, és így sokkal job­ban tudunk dolgozni is. Fokozot­tabb éberségre tanít bennünket, arra figyelmeztet, hogy jobban harcoljunk az osztályellenség, a kulúkob és a köztünk megbúvó jobboldali szociáldemokraták el­len, .Segíti a munlkaverseny kibon­takozását és széleskörű alkalma­zását. Segíti a munkafegyelem megszilárdítását, annak a szellem­nek a kialakítását, amelyben ma­guk a dolgozók ítélik el a lógóso­kat, a későnjövőket, a munkafe­gyelem meglazítod. És különösen sokat segít nekünk gépállomási dolgozóknak a levelezési mozga­lom, a gépállomások és termelő­csoportok közti kapcsolat megszi­lárdításában. Ha mi a leveleink­kel megbírálunk egy-egy termelő­szövetkezetet, feltárjuk a hibákat, vagy a saját gépállomásunk hi­báit, amelyek akadályozzák a tér­nagyhau elősegíti a munkánkat, A terv teljesítését, elhatároztam, hogy nem csak én írok a sajtónak, ha­nem erre figyelmeztetem társai­mat is. Most örömmel számolha­tok be, hogy három tanfolyamtár- sam elhatározta, hogy írni fog a sajtónak. Bátyit Sándor, a nagy káliói brlgúdvezelő iskola hallgatója. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága január 7-én kö­zölte, hogy a koreai néphadsereg alakulatai a kínai népi önkéntes egységekkel szorosan együttmű­ködve valamennyi fronton védelmi harcokat vívnak és emberben, vala­mint hadianyagban komoly vesz­teségeket okoznak az amerikai­angol intervenciósoknak és a L1- Szin Mau-féle csapatoknak. Január 6-án a néphadsereg egy- melőszövetkezetekkel a jó viszony ségei a nyugati partvidék közelé- kialakilósát, sokat tehetünk a jó ben elsüllyesztettek két ellenséges kapcsolat megteremtéséért. Épper jt hajót, amely barbár módon ágyú- azérf, mert a levelezési munka Jvai lőtte a partmenti helységeket.

Next

/
Thumbnails
Contents