Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)
1952-01-29 / 23. szám
1952 tana ár 29. kedd NÉPLAP a Kiterebélyesedik az új Cíelénesen HlMeghalt Csojbalszán elvtárs, a mongol nép vezére Ahogy teltek, múltak a hetek, hátlapok, úgy szövődött egyre szilárdabbá a Petőfi termelőszövetkezet ás a kívülállók barátsága. S aztán jött az elmúlt ősszel a zárszámadás. Nemcsak Penke Sándorok, idősebbik Tóth Sándorét várták * szövetkezetben, hanem úgy várták a számadást a kívülállók Is, mint liogylia maguk mögött Is tudnának már vagy két-háromszáz munkaegységet. Az egész fala szeme követte a szekereket, ahogy megrakva Indultak ki a szövetkezetből, vitték a ; örményt haza, kinek-kinek annyiszor fordultak, ahogy az évben elvégzett munka mutatta, — Tudtak jól számolni a kívülállók Is. Ki ludták jól számolni, hogyha nem is sok pénzben az a hat forint hetven fillér, amennyi egy-egy munkaegységre esik, annál szebb a természetiem. Például a kenyérmag, öt kiló iietven jutott egy egységre. Kukoricából meg három kiló. Krumpliból egy, takarmúnyféléből ugyancsak három. S árpa is. No, és ez még nem is minden, hiszen nemcsak az az esztendei munka gyümölcse, ami a zsebben, meg a kamrában. Hanem a vagyon, a sok épület, a jószág, a különféle tartalékolások, amik miiül olyanok a gazdálkodásban mint a kovász. Ideiére mindig gyarapítják, növelik az eredményt, a jövedelmet fis szinte kérdezték maguktól a kívülállók: „Vájjon van-e olyan gazda Gelénesen, akinek csak ke- uyérmaghól tisztán harminc mázsa körül van a kamrájában? S azonfelül még más is?" Nem igen akad — így állapodtak meg. — Mert Idősebb Tóth Súndorék 5SD munkaegység után bizony ifenyl gabonát érdemeltek a szövetkezetben. S ilyen jó munka után még a pénzbeli jövedelem is felment három és félezerre. Nem beszélve a többi terményekről. Figyelték a szövetkezetiek minden szavát adásra a baromfit, tojást (mert Mándlné, a kulákasszony portáján volt alkalmas hely az átvevőhely felállítására), meg akárhol, ha beszédre állt vele valaki. (Mándlné meg „szeretett” beszélni, színesen- mázosan, törleszkedve. Mikor esztendeje jártak agitálni a tszcs, mellett a faluban, ő is felkerekedett és minden házba bement, jóformán alig búcsúztak el a háziaktól a népnevelők.) Elég az hozzá, hogy többen bólogattak a faluban. Ha Deáknak nem sürgős, nekünk sem. Meg hogy, majd ha Deák bemegy, mi is bemegyünk — így. Bakuda Gyula is ezt mondta, meg más is. Aztán jött január tizenhatodlka. Olyan nap volt, mint a többi, de mégis másforma nap, amolyan történelmi jelentőségű — már Gelé- nes történelmében. Aznap este határozott Deák elvtárs, meg Baksa Endre, a tanácselnökhelyettes Lu- czai Menyhérttel, a tanácstitkárral, hogy új csoportot alakítanak Hármas típusút. Az „öreg" Petőfi mellé. Még akkor este történt, hogy hárman betértek Baksa Endre házába. Nagy Imre volt ott, Baksa apósa, meg K. Varga Bajos. Szóba- kertilt az új csoport alakítása.' Hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés volt. — S másnap elindult Deák elvtárs, a párttitkár és Baksa Endre tanácselnökhelyettes, az új tszcs, első két tagja, hogy megbeszéljék a faluval a dolgot. Bakura Gyula volt az első, Deák elvtárs szomszédja. Régebben, mikor azt mondta, hogy „ha Deák bemegy, mi Is bemegyünk", nem adta szavát. De aki Bakura Gyulát ismeri, tudja, róla. hogyha egyszer megmond valamit, az úgy Is lesz. — Ahogy megtudta Bakura Gyula, hogy ml dologban jöttek hozzá, első szava volt: Deák elvtárs, veled aztán megyünk.. t 8 mentek a párttitkárral. Bakura, K. Varga Bajos, a Penkék, Kosa Bertalan, Baksa Pál és még többen. Estére megint összegyűltek Baksa Endre apósánál, Nagy Imrénél, már jöttek az asszonj'ok is. Bakuráné, B, Varga Pálné, Nagy Bajosné. Akkor eete tizenkilenc belépési nyilatkozatot írtak alá. Vájjon maradhatott-e Ilyen nagy dolog titokban a faluban? Dehogy. Másnap estére, az ünnepélyes alakulásra oft volt az egész falu fis ott, az Iskolában nemcsak Deák elvtársék csoportja született meg, az új III. típusú Kossuth, hanem Kosa Sándoréit I. típusú Dózsá-ja Is felkerekedett és belépett a Kos- sutli-ba. fis alakult még egy csoport. A Béke, egyes minta szerint. Olyan gyűlést még nem látott a falu. Mindenki szólt volna, mindenkinek volt valami javaslata, elmon- danivalója. Érezték a gelénesiek, mennyire együvé tartoznak, most már még inkább, mint eddig. Kovács Áron, aki akkor este a Petőfibe lépett, első szavával azt mondta: azt az egyet sajnálja, hogy egy esztendeje nem lépet már be a szövetkezetbe. A másik szava már az elkövetkező munkáké volt. Akár Gál Bertié, aki az új Kossuth-ba lépett: „A Petőfi-bellek ne feledjék ám el, hogy tanultunk már tőlük valamicskét, láttunk, hallottunk, de azért elvárjuk, hogy segítsenek, hisz tapasztaltabbak már.” Helyeselt Gál Bertinek mindenki. Csak segítsenek elvárjuk. De viszont annyi virtus már van bennünk, hogy kimondjuk a szót: versenybe hívunk benneteket, Petőfiek t — így az új Kossuth tagsága az iskolában .,. Vasárnap, húszadikán Győré elv- társat, a Párt megyei titkárát és Bodogán elvtársat, a megyei tanács elnökét üdvözölhették maguk közt a gelénesiek. Micsoda igazi ünnep volt megint akkor este! Körülülték Győré elvtársat, hallgatták tanácsait. útmutatásait. Amiket a Párt küldött. Hogy lássanak dologhoz keményen. S tanuljanak, legyenek éberek. Mert a Mándioé-íélék még megpróbálják megkeverni a dolgot. Szóval dolgozzanak, harcoljanak jól a gelénesiek, termelőszövetkezeti községükben boruljon virágba az új, ami olyan szépen klterebélyese* dett... P. J. Január 27-én a Mongol Népi For- hangsúlyozza, hogy Csojbalszá:s: rndalmi Párt Központi Bizottsága, marsall halála súlyos veszteség az a Nagy Népi Hurál elnöksége és a Mongol Népköztársaság miniszter- tanácsa Ulan-Batorban közleményt adott ki Csojbalszán marsall haláláról A közlemény mély fájdalommal értesíti a Pártot és az ország minden dolgozóját, hogy 1952 január 26-An 1S.50 órakor hosszú és súlyos betegség után Moszkvában meghalt Csojbalszán marsall, a mongol nép szeretett vezetője, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke. A közlemény egész Párt és az egész nép számára. Majd megállapítja: „Csojbalszán elvtársnak, szeretett és drága vezérünknek csodálatraméltó harcos élete ragyogó példaként szolgál a Párt minden tagja és országunk minden dolgozója számára a szocializmusért vívott harcban." Ugyancsak jelentést adott ki Csojbalszán elvtárs haláláról a Szovjetunió minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja Központi Bizottsága. RéMvéttáriratok Csojbalszán elvtárs halála alkalmából A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA (BOLSEVIK) PÁRTJA r«szvéttáviratot intézett a Mongol Forradalmi Párt Központi Bizottságához A távirat többek között hangsúlyozza: „Csojbalszán elvtárs személyéiben a Mongol Népköztársaság dolgozói a mongol nép szabadságának és függetlenségének nagy harcosát és a Mongol Népi Forradalmi Párt szervezőjét veszítették el. Az ö vezetése alatt rázta le a mongol nép a höbérurak és a külföldi gyarmatosítók igáját és lépett a népi demokratikus állam építésének útjára." ,,A Szovjetunió népei örökké őrizni fogják Csojbalszán elvtársnak, a mongol nép nagy vezérének ragyogó emlékét és meggyőződésük, hogy a mongol nép továbbra is azon az .úton fog járni, amelyet Szulie-Bator és Csojbalszán kijelölt számára” — fejeződik be a távirat. A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE ÉS A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA részvéttáviratot Intézett a Nagy Népi Hurál elnökségéhez és a Mongol Népköztársaság minisztertanácsához. „A Szovjetunió népei résztvesznek a mongol nép fájdalmában Csojbalszán marsallnak, a mongol nép dicső vezérének, a népi demokratikus mongol állam fáradhatatlan építőjének halála alkalmából” — hangzik a távirat. Csojbalszán elvtárs a Szovjetunió hű barátja volt, lelkes harcosa a Mongol Népköztársaságnak és a Szovjetunió közötti barátság — a mongol nép szabadságának és függetlenségének tartós biztosítéka —> megerősítésének és fejlesztésének." RÁKOSI MÁTYÁS ELV TÁRS RÉSZ VÉTTÁ VIRATA A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának. Clan Bator A Magyar Dolgozók Pártja és az egész dolgozó nép nevében :t logmélyebh részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki Pártjuk, n mongol nép szeretett vezérének, Csojbalszán marsallnak elhúnyta alkalmából. A magyar dolgozó nép jól ismerte és nagyra becsült.) Csojbalszán marsall hősi, harcos életét, elévülhetetlen érdemeit fi mongol nép felszabadítása terén, hűségét, barátságát a nagy Szovjetunió iránt és őszinte rokonszenvvel osztozik az önök fájdalmában. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében; RÁKOSI MÁTYÁS, u kívülállók. S azok nem tartották csukva a szájukat. Penke Sándor, aki kétszúznogyven-egynehány munkaegység után részesedett, a tanácsban Is jópárszor beszélt. Elbeszélte vagy négy hete Is például, hogy élt, mikor pásztorkodjtt, cso- lédkedett, hogy a fehér hollónál is ritkább volt az olyan esztendő, mikor disznót vágtak. Most meg? Nincs óv, mióta a szövetkezetben van, hogy ne vágott volna. Az Idei télen például három disznó húsa. zsírja került Penkéék kamrájába. Azt is elmondta Penke Sándor a tanácsban, hogy tyúkot, Ilyesmit se volt módjuk semmikor tartani. Most meg nincs olyan hét, hogy az asszonya három-négy tyúkot le ne vágjon. (Bólogattak rá, akik hallgatták, mert tudták, az igazat mondta. Hisz kicsi a község, könnyű belátni a másik konyhájára is.) Még azt is elmondta, micsoda szegénységben voltak, mikor Gyula bátyjával kettőjüknek volt egy öltözet ünneplőruhájuk. Déiig az egyiken volt, délután a másikon. Most? Mindegyiküknek van már ünneplője, nem is egy öltözet..! Egyszóval érett, egyre érett a dolog Gelénesen. Elismert volt a szövetkezet, megmutatta a maga példáján, hogy jó út az, amelyiken járnak, érdemes elindulni rajta mindenkinek. — Csak valami hiányzott még, valami, ami nagyon fontos lett volna. A. ta-u eíső embere, Deák elvtárs, a párttitkár, még kívül volt. Még nem lépett be. — Pedig negyvenö.ös kommunista — mondogatták az emberek. S vártak. Nagy tekintélye van a faluban Deák elvtársnak. Nem sok beszédű, csendesszavú ember a párttitkár, de súlya van annak, amit mond. zíogy a belépés felől nem beszéli? — Furcsa, nagyon furcsa dolog ez — suttogta egy-két asszony fülébe Mándlné, ahogy hozták bp. A szovjet kormány válaszjegyzéke Olaszországhoz Olaszország moszkvai nagykövete — az olasz békeszerződés felülvizsgálásának kérdésével kapcsolatban 1951 december S-án jegyzéket adott át a Szovjetunió külügyminisztériumában. Gromlko elvtárs, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese január 25-én fogadta a moszkvai olasz ügyvivőt és átadta a szovjet kormány válaszjegyzékét. Az olasz kormány jegyzékében kifejtette javaslatát az Olaszországgal kötött békeszerződés felülvizsgálására vonatkozólag. Indítványozta, hogy a Szovjetunió kormánya és az olasz békeszerződést aláíró más kormányok — amelyekhez ugyanilyen jegyzéket intéztek — ismerjék el, hogy a békeszerződés bevezető részének szedetne elévült, s a szerződés egyes pontjai „nem felelnek meg annak a helyzetnek, amelyet Olaszország, mint a demokratikus és szabadságszerető nemzetek családjának egyenjogú tagja elfoglal." A szovjet kormány 1952 január 25-1 válaszjegyzékében többek között rámutat, hogy az olasz kormány jegyzékében lévő magyarázat csak álcázza a békeszerződés felülvizsgálásának Igazi céljait. A valóságban — mint azt a tények mutatják, — nem Olaszország egyenjogúságáról van szó, hanem arról, hogy a békeszerződés felülvizsgálását Olaszország még aktívabb részvételére használják fel az Atlanti Tömb és azoknak a katonai intézkedéseknek érdekében, amelyeket ez a tömb új világháború előkészítése céljából valósít meg. szovjet kormány 1949. július, JO-I és szeptember 29-1 jég., .kében felhívta az olasz kormány figyelmét, hogy a békeszerződés durva megsértését jelenti Olaszország csatlakozása a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló Atlauti Tömbhöz. A továbbiakban a szovjet kormány jegyzéke hangsúlyozza, hogy az olasz kormány azóta még tovább haladt szerződéses kötelezettségei megsértésének útján. Az Atlanti Tömb támadó terveinek megfelelően, rendelkezésre bocsátotta Olaszország területét amerikai hadi- támaszpontok, haditengerészeti és légitámaszpontok létesítése és az Atlanti Tömb fegyveres erői katonai létesítményeinek elhelyezése céljaira. Olaszországban amerikai tábornokok vezetése alatt a háborús készülődés olyan széleskörű programját valósítják meg, aminek semmi köze sínesen a lédéiről feladatokhoz. A szovjet kormány éppen ezért szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a békeszerződés felülvizsgálása — a fentemlített körülmények között — nem jelentene semmi mást, mint Olaszország még széiesebbkürü kihasználását az Atlanti Tömb támadó céljai érdekében és Olaszországnak az amerikai agresszió európai felvonulási területévé való átváltoztatását. „A szovjet kormány a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekeitől, továbbá attól a kívánság.ól vezéreltetve, hogy Olaszország egyenjogú állammá váljék, kijelenti, hogy csak abban az esetben kész hozzájárulni az olasz békeszerződés felülvizsgálásához és a megfelelő korlátozások eltörléséhez, ha Olaszország kilép az agresszív Északailanti Tömőből és nem tűri meg saját terű.étén más államok badi.ámagzpontjalt és fegyveres erőit” — fejeződik be a szovjet kormány válaszjegyzéke. , DOBI ISTVÁN RÉSZVÉTTÁVIRAtA J. Ccdenbal elvlársnak. a Mongol Népköztársaság miniszterelnök- helyettesének, Ulan-Bator Csojbalszán marsall, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökének elhúnyta alkalmából a magyar nép. a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében fogadja őszinte részvétemet. A magyar nép mély együttérzéssel osztozik a ruoDgal nép vezére elhúnyta felett érzett gyászában és kegyelettel megőrzi Csojbalszán marsall például szolgáló hősi életének emlékét, DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnökk E^yre repülőgépet resztének atz intervenciósok Koreában Fokozódik a nyugtalanság az ellenséges légihaderő tagjai közt azok miatt a súlyos veszteségek miatt, amelyeket a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek légvédelmi egységei és repülőgépei az ellenséges repülő-kötelékeknek okoznak. A jóiképzett kínai önkéntes légei!: áritó lövészek éjjelnappal egyaránt egyre több amerikai gépet lőnek le. Egyetlen önkéntes légelhárító egység hat éjszaka alatt négy amerikai köny- nyítbombázót lőtt le. Egy másik egység egy éjszaka megsemmisített egy B 26-os amerikai bombázót és egy másikat megrongált. Ezzel újabb csapást mértek az ellenség légihaderejére, amióta az az erős légelhárító tfiztől és ütőképes légihaderőktől való félelmében — fokozottan áttért az éjszakai repülésre. Nemrégiben foglyulejtett ellenséges pilóták elmondták, hogy az ellenséges repülők körében valóságos pánikhangulat uralkodik, any- nyira rettegnek a népi lóglhaderő- tői és a légelhárító tflztől. Vádirat az amerikai kémszervezet Bulgáriáim küldöd ügynökei ellen A szófiai ügyészség elkészítette a vádiratot egy terrorista, űiver- ziós és kémcsoport ellen, amelynek tagjai a görögországi amerikai kémszolgálat ügynökei. A vádirat rámutat, hogy 1951 augusztus 20-ról 27-re virradó éjjel egy Görögországból elindult amerikai katonai repülőgépről bolgár terület felett ejtőernyővel ledobtak három banditát — az amerikai kémszol- gálat ügynökeit, — akiknek feladata terrorista, díverziós és kémtevékenység kifejtése volt. A három ügynököt: Nikola Pet- kov Hadzsl-I’etkovot, Minden Ni* kolov Mindenevőt és Kiril Pitnov Petronovot Görögországban képezték ki. A kiképzés befejezése után az amerikai kémszolgálat ellátta őket rádióleadó és felvevő készülékekkel, Bulgária egyrészének térképével, fegyverekkel, pénzzel, zsebfényképezőgépekkel, jelmagyarázatokkal, hamis okmányokkal, hamis útlevelekkel ós más dolgokkal. Az ügynököket nmerikoi repülőgéppel bolgár terület fölé szállították, akik ejtőernyővel különböző helyeken ugrottak le. Az amerikai kémszerrezet ügynökei perét január 28-ra tűzték ki a, szófiai törvényszéken.
