Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-11 / 288. szám
NÉPLAP Í951 december 11, kedd Barta Albert propagandista a terv túlteljesítésére serkenti a politikai iskola hallgatóit Rákosi elvtárs beszéde nyomán Barta Albert elvtárs a mátészalkai Magasépítési Vállalat propagandistája. Az ömbölyi építkezés politikai iskolájának hallgatóit tanítja, neveli. Nagyrészt átképzős fiatalok az itteni munkások. Most nagyszerű feladatot kell megoldania Barta elvtársnak: Rákosi elvtárs beszédét vitatják meg a következő előadáson. Alapos felkészülés szükséges ehhez. Egyrészt újra át kell tanulmányozni népünk nagy tanítójának útmutatásait, másrészt meg kell vizsgálni a beszéd tükrében az építkezés munkáját. Az első előadáson a tervteljesítésről, a nniniiafegyeiem megszilárdításáról lesz főképpen sző. Rákosi elvtárs rámutatott: „bár gyáriparunk termelése ezóv első tíz hónapjában a múlt esztendő hasonló időszakához képest 29.1 százalékkal emelkedett” — az ereded célkitűzéstől 0.7 százalékkal mégis lemaradtunk. A legfontosabb feladat most: túlteljesíteni a tervet! Ezzel alapozzuk meg IDŐ- tervteljesítését. Barta elvtárs előadásában megvilágítja az üzem és munkahely helyzetét. A mátészalkai Magasépítési Vállalat, évi tervteljesí- lése jelenleg OS százalékos. Minden lehetőség megvan tehát ahhoz, hogy a tervet sikeresen túlteljesítsék az üzem munkásai. IV' csak akkor, ha minden muű ka telep harcol a győzelemért! Az ömbölyi építkezésnél már egyszer határidőeltolást kellett kérni. Az új munkaidőt minden körülmények közölt be kell tar- tani. Sőt, előbb kell befejezni az építkezést. Barta elvtárs emlékezteti a politikai iskola hallgatóit arra, hogy a munkahely dolgozói felajánlásokat tettek Sztálin elvtdrs születésnapjára. Megígérték, hogy december 21-én készen adják át az épületet. Követni akarják Szabó József sztahanovista tetőfedő, Varga Gábor ács példáját, akik már régen 1052 második felénél járnak. Követni akarják Pioker Ignác elvtárs, az ország legjobb gyalusának példáját, aki november 30-án egész ötéves tervét befejezte! Vannak lelkes munkások az ömbölyi építkezésnél is. Kiss Ferenc, Német Miklós, Kiss László. Átképzésük, tanulók — mégis megállják a helyüket. Jól megjegyeztek Rákosi elvtárs beszédéből azt a részt, hogy „Ipari Icnnelcsttnk jelenlegi állása mellett egy százalék tervtel jesiimény több, mint 600 millió forint értékű termelvén yt jelent”. Szemléltető példákou magyarázza majd meg Barta elvtárs, hogy mit jelent a (100 millió forint. 40.000 kislakást lehetne felépíteni ebből az összegből! Ennyit jelent egy százalék! Ezt jelenti az, hogy az ömbölyi építkezés munkásai Is teljes szívvel küzdenek a terv sikeréért. Nagyszerű célért küzdünk Nagyszerű Célért küzdünk. Ahogy az előadás vázlatát készíti Barta elvtárs, maga is tűzbe jön. Arra gondol, hogy mennyi sok-sok lakást, gépállomást, iskolát, kultürotthont, szülőotthont építettek már. Arra gondol, hogy Tiszalöknél gátat emelnek a folyónak s vizét az ember szolgálatába állítják. Arra gondol, hogy Dunapentelén a Vasmű első részlege már gyártja az acilt. Acél és vas országa leszünk. Ezért érdemes harcolni 1 ,.Mit kell tennünk, hogy eleget legyünk annak a nagy feladatnak, amelyet Rákosi elvtárs elénk tűzött?” — kérdezi majd Barta elvtárs, s rögtön válaszol Is népünk RBgy tanítójának szavaival: „A munkafegyelem lazasága jelenleg egyik legnagyobb fékünk, ifinél hamarabb teremtünk e téren ren-i det, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk'’. Akkor, amikor Rákosi elvtárs a munkafegyelemmel kapcsolatban a kapitalista időkről, a hajcsárok hadáról, a felügyelőkről, botosispánokról, csendőrökről, a munkanélküliségről beszélt, Barta elvtárs előtt megelevenedett saját élete. S erről is beszél majd a politikai iskolán. Arról, hogy közel húsz esztendeje építőmunkás már, de ha a felszabadulás előtt munkában töltött időt összeszámolja, öt év sem jön ki. Az egyik évben másfélnőri/pot, a másikban kft hónapot dolgozott, de veit olyan esztendő, hogy kézéivé sem vehette a szerszámot. 10r,2-ben „báró” Terényl nagydobos! uradalmába állott be cselédnek. 36-ban a kulákokmU napszámoskodott. Egyetlen esztendő volt. amikor egész r yárcn dolgozhatott, de ekkor is egek annyit kérésért az egész idény alatt, hogy magának és felségének ruhát tudott venni. Több pénze nem maradt. Éhség, nyomor, munkanélküliség — ez hajtotta őt is a hajnaltól késő estig tartó robotba. Lakása az Istálló volt. Vagy a földre terített cemvnteszsák. 1938-ban Is gyalázatosán becsapták az urak. Toborzást Ili retettek egy munkára, pénzt szedtek fel az építőmunkásoktól. Barta elvtárs kölcsönt vett fel, hogy biztosítsa számára a munkát. Munka azonban nem lett. A pénzzel pedig megszökött a szélhámos vállalkozó. Most? Eehérlepedös ágyakban alusznak a munkások az építkezések szálláshelyein, üzemi konyha van. Jó fizetés, juttatások ruhát, bakancsot adnak s ami a legfőbb: munka van, tele van a két kezünk munkával télen-nyáron! A fiatalok tanulhatnak, kiváló szakmunkások lehetnek, vagy éppen mérnökök. S ilye.i körülmények között Is vannak olyanok, akik nem tartják be a munkafegyelinet Mancs Anna, Szűcs Erzsébet egyszerűen otthonmaradtak néhány napig. Szégyenteljes dolog ez! S azt mondja majd Barta elvtárs: olyan szellemet kell teremteni az építkezésnél, amely nagy szégyennek tartja a lógást, a hiányzást, a kimaradást. Erre tanít bennünket Rákosi elvtárs s ennek a szellemnek a megteremtése elsősorban a kommunisták feladata. Ébereknek kell lenni. Az ellenség kihasználja egyes munkások öntu- datianságát. Emlékezteti a hallgatókat Molnár Sándorra, az amerikai imperialistákat dicsőítő jam- peexe, aki a munkaidő alatt állandóan „beteg” volt, hol sántított, hol a derekát fájlalta. Megérdemelten távolították el a munkahelyről. S ott volt Simon István, a volt nyilas és szabadcsapatos, aki szak- oktatási felelősnek furakodott be. Állandóan lazította a munkásokat! Az ilyen gazembereket le kell leplezni. Ezek akadályozzák a terv teljesítését, ezek próbálják megakadályozni, hogy még sok hazat, gyárat, iskolát és kultürotthont építsünk fel. S ezzel véget ér az első előadás. Barta elvtárs úgy gondolja, hogy a helyi adatokon felépülő előadást élénk vita követi majd. Művezetők feladata! az évi terv teljesítésében Élenjáró üzemeink: a Vulkán, az Alkaloida és példájukon egy egész sor kisebb üzem teljesítette már megyénkben évi tervét, azonban a dohánygyárban, a Nyírségi Olajfeldolgozóban és különösen a Nyírbogdányi Ásványolajipari Vállalatnál még mindig komoly a lemaradás. Az utóbbi üzem ezévi tervének még háromnegyed részét sem teljesítette. Bedig már mindössze 10 munkanap van hátra ebben az évben, szűk három hét arra, hogy az elmaradozők is neki- gyiirkőzzenek, hogy tartozás nélkül lépjenek át a harmadik tervévbe, a döntő esztendőbe, az élenjáró üzemek pedig küzdjenek a magas tervtúlteljesítésért. Érdemes ilyen terv teljesítéséért, túlteljesítéséért megfeszíteni minden erőt, hozzákezdeni a lelkes hajrához, hogy az év végén minél nagyobb győzelemről számolhassunk be. Tervünk végrehajtása nagyban függ attól, hogy" kik azok, akik teljesítik ezeket a terveket. Mun- kd«osztályunk legjobbjai követendő példát mutatnak. Róka Mária, a büdszentmíhalyi Alkaloida sztahá- novistájn 109 százalékkal halad az üzemi verseny élén, a Kossut li- brigád teljesítménye 100 százalék. Egyre csökken a száz százalékon alul teljesítők száma a Vulkánban és se szeri, se száma azoknak a lelkes felajánlásoknak, amelyeket a dolgozók tettek Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére, az évi terv befejezésére, túlteljesítésére. Ezeknek a felajánlásoknak teljesítését kell elősegíteniük minden műhelyben, minden üzemrészben a művezetőknek, A művezetők ma népi demokráciánk megbecsült dolgozói. akiknek jogaival, feladataival féléve külön határozatban foglalkozott a minisztertanács. Megbecsült dolgozók — ezt tükrözi az a határozat is, amely nemrég látott napvilágot, s jelentősen felemeli a művezetők fizetését és Az országgyűlés új ülésszaka A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1949. évi XX. törvény 12, paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1951 évi december hó 14. napjának délelőtt 11 órájára új ülésszakra összehívta. Ellenőrzéssel, a verseny fokozásával küzdjenek a nyírbogdányi üzem dolgozói a terv teljesítésért A Nyírbogdányi Ásványolajipar! Vállalat gyárkéméuye egykedvűen ontja fekete füstjét. Bent a gyárudvaron a gépek egyenletes zúgása hallik. Egy-egy rnuhkás át- átszalad egyik üzemrészből a másikba. A paraffinfeldolgozóban Cs. Nagy József préses az atmoszféra nyomást figyeli. —■ öt... nem megy feljebb — mondja önmagának. Ez a prés megint tisztitatlan. — Elmegy, vizsgálatot tart az üzemrészben. Kis Idő múlva paprikumérgesen tér vissza Here József brigádvezetőhöz. — öt atmoszféra nyomásnál nem lehet többet adni — mondja. Az anyag jön kifelé a tartályból. Csupa kosz minden. A préskeret tisztitatlan, a préskendő gyűrött, nem szűri az anyagot. Nincs mit tenni, le keli állni, míg letisztítjuk a prést. A csille láncai nyikorogva abbahagyják a munkát. Cs. Nagy József feltfiri inge ujjút, leemeli a nehéz présfedelet, megkezdi a tisztogatást. Here elvtárs azért folytatja mondanivalóját : — Már megmondtam százszor Balekics művezetőnek, hogy nézze meg a műszakot, mielőtt Fehéréktől átvesszük, de figyelembe se veszi. Felénk sem jön, A brigád tagjai már beleizzadtak a nagy munkába. Here elvtárs maga is munkához lát. Négy mijnkás végzi a tisztítást. Csattognak a présfedelek. Már az utolsóra akár- ják feltenni a tető, mikor Cs. Nagy József óráját nézi. Kilenc óra —>< mondja. Jla még nem termeltünk semmit. Csattan a présfedél. , — Na végre, munkához láthatunk — mondja Here elvtárs s bosszankodva teszi hozzá: , Ma „szép" eredményre számíthatunk. Lesz tán még 70 százalék is. Hova kerülünk a versenyben?”. Nem nyilvános a verseny A versenyben? — Válaszolja Cs. Nagy elvtárs. — Ahogy megtörtént a versenykihívás ezelőtt másfélhónappal, azóta sem hallunk felőle semmit. A versenyzászlót még mindig itt eszi a por — mutat a polcon levő versenyzászlóra. — Már lassan egy éve lesz, hogy itt áll. — A kapusszoba végén kitett versenytáblán olvastad az eredményeket? — kérdi Here elvtárs.-— Nem olvastam. Mi van rajta? — Toronydesztilláció 114 százalék. Paraffingyártás 72 százalék. Ebben áll a verseny nyilvánossága a nyírbogdányi olajfeldolgozóban. Pedig a vállalatvezető hozott egy olyan határozatot, hogy a verseny eredményét naponként közölni kell a verseny táblákon a művezetőknek. Lukács elvtárs versenyfelelőst meg is bízta az ellenőrzéssel. — Ez jó határozat volt —• állapítja meg Cs. Nagy József. — Csak ott van ám a hiba, hogy a vállalatvezető elvtárs elfelejtette ellenőrizni, hogy, Lukács elvtárs hogyan hajtja végre a reá- ja bízott feladatot. így aztán a határozat csak határozat maradi. De hogy is tudnák a dolgozók, milyen eredményt érteit el, mikor még a terv sincs minden üzemrészben felbontva. Az olaj háziak még most sem tudják, hogy mennyit kell teljesíteni. A vállalatvezető még egyszer se számoltatta be a művezetőket arról, hogy elvégezték- e már a feladatot. A vállalatvezető elvtúrs a nyersanyaghiányban keresi a lemaradás okát. A hiba pedig az ellenőrzésben van. Ezévi tervét 67 százalékra teljesítette az üzem és most már itt az év vége. És vájjon ki felelős a lemaradásért? A sok állásért? A vállalatvezető elvtárs hogyan akar a dolgozó nép elé állani, hogy beszámoljon a lerótt teljesítményről, a paraffinüzem nagy lemaradásáról? Ez a gyár gerince s éppen ebben az üzemrészben van a nagy -lemaradás. < * Amikor eljött a váltás ideje, Hero elvtárs az elért eredményt számolgatta : SÍ százalék. Cs. Nagy József a prést tisztította. Fényes csíkok Verődtek vissza keze nyomán a gépről. Ragyog a tisztaságtól a paraffinlizem. Így adja át Here elvtárs brigádja munkahelyét a Jakab brigádnak. így kellene » másik műszaknak íj. Jajban menne a munka. És ahhoz, hogy fellendüljön az egész üzem munkája, meg kell szilárdítani az ellenőrzést és nyilvánossá tenni a versenyt. A dolgozók eredményei várják, hogy a versenytáblára kerüljenek minden nap, ahogy a vállalatvezető elvtárs intézkedett. S azt is várják a dolgozók, hogy a Szakszervezeti bizalmiak Ismertessék a versenyt, segítsenek az évi terv teljesítésében. —1‘app—i anyagilag is érdekeltté teszi őket a tervteljesítésben. Megbecsült dolgozók — ezt tapasztalják lépten nyomon a mindennapi életben. Tekintélyt szerzett a művezetőknek a minisztertanács határozata, s az elmúlt fél esztendő megmutatja, hogy ki hogy gazdálkodott ezzel a tekintéllyel. Művezetőink többsége valóságos vezetője lett üzemrészének, felelősségteljesen végzi munkáját a terv- teljesítés, a munkafegyelem megszilárdítása, a folyamatos munka biztosítása területén. Miklósi József atficllett,_ÍLogy a Vulkán marós és forgácsoló műhelyében megszilárdította a íminkafegyelivieL kezébe vette a szerszámtakarékosság és a munkamódszerútadás ügyét is. A Vulkánban azóta a marósok két gépen dolgoznak, neiu pocsékolják a fúrókat, s jelentős eredményeket értek el a Kuznye- cov-mozgalomban. Tárnái Gyula az Alkaloidában különösen az Kitizem-jelvény elvesztése óta javította meg művezetői munkáját. Mozgósítja a műszakiakat a gépek jó kihasználására, a gépállások megszüntetésére. A nyíregyházi transzformátorjavító tizemben a sztahanovistákkal való foglalkozásban tűnik ki a művezető. No- vák József, a bUdszentmihályi úti építkezés főművezetője jóval a munkakezdés előtt kimegy már a telepre, ott tartózkodik állandóan a munkások mellett s már munka közben javít az előforduló hibákon. Az ott-tartózkodás azonban egymagáiban nem elegendő. Ezt mutatja Kurbely munkavezető munkája aki a majláthtelepi építkezésen csakugyan állandóan ott van, magyaráz, tárgyal, viszont nem gondolja meg, mit kell lennie a munka jó megszervezése, a in u n k a fegyelet u inegszi 1 á r d í t ás n érdiekében. Gyengéje az is, hogy nem ellenőrzi, hogyan hajtják végre utasításait. Nincs gondja arra sem, hogy a munkások pazarolják az anyagot, hogy rengeteg a törmelék az építkezésnél. Még súlyosabb Balekles Pál nyírbogdányi művezető hibája, aki ficdig nemrég kitüntetést kapóit, mint a szakma legjobb dolgozója. Balekics Pál sem segít a Here-brigádnak terve teljesítésében. Ennek eredménye, hogy a paraffingyár, az üzem gerince messze elmaradt a tervteljesítésben. Művezetőink akkor hálálják meg népi államunk fokozott gondoskodását, ha teljes erejükkel, minden tudásukkal, szervezőképességükkel a tervteljesítés érdekeit Szolgálják. Akkor válnak igazi vezetőkké, ha a rájukbízott üzemrészben folyamatos lesz-mindig a munka, tovább javul a niunkafe- gyelehi, ha mind annyiul? úgy ibá- hTiTaz anyaggal, a géppel, a népi vagyonnál, mint Miklósi József: ha munkájuk nyomán csökken az önköltség, csökken a selejt; lia minden dolgozót oda állítanak, ahol legjobban kifejtheti képességeit; ha teret biztosítanak a ínunkaver- senypek, a Sztahánov-mozgah innak, ha állandó gondjuk a verseny nyilvánossága, fokozása. Állandóan ellenőrizzék a műhely, az üzemrész munkáját, tervteljesíté- sét, mert csak így tudják azonnal kijavítani a hibákat. Ebben a munkájukban méltán számíthatnak a dolgozók támogatására, akiknek szintén érdekük, hogy minél hamarabb, minél inkább túlteljesítsék a tervet. Tartsanak szoros kapcsolatot a dolgozókkal, mert ez a jő vezetés titka, s feltétlenül működjenek együtt a niűhcly- párttitkárokkal, ^nűliely bizottsági titkárokkal. Illetve párt csoportvezetőkkel és szakszervezeli bizalmiakkal, mert — mint ahogy Miklósi elvtárs is bizonyítja — a párt- szervezet, a szakszervezet döntő segítséget ad a terv-teljesítéshez.
