Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-11 / 288. szám

NÉPLAP Í951 december 11, kedd Barta Albert propagandista a terv túlteljesítésére serkenti a politikai iskola hallgatóit Rákosi elvtárs beszéde nyomán Barta Albert elvtárs a mátészal­kai Magasépítési Vállalat propagan­distája. Az ömbölyi építkezés politi­kai iskolájának hallgatóit tanítja, neveli. Nagyrészt átképzős fiatalok az itteni munkások. Most nagysze­rű feladatot kell megoldania Barta elvtársnak: Rákosi elvtárs beszédét vitatják meg a következő előadá­son. Alapos felkészülés szükséges ehhez. Egyrészt újra át kell tanul­mányozni népünk nagy tanítójának útmutatásait, másrészt meg kell vizsgálni a beszéd tükrében az építkezés munkáját. Az első előadáson a tervteljesítésről, a nniniia­fegyeiem megszilárdításáról lesz főképpen sző. Rákosi elvtárs rámutatott: „bár gyáriparunk termelése ezóv első tíz hónapjában a múlt esztendő ha­sonló időszakához képest 29.1 szá­zalékkal emelkedett” — az ereded célkitűzéstől 0.7 százalékkal mégis lemaradtunk. A legfontosabb fel­adat most: túlteljesíteni a tervet! Ezzel alapozzuk meg IDŐ- tervtel­jesítését. Barta elvtárs előadásá­ban megvilágítja az üzem és mun­kahely helyzetét. A mátészalkai Ma­gasépítési Vállalat, évi tervteljesí- lése jelenleg OS százalékos. Minden lehetőség megvan tehát ahhoz, hogy a tervet sikeresen túlteljesítsék az üzem munkásai. IV' csak akkor, ha minden muű ka telep harcol a győze­lemért! Az ömbölyi építkezésnél már egy­szer határidőeltolást kellett kérni. Az új munkaidőt minden kö­rülmények közölt be kell tar- tani. Sőt, előbb kell befejezni az építke­zést. Barta elvtárs emlékezteti a politikai iskola hallgatóit arra, hogy a munkahely dolgozói felajánlá­sokat tettek Sztálin elvtdrs születésnapjára. Megígérték, hogy december 21-én készen adják át az épületet. Követ­ni akarják Szabó József sztahano­vista tetőfedő, Varga Gábor ács példáját, akik már régen 1052 má­sodik felénél járnak. Követni akar­ják Pioker Ignác elvtárs, az ország legjobb gyalusának példáját, aki november 30-án egész ötéves tervét befejezte! Vannak lelkes munkások az ömbölyi építkezésnél is. Kiss Fe­renc, Német Miklós, Kiss László. Átképzésük, tanulók — mégis meg­állják a helyüket. Jól megjegyeztek Rákosi elvtárs beszédéből azt a részt, hogy „Ipari Icnnelcsttnk je­lenlegi állása mellett egy százalék tervtel jesiimény több, mint 600 millió forint értékű termelvén yt je­lent”. Szemléltető példákou magya­rázza majd meg Barta elvtárs, hogy mit jelent a (100 millió forint. 40.000 kislakást lehetne felépíteni ebből az összegből! Ennyit jelent egy százalék! Ezt jelenti az, hogy az ömbölyi építkezés munkásai Is teljes szívvel küzdenek a terv si­keréért. Nagyszerű célért küzdünk Nagyszerű Célért küzdünk. Ahogy az előadás vázlatát készíti Barta elvtárs, maga is tűzbe jön. Arra gondol, hogy mennyi sok-sok lakást, gépállomást, iskolát, kultürotthont, szülőotthont építettek már. Arra gondol, hogy Tiszalöknél gátat emelnek a folyónak s vizét az em­ber szolgálatába állítják. Arra gon­dol, hogy Dunapentelén a Vasmű első részlege már gyártja az acilt. Acél és vas országa leszünk. Ezért érdemes harcolni 1 ,.Mit kell tennünk, hogy eleget legyünk annak a nagy feladatnak, amelyet Rákosi elvtárs elénk tű­zött?” — kérdezi majd Barta elv­társ, s rögtön válaszol Is népünk RBgy tanítójának szavaival: „A munkafegyelem lazasága jelenleg egyik legnagyobb fékünk, ifinél hamarabb teremtünk e téren ren-i det, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk'’. Akkor, amikor Rákosi elvtárs a munkafegyelemmel kapcsolatban a kapitalista időkről, a hajcsárok ha­dáról, a felügyelőkről, botosispánok­ról, csendőrökről, a munkanélküli­ségről beszélt, Barta elvtárs előtt megelevenedett saját élete. S erről is beszél majd a politikai iskolán. Arról, hogy közel húsz esztendeje építőmunkás már, de ha a felsza­badulás előtt munkában töltött időt összeszámolja, öt év sem jön ki. Az egyik évben másfélnőri/pot, a másikban kft hónapot dolgozott, de veit olyan esztendő, hogy kézéivé sem vehette a szerszámot. 10r,2-ben „báró” Terényl nagydobos! uradal­mába állott be cselédnek. 36-ban a kulákokmU napszámoskodott. Egyetlen esztendő volt. amikor egész r yárcn dolgozhatott, de ek­kor is egek annyit kérésért az egész idény alatt, hogy magának és felségének ruhát tudott venni. Több pénze nem maradt. Éhség, nyomor, munkanélküliség — ez hajtotta őt is a hajnaltól ké­ső estig tartó robotba. Lakása az Istálló volt. Vagy a földre terített cemvnteszsák. 1938-ban Is gyaláza­tosán becsapták az urak. Toborzást Ili retettek egy munkára, pénzt szed­tek fel az építőmunkásoktól. Barta elvtárs kölcsönt vett fel, hogy biz­tosítsa számára a munkát. Munka azonban nem lett. A pénzzel pedig megszökött a szélhámos vállalkozó. Most? Eehérlepedös ágyakban alusznak a munkások az építkezé­sek szálláshelyein, üzemi konyha van. Jó fizetés, juttatások ruhát, bakancsot adnak s ami a legfőbb: munka van, tele van a két kezünk munkával télen-nyáron! A fiatalok tanulhatnak, kiváló szakmunkások lehetnek, vagy éppen mérnökök. S ilye.i körülmények között Is vannak olyanok, akik nem tartják be a munkafegyelinet Mancs Anna, Szűcs Erzsébet egy­szerűen otthonmaradtak néhány na­pig. Szégyenteljes dolog ez! S azt mondja majd Barta elv­társ: olyan szellemet kell teremte­ni az építkezésnél, amely nagy szé­gyennek tartja a lógást, a hiány­zást, a kimaradást. Erre tanít ben­nünket Rákosi elvtárs s ennek a szellemnek a megteremtése elsősor­ban a kommunisták feladata. Ébereknek kell lenni. Az ellenség kihasználja egyes munkások öntu- datianságát. Emlékezteti a hallga­tókat Molnár Sándorra, az ameri­kai imperialistákat dicsőítő jam- peexe, aki a munkaidő alatt állan­dóan „beteg” volt, hol sántított, hol a derekát fájlalta. Megérdemel­ten távolították el a munkahelyről. S ott volt Simon István, a volt nyilas és szabadcsapatos, aki szak- oktatási felelősnek furakodott be. Állandóan lazította a munkásokat! Az ilyen gazembereket le kell lep­lezni. Ezek akadályozzák a terv tel­jesítését, ezek próbálják megaka­dályozni, hogy még sok hazat, gyá­rat, iskolát és kultürotthont épít­sünk fel. S ezzel véget ér az első előadás. Barta elvtárs úgy gondolja, hogy a helyi adatokon felépülő előadást élénk vita követi majd. Művezetők feladata! az évi terv teljesítésében Élenjáró üzemeink: a Vulkán, az Alkaloida és példájukon egy egész sor kisebb üzem teljesítette már megyénkben évi tervét, azon­ban a dohánygyárban, a Nyírségi Olajfeldolgozóban és különösen a Nyírbogdányi Ásványolajipari Vál­lalatnál még mindig komoly a le­maradás. Az utóbbi üzem ezévi tervének még háromnegyed részét sem teljesítette. Bedig már mind­össze 10 munkanap van hátra eb­ben az évben, szűk három hét arra, hogy az elmaradozők is neki- gyiirkőzzenek, hogy tartozás nél­kül lépjenek át a harmadik terv­évbe, a döntő esztendőbe, az élen­járó üzemek pedig küzdjenek a magas tervtúlteljesítésért. Érdemes ilyen terv teljesíté­séért, túlteljesítéséért megfeszíteni minden erőt, hozzákezdeni a lelkes hajrához, hogy az év végén minél nagyobb győzelemről számolhas­sunk be. Tervünk végrehajtása nagyban függ attól, hogy" kik azok, akik teljesítik ezeket a terveket. Mun- kd«osztályunk legjobbjai követendő példát mutatnak. Róka Mária, a büdszentmíhalyi Alkaloida sztahá- novistájn 109 százalékkal halad az üzemi verseny élén, a Kossut li- brigád teljesítménye 100 százalék. Egyre csökken a száz százalékon alul teljesítők száma a Vulkánban és se szeri, se száma azoknak a lelkes felajánlásoknak, amelyeket a dolgozók tettek Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére, az évi terv befejezésére, túlteljesíté­sére. Ezeknek a felajánlásoknak tel­jesítését kell elősegíteniük minden műhelyben, minden üzemrészben a művezetőknek, A művezetők ma népi demokráciánk megbecsült dol­gozói. akiknek jogaival, feladatai­val féléve külön határozatban fog­lalkozott a minisztertanács. Meg­becsült dolgozók — ezt tükrözi az a határozat is, amely nemrég lá­tott napvilágot, s jelentősen fel­emeli a művezetők fizetését és Az országgyűlés új ülésszaka A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1949. évi XX. törvény 12, paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1951 évi december hó 14. napjának délelőtt 11 órájára új ülésszakra összehívta. Ellenőrzéssel, a verseny fokozásával küzdjenek a nyírbogdányi üzem dolgozói a terv teljesítésért A Nyírbogdányi Ásványolajipar! Vállalat gyárkéméuye egykedvűen ontja fekete füstjét. Bent a gyár­udvaron a gépek egyenletes zúgása hallik. Egy-egy rnuhkás át- átszalad egyik üzemrészből a másikba. A paraffinfeldolgozóban Cs. Nagy József préses az atmoszféra nyo­mást figyeli. —■ öt... nem megy feljebb — mondja önmagának. Ez a prés me­gint tisztitatlan. — Elmegy, vizsgá­latot tart az üzemrészben. Kis Idő múlva paprikumérgesen tér vissza Here József brigádvezetőhöz. — öt atmoszféra nyomásnál nem lehet többet adni — mondja. Az anyag jön kifelé a tartályból. Csu­pa kosz minden. A préskeret tiszti­tatlan, a préskendő gyűrött, nem szűri az anyagot. Nincs mit tenni, le keli állni, míg letisztítjuk a prést. A csille láncai nyikorogva abba­hagyják a munkát. Cs. Nagy Jó­zsef feltfiri inge ujjút, leemeli a nehéz présfedelet, megkezdi a tisz­togatást. Here elvtárs azért folytatja mon­danivalóját : — Már megmondtam százszor Balekics művezetőnek, hogy nézze meg a műszakot, mielőtt Fehéréktől átvesszük, de figyelembe se veszi. Felénk sem jön, A brigád tagjai már beleizzadtak a nagy munkába. Here elvtárs maga is munkához lát. Négy mijnkás végzi a tisztítást. Csattognak a présfedelek. Már az utolsóra akár- ják feltenni a tető, mikor Cs. Nagy József óráját nézi. Kilenc óra —>< mondja. Jla még nem termeltünk semmit. Csattan a présfedél. , — Na végre, munkához látha­tunk — mondja Here elvtárs s bosszankodva teszi hozzá: , Ma „szép" eredményre számíthatunk. Lesz tán még 70 százalék is. Hova kerülünk a versenyben?”. Nem nyilvános a verseny A versenyben? — Válaszolja Cs. Nagy elvtárs. — Ahogy megtörtént a versenykihívás ezelőtt másfélhó­nappal, azóta sem hallunk felőle semmit. A versenyzászlót még min­dig itt eszi a por — mutat a pol­con levő versenyzászlóra. — Már lassan egy éve lesz, hogy itt áll. — A kapusszoba végén kitett ver­senytáblán olvastad az eredménye­ket? — kérdi Here elvtárs.-— Nem olvastam. Mi van rajta? — Toronydesztilláció 114 száza­lék. Paraffingyártás 72 százalék. Ebben áll a verseny nyilvánossá­ga a nyírbogdányi olajfeldolgozó­ban. Pedig a vállalatvezető hozott egy olyan határozatot, hogy a verseny eredményét naponként közölni kell a verseny táblákon a művezetőknek. Lukács elvtárs versenyfelelőst meg is bízta az ellenőrzéssel. — Ez jó határozat volt —• álla­pítja meg Cs. Nagy József. — Csak ott van ám a hiba, hogy a vállalatvezető elvtárs elfelejtette ellenőrizni, hogy, Lukács elvtárs hogyan hajtja végre a reá- ja bízott feladatot. így aztán a ha­tározat csak határozat maradi. De hogy is tudnák a dolgozók, milyen eredményt érteit el, mikor még a terv sincs minden üzemrész­ben felbontva. Az olaj háziak még most sem tudják, hogy mennyit kell teljesíteni. A vállalatvezető még egyszer se számoltatta be a művezetőket arról, hogy elvégezték- e már a feladatot. A vállalatvezető elvtúrs a nyers­anyaghiányban keresi a lemaradás okát. A hiba pedig az ellenőrzésben van. Ezévi tervét 67 százalékra telje­sítette az üzem és most már itt az év vége. És vájjon ki felelős a lemaradásért? A sok állásért? A vállalatvezető elvtárs hogyan akar a dolgozó nép elé állani, hogy be­számoljon a lerótt teljesítményről, a paraffinüzem nagy lemaradásá­ról? Ez a gyár gerince s éppen eb­ben az üzemrészben van a nagy -lemaradás. < * Amikor eljött a váltás ideje, He­ro elvtárs az elért eredményt szá­molgatta : SÍ százalék. Cs. Nagy József a prést tisztítot­ta. Fényes csíkok Verődtek vissza keze nyomán a gépről. Ragyog a tisztaságtól a paraffinlizem. Így ad­ja át Here elvtárs brigádja mun­kahelyét a Jakab brigádnak. így kellene » másik műszaknak íj. Jaj­ban menne a munka. És ahhoz, hogy fellendüljön az egész üzem munkája, meg kell szi­lárdítani az ellenőrzést és nyilvá­nossá tenni a versenyt. A dolgozók eredményei várják, hogy a verseny­táblára kerüljenek minden nap, ahogy a vállalatvezető elvtárs in­tézkedett. S azt is várják a dolgo­zók, hogy a Szakszervezeti bizal­miak Ismertessék a versenyt, segít­senek az évi terv teljesítésében. —1‘app—i anyagilag is érdekeltté teszi őket a tervteljesítésben. Megbecsült dolgozók — ezt tapasztalják lép­ten nyomon a mindennapi életben. Tekintélyt szerzett a művezetők­nek a minisztertanács határozata, s az elmúlt fél esztendő megmu­tatja, hogy ki hogy gazdálkodott ezzel a tekintéllyel. Művezetőink többsége valóságos vezetője lett üzemrészének, felelős­ségteljesen végzi munkáját a terv- teljesítés, a munkafegyelem meg­szilárdítása, a folyamatos munka biztosítása területén. Miklósi Jó­zsef atficllett,_ÍLogy a Vulkán ma­rós és forgácsoló műhelyében meg­szilárdította a íminkafegyelivieL kezébe vette a szerszámtakarékos­ság és a munkamódszerútadás ügyét is. A Vulkánban azóta a marósok két gépen dolgoznak, neiu pocsékolják a fúrókat, s jelentős eredményeket értek el a Kuznye- cov-mozgalomban. Tárnái Gyula az Alkaloidában különösen az Ki­tizem-jelvény elvesztése óta javí­totta meg művezetői munkáját. Mozgósítja a műszakiakat a gé­pek jó kihasználására, a gépállá­sok megszüntetésére. A nyíregy­házi transzformátorjavító tizemben a sztahanovistákkal való foglalko­zásban tűnik ki a művezető. No- vák József, a bUdszentmihályi úti építkezés főművezetője jóval a munkakezdés előtt kimegy már a telepre, ott tartózkodik állandóan a munkások mellett s már munka közben javít az előforduló hibá­kon. Az ott-tartózkodás azonban egymagáiban nem elegendő. Ezt mutatja Kurbely munkavezető munkája aki a majláthtelepi épít­kezésen csakugyan állandóan ott van, magyaráz, tárgyal, viszont nem gondolja meg, mit kell len­nie a munka jó megszervezése, a in u n k a fegyelet u inegszi 1 á r d í t ás n érdiekében. Gyengéje az is, hogy nem ellenőrzi, hogyan hajtják vég­re utasításait. Nincs gondja arra sem, hogy a munkások pazarolják az anyagot, hogy rengeteg a tör­melék az építkezésnél. Még súlyo­sabb Balekles Pál nyírbogdányi művezető hibája, aki ficdig nem­rég kitüntetést kapóit, mint a szakma legjobb dolgozója. Bale­kics Pál sem segít a Here-brigád­nak terve teljesítésében. Ennek eredménye, hogy a paraffingyár, az üzem gerince messze elmaradt a tervteljesítésben. Művezetőink akkor hálálják meg népi államunk fokozott gon­doskodását, ha teljes erejükkel, minden tudásukkal, szervezőképes­ségükkel a tervteljesítés érdekeit Szolgálják. Akkor válnak igazi ve­zetőkké, ha a rájukbízott üzem­részben folyamatos lesz-mindig a munka, tovább javul a niunkafe- gyelehi, ha mind annyiul? úgy ibá- hTiTaz anyaggal, a géppel, a népi vagyonnál, mint Miklósi József: ha munkájuk nyomán csökken az ön­költség, csökken a selejt; lia min­den dolgozót oda állítanak, ahol legjobban kifejtheti képességeit; ha teret biztosítanak a ínunkaver- senypek, a Sztahánov-mozgah in­nak, ha állandó gondjuk a ver­seny nyilvánossága, fokozása. Ál­landóan ellenőrizzék a műhely, az üzemrész munkáját, tervteljesíté- sét, mert csak így tudják azonnal kijavítani a hibákat. Ebben a munkájukban méltán számíthatnak a dolgozók támogatására, akiknek szintén érdekük, hogy minél ha­marabb, minél inkább túlteljesít­sék a tervet. Tartsanak szoros kapcsolatot a dolgozókkal, mert ez a jő vezetés titka, s feltétlenül működjenek együtt a niűhcly- párttitkárokkal, ^nűliely bizottsági titkárokkal. Illetve párt csoportve­zetőkkel és szakszervezeli bizal­miakkal, mert — mint ahogy Mik­lósi elvtárs is bizonyítja — a párt- szervezet, a szakszervezet döntő segítséget ad a terv-teljesítéshez.

Next

/
Thumbnails
Contents