Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-25 / 275. szám

4 NÉPLAP 1951 november 25. vasárnap. c) egyike azoknak a tényezők­nek, amelyek a nemzeték békés együttműködését, a népek békéjét és biztonságát veszélyeztetik. Minden egyes ország független­ségének és szuverénitásának tisz­teletben tartása a világ összes béke- és szabadságszerető népeinek közös ügye. Ezért a Magyar Nép- köztársaság kormánya megvan győződve arról, hogy az összes béke- és szabadságszerető országok elítélik és visszautasítják az Egye­sült Államok kormányának a Ma­gyar Népköztársasággal szemben tanúsított ellenséges, az átlalános béke és biztonság ügyére káros és veszedelmes magatartását, s ugyan­akkor megértik és méltányolják a Magyar Népköztársaság kormányá­nak azt a szilárd eltökéltségét, amellyel országa függetlenségét és szuverénitását az Egyesült Álla­mok kormányának hatalmaskodá­sával és beavatkozási kísérleteivel szemben következetesen megvédel- mezi. Budapest, 1951. november 24. A JAPAN PARASZTOK NEM ISMERIK EL A KÜLÖNBÉKÉT Tokióban parasztkongresszust tartottak. A kongresszus egyik határozata leszögezi hogy a ja­pán parasztok nem ismerik el a különbékeszerződést, valamint a japán-amerikai ..biztonsági egvezménv“-t és mindenoldalú békeszerződést követelnek Tiltakozó táviratok az Északatlanti Szövetség Tanácsához jóság Szövetsége, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége táviratban juttatta el a magyar nép tiltakozását a népek ellen készülő merénylet ellen. A dolgozó magyar nép mély­séges felháborodással fogadta azt a hírt, hogy az Északatlanti Szövetség Tanácsa Rómában úiabb háborús terveket sző a népek békéié ellen. Az Orszá­gos Béketanács, a Dolgozó If­Forró szeretettel fogadta a magyar nép a hazánkba érkezett koreai árvákat Pénteken reggel 200 boreal fia­tal érkezett Magyarországra — árva gyermekek — szüleik áldoza­tul estek a koreai föld békés fal- valt, városait barbár dühhel rom­boló Imperialista agresszorok pusz­tításának. A magyar nép e kedves fiatal vendégeinek fogadására eljöttek a határra a közoktatásügyi minisz­térium, az egészségügyi miniszté­rium, DISz és a koreai követség képviselői. A DISz képviselője for­ró szavakkal üdvözölte a koreai fia­talokat, a záhonyi MNDSz asszo­nyok ajándékokkal kedveskedtek nekik. Lelkes éljenzés közben indult to­vább a vonat Budapest felé. — Fiatal koreai vendégeink búcsúzóul az Internacionálét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának harcos himnuszát énekelték, kendőikkel lo­bogtattak a záhonyi magyar fia­talok felé, akik ennek a nemzet­közi szolidaritásnak igazi testvéri szellemében fogadták őket. Budapest ifjúsága kitörő lelke sedóssel fogadta ifjú vendégeit. A pályaudvaron az ünnepélyes fo gad tat ásón megjelentek a külügy­minisztérium, az országos béke­tanács, a DISz képviselői és ott volt Ivvon 0 Dik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság buda­pesti követe. A magyar fiatalok nevében Szabó Károly, a DISz Központi Vezetőségének tagja mon­dott üdvözlő beszéden A fegyverszüneti albizottság megegyezett a napirend második pontjában Az Ui Kína Hírüávnökséé je­lenti : A fegyverszüneti albizottság pénteki ülésén a két fél kül­döttei hivatalosan megegyeztek a napirend 2. pontjában. Ezzel egyidejűleg a két fél vezérkari tisztjei megkezdték a két fél fegyveres erői között jelenleg húzódó érintkezési vo­nal ellenőrzését. Ezt a vonalat az albizottság elé teriesztik, hogy azt hivatalosan katonai demarkációs vonalnak és a de- militarizált ' övezet felező vo­nalának nyilvánítsa. Az albi­zottság azután e,zt a megegye­zéssel együtt a küldöttségek plenáris ülése elé terjeszti rati­fikálás céljából. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése Meghalt A. J. Defremov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának helyettes elnöke rionovícs Jefremov, a SZKfblP A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély fájdalom­mal közük, hogy hosszú súlyos betegség után 1951 november 23-án meghalt Alekszandr Illa­Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának helyettes elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a kiváló államférfi. A TANULÁSRÓL A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága november 23-án közölte, hogy a koreai néphadse­reg alakulatai, a kínai népi ön­kéntes egységekkel szorosan együtt­működve, továbbra is heves ve­il Imi harcokat vívnak az ameri- ai-angol intervenciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen, s nagy veszteségeket okoznak nekik. Csütörtökön a keleti fronton az amerikai 7. és 1. tengerész gyalo­gos hadosztály, valamint Li Szln- rnan-féle hadsereg három hadosz- ályának egységei sok repülőgép és erős tüzérségi tűz támogatásá­val 4 ízben indítottak támadást a néphadsereg egységei ellen. A tá­madókat azonban visszaverték és komoly veszteségeket okoztak ne kik. A nyugati és a középső fronton a néphadsereg egységei továbbra is a korábbi vonalakon harcolnak. November 23-án a néphadsereg légvédelmi egységei, valamint az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészosztagok lelőtték a Szarivpn, Hvancsu és Vonszan körzeteit to­vábbra is barbár módon bombázó és gépfegyverező ellenség öt re­pülőgépét. A félgyarmati országok nyomora az ENSz gazdasági és pénzügyi bizottsága előtt Az ENSZ közgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottsága november 22-én f Jytatta a gazdaságilag elmara­dott országok fejlesztése kérdésé­nek megvitatását. A félgyarmati sorban élő orszá­gok küldötteinek felszólalásai egy­behangzóan megállapították, hogy :ekben az országokban a gyarma- tosltó hatalmak politikájának kö­vetkeztében egyre nagyobb mérete­ket ölt a nép elszegényedése. „Se­gítség” ürügyén ezeket az országo­kat felvevőpiaccá, nyersanyag és olcsó munkaerő forrássá változ­tatják. <>. D. Sztadnik, az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztárasság képvi­selője világosan bizonyította, hogy a gyarmatosító hatalmak gátolják az elmaradott országok gazdasági fejlődését azzal, hogy megakadá­lyozzák a nemzeti iparok kialaku­lását. Sztadnik rámutatott, hogy a trumanl politika, az USA gazda­sági uralmát akarja megvalósí­tani és katonai felvonulási terüle­tet létesít az elmaradt országok­ban. Az ukrán küldött beszéde to­vábbi során kifejtette, hogy a technikai segítség és az elmaradott országok gazdasági fejlesztésére irányuló pénzügyi intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az elmaradt államok mezőgaz­daságának fejlesztését ég nemzeti iparának kifejlődését segítik elő. Befejezésül kijelentette, hogy az ENSZ-nek szembe kell szállni az­zal a törekvéssel, hogy az elma­radt országok megsegítését gazda­sági és politikai behatolásra hasz­nálják fel. Párttagok és pártonkívüliek nagy tömeget láttak hozzá az idei oktatási évben a tanuláshoz. Vár áll előttünk, a marxizmus-leniníz- mus, a győzelem tudományának vára s ezt a várat bevenni köte­lességünk. Senki nem szopta az anyatejjel magába az elméletet. Kitartó, türelmes munka szükséges ahhoz, hogy egyre magasabbra emeljük elméleti tudásunkat. Lel­kesítsen bennünket a nagyszerű cél 1 Annál gyorsabban építhetjük fel a szocializmus boldog hajlékát, annál sikeresebben állhatunk helyt a békefront ránkeső szakaszán, minél több dolgozó sajátítja el a marxi-lenini elméletet s minél több olyan káderünk lesz, akik ezt az elméletet sikeresen alkalmazzák a gyakorlatban. Tanulásunk nem ön­cél, hanem küzdelem a nép ügyé­ért, a szocializmus győzelméért, a tartós béke biztosításáért. Ezért a célért érdemes harcolni-tanulni. Sztálin elvtárs nem tartotta sok­ra az olyan elvtársakat: „akik túl­ságosan kényelmesek ahhoz, hogy az elmélettel vesződjenek, akik fél­nek a merész elméleti következte­tésektől, gondolatoktól és az új kérdések felvetésétől, akik gyávák­nak mutatkoznak a gondolkodás­ban.” Élesen kigilnyolta Lenin elv- társ is azokat a henyélőket, akik szüntelenül a „nehézségekről” pa­naszkodnak. Lenin elvtárs azt mondotta : „Ami nehéz, az nem le hetetlen.” ... „Síi nem hasonlítunk ernyedt emberekre, akik menekül­nek a nehézségek elöl cs a könnyű munkát keresik" — mondotta Sztá­lin elvtárs is a nehézségekkel kap­csolatban. „A nehézségek éppen azért vannak, hogy harrbaszáll- junk velük és lekiizdjük őket.” Vájjon hányán magukra ismerhet­nek a henyélőkben, az örökös pa naszkodókban? Nem egy politikai iskolán, tanulókörön, vagy konfe­rencián fordult elő, hogy a készü- letlenséget különböző „nehézségek­kel” próbálták egyesek mentegetni: „begyűjtés volt...”, „újraválasztás van”, „az anyagot későn kojjtam meg” stb. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy a továbbiakban még so­kasodnak feladataink s abban az esetben, ha, nem tanulunk kitartó­an, állhatatosan, akkor menthetet, lenül súlyos hibákat követünk el akarva vagy akaratlanul! „A bol­sevikok pártja 1917 októberében nem győzhetett volna, ha vezető káderei nem sajátították volna el a marxizmus elméletét.. mondja a Bolsevik Párt története. Tervszerűen kell tanulni — ez mérhetetlenül megkönnyíti az el mólét elsajátítását. Klasszikusaink mindegyike rendszeresen, tervsze­rűen tanult és olvasott. Nagy se­gítséget jelent a szervezett okta­tásban résztvevők számára, hogy az olvasmányok és határidők pon­tosan meg vannak szabva. A fel adat az, hogy a határidőket be­tartsuk s ne zsúfoljuk össze a 1a- nul ni valót az utolsó egy-két hét­re, vagy éppenséggel az utolsó na pokra. Az ilyen tanulás olyan, mint a füst: hamar eltűnik, el­száll. Abban az esetben, ha a ter­vet időnként valami' rendkívüli eset felborítja, akkor az elmulasz­tottakat a legrövidebb időn belül pótolni kell. Lenin és Sztálin elv­társak, Rákosi elvtárs még a szám­űzetésben, a börtönben sem feled­keztek meg a tanulásról, ott Is szigorúan beosztották idejüket, hogy szakadatlanul fejlesszék el­méleti tudásukat. Még az ilyen ne­hézségek és rendkívüli esetek sem akadályozták meg abban őket, hegy- tanul janak. Nem tanulhat az, nem fejleszti marxista tudását, aki nem figyeli és tanulmányozza napról napra mindazt az úját, amely az élet te­rületén létrejön, aki nem figyeli a napi eseményeket. A tanulásnak szoros kapcsolatban kell lennie a gyakorlattal. Rákosi elvtárs mon­dotta 1949-ben: „A mi elvtársaink egyik legnagyobb hibája az, hogy nem tudják az iskolában kapott elméletet a gyakorlatban alkal­mazni.” Az elmélet nem Inkább a múltra vonatkozik, mint a jelenre vagy a jövőre s éppen ezért elen­gedhetetlen a tanulásnál a napi sajtó, a folyóiratok s az élet je­lenségeinek tanulmányozása, s ha így tanulunk, akkor sikeresen tud­juk alkalmazni a tanultakat a gyakorlati munka területén. Feltétlenül beszélni kell még a tanulással kapcsolatban a jegyze­telésről. A jegyzetelés abban segít bennünkt, hogy jobban megértsük s magunkévá tegyük a tanulmá­nyozott mű tartalmát.. A jegyzete­lés legjobb támaszunk a tanulás­ban. „Aki csak olvas, lepkéhez ha­sonlít, az, aki olvas és vázlatot készít, méhecskéhez” — írja az egyik szovjet tudós. Nagyjalnbuak rendkívüli emlékezőtehetségük volt, mégsem bízták rá magukat emlé­kezetükre : pontosan jegyzeteltek, kivonatoltak. Marx ,,A tőke” első kötetének elkészítésére 24 évet irányzott elő. 15 évi kemény mun­ka után tartotta lehetségesnek az első két fejezet kiadását. E két fejezet terjedelme 10—12 nyomta­tott ív volt s ehhez 200 nyomtatott ívnyi feljegyzést készített! Nagyjaink állhatatossága, lelke, sedése, türelmes, rendszeres mun­kája, állandó tanulása álljon előt­tünk példaképként s tanuljunk úgy, ahogy a nép ügye azt meg­követeli tőlünk. MM Megjelent a „Tartós békéért népi demokráciáért“ legújabb száma A „Tartós békéért, népi demo­kráciáért !” új számának vezér­cikke a munkásosztály egységével foglalkozik. Ugyanezzel a tárggyal foglalko­zik Luden Molino, a CGT titká­ra is. A lap közli a Japán Kommu­nista Párt új programruját, ame­lyet ez év augusztusában fogadtak el a Párt ötödik konferenciáján. Mehmet Selm, az Albán Munka­párt Központi Bizottságának tit­kára cikkében beszámol a fasiszta Tito—Itankovics-klikknek az albán nép elleni bűnös cselszöványeiről. . . A lap a világ különböző orszá­gaiból érkezett jelentéseket közöl, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyre nagyobb lendületet vesz a népek békemozgalma. Beszámol a lap arról a hatalmas erejű mozgalomról, amely 12 ha­lálraítélt görög hazafi megmenté­sére irányult. Ludwlk Frejka csehszlovákiai nemzeti jövedelem emelkedéséről írt érdekes cikket. A lap végül közli Jan Marek politikai jegyzeteit és számos más tájékoztató anyagot. v. .v»<^Vv49»vv»VvR♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Istók Gábor tagjelölt lett Istók Gábor fiatal nyírcsaholyi dolgozó paraszt tagjelöltnek jelentkezett. Ő is an­nak a Pártnak a so­rai között akar lenni, amelyet Rákosi elv­társ vezet. A Szovjetunióban ta­lálkozott először a kommunista párttal. Ha azelőtt pártról volt sző, a régi bitangokra gondolt vissza, akik a választás ideje alatt fűt-fát Ígértek a vá­lasztóknak, hogy vok- sukat megkapják. A választás után azon­ban ezek a reakciós bitangok egyáltalán nem törődtek a falu népével, a dolgozó pa­rasztsággal. A Szovjet­unióban pedig azt ta­pasztalta, hogy ott, amikor a Pártról be­szélnek, minden szov­jet ember lelkesedik. Szeretettel emlegetik azt a Pártot, amelyet Sztálin elvtárs vezet. Ekkor kezdett gon­dolkozni : ez a Párt más, mint a többi pár­tok. Közelebbről Magyar- országon ismerkedett meg a komunlsták pártjával és annak munkájával. Amikor hazajött, látta, hogy megváltozott a világ. Eltűnt Komorósi, a népnyúzó főjegyző. Szemáu és I’aszterák kulák gazemberek. Szi­lágyi Imre csendŐrőr- mester nem bitorol­ják már a hatalmat. A DOLGOZÓ PARASZTSÁG földet kapott. Sok új lakóház épült. Egészen megváltozott a község. Istók Gábor napról napra látta, hogy ez a „másféle’’ Párt jobbá teszi a dolgozók életét. — Meg kell monda­ni őszintén, — mondja Istók Gábor —, sokáig idegenkedtem a párt- szervezettől. Miért? Azért, mert a pártszervezet vezetői nem végeztek olyan munkát, mint amilyet kellett volna. Az ak­kori párttitkár, Kicsák Gyula kiskirályosko- dott, szinte rettegtek tőle a dolgozók s úgy­mond, mindenki félt Kicsák Gyulával még találkozni is. Mert aki neki nem tetszett, ké­pes volt még meg is verni. így történt meg az is. hogy a tanyán összeverekedett Ger­gely Miklóssal. Mind­ezek távoltartották Is­tók Gábort attól, hogy belépjen a Pártba. De nemcsak őt, hanem sok dolgozó parasztot ig, akiknek minden vá­gyuk az volt, hogy a Párt tagjelöltjei sorá­ba kerüljenek. Istók Gábor azonban tudta, hogy Kicsák Gyula nem a Párt. Tudta, mert olvasta RÁKOSI ELVTÁRS 1950 februári beszé­dét, amikor elmondot­ta a rajkai tszcs part- titkáráról: „Nem enge­dett beleszólni a veze­tésbe. úgy a párttag­ságot, mint a parton- kívülieket a legkisebb hiányosságért az Ál­lamvédelmi Hatósággal fenyegette. Ordítozott az emberekkel és emel­lett még állandóan ré- szegeskedett.” Istók Gábor amikor ezeket olvasta, a község párt­titkárára, Kicsákra is­mert. Kicsák el is nyerte méltó bünteté­sét. A pártszervezet élére Bállá Sándor elv­társ került. Ekkor a dolgozó parasztság már nagyobb bizalommal fordult a pártszervezet felé s sorozatosan je­lentkeztek tagjelöltnek, így lett tagjelölt Zsal- ku Gyula, Betűk Ist­ván, Szikora Sándor ig, Istók elvtárs ezek- után minden igyekeze­tével arra törekedett, hogy megérdemelje tag- jelölt fel vételét. Példát mutatott a beadásban, jó népnevelő munkát végzett a begyűjtésben és a Békekölcsön-jegy­zésben. AZ UJ VEZETŐSÉG segített Istók elvtárs­nak abban, hogy tag­jelölt legyen. Bállá elvtárs, a pártszervezet titkára, sokat elbeszél­getett vele: „Istók Gábor, neked már köz­tünk a helyed.” így vették fel Istók elvtár­sat a legutóbbi tag­gyűlésen. Lengyel Sán­dor és Gyarmati Pál ajánlották Istók Gá­bort, akik tudják, hogy a pártszervezetnek sok ilyen becsületes dolgo­zó parasztra van szük­sége. Ajánlották őt mind a nyírcsaholyi kommunisták. így lett Istók elvtárs annak a „másféle” Pártnak a tagjélöltje.

Next

/
Thumbnails
Contents