Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-18 / 269. szám
6 néplap 19” 1 novrmKpr 1Q. vasárnap AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS MUNKÁJÁRÓL Nagyjelentőségű nemzetközi ese- szóló titkokat fecsegett ki: ,,Ez év mények színtere most Párizs, itt tartja hatodik ülésszakát az Egyesült Nemzetek Szervezete. Hetectfél évvel ezelőtt, amikor megalakult az ENSz, ezeket mondotta Molotov elvtárs: „A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít a sanfrancíscói értekezletnek. Elérkezett az ideje annak, hogy a háború utáni időszakkal, a jövendővel foglalkozzunk... — A szovjet állam, amely a német fasizmussal vívott véres csatákban megmentette az európai civilizációt, teljes joggal figyelmezteti1 most a kormányokat a békeszerető j nemzetek háború utáni jövőjével kapcsolatos felelősségükre. Erre annál Is Inkább szükség van, mert a jelenlegi háború előtt nem hallgatták meg kellő figyelemmel a Szovjetunió intő szavát.” A háború utáni békerendezés, a béke fenntartása lett volna az ENSz feladata, ettől a hivatásától azonban az imperialista hatalmak „jóvoltából” már régen messze eltávolodott. Elég erre példának felhozni, hogy a Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatait, amelyek a béke megőrzését célozzák, amelyek a leszerelésről, az atombomba eltiltásáról szólnak, az ENSz agresz- szív tagjai hat év alatt sorra- rendre elutasították. Elég példának felhozni az ötödik ülésszak szégyenteljes határozatait, amelyeket szintén az Egyesült Államok szavazógépe, az agresszív „Atlanti Tömb” országai szavaztak meg. A „béke” sző szerepel ezekben a gyalázatos határozatokban is, ezek azonban csak .hangzatos frázisok, s másra nem alkalmasak, mint a nóptömegek félrevezetésére, becsapására. Az ENSz határozata „agresszornak” bélyegezte a Kínai Népköztársaságot, „jogosnak” mondta ki a koreai imperialista intervenciót, az ENSz határozott a Kína elleni blokádról, az ENSz szerve, a Biztonsági Tanács hozott jogsértő határozatot Iránnal kapcsolatban, s ezzel beavatkozott az iráni belügyekbe. „Az ENSz — mint Vislnszkij elvtárs mondotta —- évről-évre, lépésről-lépésre egyre jobban eltávolodik az alapokmány elveitől, azoktól a céloktól és feladatoktól, amelyeket az ENSz számára kitűztek.” „Az ENSz — mondotta Sztálin elvtárs — az agresszív háború eszközévé válik és egyben megszűnik az egyenjogú nemzetek világszervezete lenni. A dolog lényegét tekintve, az ENSz most nem annyira világszervezet, mint az amerikaiak szolgálatára álló szervezet, az amerikai agresz- szorok szükségleteinek megfelelően működő szervezet.” Az ENSz hatodik ülésszaka úgy kezdődött, hogy Acheson amerikai külügyminiszter „békejavaslatokat” terjesztett elő. Hasonlókat az eddigi imperialista javaslatokhoz. Az amerikai imperialisták szemérmetlenül „békejavaslatnak” nevezik Acheson handabandáját, amelynek semmi köze a békéhez, hiába harsogott róla az amerikai külügyminiszter három óra hosszat. Még a hirhedt reakciós Washington Post című lap is ,.a népek kegyetlen megcsalásának” nevezte a beszédet. Acheson a fegyverek összeírásáról, leltározásáról szaval, mintha a népeknek valami hasznuk is származna abból, hogy számba veszik a fegyvereket. Nem nehéz megérteni: a fegyverek ösz- szefrásából még sohasem született béke. És cseppet sem meggyőzőek azok a „békejavaslatok”, amelyeket olyan események kísérnek, mint az achesoni szavakat. Acheson beszédével egy napon Speidel és Heusslnger volt hitlerista (jelenleg adenauerista és trumanista) tábornokok Adenauer megbízásából 360.000 német zsoldost ajánlottak fel az atlanti hedseregnek. Angol zsoldoskatonák ugyanakkor szétrombolták Egyiptomban a Nefissza- mecsetet és értékeit elrabolták. — Ugyanekkor elvetették Panmind- zsonban a koreai és kínai küldöttség észszerű fegyverszüneti javaslatait. De értesíteni kellett volna Bradley tábornokot is, hogy Acheson „békejavaslatra” készül, mert Bradley nem éppen a békéről folyamán olyan légiflottát kell kiépítenünk, amely sokkal hatalmasabb a mostaninál.” Erre nyilván nem azért van szükség, hogy több repülőgépet lehessen „összeírni", hanem azért, mert „a légiflotta adja a legjobb lehetőséget az atombomba felhasználására” — árulja el Bradley. „El kell érnünk — rlkoltozta az amerikai rádió —, hogy Európa hadianyagtermelése 1952-ben a duplája legyen annak a mennyiségnek, mint amennyi a koreai háború előtt volt.” S pár nappal Acheson beszéde után megkötötték az amerikai imperialisták katonai egyezményüket jugoszláv lakájukkal, a világ másik nagy hazudozójával, Utóval. (Titó számtalanszor szavalt arról, hogy „fegyvereket nem fogad el” Nyugattól, s közben az amerikai fegyverekért kiárusítja egész Jugoszláviát, eladja természeti kincseit.) Az Acheson által beterjesztett háromhatalmi „békejavaslatnak” azért nincs tekintélye a népek előtt, mert egy őszinte szó nincs benne. És miért tették egyáltalán ezeket a javaslatokat? A Washington fost válaszol: „Ha a három államot nem aggasztaná mélységesen a világ közvéleménye, akkor nem hozták volna nyilvánosságra javaslatukat.” A világ népeit azonban nem lehet megtéveszteni. A békeszerető népek Visinszkij elvtárs beszédére figyelnek, az igazi békejavaslatok, a Szovjetunió javaslatai mozgósítják őket további békeharcra, elszánt küzdelemre. Érdemes ezekért a célokért küzdeni. A Szovjetunió javasolja a koreai háború haladéktalan megszüntetését, a fegyverszünet megkötését, a külföldi fegyveres erők kivonását Koreából. A szovjet javaslat kimondja : „A közgyűlés az ENSz tagsággal összeegyeztethetetlennek nyilvánítsa az agresszív Atlanti tömbben való részvételt, úgyszintén azt, hogy egyes államok — elsősorban az Amerikai Egyesült Államok — szárazföldi, haditengerészeti és légitámaszpontokat létesítsenek idegen területeken. — A Szovjetunió világértekezletet javasol az atomfegyver eltiltása és a leszerelés kérdéseinek megtárgyalására. Felhívja a nagyhatalmakat az öthatalmi békeegyezmény megkötésére.” Elfogadhatóak ezek a javaslatok mindenki számára, aki őszintén törekszik a béke megőrzésére. Csak a megrögzött háborús uszí- tók, a világpolitika legsötétebb elemei utasíthatják vissza őket. A Szovjetunió újból bebizonyította, hogy őszintén törekszik a béke fenntartására. Az imperialisták — bármennyire igyekeztek — nem tudták megakadályozni, hogy ezek a javaslatok a közgyűlés napirendjére kerüljenek. A népek lelkesen fogadták, lelkesen támogatják a Szovjetunió javaslatait. Az a feladatuk, hogy fokozzák békeliarcukat, hogy meggondolásra késztessék azokat a küldötteket, akik az amerikai imperializmus hűséges szolgájaként áskálódnak a közgyűlésen a béke ellen. Minden népnek tudnia kell: az ENSz akkor végez jó munkát, akkor tér vissza az alapokmány szelleméhez, ha jelen- tőségéhez mérten foglalkozik a szovjet javaslatokkal. A népeket éberségre, fokozott békeharcra figyelmeztetik az ed digi események. A főbizottság ülésén az amerikai imperialisták újból üzembe helyezték a szavazógépet, leleplezve háborús céljaikat A háborús gyújtogatóknak további leleplezése ismét hozzájárulást jelent a világbéke nagy ügyéhez. A DICSŐ SZTÁLINI TUZERSEG NAPJA A szovjet nép november 19-én büszke örömmel és szeretettel te kint a dicső Sztálini tüzérség felé. Ebben az évben a szovjet emberek a békés építő munka ragyogó győzelmei között ünnepük meg a tüzérség napját. Hatalmasak a Szovjetunió gazdasági építő munkájának eddigi eredményei. „A gazdasági építés terén ez év első 10. hónapjában végzett munkánk eredményei azt mutatják, hogy az 1951-es népgazdasági tervet teljesítjük és túlteljesítjük. Az ipari termelés a múlt évihez viszonyítva több mint 15 százalékkal emelkedik és kétszerese lesz a háború előtti 1940. évinek.” állapította meg Berija elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóján mondott beszédében. / A Bolsevik Párt és a szovjet kormány a népgazdaság és a kultúra sikeres, nagyméretű fellendítése mellett nem feledkezik meg a fegyveres erőkről sem. A szovjet hadsereg és haditengerészet felülmúlhatatlan szellemét és harckészségét az egész világ elismeri. „Ez a. hadsereg és haditengerészet a modern fegyverzet minden fajtájával fel van szerelve, hogy döntő csapást mérhessen bárkire, aki a történelem meggyőző tanulságai ellenére ismét támadni merészelné hazánkat” — mondotta Berija elvtárs. A szovjet tüzérek dicső ünnepe egybeesik a sztálingrádi csata évfordulójával. 1942. november 19-én indult meg ugyanis a szovjet csapatok hősies ellentámadása Sztálingrád alatt. Ebben a támadásban a szovjet tüzérség, szorosan együttműködve a gyalogsággal, a lovasággal és páncélosokkal, szét morzsolta, megsemmisítette az ostromló fasiszta seregeket. A tüzérség volt az az erő, amely Le- ningrád és Moszkva kapuinál segített megállítani az ellenség előnyomulását. „A tüzérség volt az az erő, — állapította meg Sztálin elvtárs — amely biztosította a Szovjet Hadsereg számára a német haderő szétzúzását Sztálingrád, Kurszk, Bjelgorod, Harkov, Kiev, Yityebszk, Bobrujszk, Leningrad, Minszk, Jassi és Kisinyev alatt.” Most, amikor az amerikai—angol* imperialisták új háború kirobbantására készülődnek, a szovjet tüzérség a többi fegyvernemekkel együtt éberen őrködik a kommunizmust építő szovjet, nép békés munkája felett. A szovjet tüzérek, akárcsak a többi, fegyvernemek katonái, szakadatlanul tökéletesítik katonai tudásukat, emelik harci és politikai felkészültségük színvonalát: sikeresen küzdenek azért, hogy a szovjet tüzérség továbbra is a legjobb legyen a világon. mihaTl"lomonoszov A Szovjetunió népe november 19-én ünnepli Mihail Lomonoszov. lángeszű orosz tudós és költő születésének 240. évfordulóját. Lomonoszovot, a szegény pomor- jei halász fiát olthatatlan tudásvágya hajtotta 19 éves korában a távoli északról Moszkvába, ahol a Szláv-Görög-Latin Akadémia növendéke lett. Egy év alatt három osztály anyagát tanulta meg. Az egyA „LENI]\“-VIZIEROMU — A BEKE ALKOTASA Októberben múlt egy éve, hogy G-h. Gheorghiu Dej elvtárs,' a Román Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára, a Központi Bizottság teljes ülése elé terjesztette Románia tízéves villamosítási tervét. A tervet a Párt Központi Bizottsága, majd a minisztertanács is elfogadta. Nem sokkal később összeült a Román Tudományos Akadémia teljes ülése és itt ismételten megvitatták azt a tervet, amely új villa- mosenergia állomások építkezéséről, a már meglévők fejlesztéséről és egy 2 millió kilowattos gépcsoport felszereléséről szólt. Ez a szám önmagában is sokatmondó, de még jelentősebbnek tűnik, ha tekintetbe vesszük, hogy az elmúlt rendszer 60 éve alatt nem voltak képesek egy 60.000 kilowattos erőmüvet berendezni. A tízéves villamosítási terv a hangsúlyt a vízierőművek kihasználására helyezi és a hőerőművek mellett 24 vízierőmű építkezését határozza el. • A villamosítási terv legnagyobb építkezése kétségtelenül a Pistrica folyó partján épülő „V. I. Lenin” vízierőmü lesz. A vízierömü teljesítménye 210.000 kilowatt leszi majd, azaz az ország összes meglévő energiamennyiségének egyhar- mada. óriási turbinái évente 430 millió kilowattórát termelnek. Az erőműnél keletkező duzzasztó és vízgyűjtő lehetővé teszi Dél-Mold- va és Baragan északi részén közel 300.000 hektárnyi föld öntözését. Az építkezések folytán hajózhatóvá válik a Siret folyó, nagy területek mentesülnek az árvízveszélytől. Mindezek azt mutatják, hogy az erőmű Moldva egész vidékének ipari és mezőgazdasági fejlődéséhez fog hozzájárulni. A Bistrica vad. örvényes folyó. Másodpercenként 4 méteres sebességgel zuhog alá, magával sodorva mindent, ami útjába kerül. Ez a folyó sohasem volt az ember igazi barátja. Esős időszakban gyakran kiárad, áttöri gátjait, s őrülten rohan mezőkön és emberi településeken át. De most megzabolázzák. , Nem sokkal a terv elfogadása után ezrével jöttek a Békás-szorosba a munkások és technikusok. Nekiláttak a hatalmas természetátalakító terv végrehajtásához. Nekiláttak a folyó szabályozásához, a gátak és vízgyűjtők építéséhez, nekiláttak a hatalmas alagút építéséhez, amelyen keresztülvezetik a Bistrica vizét a Stejar-völgyi „Lenin’’-vízierőmű hatalmas turbináihoz. A Bistrica villamosenergiát fog szolgáltatni a népnek és az emberek barátja lesz. A Bistrica folyón is megkezdték a nagy duzzasztó építkezését. sőt a dolgozók november 7-re már szép eredményeket értek el. Elkészült a duzzasztóhoz vezető felüljáró, amely mind nagyságában, mind építészeti megoldásában valóságos műalkotás. A duzzasztógát építkezéseinek méreteire jellemző, hogy elkészítéséhez 40.000 kocsirakomány cementet és közel 1 millió köbméter betont használtak fel. Ilyen nagy- mennyiségű anyag elegendő lenne egy 1 méter széles, 5 méter magas és 360 kilométer hosszú fal építésére. Ez a duzzasztógát áll majd ellen a folyó nyomásának és a Bistrica vizét egy 35 kilométer hosszú vízgyűjtőbe fogja fel, amelyet 1400—1800 millió köbméter víz befogadására. terveznek. Kilenc hónapra van szükség, hogy a Bistrica megtöltse ezt a hatalmas vízgyűjtőt. Az alagút túlsó oldalánál, a tulajdonképpeni vízierömü építkezésénél is lázas munka folyik. A hegyek közé zárt festői völgy visszhangzik a munka zajától. 1952. tavaszára lerakják a vízierőmű alapjait. A vízierőmü építkezésénél tett látogatás képet nyújt arról az önzetlen segítségről, amely ez alkalommal is megnyilvánult a Szovjetunió részéről. Dolgoznak a hatalmas villamos-kompresszorok, a 80 lóerős .,Kirov"-traktorok, a kőtörőgépek, a földgyaluk, az exkavátorok, melyek mind a Szovjetunió baráti segítségét hirdetik — és amelyek nélkül olyan hatalmas építkezés, mint a „Lenin”-vízierömü, elképzelhetetlen lenne. De megnyilvánul a szovjet segítség az egyes emberek munkájában is. Egyre többen veszik át az építők közül a szovjet sztahá- novisták munkamódszereit. Nehéz elképzelni azt a nagy változást, amely az elmúlt év alatt a Bistrica völgyében végbement. A vasútvonalat meghosszabbították Békásig és ez az egykor kis falu már most mozgalmas városkává fejlődött. Sorban épülnek a munkásházak, egymásután Dyílnak az üzletek és az Ipari vállalatok. Mozik, klubok, olvasótermek és könyvtárak teszik valóságos kultúrköz- ponttá Békást. Békáshoz hasonlóan megváltozik' az egész vidék képe. A környéken valamikor favágók és pásztorok éltek, fűrésztelepek munkásai dolgoztak, akik kezdetleges szerszámokkal igyekeztek harcolni a természettel. Nehéz munkájukból alig bírtak megélni. A parasztok rettegtek a Bistrica áradó vizétől és a kapzsi füldesuraktól. A felszabadult parasztok már nem félnek — a bojárokat elkergették és most már megszűnik a Bistricától való félelem is, megszűnik az elmaradott vidék embertelen élete. Az egykori elmaradt favágók, pásztorok százával és ezrével válnak az építkezéseknél új, öntudatos emberekké, szakmunkásokká, gépkezelőkké. Hát még ha befejeződik a gigászi építkezés! Végleg beköltözik majd a világosság a hegyek között elszórt falvakba, ipari központok épülnek majd itt. megszületik a gépesített mezőgazdaság, a mere- dekes földek öntözött területekké válnak, fellendül a fakitermelés és a szállítás, hiszen erről a részről hajózható út vezet majd egészen a Duna—Fekete-tengeri csatornáig. A Bistrica vizének szabályozásával, a Siret folyó kiszélesítésével és mélyítésével hajózható víziutat építenek. A vízierőmű építése tíz évig tart. De a vízierőmű által termelt energiamennyiség több mint a felét. 210.000 kilowattot az ötéves terv végére már a Románia iparosításáért folyó harc szolgálatába állíthatják. házi iskola azonban nem tudta ki* elégíteni természettudományos és történelmi érdeklődését, ezért 1736- ban beiratkozott a Pétervári Tudományos Akadémiára. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után nekilátott a tudományos munkának. önálló kutatásainak eredményét, jelentős felfedezéseit mindenkor a gyakorlati élet, a nép szolgálatába igyekezett állítani. A tudomány legkülönbözőbb ágaiban ért el világraszóló sikereket. Felfedezte a súly (tömeg) megmaradásának elvét, amelyet Lavoisier francia tudós 21 évvel később, mint sajátját ismertetett. Mint következetes materialista harcolt a „súlytalan, megismerhetetlen” anyagok elmélete ellen. Létrehozta és bebizonyította a világ atomos felépítésének elméletét. Mint fizikus, megalapította a fizika-kémia tudományát, amely kimondja, hogy a kémiát a fizika segítségével kell tanulmányozni, mert a kémiában bebizonyított tények elősegítik a fizika fejlődését. Lomonoszov kutatásai tették lehetővé a hőelmélet kémia terén való alkalmazását, ami elősegítette a kémia, technológia és a fémkohászat fejlődését. Lomonoszovnak nagy szerepe volt az orosz ipar fejlődésében is. Közvetve vagy közvetlenül ö nevelte azokat a tudósokat s mérnököket, akik a XVIII. században fellendítették Oroszország iparát. A kiváló tudós, mint művész is ismert névre tett szert. Megteremtette a tudomány közérthető nyelvét, megreformálta az orosz verselést, az orosz nyelvtant és retorikát. Ő az orosz dráma apja. Számos irodalmi alkotása már életében nagy népszerűségre tett szert Oroszországban és külföldön egyaránt. Lomonoszov, mint lelkes hazafi arra törekedett, hogy a tudomány a nép körében is elterjedjen. Az ő fáradozásainak gyümölcse volt a most is nevét viselő moszkvai egyetem megnyitása (1755-ben). Ö hagyta ránk örökül a tudományos Ismeretek népszerűsítését, ő volt az, aki a nép felszabadításának és a kultúra mélyreható átalakításának ábrándjait előadásaiban is kifejtette. Hitt benne, hogy ,,az orosz föld képes Plátókat és gyorseszű Newtonokat szülni”, ezért segítette hozzá minden eszközzel a népi származású fiatalokat a kultúra elsajátításához. Lomonoszovot a népbe vetett lángoló hite segítette hozzá, hogy a tudomány óriásává váljék, akit a haladó világ és a Szovjetunió népei ma is a legnagyobb szeretettel és tisztelettel öveznek.
