Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-02 / 256. szám

2 NÉPLAP 1951 .ví’/ilrit 2. péntek. PÄRT ÉS PARTÉPITÉS Szilárdítsuk meg a fegyelmet a nyíregyházi propagandista-szemináriumokon 1 A pártpropagandára is teljes mér­tékben vonatkozik az a megállapí­tás, hogy minden ügy sikere a ká káderektől függ. „Semilyen ellenőr­zés, semmiféle program. stb, — mondotta Lenin elvtárs — egyálta­lán nem képes megváltoztatni a foglallcozdsoknak azt az irányzatát, ami az előadói kar összetételétől f üggően alakul ki”. A propagandis­táknak „rendszeresen kell tanulni és tapasztalatokat gyűjteni...” Ha a Párt egy párttagot propagandis­ta munkával bíz meg, ez nagy bi­zalom jele, A párttagok és párton- kfvüli hallgatók tanítása, nevelése van a propagandistára bízva. A propagandistáknak be kell bizonyí­taniuk, hogy kiérdemelték a Párt bizalmát s ezért a pártoktatás leg­fontosabbikára kell törekedniük: a foglalkozások magas eszmei szín­vonalára. Ezért követeli meg Pár­tunk, hogy maguk a propagandis­ták is szakadatlanul emeljék esz­mei, elméleti szfnvolnalukat! Benyicsák elvtárs, az egyik nyír­egyházi építőmunkás propagandista már most, az oktatási év elején fel­ismerte, hogy a jó oktatási munka megkívánja a propagandista szemináriumokon való rendszeres, fegyelmezett részvételt Bengicsdk elvtárs most vesz részt először propaganda munkában: alapfokú politikai iskolát vezet. Amint elmondja, a propagandista szemináriumokon nemcsak az anyaggal ismerkedik meg alaposan, hanem feltárul előtte az anyag lé­nyege is. Szembeszökően előtűnnek azok a fő kérdések, amelyek meg­vitatására a fő hangsúlyt kell he­lyezni. „Ha nem vennék részt a propagandista szemináriumokon — mondja Benyicsák elvtárs — köny- nyen előfordulna, hogy a lényegte­lenebb kérdéseket állítanám az elő­térbe s ezek elhomályosítanák a lényeget a politikai iskola előadá­sain”. Sok hasznos tapasztalatot, módszert szerzett már eddig is Be- nyiesák elvtárs. Az elmúlt foglal­kozáson megvitatták például a kór házi propagandisták módszerét a fegyelem megszilárdításával kapcso­latban. A kórházi alapszervezetnél a politikai Iskola hallgatóit kisebb csoportokba osztották be s 3-—1 hallgatóért 1—1 megválasztott elv- társ a felelős. Könnyebb így a ta­nulás, könnyebb az ellenőrzés. Nagy szükség van erre a módszer­re Benyicsák elvtárs politikai is­koláján is, a dohányfermentáló építkezésénél, mert máris nagy a lemorzsolódás. 25 hallgató közül 5—6 jelenik meg a foglalkozáso­kon. Olyan súlyos fegyelmezetlen­ség is előfordult hogy az egyik hallgató, Siska elvtársnő néhány perccel a politikai iskola előtt még kijelentette, hogy .szívesen eljön ta­nulni. az előadás megkezdésekor azonban már jelentették, hogy ha­zament. Kormány István politikai iskola hallgató könnyebb sérülést szenvedett munka közben. K nem­csak ő nem jött el az' előadásra, hanem a bátyja sem. A propagan­dista szemináriumon tanult mód­szert alkalmazva szilárdítja meg politikai iskoláján a fegyelmet Be­nyicsák elvtárs. Hosszú-hosszú sorokat lehetne még írni arról, hogy mit jelent szá­mára a propagandista szeminárium. Itt gondolta át mélyen, vita közben a szervezeti szabályzatot tanulmá­nyozva, hogy milyen nagy jelentősége van a DISZ-szervezeti ajánlás bevezetésének a fiatalok tagjelöltfelvételénél. Itt döbbent rá arra, hogy milyen nagy hiba a DISZ oktatás elhanyagolása az üzemben. így kellene gondolkoznia minden egyes propagandistának! Ennek el­lenére súlyos » fegyelmszetlenség tapasztalható a nyíregyházi propagandista szeminár i-mokoa Hernádi elvtársnő szemináriumá­ról legutóbb 15 hallgató hiányzott. A Karsai-féle szemináriumról hat hallgató. S mit mondanak a hiány­zók? Kosztin elvtárs: „Tlgy tud­tam, pénteken van a foglalkozás...”, Gulya Gedeon elvtárs: „Budapest­re kellett utaznom áruért...”. Túri elvtárs: „A szemináriumvezető el­felejtett a megjelentek közé felírni, így kerültem a hiányzók névsorá­ba...’’, Demeter elvtárs: ,,Xem tud­tam, hogy járnom kell szeminá­riumra...” Csizmadia elvtárs: Nem érek rá... (!!!!)”. A többi hiányzó kifogása is hasonló vélemé­nyeket tükröz cgy-két beteg kivéte­lével. Felesleges külöu-külön foglal­kozni az egyes propagandisták tart­hatatlan álláspontjaival, elfogadha­tatlan kifogásaival, hanem azt az általános tapasztalatot kell leszűr­ni, hogy a hiányzók nem ismerték fel a propaganda munka jelentősé­gét. Ahelyett, hogy erőfeszítéseket tettek volna a tanulás biztosítására, pártszerütlenül jártak el. Kétszere­sen súlyos a felelősségűt, mert nemcsak saját maguk tanulását ha­nyagolták el, hanem kárt okoztak a gondjaikra bízott politikát isko­lahallgatóknak is, hiszen tanulás, nélkül nem tudják biztosítaui az .oktatás magas eszmei színvonalát. A fegyelmezetlen, hiányzó propa- I gandlsták visszaélnek a Párt bizal- . mával! Felelősség terhelt a pártszerveze­teket, a Városi Pártbizottságot is. Lenin elvtárs ezeket mondja a pro­pagandistákkal való foglalkozásról: „az ilyen embereket specializálni kell, sziwel-lélekkel kell velük fog­lalkozni és léagyon kell rájuk vi­gyázni”. Sem a Városi Pártbizottság, sem az egyes alapszervek nem vi- gyáztak eléggé a propagandisták­ra. Reszortfeladatunk tekintették a prop. szemináriumok ellenőrzéséit. Helyesen hozott legutóbb határoza­tot arra a VB, hogy minden egyes prop. szemináriumért egy-egy VB- tag felelős. A hiányzókat megbeszé­lésre, igazolásra hívják össze min­den alkalommal. A propagandisták állandó nevelése hozzájárul majd ahhoz, hogy megszilárduljon a fe­gyelem a nyíregyházi prop. szemi­náriumokon. (J)á (to ezetoi ti álas ztáji tapasztalaiéit BELSŐ VILLAMOSÍTÁS termelő­csoportjainknál Dolgozó parasztságunk elin­dult a felemelkedés útién, termelőszövetkezetbe tömörül­nek. Termelöcsoportiaink belső villamosítására államunk nagy gondot fordít. Megyénkben ez- időszerint négy termelőcsoport belső villamosítása van előirá­nyozva, amelyre összesen száz- harminc'dlencezerhatszáz forin­tot fordítanak. Ebből a futta­tásból a tvukodi „Előre" tszcs kilencezernégyszáz forintot, a tiszadobi „Táncsics“ huszonöt- ezer, a biidszentmihályi „VíT“ tízezerháromszáz és a b aktaló- rántházi „Úttörő“ tszcs tízezer- háromszáz forint beruházást kap belső villamosításokra. NAGYOBBItJÁK a NYÍREGY­HÁZI ERZSÉBET KÓRHÁZ LABORATÓRIUMÁT A nép állama nagy gondot fordít a dolgozók egészségének védelmére. Ahhoz, hogy az öt­éves tervet határidő előtt tud­juk beiejezni, egészséges dolgo­zókra van szükség. Ennek ér­dekében új kórházak épülnek az országban, a meglévőkét pe­dig nagyobbítják, Nagyobbítják a kórházi laboratóriumokat, lehetőséget adnak az orvosok­nak a kísérletezésekre. Tanul­hatnak, hogy tudásukkal jobban tudják szolgálni a dolgozó né­pet, védjék egészségét. Nyíregyháza csupán az erzsé- betkórházi laboratórium sa- gyofcbítására kétszázkílencven- ötezer forint beruházást ka­pott. Túrístvándi községi pártszerveze­tének vezetősége felkészült a vezer tőségválasztó taggyűlésre. Az újjá­választó taggyűlés előtt vezetőségi ülést tartottunk. amelyen minden egyes vezetőségi tag beszámolt évi munkájáról. A beszámolókat megvi­tattuk s ezek alapján állítottuk össze közösen a taggyűlési titkári beszámolót. A párlvczetöségi ülés egyik legfőbb hibának állapította meg a tömegekkel való kapcsolat, elhanyagolását. Ez megnyilvánult abban is, hogy kevés támogatást adtunk a tömegszervezeteknek. A jó taggyűlés érdekében azt is elhatároztuk a vezetőségi ülésen, hogy egyts párttagokat, akik elha­nyagolták a pártmunkát* maguk a vezetőség tagjai keresték fel a gyű­lés előtt. hogy az újjdvdlaszlds je­lentőségéről beszéljenek, figyelmez­tessék őket a párttagok jogaira és kötelességeire! Ugyanakkor még az újjáválasztó taggyűlés előtt újra. elbeszélgettünk a politikai iskolák hallgatóival is. Egyrészt az újjá- vdlasztdsról, másrészt a tanulás jelentőségéről. A vezetőségválasztásra nemcsak a kommunisták készültek, hanem a pártonkivüliek is. ölcet is érdekli, hogy ki lesz a falu gazdája. A község dolgozói elhatározták, hogy október Sl-ig, az újjávdlasztds nap­jáig eleget tesznek minden téren beadási kötelezettségüknek s az őszi munkákat is befejezik. Vo.n- nak, akik már eleget is tettek vál­lalásuknak. Király Lajos középpa­raszt mindenféle beadási kötelezett­ségének eleget tett. a betakarítást, vetést befejezte — sőt már az őszi mélyszántást is. Számos követője van. Ezzel is bebizonyítják a tAr­ist cd-ndi dolgozó parasztok, hogy szet:etik a Pártot, Pákosi elvtársat. Túri József, párttitkár. Súlyos hiba volt az, hogy a já­rási pártbizottságok az elmúlt heti népnevelő értekezletek megszervezé­sére nem fordítottak kellő gondot. Ennek következtében több alapszer­vezetnél nem tartották meg a nép­nevelők számára az értekezletet. Ez a hanyagság rányomja bélyegét az újjáválasztások előkészítésének po­litikai munkájára. Ajakon például még vannak olyan párttagok is, akik ma sem tudnak az űjjáválasz- tásrol. Nyilvánvaló, hogy a párton- kívülieket még inkább elhanyagolta a pártvezetőség. Általános tapasz­talat az is, hogy ahol gyenge az újjáválasztó taggyűlések előkészítő munkája, ott a begyűjtésben is le­maradások vannak. Hiszen a nép­nevelők ezeken a helyeken egyik kérdésről sem beszélnek s ha be­szélnek, akkor sem lelkesítik a dol­gozó parasztokat jobb eredmények 'elérésére az újjáválasztás méltó megünneplése érdekében, a novem­ber 7-t felajánlások teljesítésére. A baktalórántházi járásban a Já­rást Pártbizottság újjávdlasztót munkájában hibák vannak. A be­gyűjtésben* is rossz a, helyzet. A kukoricabegyiijtésben a negyedik helyről a 6. helyre csúsztak a me­gye járásai között. Xapraforgóbe- gyüjtésben az utolsó helyen álla­nak. Burgonyabegyüjtésl vállalásuk teljesítése érdekében napi 40 va­gon burgonyának kellene begyülnie. Most napi 15—20 vagon gyűl be. A Titó-banda tönkreteszi a mezőgazdaságot, nyomorba taszítja a dolgozó parasztokat „Mi itt közvetlenül deli ha­tárainkon láthatjuk, hogv a dolgozó nép életszínvonalának milyen gyors süllyedésével, a népszabadság milyen gúzsba­kötésével jár az, ha egv orszá­got az amerikai imperialisták szolgálatába állítanak" — mon­dotta esztendővel ezelőtt Rákosi elvtárs, amikor a Köz' ponti Vezetőség ülésén a jugo­szláviai helyzetet ismertette. Egy esztendő telt el azóta, a jugoszláv helyzet azonban csak annyiban változott, hogy Tito fasiszta bandája ha lehet, még mélyebbre süllyedt a hazaáru­lásban, a dolgozó nép kiuzsorá- zásában; a jugoszláv dolgozók­nak városon és falun egyaránt tovább zuhant a.z életszínvona­la. Az ötéves terv nagv hűhó­val beharangozott és megkez­dett építkezései leálltak, s he­lyettük fegyvergyárakat, hadi­üzemeket helyeztek üzembe. Titóéknak legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogv a mező­gazdaságot kiemeljék elmara­dottságából, a dolgozó paraszt­ságot nyomorúságos életéből. Traktor helyett, tankok készül­nek a békeszerető népek ellen. A termelőszövetkezetekben a kulákoknak van csak szavuk, s — mint régen — most is embertelenül kizsákmányolják a falu szegényeit. A falu dolgozóit a legnagyobb dolog időben „ön­kéntes" kényszermunkára * vi­szik, vagy bevonultatok a had­seregbe, vagy más módon teszik lehetetlenné, hotfv ió gazda mód'ára törődjön földiével. Nem csoda ha elmegy a kedvük a gondos gazdálkodástól hiszen őket, a szegényeket suiria leg­inkább Tito kegyetlen adópoli­tikája, a rekvirálások sora amelyek után vetőjnaáia sem marad a dolgozó parasztnak. Tito Jugoszláviáiénak mező­gazdasága csődbe került, ide juttatta az imperia’ista politi­ka. a dühödt fegyverkezési hajsza, ide juttatták az ameri­kai imperialisták, akik Jugo­szláviát az USA függvényévé, félgyarmativá változtatták. Azt Tito hazugságkohói, fa­siszta újságai sem tudják elta­gadni, hogy milyen nagv a ha­nyatlás mezőgazdasági téren. A dalmáciai szőlővidékek har­madrészben kipusztultak, a szőlőtermés fele az ezelőttinek. 1947 óta ötödrészére csökkent a dohánytermelés. Még jobban érzi az amerikai „támogatás“ „áldásait" az állattenyésztés. A Vajdaságban (nem messze a mi virágzó falvainktól) nyolcadára csökkent az állatállomány, Montenegróban egy év alatt 70,000-rel csökkent a juhállo­mány. Függetlenül az egyre gyengülő termésered­ményektől, a Tito-banda foly­tatja a falvak dolgozóinak ki­szipolyozását. Idén már oda ve­temedtek, hogy ezrével zárták koncentrációs táborokba vagy rendelték kényszermunkára azokat a szegénvparas.ztokat, akik nem voltak képesek be­szolgáltatni a kivetett gabona­mennyiséget. Ugyanakkor elvet­ték földjeiket is, s a falu ki- zsákmányolói, a kulákok ezzel is tovább gazdagodtak S ha valaki mindezt cl akarja ke­rülni, kénytelen megvonni szá­lától az utolsó falatot, kényte­len pénzért gabonát vásárolni, aminek szintén megkérik az árát a kulákok: 10.000 dinárért adnak cgv mázsát. Egyre több dolgozó paraszt válik nincste­lenné: évente a kis- és közép­parasztok gazdaságainak tíz I százalékát elnyelik a kulákgaz- daságok. A jugoszláviai kulá- ' kok, Tito fasiszta rendszerének hű támogatói máris a földek felét tartiák kezükben. A TWó-klikk nem törődik azzal, hogv a fa­lusi szegénység már a sót. cuk­rot, petróleumot sem tudja meg­vásárolni. Nem törődik a falun tomboló éhínséggel. Ha valaki nem fizet adót. elárverezik in­góságait. 75.000 tonna hús. több mint 200 ezer tonna burgonya j50.000 tonna bab, 140 millió li- j tér tej beszolgáltatását vetet- I ték ki ebben az évben a dol­gozó parasztokra A végletekig kizsákmányolt, kiszipolyozott jugoszláv dolgozó parasztság türelme azonban már fogytán van, A Vajdaság­ból és Boszniából tavaly is ér­keztek hírek, hogv a dolgozó parasztok kikergették a rekvi- ráló biztosokat a falvakból. Az idén még fokozottabb mérete­ket ölt a falu dolgozóinak harca elnyomóik ellen. A jugo­szláv dolgozó parasztság meg­tagadja a terménvbeszolgálta- tást, dacolva a fegyveres külö­nítményekkel. amelyek az egész országban az erőszak, a terror eszközével „támogatják" a terraénvbeszolgáltatást A ju­goszláv dolgozó parasztok meg­elégelték. hegy az amerikai . imperialisták kilopják az or­szágból a drága kenyérnek- valót, s helyébe fegyvereket i küldjenek a szabad országok: a Szovjetunió és a népi demo­kráciák ellen. Az elnyomott jugoszláv nép ezzel is hozzá­járul a becsületes emberek ha­talmas mozgalmához, amely vi­lágméretekben folyik az úi há- . borút szervező amerikai impe- * riaiisták és csatlósaik ellen. A nyírmadai falusi alapszer­vezeti taggyűlésen jő volt a tit­kári beszámoló éppen azért! mert a helyi adatokon épült fel. Különösen jól foglalkozott a párttitkár elvtárs a begyűjtés kérdésével. Névszerint megdi­csérte azokat a kommunista kát, akik példát mutattak az állami fegyelem betartásában s akik hazafias magatartással túl­teljesítették beadási kötelezett­ségüket. Ugyanakkor személv- szerinti kemény bírálatot mon­dott azok leié, akik szégyen­szemre lemaradtak még a pár- tonkívüliek mögött is, # A kisvárdai VuUcán vasöntöde újraválasztó taggyűlésén a felszó­laló párttagok és tagjelöltek éle­sen bírálták a Járási Pártbizott­ságot. Felvetették azt, hogy as el­múlt oktatási évben tapasztalt \nagy lemorzsolódásért a JB is fe­lelős, mert az üzem kommunistáit az oktatás ideje alatt küldte ki falujárásra s így azok nagy része nem tudott résztvenni a, politikai iskolákon. Bírálták a JB t azért is, mert az üzemben tartandó ér­tekezletek időpontját az utolsó pil­lanatban közlik s igy a gyűlések színvonala alacsony az előkészítés hiánya következtében. A párttagok bírálták a párt vezetőséget is. Mik­lós élvtársnak, a pártvezetőség egyik tagjának javasolták, hogy nagyobb türelemmel kell foglal­kozni a pártonkivüll dolgozókkal, mert azok fejletlenebbek. Megbírál­ták a pártvezetőségei azért is, mert elhanyagolta az üzemen be­lüli agitációt. Ez veszélyes, —mon­dották a felszólalók, — mert szin­te naponta jönnek be újabb és újabb munkások faluról. S a mun­kafegyelmet, a vállalások teljesí­tését csak akkor lehet biztosítani, ha ezeket az új munkásokat nap mint nap nevelik, tanítják.

Next

/
Thumbnails
Contents