Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-30 / 279. szám
1951 november dl“, pcnlck NÉPLAP ;* *íf,T mesterkedtek a nép és a béke ellenségei naponta 13 forintot raboltak el a kulákok Fényeslitkén Demeter Jánoséktól A fényeslitkeí Molnár Sándorét új házán piros cserepek mosolyog nak. Az ablakokban virágok vannak s ahogy az alkonyaidat leballagó nap szikrái táncot járnak az ablaküvegen, úgy tűnik, mintha a zöld leveleket gyémántporral szórták volna be. A ház körül ott sürgölődik család apraja-nagyja. építenek. Most kövezik a tornác szegélyét Szép fehér termésköveket raknak körös-körül. Az öreg Molnár, ez a sovány, szikár ember, aki talán soha nem nevetett azelőtt életében, mosolyogva siet a vendégek elé. — Kerüljenek beljebb no, nézzenek körül nálunk! Nagy dolog ám áj házat építeni. A szegények régen csak banki pén zen tehették, ha tehették s nagy árat fizettek érte. Most másképp van. Molnár Sándor úgy tesz mintha a dologban semmi különös nem lenne. — Dolgoztunk a tszcs-ben. Csak pénzben 13,000 forintot kaptunk.... Úgy tesz. mintha ez valóban nem lenne nagy dolog, de félszemét mégis a vendégeken tartja, s úgy lesi: na mit szóltok hozzá? Tény, ami tény. A ház szép és csinos. Mint ahogy csinos jövedel met szerzett a család is a csoportban. Ott van például a család egyik tagja, a 17 éves Zoli. Egymaga négy és félezer forintot vitt baza. A vendégek körültekintenek és látják, hogy az új ház mellett ott ■éktelenkedik egy roggyantlábú, szalmatetős kunyhócska. Úgy áll a tető rajta, mint a részeg legény félrecsapott kalapja. A vályogfal meg, mintha minden percben hanyatt akarna vágódni. , — Hát ez? Molnár Sándor bosszúsan legyint a kezével. Pont ezzel tudnak most törődni a vendégek... Dörmögve odaveti. — Ez csak volt! Jövőre még hírmondója sem marad.,. UJ OTTHONOKAT építenek maguknak a fény esi it kei termelőszövetkezeti csoport dolgozói, mint a megye, az ország sok más helyén. Balog Sándor is tíz és félezer forintot vitt haza. Fazekas István, aki másodmagárai dolgozott 11 és félezer forintot Palágyi Sándor, aki egyedül gyűjtötte* a munkaegységeket, több, mint hatezer forintot tett zsebre az évvégi elszámolásnál. Szabó Menyhért ismét csak egyedül dolgozott s közel hét ezer forintot kapott. — Ez igen! — mondják a falubeliek a csoportról beszélgetve — De ott vaunak ám Demeter Jánoséit. Azok alig kaptak többet 1000 forintnál... A falubeliek igazat mondanak. Színtiszta igazság, hogy Demeter Jánoséit alig részeltek többet, mint ezer forintot. Azért, mert a többi pénzt ellopták töltik. Hibásak Demeterek is. Nem vigyáztak eléggé és nem voltak éberek s hagyták, hogy a tolvajok kiürítsék pénztárcájukat. Kik voltak a tolvajok? A kuláltok! Úgy történt a dolog, hogy Hegedűs, aki még mindig szabotálja a beadást kötelezettségeit, összebeszélt a többi gazemberrel, Németivel, Dippni Ferencnével, akinek a fia csendőr volt s azt forralták ki, hogy elcsalogatják a csoporttagokat, a csoporttagok feleségeit a szövetkezetből. — Naponta 15 forintot kereshettek nálunk! — mondták a kulákok. — Gyertek hozzánk, hagyjátok ott a csoportot. Volt is egy-két ember, aki hallgatott a kulákszóra. Közéjük tartozott Demeterné is, A kakikhoz járt dolgozni. Napi lő forintért. A csoportban pedig az idén 28 forintot fizettek egy munkaegységre! Világos dolog tellát, hogy Hegedűs kulúk Deineternétől minden nap ellopott 13 forintot. Ha csak egy munkaegységet számítunk egy napra. Nem kis összeg. Kitűnt a végelszámolásnál. Demeterek kaptak ezeregynéhány forintot összesen, Fazekasok pedig, akik ketten dolgoztak a csoportban, pontosan 11.483 forintot. Nem beszélve a fejadagról, a természetbeni járandóságról, burgonyáról, tengeriről, almáról, pálinkáról... OKULHATTAK VOLNA Demeterek Czető Gizi multévi esetén. Czető Gizi árvalány. Sem apja, sem anyja: egyedüli jőltevője a csoport! Erre a lányra vetette ki hálóját a Németi kulákcsalád. Ismerik a faluban jól ezeket a gazembereket. László horthysta főhadnagy volt a múltban. „Csak” tartalékos, de elég ahhoz. hogy kegyetlenül bánjék az emberekkel. Valósággal nyúzták a szegényember bőrét. Ha almaszedés volt, odaálltak az emberek közé s ha valaki egyetlen almát megevett, annak fel is út, le is út. Mehetett új munka után. 80 fillért fizettek egy teljes hajnaltól késő estig tartó napért a napszámosaiknak. Ezek az emberek akarták ^magyarázni Czető Gizinek, hogy ők „szeretik a szegény embert ós jót akarnak neki”. Gizinek is Ígértek napi 15 forintot, csak menjen hozzájuk dolgozni. Gizi pedig ment. A rmiUővben egy munkaegységre 24 forint 50 fillér esett a csoportnál. Gizit is alaposan meglopták a kulákok ... ÍGY MESTERKEDNEK a fényeslitkeí kulákok. Nem ők ülnek most a községházán, azért próbálják most csalafinta, ravasz módon meglopni, becsapni a dolgoÄ FENYESLITKEI ünnepi terménybcáyüítésí nap alkalmával számos népnevelő jó munkát végzett s nagyrészt ennek köszönhető, hogy egyetlen nap alatt mintegy hét vagon burgonya gyűlt be. Ám ha az agitátorok mindegyike méltó lett volna hivatásához, becsületesen látta volna el pártmegbízatását, akkor még szebb eredményekkel büszkélkedhettek volna a litkei dolgozó parasztok. Népnevelőnek lenni nagy megtiszteltetés. A Párt politikájának magyarázói, szószólói csak olyanok lehetnek, akik minden téren példát mutatnak a dolgozóknak. Nem ilyen „népnevelő“ Tóth János, a kisvárdaí járási tanács egyik alkalmazottja, akit a begyűjtési munka elősegítésére küldtek ki Fé- nyeslitkére. Felháborító módon megsértette Tóth János a népnevelők becsületét, megsértette a meglátogatott dolgozó parasztokat. Ittasan járt házról-házra. Balogh Béla kö- zépparaszt házába is így tért be, másik ittas társával. Balogh Béla derék pártonkívüli dolgozó paraszt, aki a begyűjtés, adófizetés terén nem egyszer bizonyította be, hogy ragaszkodik a Párthoz s minden erejével támogatja a nép államát. Balogh Béla jogosan kérte az igazolványt a két minősíthetetlenül viselkedő egyéntől. Tóth János erre kiabálni kezdett és „becsu- kással“ ienyegette meg Balogh Bélát. Az ilyen egyenek nem méltók arra, hogy népnevelők sorába tartozzanak. Az eiiajta öntelt kiskirályokat, akik hozzá még részegeskednek. akik megsértik Pártunk politikáját, szigorú büntetéssel kell a helyes útra téríteni! Helyesen mondta Balogh Béla középparaszt: „Az ilyen embereket nem tartom a Párt népnevelőinek ,.. “ zókat. Úgy gondolják: j,elcsábítjuk uz embereket a csoporttól. Nem lesz, alti dolgozzon a csoportban, nem lesz jövedelem. Nem lesz csoport sem. Én, Német László ped'g visszakapom a 25 hold gyümölcsösömet ...” Török elvtárs, a csoport agronó- musa rámutat Molnárok áj háza mellett a roggyantfalú viskóra: — A múltkoriban láttam egy képet. Azt ábrázolta, hogy az amerikai repülök hogyan rombolták szét az egyik koreai paraszt házacskáját, amit talán éppen a fel- szabadulás után épített magának. Nagyon hasonlított az az összebombázott ház erre a vityllóra. Bizony hasonlít! Mint ahogy az amerikai gyilkosok, banditák nag.von is hasonlítanak Németiekre, Hegedűs kulákra s a többi gazemberre. Ezek valamennyien azt akarják, hogy a parasztok ne építsenek új otthonukat, piroscserepés házakat, hanem azt akarják, hogy lakjanak szalmatetős kunyhókban. .S ha ez másképp nem megy, hát akkor legyen háború! Így mondja ezt Németi László, Hegedűs, K. Lippai Ferencné, aki 30 mázsa terményt rejtett el. Botos József volt csendőr, aki 10 mázsa burgonyát rejtett el. Ám a fényeslitkeí dolgozók résen vannak ! Látják, hogy Németiék régen is becsapták a szegényembert, most is azon igyekeznek. A kulákok nem leitek semmivel sem jobbak, hanem éppen fordítva, még rosz- szabbak, még gyalázatosabbak, kik ellen harcolni kell. A fényeslitkeí dolgozó parasztok megvédik úi otthonaikat, családi hajlékukat a háborútól. Ezért adtak be az ünnepi termény-beadást napon 7 vágón burgonyát. És Balog Béla középparaszt azt is kijelentette: „Rövidesen belépek a termelőszövetkezeti csoportba !” VILLÁM BÜDSZENtNLIHÁLYI ALKALOIDA MUNKÁSAI! Idős Reszeli Sándor elvtárs 167.8 százalékos tervteljesítésével példa mutat valamennyiőtöknek! Küzdjetek azért, hogy az élüzemjelvény visszakerüljön üzemetek homlokzatára! Dicséret illeti a Kossuih-brigádot 170.4 százalékos tervteljesítéséért! A Gerő-, Rákosi-, Révai-britfádok- nak tel kell zárkózniuk az élenjárók mögé! BOROS MENYHÉRT HIVATALSEGÉD. TUZSÉR! Hanyagul végzed munkádat, -nem jelensz meg a munkahelyen, akadályozod a begyűjtés munkáját! A nép megköveteli, hoév fegyelme,zetten, becsülettel végezd a munkát! DOLGOZÓ PARASZTOK! Dicséret illeti a terménybeadási ünnepi napok kitűnt dolgozó parasztjait! Dicséret illeti Ungár Lipót máríapócsi dolgozó parasztot, aki száz százalékban teljesítette beadási kötelezettségét s ezen leiül még 44 mázsa burgonyát szállított a raktárba! SZABOLCS-SZAtMAR DOLGOZÓ PARASZTJAI! A baromfibegyüjtés munkájában megyénk a szégyenteljes utolsó helyen áll! Á megye járásai között az utolsók a nagykállói baktalórántházi és nyíregyházi járások! • Dolgozó parasztok! Teljesítsétek a baromfibegyüi- tés tervét is! Bizonyítsátok be, hogy hű fiai vagytok a hazának! Hazai alkatrészekből épül az ország harmadik legnagyobb középhullámú rádióállomása . Nyíregyházán Népi demokráciánk gazdasási és politikai fejlődésével párhuzamosan nő a vidék rádióhallgatóinak igénye. Ezt elégíti ki a Nyíregyházán most épülő 25 kílowattos középhullámú rádióadóberendezés. A toronyépítést már tavasz- szal megkezdték. A 115 méter magas tornyot nyár közepén állították fel, Utána az adóállomás műszaki berendezéséhez fogtak. Ezt a közeli hetekben be is fejezik. Országos viszonylatban ez az első olyan rádióállomás, amelynek berendezése léghűtéses. Az adócsövekből származó fölösleges ..selejt-meleget” nem hagyják elveszni, hanem különleges berendezéssel az adó-helyiségek fűtésére használják. A berendezés alkatrészei teljes egészükben a hazai termékei. ■■ ipar VITAL LÁSZLÓ EGESZ EJJEL SZÁNTOTT, hogy teljesíthesse tervét a gépállomás A nagyhalászi gépállomáson az utóbbi időben fellendült a munka. Bár a teljesítmény még ingadozik, de az tény, bogy a tizenhetedik helyről a tizenkettedikre tört előre, ez azt mutatja, hogy a termelés szívügyévé vált a gépállomás vezetőségének. A gépállomás vezetője, Hidi Antal, nemrég került a nagyhalászi állomás élére. Első dolga az volt, hogy a vezetéshez jó segítőtársat keresett, s megteremtette az egyéni felelősséget. Ez utóbbinál különösen nagy hiányosságok volt ak a brigádvezetők közt. A függetlenített brigádvezetők elnézték a traktoristák hibáit, nem végezték lelkiismeretesen az ellenőrző munkát. S persze ezek az „elnézések” mind a termelés rovására mentek. Éppen ezért kellett egy brigádvezetőt. Miliő Imrét az elmúlt napokban leváltani. A gépállomás pártszervezete most kiadta a jelszót: a- őszi tervet december 10-re teljesítjük. Ez komoly erőfeszítést követel meg a vezetőségtől is és a traktorosoktól is, mert az őszi tervet eddig még csak (»0 százalékban teljesítették. A falit már' kora este elcsendesedett, az emberek elhúzódtak a jó melegre, csak a Nesze-híd felől hallatszott egy traktor zúgása, de egy kis idő múlva az is elcsendesedett. Vitái László traktoros ágó fejjel, de megkönnyebbülve sálit le a gépről, A gépet rendbehozta, a melegítő lámpát is előkészítette s várta a váltást, az éj- lakai miiszakot, Várt egy darabig, aztán begyújtotta a motort: ,Addig is szántok még egy darabot, — gondolta, — ne álljon a gép haszontalanul8 szántott. Először nyugodtan, hisz csak egykét fordulóról van szó, de az idő haladt s a váltás nem jött. Kezdett bosszankodni. A hűvös szál se hagyta nyugton, csal:, egy kisbábéit volt rajta, nem is számított rá, hogy ittmarad éjszakára. Sem ok- idő múlva aztán ellenőrizni jött az állomásvezető és Szabó József ögépész. — Miért te vagy HIT — kérdez-' te a gépállomásvec.etö. — Nem jött a váltás. — Egész nap itt voltálT — Itt. —- A brigád-vehető mikor iáit erre ? — Délelőtt, Mondtam neki megint, hogy hozzon ki ekefejcsavart, mert most sem hozott. Az ekefej most is lóg. A körzeti mezőgazdász is volt erre, 8oinlai, de be sem. jött. Pedig üzenni akartam be vele. Ezalatt a főgépész körülnézte a gépel. — Mikor kezeltedf — Az este. •— A'a és most fogsz szántani egész éjjelt — kérdésié a gcpáUp- másvezetó. — Hőt nem tudom. Hideg van nagyon. — figyelj csak ide! .1 brigád- vezető megmutatta ugye a versenyjelentést t Vitát bólintott fejével. — Abból láthattad, hogy állunk. Viszont az őszi tervet teljesíteni kell december 10-re: ezt te is tudod, nem kell külön magyarázni, hisz párttag vagy. Azt is tudod, mit jelent az, ha előbb az őszi rné’yszántőst. A szél mindjobban erősödött s fütyülve zúgott el a traktoron ülő Vitái füle mellett. Amikor a fögépész s az Altomásvezelö elment, egy darabig számolta a fordulókat, de aztán eltévesztette a most már ki tudja, hányadszor jár körbe a hatalmas táblán. Vagy kétszer le is szállt- közben, mert ns föld gazos volt néhány helyen * megtorkollott az előhántolóval felszerelt eke. Ilyenkor körülssaladto egy párszor a traktort, hogy fel- meleged jen. Most hirtelen megállt a föld közepén. Leszállt s odakvporodott a kipuffogö cső mellé. Rágyújtott, „Dd. soká lesz még reggel, — sóhajtott fel, — de minek is vagyok itt? —• fűzte tovább a gondolatait. Hidi elctársék már úgysem jönnek viss- Sza. És ha vissza j* jönnekt Én megtettem a magamét. — Rántott egyet a vállán. Hirtelen elhatározással féhigtott a gépre, — kiérek a föld végére s megyek haza.” Alig ment vagy 100 métert a gép, mikor csetttanás hallatszott s elhallgatott a■ ventillátor vijjogása. „Elszakadt a; szíj, a, fene egye meg”, — morogta, miközben elgémberedett kezével gyufát ygvj- tott s megkereste a szíjat. „Legjobb lenne itthagyni mindent és hazamenni.” Igen, de a gép állomásé esető azt mondta: „te párttag vagy”. HazamenniT Az a legkönnyebb. A gép meg óin volna itt reggelig. Mit szólt volna Szegedi elvtársi Megköt minek is vagyok párttag, ha. egy kis hidegtől is megijedekI Öt perc alatt elkészült a szíj és tovább szántott. Eszében sem volt már a hazamenés. Most már más gondolatok foglalkoztatták: — Holnap, ha Hidi elvtárs megkérdezi, .,meddig szántottálT” —majd csak ennyit fog rá mondani: ,.Mentem egész éjjel; December 10-re be kell *ejeztii a tervet.” , (— dfrti •—)
