Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-23 / 222. szám

1951 szeptember 23. vasárnap, A FORRADALMI NEGYVENNYOLCAS NÉPHADSEREG SZÜLETÉSNAPJA jpzázhárom esztendővel ez- előtt, 1848 szeptember 29- én a pákozdi véráztatta csataté­ren, diadalmas ütközetben, ne­héz harc tüzében kovácsolódott ki, született meg az 1848—49-es szabadságharc forradalmi nép­hadserege, az a hadsereg, amely később annyi legendáshírű,, győz. tes csatában emelte magasra a népszabadság zászlaját. A pákoz­di csata volt az első nagyobb üt­közet, amelyet a honvédsereg a szabadságunkra törő zsoldos hor­dák ellen vívott meg s joggal te­kinthetjük ezt a napot a dicső­séges 48-as forradalmi hadsereg születésnapjának. Ezért Ünnepel­jük e napon — ez évben első ízben és ezután minden eszten­dőben — a kossutlii vörössipkás sereg méltó utódjának, felszaba­dult népünk függetlenségét őrző Néphadseregünk Napját. Az egykori újságok cikkeiből, tudósításaiból, az országgyűlési beszédekből s a feltárt . levéltári okmányanyagból világosan kiraj­zolódik e nap történelmi háttere. Elénk tárul az a küzdelem, ame­lyet Kossuth — és vele együtt a radikálisok, az egész baloldal — a honvéd hadsereg megteremté­séért folytattak. Oj/ossuth már jóval Jellasich támadása előtt rámutatott arra, hogy a nemzetnek idejében fel kell készülnie a bécsi reakció, az ellenforradalmi erők támadó kísérleteire, ha meg akarja őriz­ni kivívott szabadságát. ,,Ha készülünk, nem fogunk ruegtámadtatnl — írta — ha nem készülünk, megtámadtatok. A gyengék békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztositékát önmagában hordja. Alvótól, ha­bár óriás Is, senki sem fél. Az erőssel alkusznak, a gyengének parancsolnak- Készületlenség, több mint gyengeség. Készületlenség biztos halál". Kossuth figyelmeztető szavai ellenére sok húza-vona, a reak. dósok, a feudális nagyurak és érdektársaik szabotázsa akadá­lyozta a honvédsereg gyors kifej­lesztését, úgy, hogy amikor Jel­lasich 1848 szeptemberében rá­tört hazánkra, a déli határon mindössze 6000 főnyi sereg ál­lott és e sereget is a később le­váltott áruló tábornokok harc­nélküli árulásra parancsolták, utat engedve Jellasich vad hor­dáinak az ország belsejébe és e kegyetlen martalóehad — amer­re csak elvonult — szertelenül pusztított, fosztogatott. ..Mindamellett hogy a közsé­gek, amelyekbe a sereg érkezett .— írja Horvát Mihály a kor nagy történetírója a Jellasich horda dúlásairól — ingyen kö­telezettek az élelmet kiszolgáltat­ni... a rabló nép azokat minden marhájától megfosztotta és mi­után a ragadmányból ellakoztak, csoportosan rohantak a házak’ a ládákat, szekrényeket feltörték s azokból nemcsak minden pénzt, hanem ruhaféléket is — az éiel- mitárból pedig minden élelmi­szert. réz- és vasedányt elrabol­tak-..” ^7'llasich serege elbizakodva c/ tört előre, tisztjel már any- nyíra biztosak voltak a győzelem- l>en ,,olyan megvető lenézéssel vé­lekedtek a magyar seregről, hogy miként az elfogott levelek tanú- . sítják, egyenesen Pestre utasítot­ták az október első napja után hozzájuk intézendő leveleket” — írja az egykorú krónikás. Kossuth e válságos napokban is rettenthetetlennek mutatko­zott: .,Védni fogjuk a fővárost, ha keil, úgy kerül a sor, fogunk állítani barrikádokat... és nőink kezéből nem fog hiányozni a forró víz és olaj’’ — mondotta kitörő lelkesedés közepette, a képviselőház szeptember 16-1 ülé­sén. Három nappal később Kossuth a „Hirlap” hasábjain e lángoló szavakkal fordult a nemzethez: ,,Fegyverre magyar életedért, becsületedért, hazádért, ősi tűz­helyedért, a földért, mely táplál, amelyet véres verejtékkel mű­veltél.-. Fel, fegyverre magyar! Aki a törvényeknek nem enge­delmeskedik, az áruló! Aki pedig áruló, azt el kell fogni s a tör­vénynek elébe kell szolgáltatni. Hazánk, mindenünk. A hazát megmenteni első kötelesség! A. ha. zát megmentve, magunkat ment­jük meg!” 'jE^asonló lelkesítő szavakkal fordulnak a nép széles tö­megeihez a munkások újságja hasábjain Táncsics Mihály és Tóth Móric: „Egy hóhér, egy népgyilkos jön ellenünk és az nem más, mint Jellasich. Jellasich megbízatott arra, hogy hazánkban állítsa vissza az előbbi állapotot... Ez­előtt csak ti fizettétek a porciót, olyan Jellasich féle emberek pe­dig azt elherdálták, a ti javatok, ra abból csak egy garast sem fordítottak és garasról sem számoltak le. És Jellasich ezen állapotot akarja visszahozni. •. üldözzétek őt és követőit, verjétek ki az ellenséget!” Petőfi Sándor az Egyenlőségi Társulat nevében így szól Ma­gyarország lakosaihoz „A Nép­elem” című radikális lapban: .Bánat és harc szól belőlünk: olyanok a ml szavaink, mint mi­kor a szél belesüvít a félrevert harang zúgásába. Tűz van, tűz van... Nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzuk az egész nemze­tet. Talpra legények! Ha most föl nem keltek, feküdni fogtok a világ végéig!" „Élet, vagy halál!" című versé, ben pedig így szólítja hadba né­pét a nagy költő: „Föl hát magyar nép e gaz csorda (ellen, Mely birtokodra s életedre tör. Föl egy hatalmas, egy szent hábo. (rüra, Föl az utolsó ítéletre, föl! A századok hiába birkózának Velünk és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, És most e tetvek egyenek-e meg?” 'T/ossuth, Petőfi, Táncsics és a többiek hívó szavára fegyverbe szállt a nép! A ma­gyar nép hazaszeretete, forradal­mi szelleme, harci elszántsága, soha nem látott méretekben bon­takozott ki: „A magyar meg­érezte a maga idejét, a magyar látja, hogy mi erő van benne s ez őt egy meggyőződésre vezette, hogy tudniillik háromszázeszten­dős nyomás által elszenderítve azt vélték, hogy az oroszlán meg­halt. Az oroszlán csak aludt, a vész felébresztette és a hosszas alvás nemcsak, hogy meg nem gyengítette erejét, hanem pihen, ten áll és készén megvívni a po­kollal is, ka kell” — mondotta Kossuth egyik beszédében. Parasztok, munkások, iparosok, diákok ezrei és ezrei öltötték magukra a nemzetőr ruhát s megszületett a nép ajkán a sza­badságharc gyönyörű dala: „Kos­suth Lajos azt üzente-..” Jókai Mór így ír egyik köny­vében a népfölkelésről: „Földművesek, hosszú rudakra pántolt kaszákkal, kisvárosok ipa. ros népe, jámbor vadászpuskák, kai vállaikon. Köztük egy.egy kis csoport nemzetőr búzavirág- szín dolmányban, nehéz, szúró- nyos puskákkal... Közben sze. kérsorok... miken asszonyok ül­tek, kik férjeik után enni.inni- valót visznek-,, amely falun egy csoport keresztül vonul, ott a férfilakosság rögtön csatlakozik is hozzá. Nem kell sok toborzás. Egy dal, egy „Éljen a haza !”-ri. vallás s már száz, meg száz em­ber jön elő vasvlllával vadász­puskával s megy a többivel...” fj szabadság zászlaja alá tő. dúló ezrek özönét azonban élelmezni, felszerelni, kiképezni — megszervezni kell. Kossuth javaslatára létrejön az országos honvédelmi bizottmány, a sza­badságharc vezetésének legfőbb forradalmi szervezete s élén Kos­suth éjt-nappallá tevő szervezési munkát fejt ki. A uagyiramú munka eredményeként napról­napra nő a honvédség létszáma, gyarapszik felszerelése- Kossuth felhívására egymás után érkéz, uek haza a külföldön szolgáló magyar csapatok, hogy száz ve­széllyel dacolva, siessenek a megtámadott haza védelmére — mint Lenkei kapitány legendás- hírű százada. A hadsereg sorai­ban egyre fokozódik a forradalmi hangulat, a harcos elszántság lel­kes tüze. „Lenkei kapitány százada meg. mutatta az utat — írja Kossuth a katonákhoz intézett felhívásában _ — Megmutatta miként kell a hű* magyarnak cselekedni. Hazajöttek... s amint az országba értek, azt mondták: Most pedig vitéz kapi­tányunk, vezessen az ellenségre! Vezessen az árulókra, akik magyar hazánkat gyilkolták háládatlanul”. Hatalmas mozgósító, lelkesítő munkát fejt ki a Jellasichcsal far­kasszemet néző honvédsereg sorai­ban a márciusi ifjúság két vezére: Petőfi Sándor röpirataival és Vas­vári Fái- Tettekre, harcra buzdít, ják a honvédeket, leleplezik a ka­tonák előtt a tisztikarba befurako­dott ellenséget, eltávolításukat kö­vetelve. Petőfi, Vasvári, továbbá a kormánybiztosok és a leglelkesebb tisztek, mint Perczel Mér és tár­sainak e lelkes agitációs munkája igazi forradalmi szellemmel töltőt, te meg az állandó visszavonulás miatt elégedetlenkedő honvédeket, ezzel a győzelem legfontosabb elő­feltételét teremtette meg. QIemzetközi „Mindent meg kell tenniök a ko­reai békekötésre irányuló erőfeszí­tések támogatásúra”, figyelmezteti a békéért harcoló százmilliókat a Bé­ke Világtanács helsinki határozata. Malik elvtárs, a fegyverszüneti tárgyalások megindítására vonat­kozó javaslatában a koreai hábo­rús konfliktust „a mai idők legége­tőbb kérdésének” nevezte. Kétség­kívül : a koreai véres háború meg­szüntetése vált az egész bőkemozga. lom számára a legközvetlenebb, kér. déssé s az első hatalmas feladattá az öthatalmi békeegyezmény kivívá­sa felé vezető úton. Az amerikai imperialisták körében az egyre fo­kozódó békeharc, a koreai agresszió megszüntetésére irányuló követelé­sek hatalmas áradata, az első idők. ben általános zűrzavart okozott, ké­sőbb azonban egyre nyilvánvalóbbá vált: békeszólamaik a báránybőr- be bujt farkas ordítozásai s vég- ereményben Korea földjének meg- rablói nem akarják őszintén a bé­két. Erről tanúskodnak azok az ar­cátlan provokációk amelyeket soro­zatosan követnek el a keszoni sem­leges övezet ellen. Végül is az ame­rikai főparancsnok kénytelen volta A görög meneküllek (elhívása A külföldön élő dörög mene­kültek szervezete felhívást in­tézett a dörög néphez, a de­mokratikus országok kormá­nyaihoz, a különböző nemzet­közi szövetségekhez és az egész világ közvéleményéhez. A felhívás tiltakozik az el len, hogv fasiszta lisztek a kor-1 mánv közreműködéséve' me< akarnak gyilkolni nyolc fogoly demokratát, akik résztvettek a görög nemzeti ellenállási moz­galomban és akik jelenleg a\ „Averof“ börtönben sínylőd­nek, A felhívás követeli, hogv vessenek véget Görögországban a nemzeti hősök kivégzésének szúzonfelüli provokációkból egyet beismerni. S a koreai nép törhetet­len békeakaratát ml sem bizonyít, ja fényesebben, mint Kim ír Szén elvtárs legutóbbi nyilatkozata, amely újra megnyitotta az utat a tárgyalások előtt. As amerikai betolakodók nemcsak a tárgyalóasztalnál leple- ződnek le újra és újra, hanem a fronton is sorozatos kudarcokat szenvednek. Van Fleet tábornok nagy hangon reklámozta „korláto. zott offenziváját” s ez az offenzí. va csúfosan összeomlott a keleti frontszakaszon s néhány nap lefor­gása alatt, 8800 katonát vesztettek az amerikai intervenciós csapatok és a washingtoni zsoldosok. Joy tá­bornok igen sűrűn emlegette a tár­gyalóasztalnál a légifölény „katonai realitását”. Ez is egészen más ké­pet mutat a valóságban. Bidgwsy tokiói főhadiszállásán igen nagy f ej vesztet tséget okoztak a koreai néphadsereg, fronton megjelenő új vadászgépei, a MÍG—15-ösök, ame­lyekkel az ENSZ repülői nem tud­nak megbirkózni. A Szovjetunió követkesetes békepofitikája nyilvánult meg az újabb jegyzékben, amelyet a kormánynak címeztek, azonban fi. gyelmeztetései visszhangra leltek az egész világon. A szovjet jegyzék a Pleven-tervvel kapcsolatban rámu­tat arra, hogy annak „európai hadserege” a német náci hadsereg felélesztését jelenti, a nyugatnémet egységek bekapcsolása révén. S minden más állítás gonosz cselfo­gás a népek becsapására. A Ple- ven-terv út a német milltarlzmus törvényesítése felé, amely új hábo­rúval fenyegeti Európát. Tudatos gonosztevők azok, akik újra fegy. vert adnak az emberiség söpredé. kének, az újjáéledő német fasiz­mus kezébe. A Szovjetunió jegyzé­ke éberségre figyelmeztet s arra. hogy a világ népeinek fokozniuk szovjet | kell a békéért vívott küzdelmet, francia „Az emberek az életre születtek. miként a madár Is azért született, hogy repüljön. Mindegy, ki szülte őket: amerikai munkásnő, vagy. orosz parasztasszony, mindegy an­golul. vagy oroszul beszélnek.e... Az élet boldogságra születik” — írja egyik cikkében Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző. S az amerikai halálgyárosok ezt a meg­másíthatatlan törvényt akarják mégszegni őrült háborús terveikkel. A népek azonban nem felejtették még el a háború borzalmait s nem hajlandók az amerikai imperializ- mus- parancsára az ágyútöltelék szerepét betölteni. Ezt bizonyítja az a hatalmas visszhang Is, amely a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának felhívását kísérte. Miért támogat­ják a dolgozók lelkesen úgy Nyu. gat, mint Kelet-Németorszúgban ezt a felhívást? Azért, mert, mint Csujkov elvtárs tábornok, a né­metországi Szovjet Ellenőrző Bi. zottsúg vezetője is kifejezte: „A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának javaslatát a nép választott képviselői jogos törekvé­sének tekintem az egységes, demo. kratlkus, békeszerető Németország megteremtése ,a tartós béke és Né­metország függetlenségének bizto­sítása érdekében. Nem kétséges, hogy Németország egységének, a tartós békének és a független Né­metország megteremtésének kér­dése az egész német népet érinti.” Ugyanakkor a Szovjetunió ál­láspontjára is világosan rámuta­tott Csujkov tábornok: „A Szov­jetunió köztudomásúlag most és mindenkor Németország egységé­nek demokratikus és békés alapon történő helyreállítása és a béke- szerződés mielőbbi megkötése mel­lett száll síkra, olyan békeszerző­désért, amelynek megkötése után valamennyi megszálló csapatot ki kell vonni Németországból.” 25 ezer forinttal sorsolták ki Rausz János kötvényét Bánsz János számára semmi jel sem mutatta, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Pedig igen­csak mozgalmassá változott. Béggel nyugodtan szedte a krumplit apósa földjén, amikor léleksza­kadva érkezett a sógora. Bausz alig értette ki Jakab sógor szavából a nagy örömhírt: „Huszonöt- ezerrel húzták ki a békekötvényt!” A múltban ritkán jelentett jót az ilyen gyors hírhozó. Vagy baleset, vagy halálhír, a sűrűn ér­kező katonai behívó, hivatalos büntetés, vagy ha­sonló szegényembert keserítő dolog állt mögötte. Mert Bau szék igazán szegények voltak. Nem igen fordult elő, hogy mind az öt testvér egyszerre mun­kába állhatott volna. Hol egyik, hol másik állt el valamelyik kulákhoz vagy más alkalmi munkába. Évente 35 napi munka biztosítva volt Bausz János számára. Az, amit a nyomorúságos lakásért kellett dolgozni, többnyire a legnagyobb dologidőben. Valamennyien dolgoznak már. Megházasodtak, nyugodtan élnek. A legfiatalabb meg a miskolci Magasépítésinél dolgozik, sztahánovista az egész brigádjával együtt. Jól kamatozott a Tervkölcsön, a Békekölcsön az ő számukra is. Az országéval együtt szilárdult a Bausz-család helyzete. Az állami gazdaságban, majd a Magasépítési vállalatnál úgy keresett Bausz János, hogy borjú és hízónak való malacok kerülnek az ólba. Valóságos búcsújárás van tegnap reggel óta Bauszéknál. Jönnek a szomszéd­asszonyok ; de még a falu túlsó végéről is: „Tény­leg igaz lenne?” — De még a család is bizonyta­lankodott, amíg Bausz haza nem tért a városból, ahol' megnyugtatták: A szám egyezik, az 5.449— 0079 számú kötvényt 25.000 forinttal húzták ki. Igaz, ötven forintos a kötvény, de a kifizetésre kerülő ötezer forint se kicsiség. Hirtelen a szám­vetést is megcsinálták már, persze csak úgy nagy­jából. Először is az embernek egy nagykabát, ün­nepre való, olyan ezerforintos. Aztán ünneplő ruha meg hozzá félcipő. Felesége már először az ágy­neműre gondol, .aztán magára; ruha,'nagykendő, aztán a kéthónapos kicsiről sem feledkeznek meg. Ki kell egészíteni a babakelengyét. De jut még egy pár bútordarabra is; a többinek meg lesz he­lye a takarékban. Hadd forgassa az állam, amíg nem kell, Mert jól forgatja, úgy látják a kálmánhaziak Is. Azok , akiknek a kötvényét még nem sorsolták ki ed- ig, azok is nyertek. 8 km.re Ujfehértóra jártak még két esztendeje ügyes-bajos dolgaikkal. A kálmán házi tanács vezetői éppen tegnapelőtt költöztek át az új tanácsházba. Két iskolát, óvodát hozott ezen­kívül a terv a kálmánháziaknak. Bausz Júnosékkal együtt örül most az egész falú ft nyereményeknek,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents