Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-02 / 204. szám
1951 SZEPTEMBER 2, VASÁRNAP 5 Jakab Zsigmondi középparaszt rövidesen tagja lesz a nagydobosi csoportnak 1949-ben, amikor megalakult (Nagydoboson a „Petőfi” III. típusú termelőcsoport 20 hold gyümölcsösön, 15 taggal, bizony nem sok jót jósoltak nekik a kívülállók. A 20 hold gyümölcsösön kívül semmije nem volt a „Petőfi”-nek úgy indultak el az új úton a jobb- lét felé. A termelőszövetkezet eredménye egyre több egyéni parasztot vonz most a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A „Petőfi” tagjai ma már 450 hold földön gazdálkodnak. Taglétszámuk is elérte a kilencvenet. Jószágáilományuk Is szépen növekedik. 8 ló, 5 csikó, 13 tehén, 26 növendékmarha és 30 darab anyakoca képezi még a szövetkezet vagyonát. Ebben az évben 18 dolgozó paraszt szakított a régivel és tért rá az újra Nagydoboson. Köztük az öreg Andrási Bertalan bácsi is, aki már a hatvanadik évet tapossa. Aratáskor segített a csoportnak, naponta 2 munkaegységen felül keresett. Molnár Ferenc 15—20 q-ás átlagot ígér. A szövetkezeté a 25—30 mázsát is eléri. Krumpliból 2 holdat vetett, de itt sem lesz több átlagosan 40—50 mázsánál. A szövetkezetnek 60—70. Jakab Zsigmond látja, hogy teher egyedül a munka. Gondolatban ott is érzi már magát a „Pétőfi” tagjai közt. — „Nemsokára én is termelőszövetkezeti tag leszek, hiszel* én sem vagyok magamnak ellensége. Ha felszámolok minden jövedelmet, jó ha kitesz 4—5 ezer forintot. Ezzel szembe Molnár Ferenc 12 ezer forintot keres. Nagy könnyebbséget jelent az is, hogy nem kell egész nap az eke után járni. Amikor a csoporttagok tanultak, pihentek, én egész nap a jószágokat etettem” — mondja. Van még javítanivaló a munkában a „Petöfi”-nél, hogy a község többi dolgozó parasztjai is mipél előbb metgalálják helyüket köztük. Az szükséges, hogy fokozzák a népnevelő munkájukat és ne csalt 10 —12 népnevelő legyen, atki felkeresi az egyéni parasztokat. A munkában volt hiba a szövetkezetnél, ’amit az ellenség kihasznált ellenük. Késő kapálták meg a cukorrépát, a tengerit is elhanyagolták. Minden hibáról tudnak a kívülállók, ami' a termelőszövetkezetben történik. Megtudták azt is, hogy a termel őszövet kezet megfeledkezett arról, hogy kétéves állattenyésztési tervünk megköveteli állatállományunk növelését. Egy-egy borjút levágtak a tagok részére. Ez aztán visszavetette a csoportfejlesztést! Népköztársaságunk törvénye minden állampolgárra nézve kötelező. Meggyőződött most . erről a „Petőfi” vezetősége, tagsága. Akik részesek voltak a feketevágásban, megkapták érte büntetésüket, A „Petőfi” tagjai a hibák kijavításával, a népnevelőmunka fokozásával harcoljanak azért, hogy községük minél előbb termelőszövetkezeti község legyen. Rónai elv társ távirata Ho Síi Minh elvtárshoz HO SI MINH-nek, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság elnökének. Szeptember 2-a, a vietnámi nép Függetlenségi Napja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében legforróbb Szerencsek!vánataímat fejezem ki. A magyar nép őszinte együttérzéssel figyeli a Vietnám nép küzdelmét, amelyet a Vietnámi Munkapárt vezetésével lolytat az eb nyomók ellen. Népünk tudatában van annak, hogy a vietnámi nép minden sikere nagymértékben erősíti a Szovjetunió vezette béketábort. Az egész magyar nép nevében kívánom, hogy a vietnámi nép dicsőséges szabads ágharcát mielőbb teljes síkei koronázza. rónai Sándor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kiss elv társ távirata Hoang Minh Gfam-hoz HOANG MINH GIAM-nak, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. A Vietnámi Demokratikus Köztársaság megalakításának hatodik évfordulója alkalmával fogadja legmelegebb üdvözletemet. A vietnámi népnek a Vietnámi Munkapárt által vezetett sikeres harca, amelye* az imperialista elnyomók ellen vív. valamint hazája építés/e terén elért sikerei jelentősen hozzájárulnak a világbéke megvédésének ügyéhez. Őszinte szívből kívánom, hogy az elfövendő évben a népeink közötti barátság méí inkább erősödjék, hogy á vietnámi nép, amelynek küzdelmét a világ minden szabadságszerető embere lelkesedéssel kíséri, mi előbb felszabadítsa hazája területét. KISS KAROLY a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. egyre számolgatta már : mennyi lesz az évi jövedelme a „Peíőfi”-ben: 328 munakegysége van eddig, de október elsejére eléri a 400-at. Ha ezit megszorozza 30 forinttal, mert ennyi jut egy munkaegységre a természetbeni juttatásokkal együtt, bizony szép összeget tesz ez ki. Kapott kenyérgabonából 16 mázsát, árpából 2 mázsát. Tengeriből is kap 4.5 mázsát, krumpliból 6 mázsát, szénából 20 mázsát, cukorból 14 kilót és 200 liter bort! Ezenfelül pénzjövedelme is lesz bőven, amiből családjával együtt ízlése szerint felruházkodhat. Kovács Zsigmond is elérte a 320 munkaegységet. Kenyérgabonából 12.80 mázsát kapott. Sok más mellett borból 160 litert. Jakab Zsigmond 15 holdas középparaszt is számolgatja, mennyi lesz az ő évi jövedelme. Megsem közelíti a csoporttagok jövedelmét. Jakab Zsigmond feleségével dolgozik odahaza. Lánya Szálkára jár iskolába. A 15 hold földet nem tudják egyedül megmunkálni és ha jól is terem a föld, mire kikerül a termésből a munkás része, a beadás, az adó — bizony neki közel se marad annyi, mint a „Petőfi” tagjainak. Igaz, ő közel sem tud olyan termésátlagot elérni, mint a termelőszövetkezet. Kenyérgabonából a csoport 11 mázsás átlagával szemben az ő átlaga még a 9 mázsát se érte el. 3 hold tengerije is Minden tégla tervünkbe van foglalva mert minden tétfia etfv-etfy számadatot jelent felemelt 5 éves tervünk beruházásainak számoszlopában, Aki etfv tétfiát eltör, az metfnehezíti tervünk megvalósítását. Ti, keme- csei „Szabadság“ termelőcsoport dolgozói ezt nem tudjátok? A napokban téglát raktatok ki a kemecsei állomáson, r elelőtlenül, a nén -vagyonát nem becsülve — ahelyett, hogv s-tóseoltátok volna a téglát __ gombosvillával kihánvtátok a földre A kirakott tégla negyven százaléka összetört, Etfv tégla, ára Kemecsére szállítva 70 fillér, falba rakva pedig 1 forint. Számoljátok ki. hánv téglát tettetek használhatatlanná. Annyi forinot vettetek el államunk békeépítkezései- nek beruházásából Vegyetek példát Gazda el - társ legjobb metfyei követőiétől, Bíró József elvtárstól, a kisvárdai Vulkán lakatosától, aki 33 vizesköszörű haitórúdját hulladékanvagokból állította elő. Szövetségben vagvtok a munkásosztállyal, ez a szövetség jó munkára, takarékosságra kötelez. béke mozi Szeptember 1-től 4-íg CÁRNŐ CIPŐJE DÓZSA MOZI Szeptember 1-től 4-íg HELYES UTÓN A A A A A A A A A A A ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼vvvvvvVvvvtvTvvvvvTvv A KULÁKOK A NÉP GYALÁZATOS ELLENSÉGEI A lobogó máglya vörösre festette a sziklákat, az óriási fatörzseket s a partizánokat, fenn a begyekben, Carenko kulák püffedt arca mégis olyan fehér volt, mint a fal. Carenko kuldkot, a titóista sadruga, a szövetkezet elnökét a partizánok népbirósdg elé állított ták. Milyen jámbor lett egyszerre a kulák, mint a kezesbárány! Pedig fenevad lakik benne, véresebb és galádabb, mint az erdő, a vadon vadjai. — Nézd, Lazar Gyorgyevics, itt van előtted Carenko, a kutya. — Mond el panaszod! A partizánok vezetője mondta ezt. Ott ült' a sziklaasztalnál s előtte géppisztoly. Kőkemény volt az arca. Éles a hangja. Olyan volt ez az ember, mint az ostor. Ostor a nép kezében, a nép ellenségei ellen. Idős parasztember lépett elő. — Lenn a faluban apróka, kicsi embernek ismerték, akitől a birkák is türelmet tanulhatnának. Most kiegyenesedett s ahogy a lángok megnyitották árnyékát, óriásnak tűnt. — Mondjam el panaszom? Nem panaszkodok! Vádolok! Vádollak Carenko — azzal a kulák élé perdült, megrázta az öklét s ügylátszott, hogy az arcába vág. De leeresztette a kezét — nem szennyezem be a kezem veled. Majd a nép ítél. Lazar Gyorgyevics a partizánvezér felé fordult, cuki körül sokan, nagyon sokan állottak még, a nép valamennyi, az északi búzamezőkről, a macedón hegyek közül, a Dráva partjáról. így szólott csendesebb hangon. — .4 titóisták szövetkezeti elnök i nek tették meg Carenkot. Bennünket belekényszerltettek ebbe a szövetkezetbe. Kik voltak ott az urakT A kuldkok. Bejöttek húszszor, negyvenszer annyi földdel, mint mi. ők voltak a vezetők, akik az irodából dirigálták, mi pedig azok, akik görnyedtünk a földeken. A jövedelemelosztás a föld nagysága szerint volt. Ők gazdagodtak, mi elvesztettük azt is, amink volt! Vádolom Carenkot azzal, hogy elrabolta tőlem azt a földet, amelyet Sztálin katonát adtak nekem! — Igaz ez, Carenkot! A kulák segélykérőén lépett előre s szánalmas hangok bugyborékoltak elő torkából: — Irgalom ,.. — Irgalomt! — ugrott elő a fák közül egy fiatal paraszt, aztán hirtelen megtorpant s fájdalmasan torzult el arca. Lábához kapott, amelyen kötés volt. A kötés fekete a vértől és az alvadt vércsomókat áttörve újra elvenen buzgott a ru- binszinű vér. — Irgalom? De rám a kutyáidati, az VDB-janicsdrokat uszítottad, amikor nem voltam hajlandó belepni a küld kszö vetkezet be és a földeden ingyenmunkát végezni. — Kényszermunkára vitettél. — Az ÜDB-istdk majdnem agyonvertek s minden napért, amelyet tehetetlenül összetörve töltöttem, 1000 dinár büntetést kellett fizetni. Kellett volna... Megszöktem! Utánam- löttek. S aztán, mikor nem tudtak elfogni, lementek a faluba, meggyilkolták a feleségemet, a gyermekemet! Irgalom?! A kulák halálraváltan nyöszörgőn, a feje lekókadt, — Carenko! Éles asszonyi hang csattant, a kulák felkapta a fejét, aztán riadtan, megrémülve ugrott hátra. Bozsidar Benics felesége állott előtte. Benics börtönben sínylődik. Az asszony ott állott a tűz fényében, fekete darócruhában, karján kendőbe burkolva valami csomag- félét tartott. — Nézd Carenko! Parancsolóan kiáltott az a$zszony, de az utolsó betűknél elcsuklott a hangja és fájdalmas sikoltás visszhangzott a nagy fák között. Karján piciny gyermekét tartotta. Talán hároméves lehetett. Halott volt. A kis halott ajkán fájdalmas sírás merevedett. A gyermek éhenhalt. Tompán, félelmetesen szólott az asszony: — Ti húsz-huszonötszöröséért adtátok a vajat, tejet, de gyermekemnek nem jutott... Nem tudta folytatni, valósággal rázuhant a kőre az asszony s úgy zokogott. A partizdnvezér felállott. — Hol van a fiad? —- kiáltott a kulikra. A partizánok tudták, hogy Carenko fia, aki a náci megszállás alatt az SS gyilkosok legjobb barátja és besúgója volt, most az •.UDB-ndl szolgál a magyar határon. Azokat a kémeket, gyilkosokat „oktatja”, akiket át akarnak dobni Magyarországra. — No lám! Megnémultál talán? Jól tudjuk, hogy hol van a gyalázatos. De ti nagyon tévedtek. Igaz vannak még ott barátaitok, vannak ott is kuldkok, akik valamikor a nép vérét szívták. De ott a nép hatalma, a dolgozók akarata lesújt a magadfajta bitangokra s azokra is, akiket ti küldtök át a határon! Aztán a partizdnvezér a körben- dllókhoz fordult. — .4 mi falcainkban, városainkban még szabadon garázdálkodnak a nép gonosz ellenségei, a Carenko- féle kuldkok s egyéb söpredékek. Fegyverük is van— ezzel egy pisztolyt dobott a fűre. Carenkotól szedték el a partizánok. Amerikai gyártmányú volt. — Ám mit sem őr a fegyver a kezükben. Mi vagyunk az erősebbek, mert az igazság is velünk van. * Tehetetlen vén ember már — ilyenforma sajnálkozással beszélnek Tiszabercelen az öreg Dériről. Hát hogyne sajnálnák akkor a fiai. „Már felajánlottuk volna szívesen ezt a „kis” földet — sóhajtozta a múlt ősszel Pali „úr”, a legfiatalabb, dehdt szegény apánk miatt nem oltárjuk. Úgy hozzánött a, birtokhoz, hadd haljon meg azon nyugodt szívvel. Máté elvtdrs, a tanácselnök csak azt várta már, hogy mikor pottyan ki a könny a szeméből. Nem mindig beszéltek ilyen sajnálkozva az öreg Dériről a falubeliek. Amikor még jobban bírta magát, eléggé féltek kezétől a cselédei. Amikor hatalmasra dagadt alakja megjelent valahol, az erek kidagadtak lilába játszó nyakán Mii rejlik az ac Déri iskoláztatta a fiait, lányait. Ott tanulták meg a cselédnyúzds új, eredményesebb módszereit. — „Nem hajtottak minket” — mondja Dályai. Nézzük meg a Hegyes fiú lábaszdrdt. A Dériek mázsás zsákjai tettéle rokkanttá lj éves- korában. Kifizetődött az egy-két mázsa „ajándékozás”. Ezerszeresen térült ez vissza a 260 holdas birtok jövedelmén. Vájjon a áályaiak, a szendreiek, szatmáriak és a soksok Déri birtokon élő cseléd miért nem iskoláztatta gyermekeit, mint az öreg Déri?! Vájjon miért nein, — hát menekült akinek módja volt rá. A két markával szerette volna kipréselni, kiszívni a cselédek, a hozzákényszerültek erejét. „Rend volt” a 260 heldon. Az ö rendjük. Fiai már másképp tartották a rendet. Nem ököllel, hanem csalárdsággal. Egy-egy pofon azért elcsattant ,még a felszabadulás előtt is. Szendrei Feri még nem felejtette el. akozás mögött küldhették el a gyermekeket legalább egyszer-egyszer moziba, miért nem ismerték a könyveket?! Zoltán „főjegyző úr” lett. Amikor nagy pohos alakja megszokta Nagykdllóban a főjegyzői széket igen megfinomodott a szaglása, — Egyszeriben megutálta a paraszt- szagot. „Valódi úr lett” — így emlékeznek rá a kállóialc. Együtt*dő- zsölt az urakkal, motorkerékpáron száguldozott a járdákon, a fehér* neműjével együtt váltogatta szeretőit, kizavarta a parasztokat az irodából — szóval „úr lett”. A becstelenek Pali „úr" a legfiatalabb gazdasági iskolát végzett. Nem nősült meg ő sem. Dehdt „az ember nincs fából” — magyarázza még ' m-a is cinikusan a 260 holdas birtok egyik ura. Pali „úr” előtt mindegy volt: asszony i vagy lány, ha hozzájuk került valaki, mindjárt kivetette a hálóját. Segített neki a „fogásban" Idrányi, Tompa a „hűségesek”. Nem számított, hogy hány család becsületébe gázolnak bele. Legfeljebb adtak egy hízót ssdjtömőnek. Már mind felül van a negyvenen, de nem nősült meg egy sem és otthon vénült meg a két lány is. Az erkölcsiekből nem csináltak nagy dolgot, segítették a fiukat aljas tetteikben. Az öreg így találta rendjén: „Maradjon együtt a bir- toV Együtt maradt földosztás után is. Zoltánt Tiszabercelen rakták be főjegyzőnek a felszabadulás után és csak 45 nyarán vágták ki a községházáról, addig „ügyesen intézte” a család dtlgát. Megmaradt a, 260 hold. Hegyes Bertalan, Szendrei meg a többi, akik hiába várták a földet, továbbra is Dériék hasznára kapáltak, arattak. Iskolázott emberek a Dériek. „Csak nem élhetünk állatok módjára” — tartja Pali „úr”, aki pióca módjára tapadna minden egyes tanyára érkező idegenre, nehogy az emberekkel váltson szót valaki. És közben lelkesen magyaráz, csak úgy fröcsköl belőle a demokrácia iránt érzett „őszinte szeretet”. — „Bár a cselédei nyilatkoznának olyan demokratikusan, mint ők” — tartja nem egy berceli. — Csak a cselekedeteik ne mondanának ellent minduntalan. — Télen 124 mázsa krumplit rejtegettek, aratáskor 25 holdon pergett ki a szem sok egyéb között. Hát igen. Még a Szabad Népet és a Néplapot is olvassák naponta Dériék. Munkásaiknak nine9 idejük olvasni, de ők szívesen „elmagyarázzák” nekik a „fejlődés” rendjét. Mire spekulál a kulák 1 Pár hetiéi ezelőtt nagy lépésre szánták magukat a Déliek. Felajánlották földjüket az államnak. .4 tiszaberveli pártszervezet vezetői ezt követően több Ízben elbeszélgettek a munkásokkal, hogy mi a véleményük tszcs, alakításról. Húzódoztak. Pár nap múlva a berceli tanács vezetői rőpgyűlést tartottak a tanyán. Déri Tál is odasomfordált és „igyekezett a munkások lelkére beszélni." Sikerült neki. Kijelentettek a régi munkásai, Pitlik meg a többi, hogy hajlandók csoportot alakítani, de „Pali úr legyen a vezető”. ök nem értenek a nagy birtok vezetéséhez, nélküle nem merik vállalni. így ugrott ki a nyúl a bokorból! De most az egyszer melléfogtak a Dériek. Nem •írassák elég alaposan'az újságot ős a dolgozó nép országát összetévesztik Titó Jugoszláviájával. A mi Pártunk gyökerében számolja fel az ilyen terveket, Titó zadrugái, kulákszövetke- zetek már születésük előtt halálra vannak ítélve! Esküvő volt tegnap Tiszabercelen. Lakodalmat tartottak a „Petőfi" tszcs, házában, Dériék egykori úrilakában. A csoport két fiatal tagja, Dériék semmibevett volt cselédje Szendrei Feri és He gedüs Boriska házasodtak össze. Az ő boldogságukat, jövőjüket már nem felhőzj be a Dériék árnyéj-
