Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-19 / 218. szám
1951 SZEPTEMBER 19, SZERDA Mutassanak példát Nagy varsányiam Is a kommunista vezetők a szövetkezetfejlesztésnél Ä nagyvarsányi pártszervezet vezetőségi ülésén a párttitkár elv-’* társ beszámolójában a soronltvő feladatokkal foglalkozott. Szép eredményt ért el Nagyvára dny az őszi vetési munkában. Rozsból több mint 100 holdat, búzából 25 holdat vetettek el s árpavetésüket már befejezték. Ezek az elért eredmények a párt- szervezet jó munkjának köszönhetők. Annak, hogy idejében mozgósította a népnevelőket az őszi szántási, vetési agitáclóra. Súlyos hiba azonban az, hogy nem megy a tszcs-fejlesztés. Nincsenek újbelópők. Vájjon miért, mi lehet az oka? Hiszen a helyi „Szabadság” termelőcsoport példaképül áll a község dolgozó parasztsága előtt. 1949-ben alakult meg a csoport, semmi nélkül. Ma már pajtát, silót építettek a tszcs tagjai. Ezenkívül állatállományuk is van, ló, sertés. Terményük kifogástalan szép. Burgonyából 150 mázsára számítanak holdanként. Kukoricából 60-ra, dohányból 13 mázsa termett egy holdon. Ezt a terméseredményt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok meg sem tudták közelíteni. Évvégi zárszámadáskor 40 forint értékű munkaegységre számítanak. Máshol kell keresni az okát, hogy miért nincs Nagyvarsányban áj belépő. Nincs meg a kommunista példamutatás. A párttagok nagyrésze és a pártvezetőségi tagok a tszcs-n kívül vannak., v-----------------------------------------------------A párttitkáron kívül egyetlen egy pártvezetőségi lag sem tagja a csoportnak. Mit várjunk akkor a pártonkívü- liektől, ha maguk a kommunisták nem mutatnak példát? A termelő- szövetkezet fejlesztésének legfőbb gátja, hogy a helyi kommunisták, pártvezetőségi tagok nem lépnek be a tszcs-be. Kulcsár elvtárs, a pártszervezet elnöke, azt mondja: „Még nem érett be a gyümölcs és még nem lépek be a tszcs-be.” Ez a felfogás helytelen, mert Kulcsár elvtársnak, mint kommunistának és pártvezetőségi tagnak hozzá kell járulni, hogy a gyümölcs megérjen. Ugyanez vonatkozik a többi pártvezetőségi tagra Is. Szűcs József elvtársra Is, aki a pártvezetőG.'gl ülésen lesütött szemmel hallgatja a tszcs fejlesztéséről szóló beszámolót. Szégyelhetik Is magukat az olyan pártvezetőségi tagok az egyéni dolgozó parasztok előtt, akik az ő példamutatásukra várnak. Közeledik a pártvezetőségek újraválasztása, amikor a pártvezetőségi tagoknak oda kell állani a párttagság elé és be kell számolni eddig végzett munkájukról. Vájjon Kulcsár elvtárs, Szűcs József elv-, társ miről fog leszámolnif Hiszen ők nem szívlelték meg eddig Rákosi elvtárs Pártunk. II. Kongresszusán mondott szavait: „Mi ezt a kérdést párttagjainknál nem vetettük fel, mert hiszen rájuk is vonatkozik az, hogy csak akkor lépjenek be a termelőszövetkezetbe, ha már meg vannak győződve helyességéről, A fejlődés azonban ma már ott tart, hogy párttagjainktól mint minimumot kell megkövetelni, hogy támogassák e téren Pártunk politikáját.’’ , Szívlelje meg a nagyvarsányi pártszervezet vezetősége Rákosi elvtárs szavait. Agitáljanak saját belépésükkel a kívülálló dolgozó, parasztok felé, akkor eredményes lesz munkájuk és Nagyvarsány községben is megindul a tszcs, fejlesztés. A pártszervezet vezetőségének újraválasztására való készülődés adjon lendületet munkájukhoz, hogy ne lesütött szemmel, hanem felemelt fővel álljanak a tagság elé a beszámoló alkalmával. (Folytatás az első oldalról)- szolgálja. Vegyék figyelembe elhatározásomat az ibrányi dolgozó parasztok és kövessék példámat, hogy Ibrány minél előbb szövetkezeti község legyen”. A felhívás után K. Tar Béla még sokáig elbeszélgetett a párt- szervezetben s bizony kimondta azt is: ,,Szégyellem, hogy a Kossuth, díjas unokaöcsém. Tar Imre még mindig kívül van a csoporton-..’’ Gulácsi László középparaszt mielőtt belépett volna, elkérte a pártszervezetben az eddig belépettek névsorát. Elolvasta a neveket, aztán így szólt: ,,Elvtársak! Egytől. egyig olyan emberek vannak benn a csoportban, akikhez csatlakoznom kell. Én se vagyok utolsó ember. Ha már nem láiettem az elsők között a belépésnél, legalább a középsők között legyek”, így növekszik a szövetkezet Ib- rányban. Kormány Miklós, Varga Miklós, Kulcsár Mihály s a többiek még nem írták ugyan alá a belépést, azonban ők $e maradhatnak hátúira, hiszen a munkákban az elsők közt vannak mindig. Szívesen és örömmel várja őket a szövetkezeti tagság. Nem úgy, mint az el. lenséget, Mozga, Ménes József, Szilágyi Dezső, Béres Sándor, Takács György, Szilágyi József.féle kulákokat, akik most szeretnének befurakodni a szövetkezetekbe. A nép azonban a gyalázatos hutátoknak, az ellenségnek nem engedi meg, hogy megbontsa sorát. Nem engedi be a csoportba „vitéz” Gé- ény András volt Futurást sem, Tóth Lajos, volt jobboldali kisgazdapárti képviselőt sem. Most sze. retné, ha a nép barátjának tartanák, a nép azonban nem felejti el azt sem, hogy 1946-ban a falu számára kiutalt 12 forintos pamutot 60 forintért árulta. De nem felejti el Kovács András, a volt nyilas, szervező gaztetteit sem, aki még mindig a gyilkos Szálas! uralmáért áhítozik. Hiába mesterkedik a volt csendőr banda is: Kárpáti András, Nádasi János, Kovács Sándor, Horváth István. A szövetkezetben csak becsületes dolgozóknak van helye 1 S a becsületes dolgozó parasztok közül egyre többen indulnak el a jólét, a felemelkedés útján. Derekasan elősegítik as őszi munka jó elvégzését a passahi mezőgazdasági állandó bizottság tagjai A paszabi dolgozó parasztok azzal bízták meg a mezőgazda- sági állandó bizottság tagjait, hogy minden erejükkel segítsék elő a magas terméseredményt, A bizottság tagjai becsülettel eleget tesznek a nép megbízatásának, Valamennyien felelősek egy-egv körzetért — jelen- leg azért, hogy jól és időben A PÁKOZDI CSATA A FEGYVERBEKELT NÉP RAGYOGÓ DIADALA A TÁMADÓ RABLÓHORDÁK FÖLÖTT Szeptember 29An ünnepli az ország a Néphadsereg Napját• 18^8 szeptember 29-én verte szét a fejér megyei Pákozdnál a fiatal magyar honvédsereg Jellasich bánnak több, mint kétszeres túlerőben lévő zsoldos hadseregét. A' honvédsereg győzelmet aratott ebben a csa. tában a számbeli túlerőben lévő ellenség felett, megmentette hazánk fővárosát és ezzel lehetőséget biztosított Kossuth Lajosnak és a szabadságharc többi vezérének, hogy tovább szervezzék a forradalom és a szabad, ságharc szent ügyét,., ezért a minisztertanács minden év szeptember 29. napját a „Néphadsereg Napjává” nyilvánítja — szól a minisztertanács hahat ározata. Apákoxdi diadal a 48—49-es szabadságharc vitéz honvédseregének születésnapja volt. Ebben a csatában állta lei győzelmesen a tüzpróbát a fiatal honvéd. sereg_ amely igazi néphadserege volt te magyar szabadságharc szent ügyének. Szeptember 11 reggelén tört be Jellasich csapataival, számszerint több, mint harmincezer főnyi sereggel, a Dráva több pontján át az országba, hogy a bécsi udvar utasl. fásait követve, elfoglalja a fővárost s már, csirájában legázolja a nemzetnek minden fegyveres ellenállásra való szervezke. dését. Az a sereg, amely Légrádnál, Varasánál és másutt országunkba rontott. igazi zsoldos rablósereg volt• Jellasich csapatainak zömét jól kikép. sett és felszerelt sorkatonaság, valamint hírhedt testőrgárdája, a ,,szere- zsánok” glkották. Ex a sereg mint minden, a népek szabadsága ellen harcoló sereg, rablók és gyilkosok hordája volt s amerre cdak járt, pusztított. fosztogatott. Jellasich tisztjét, sőt a főparancsnokok s leg. főbb irányítójuk, a bécsi Kamarilla valósággal kényszerítette is a csapatokat a fosztogatásra, mert a magyar határ átlépésétől fogda a katonáknak célzatosan nem fizettek zsol- dot. Az imperialista hadse. regek koreai gaztetteire emlékeztet az a kép, amely Pdtka község elöljáróinak a közlöny 1848 október 17-i számában közzétett jelentéséből tárul elénk: ,,...A rabló csoport iszonyú nyomokat hagyott maga után. Tűzhelyeinket szétszórták, ajtajúink s ablakaink összezúzták. Mezítelen nép jajgat az utcákon. A barbár kegyet, lenséget leírni lehetetlen• A cudar csorda feldúlta a házakat, mindennemű ruháinkat elrabolta. az ágyneműket felhasogatta, a tollat szélnek eresztete. Az élelmiszereket elszórta, barmokat lövöldözött. a férfiakat megkötözve, asszonyokat fertöztetett. Jószágot, ruhákat s egyéb házi szereket, melyeket magával nem vihetett, utca közepén, halomra rakva meggyujtotta s porrá égetett”, A Dunántúl népe harcos akarattal szállt szembe a pusztítók- kai. Duzzadó folyamként nőtt azoknak száma, akik fegyvert ragadtak, hogy megmentsék családjukat és házi tűzhelyeiket a teljes 1 /gsenwíisüléstíjl és megvédclmezzék a haza szabadságát. És nemcsak a honvéd, séyhez csatlakoztak egyre. többen és többen. A megszállás alá került területeken széleskörű partizánmozgalom bontakozott ki. A nép fegyveres csapatokba tömörült és újra, meg újra harcbaszállt a szerte barangoló rabló, csordákkal. Nagykanizsa népe szeptember 18-án száz harácsoló szerezsánt vert agyon, a baranyame- gyei népfelkelők pedig elfogták Jellasich utócsapatának, Roth tábornok seregének egész lőszer, szállítmányát. Csaknem kétszázezer töltényt zsákmányoltak és ez újabb lendületet adott a fegyveres ellenállásnak• A pákozdi csatában a nép fiai. az újonc honvédsereg feltartóztatta Jellasich Pest-Buda felé törő hordáját. A menekülő megvert sereg szétszórd, sában, megsemmisítésében ismét nagy szerepet játszottak a fegyverre kelt nép, felkelő osztagai. A császári seregek hátában tömegek keltek fel a hazára törő, gyűlölt ellenség megsemmisítésére. Az utakon és az erdőkben mindenfelé. császári katonák holttestei feküdtek, másokat pedig — mint a leírások elmondják — a lakosság .Jóba és gabona- vermekbe süllyesztett cl”. A Közlöny IS48 október 11.én részletes tudósításban számol be 'arról, hogyan kényszerítette a. reguláris csapatokl-al szorosén együttműködő fegyverre kelt nép Jellasich utóhadát, Roth tábornok egész seregét, fegyverleté. telre. Róth kettős lépésben halad 6-án Dég felé s fáradt seregével Uzora felé sietett, hol a fáradtság. s azon akadály miatt, hogy a Sió hídja feUzedetett, niegdllapodni kénytelenttett. Seregünk a Sió part. jdn nyomta, őt s mintegy tizenkétezer alföldi nemzetőr segítségével a folyam mellett félkörbe fog. ia a Keverésző rabló csoportot. A túlparton, mint. egy tízezer felkelt somogyi, baranyai s tolnai nép szomjúhozta az ütközetet. melyben ugyan ezúttal nem részesülhetett. Roth látva a kénytelensé- get, szorult helyzetében nem volt mást tennie, mint fegyverüket lerak, niok s magukat gyalázatosán megtagadniok. A tisztek őrizet alatt Pestre, a nép pedig hazájába kisértetett”’ A magyar nép önvédelmi harcát nem a horváth nép ellen vívta, ezt bizonyltja a foglyul ejtett közkatonák szaba- donbocsdtása. Jellasich hadseregének jelentős részét ugyanis erőszakkal toborozta Horvátország, ban. Turopolje kerület lakosai ellen, ágyukkal megerősített katonaságot küldött. mivel nem akartak fegyvert fogni a magyar nép ellen s aljas rágalmakkal uszította seregét a szabadságáért küzdő magyar nép ellen, így ir erről a Közlöny cikkírója: „Ez ismét új jele a magyar nagylelkűségnek, ki még a pártütő. de elámított horvdtokbeun is testvéreit tekinti s őket hazátokba kísérteti hogy idejük legyen az elhagyott pályára visszatérniük. Mondjátok meg elámított szegény nép, honmaradt társaitoknak, hogy harcotok igaztalan volt... mondjátok meg, hogy a magyar nem akarja horvát testvéreit kiölni, mint Jellasich ezt comp. hiresztelve hazudá, hanem csak önfenntartúsi harcot vív, melynél szén- tebb harca nincs a nemzeteknek”, , végezzék el a dolgozó parasztok az őszi munkálatokat, A módszerük a íelvilágcsító szó. Nézzük meg például, hogy miről beszél Biró Pál 12 holdas középparaszt, a bizottság egyik tagja az összehívott kísgyűlésen. — A Párt, a kormány azt mondja, hogy idejében vessétek el a tiszta, jó magot a mélyen megszántott földbe. Ezek a tanácsok hasznos tanácsok s meg kell fogadni őket. Itt van például az én esetem. Az elmúlt esztendőben már szeptember elején elvetettem az őszi kalászosokat. A magot csáváztam, a főidben 25 centi mélyen járt az eke. Az eredmény 13 mázsás átlagtermés lett. — De mondhatok más példát is — folytatja Biró Pál. És elmondja, hogy a vele egy dűlőben lévő Tóth András földje nem hozott csak hétmázsás átlagot. Azért, mert későn, október vége felé kászálódott neki a vetésnek. Bíró Pál figyelmeztette; „Meglátod, nem lesz jó termésed“. Tóth András vállatvont: „Megérkezik akkorra mikorra a tied... “ — Majd meglátjuk — csóválta a fejét Biró elvtárs. És meglátták. Beérni beérett ugyan a termés Tóth András földjén is, csak éppen a feléi hozta annak, mint amennyi Biró földjén termett. így történt az eset Kis Jánosnál is, Ő is a saját kárán tanulta meg, hogy: aki nem hallgat a Párt szavára, az kárt szenved, de kárt okoz az egész országnak, az egész béketábornak isi Most aztán mindketten megfogadták, hogy egy tapodtat sem engednek az előírt határidőkből, Kiss Mihály szintén állandó bizottsági tag. A termelés terén versenyben áll Biró Pállal. Az idén Kis Mihály lett az első: 15 mázsás volt az átlagtermése. Hogyan érte el? Még ügyesebb volt a szántásnál, vetésnél s elsőnek végezte el az őszi munkát a fajúban! És íme, itt a jutalom. Egyrészt tisztelettel és megbecsüléssel tekint rá az egész falu, másrészt bőségesen fizetett a löld. Mindezt Kis Mihály is elmondja a kísgvűlése- ken. Persze nemcsak beszél, hanem tettekkel is megmutatja: hogyan kell megfogadni a Párt szavát, Ncmcsaka kisgyűléseken beszélnek _ a feladatokról az állandó bizottsági tagok, hanem kimennek a mezőre s ott a helyszínen segítenek. így tesz Tóth Miklós Az elmúlt napokban Béres Antalt látogatta meg a határban, amint az éppen vetett. Ahogy figyeli Tóth elvtárs a vetést, látja ám, hogy egyes sorok egymáshoz lapulnak, mások meg távol esnek egymástól. Rosszul volt beállítva a gép. Tóth Miklós nem sajnálta a fáradtságot és segített a vetőgépet beállítani. Utána megmagyarázta Béres Antalnak, hogy ka nem egyenletes a vetés, akkor bizony kevesebb a termés! így dolgoznak a paszabi mezőgazdasági állandó bizottság tagjai. Nagyban elősegítették azt, hogy a község határidőre, szeptember 15-re befejezte az ősziárpa vetését. A fontos az, hogy továbbra is éberen őrködjenek a község becsülete, a határidők betartása lelett. A jugoszláv ifjúság újabb .csapásokat mér a Titó-klikkre A jugoszláv politikai emigránsoknak „Az internacionalizmus zászlaja alatt” című lapja írja: Titó fasiszta bandája az utóbbi időben a tényéktől sarokba szorítva: kénytelen nyíltan elismerni a Banja Luka—Doboj közötti stratégiai vasútvonal kíílpítésének sikertelenségét. A hazug ígéretek és a rendőri • erőszakoskodások ellenére távolról sem sikerült Titóéknak az ifjúságot a kívánt mértékben kényszer- munkára hurcolni. A jugoszláv ifjúság minden lehető módot msgra- gadott, hogy a titóista toborzást meghiúsítsa. A stratégiai útvonal kiépítésének terveire ezzel merték az első csapást. Azok pedig, akiket Titóéknak a rendőri eljárások segítségével mégis sikerült az építkezéshez kivezényelni, azon igyekeztek, hogy az építkezési munkálatokat szabotálják. Augusztus végéig — Titóék terve szerint — a munkálatok 82 százalékát be kellett volna fejezni. Ezzel szemben az ifjúság sikeres ellenállása következtében eddig a titóista tervet összesen 38 százalékra teljesítették. Ezek a kudarcok arra késztették a Titó-bandát, hogy a titóista ifjúsági szervezet főkolomposait rendkívüli ülésre összehívja. Ezen az ülésen elhatározták, hogy sürgősen a legbrutálisabb rendőri módszereket alkalmazzák és megerősítik az UDB-ellenőrzést az egyes brigádokban. A jugoszláv ifjúság harcainak eddigi eredményei azonban legjobb biztosítékai annak, hogy a jugoszláv ifjúság egyre súlyosabb csapásokat m't majd a Jövőben is a Titó-klikkre.
