Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-18 / 217. szám

1951 SZEPTEMBER IS. KEDD £ Dánszentmiklós állami gazdaságának dolgozói 1952-re hosszúlej ára tn yersenyt indítottak Ä pestmegyei dánszentmiklós! ál­lami gazdaság dolgozói hosszúlejá­ratú versenyt indítottak az 1951— 52 évi munkákra. A dánszentmik- lösiak a kiskunsági állami gazdasá. got hívták ki versenyre, s egyben csatlakozásra szólították fel az ország többi gazdaságát. A dán- szentmiklósi állami gazdaság dől. gozói vállalták: 1-74 hold tavaszi vetésű szovjet burgonyát okt. 15-ig, 5 hold nyári vetésű burgonyát pedig október 20-ig szednek ki. 2. 35 hold takarmányrépát kor­mánylemez nélküli ekével, október 20-ig kiszednek. 3- 105 hold gyapotvetésük termését leszedik, osztályozzák, a szükséglet, hej; képest szállítják és megfelelő időben elszállítják. A gyapottermést amint a megfelelő érettségi fokot elérte, azonnal veszteségmentesen leszedik, vigyázva, hogy ne szeny- nyeződjék sem szár, sem levélré­szekkel. Háromzsebes szedőkötény alkalmazásával, azonnal osztályoz­zák I., II-, III. osztálynak megfe­lelően. Minden dolgozónak 3 ilyen kötényt adnak, hogy ezzel is blzto. sítsák a munka folyamatosságát. 4. 33 hold dohánytermését lesze­dik, felfűzik, lesimítják november 30-ig. A dohánysimításhoz Balato. ni János újítását megvalósítják. 5. 300 hold silótengerl levágását, behordását és silózását október 15-ig befejezik. A silótengeri be­hordását gépekkel végzik és a föld­silókat úgy építik meg, hogy a leg­kevesebb fuvart kelljen alkalmazni. 6. ötven hold muharvetésilk lekn. szálasát, begyűjtését, hordását és cséplését szeptember 30-ig géppel elvégzik. 7. 20 hold gyümölcsös termését október 20-ig leszedik, osztályozzák és gondosan tárolják az elszállítá­sig­8. 850 hold ősziárpa- és rozsveté. süket a minisztertanácsi határozat­ban előirt határidő előtt két nap­pal. szeptember 28-ig elvégzik. 9. 300 hold búzavetést, öt nappal la határidő előtt, október 25-re el­végzik s az ősziek vetésénél alkal­mazzák a gépkapcsolást. 100 hold búzát keresztsorosan vetnek el. Yetés előtti tárcsázásaikat mlnde-í nütt kapesolatfogasolással végzik a mütrágyaszórás után, hogy a mű­trágyát mindenütt jól bedolgozzák. A talajmunkát mindenütt úgy készítik el, hogy a legjobb morzsa- Iékos szerkezetet érjék el. 10. Az 1952 évi gyapottermés ma. gasabb terméseredményeinek eléré­sére, határidő előtt 3 nappal, ok­tóber 12-re felszántanak 200 hold gyapotterületet. A műtrágyázást a gyapot alá géppel, a szántást elő­hántoló ekével 25 cm mélyen vég. zik­11. 300 holdat december lő.ig is- tállótrágyáznak — talajaik táp­anyagának visszaadására. 12. A jövő évi magasabb termés- eredmények biztosítására a tavaszi vetések alá az őszi mélyszántást 25 cm. mélyen, gépierővel novem. bér 22-re befejezik. Gépeiket úgy tartják karban, hogy gépkiesés ne legyen. Setart-., hassák a határidőket. Kettősmű­szakban dolgoznak és gépeiket napi 22 órán át üzemeltetik. Állattenyésztés terén is értékes vállalásokat tettek a dánszentmik- lósiak. Kétszáz darabos tehenésze, tűkben 70 százalékos szaporulat helyett, 80 százalékosat akarnak, elérni az előírt szabályok betartá­sával. Tehenenkint átlagosan 3-200 liter tejhozamot vállalnak. 3.000 süldőt nevelnek fel 40 kg-os súly­ra, 6 hónap alatt pedig 1.000 ser­tést hizlalnak fel 140 kilóra ex. press hizlalással. A süldőnevelés­ben 21, a hizlalásban pedig 20 szá­zalékos daraértékesítést érnek el a takarmányok szakszerű összeállítá­sával, pontos adagolással és etetés­sel, hideg időben melegvízzel való abrakkeveréssel, jó falkásítás3al és az állategészségügyi szabályok pon. tos betartásával. Vállalják azt Is, hogy juhtenyésztésben az előírt 90 százalékos helyett, 95 százalékos bárányozást érnek el. Hol fizetik ki a Békekölcsön sorsolás nyereményeit A Békekölcsönkötvények nye­reményeit az Országos Taka­rékpénztár ugyanúgy, mint a Tervkölcsönkötvények sorsolá­sánál, a helyszínen is kifizeti.^ A nyertesek, ha a kötvény ná­luk van, közvetlenül a húzás után a helyszínen átvehetik ki­sorsolt nyereményüket, A Zeneakadémián ieiállított ideiglenes pénztárokon kívül szeptember 21-től az Országos Takarékpénztár Központjában és budapesti Bókjaiban is átve­heti a nyereménvt minden ki­sorsolt kötvény tulajdonosa, Szeptember 24-én a hivatalos nyereményjegyzék megjelenése után pedig már a vidéki OTP fiókok és az ország összes postahivatala is megkezdi a nyeremények kifizetését, A 100 ezer forintos főnyere­ményt és az ötvenezer forintos nagy nyereményeket csak az Országos Takarékpénztár Köz­pontjában (V., József Attila-u. 2—4.) vehetik át a nyerők. A 25 ezer, 10 ezer és 5 ezer fo­rintos nyereményeket az OTP Központjában és fiókjaiban fi­zetik ki. Az ezerforintos és en­nél kisebb nyereményeket az OTP központja és fiókjai mel­lett szeptember 24-től az ország összes postahivatalában meg­kaphatják a nyertesek. Átvette Bariba Károly dolgozó paraszt is a Tervköicsönnyereményt A takarékpénztár kifizető ablakánál sorban állanak az emberek. Kezükben Tervkölcsönkötvényekkel. A pénztáros gyors ujjakal szá­molja ki a nyereményt ropogós százasokból. A nyerők boldog meg­elégedéssel hajtják össze és teszik el őket. Ez a körülmény hozta Bartha Károlyt is Nyíregyházára, a Takarékpénztár ablakához Vá­mosatyából. Még most is tartózkodva tartja oda kötvényét, hátha tévedés. Csak amikor feleségével együtt átszámolták a pénzt, akkor látszott arcukon, hogy amit eddig reméltek, az valóság. Hogyan ju. tett el eddig Bartha Károly? — Régen volt az — mondja — mikor még Gáspár József 700 holdján húztam az igát. Keserves élet volt. A kakas kukorékolás már a tehénistállóban ért, mert tehenész voltam az uradalomban. Csak szidást kaptam hol az ispántól, hol Gáspár ,,úrtól", fizetést annál kevesebbet. Éppen csak annyit, hogy az éhenhalástól megmentett. Itt egy pillanatra megáll Bartha elvtárs. Szemei előtt megeleve­nedik a múlt, a gőgös Gáspár József alakja, amint büszkén végig­sétál a gazdaság udvarán. • Csak egy pillanatig tartott az egész, már Is megkönnyebbülten be­szél tovább­— A felszabadulás után megváltozott az életem, az állami gaz­daságban tehenész lettem. A munkám után járó bérből most már tel. lett ruhára is. Aztán jött a Tervkölcsönjegyzés. Akkor még nem tel­lett sokra — mondta — csak 100 forintot tudtam jegyezni, de a Bé­kekölcsönjegyzésnél — ezt már vidámabban mondja — 500 forintot jegyeztem! — Az is érdekes ám, hogyan találtam meg a kötvényem számát a listán — szól nevetve. A múlt hét keddjén a postás kintjárt a tanyán és kezembe nyomott egy papirost. Azt mondta, hogy nézzem meg, hátha nyert az én kötvényem is. Hát én neki is fogtam s hátul­ról. 'a kisebb nyereményeknél kezdtem nézegetni a kötvényeim szá. mát. Nem akart stimmelni sehogy, vagy kevesebb, vagy több volt egy számmal. Már abba akartam hagyni az egész keresést, de azt gon­doltam magamban: ha már a hátulját megnéztem, akkor megnézem az elejét is. Megnéztem a százezer, az ötvenezer forintos kötvények számát- Majd az ötezer forintosoknál látom, hogy a sorozatszám 0916! Hisz ez a száma az enyimnek is! Most már számról, számra betűztem a sorszámot 0 — 1 — 7 — 6. Nem akartam hinni a sze- mennek. Nyertem, ötezer forintot nyertem. Gyorsan számolni kezdtem. Az asszonnyal elhatároztuk, hogy egy tehenet fogunk belőle venni. Kell a gyerekeknek a tej, mert 7 gyereken} van ám — /.ondja büsz­kén Bartha Gábor. — Lám — folytatja később — így harcoltam én a kölcsönjegy- zéssel nemcsak az ország, hanem saját családom jólétéért Is. így lépett be J. Makrai Albert, nyírbátori középparaszt A TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORTBA J. Makrai Albert nyírbátori, 20 holdas középparasztot mindenki ügy ismeri falujában, mint meg­gondolt, munkáját becsületesen, szakszerűen végző gazdát.. A falu többi gazdái a határban járva, földje mellett elmenve, bizony nem mulasztják el megnézni azt. Kíván­csiak, hogy végzi J. Makrai Albert (Folytatás az első oldalról). íket. Egy másik népnevelő fanyar arccal fogadta ezt a hírt: — Hiszen oda én akartam el­menni .... Hegedűs elvtárs megvonta a Tál­lát, nagy fürgén újra útnak in­dult. De még visszaszólt: — Lenin elvtárs azt mondta, hogy korán reggel menj el azért, akit este meggyőztél, nehogy meg­előzzenek ! Kacagás a válasz — kinevetik a lemaradó, kényelmes népnevelőt! AZ OSZTALYELLENSÉG egyre dühödtebben próbál támad­ni. Ahogy nő az újbelépők száma, úgy fokozódik a kulákok, a volt csendőrök gyűlölete, Tóth Balázs­áé gyalázatos szavakkal támadt a népnevelőkre: „Maguk tönkre akar­ják tenni a dolgozó parasztokat...” Nem kell mondani, hogy az ibrá- nyi dolgozó parasztok nagyon jól tudják: ki akarja tönkretenni őket. Vájjon arról miért nem beszél most Tóthné, hogy az apja, a 82 holdas koresmatulajdonos kulák, Szász András vizes borral fizette ki a szőló'munkásokat?! No lám, kiderül menten az igazság! fezt harsogja a hangszóró is szerte a faluban: ,,Tudjátok-e kik vannak a szövetkezet ellen? Szabó Sándor, volt főbíró, akinek a családjában volt csendér van, ,,vitéz” Gégény András, horthyék kegyeltje. Tóth Lajos, volt jobboldali kisgazdapár­ti képviselő, aki már hat hónapot ült demokráciaellenes magatartásá­ért a börtönben, akinek fia kakas- tollas, népnyúzó csendőr volt...” Nemcsak hazugságokkal próbál­kozik az ellenség, hanem „új” mód­szerekkel akar a népnek ártani. Kovács Gáborné, a részeges aszta­los felesége, aki volt cséndőrsógora biztatására, rémhírekkel kürtölte tele a falut, most nagy szemforgat­va jött fel a pártszervezethez, hogy „vegyenek fel bennünket a csoportba”. Felháborodva utasítot­ták el őket a becsületes dolgozók. Annál szívesebben fogadták azo­kat, akiknek VALÓBAN A CSOPORTBAN A HELYE L. Szász Péter tízholdas közép­paraszttal örömmel szorítottak ke­zet- L. Szász Péter pedig ezt mondta: „Látom azt, hogy a falu legjobbjai egymásután, lépnek be a csoportba. Én sem akarok az utolsó lenni.” A felesége is aláírta a be­lépési nyilatkozatot: „Ügy illik, hogy a feleség tartson együtt a férjével." (Bár eleinte aggodal­maskodott, hogy mi lesz, ha idős korukra betegeskedni kezdenek. A népnevelők aztán rávilágítottak, hogy éppen a szövetkezetben jár­nak jól, mert mint OTI-tagok in­gyenes gyógykezelésben részesül­nek.) Bekopogtattak a népnevelők Gé­gény Istváunéhoz is. Az asszonyka először erősen idegenkedett Tóth Erzsitől, a népnevelőtől, a tuzsért hármas típusú csoport tagjától. „Hallja-e, azt mondták nekem, hogyha belépek a tszcs-be, akkor mindent elvesznek tőlem. Még a rongyaim sem maradnak meg.’”-*• De maga nem hitte el, igaz-e? Nézze az én ruhám — szól az Erzsi — ha rosszul menne az embe­rek sora a csoportban, akkor nem telne Ilyen ünneplőre! Nézze a ci­pőm is I — Látom — nézi sóvárogva Gé­gény né, akinek bizony szűkösen jut most ruhafélére, mert beteges a férje. — Látom én. Olyan „cif­rán” járnak most a lányok, hogy magaío is kedvet kapok rá.. — Itt az alkalom — kiált fel vi­dáman Erzsi. — Tudja — húzza most köze­lebb a széket Gégénynó Erzsihez és szól melegebb hangon. — Akar­tam én már kérdezni: hogy van ott a csoportban, de nem kérdeztem, roert nem jött hozzám senki. — Most itt vagyok én..., — Már arra gondoltam, hogy írok Rákosi elvtársnak, vagy a fe­leségének, hogy adjon segítséget... — Hát vegye úgy Gégény né asz- szony — áll fel komolyan és ünne­pélyesen Tóth Erzsébet, akinek már több mint 400 munkaegysége van, — hogy most engem Rákosi elv­társ küldött el magához és azt üzeni, írja csak alá bátran a belé­pési nyilatkozatot, hogy ezentúl ma­ga is „cifra” ruhában járhasson! Gégény Istvánná megfogadta Rákosi elvtárs tanácsát. Aláírt és belépett a „Vörös csillag”-ba. TÓTH ERZSI mint a szélvész rohant a pártszer­vezetbe jelenteni az újbelépőt. Az ajtóban majdnem összeütközött Oláhnéval. Oláhné Is a párttltkár elvtársat kereste. Belépési nyilatkozatot kért. Az egyik nyíregyházi elvtárs ba­rátságos mosollyal fordult felé: — Maga Is be akar lépni a cso­portba néni? — Én?! — szisszen fel sértődöt­ten az asszony — hiszen én már régen beléptem! (néhány nappal ezelőtt). Csak azért jöttem, mert a vejemet, a Ricu Györgyöt is „meg- agitáltam”, Ő is jön utánam. Vi­szek neki belépési nyilatkozatot.. Mert tudják — fordult a szobában lévők felé a fejkendős parasztasz- szony, — ha már megérhettük azt, hogy boldog életünk lesz, miért ne részeljen belőle minden derék em­ber?! & 1. a munkát, amivél az egyéni dol­gozó parasztok között termésered­ményeivel az élen van. Tavaly kora ősszel is látták, amint ekéje szarvára dűlve kény­szerítette az ekevasat, hogy az 18 centi mélyről fordítsa meg a föl­det. Voltak, akik meg udvarán lát, ták, ahol a hordóba forgatta, csá­vázta a vetőmagot. És bizony még a falevelek jónt'sze a fákon volt, mikor már J. Makrai Albert 18 centire szántott földjében benn volt a csávázott vetőmag. Nemcsak tavaly végezte így J. Makrai Albert az őszi talajmun­kát és a vetést. Tapasztalatból ta­nulta meg; hogy a földet ápolni kell és az elvetett magot gondozni kell földbekerülte után Is. Nem sajnálata tavaly tavasszal sem az időt, hogy elvetett búzáját kétszer megberenálja. A cséplésnél látta aztán eredményét jól végzett mun­kájának. Holdanként 16 mázsát adott a jól megművelt fö!d! aratás, CSéPLéS után, amikor már beadta J. Mak­rai Albert ,,C”-re is 16 mázsa ke­nyérgabonáját, egy kicsit alábbha­gyott a munka, több idő jutott va­sárnap délutánonként elbeszélgetni a kapuelőtti pádon többi gazdatár­saival. A kapuelőtti beszélgetések­be belekapcsolódtak az arrajáró népnevelők is. Nem mullott el az Ilyen kisgyfilésszámba menő beszél­getés sohasem, hogy ne került vol­na szóba a közös gazdálkodás. J. Makrai Albert elinte csak csendben hallgatott, mivel nem volt tisztá­ban vele: mi is az tulajdonképpen. A népnevelők felvilágosítása nyo­mán aztán megvilágosodott előtte. Azt is hallotta, hogy a „Vörös csll- lag’”-ban mit kerestek ezévben, mi­lyen jövedelmet kapnak végzett munkkájuk után. Büszkén mondta mindenkinek Szutor András, hogy két sertést hizlal otthon. így hal­lotta J. Mnkraí Albert is: Szutor András 400 munkaegység után 20 mázsa kenyérgabonát, 135 kiló ár­pát, 395 kiló zabot, 8 és fél kilő mákot, 20 mázsa szálastakarmányt, 28 mázsa burgonyát, 12 mázsa ku­koricát, 240 liter bort, 4 mázsa al­mát, 120 kiló szilvát és 3738 forin- tot kap, 1 SZÉP JÖVEDELEM EZ — volt a véleménye J. Makrai Al­ber tnek és a többi nyírbátori közép parasztnak. És nem is kellett any- nyit dolgozni nekik, mint nekünk, A nehezit a gép végezte. És ml* lesz majd egy-kát év múlva, mikor majd kombájn végzi náluk az ara­tást?! Később aztán a népnevelők fel­világosítása nyomán megértették azt is, hogy tudnának traktorral, kombájnnal dolgoztatni az I. tí­pusú szövetkezetben Is. És ez volt, ami J.. Makrai Andrást és még jópár előrelátó nyírbátori gazdát gondolkodásra késztetett. J. Mak­rai Albert még éjjel Is morfon­dírozott­— Miért maradjak én le? — gon dolta — mikor eddig mindig az el­sők között voltam? De ha magamba maradok, nem bírok versenyre kelni azokkal, aki­ket segít a gép. Akik traktorral szántanak, műtrágyát használnak és földjükből nem vesz el a mes- gye. A szövetkezetbe tömörült gaz­dák földjét egy darabban traktor szántja mélyen, az állam hozzá­segít a műtrágyához, lehetőség van az egy táblán lévő gabona arató­géppel való vágására (ha nem kombájnnal!) és végül mégis csak annyi földről, amennyi az övé, több gabonát takarítanak be! Ke­vesebb a munka és mégis több a termés, de nemcsak nekem, hanem velem együtt mindenkinek, aki ve­lünk szövetkezik. MERT MAR AKKOR így beszélt J. Makrai Albert: „ve­lünk”. Már szövetkezeti tagnak érezte magát, holott alá sem írta még belépését. Az asszonnyal könnyen ment a dolog, mivel az tudja: amit az ura tesz, az jói van. De tudják ezt a többi dol­gozó parasztok is Nyírbátorban, mert azóta Tóth István 17 holdas, ifjú Katona Elek 14 holdas és még több középparaszt választotta hoz­zá hasonlóan a szövetkezeti gaz­dálkodást. Most vasárnap a kapu előtt a dohány füstje mellett J. Makrai Alberték már a jövőről, a nagy táblákon kialakítható vetésforgóról s az agrotechnika felhasználásá­ról, egyszóval a boldogabb Jövőről J-heszélgettek. vasa —<

Next

/
Thumbnails
Contents