Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-06 / 207. szám

1951 szeptember is, csütörtök élen kell járniuk. Lendületet kell adni a, „C” beadásnak SZÉLES KÖRBEN ALKALMAZNI KELL A „C” BEADÁSSAL JÁRÓ KEDVEZMÉNYEKET és a legélesebben fel kell lépni min­denki ellen, aki a ,.C” beadással járó kedvezményeket akár kormozza, akár bármilyen eszközzel háttérbe szorítja vagy csökkenti. A versenyről, mint a begyűjtés fokozásának fontos tényezőjéről Nagy Imre elvtárs megállapította, hogy új szakaszába lép. A verseny jelentősége növekszik, ki Is széle­sedik. Ezentúl a malmi vám kivéte­lével az egész terv képezi a ver­seny alapját. Az egész terv teljesítése a száz , százalék és ezt lehet túlteljesíteni. Az alapterv legnagyobb százalékú teljesítése jelenti a győzelmet. Mint ahogy a verseny, a begyűj­tés is új szakaszhoz érkezett el. A begyűjtő munkának két szakasza van: az egyik a gabonabegyűjtés, a másik élő állatok és a kapásnö­vények begyűjtése. Gyorsan kell cselekedni, minden erőt latba vet­ni, hogy befejezzük a gabona- begyűjtést, mert ahol ez megtör­tént, ott sokkal könnyebben meg­birkóznak az új feladatokkal. Ha viszont elhúzódik, akkor a két nagy feladattal egyszerre — nem !s beszélve egyebekről — sokkal nehezebb a munka. Emellett sok­kal bonyolultabb élőállatot, kuko­ricát, burgonyát, napraforgómagot begyűjteni, mint kenyérgabonát vagy takarmánygabonát Az is jel­lemzi még ezt a második szakaszt, hogy egybefonódik egyéb begyűj­tési feladatokkal, egybeesik a ba- romfibegylijtéssel, amely nagy zö­mében erre a szakaszra esik, egybeesik a szénabegyüjtéssel, amely most folyik és amellyel le­állni nem lehet és egybeesik a bor begyűjtésével. — Az elvtársak tehát látjáik, — folytatta a miniszter, — hogy ezen a szakaszon sokkal na­gyobb erőfeszítések kellenek, mint eddig. Fokozni kell az egyéni felelősségre- vonást, hatékonyabbá kell tenni a határozatok végrehajtásának ellen­őrzését. A begyűjtési terveket gon­dosabban kell felbontani — fel­használva a gabo-nabegyüjtési ter­vek hiányosságaira vonatkozó ta­pasztalatokat, — és ami* döntő: sokkal jobban kell tudatosítani ezeket a terveket. Felhívta a figyelmet, hogy az élőállatok, kukorica, napraforgó begyűjtésére szakmailag is fel kell készíteni az apparátust, és ami döntő: az eddiginél sokkal határozot­tabban kell harcolni az ellen­ség ellen, amely már üieg is kezdte támadá­sát p'ldául azzal a híreszteléssel, hogy a kukoricatermésünk rossz. Az új begyűjtési szakaszban új módszert is alkalmazunk. SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉSEKKEL KÖTJÜK ÖSSZE A „C” BEADÁST — Meg kell mondanom, hogy né­hány megye kivételével az elvtár­sak általában nagy lendülettel fog­tak hozzá a munkához és vettek részt ebben. Komoly eredményeket értünk el, de nem olyan eredmé­nyeket, amilyeneknek az elérésire vállakoztunk és amilyeneket elvárt tőlünk a Párt és a kormány, de mégis, a nagy erőfeszítések nem maradtak nyomtalanok. Nem sza­bad azonban lankadni, nean szabad visszaesni és nem szabad meghát­rálni a nehézségek elől. A felada­tok nehezek, de erőink is nagyok, ha azokat kellő mádon, kellé he­lyen és időben összpontosítjuk. Nem állhatunk meg egy pillanatra sem, mennünk kell tovább az új fslada- tok megoldása felé. Legyünk kí­méletlenek az ellensiggel szemben, de legyünk szilárdak és hajthatat­lanok a feladatok végrehajtásában és akkor feladatainkat győzedelme­sen fogjuk megoldani. miUkhjt A Tanácsköztársaság bukása után Orgovány, Siófok gyil­kosainak méltó társai Tatabányán is megtelepedtek, hogy rém­uralmukkal biztosítsák ezen a területen is gazdáik: Horthyék uralmát. Huber csendőrhadnagy, ez a hivatásos gyilkos, akit sem azelőtt, sem azóta nem sokan múltak felül az ártatlan emberek mészárlásában, ez volt a tatabányai csendőrkülönít- mény vezetője. Ő volt az, aki 1919 szeptember 6-án gengszterei élén rátört a bányairoda előtt b ékésen gyülekező bányászokra. A bányászok azért gyűltek össze, hogy megkérdezzék a bánya- igazgatóságot: meddig hurcolják még el és kínozzák halálra Horthy pribékjei a bányászok legjobbjait? Rehling, az akkori bányaigazgató erre a kérdésre azzal válaszolt, hogy értesítette a csendörkülönítményt. A megjelenő csendőrök minden felszó­lítás nélkül sortüzet nyitottak a téren gyülekező bányászokra. Sok bányász halt ezen a napon mártírhalált. A mártírhalált halt bányász okát társaik mé<s utolsó útjukra sem kísérhették el. Megtiltották. Később azonban annál töb­ben keresték fel a bányászmártírok sírjait. ★ A múltba süllyedt Rehling igazgató, Huber csendőrhadnagy 'és az egész hírhedt Horthy-rendszer. A bányászok útja felfelé vezet, fel­felé a sikerek,, a jólét, a jövő napfényes csúcsai felé. A tatai bánya- igazgatóság épületében nem munkdsnyúzók ülnek, hanem egy a bá­nyászok közül, egy azok közül, akik tanúi voltak a tatai csendőrsor- tűznek, szenvedői a Horthy-rendsz érnék. Megváltozott Tatabánya képe. A sárviskők helyét elfoglalták a nemrég épült bányászlakások. Ezekben az új otthonokban a bányász- hősök kényelmét szolgálja minden. Az öröm, a jókedv otthonai ezek a lakások. Nem messze attól a helytől, ahol a csendőrsort&z eldör­dült, nemrégen készült el a kultúrotthon, van színház, mozi. Minden, ami a pihenést, a szórakozást szolgálja. A tárnák képe is megváltozott. Bányakombájn, forgácsológép, fú­rógép kíméli az embert, az embertolta csillék helyét elfoglalta a kö­télpálya, a csillerakgs helyén szénszdUitó gumiszalag hqrdjaa szenet. Rossz emlék már csak a bányaomlás, sujtólég. A járatokat betonba- rakott téglával boltozzák ki, a levegőt szívókészülékek cserélik. Mind­azok, akik bányásznak mentek, tanúi az új életnek, részesei a munka és a jólét örömeinek. Kertész György, Cimbalmos András, Tóth József és IpO bányásznak ment szabolcs-szatmdri társuk szere- tetre talált a bányákban. A nép állama gondoskodik róluk, figyelem­mel kíséri munkájukat, természettel vívott harcukat az egész nép. A tatai bányászgyilkosok utódai újra szeretnék megszólaltatni a csendörfegyvereket, de azokkal a hőstettekkel, amelyek a tárnákban születnek, a mártírok és bányászhősök példája nyomán harcoló bá­nyászok elzárják a múlt visszahozd, tára spekulálók útját. PÁRT ÉS PARTÉPITÉS j A NÉPNEVELŐÉRTEKEZLETEK ELÉ Ma és holnap értekezletre gyűl­nek össze győzelmeink kóvácsai a népnevelők: párttagok és pártonki- vüKek egyaránt. Beszélniük kell az eddif elvégzett munkákról s azok­ról a megtisztelő, komoly felada­tokról, amelyek sikeres megoldása nem utolsó sorban múlik a jó nép- nevelömunkán! Nagy tisztesség a Párt szavának hirdetője lenni, a nép nevelője, tanítója lenni. Mély felelősségérzet hasson át minden egyes népnevelőt s a komoly bírá­lat és önbfrálát fegyverével vizs­gálják meg a munkát. Változatla­nul folyik Országszerte a begyűj­tési verseny és bizony ebben a ver­senyben Szaboles-Szaitmámak. min­den szabolcs-szatmávi népnevelő­nek szégyenkezni kell. Az utolsók között vagyunk s különösen nagy a lemaradás a „C’? terv teljesítésé­ben. Hiba az. hogy a népnevelők nem ismertetik széles körben azokat az előnyöket, a „C” vásárlási utalványt, a ,.C” be­adás után járó őrletési ked­vezményt, amelyeket a becsüle­tesen teljesítő, túlteljesítő dol­gozó parasztok kapnak. Sőt egyes helyeken, mint például Zsurkon egyenesen megtagadta a tanács az őrletéit kedvezmény ki­adását s ezzel aláásta a begyűjtés Sikerét. Jő agitáéiós érveket kell használni s ezek ott vannak a sze­münk előtt. A pártszervezetnek gondja legyen árra is, hogy A Jó AGITACIÓS TAPASZTALA­TOK VALAMENNYI NÉPNEVELŐ KÖZKlffCSÉVÉ LEGYENEK Igen fontos éppen ezért a sajtó rendszeres olvasása. Különöskép­pen tanulmányozzák most a párt­vezetők, népnevelők a „Szabad Nép” szeptember 1-i vezércikkét, amely a terménybegyüjtési agitá- cióról szól. Népnevelőinknek szem­be kell szállni a lazasággal s az olyan opportunista hangulattal, mint amilyent a gebéi tanácselnök maga terjesztett: „alacsony volt a termésátlag, nem tudjuk a tervet teljesíteni”. Ez nem igaz. Jó ter­m's volt, a tervek nemcsak telje­síthetők, hanem jóval tülteljesít- hetők. KEMÉNY BÉKEHARCRA, HAZA­SZERETETRE NEVELJENEK a begyűjtés során Is a népneve­lők. Ehhez természetesen példamu­tatás szükséges. A megye kommu­nistái, tancstagjal nagyobbrészt .példamutatóan teljesítik begyűjté­si kötelezettségüket, azonban még mindig előfordul a demecserl eset, ahol igen sok tanácstag nem telje­sítette beadási kötelezettségét. Ne feledjek el a népnevelők azt sem, hogy a begyűjtési harcot sikerrel megvívni csak akkor lehet, ha KEMÉNYEN VÍVJUK AZ OSZ- TALYHARCOT A KULAKSAG ELLEN Le kell leplezni a kulákükat s meg kell mutatni igazi arcukat: a béke, a nép ellenségeinek arcát l A terménybegyüjtés mellett gondot kell lorditani a tojás-, baromfi-, szénabegyüjtésre is. Harcoljanak azért népnevelőink, hogy ezen a héten 100 százaléko­san teljesítse megyénk termmybí- gyüjtésd tervét! Nem kevésbé fontos A TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORTOK FEJLESZTÉSE érdekében folytatott agitáció. — Súlyos hiba az, hogy népnevelőink nem népszerűsítik eléggé a III. tí­pusú csoportok és az önálló szövet­kezetek előnyeit, eredményeit, ha­nem az I-es típus feldícSérése mel­lett hallgatnak a magasabb for­májú csoportokról. Sőt, még az is előfordul, — mint Nyírgelsén és Bátorligeten — bogy a megalkuvó népnevelők még az I. típusú cso­portot is úgy állították be, hogy végeredményben ,,semmi sem törté­nik az egyéni gazdálkodással, csak éppen adókedvezményt kapnak- a csoport tagjai. Máskülönben élnek és dolgoznak úgy, mint rCgSn.” Ezt az opportunista magatartást fel kell számolni. Létre kell hozni, vagy meg kell szilárdítani a nép­nevelőcsoportokat a termelőszövet­kezetekben, amelyek jórészt csupán papíron vannak meg. Kik legye­nek a tagjai? A legtekintélyesebb, legtöbb munkaegységgel rendelkező, tehát legszorgalmasabb csoportta­gok. KÉT FELADAT VAN A TSZCS. FEJLESZTÉSI AG1TÁCIÓNÁL Az egyik az, hogy a csoport tagjai nap mint nap beszéljenek eredmé­nyeikről a kívülállóknak, a másik pedig az, hogy míg kell javítani a csoporton belüli népnevelömunkát a munkafegyelem megszilárdítása, a nevelés érdekében. Minden mun­kacsapatban legyen népnevelő, bri­gádban pedig ni'pnevelőfelelős. — Igen fontos az, hogy . az újonnan belépőket is von­ják be a népnevelőm unkába. Vigyék magukkal a „Termelőszö­vetkezeti híradót” is, olvassanak fel cikkeket, mutassák meg a ké­peket. Ugyanakkor a csoport lás­son hozzá az őszi munkák végzésé­hez s ebben is mutassanak példát a kívülálló dolgozó parasztoknak. Használják fel az agitáció során a Szovjetunióban járt parasztküldöt­té tr beszámolóit. m Szervezzenek cscportlátogatáso­Kukoricára és gülbaba burgo­nyára szeptember 7-től október 15-ig, ella és krüger burgonyára szeptember 7-től október 30-ig le­het a földművesszövetkezeteknél szállítási szerződést kötni. A burgonyaszállítási szerződés a ,,C” vételi áron felül tíz százalék felárat biztosít a termelőknek. A burgonya szállítási határideje gül- babánál október 31, ellánál és krü- gernél november 15, a szállítási szerződésre lekötött burgonyát ba­táridő előtt is lehet szállítani. A szerződésre lekötött csöves kukoricát 1951 december 31-ig, a morzsolt kukoricát pedig 1952. ja­nuár 1-től legkésőbb 1952. február kát s azokat, akik meglátogattak egy-egy csoportot, állítsák a nép­nevelők sorába, beszéljék el azok is tapasztalataikat. Foglalkozzanak a népnevelők a kétla-ki munkások családtagjaival s világítsák meg, hogy melyik a helyes út számukra: ha belépnek a termelőszövetkezeti csoportokba. Ne feledkezzenek meg a népne­télők az oktatási év előkészítéséről sem és beszédjének a tanulás ha­talmas jelentőségéről. Széles kör­ben ISMERTESSÉK A PARTVEZE­TŐSÉGEK ÚJJÁVÁLASZTÁSÁ- NAK JELENTŐSÉGÉT Ne elszakítva tárgyalják ezt a töb­bi feladattól, hanem a begyűjtés során, a termelőszövetkezeti fej­lesztés során való példamutatás tükrében vizsgálják meg a vezető­ségeket. Legyen új erőforrás a be­gyűjtésben, a tszcs, fejlesztésben a vezetőségek újjáválasztására való készülődés s avassák ezt az' eseményt népnevelőink az egész falu, község ünnepévé!- Növeljék az éberséget s mélyítsék el a párt­tagok és pártonkívüliek között a kritika és önkritika szellemét. Se­gítse elő a népnevelők agitációja az ötéves terv végrehajtását. Annak az ötéves tervnek a végrehajtását, amelyhez népünk nemcsak áldoza­tos munkájával, hanem forintjai­val is hozzájárult a tervkölcsön- jegyzés során. Most újból sorso­lására kerül a sor. Mondják el a népnevelők: ez is bizonyítéka an­nak, hogy a Párt, a nép állama be­tartja szavát, hogy a Párt szava, az igazság szava! 29-ig kell a földművesszovetkezet raktárába szállítani (a földműves- szövetkezet előre értesíti a termer löket, mikor szállítsanak. Csöves­kukoricát az értesítéstől számított három napon belül, morzsolt kuko­ricát 8 napon belül kell szállítani. Mind a csöves, mind a morzsolt kukorica szállítási szerződésének kötésekor májusi morzsolt kukori- oa után számítva mázsánként tíz forint felárat fizet a földműves­szövetkezet a termelőnek. A feláron felül a termelők októ­ber l-től a szállításig minden nap­tári hétre a leszerződött k ukorica után mázsánként huszonöt filler külön tárolási díjat kapnak. Harcsck János hentes és Csiri Gyula béltisztító négyszeres áron feketézték el a dolgozók ellátásáén kiutalt húst Marcsek János nyíregyházi, Kossuth-utcai hentes és mészá­ros— ki tudja hogy, hogy nem (még a városi tanács személy­zeti felelőse sem tudja hogyan) vezetője lett a városi tanács hatósági hússzékének. Százalé­kot kapott itt az eladott hús után. Viszont nem azért volt hentes 42 évii, hogy gyorsan rá ne jöjjön: Sokkal nagyobb hasz­not „vág le“ azon a húson, amelynek nem a városi tanács, hanem ő maga szabja meg a ha­szonkulcsát. Kiszámolta, hogy sokkal nagyobb a haszna azon a sertéshúson, amelyet nem a dolgozóknak mér ki a hússzék­ben hat forintos hivatalos áron, hanem a régi „jó ismerősök­nek“ 25 forintért a saját és Csiri Gyula béltiszti tó (és köz­ismert feketéző) Zsdánov-utca 56. szám alatti lakásán. Csiri Gyula, akinek semmi hi­vatalos jövedelme, vagy elfog­laltsága nem volt, nem „önzet­len barátságból“ segítette Mar- cseket a hússzékben. Hónapo­kon keresztül csempészték haza a dolgozók részére kiutalt húst a tanács ébertelensége segítsé­gével. Sok mázsa húst loptak el a dolgozóktól olyanformán, hogy a vágóhídról kiutalt hús egyré- szét le sem _ rakták, hanem egyenesen Csiri lakására küld­ték a kocsival. Több bejelen­tés után éppen egy ilyen kocsi húst fogott el a rendőrség Csiri lakása előtt. 30 kiló hús volt ez a „fuvar“, A lakásban ugyan­akkor több kiló még el nem adott sertéshúst találtak, né<sy kilót pedig saját lakására kül­dött Marcsek az „extra“ ve­vőknek. Olyanoknak, mint Vass Gyula állásából eltávolított volt rendőrszázados, aki az utcán vette át 25 forintért Marcsek „húskiutalását“. Csak a legutóbbi időben, a vasutasnap előtt két félsertés ellopását ismerték be, de sok­mázsára tehető az utóbbi hóna­pokban elieketézett, dolgozóktól ellopott hús. Szeptember 7"től lehet szállítási szerződést kötni kukoricára és burgonyára Leányok! «lövőtöket biztosítjátok, a szocializmust építitek a vasipari szakmák elsajátításával. «Jelentkezzetek a lakóhely szerint illetékes tanácsnál VASIPABI*TAIl)LOSÍAK! 1919 Szeptember 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents