Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-05 / 206. szám

(Világ, proletárjai eqycsiiijctek! Mai számunkból A tanácsok feladatairól [2 oldal) — Az árpa, zab és kuko­rica forgalmának és szállításá­nak szabályozásáról Í2. oldali — Négy nappal előbb készült el a Büdszenfmihálvi-úton két épü­let Í3. oldali — A nyíregyház’ MSZT-szervezet a könyvnapok sikeréért (4. oldali. AZ MDP SZABOLCS-SZ AT MÁR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA /II. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1951 SZEPTEMBER 5, SZERDA NÉPMŰVELÉSI MUNKÁNK CÉLJA: megtanítani az embereket Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításainak igazságára A népművelési minisztérium szep­tember 3-ára és 4-ére országos ér­tekezletre hívta a fővárosi, megyei, vidéki Tárosi és járási tanácsok népművelési osztályainak vezetőit, illetve népművelési előadóit, a nagyüzemek kultűrfelelőseit. a mű­vészeti szövetségek és az írószövet­ség képviselőit, hogy együttesen be­szélje meg velük a népművelési munka eddigi tapasztalatait és a soronkövetkezö feladatokat. Az ér­tekezleten megjelent Révai József népművelési miniszter is. Az értekezlet első napján Kémes Dezső elvtiúrs tartott beszámolót a népművelési munka eddigi eredmé­nyeiről és ismertette a soronkövet­kezö feladatokat. Elmondotta, hogy a népműve­lési munka egészének a pártkon­gresszus! határozatokban megjelölt feladatokhoz, az országépítő ter­vekhez kell kapcsolódnia. Fokozottabban kell segíteni a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesedését, az üzemi dol­gozók kulturális színvonalúnak további emelését. Elmondotta, hogy a falusi népkönyvtárak szá­mát még' ebben .az érben 2'iOO-ra, emelik, 180 falusi, 22 bányász kultúrotthont és 16 járási kultúrházat létesítenek, s 80 új üzemi klub és ISO kultúrszoba kezdi meg műkö­dését. Az érteikezlet második napján Góby Jóssefné, a népművelési mi­nisztérium oktatási osztályánál vezetője beszélt az ismeretterjesztő munkáról az új oktatási évadban. Elmondotta, hogy a következő évadban 2000 helyett '3.000 helyen tartanak előadássorozatot, 1.000 he­lyen pedig összejövetelek kereté­ben beszélik meg a dolgozókkal a felmerülő problémákat. Kedden délelőtt a jelenlévők nagy tapsa közben IIcva t József népművelési miniszter emelkedett szólásra. Meg kell állapítani — kezdte be­szédét, -A hogy a népneveits mun­kásainak ez a III. országos értekez­lete hasznos tapasztalatcsere volt. Meg lehet állapítani, hogy a nép­művelés munkásainak munkája ja­vult, a népművelési osztályokon és a tömegszervezetekben. Ezen a te­rületen dolgozók fokozottabban tu­datában vannak annak, hogy mun­kájuk fontos, és azzal, hogy a kul- túrforradalmat elősegítik, részt- vesznek a szocializmus építésében. De ezek mellett a pozitív megálla­pítások mellett meg kell említeni azt is, hogy azért nincs minden rendjén a mi munkáidéban. Egyik főbikája, talán legfőbb hibája a mi munkánknak a munka bizonyos egyoldalúsága, c.f -.miről -már szó esett itt tegnap is. ma is — hogy a művészeti tömegmunkát előnyben részesítik a népművelési munka többi forrná járat szemben. Már a múlt értekezletünkön szó volt a falusi és városi kultúrversenyekről, és mindnyájan megállapítottuk, hogy óriási volt a hasznuk. Azóta még inkább megállapítható, hogy Tudjuk, hogy a kultúrversenyek- nek ez a pozitív oldala nem becsül­hető meg kellőképen, de az azóta eltelt idő alatt rá kellett jön­nünk arra is, hogy a kultűrverse- nyeknek bizonyos árnyoldalai is voltak, a többi között megvolt az az árnyoldaluk, hogy népművelési munkásaink figyelme túlságosan egyoldalúan, kissé kizárólagosan a tömegnevelőmunkának erre a for­májára koncentrálódott és kissé el­vesztették szemük elől a többi munkaterületet. Korántsem akarom azt mondani, hogy a kulturális . tömegmunka visszaszorítandó, hogy a kultúrver- senyeket ne rendezzük meg többé, nem, szó sincs róla ! A kulturális tömegmunkát to­vábbra is ápolni és fejleszteni 'kell a falun és a városban is, mint ahogy a jő kertész öntözi kertjében a maga szép virágait.//« azonban túlbecsüljük a művészeti kultúrmunkát és a népművelési munka egyetlen vagy fő formájá­nak tartjuk, akkor ez feltétlenül munkánk bizonyos de formálására vezet. Arra vezet, vagy vezethet ez a túlbecsülés, hogy lebecsüljük a népművelési munkának azokat a formáit, amelyeknek nincsen azon­nali látható — kézzel fogható eredményük, amelyeket csendben és szerényen, szívósan és napról- napra, de éppen ezért fokozott in­tenzitással kell folytatni. Kern kevésbé fontos formája a mi munkánknak a könyv tár munka továbbfejlesztésére, megszilárdí­tására. Az a javaslatom kedves elvtársak, hogy munkánkban kevesebb görög- tűzzel és több elméiyedéssel, több alapossággal, több szerénységgel dolgozzunk. A tanácsok népművelési osztályai váljanak egész munkaterületük gazdáivá Alihoz, hogy ezt elérjük az kell, hogy a tanácsok népművelési osz­tályai a maguk egész munkaterüle­tének — hangsúlyozom, egész mun­katerületének — valóban gazdáivá váljanak. Nem csak a kultúrbrigá- dokkal, nem csak a könyvtárakkal és ismeretterjesztéssel kell foglal, kozniok, hanem törődniük kell mindennel, ami a kultúra népszerűsítéséhez tartozik, ami a kultúrforrada- lom része. Érdeklődniük kell a maguk terűié, téri a könyvterjesztés Iránt. Fog­lalkozniuk kell a mozik és színhá­zak munkájával, a hangversenyren. dezéssel még akkor is, ha a moV, színház, vagy hangversenyrendezés nem a tanácsnak, hanem a közpon­ti állami hatóságoknak, a kormány- szerveknek, a minisztériumnak ha­táskörébe tartozik. Érdeklődni a kultúra valamennyi területe iránt és gazdának érezni magunkat a kultúra valamennyi kérdésével kap­csolatban — ez nem hatáskör, ta, nácsi, vagy minisztériumi hatás­kör kérdése, ez elsőrendű feladata mindazoknak, akik munkásai akar­nak lenni a kultúrfovradalomnak. Szükséges, hogy a tanácsok, a ta­nácsok végrehajtó bizottságai és ne csak a népművelési osztályok fog< lalkozzanak a kultúra kérdéseivel. Amikor ezt megállapítom én krl. tikéval illetem a tanácsok végre­hajtó bizottságait és elnökeit, nem akarom tagadni, hogy ezen a téren is van az egy esztendővel ezelőtti állapothoz képest bizonyos javulás. Van javulás, de ez nem elegendő, A tanácsok elnökei, végrehajtóbizottságai, a legtöbb helyen még ma is lebecsülik a kultúrmunkát Engedjék meg. hogy nyomatéko­san a figyelmükbe ajánljam azt az intenzív, szerény, csendest lassú, de annál fontosabb munkát, amit a könyvtárosi és könyvtármunka jelent. Az az érzésem, hogy a művészeti tömegmunkával szemben eddigi munkánknak ezt a részét kissé elhanyagol­tuk. Arról esett szó, hogy az ismeret tér. jesztő munkát kissé elhanyagoltuk és. ha ismeretterjesztésről szólunk, persze nem csak a természettudo­mányos ismeretterjesztésre, nem­csak a természettudományos elő­adásokra gondolok, hanem a történelmi, az irodalmi elő­adásokra i«. És ha Igaz az, hogy' ezeken a területeken van vissza­maradás, akkor lehetetlen meg nem állapítani az összefüggést a lemaradás és a művészeti kultúr- munka előbb említett túlbecsülése, egyoldalú fejlesztése között. A továbbiakban fokozottabban kell súlyt fektetni éppen erre a szívós, apró, vérszegény munkára. Kern a népművelési mIlkának egyik formáját. hanem vala. mennyi formáját fel kell hasz­nálnunk kultúrforradalmunk . Nem értik meg, vagy nem értik meg kellőképpen a kultúrmúnka jelentőségét a szocializmus építésé­ben. Már pedig aki ezt nem érti. az az ÁBC-jét nem érti a marx- izmus.leninizmusuak, amely arra ta­nít bennnünket, hogy az úgynevezett felépítmény, tehát az ideológia az esz­mék, általában siettethetik.,vagy las­síthatják az új társadalmi rendnek a kiépítését, vagy megszilárdítását. Mi persze azt akarjuk, hogy ne lassítsák, hanem siettessék cs aki a kultúra kérdéseivel, a népnevelés kérdéseivel — a szó egészen tág értelmében — nem törődik, az az­zal nem törődik, hogy vájjon las­sít juk-e, vagy gyorsítjuk-e népünk öntudatának átalakításával a szo­cializmus építését. Aki nem törődik a kultúra kérdéseivel, az nem érti meg az eszméknek a szerepét. az öntudatnak a szerepét, az új szo­cialista rendért folytatott harcunk­ban. A népművelési miniszter ezután megállapította, hogy népművelési osztályaink és munkatársaink ma már fokozottabban törődnek az üze. mi munkásság kulturális problé­máival is. — Ez helyes, ezt üdvözölni kell. A mi munkánk egyik hiányossága ugyanis eddig az volt_ hogy'túlnyo­móan falusi és paraszti népművelé­si munkának tűnt. Meg kell állapí­tani — s ez még a legfrissebb idő. re is érvényes — hogy amikor igen intenzíven törődtünk a falusi, a népi táncosok, vagy táncesoportok megmutatásával, ugyanakkor sok­kal kevésbbé törődtünk azzal, hogy Kazincbarcikán, vagy az ország egyéb helyein folyó nagy építke. zéseken biztosítjuk-e az ottani épi- tőmunkásoknak kulturális igényeik, megfelelő kielégítését. Mozit vit. tünk a faluba, ami helyes volt. De nem vittünk Kazincbarcikára, és egyéb építkezésekre, ami nem volt helyes. Ha ezen a téren változta­tunk, eddigi munkamódszereinken, akkor helyesen járunk el. Már nem egy ízben hangsúlyoz, tam, hogy a minisztériumnak ugyanúgy, mint a tanácsok népművelési szerveinek legelsőrendű feladata a tömegszervezeteken keresztül dolgozni Ez vonatkozik a szakszervezetekre ugyanúgy, mint a tanácsok különfé­le bizottságaira és albizottságaira. Bürokratikus, tehát helytelen mun­kamódszer a tömeg szervezetek meg. kerülése cs a kulturális tömegmun­ka megszervezése, hogy úgy mond­jam, hivatalból, felülről. Oda kell fordulni, az üzemi kulturális élet problémái felé, természetesen anél­kül, hogy hátatfordttanánk a pa­rasztság kulturális problémáinak. Révai József népművelési mi. niszter nagy tapssal fogadott be­szédét így fejezte be: A mi rártunk, Rákosi elvtárs vezetésével a szocializmust építi. Éppen ezért küzd a szocialista vi­lágnézet teljes győzelméért. A szo­cializmus építése teljeséggel lehe­tetlen a szocialista világnézet győ. zclemre jutása nélkül az emberek agyában, szivében. gondolkozásában. Sem lehet építeni a szocializmust, ha nem tanítjuk meg az embere­ket Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításainak az igazságára. Mi er­re akarjuk megtanítani őket és ez a végső célja és értelme egész nép­művelési munkánknak. Ezt jól vés­sék az elvtársak az agyukba, s mindig legyenek tudatában ennek az igazságnak. Annak, hogy a szó. cialista világnézet győzelméért fo­lyó harc katonái. Mi rajzoljuk az alkolás térképét Az imperialista sajtóban egyre gyakrabban jelennek meg tér­képek, amelyek hadítámaszpon- lok, háborús célokat szolgáló kikötök, repülőterek, lőszerrak­tárak kiterjedt hálózatát ábrá­zolják. Ezek a térképek hűen tükrözik a háborús gyújtogatok, a gyilkosok vágyait, amelyek vérgőzös ábrándok között szü­letnek. A mi népünknek is vatl térképe. A mi térképünk: a bé­kés alkotás térképe. Olyan té­nyeket közöl, amelyek való­sággá válnak, bármennyire is törekszenek az ellenkezőjére a halálgyárosok és ezek belső ügynökei. Valóság lesz a mi nagyszerű ötéves tervünkből, mert lépé­seinket segíti a hatalmas Szov­jetunió, amelynek térképére Sztálin lángelméje rárajzolta a kommunizmus ragyogó holnap­ját. Felépül a mi tiszalökí erő­művünk, mert felépül a sztá­lingrádi, kujbisevi erőmű, Csa­tornák szelik majd át, meg át az aszálvsujtotta pusztaságokat, a Hortobágyon, a Nyírben, a Kunságon, mert épül az 1100 kilométeres turkmén főcsatorna. Mért épül a hatalmas szovjet öntözőrendszer, amely tszszerte nagyobb !«sz a Nílus világszerte fól ismert öntözőrendszerénél. A Szovjetunió baráti segítsége leg­több biztosítéka, más baráti országok kölcsönös segítése mel­lett ötéves tervünk megvalósí­tásának. Á Szovjetunió tanított meg harcolni is bennünket az országot újjáteremtő tervért. Végre elmondhatja a magyar dolgozó nép apraja, nagyja: mindkét kezünk tele van mun­kával! A mostani férfiak és nők majd boldog büszkeséggel mesélik gyermekeiknek, uno­káiknak azt a hőskort, amikor hozzáláttunk a szocialista haj­lék felépítéséhez. Büszkék le­szünk azokra az áldozatokra, amelyeket a tervért hoztunk. Már most büszkék vagyunk. Hiszen tudjuk azt. hogy az alko­tás térképét, amelyen megyénk­ben rajta van az első helyen a tiszalöki erőmű, ott vannak rajta az új iskolák, napközi otthonok, kibővített gyárak, új Utak, ezt a térképet mi rajzol­tuk, _ Mi rajzoltuk munkánkkal. Soltész Lajos azzal, hogy már a jövöéví tervét teljesíti, dolgozó parasztjaink azzal, hogy túltel­jesítik gabonabeadásí kctele- zettsegüket. De nemcsak munka az, amellyel harcol népünk az ötéves terv győzelméért. A nép áldozatot vállalva jegyezte az ötéves terv kölcsönét. Megta­karított pénzünket fektettük a boldog jövő bankjába, hogy az kamatostól térüljön meg, S ha ránézünk a csillogó do­hányfermentálóra, az új bérhá­zakra, a gépállomások trakto­raira, ha a nyáron nálunk elő­ször arató kombájnokra emlé­kezünk vissza, akkor azt mond­juk: már visszatérült, nem is egyszeresen, tízszeresen, hanem százszoros kamattal. A mi öt­éves tervünk, melynek megvaló­sításához nemcsak munkával, hanem megtakarított pénzükkel í? hozzájárultak a dolgozók _ ez visszatükrözi népünk nagy erejét is, fényes jövőjét, S az a nép, amelynek ilyen jövője van, amely tudja, hegv erős. amelyik tudja, hogy mellette áll a világ pépeinek legjobb barátja: Sztálin elvtárs -— ez a nép legyőzhe­tetlen. Ábrándokat szövünk. Szabolcs-Szatmár megváltozott földjéről, Nyíregyházáról, az erő­teljesen iparosodó városról. S ezek az ábrándok mérhetetlen hitet tükröznek vissza, mert olyan ábrándok, amelyek valóra vájnak a ragyogó jövőben, , Dózsa, Petőfi, Zalka Máté álma végre valóság lett és lesz. És mi, dolgozók, büszkék vagyunk arra, hogy mindehhez hozzájá­rultunk. Minden becsületes em­ber részese uz ötéves terv nagy alkotásainak. Erre gondolunk most, amikor rövidesen megkez­dődik az ötéves tervkölcsőn harmadik húzása. a kultúrversenyek a szó szoros értelmében frontáttörést jelentenek

Next

/
Thumbnails
Contents