Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-30 / 228. szám

« 1951 szeptember 50, vasárnap. „Ezen a helyen nemrégiben még sivatag volt" Turkméniában ezidősze- rint kevés a víz és sok a napsütés. Akik vasúton utaznak arra, gyakran lát­hatnak nyitott, vagono­kat vödrökkel megrakva. A vödrökben ivóvizet szál­lítanak az egyes állomá­sokra. Nyáron alig esik. A szél olykor-olykor hoz ugyan esőfelhőket, szakad is azokból az eső, rézs­útos pályája jól látszik az égen, a baj csak az, hogy az esőfonalak rend­szerint nem érnek földet, mert esés közben elpáro­lognak a perzselő levegő­ben. Turkménia területének több mint háromnegyed­része sivatag. Ez a Kara­Kum, a földkerekség egyik legnagyobb homok­sivataga. Kölcsönjegyzés a, világ leghosszabb csatornájának építkezésén Turkménia sivatagá­ban a világ leghosszabb csatornája épül. Az 1100 kilométer hosszúságú csa­tornán három vízierömíí is létesül. 1 millió 300 ezer hektárnyi sivatagi terület és 7 millió hek­tárnyi legelő válik majd termékennyé az öntöző- rendszer segítségével. A Turkmén Főcsatorna uz- boji víztárolója akkora lesz,. mint a moszkvai tenger. A nagyszabású sztálini tervek megvalósulásától várja szebb jövőjét Turk­ménia népe, nem csoda tehát, hogy a Turkmén Főcsatorna építői között óriási hazafias lelkesedés jegyiben zajlott le az új állami kölcsön jegyzése. A tahia-tasi vízierőköz­pont építkezése dolgozói­nak nagygyűlésén Bag- daszarov, a részleg veze­tője ,a következőket mon­dotta : — Ezen a helyen nem­régiben még puszta siva­tag volt. Ma tucatszámra emelkednek a házak, vil­lanyfény ragyog minden­felé. A szovjet ország óriási mennyiségű gépet, felszerelést küldött ide és küld továbbra Is. Megin­dul a sztálini korszak egyik legnagyobbszabású építkezése, amely életet hoz a sivatagba is. A szovjet nép nemcsak mun­kájával vesz részt ennek a feladatnak a megvaló­sításában, hanem megta­karított pénzével is. me­lyet kölcsön ad az állam­nak. Azért jegyzek köl­csönt, mert minél hama­rabb szeretném látni a lángeszű Sztálin nagy­szabású terveinek megva­lósulását. Az építési Igazgatóság kollektívájának tagjai, a tahia-tasi vízierömíí kuta­tói és építői kivétel nél­kül valamennyien néhány óra alatt jegyeztek az új kölcsönből. SZOVJET VENDEGEINK A BALKANVIALLAMI GAZDASÁGBAN Szép a kert, szívet derítő a súlyos, ízes gyümöl­csök terhétöl föld felé hajló ágak tömkelegé. De tudják a balkányi gyümölcstermelők, hogy nekik is úgy kell állandóan fölfelé törniük munkaered­ményeikkel, mint ahogy fölfelé törnek a dús gyü­mölcsöt hozó fák, mint ahogy a nap felé nyúlik minden növény. S van még mit csinálni a gyü­mölcsösben, van még min javítani. Soha. még ilyen alkalom nem volt arra, hogy a földművelés leg­főbb mestereitől kérdezősködjenek, azok tanácsait hallják, akik legjobban értik a mezőgazdálkodás dolgát. Burenkov Iván Ivánovics kolhózelnök szakértő szemmel nézelődik a fák közt. Odahaza a krasz- nodárt határvidéki brjuchovecki körzet „Buggyo- nlj” kolhózában 230 hektáron szüretelnek az Idén gazdag gyümölcstermést, 70 hektáron szöllőt. Szavcsenkó Feodoszdj Ivánoviccs^l, a csoport vezetőjével együtt elismeréssel nyilatkoznak az üzemegység kertjéről. Azután Burenkov elvtérs afelől érdeklődik, mennyi trágyát kap a kert földje? ' — Termőfaegységenként 2 mázsát szerves­trágyából. — Több trágya kell a homoknak, — tanácsol­ja mindjárt Burenkov Iván Ivánovics. — Elősegí­tik akkor, hogy annyi termés legyen, mint nálunk. Hektáronként tíz tonnára is felmegy az almater­mésünk. — Sok-e a férges? — kérdezi Szavcsenkó elv­társ. — Nem sok. De sok baj volt az Idén a kár­tevőkkel. Különösen az amerikai szövőlepke her­nyójával. — Azt tanácsoljuk ml az elvtársaknak, — mondja Szavcsenkó elvtárs —, hogy ne akkor vé­dekezzenek már, amikor baj van. Hanem jő mun­kával előzzék meg a kártevők károkozását. Mi a levelek” megjelente előtt, majd virágzás, később gyümölcshozás időszakában permetezünk. És leg­hatásosabb nálunk a repülőgépről való permetezés. Messzire gondolnak a repülőgéppel való perme­tezés hallatán a birisi gyümölcstermelők. „Hej, ha majd mi is repülőgéppel vesszük fel a harcot a kártevők ellen... De eljön az az Idő, kemény munkával érjük el...” Azután újabb tanács következik. Szavcsenkó elvtárs elmeséli, hogyan karoltak fel a gyümölcs­termelő szovhozok, kolbózok egy ötletes, egyszerű módot a kártevők lepkéi, a sokféle bogár elleni védekezésre. — Villanylámpák sokasága ég éjjelente a gyü­mölcsösökben. Tudnivaló, hogy a lepkék, bogarak a lájnpa köré gyülekeznek — magyarázza. — A villanylámpák köré dróthálót készítenek, amelybe azután áramot vezetnek. A hálóban lévő villa­mosság megöli azután sorra a fényre odarepült kártékony lepkéket, bogarakat. Nem más ez, mint a kártevés megelőzése. Burenkov elvtárs afelől érdeklődik, mi­lyen távolságra ültetik egymástól az almafacseme­téket. S elmondja, hogy náluk is tízszer tíz méte­res ,a távolság. Csakhogy az almafák közé más, korán termő és törpefajta gyümölcsfákat is ültet­nek. Pár év elteltével azután, amikor a terebélye­sedő almafák kívánják a helyet, a fasorok közt termő törpefák „megtették a magukét”, kiszedik azokat. Helyesli Burenkov Iván Ivánovics, hogy az új szőllőt már nem a régi nyolcvanszor nyolcvanas távolságra telepítik, hanem két méter nyolcvan­szor ötven centi távolságra, hogy így dolgozni tud­jon a gép a szöllőápolásnál. Mert a nyolcvanszor nyolcvanasra telepített szöllőben nem lehet gépe­síteni az ápolás munkáját. Rózsavölgyi Mihály brigádvezető szereti az újat; nagy örömére volt, amikor megtudta, hogy (őrületére kerül a kokszgáz, a' gumipitypang, amit gose termeltek eddig a balkányi határban. Büszke arra, hogy brigádja keze alatt nő fel ezen a táb­lán a fontos kaucsuknövény. Különösképp büszke azóta, hogy a minisztertanács legutóbbi határoza- tában benne van: minél többhelyütt honosítsanak meg új növényfajtákat, új ipari növényeket. Szereti az újat Rózsavölgyi Mihály és bri­gádja. Tudják azonban, hogy az újat bizony meg is kell tanulni, érteni hozzá — s ez nem megy egyszerre. Aligha volt hát a gazdaság gumiplty- pang-táblája környékén boldogabb ember Rózsavöl­gyi brigádvezetőnél, amikor végighallgathatta a gumipitypang-tábla közepén Szavcsenkó Feodosaij Ivánovics, a kievi területi mezőgazdasági igazga­tóság vezetőjének magyarázatát. Holdanként 25.000 Ft-os jövedelem Még az se lohasztotta le örömét, hogy munkájuk legelőször is bírálatot kapott. Hisz tudta, hogy a bírálattal a helyes útra kerül az ember. — Görbék ám a sorok, elvtárs, — mutatott vé­gig a táblán Szavcsenkó elvtárs. * * — Görbék bizony, mert kézzel palántáltunk a hidegágyból. — Hatalmas munka lehetett. De a görbe so­rok közt nem tud dolgozni a gép! Igaz, hogy na­gyon sok fáradtságot megér a gumipitypang, de a fokozott gépesítéssel kell olcsóbbá tenni a ter­melést ! — úgy csinálják az elvtársak, hogy traktorral sorozzanak keresztbe, hosszába. Egyenes lesz ak­kor minden sor. — Nem vetnek több gumipity­pangot? — Csak ez a nyári vetésünk van. Tíz hold ve­tés lesz «lég tavaszra. — Az nem jó. Tavasszal nem jó vetni, mert kiszáradhat az egész vetemény. Legjobb télen, mi- , kor a fagyok megindulnak. Tavasszal gyorsan kinő a gumipitypang téli vetése, jól megelőzi a gyomokat is. S a föld fölé hajolva, vonalakat, köröket raj­zolván, a vetés módját magyarázza Szavcsenkó elvtárs. — Negyvenötször negyvenöt centire kell so­rozni. A keletkezett négyzetek sarkain 15 centi átmérőjű lyukakat készítsenek, s ezekbe szórják az előre elkészített, 15 centi széles csövecskéken a magot. S a magot ne vizezzék ám. Szárazon 1 kerüljön a földbe, három centi mélységben. Fél centire minden lyukba szervestrágya kerüljön a mag fölé. majd kis földréteg. — Nálunk, a Szovjetunióban teljesen áttértünk a téli vetésre, ez a vetés leghasznosabb módja. Ha jól trágyázott a föld, 100 mázsa termést is le lehet szedni egy hektárról. Ennyit szednek a mi élen­járóink. Nagy kolhózokban, ahol 60—80 hektáron termelnek gumipitypangot, 60 mázsás átlagot szed­nek. Szavcsenkó elvtárs mégegyszer aláhúzza aztán, mennyire fontos a gépi munka itt, amely meg­könnyíti, olcsóbbá teszi a gumipitypang terme­lését. — Minálunk „Universal” traktorokkal végzik a növényápolást. Ifontos, hogy a gumipitypang földje mindig porhanyós legyen. — A szedést is géppel végzik szovhózainkban, kolhózainkban. Én azt .ajánlom, ezen a táblán is ezentúl úgy könnyítsék meg a gumipitypang sze­dését, hogy a levélzetet előbb vágják le, a gyöke­reket azután szántsák ki kormánylemeznélküli ekével, mint a burgonyát. — Értékes a gyökér, — magyarázza lelkesen Szavcsenkó Feodoszij Ivánovics. Egy ceruzavastag gyökér 2—3 százalék kaucsukot tartalmaz, s meg­ér mázsája 200 rubelt, ami maguknál mintegy 600 .forint. Egy kiló mag ára nem kevesebb, mint 100 rubel. Most gondolkodjanak : 30—40 kiló mag és 60 mázsa gyökér egy hektár átlagos hozama. Ezt átszámítva, holdanként 25.000 forintnál is több a jövedelem. a gumipitypang után. Megmondom, ezt a területet szereti a gumipitypang. Terjesszék el mindenfelé s érjenek el termelésében rekordered­ményeket, KÉPEK A BEKE ORSZÁGÁBÓL Kölcsönt jegyez a Szovjetunió A szovjet államkölcsönök igen nagy szerepet játszanak az ország gazdasági és politikai életében. A szovjet emberek nagyon jól isme­rik a kölcsönjegyzés fontosságát és ezért minden egyes jegyzés az egész szovjet nép lelkes, hazafias megmozdulásává alakul át. — Képünk a moszkvai Kirov-kerület 134. számú ház gondnokságán ké­szült, ahol a háziasszon yok kölcsönt jegyeznek. Ez aztán kukorica A magyar parasztküldöttek cso­dálkozva nézik Grúzia zeszta- /oni kerületének „Sztálin” kol- hőzában a hatalmas kukoricát. A gazdag termés titka a szövet­kezeti gazdálkodásban rejlik. A szovjet kolhózok a korszerű ag­rotechnika felhasználásával érik el kiváló eredményeiket. Ma építő — holnap diák Moszkvában a Lenin-hegyen be­fejezéshez közeledik a Lomono- szov-egyetem építkezése. Az épít­kezés egyik legnépszerűbb jel­szava: „Ma építő vagy — hol­nap légy diák.” A jelszó felhí­vására számos építőmunkás tette le az esti iskolán az érettségi vizsgát és mikor a Tudomány Palotája a Lenin-hegyen kitárja kapuit a diákok előtt, ezek az építők is ott lesznek az egyete­misták soraiban. Képünkön az egyetemre beiratkozó építők egy csoportját látjuk, Viktor Kozlov villanyszerelőt, Zoja Ovszjannyi- kova betongyári laboránsnőt, Mi­hail Pavlov szerelőt és Ilja Gor­lov szerelőirodai dolgozót. AZ ELSŐ CIPŐIPARI FÉL- AUtOMATA-GÉP. A lenin- grádi ,,Engels"-gvár elkészítette a cipőipar részére az első me- legvulkanízációs módszeren ala­puló félautomata-készüléket. Az úi gépen jnmden művelet elvég­zése automatikus, a présformák kezelése gépesítve van. A prés­ből minden percben eev pár teljesen kész cipő kerül ki. A gépet egyetlen munkásnő ke­zeli, Termelékenysége — egv műszak alatt mintegy 40C pár cipő, vagyis kétszer-háromszor annyi, mint a korábban alkal­mazott gépeké. Az úi gépet a „Szkorohod ’-gyár mérnökei ter­vezték, .

Next

/
Thumbnails
Contents