Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-28 / 199. szám

1951 AUGUSZTUS 28, KEDD Csak jó szövetkezeti mozgalommal valósíthatják meg a fehérgyarmati dolgozók az ötéves tervet dulás előtt a búzaátlag nem érte el soha a 8 mázsát, az őszi árpa át­laga alig a kilencet. Az lS51-es év átlaga az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknál húzónál mór 8 és fél—9 mázsás. Az őszi árpánál eléri a kilenc és fél mázsát. De bármennyire is jól dolgoznák, a szövetkezet, a „Győzhetetlen brigád” eredményét nem tudják el­érni! A gépi munka-, a műtrágya, a közös művelés adta sok-sok lehető­ség nyomán a csoport idei búzaát­laga 10 és fél mázsa, az őszi árpáé jóval felül van 10 mázsán. S néz­zük c-sak az öntözés kérdését. —r- Nagy lehetőségek vannak itt arra, hogy a Szamos, a Túr vizét fel­használják a dolgozó parasztok. A csoportbeliek már megpróbálkoztak a belterjes, öntözéses gazdálkodás­sal. Egyelőre csak locsolókkal, ku­pákkal hordták a vizet a kihasí­tott néhány négyszögölre. S az eredmény? 1000 négyszgölön hagy­mát termeltek. 1,0 százalékát a tag­ság között osztották ki s ezenfelül 2500 forint volt a csoport haszna. 1,00 ötön paradicsomot termeltek. 50 százalékát értékesít ettél: 1500 forintért. 1000 ölön nyári káposz­tájuk volt. 30 százalékát a tagság fogyasztotta el a többiért több, mint 1000 forintot kaptak. S mi lesz majd, ha megjönnek a moto­rok, a nagy vtsvezetOcsövek, elké­szítik az öntözöcsatomát?! Vájjon melyik egyénileg gazdál­kodó dolgozó paraszt képes megvá­sárolni ezt a berendezést, mely az- tán soha nem látott jövedelmet hoz?! Menjünk csak tovább. Nézzük meg AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS KÉR­Silón, s pontosan betartotta a má­jusi kihajtási időt, addig az egyé­niek mór február elején kötélen ve- etgettek kifelé az árokpartra a legyengült jószágot, mert szalmán kívül nem volt más. Még az is ke­véske. Gyenge szaporulat, gyenge tejelés, gyenge igaerő... 8 hányán voltak, akik levágták az állatot, mert nem tudták etetni. Egyszóval olyan az egyéni módon való magá­nos gazdálkodás, hogy egyszer jó valamicskét, aztán sűrűn jön a köp! Sehogyse tud az ember zöld ágra vergődni, bárhogy is igyek­szik , * . A PÁRT Nyomor és tespedés sötét felhője ült a felszabadulás előtt Fehér­gyarmaton. A hatvanezerhóldas „gróf” Károlyi László, a hírhedt főispán, Jékey volt az úr, Pika László, a két Bakó, Szűcs Károly, Varró Bertalan, Gacsályi, Kajái kulákokkal együtt. A község lako­sainak közel SO százaléka nem tu­dott írni és olvasni. Egy-egy tanító hatvamhetven gyermeket tanított — ha azok éppen eljöttek az is­kolába. Rettenetes éhség sepert vé­gig minden télen és tavaszon a cse­lédek nyomortanyáin. Vígan tenyé­szett ezekben a lakásokban a tu­dóba] s más népbetegség. A nyir­kos falakat csak akkor meszelték, ha a „gróf” úr megszemlélte itteni birtokát. De akkor is csak kívülről meszeltek, „ünneplés” kedvéért. A Horthy-fasizmus 25 éve alatt nem épült semmi Fehérgyarmaton! A nép kizsákmányolói csak rom­bolni tudtak. A menekülő fasiszta hordák, náci pribékek a levegőbe röpítették a két malmot, szétrom­bolták a téglagyárat. Az utas, aki csak a régi Gyar­matot ismeri s most újra megérke­zik a községbe, az örvendezéstől felkiált. A szép új terményraktár,1 a felszerelt téglagyár, az új kutak, a széles betonjárdák felett mintha ott ragyogna aranybetükkel kiírva, megújult fénnyel Petőfi verse : „Szabadságban a világ megújul!” Volt régen is napköziotthon. Egy asztalosműhelyben, ahol egymás felé szegezett deszkalócákon gub­basztottak a kicsik, mint tyúkoka tyúkólban. S ma tágas, fürdőszo­bával, játékteremmel, pihenőterem­mel, étkezővel felszerelt ragyogó napköziotthon fogadja minden reg­gel az apróságokat. S ott van a gépállomás traktorokkal, vetőgépek­kel, sokfajta jó géppel. V] házak épültek a cselédtanyák helyén s új­fajta, emberek dolgoznak a Szamos, és Túr közti földeken. t. AZ ÖTÉVES TERV még szebbé és gazdagabbá teszi a községet. Minden bizonnyal emlé­keznek még a fehérgyarmatiak a gimnázium esetére. Régi kívánsága volt már a járásnak, hogy legyen Gyarmaton gimnázium. Tárgyalta a képviselőtestület. Jékey „méltó- ságos" volt az ügy előadója. Eze­ket mondotta: „PaVaszt ne tanul­jon, mert nem lesz jő cselédnek! Gimnázium nem kell Fehérgyarmat­nak!” És ime 1951 szeptemberében meg­nyílik Fehérgyarmaton egy köz­gazdasági gimnázium első két osz­tálya. Már több, mint 100 jelent­kező dolgozó parasztfiatal van,, akik tanulni akarnak. 8 aztán ott van a kultúrotthon ügye. Ennek a felépítését is az ötéves tervtől várja Fehérgyarmat dolgozó népe. Tüdőbeteggondozót létesít a, nép állama. Egyszóval, mindaz ami megvalósult már, csodával határos. Mégsem csodával! A Szovjet­unió segítette dolgozó magyar nép teremtő ereje, amelynek motorja a Párt, ez hozott gépállomást, óvodát, betonjárdát, fúrottkutat a községnek. S vájjon mélyen át­gondolták-e a fehérgyarmati dol­gozó parasztok, hogy a további ered­mények ís ettől függenekf Sokat, nagyon sokat hoz az ötéves terv, de ezért adni is kell ám! Mi vagyunk az úr az országban, mi teremtünk a Szovjetunió baráti segítségével új országot! Gondolkoztak-e azon a fehér- gyarmati dolgozó parasztok, hogy Mi MÓDON LEHET MEGVALÓ­SITANI AZ ÖTÉVES TERVET? 1955-ig 50 százalékkal kell emelni 1959-hez viszonyítva a me­zőgazdaság termelését. Ahhoz, hogy felépüljön az új gimnázium hatal­mas épülete, hogy szaporodjanak a gépállomáson a traktorok, hogy kuítúrház legyen, ahhoz 50 száza­lékkal kell emelni Gyarmaton is a mezőgazdaság termelését. Többet kell termelni, fejleszteni kell az állatállományt. Nagy lépéseket tet­tek előre, ezen a, téren. A jelszaba.­DÉSÉT A „Győzhetetlen brigád” több, mint száz sertést hizlal, teheneik vannak $ az állattenyésztés újabb ezreseket jelent. Különösen, ha fel­épitik a tervbevett 100 szarvas­marhának szánt istállót, a 300 ser­tésnek való hizlaldát, ha elkészül a fiaztató — mind. betonozva, min­dennel felszerelve. A csoport még nem adta át a hízóit, de már kö­vetkeztetni lehet az eredményre. Ott van például a tiszadobi szövet­kezet, amelyik 200 sertést hizlalt. Ij3-at adták át eddig s a tiszta jö­vedelem 31.000 forint volt. Miért? Mert betonozott etetők vannak, be­ton fürösztö, motoros kút s rend­szeresen étkeztetik a jószágot. 2.J.2 volt a takarmányértékesítési száza­lék. Elérhet-e ilyen eredményeket a kis földccskéjén gazdálkodó pa­raszt? Nem. Amit a takarmdnyér- tékesítési százaléknál elérhet, az legtöbb 15 lehet! Miért? Nincs ren­des istállójuk, rendszertelenül ete­tik a jószágot, sok más kinti mezei munka nem engedi meg a pontos etetést. Nem vásárol az egyéni gazda elegendő olajpogácsát, ta­karmány meszet, csontlisztet, vér- lisztet. Van úgy, hogy egyik évben van takarmány, aztán beüt az aszály és nincs! Emlékezzenek csak az idei télre és tavaszra a fehérgyarmatiak. Amíg a csoport jószágállománya vidáman kitételt a azonban megmutatta a helyes utat. megmutatta: hogyan lehet elérni 50, még ennél is több százalékos emelkedést! Fehérgyarmaton a „Győzhetetlen brigád” eredményei bizonyítják, hogy melyik ez az út. Vájjon érzík-e a felelősséget a csoport vezetői, tagjai az ötéves terv megvalósulása irántt Tesz­nek-e valamit, hogy megtalálják a dolgozó parasztok az új utat? Bi­zony, nem sokat. A pártszervezet nem szervezte meg a népnevelő­munkát. A csoport tagjai megelé­gednek azzal, hogy vannak ered­ményeik, de nem járnak házról- házra elmondani azt. A következ­ménye pedig az, hogy nincsen egyetlen belépő sem eddig. Nem a pártszervezet hallatja szavát, nem a csoport tagjai beszélnek az igaz­ságról, hanem az ellenség kürtőn az ocsmány hazugságokat. Varró Bertalan kulák, aki mint Hangya ügyvezető harácsolt, lopott össze negyven holdat. Gacsályi, Kajái, a volt főbírók, akik az összeesküvő Nagy Ferenc parasztszövetségét szervezték valamikor. Ott van a hazudozók között háborítatlanul Szabó Tibor, a volt főszolgabíró, aki annyira „ideges” volt, hogy asz- szonyt, férfit, gyermeket ütött-vert görbebotjával az utcán. Miért rá­galmazzák ezek a gazemberek a csoportot, a szövetkezeti gazdálko­dást ? Azért, mert a nép a szövet­kezetben élhet csak igazán jól, csak ott lehet igazán erős. Men­jünk csak el a Vágóhid-utcúba Ér­deméhez. Kérdezzük meg, hogy is volt az a tüntetés 1955-ben? Éhe­zett a nép és a sok hadbavonult szegényasszonya, karjukon a gyer­mekekkel, felvonultak a községháza elé. Kenyeret kértek, S akkor ki­állott eléjük nagygőgösen Sarkaái, a szolgabíró és így ordítozott„Ha nincs mit enni, menjenek ki a le­gelőre!” Aztán fogta a botját s olyat vágott Érdemére is, hogy hosszú hónapokig meglátszott a he­lye. Ilyen világot akarnak újra ezek a bitangok. Ezért próbálják útját állni a szövetkezeti fejlődésnek, az ötéves terv megvalósulásának. A gyarmatiak azonban akarják az új kultúrhdzat, a kenyérgyárat, a gim­náziumot, az öntözéses gazdálko­dást, a fürdőszobás lakásokat, a villanyfényes, betonos istállókat, Segítsenek teljes erejükkel a mos­tani szövetkezeti tagok, az úttörő dolgozó parasztok, hogy megva­lósuljon Fehérgyarmaton is az öt­éves terv! A Bányásznap ünneplése a Szovjetunióban Augusztus 26-án ünnepelték a Szovjetunióban a bányászok napját- Ezen a napon a hős szovjet bányászok állnak az érdeklődés középpontjában, akik kiváló teljesítményeikkel segítik a kommunizmus nagv építkezéseit. A szovjet kor- mány bőkezűen gondoskodik^ a bányászokról és alapos kikép­zésben részesíti az új bányá­szokat, Képünk a rutcsenkovoi — bányatechnikum bányr ratóriumába vezet el, ahol Ivan Galkin tanár a centrifu­gális szivattyúbeiendezést is­merteti, A Donyec-medence bányá­szai nagy lelkesedéssel és vidá­man ünnepelték a bányászna­pot a Sztáliné i központi sta­dionban, délután öt órakor a „Sahtyor“ egyesület helyi csa­pata és a gorkiji „Torpedó“ csapata tartott bajnoki mérkő­zést, A Kuznyeck-medencében a bányásznapon a vidám ifjúság ellepte a városok és munkás­telepek parkjait és stadionjait, Kemerovóban sok tizezer néző tekintette meg a sportver­senyt. Karaganda bányászai gyűlé­seken tárgyalták meg az ün­nep előtti munkaverseny ered­ményeit, Karaganda parkjai­ban a bányásznapon népünne­pélyeket rendeztek művészek és kuitúregyüttesck felléptével. Az Uraiban ugyancsak sok százezer dolgozó vett részt a bányásznap tiszteletére rende­zett népünnepélyeken, sport­mérkőzéseken és ünnepi este­ken, Az új életre szóló szerződés Sorsolási tanácsadást szerveztek meg- a tanácsoknál és az üzemekben A tervkölcsönkötvények harmadik ban naponkint megjelenő sorslisták nj ereménysorsolásával egyidőben al&Dián fplví]m f-osítn „ l- : kezdik meg a kötvények törleszté- ses húzását ís. Szeptember 6—9-e között a nígy nap alatt nyere­ménnyel 76.000, törlesztéssel pedig 200.000 kötvényt sorsolnak majd ki. Ezek a számok azonban egész köt. vényekre vonatkoznak, de egy egész kötvény helyett, igen sok esetben, négy negyedkötvényt, vagy két fél kötvényt adtak ki. így az eddigi tapasztalatok alapján több, mint félmillió dolgozó kötvényét húzzák majd ki nyereménnyel, vagy tör­lesztéssel. A nagyszámú kötvény húzása tet­te szükségessé, hogy most. a har­madik tervkölcsönkütvény húzásnál a tanácsok és az üzemek a dolgo. zók számára sorsolási tanácsadást szervezzenek meg. Itt az újságok. a dolgozóknak, hogy nyert-e a kötvényük. M EG J E LENT A „TERMELŐSZÖVETKEZETI HÍRADÓ'1 4. SZAMA A legújabb szám közli a termény­beadási kötelezettségben élenjáró tér. melöszöveíkezeti csoportokat és egyé­nileg gazdálkodók neveit, s közli a Szovjetunió kolhozainak gazdag ta­pasztalatait. A legújabb számböl az alábbi cik­kek emelkednek ki: Az ötéves tervért, a békéért —Több gabonát a hazának! — IÍJ. Selesi István: 53 mázsa helyet 290-et ad­tunk be — Így élnek a kolhozparasz­tok — A nagyüzemi gazdaságban hatalmas segitség a gép. E cikkek mellett még számos más fontos oikket és képet közöl a „Ter­melőszövetkezeti Híradó" legújabb száma, Szántó Gyurka IS éves fiatalember. Az állami gazdaságban dolgozik, de szakma után vágyik. Hallotta, a tanácsnál jelentkez­hetne bányásznak. Vissza.visszatért a gondolata: bányásznak kéne menni. Lefek­vés után sokáig gon­dolkozott a dolgon. Éj­fél felé is felébredt. A család már aludt. Hét ember szuszogott a szobában.-—Édesapám! Fenn van?... — szólalt meg a sötétben. — Mi bajod, miért nem alszol?,.. — szólt bosszúsan az apja. — Hallotta? Lehet bányásznak jelentkez. ni. Azt gondoltam, én elmegyek. megpróbá­lom. — Nem neked való az. Szántó Gyurka nem szólt többet, de elalud. ni nem tudott. Bá­nyásznak képzelte ma­gát. Úgy képzelte, hogy nagy géppel fejti a szenet és a szén sza­lagon özönlik felfelé. Reggel korábban ment el dolgozni. Ott is ér­deklődött. Este a ka­pujuk előtt kisgyülés volt. A vállalati tobor. zó beszélgetett a szom­szédokkal. Szántó Gyur­ka éppen hazafelé jött, megállt ő is és végig hallgatta a beszélge­tést. Attól, amit hal. lőtt még jobban meg­erősödött benne az el­határozás : „bányász leszek Vacsora után el. mondta apjának is, mit hallott. — Azt mondta a to. borzó. hogy kétezer fo. rintot is megkeresnék egy hónapban, ha majd betanulok a szakmá. ba. Most, ha elmen­nék, mindjárt kiilde- nék maguknak négy­száz forintot — ma. gyarázta. Apja nem szólt, csak nézett maga elé és hümmögött. — Munkaruhát adnak. Ezt, amit* most dol­gozok itt is hagyhat­nám. Még egyenru. liájuk is van a bányá­szoknak, azt is kap­nék. Az apja ránézett, aztán megszólalt: — Ha itthon volna, akkor más, de olyan messze, se szállás, se koszt... Megennéd a keresetet. — Van ott szállás. Két váltás ágyneműt is adnak az embernek, meg két váltás alsó ruhát. Konyha is yan, 5.80-ért kapok napon, ta háromszor enni. Ebben a pénzben a la­kás, világítás dija is benne van... Az apja csak meg­csóválta a fejét. Véle. inényt nem mondott. Ez azonban azt jelen­tette : Nem! Lefeküd­tek. A fiú elaludt. Az apjának azonban a kétezer forint nem ment ki az eszéből. Most ővolt úgy. mint tegnap éjszaka a fia. Éjféltájban megszó­lalt: — Gyuri! Alszol? Az ágyban mozgoló. dás támad. — Tessék? — Halkabban, ne riaszd fel anyádékat... mennyit is mondott az a toDorzó? —Kétezret! Gyurka tovább aludt. Apja pedig számvetést csinált magában. Ilyen. formán gondolkozott: most az állami gazda­ságban a fiú 430 fo. rintot keres. Ott két. ezret. 1520-szal többet, mint most. Ebből 180 forint a havi kosztja, mondjuk 200 forintot zsebpénznek megtart, mert a fiataloknak az is kell. Még akkor is többest liaziaküldhetne, mint 1000 forint. A hajnal lassan be­lopakodott az ablakon. Az ablaküvegek izzani kezdtek a vörös fény. tői. Az öreg újra meg. szólalt: • —• Gyuri, ne aludj már hiszen reggel van. Volna kedved odamen­ni? — Hová? — Hát a bányába. — Volna. El is me­gyek —hangzott az el. szánt válasz. Az apa látta, hogy fia jól gon­dolkozik, de most a tegnap esti tiltakozás után, minden átmenet nélkül nem mondhatja, hogy „na, hát eredj", így szólt hát: — Úgy beszélsz, mintha nem függenél tőlünk, tőlem, meg anyádtól. — Én a javamat akarom, ha maguk is azt akarják, akkor el­engednek. Újra csend lett. Eigy kis idő elteltével szó. Iáit csak meg az öreg. — Ha ennyire ráes. tél, akkor eredj. Nem bánom. Szántó Gyurka reg­gel egyenest a tanács­hoz ment. Útközben három társa. Tarcsa Sándor, Bakos József és Tócsik Károly is csatlakozott hozzá. Boldogan kötötték meg az új életre szóló szer. ződést. Juhász György gépkocsivezető nyerte el a „Megyei Tanács legjobb dolgozója“ vándorzászlót A napokban kapta meg Juhász György, a Megyei Ta­nács gépkocsivezetője a sztahá novísía oklevelet. Az okleve­let azzal érdemelte ki, hogy 1948 óta iődarabcsere és gene- rálozás nélkül dolgozott a Menyei Tanács kocsijával, össze­sen 112.236 kilométert tett meg, A kocsi kisebb hibáit maga javította ki. Az üzemanyagfogyasztást mindég a megállapított norma alatt tartotta. A szíahánovista oklevéllel egyidőben kapta meg a Me­gyei Tanácstól „A Megyei Tanács legjobb dolgozója“ feliratú versenyzászlót és 500 forint jutalmat. A kitüntetéseket a szakszervezeti gvülésen adták át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents