Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-19 / 193. szám
4 1951 AUGUSZTUS 19, VASÁRNAP 29 családról 85 családra nőtt 5 nap alatt az „Úttörő“ tszcs, taglétszáma PÁRTTAGOK ÉS TANÁCSTAGOK PÉLDÁJÁN FEJLŐDIK A TERMELŐCSOPORT HODÁSZON Mit láttak parasztküldötteink a Szovjetunióban VIRÁGZÓ KOLHOZOK FÖLDJÉN Látogatás a „Sztálin“ kolhoz állattenyésztő telepén Széles hegy koszorú zárja, körül azt a, völgyet, ahol a s,Sztálin”- kolhoz hires állattenyésztő telepe van. A meredek hegyoldalon a gépkocsiknak igen nehéz felfelé haladni, hol megugranak, hol megtorpannak a sebességváltásnál. Magas hegycsúcsot kell megmászni ahhoz, hogy utána, leereszkedhessünk a, völgybe. A táj m-egkapóan szép, szinte vonza, az embert: szállj ki, nézzél meg! A hegycsúcson örök hó világít, lentebb a völgyben !f0 fokos meleget szór a nap sugara. A kocsiban a küldöttek azt találgatják: vájjon mit fogunk látnit Szép Ferenc kaposvári küldött előzőnapi élményeit vitatja meg Fésűs Lászlóval. „Itt is lesz látnivaló bőven’’ zárja le a vitát Fésűs László. Tóth Károly egyénileg dolgozó paraszt egész úton figyel a kocsi ablakán keresztül. Állandóan beszél. Sajátmagával vitatkozik, — „Mennyi fáradságba került míg ezen a hosszú úton ide a pusztába kivezették a villanyt” — szólal meg hirtelen. Jöttünk már jó 50—60 kilométernyit — állapítja, meg Szép Ferenc. Egyesek elszunyókáltak a kocsi belsejében a hosszú út alatt, a kocsi hirtelen fékezésére ébredtek fel. Vidám kiáltással széliünk ki egymásután a kocsiból. Megérkeztünk. Az állattenyésztő-telep brigádvezetője, Opusev elvtárs fogadott bennünket, ö a megye legjobb juhásza, Ezen a területen igen gyenge minőségű állatok voltak s hosszú kísérlet eredménye az új birkafajta, amelyet Opusén elvtárs 'tenyésztett ki. A lcazah-fajta ju- holcból a kolhoznak 18 ezer juha van, ebből 11 ezer anyabirka. Az állatokat mesterségesen termékenyítik meg. Az öreg szeretettel mutat a csoport közepén egy szép apaállatra. „120 kg-os kos” — mondja ■— 11 kilogram gyapjút adott és 1008 bárány lelt tőle. Kolhozunk hires birkatenyésztéséről. A környékbeli kolhozokat mi látjuk el tenyészállatokkal. Szerustán, a kolhoz elnöke megjegyzi: Opusev 100 báránytól 118 kisbárdnyt hoz le évente átlagosan. Nyírási átlaga 7 és fél kg. A küldöttség tagjai a birkák között járnak, Hol egyiket, hol másikat fogják meg. Tóth Károly így szól: „Nekem is van birkám odahaza, de ilyen finomszőrű nincs.” Szép Ferenc felkiált s kezével előremutat: „Nézzétek milyen szép fehérszőrű bárány” azzal megindul, hogy megfogja. A báránynak hitt kecske fejét leszegve Szép Ferencnek ugrik, aki gyorsan lemond arról, hogy megfogja. Opusev elvtárs elmondja azt, hogy a bárányokkal kecskék járnak, mivel a meredek hegyoldalban a kecskék kitünően vezetnek. Egy-egy csapatban 3—4 kecske az „Útikalauz". Tóth Károly megkérdezi azt is, hogy milyen betegség szokott lenni az állatok között. — Az állatokat havonta kétszer állatorvos vizsgálja. Nálunk a betegség megelőzése a cél, nem a betegség gyógyítása. Igen ritkán van ,az állatok között megbetegedés — mondja Opusev elvtárs. — A birkákat évente kétszer kreditlos oldatban megfürösztjük. Ezzel akadályozzák meg a rühesedést. A telepen 18 nyírógép van. A birkákat géppel nyírják, egy nyíró naponta hatvan juhot nyír meg. — Bemutatják a géppel való nyírást s tényleg pillanatok alatt megnyir- ják a juhot anélkül, hogy bárhol megsértenék, Opusev elvtárs nemcsak a birkatenyésztéshez ért, hanem kitünően ért a birkák nyírásához is. A közelből rádió hangját hozza a szél. A brigádszállás épületében szól a rádió. A szálláson belül asztalok, székek. Folyóiratok tömkelegé. Megtalálható g, moszkvai Pravdától kezdve a kazahsztáni Pravdáig, a holmogóri kerület lapjáig minden újság. A fal mellett széles polcon szépen berendezett könyvtár. Csak kultúrált, müveit emberekkel lehet a technika, a tudomány felhasználásával ilyen nagy eredményeket elérni! A kolhoz elnöke elmondotta: a kolhoz 1929-ben alakult 23 családdal. 20 lovuk, 45 marhájuk, 60 birkájuk és 80 hektár földjük volt. „Igen nehéz körülmények között kezdtünk hozzá a munkához, hiszen új területeket kellett teljes egészében meghódítani. Ma a kolhoznak 1001 lova, 1151 marhája, 18.000 birkája, 3325 baromfija és 58.000 hektár földje van. 603 család tartozik hozzánk. 1950-ben 2.645.100 rubel bevételünk volt. A kolhoz igen nagyot fejlődött és a munkálatok nagyrészét gépekkel végzi. Megnőtt a kolhoztagok életszínvonala, kolhozunkban ma már tizenegy kolhoztagnak van saját személygépkocsija. „Én is ebben az esztendőben vásárolom meg a személygépkocsit” — mondja Opusev élvtárs — „Tavalyi jövedelmemből igen sokat tudtam félretenni, prémiumként -}S birkát kaptam, ezenkívül 20 kg. gyapjút és SIS műn kaegységemre munkaegységen- kint 2 és fél kiló búzát, 4 rubelt, 30 q-a szénát, 15 q-a szalmát, ezenkívül kaptam 35 kg. mézet Ebben az esztendőben dupláját fogom megkeresni! A juhtenycsztűtclepet széles hegyipatak választja el a marhatenyésztő teleptől, s küldöttségünk tagjai arrafelé veszik az irányt, hogy megismerkedjenek a Hoilmo góre-kerület „Sztálin”-kolhozának híres marhatenyésztő telepével is. Ifjabb Kripák István se gondolta 7—8 évvel ezelőtt, hogy ennyit változik élete néhány év alatt Akkor még dúlt a háború, ö mint hadifogoly a Szovjetunió kolhozaiban dolgozott. Ott ismerte meg a szovjet embereket, a kolhoz- paraisztokat, akik a front mögött harcoltak a magasabb terméshozamért, az?rt, hogy elegendő kenyér, nyersanyag segítse a fronton harcoló szovjet katonák győzelmét. Talán itt kezdődik a csoportba való belépésem — mondja ifjú. Kripák István elvtárs. Tavaly egy küldöttséggel meglátogattam a karcagi termelőcsoportot. 90 darab sőremarha és még több sertés hízott a csoport istállójában. Kém volt nehéz kiszámítani, hogy ejak a jószágból egy-egy tag 2—3 ezer forint jövedelemhez jut. Ahogy akkor számítottam, 10—12 ezer forintot is keres egy tag tisztán. Az én kilenc holdam ha adót, szántást, vetőmagot felszámolok, jóval kevesebbet ad. Nem beszélve arról, hogy a kisparcellákon se korszerű gc'ipeket, sem pedig fejlett állattenyésztést nem lehet folytatni. * Tanácsülést tartottak az elmúlt héten Hodászon. A tanácsülésen nemcsak a kommunisták, tanácstagok voltak jelen. Ott volt a falu dolgozóinak több, mint a fele. Kicsi nek bizonyult a nagy mozlterem, az utcán is többszázan álltak a dolgozik, hallgatták Veres Gusztáv párttitkár és Bara László tanács- titkár beszédét. Tagosítás lesz a községben — ez is szóba kerül, de legtöbbet a csoportról beszélnek. Nem kellett soká várni a hozzászólással, Virág István alig várta, hogy elmondhassa véleményét. — „Miért háborgatnak minket, hiszen megélünk már a magunk emberségéből." Aztán hirtelen két dohánylevelet, amit idáig maga mellett tartott, magasra emelt. „Ilyen dohányt mutassanak nekem a csoporttagok”. — Mutatunk mi még különbet is — adja a választ az egyik harmadik típusú csoporttag. (10 mázsa dohányt váj- a „Petőfi” tszcs egy holdról, árpából meg 19 mázsa termett, jóval több mint az egyénieké.) Szolnoki István teszi fel a kérdést ezután: „Azt szeretném megkérdezni, hogy én hogyan tartanám el a csoportban háromtagú családomat, mikor nem tudok erős munkát végezni.” Veres Gusztáv elvtárs mindjárt meg is válaszolja. Az idősebbeket a csoport könnyebb munkára osztja be, aztán a csoport két százalékot tartalékol az idősek, betegek részére, összehajolnak a fejek, elmondják egymásnak kételyeiket, de határozni senki se akar ilyen hirtelen. Lucsik Irma szól még, de ő sem megy tovább az előtte felszólalóknál. VERES MIKLÓS HATÁROZ — Emberek! — így kezdi Veres Miklós középparaszt. Jól tudják, hogy az én családomnak jó megélhetése van. Ennivalónk, ruhánk, mindenünk megvan. De úgy lá- tom, még jobban lesz a csoportban. Előre is kell látnunk s akkor minden józan gondolkodású ember láthatja, hogy ez a fejlődés útja. Én itt kijelentem, hogy belépek a csoportba — és már kérte is a belépési nyilatkozatot. Veres Miklós belépése igen sok jelenlévőt közelebb hozott a csoporthoz, de Veres Gusztáv párttitkár megmondta : senkit se erőszakolunk, menjenek szépen haza, gondolkozzanak, beszéljék meg a családdal. A tanácsülés végétért, de senki sem akart mozdulni helyéről. Később mégis elindultak hazafelé. — Kis csoportokba gyűlve még éjfél után is arról beszéltek a kapuk alatt: hogyan lenne jobb. KOMMUNISTÁK ÉS TANÁCSTAGOK AZ ELSŐ BELÉPŐK Alig virradt másnap reggel, Virág István, aki az este m'.'g a dohánylevelet mutogatta, meggondolta a dolgot. „Belépek én is a csoportba, így határoztunk a családdal.” Kripák István elvtárs is ezzel állított be a tanácsházára: „Meggondoltam a dolgot, belépek én is.” De ezzel nem elégedett meg. Elment apjához. Soltész Andráshoz, Biró Jánosáéhoz s amikor azok is beléptek, mint népnevelők együtt indultak többi ismerőseikhez. Pá- vel Herman elvtárs is az első belépők között volt, de nem maradtak el a tanácstagok sem. Újvári Istvánná a tanács végrehajtóbizottságának tagja, Papán István, Ganz Dezső, Szondi Lajosáé, Balogh Zsigmond, Helmeci Béla, Komo- . róci László és Simon Pálné tanácstagok valamennyien beléptek az „Úttörőbe”. így mozdult meg a föld a kommunisták és a tanácstagok példamutatásával Hodászon. Tegnapelőtt újabb dolgozók: ifjú Soltész András, Tejfel József, Opre Miklós, Káldár János és Tejfel István csatlakoztak az élenjáró kommunistákhoz és tanácstagokhoz, akik maguk lettek a tszcs, mozgalom elindítói. 29 családról 85 családra nőtt 5 nap alatt a hodá- szi „Úttörő” tszcs taglétszáma, de a falu dolgozó parasztjai, akik a tavaszi vetés, a növényápolás, az aratás, hordás és a terménybe- gyüjtés idején is az elsők közé tartoztak, a csoportfejlesztésben sem akarnak lemaradni. Alkotmányunk napja igen sok hodászi dolgozónak életében határkő lesz, ezen a napon sokan elindulnak a boldo- gabb élet felé. Virágzó kolhozok földje — nagyjelentőségű ez a szó Kazahsztánban, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt nemcsak a földes- urak, de a természet is kínozta a népet. Tövist, szamárkórót termő sivatag helyén kivirultak a kolhoz mezők a sztálini természetétalaHtó terv megvalósultával. Fenti képünk a „Vidám élet" kolhoz -{09 heh- táras gyümölcsfaiskoláját mulatja. Itt is forró sivatag volt valaha. Középen Fcrka, elvtárs a csa hold gépállomás küldöttje. A kazahsztáni „Kelet fénye" kolhozban a híres orlovi fajtájú lovat kát tenyésztik. A parasztküldöttség csodálattal nézi az egyik tenyészállatot. Baracsi Jenő tunyogmatol esi küldött mindjárt mégis mondja: hej, ha liazavihetné... „De majd te nyésztünk mi is a, szövetkezetben ilyen jófajta jú lovakat i” Az alma.atai „Lenin” szovhozban a küldöttség asszony tagjait legjobban a villamosfejőgépek érdeklik. Peresztegi Andrásáé, Vass Józsefné nagji figyelemmel hallgatják a fejőnők magyardztatdt. A szovhozba-n a munkák kilencven százalékát gépesítették!. A Szovjetunióban járt parasztküldöttek mindenütt a gyermekek bot, dog, vidám életét láthatták. A képen az alma-atai úttörő otthon pio, nirjai láthatók, akik megüzenték a küldőitekkel magyar úttörő paj, tásaiknaki szüleikkel együtt dől gozzanaJi y boldog jövőért!_
