Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-31 / 202. szám

1951 AUGUSZTUS 31, FÉNTEK javítson munkáján a nagyecsedipártszervezet vezetősége jól készítse elő a taggyűlést melőszövetkezet osztatlan vagyona a megnövekedstt állatállománnyal (2T1 sertés, 30 tehén, lovak, stb) másfélmillió forint körül áll. Azt, hogy 4—5 mázsával magasabb a rozs és 2—3 mázsával magasabb a a búzaátlaguk, mint az egyénieké és a két kezével szed ki olyan krumplit a szövetkezet földjén, ami ritkaság lesz a faluban. 20.000 forint jön be a napokban az első küldemény árából. Mindezt nem tudta Pelyvásné, de nem tudták a vezetőség többi tagjai sem. Nem csoda, hogy igen keveset hallanak erről a kívülál­lók, akik pedig igencsak érdeklőd­nek ezután; ezt bizonyítja vala­mennyi vezetőségi tag. A választ. HÁROM HÓNAPPAL EZELŐTT nem ők adták eddig az egyéniek kérdéseire, hanem „az ellenség”, ahogy általánosságban beszéltek a kulákok aknamunkájáról. Nem cío- da, ha áll a csoportféjlesztés. El­sősorban a tszcs, vezetőségével ké­szíttetnek egy kimutatást az elért és várható eredményekről és a munkaegységre eső jövedelemről pénzben és terményben. Ez volt az első határozatuk. Azután, ami na­gyon fontos, hetenként rendszere­sen megtartják a vezetőségi ülést, neon úgy, mint eddig. A falusi pártbizottságnak segítségére lesz­nek abban, hogy bevonják a jóltel- jesítőket a népnevelő munkába, mert eddig ez csak kismértékben sikerült. a jelenlegi vezetőség megválasztá­sakor a Néplap bírálta a pártszer­vezet pártépítési munkáját is. — Azóta mutatkozik bizonyos javu­lás, többek közt olyan tagjelöltek­kel erősítették a pártszervezetet, mint Pataki Ferenc, M agy ári Ml- hály, akik élen jártak a beadás­ban, de a felvett dolgozó parasztok arányszáma még távolról sem ki­elégítő. A Járási Pártbizottság tagjai­nak, politikai munkatársainak igen nagy a felelősségük a községi párt- szervezet munkájában található súlyos lazaságokért. Saját ,,re- szortfeladíataiikkal” foglalkozva nem vizsgálták meg a pártszerve­zet, a vezetőség munkáját t's Nagy elvtárs függetlenített párttitkár helytelen munkamódszerét, amely­lyel mindent magára vállalva nem foglalkozik elég következetesen, alaposan a rendelkezésre álló a'k- fívák kinevelésével, a vezetőségi tagokkal. így állhat elő az a tűr­hetetlen helyzet, hogy a vezetőség tagjai mit sem tudnak az oktatási év előkészületeiről és nemhogy a hallgatókkal nem beszélgettek el, de még saját tanulási formájukról sem gondolkoztak mostanáig. A taggyűlésig van még idő. ügy készüljön fel a vezetőség, hogy az eddigi munka alapos bírálatával, kibővített határozati javaslataik­kal állítassanak a taggyűlés elé és utat engedjenek a tagság bírálatá­nak, egészséges javaslatainak. Az eddigi lazaság gyökeres felszámo­lásával tegyék taggyűlésüket a ve­zetőségúj jé "álaSztás Iskolájává. A TerTkőIcsőnkötfények harmadik házasáról ír Ferenc*! ács-sztahánovisfa, aki már 1052 áprilisi tervén dolgozik Amikor a sajtóban napvilá got látott a hír a tervkölcscm- kötvények harmadik húzásáról, arra gondoltam; „biztosan ki* húzzák az én számomat.“ Ugv gondolom, ezzel mindenki így van; mérget vesz rá, hogy ny érni fos*. Mikor aztán ezt is el­olvastam az újságban, hogy a sorsolási bizottság tagjai kö­zött van Szemán Erzsi is, a híres mándoki trakoristalány, ak­kor még inkább így gondoltam : „Ez szerencsét jelent a sza- kolcs-szatmáriaknak, biztosan pyerek.“ . Természetesen^ nem vagyok babonás ember azo nban újra csak azt állítom: egész biztosan nyerek! Hiszen nyertem már eddig. Még mi­előtt lejegyeztem volna a négy száz forino'tt tervkölcsönre. Nem vagyok már egészen fiat al ács s alaposan belekóstol­tam a múlt rendszer száraz, ke serű kenyerébe; amikor az év legnagyobbik részében munkán élkül csellengtem társaimmal együtt. Ma már ilyen veszély nem fenyeget. Már több éve dolgozom a Magasépítési Vállalatnál,, s napról-napra robban élek, családommal együtt. A havi fizetésem mindig eléri az 1600 1800 forintot. Természetesen én is igyekszem. Éppen a napokban kaptam meg a szta hánovísta kitüntetést. Ezéví tervemet már régen teljesítet tem s most már 1952 áprilisá­ban járok. Itt nőttek fel a szemeim előtt a kezem munkája nyomán az új pályaudvar, a d ohányfermentáló s ha nem is dolgoztam és dolgozom Tiszai öknél, a Dunai Vasműnél, tu­dom, hogy én is kiveszem rész emct az építésből. Azzal, hogy tervkölcsönt iegy eztem. Lám, érdemes az állam­nak kölcsönözni, mert nem 1, se nem 10 százalékos kamattal kapjuk vissza a befektetésünk et, hanem tízezerszázalékos, felbecsülhetetlen értékű kamattal. Micsoda nagyszerű jövő áll előttünk a szocialista hazában! Ezért mondom én azt hogy biztosan nyerek még ha ne m is húzzák most ki, a harma­dik húzásnál a számomat. A Párt, az állam szavára építem lehet. Mennyi hazug szót híresztelt az ellenség arról, hogy soha nemkapjuk vissza a pénzünket. Az eddigi húzások ala­posan rácáíoltak már ezekre a rémhírekre s a mostani húzás is csattanós válasz lesz. Kíván ok a dolgozóknak sok szeren­csét ehhez a húzáshoz, FERENCZI MIHÁLY ács-sztahánovísta —- -* i Nyíregyházi Magasépítési Vállalat. VIRÁGZÓ KOLHOZOK FÖLDJÉN 7Caqij.au kűtunjítette, meq a gép. az ernkei munká jút ivenezen gyunea össze a partve­zetőség tagjai. Magyari elvtárs, a pártszervezet propagandistája ko­rán befejezte munkáját a malom­ban és az elsők közt érkezeit a pártirodára. Utána inegjölt a párt­titkár is: Tancs elvtárs, a szövet­kezet terményfelvásárlója, „Nyu­godtan” eljöhetett, ma is igen gyenge volt a forgalom. Két óráig mindössze hat mázsa terményt vet­tek át. Alikor jött ki Apagyi elv­társ a J. B.-ről és belátogatott a tanácshoz. Csak futtából nézett át egy pár nyilvántartólapot, 10—12 mázsás feleslegek mutatkoztak azokon, de „C” beadás egy deka sem. Rövidesen aztán 10 kerékpá­ros népnevelő indult ki a faluba megtudakolni: vájjon miért nem akarnak részesülni a nyilvántartó lapok gazdái a szabadőrlésben es egyéb kedvezményekben. Utána meg is indult egy pár székér a raktár felé..i Nyolc órára beszélték meg a ve. zetöségi ülést, de még kilenc előtt is csak hárman voltak. Pelyvásné, aki három hónapja lépett be a ter­melőszövetkezetbe, munkából jövet még otthon végezte dolgát, Péter- nét meg a földmüvesszövefikezetből engedték el a munkából későn. Ve­res Gusztáv, a vezetőség ötödik tagja meg teljesen elmaradt a ve­zetőségi ülésről. Tudott pedig róla, együtt jöttek hazafelé a csoportból Pelyvásnéval, meg a többiekkel. MOSTANÁBAN BIZONY NEM . . TOLT VEZETŐSÉGI ÜLÉS — beszéli a várakozás alatt Ma­gyar! elvtárs. Cséplés volt, aztán neki kellett feküdni a munkának, hogy menjen. ,,, Hogy milyen az a munka, ame­lyet „nincs idő” vezetőségi ülésen megbeszélni, amelyet „nincs ideje” a pártszervezetnek irányítani, azt a vezetőségi ülés bizonyította. — Tancs elvtárs számolt be röviden percek alatt a begyűjtés és a tszcs- fejlesztés eredményeiről. Igen gyenge munkát végzett ennek ér­dekében a községi pártszervezet és maga a vezetőség — ismerte be Panes elvtárs. A jó munka előfeltétele az lett volna, hogy magukat a vezetőség tagjait mozgósítsák elsősorban. — Nagy Béla elvtárs függetlenített községi párttitkár elvtárs is részt- vett a vezetőségi ülésen. Kihangsú­lyozta, hogy mindent magának kel­lett végeznie, a népnevelőmunka szervezését, de még a tagsági di­jak elszámolását, az agitáeiós anyag, a brossurák eladását is, de nem látja be, hogy ezért elsősor­ban saját maga felelős. Magyari elvtárs .is megértette a terménytoe- gyüjtés jelentőségét, még hat má­zsa cséplőgéprészét is beadta „C” vételi jegyre, de ő maga nem vég­zett felvilágosító munkát, mert „nem tudta, kivel beszéljen”. Tancs elvtárs „nem ért rá” nyomon kí­sérni a terményraktárban a be­gyűjtés menetét és ezen a vezető­ségi ülésen, amelynek már a tag­gyűlést, a taggyűlési beszámolót kellett előkészíteni, sem neki, sem a vezetőség többi tagjainak nem volt képe a község begyűjtési terv­teljesítéséről. Van pedig tennivaló Nagyecseden; mintegy 40 vagon hiányzik vállalásuknak, a „C” terv­nek a teljesítéséhez. A VEZETŐSÉG MINDEN TAGJA követte már a Párt útmutatását és . tagjai a termelőszövetkezetnek. ,— Három hónappal ezelőtt megfogad­ta Rákosi elvtárs szavát Pelyvás Sándorné is és azóta szorgalmas, becsületes tagja a csoportnak. Sze­reti a Pártot s beteg gyermeke, fér je mellett is igyekszik elvégezni a rábízott .pártmunkát. De nem vég­zi jól. Nem tud jól megválaszolni a szomszédoknak, Patakiéknak, amikor felvetik: nem cserélném el az egyénit a csoporttagok életé­vel. Azt tudja Pelyvásné, hogy megkapta a fejadagot, kap szalon­nát, húst, de nem tudja, hogy a termelőszövetkezet 50 forintos mun­kaegységre számol készpénzre át- gzájyoítva azt, hogy a 110 tagú ter­Gépek zenéjét hozza messziről 'a szél s a hegygerincről letekintve, végtelen búzamezőket látni. A bú­zatáblában hatalmas gép, kombájn dolgozik. Kazahsztán területén járunk. Azon a területen, ahol a Forrada­lom előtt 'a gépesítés mindössze 1 százalékos volt és területének há. rom százalékán termeltek gabona, téléket. Nagy volt a nyomor, a kuUúrdlailamság. A dolgozók ki­lencven százaléka nem tudott Irni- olvasni. Vándorló, nomád'paraszt, életet éltek. A Forradalom hatalmas változást hozott 'a kazáh nép életében is és a kolhozok kialakulásával elindult a kazáh nép a fejlődés útján. Azóta hatalmas útját járta be a fejlődésnek. A tudományos intézetek széles hálózata, a gépállomások fejlett gépparkjainak segítségével egész sor olyan növény termelését hono. sitottdk meg, amelyekről azelőtt álmodni sem mertek. Az egykori sivatagok helyét megművelt terüle­tek sora váltotta fel. Mezővédő cr- döpdszták segítik a mezőgazdasági termelést. Széles út vezet az ,,Embeks Ka. zahszkdja” gépállomáshoz. A gép­állomás körülkerített területén mintha minden kihalt volna. Csak hatalmas műhelyéből hallatszik zaj: a légkalapács tompa, egyenle­tes ütései. .4 gépek mgyrésze munkában van. Most van a mezőgazdasági munka dandárja! Harmincöt darab kombájnból mindössze egy van benn, amely most érkezett meg a gyárból. Az összeszerelés befejezé­se után ez is munkába áll. Sókat fejlő dóit az „Embeks Jiazahszkája” gépállo. más. 102S.ban mindössze tíz trak­torral rendelkezett. Gépparkját ma már hatvankét darab traktor, 85 darab kombájn, 2 le.ntcpö kombájn. 3 cukorrépaszedő kombájn és szá­mos más mezőgazdasági gép teszi gazdaggá. Tizenegy kolhozt lát el gépi erővel. 16.511 hektár föld gé. pi munkáját biztosítja. A legjobb gépek sem érnek azonban sokat képzett szakemberek nélkül. A gép­állomásnak tizenkét gépésze van. 112 szakember dolgozik a gépeken. Hatvanegy féle füvesuetésforyá viiCa. kájdt végzi a gépállomás — ehhez nyolc agronómus és egy vezető ag- ronómusa van. A Politcgyélic” kolhoz búzaföld, jén két kombájn arat. Sokan közii. lünk életünkben először láttunk munkaközben kombájnt. Fésűs László, borsodmegyei középparaszt a pelyvát forgatja markában, kere. si, kutatja, hátha talál szemet. Széles mosollyal fordul a küldött­ség felé: — Nincs ebben egy szem se. Jól • dolgozik a gép. Bár már a mi föl. dünkön is ez aratna... De fog, bizo­nyosán ! Szép Ferenc kaposvári paraszt, küldött a kombájnvezetőt kérdezge­ti: , Mennyit keresel, hogyan élszf Úgy ’ látszik a válasz kielégítette, hiszen 12 ezer rubel és negyven mázsa, búzakerest egy szezonban komoly érték! Node keményen meg is dolgozik érte — mondja Almdsi elvtárs. A 12 hektár megállapított normkt helyett 25—S0 hektárt taka. rít be egy nap és még a tarlóhán­tás munkáit is elvégzi. A búzatáblától nem messze föld. egyengető gép dolgozik. A gépáUo.\ más feladatához tartozik, hogy elő., segítse a kolhozok munkáját abban is minél több új szántóterületet nyerjenek. Ez a gép 10 óra alatt 88-j köbméter földet egyenget el. A kolhozok öntözéses gazddlko-- dásdt segíti elő az épülő új vízgyűj­tő medence, hiszen az időjárás is olyan, hogy negyven napig sem esik eső. öntözés nélkül elképzelhetetlen a termelés. Saját szemünkkel győ* ződtünk meg arról: a szovjet dl. lám beváltotta ígéretét, gépóriások segítségével könnyíti meg az ember, munkáját. Bebizonyosodott előttünk az, hogy a szovjet államban legfőbb} érték az ember. Az amerikai és liszinmanista csapatok koreai gaztetteinek kivizsgáláséra alakított nemzetközi nöbizottság jelentése Jang Tong-Ri, Nampho város egyik kerülete valóságos temető. Itt minden családból három-négy sőt némelyikből tíz embert is meg­öltek, A városnak ebben a részében, amely egy magaslaton fekszik, egyetlen házfal sem maradt épség­ben, a fák megfeketedtek és el­szenesedtek. A városnak ugyaneb­ben a kerületében van egy kórház, amelyre a május 6-i légitámadás során gyújtóbombát dobtak. En­nek következtében 16 beteg halt meg. A város másik részében a Bizottság tagjai egy földalatti szükségkórházat látogattak meg. E kórházat egy szűk, kanyargós, másfél méter mély futóárokban rendezték be (egy részét sziklába vájták). Itt csupán 17 ágy számá­ra volt férőhely. Az Itt kezelt be­tegek bombák okozta súlyos égési sebekben szenvedtek. Az egyik bombatölcsér szélén állva Li Tong-Hva, egy 42 éves városi lakos a következőket mon­dotta : ..Itt volt a házam, családom hat tagját veszítettem el: felesége­met, két gyermekemet és három rokonomat. Mindannyian a május 6-1 légitámadás során pusztultak el. Ml, koreaiak azonban védeni fogjuk országunkat és reméljük, hogy a Nemzetközi Nőszövetség vé­delmébe veszi Korea ügyét.” Kim Szu-Jong, egy másik namphói lakos, aki tíztagú család­ját veszítette el, ezt mondta: „Min­den koreai egyemberként fog ösz- sze! Nem tudom kifejezni érzel­meimet, de remé’era, a világ meg­ért engem”. Más lakosok, akik a ganda : ő is elment az amerikai csapatokkal. Más honfitársaival1' együtt a 38. szélességi fok közelé­ben fekvő Hajdzsu városába irá­nyították őket. Amikor már sok menekült gyűlt itt össze — mondta el Kvan Tai-Szon — amerikai re­pülők gépfegyverrel kezdték lőni őket és sokezer koreait megöltek] közülük. t Uleg-jelent Bizottság tagjai körül álltak, ezt kiáltották: „Bosszút!” A namphói nagy vásárcsarnokot 1951 április 21-én napközben szét­bombázták. A légitámadás során 48 embert öltek meg és sok élelmi­szert puszitottak el. A vásárcsar­nok most csaknem teljesen üres. A namphói műtrágyagyár Észak- Korea egyik legnagyobb iparválla­lata volt. Az amerikaiak 1950, augusztus 31-én 6 óra hosszat (es­te 9 órától hajnal 3 óráig) bom­bázták a gyárat, az üzem 900 munkása közül 300-at megöltek, A gyár épülete erősen megrongáló­dott, sok műhelyt egyáltalán nem lehet helyreállítani. A Bizottság tagjai a város sok lakosával beszéltek. Ivét gyermek, Kim Szun-Ok, 13 éves kislány é.i Kim Kvon-Ho, 11 éves kisfiú (mind a kettő az árvaház lakója) elmondta, hogy amikor az ameri­kaiak elfoglalták Namphót, min­den gyereket erőszakkal meg akar ? tak kereszteltetni. Aki nem enge-« delmeskedett, annak nem adtak? enni, megktnozták. Visszavonulásuk« előtt az amerikaiak azt mondták,, hogy a kínai önkéntesek mindent gyereket megölnek. Azzal ijeszt- j gették őket, hogy az amerikai csa-' patok atombombát dobnak Észak-) Koreára. j A 44 éves Kvan Tai-Szon mól- kiadvány a népnevelők tapasz­nál^ semllyen pártnak nem volt*talatait, módszereit gyűjti egybe, tagja. Malmában 10 munás dolgo-?A brosúrában lévő képek, fali-ujsá- zott. Az amerikaiak lefoglal tak} gok, szatirikus rajzok a szemlélte- minden gabonakészletet és vissza-ftő agitáció legjobb eszközeit is- vonulása:; során az egész malmot! mertetik szétrombolták. Kvan Tui-Szontí Ara : 1.80 Ft. megtévesztette az amerikai prepa-$ Kapható i Pártszervezeteknél. ’

Next

/
Thumbnails
Contents