Néplap, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-06 / 155. szám
N E P ÍG AZ MDP SZA80LCS-SZATMARMÉGYÉI PÁRT BÍZOTTSAGAN AK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM ÄRA SO FILLER 1951 51 Lips 6, FÉMEK ELINDULTAK PAKASZTKÜLDÖTTEINK Tegnap az ország szívéből, Budapestről elindult útjára a harmadik magvar parasztkül- döttség. Ma a szabolcs-szatmári falvak dolgozó parasztjai követik szeretettel az elrobogó vonat útját Záhonyig. Szeretettik utazik küldötteikkel tovább, túl a határon, amerre már a boldogság országában visz az út Moszkva, a Kreml ragyogó vörös békecsillaga^ fele. Szabolcs-Szatmár falvainak választott követei is elindultak a boldog jövő országába, a Szovjetunióba. Suszta Sándor elvtárs, a nyíregyházi ,,Dózsa" ter- rpelőszövetkezet elnöke, L. Szász Simon ibrányi kisparaszt, id. Almás! János Porcsalma termelőszövetkezeti község küldötte, s a többiek, Megyénk dolgozó parasztjai — mint a felszabadulás óta már annyiszor — most újra érzik a világ legelső népének testvéri segítségét. Ezért megy ünnepszámba a parasztküldöttség útrakelése, mert mindig egy-egy ünnep, amikor tovább mélyül, elszakithatatlan- ná válik a szovjet cs magyar nép nagy barátsága. A falu nemcsak szíve meleg szerctetét küldi az utrakciick- kel. A falu szeme legyél — mondták az ibrányíak L. Szász Simonnak, amikor megválasztot- lák Ibrány követének. Valóban, a szemét küldi cl a falu, Ibrány, Porcsalma és a többi magyar falvak. Oda, ahol a történelmet Lenin, Sztálin zászlaja alatt üi szakaszba vitték a népek. Oda, ahol a mi boldog jövőnk már jelenné lett, ahonnan nagy segítségkent elhozhatják a szovjet népek nagy ajándékát, évtizedek munkájának gazdag tapasztalatait, a világ legfejlettebb mezőgazdaságának ezer és ezer -—• számunkra drága kincset érő — tapasztalatát. Milyen út áll a nr falvaink előtt? Milyen út viszi állandóan felfelé nálunk is a dolgozo parasztok életsorát? A termelő- szövetkezetek útja. a föld nagyüzemi, szövetkezeti művelésének útja, amely sehol sem téléi a szovjet kolhozok útiétól. Miiven út az, amelyen lárva Szabolcs-Szatmár dolgozó parasztjai, már az idei tavaszon megkezdték a természet elleni harcot, a iöldek terméshozamának állandó növeléséért folvo küzdelmet? A tudomány, a fejlett techn ka és a szövetkezeti munka egyesítésének útja, am élv sehol sem tér el a világ legfejlettebb mezőgazdaságának útiétól. Világos hát, mekkora ic-lentöségük van azoknak a látogatásoknak, amelyeket a magyar falvak küldöttei a szovjet szcvhózokbau, kolhozokban, traktorállomásokon, mezőgazdasági tudományos intézetekben tesznek majd. A harmadik küldöttség útjának jelentősége most nagyobb mint valaha, Olyan időben indultak útnak, amikor közel négyszáz termelőszövetkezet és termelőcsoport van már megyénkben s az érdeklődés soha még nem nőtt akkorára a föld megművelésének új, forradalmi módja iránt, mint most. —■ Az első cs második parasztkuldött- ség tagjainak. Katona clvtárs- nak és társainak elbeszélései, tanításai nyomán tíz cs száz egyénileg dolgozó oara-zt választolt*. a szövetkezeti gazdálkodás úliát. A,z első és második paiasztküldött5ég tagjai hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen szétzúzódjon a kolhozokat becstelenítő sokféle csajkás kulákrágalom- Azóta nincs olyan falu, ahol valamiféle mesterkedés is el tudná homálvosítani a szovjet kolhozok fénylő példáját. Szabolcs-Szatmár dolgozó parasztsága meggyőződött már arról, hogv ió út a kolhozok útja, ió út a termelőszövetkezetek útja, ió élet a szövetkezeti élet, ahol közös munkával meg lehet kétszerezni, háromszorozni a földek hozamát, 15—20.000 forintot lehet hazavinni a családnak évvégi elszámoláskor, úi ruhát venni, boldogan, igazán szabadon élni. „Ne feledd, hogy mi idehaza nagyon számítunk a hozott sok tapasztalatra. Mi is úgv be akarjuk fogni a szekerünkbe a természetet, mint a szovjet parasztok. Hisz tudjuk már. nem csoda, ha kétszeresére, három szorosára nő a föld hozama. Nem magától nő nagyra. Munkával!" — így beszélt Erdős Zsigmond dolgozó paraszt idősebb Almási Jánoshoz, mikor küldöttnek _ választotta Porcsalma népe.” Erdős Zsigmond dolgozó paraszt szava is kifejezi, máskép érdeklődik már a falu a kolhozok iránt. Gönczi Béla ibranyi kisparaszt, Tar Péter cs a többiek mjnd azzal bízták meg L, Szász Simont: „Nézd meg, milyen móddal doleozik a kolhozok ncpe!" — S a küldöttek elhozzák a kelhózmunka módjait, a munkaszervezés száz és száz tapasztalhat, űj tem etési eljárásokat isméinek meg a kukorica négyzetes vetése, a pót- beporzás, a iaiovizáeió és sok, már megismert elírás után, hogy azok nálunk, is meghonosodjanak, emeljék a szövetkezeti földek hozamát s megismerésük vonzza még jobban a szövetkezeti útra a kis parcellák parasztjait. Mily gyönyörű ez, mekkora nagy ajándék a szovjet népek ajándéka, hogy most újból lehetővé tették a magyar falvak küldötteinek látogatását! Szabolcs-Szatmár dolgozó parasztjai hálásak ezért a nagy ajándékért. l’uüniok keil, hogy ez a segítség kötelezettséget is jelent. Tudják is, hisz a küldött- választó gyűlések mindegyikén elhangzott a vállalás: ideiében aratunk le, az elsők közt adjuk be a terményt az ország magtárába! A porcsalmai küldöttválasztó gyűlésen így mondta c! szive szerint Erdős Zsigmond dolgozó paraszt: „Vállalom, hogv négyszáz százalékosan teljesítem a szénabeadást, a terményt is egyenesen a gép alól fogom beszállítani az állami raktárba Versenyre is hívom ebben csoportunk valamennyi tagját." S a „Bajcsy-Zsilinszky" csoport, Ibrány dolgozó parasztjai és a többi szabolcs-szatmári falu nem feledkezhetik meg Ígéretéről, fejleszteni, erősíteni kell a dolgozó r.ép országát, ve: nélkül betakarítani a kiváló termést — ez a kötelességünk a haza iránt, mindazok iránt, akik szerte a világon küzdenek a Gróf,?,-féle hazaárulók: a vei es- kezii háborús gyújtogatok epei, a békéért; A közös munka9 egymás segítése meggyorsítja a% aratást as egyénileg dolgosé parasztok földjein /1 tiszai oki cs fehérgyarmati járásokban meg kell gyorsítani az aratás munkáját Minden nappal egyre sürgősebbé válik az aratás munkája. Nincs olyan falu Szabolcs-Szatmárban, ahol ne érett volna kasza alá a gabona. Igen helyesen cselekszik, Egy nap késedelemmel 68 a nyírmadai „Dó Vasárnap levágtak a nyírmadai „Dtósa” tszcs-nél a tavaszi árpát, kedden hozzáláttak a rozs aratásához. A békearatás nagy csatájára minden épkézláb ember felkészült a csoportban. A családtagok is. Ha késnének, egy napot is, ötven kiló szem hullna el egy holdon, ennyi, veszne kárba. 130 hold kalászosuk van, éppen 65 mázsa szem lenne a veszteség, pénzben — hozzávetőlegesen — nem kevesebb, mint 5.200 forint. Nem igen akadna egy c-o- porttag, egyetlen dolgozó paraszt sem, hogy 5.200 forintot kidobna az ablakon, s a fa alá dőlne üüsülni ahelyett, hogy kaszát markoljon. 5.200 forintból a nyírmadai „Dózsa” valamennyi nőtagjának egy- egy ruhát, a fél világoknak pedig két-két inget vehetnek. S ha az ember tállát a saját portáján?! Nemcsak az inget, ruhát, az egész országot látja! — Tisztán látták meg az idejében végzett aratás értelmét a nyírmadai „Dózsá”-ban. Hozzá is láttak a munkához idejé- ben. Nem fognak késlekedni. — S nemcsak az aratóg£p fogja segíteni őket — (60 holdat vág le a csoportnak!) —, a családtagok jó munkája is. Bárdi Józseí'né, lapp Lászlóné nem dolgoztak eddig a csoportban. Most jöttek először. Aratni. Tóth Jánosné is jött, pedig 11 gyerek van otthon. Eltesznek a nagyobbakkal. Anyjuk az ő kenyerükért is csatasorba állt. Az ifik, Székely Júlia, Dorka Magda, Papp Júlia és a többi — nemrég iskolás — sem marad el. Sokat számít segítségük. A „Dózsa” Nyír- rnadán nem hagyja elperegni a gabona t! hogy a népnevelőkkel együttesen számvetést tesznek a dolgozó parasztok: mennyi szem peregne el, ha nem fognának idejében kaszát, elkésnének az aratással. mázsa termés peregne el ;sa“ tszcs íöidjéu üzemi pártlitkár sem mutat mindig jó példát. Vasárnap, mikor az árpát vágták. Veress elvtárs csak épphogy kinézett az aratókhoz. Mikor megkérdezték tőle, miért nem áll be, ezzel hárította el a kérdést: .,más is maradt már el a munkából!” — Veress elvtárs, a párttitkár nem maradhat el soha, s úgy kell dolgoznia, hogy senki se maradjon el! A nyírderzsiek kezdeményezése dicséretre méltón áll az egész megye előtt Nyirderzsről nemrég még . nem sokat hallott a megye. 'Pedig ápolták a kapásokat, dolgoztak a jó termésért. Most, az aratás idejére dicséretre méltó példával álltak a megye elé. Mikor Pócspetri dolgozó parasztjai aratási, betakarítási versenyre hívták a nyírbátori járás dolgozó parasztjait, a derzsiek elsőnek Válaszoltak. S úgy, hogy még rövidebbre szabtak a batáridőket, mint a póespetriek, még nagyobb igyekezettél akarnak harcolni a szemveszteség ellen. — Munkájukkal igazolták, hogy vállalásuk nem volt üres fecsegés. A derzsi termelőcsoport tegnap be is fejezte az aratást, az egyénileg dolgozó parasztok pedig — a tszcs, példáján felbuzdulva — ugyancsak learattak. Mára, alig maradt pár holdnyi aratnivalójuk. A hordással vállalásuk szerint a tszcs, július tizedikére, az egyéniek öt nappal később készülnek el. A falu 260 hold másodnévény vetését ' határozta el. Már szántják a tarlót, vetik a ma. sodnövéuyt, versenypontba foglalták, hogy július 12-re befejezik a másod növény-vetést. A csépiéit1 a tszcs, július 12.-re, az egyéniek 26,-ra fejezik he. Az egész falu vállalta, hogy az Alkotmány ünnepe tiszteletére már augusztus 12-rc teljesíti keDyérgabonabeadá- si kötelezettségét, „0” jegyre augusztus 18-ig pedig minden felesleget beadnak! A nyirderzsl termelőcsoport kezdeményezése pedig az egész falunak megbecsülést szerzett a megye előtt. Az történt ugyanis, hogy a derzsi csoportban felszólja- dúlt kaszások szdmszerint- négyen, marokszedőkkel, kévésekkel együtt, átmentek segíteni a nyírcsászári termelőszövetkezetnek. A der;si csoport párosverseny társa a -császárinak. A császáriak ra ráfér a segítség, mert elmarad tak. Tegnap még hetven hold arat Divalójuk volt, . több, mint a fel, termés! A derzsi csoporttagok se gítsége. a császáriaknak — neu más, mint bizonyíték amellett hogy a munkához áj viszony alakul ki szövetkezeteinkben, olyan emberek formálódnak, aki' tudatnak a saját házuk táján. Ner így versenyeznek, hogy „na máj elhagyunk mi benneteket, hog csak nézhettek utánunk!” Hanei úgy, hogy segítenek, ha megszt rult a versenytárs. A DISZ-fiatr lók a leglelkesebben voltak a me lett, hogy átmenjenek a kaszáso Császáriba. Hrinyu Júlia, -Szőne Ilona, Papp Erzsi, Czlne Ilon: Tegzes Erzsébet, Tegzes Júlia, Hr nyu Mária, a DISZ-brigád tagj; odahaza is clőljártak a munkába! Most a császáriak örülhetnek le kés munkájuknak. Az elnökön kezdve — clbizakodott a nyírcsászári termelőszövetkezet Ezért is újították fél a hosszúlejáratú párosversenyszerződést a laskodi „Vorosilov” termelőesoport- tal, ezért hívták ki aratási párosversenyre a baktai „Uttörő”-t. A vetélkedés hadd hozzon még- jobb eredményeket. „Száz Sióid másodnövényt vetünk I“ határozta el a nyírmadai „Dózsa” tagsága. S nem ráérősen határoztak. Hanem úgy, hogy meg a keresztek mellett felszántják a tarlót cs vetnek. . Tíz hold silókukoricát, tíz hold forgót, 20 hold tarjórépát, negyven hold kölest, húsz hold pohánkát. — Azonban hibájukról sem szabad hallgatni. Nagy hiba a nyírmadai „Dőzsá”-ban, hogy a területet nem állandósították brigádok, munkacsapatok számára. Jó termés volt az idén, a többter- mslésért járó prémiumot vájjon hogy fogják kiosztani, ha a munkacsapatok nem állandó,. „saját” területeiken dolgoztak?! E hibából ered, hogy sokszor a munkafegyelemmel, a felelősséggel is baj van. S ráadásul Veress Bertalan elviárs, az Szépek a vetemények a nyírcsászári termelőszövetkezet földjén. A dohány már IS—20 levelében van, rövidesen megkezdhetik a tctejelé- sét. A termés igen jónak ígérkezik. kenyérgabonából lő—16 mázsás átlagot várnak. A jó eredményektől elbizakodtak a szövetkezet tagjai. Vasárnap már ideje lett volna elkezdeniük az aratást, ha nem akarták, hogy a 15—16 mázsás terméskilátásból a végén a harmada elperegjen. Mégse kezdtek hozzá. Azzal, hogy nem aratnak az egyéniek se, ők is ráérnek. Elfelejtették, hogy. a békearatás nagy csatájában a termelő- csoportoknak kell elén járniuk! Ruszin elvtárs, az elnök is úgy Vélekedett, mikor a jól gondolkodók szemére vetették : „miért megy a szövetkezet kocsija másnak pénzért fuvarozni, mikor a munka dandárja van?” — megsértődve úgy utasította vissza a kritikát, hogy „jobban tudom én azt, mint te 1” Persze, nem egészen úgy van, legelőbb Ruszin elvtársnak kelt a jó Szóra hallgatnia. Fogadják most szívesen a derzsiek segítségét,, s maguk is gyorsítsák meg a ura: kát, alapozzák meg gyors aratá sál, betanítással, tarlóháutáss (mert eddig csak tíz holdnyi ta lót fordítottak meg!) — a császá szövetkezet jó hírét! Milota, Panyola, Nemes- borzovakövesse az élenjár Tiszacsécse, Turricse példáját Tegnapi telefonjelentés szerint fehérg; armati járás falvai az ara nivalö 40—45 százalékát vágták Eddig már sokkal szebb eredmón kellett volna elérniük! Milota, P uyola,. Nemesborzova dolgozó p rasztjai az egész járásra szégye hoznak, ha nem fognak gyorsíts munkájukon. Csak hétfőn látlak az aratáshoz, pedig a termést hamarabb is vágni lehetett volna. Vegyenek példát a tiszacsécsiekt Ott már 75 százalékos az ért ni íny. Turricsén ugyancsak elért már a 60 százalékot a tegns nappal. Mindkét községben a mc ka nagy segítője az, hogy
