Néplap, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-05 / 154. szám

1931 JULIUS 5. CSÜTÖRTÖK a Hogyan szervezték meg az araástst Síken Ilkcn az aratás előkészítésének öagy munkájút a pártszervezet se­gítségével a községi tanács és a tö- luegszervezetek végezték el. A Párt népnevelői sorrajárták a község dolgozóit, elsősorban azokat, akik tavaly is az elsők között voltak és H falu dolgozói most szívesen kö­vetik őket. Elbeszélgettek és el­mondták a dolgozóknak: Csata az aratás. Az időbeni kezdéssel azok ellen harcolunk, akik el akarják venni asztalunkról a kenyeret. Ki­rály Károly 76 holdas kulák, Se­res Sándor 72 holdas kulák, Ács Szabó Sándor 28 holdas kulák el­len, akik mozgósították egész csa­ládjukat annak a mesének elter­jesztésére, hogy „Ne arass, mert belüliének a búzaszemek és akkor megbüntetnek.” „Ne arass, mert még nem jött el az ideje. Férges­kor kell kezdeni.” A dolgozók nem hallgattak a kulákmesékre. Bornálh Jenő, Déva Sándor és több becsületes dolgozó társa elsőnek vették vadukra a kaszát és elindultak aratni. — Én a Párt után megyek. Tavaly is ráliallgattam és jól jártain — mondotta Bernáth Jenő. Amikor megjelent a miniszter- tanács határozata az aratásról, a népnevelők megismertették a dol­gozókkal. Ismerik a dolgozók a minis z- ' lertanács valamennyi határo­zatát, a törvényeket és ez az alapja annak, hogy betartsák az állami fegyelmet. A I árt népnevelőihez csatlakoztak a tömegszervezetek népnevelői is. Az MNDSZ asszonyok felkeresték az új kenyérnek örülő családokat és beszéltek arról, hogy a munkás- ' osztály is osztozik a dolgozó pa­rasztok aratási örömében, örül az áj kenyérnek és még nagyobb len­dülettel végzi munkáját, hogy mentői több gép, csizma, cipő, ruha kerüljön falusi szövetségesének. — lézert kell már gép alól eleget ten­ni a begyűjtési kötelezettségnek. A községi tanács időben gondos­kodott a kellő munkaerőről is. Időben megköt tétté ' a szerződése­ket. Ezután felülvizsgálta a szer­ződéseket, bogy a munkaerő ki le­gyen használva. A kulákoknál or- .szegszerte elterjedt „szokás”, hogy több munkaerőt szerződtettek, mint tűni alapjábanveve szükséges. Azért, hogy más területekről el­vonják a munkaerőt és saját ma­gukat megkíméljék? az aratási mun­kától. Az ilki tanács ébersége ezt nem engedte meg. Jól szervezte meg a tanács a tüzőrséget is. A toronyban, éj­jel-nappali szolgálatot tart a- , nak. Ács Szabó Sándor udva­rán pedig éjjel-nappal ott áll egy szekér vizeshordóval, gc- reblycvel, ekével és más tűz­védelmi felszereléssel. A tanács munkájához a legkisebb támogatást a DlSZ-szervezet adta. Nem alakítottak DlSZ-brlgádot, a tömörségben is unszolásra vesznek részt. Amikor a tanács megalakí­totta a „Tíz kasza” brigádot, hogy ezzel mindég ott segítsen, ahol a legfontosabb, a DISZ titkár, Ber- náth Tibor elhúzódott. Azt mondta: — Ha segíteni keli, ha baj lesz ott leszünk, de előre felesleges. Bernáth Tibornak és az egész DISZ szervezetnek tudnia kellene, hogy előkészület nélkül nem segít­hetnek. És nem azért kell készülni, hogy „Ha baj lesz, ott legyünk” hanem hogy a bajt elkerüljük. Tudnia kellene, hogy a DISZ fel­adatai segíteni győzelemre vinni a cséplésaratás nagy munkáját. Se­gíteni ebben fiatal tanácsainknak. A cséplés és begyűjtés Ilken két cséplőgép fog dolgozni. A falu két szélén kezdik és fokoza­tosan haladnak a falu központja felé. A cséplőgépek munkájához a munkaerő biztosítva van. Gyorsan akarnak az ilkiek végezni a c-ép- léssel isi mert tudják, hogy a be­gyűjtési kötelezettség időben való teljesítése, a szemveszteség elkerü­lése a csépiéitől is függ. Tudják, hogy a cséplés éppolyan harci fel­adat, mint az aratás. A falu ara­tásban, cséplésben, begyűjtésben versenyez a szomszéd községgel, Nyírmadával. Az ilkiek nem akar­nak lemaradni a kötelezettség tel­jesítésében. Hiszen tavaly is 128.8 százalékban teljesítette a község feladatát. Most ezt jóval felül akarják múlni. Könnyebb a dol­guk, több a termés, sokkal gazda­gabbak az ilki mezők, mint egy év. vei ezelőtt voltak. Dévai Sándor dolgozó paraszt ta­valy is élen járt. Most is azt mon­dotta: — Én most is eleget teszek kö­telezettségemnek. Ebben az elsők között akarok lenni. Ezzel is meg fogom köszönni államunknak, hogy nemsokára tanácsházat építttet ne­künk, meg hogy új kutakat ka­punk. Szőke Sándor , közép paraszt ta­valy gép alól vitte be terményét. Most is így fog cselekedni. Hiba, hogy a községi tanács, a tavalyi begyűjtésben elért jó ered­ményekért járó okleveleket nem mind osztotta ki. Arató fiatalok a YIT sikeréért A DISZ-fiatalok lelkesen kapcsolódnak be a nagy ünnepi munkába, a bő termést i£érő békearatásba. A megye DlSZ-fiataijai közzül számosán önként jelentkez­tek az aratóbriéádokba, Munkaversenyt indítottak Alkotmá­nyunk meáüneDlésének tiszteletére, valamint a berlini Világ- ifjúsági Találkozó méltó megünneplésére. A homoktanyái DISZ- szervezet tíz tagból álló ifjúsági aratóbrígádja vasárnap a ho­moktanyái özvegyeknek aratott. A mátészalkai DISZ-szervezet -fiataljai vasárnap a hodászi állami gazdaságnak arattak. A DISZ-fiatalok az úttörő pajtásokat is, bevonják az aratási mun­kába. Demecserben több, mint hetven úttörő gyűjtött kalászt. A pajtások egymás között versenyeznek ezzel a jelszóval: „Harc minden búzaszemért." Ibrányban Kovács István DISZ-titkár jól mesgzervezte a tüzőrséget. Rendszeresen ellenőrzi a feladatok végrehajtását. A DISZ-fiatalok a vasúttól a paszabi határig ellenőrzik, hogy fo­lyik községükben a munka. A kisvárdai Vulkán ifjúsági brigádja a pátrohai tszcs-nek aratott. A kisvárdai területi D'SZ-szervezet fiataljai a komorói tszcs-nek segítettek a növényápolási munkában. Kegyeli zenével, dallal köszöntik a fényeslitkei úttörők a batárba indulókat A kisvárdai járás dolgozó pa­rasztjai lendületes munkával vá­laszolnak a nyírbátori járás ver­senykihívására. Az aratási mun­ka lendületéhez hozzájárulnak az úttörők is nevelőik vezetésé­vel és a fiatalabb DISZ tagok. Tegnap korán reggel a fényes- litkei fiatalok feldíszített szeke­reken járták be a község ut­cáit és zenével (saját zeneka­rukkal) énekszóval köszöntették a határba indulókat. Külön üd­vözölték azokat, akik elsőknek kezdték és élenjárnak az ara­tásban, de nem feledkeztek meg az elmaradókról sem, akik az el­lenség szavára hallgattak in­kább és arra várnak, hogy az erős napsütés után meginduljon a szempergés. A járás többi községében is elterjedt az úttörők reggeli kö­szöntője és sok gazda meg sem várva, hogy a líatalok serkent sék, már hajnalban kiindul a határba. — A TERVHIVATAL „Győ­zelemre visszük a béke tervét” címmel gyűjteményes kötetben adta közre a felemelt ötéves tervvel kapcsolatos beszédeket, határozato­kat. A könyv vezetőhelyen közli Rákosi Mátyás - kongresszusi beszá­molójának a tervinunkára vonatko­zó részleteit, továbbá Gerő Ernő, Vas Zoltán, Friss István, Köböl József, Házi Árpád, Czottner Sán­dor, Zsofinyec Mihály és Hegedűs András beszédeit. Több dolgozó paraszt oklevele még mindig a tanácselnök üss- talfiókjóban hever, A tavalyi begyűjtést is sikereseb­ben oldhatták volna meg.' ha több lett volna a személyes példamuta­tás. A példamutatás hiánya mutat­kozott az idei tojásbeadási kötele­zettség teljesítésében is. A tanács­elnök, Balogh Bertalan elvtárs is július elseje után tett eleget tojás- beadást kötelezettségének. Ba-, romfibeudási kötelezettségének úgy­szintén. Ez az oka, hogy július el­sején a községben a kitűzött 33-301 tojásból csak 14 ezer tojást, az 546.60 kiló baromfiból pedig csak 80 kilót gyűjtöttek össze. — Nem voltak elég szigorúak a kuk­kokkal szemben sem. Veres Gyula 24 holdas, Király Károly 70 hol­das kulákok még most sem tettek eleget tojás- és baromfibeadási kö­telezettségüknek. A termónybe- gyűjtésnél ne hiányozzon a szemé­lyes példa! A párt- és a tanácsta­gok legyenek a falu kötelesscgtel- jesítésének zászlóvivői 1 (—ó. Gy.—) Fokozzák trakloristálnk a laiiúliániási szetaződ£skölcs munkájút Nagy csatát vív ma me­gyénk dolgozó parasztsága a bő lermés szemveszteségmen tes betakarításáért. Kaszások, aratógépek, a iáin apraja- nagyja valamennyien hajnal­tól késő estig fáradhatatlanul dolgoznak, hogv mielőbb be­fejezzék a kenyérgabona ara­tását, s hozzálássanak a hor­dáshoz, a csépléshez. Gépállomásaink dolgozói is már hetekkel ezelőtt leiké szültek a bő termés cséplésé re, valamint a tarióhántási munkákra. A cséplő- és erő­gépek mér kint vannak a munka színhelyén, kihúzat­ták traktoristiink a RÖr.e- tükbe. Több helyűrt már dol­goznak is a gípek, Trakto­ristáink valamennyien vállal­ták, hogy cséplés ideién tarló- hántást is végeznek. Nyári ter­vüket csak úgy tudják mara­déktalanul végrehajtani, ha a 40—50 vagon termény esúp- lése mellett 60—100 hold < tar lót is felszántanak, A trakto- r isták legtöbb helyütt úgy szervezték meg a cséplést, hogy este 9—10 óra után, te­hát a cséplés befejezése után, tarlót szántanak hajnalig, amíg meg nem kezdik újra a cséplést. Ahhoz azonban, hogy taríóhántás terén is teljesít­sék tervüket, szükséges, hogy szerződéssel biztosítsák a te­rületet. A szerződéskötés megyeszerte iolyík. Hiba azonban, hogv nem olyan ütemben, mint ahogy kellene. A megye gép­állomásai eddig 30.4 százalék­ban teljesítették szerződéskö­tési tervüket. Még a legjobb, a mándoki gépállomás is csak 50 százalékban teljesítette szerződéskötési Tervét. Min1 a nyári, mind pedig az ősz terv sikeres teljesítéséue egyik döntő feltétele az, hog szerződéssel biztosítsák a te rületet gépállomásaink dolgn zói. A büdszentmfháiyi gép állomás 44 százalékban, csahold 45, a kisvárdai 46, nyírmadai 49 százalékban te jesítette szerződéskötési te; vét. Ezek az eredmények i igen gyengék, de még rosi sza'obak a vencsellöi, újiehéi tói, tiszaszalkai, tyukodí, nyí téti és az ófekértői gépállc más eredményei. Ezek mc 30 százalékon alul vannak, . nyírmadai gépállomás egyí traktoristája Laskodra ház- tott ki az elmúlt r.apokfcas De ahelyett, hogy felkeresi volna a dolgozó parasztok? és szerződést kötött volna v< lük, egész nap a községbe sétált. Dolgozó parasztjaink le: többje szereti a gépi munka hisz tapasztalatból tudja már, hogy a gépi munka ttt gyobb termést biztosít a o esőbb is. Ezt kell traktort táinknak mindenütt megmr gyarézniok s így néhány nt pon belül sokat javíthatna szerződéskötési tervük telj) sítésében. A traktoristák mi tűnt vannak a községekbe: tudják, hol fognak csépelr Az legyen a feladatuk mos hogy minden időt, míndt percet kihasználjanak, s felvilágosító munka fokozás val minél nagyobb terület kössenek szántási szerződé: Már most szervezzék meg a is, hogy cséplés közben m lyík terület lesz az, ahol ke dík a szántást. Segítik egymást, közösen aratnak a csengersimo dolgozó parasztok Csengersimán M. Tótli Sándor erdész a párttitkúr. őneki nincs mit aratni, de azért ezekben a na­pokban Idejének nagyrészét a ha­tárban tölti. Saját szemével akar meggyőződni, hagy a népnevelők, tanácstagok felvilágosító munkájá­nak mi az eredménye. A csengersimai dolgozó parasztok megfogadták-e a minisztertanács határozatát, jól harcolnak-e a ■Szemveszteség ellen. M. Tóth Sándor most is a ha­tárba indul. A tanácsház előtt ta­lálkozik Nagy Béla DISZ titkárral, aki éppen a tüzőrséget ellenőrzi. Aratásból jön, még a kasza is a vállán van. SEGÍT A DISZ-BRIGÁD — Befejeztük! De nem is gon­dolja Tóth elvtárs, mit vágtunk — mondja és várakozón tekint a párttitkárra, de az csak mosolyog, mint aki biztos benne, hogy úgyis rögtön megtudja a büszkeség okát. Nem csalódik, mert rögtön válaszol is saját kérdésére Nagy Béla. Za­bot, Farkas Pali bácsi zabját vág­tuk. De milyen zab! Azt mondja Pali bácsi, még Ilyen zabtermése nem volt. Korán vetett, meg is van az eredménye: nagy termést ara­tott. A tanáesház előtt lévő dícsérő- táblára űj nevet ír ki az egyik ta- nácsdolgozó. A beadásban élenjárók nevéhez kerül Kolcszár László, Szabó Mihály és Balogh Jenő neve is. Felette a következő hozzáfűzéssel: árpabeadÍsukat TELJESÍTETTÉK Tóth elvtárs nem kis büszkeséget érez. Megvan az oka, hisz nem ma­rad eredménytelen a népnevelők munkája. A dícsérőtúblára most kiirt három név ékes bizonyítéka, iiogy a csengersimai dolgozó pa­rasztok megfelelően válaszolnak a Grősz-féle gazemberek mesterkedé­seire, gyors beadással erősítik a bé­ke magyar bástyáját. Tóth elvtárs a faluból kiérve a „Petőfi” tszcs aratóit látja meg. Szépen halad a munka. A tanács­és füldruűvesszövetkezet dolgozói is segítenek. A égy lyip alatt befejezik óz aratást és egy, kát napra rá a másodnövény és a köles a Ibid­be kerül. Odébb Telegdi István feni kaszá­ját. Most kezdett aratni. Felesége fürgén szedi utána a markot, majd fia kötözi a kévét. Szótlanul dol­goznak, csak az első rend végén te­kint vissza Telegdi István a sűrűn egymás mellett lévő, nagykalászú kévékre. Arcán megelégedett mosoly Játszik. ,Jó termés van. Lesz ke­nyér bőséggel”. — Érett már? — kérdi hozzáér­kezve Tóth elvtárs. — Percet sem szabad várni vele! Nem tudom, a szomszéd mire vár — mutat a mellette lévő búzatáb­lára Telegdi — hisz az övé még érettebb, mint az enyém! HALOGATJA AZ ARATÁST A VOLT CSENDŐR Ma vígan lehetett volna vágni, Ka­rikás pedig, mintha semmi fonto­sabb dolga nem volna, egykedvűen forgatja pár lépéssel odább a lu­cernát. Tóth elvtárs Karikás felé tart. Megfordul a fejében, hogy csendőr volt valaha Karikás, az urak kakastollas szekértolója. — Mikor vágják? — kérdi Kari­kást és kezével á megérett búzára mutat. Látszik, hogy Karikást kellemet­lenül érinti a kérdés, kénytelen va­lamit válaszolni. Gondolkozik, mit mondjon, mivel bújjon ki. Holnapra ígéri. — Ideje — felel Tóth elvtárs. Másnap megint kilátogat. Nem le­het hinni az ilyen Karikás-félének. ELŐNYÖS A KALÁKA-MUNKA Kissé arrébb újabb aratóesoport vágja az életet. Oláh József nagy- termést Ígérő búzakalászainak na­gyobb része már keresztekbe össze­hordva érik. Aztán mennek Kará­csony Idáét, majd Kormosékét vág­ni. Mert közösen aratnak és érési sorrendben vágják az aratni valót. Tavaly még csak hordásra fogtak össze Oláhék, az idén már aratás- 1 ra is. De nem csak ők, a faluban 1 sokan rájöttek a közös munka elő­nyére. így arat idős Bale István./Nagy Elek és Fóti Karc né is és még mások, a hordást n majda az egész falu így fogja gezni. Tavaly Oláh József volt az e a faluban a beszolgállatásban, sőnek vitte be a terményt és százalékot telj esitelt. Büszke volt rá nagyon. Az érte kapott cséröoklévelet, mint ahogy a szí szédal mondták, az ágya fölé t< és azt mondta, hogy az idén n szerzi a párját is. „LESZ-E AZ IDÉN IS 480 SZÁZALÉKOS BEADÁS?” Mire Tóth elvtárs hozzájuk végeznek, csak a keresztek ös hordása van hátra. — Hogy mutat? — kérdi T elvtúrs és kezével a keresztek int. Oláh József hangjából biiszki csendül ki, amikor válaszol. — Hát rég volt ilyen termi vidékünkön 1 — Akkor lesz megint 480 sz lékos beadás, vagy még több Is' kérdi ravaszkás mosollyal a { titkár. — Minden évben többnek lenni! Bőven kell jutni kenyí a városnak is — válaszol Oláh zsef. Mi is várjuk, hogy mi több Ipari árut küldjenek a y: ból, nekünk is többet kell külcj Én többet adok be a tavalyin! és első akarok lenni megint s adásban — bizonygatja. És fc is már. hogy minél hamarabb jezhessék az összehordást, ezekben a napokban minden drága! A fárttitkár visszafelé 1 mert még a cséplőgéphez is ki mennie. Este megint cséplik a pát. Holnap az új nappal új adatok lesznek. Hisz nem mim Óíáh József, bár a község többségükben lelkiismeretesen zik munkájukat. Hanem vb még Karikás Sándorok is, a éberen vigyázni kell. mester síikkel meg ne rontsák az új nyér ízét, O

Next

/
Thumbnails
Contents