Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-27 / 121. szám

« 1951 MÁJUS 27, VASÁRNAP A BÉKE ÉS NÉPÜNK FELEMELKEDÉSÉNEK TERVE A Szovjetunió népe befejezte a háború utáni elsó ötéves ter­vet. Az ipari termelés az 1950-es évben 23 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem 21 százalék­kal nőtt egy esztendő alatt. A há­ború utáni ötéves terv győzelmes megvalósítása új reményt önt a világ százmillióinak ' szívébe, új harcokra lelkesíti őket, a szabad­ságért, a békéért és az emberibb életért vívott küzdelemben. A kom­munizmust építő szovjet emberek diadala az egész világ békéért har­coló emberiségének nagy győzelme, veresége az új háborús gyújtoga- tóknak. Az amerikai imperialisták százmilliók elpusztítására töreksze­nek. A halálgyáros Rockefellerék, Morganok és Dupontok számára jő üzlet a háború. A második világ­háborúban ötvenmillió ember pusz­tult el és a háború minden áldoza­tán 1.000 dollárt kerestek a tőké­sek. Az új háború kirobbantása érdekében az imperialisták eszeve­szett fegyverkezést folytatnak. A kapitalista országokban a költség- vetés közel háromnegyed részét for­dítják új háború előkészítésére, ugyanakkor a béke országai nagy­szerű terveiket valósítják meg. A magyar dolgozó nép a Párt II. kongresszusának útmutatása nyo­mán hozzálátott a felemelt ötéves terv végrehajtásához. A Szovjet­unió baráti támogatásával, a népi demokrácia országai között kiépí­tett baráti kapcsolatokra támasz­kodva sikeresen hajtottuk végre há­roméves tervünket, amely lényegé­ben az ország újjáépítésének terve volt. A hároméves terv győzelme eredményeképpen megszilárdítottuk hazánkban nagy Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével a dolgozd nép hatalmát és megteremtettük az országot építő ötéves terv végre­hajtásának alapjait, ötéves tervünk feladata, hogy az iparilag elmara­dott mezőgazdasági országból, fej­lett mezőgazdasággal rendelkező ipari országot teremtsen. Döntő feladatunk az ötéves tervben nép­gazdaságunk kettős jellegének meg­szüntetése a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével. Hazánk az acél és vas országává válik. Uj iparosodó tájegységeket létesítünk. így lesz iparban gazdag Tiszántúl, így halad az iparosodó város útján Nyíregyháza is. A Dunai Vasmű, az Inotai Erőmű felépítése mellett nagy építkezéseket hajtunk végre megyénkben is. Felépül a korszerű nyíregyházi dohányfermentáló, a középmotorgyár és téglagyár. Elké­szül tervünk egyik büszkesége, a Tiszalökí Vízmű. fod ztálin elvtárs arra tanít ben­^ nünket, hogy „...az iparosítás lényege nem egyszerűen az ipari növekedésben áll, hanem a nehéz­ipar és mindenekelőtt a nehézipar magúdnak a gépiparnak kifejleszté­sében, mert csak a nehézipar és sa­ját gépipar megteremtése biztosítja a szocializmus anyagi alapját és hozza a szocializmus országát a ka­pitalista világgal szemben függet­len helyzetbe.” Mi is a sztálini út­mutatás nyomán haladunk. Az öt­éves terv első beruházási előirány­zata 35 milliárd forint volt. A lel­kes tervkölcsönjegyzés, a hatalmas méretekben kibontakozó szocialista munkaverseny, sztahánov-mozgalom eredményeként ezt 50.9 milliárd fo­rintra emelhettük fel. És február ban, a Magyar Dolgozók Pártjának II. kongresszusán Rákosi elvtárs bejelenthette: „Az elmúlt év tapasz­talatai meggyőztek bennünket ar­ról, hogy célkitűzéseink alacsonyak és ezért új tervet készítettünk, mely 80—85 milliárd forint beruházást irányoz elő, 65—70 százalékkal töb­bet az eredetinél.” Ebből a nehéz­ipar részesedése 38 milliárd forint, A könnyűipar 150 százalékkal nő az eredeti terv 72.9 százaléka he­lyett. A mezőgazdaság beruházá­sait az új terv 40 százalékkal eme­li. 11 milliárd forintot fordítunk több mezőgazdasági gépre, műtrá­gyára és épületekre. Az öntözött területeket 320 ezer holdra emel jtik.' Az ötéves terv végére a mező- gazdaság termelése több mint 50 százalékkal emelkedik. 10 milliárd forintot fordítunk város és község- fejlesztésére 33 százalékkal többet az eredetinél. Ebből az összegből többek között 220.000 új lakást épi tünk. Uj városok létesülnek. Meggyorsítjuk a mezőgazdaság gépesítésének folyamatát. Megyénk­ben háromszorosára emeljük a trak­Uj munkások indulnak megyénkből Dunapentelére Ifjúmunkások, férfiak és nők je­lentkeznek megyénk területéről az új szocialista város építéséhez. Lel. kés örömmel indulnak el Dunapen- tele felé, hogy résztvegyenek ter­vünk legnagyobb alkotásának épí­tésében. TuristvAndi DISZ szervezetének titkára a faluban elsőnek jelentke­zett a., toborzás folyamán — majd mikor aláírta a szerződést, falu­jában és Kisszekeresen is segítsé­gére volt a toborzónak. A kisvárdai járásban Is megjaví­totta munkáját a járási előadó és igen szép számmal jelentkeztek már ipari munkára a dolgozók. Szlitka Sándor elvtárs. a járási ta­nács munkaerőgazdálkodási felelő­se segítséget nyújt a községi taná­csoknak ék “rendszeresen ellenőrzi a munkát. Felvilágosító munkát vé­gez — ennek köszönheti a járás jó eredményét. Egyedül Pap község yan elmarad­va a járás területén a toborzás­ban. Ebben a községben a tanács nem látja, hogy milyen hatalmas szerepe van a munkaerőtoborzás- rjak ötéves tervünk végrehajtásé ban. — ezért nem segíti kellően a munkát. A mátészalkai járásban már ko rántsem olyan jő a munka mint a kisvárdaiban. A mátészalkai járási munkaerőgazdálkodási felelős, Nyír­egyházi Gusztáv, az első szép eredmények után azt gondolta, hogy most már minden megy ma­gától — és így is dolgozik. Nyír­egyházi Gusztávnak meg kell javí­tania munkáját, hiszen van feles­leges munkaerő a járás területén amit az is bizonyít, hogy az aratá­si munkára, van olyan község, ahol NEMZETKÖZI SZEMLE 2—300-zal jelentkeztek többen mint amire szükség van. Itt is a felvilágosító munka hiányzik. Ko­rántsem szabad azt hinnlök az elv­társaknak, hogy most már itt min den megy magától — továbbra is rendszeres felvilágosító munkára van szükség. A fehérgyarmati járás munkaerő­gazdálkodási felelőse, Bakos End­re elvtárs a kezdeti nehézségek le­küzdése után javított munkáján. Az elmúlt napokban járásuk terü­letéről harmincán indultak el az ikrényi állami gazdaságba és Duna­pentelére is 30 munkás indult. Ba­kos elvtárs jelenlegi munkája azt bizonyítja, hogy hibáiból tanult és a következő időkben jó munkát akar végezni. A nyírbátori járás munkája szin­tén visszaesett. A járási előadó munka helyett ping-pongozott az egyik délelőtt. Pedig ebben a járás­ban a lányok szívesen jelentkeznek átképzésre. Népnevelő munkájuk­ban arra kell törekedniük, hogy a szülőkkel is megismertessék a mun­kaerőtoborzás jelentőségét. A tiszalökí járásban és általá­ban megyénk minden járási taná­csánál megmutatkozik az a hiba, hogy lebecsülik a munkaerőtobor- zást. A kezdeti sikerek után, most szívesen b^Jenyugszanak abba, hogy járásunk területén már „nincs mun kaerő". Az eddiginél nagyobb gon­dot kell fordítani a felvilágosító munkára, a járási tanácsok adja nak meg minden segítséget a köz­ségeknek és a vállalati toborzók- nak, hogy megyénk továbbra is az első hélyen maradhasson ebben munkában és komoly mértékben tudja elősegíteni hazánk építését, torok számát. Már megjelent Sza- bolcs-Szatmárban a kombájn és Csehszlovákiából több mint ötven új aratógép érkezett. Mindez mér­hetetlenül megkönnyíti dolgozó pa­rasztságunk munkáját. Hazánkban hétszer annyi műtrágya kerül a földbe, mint a múltban. Az élen­járó szovjet agrártudomány foko­zott alkalmazása, az öntözéses mű­velés, a fásítás, nemesített vető­magvak használata egyre gazdag­abbá teszi hazánkat és benne a dolgozó nép életét. Emelkedik dol­gozóink életszínvonala: mintegy 14» százalékkal az ötéves tervidőszak alatt. I z ötéves terv mélyreható társadalmi változásokat is hoz létre. 480.000 helyett 650.000 ipari munkásra lesz szükségünk a terv végrehajtásához. Ez azt jelenti, hogy a munkásosztály hatalmas mértékben megnövekszik. Ugyanak­kor bizonyítéka annak, hogy örökre eltűnt hazánkban a munkanélküli­ség fenyegtő réme. Most dolgozó né­pünkön a sor, hogy mint már ed­dig olyan sokszor, most Is tanúbi­zonyságát adja harckészségének, ál­dozatvállalásának és bátran hozzá­lásson a feladatok megvalósításá­hoz, Rákosi elvtárs mondotta a Pártkongresszuson, hogy a mun­kásosztály ötéves tervünk arany­alapja. Ez komoly felelősséget je­lent a munkásosztály minden tagja számára. Még jobban kell dolgozni, emelni kell a politikai és szakmai tudást és még nagyobb mértékben kell kiszélesíteni. a takarékossági mozgalmat. Sztahanovistáink és a szakmák legjobbjai adják át mun­kamódszerüket társaiknak és fej­lesszék továbbra is tudásukat. Egész dolgozó népünk tanuljon azoktól a szovjet emberektől, akik­nek segítsége nélkül lehetetlen len­ne felépíteni a szocializmus boldog hajlékát. Merészen állítsuk be a termelés minden ágába a nőket és fiatalokat, ahogyan azt helyesen teszik a kisvárdai Vulkánban, a nagyhalász! kendergyárban. Szo­cialista mezőgazdaságunk úttörőire, a termelőszövetkezetek és csoportok dolgozóira, a gépállomások, állami gazdaságok dolgozóira az a feladat vár, hogy jó munkával, példamuta­tással, szakadatlan felvilágosító munkával elősegítsék a mezőgazda­ság szocialista átszervezését. Soha nem látott alkotási lehetőségeket biztosít az ötéves terv értelmiségi dolgozóinak számára. Nincs és nem Is lehet más érdekük, mint az, hogy teljes erejükkel küzdjenek a fel­emelt ötéves terv végrehajtásáért. A békeharc élén járó Szovjetunió ismételten bebizon.vtotta békeakara­tát, hogy töretlenül harcol a béke megvédéséért. A JAPÁN BÉKESZERZŐDÉS előkészítésének ügyében válaszolt az Egyesült Államok békeszerződés- terveztére. Leleplezte az USA im­perialistáit, a harmadik világhábo­rú gyalázatos szervezőit, akik a valóságban különbékét akarnak köt­ni Japánnal, mégpedig az imperia­lista, a dollárszolga Japánnal. Azt szeretnék Washingtonban, hogy a Szovjetunió — az az ország, amely a döntő csapást mérte a japán mt- litarlzmüsra, és Kína, az az or­szág, amely legtöbbet szenvedett a fasiszta Japántól — ne vegyen részt a békeszerződés előkészítésé­ben. Az amerikai imperialisták a békeszerződés ilyen „előkészítésé­vel”, megszegik a korábbi nemzet közi megállapodásokat, .„Megfeled­keznek” olyan döntő kérdésekről is, mint Japán lefegyverzése, a gaz dasági élet békés átépítése, az amerikai csapatok Japánból való kivonása. Érthető, miért olyan fe­ledékenyek Trunia nék: „békeszer­ződéssel” ‘ akarják „szentesíteni” Japán felfegyverzését, bevonását a támadó „csendesóceáni tömbbe”, szovjetellenes, kínaellenes támasz­pontokká alakítani az országot, folytatni a Korea és Kína elleni intervenciót, A Szovjetunió válasza leleplezi a népek előtt az amerikai imperia­listák sötét mesterkedését és egy­ben megjelöli a békeszerződés meg­kötésének igazi útját: üljön össze a négyhatalmi konferencia (Szov- , etunió. Kínai Népköztársaság, Egyesült Államok. Anglia), együtt beszéljék meg a békekötés problé­máit s javaslataikat terjesszék békekonferencia elé, amelyben résztvesz minden Japán ellen ha­dat viselt állam. Világméretekben vívják harcukat a népek az életért, a békéért, a boldogabb jövőért. A jövő — az if­jú nemzedéké. Méltán vállalnak tehát részt a béke védelmében a fiatalok. Nemzetközi szervük, a DÍVSZ végrehajtó bizottsága ülést tart Budapesten, először azóta hogy a dollárszolga francia kor­mány megtiltotta a világszövetség párisi működését. Azt hitték Tru­man franciaországi lakájai, hogy ezzel a fasiszta intézkedéssel meg is akadályozzák a világszövetség munkáját. S hogy egy szalmaszálat sem tehetnek keresztbe az ifjúság vllágmozgalmának útjába, ezt bi­zonyítja ,, A nagy feladatok ösztönözze nek bennünket arra, hogy még 'merészebben és áldozatkészeb­ben harcoljunk azok megvalósítá­sáért. Kövessük Tártunk, Rákosi elvtárs iránymutatását — annak a Pártnak és annak az embernek az útmutatását, aki győzelemről győ­zelemre vezeti dolgozó népünket. Legyenek pártszervezeteink kezde­ményezők, váljanak élő lelkiisme­retté, akik kellő időben figyelmez tetnek a hibákra. A terv teljesl tése közben ne feledjük el egy pll lanatra sem,, hogy a nép gyűlölt ellenségei, az amerikai imperialis­ták, a fasiszta Titó-banda déli ha tárainkon ugrásra készen áll, hogy vértengerré 'változtassa hazánkat Elsőrendű kötelességünk hazánk szent határai őrzőjének, a néphad­seregnek szakadatlan erősítése, Leplezzük le a háborús gyújtogatók belső ügynökeit, a kulákokat, jobboldali szociáldemokratákat, klerikális reakciót. Tervünk végrehajtásának legelső biztosítéka: hűség és szeretet nagy felszabadit ónkhoz, a Szovjetunió hoz és a nép barátjához, Sztálin elvtárshoz. A dívsz budapesti TANÁCSKOZÁSA A külföldről érkezett végrehajtó bizottsági tagok egyenkint mondják el: milyen az Ifjúság helyzete or­szágukban s együtt határozzák meg tennivalóikat. Szeretettel, ha tártalan megbecsüléssel fogadták a világ élenjáró hősi ifjúságának, Komszomolnak küldöttét, Mihajlov elvtársat. Felszólalása rövid bepil lantás volt a szocializmus országá nak hatalmas építőniunkú.iába. szovjet nép, az ifjúság felszaba dúlt, boldog életébe. Pár számada tot is mondott Mihajlov elvtárs: szovjet költségvetés 59 milliárd forintot fordít közoktatásra, 38 millió szovjet gyermek és fiatal ta nul az iskolákban és az egyeteme­ken, a mostani nyáron 5—6 millió pionír üdül táborokban. A szovjet ifjúság művelt, kultúrált fiatalság, Azzá teszik a könyvtárak, a klu bök, a kultúrpaloták, az olvasóter­mek, a rádió, a mozi, a színház, szovjet ifjúság felszabadultan, bol­dogan, lelkesen dolgozik a koramii nizmus gigászi építkezésein: a tár­sadalom . egyenrangú, megbecsült tagjai. Ezrével tűnnek fel soraik ban a Komszotnol-nevelte munkahő sök, sztahánovisták, akik nagy- uagy megbecsülést szereznek a munkás ’ névnek s emelkedő élet- színvonalukat már saját gépkocsi vásárlása jelzi. Ez a szovjet ifjúság. Munkában, harcban követendő példa a népi demokratikus orszá­gok fiataljai előtt, akiknek szintén lehetőségük van a Szovjetunióhoz hasonló élet formálására. S a fel­szabadult szovjet Ifjúság példa a még elnyomás alatt élő Ifjak szá­mára is: érdemes a szabadságért, jövőért küzdeni, érdemes, mert nem örökké tartó a zsarnokság, a kizsákmányolás, a mérhetetlen gyarmati elnyomás. A tőkés és gyarmati országok ifjúsága arról számol be, hogy a kapitalisták ágyútöltelékként akar- ;ák felhasználni őket a szabad né­pek, elsősorban a nagy Szovjet­unió ellen. Arra tesznek ígéretet, hogy lankadatlanul harcolnak a békéért, harcolnak elnyomóik ellen. Harcolnak életfeltételeik megjaví­tásáért, mert Ausztriában az ipari tanulók munkaidejének meghosz- szabbítását tervezi a kormány, Belgiumban korlátozzák a szabad­ságidőt. Éhinség, betegség pusztít­ja őket. Törökországban egyetlen esztendőben 3Ö0 ezer gyermek halt éhen (fegyverkezésre a költségve­tés 70 százalékát költi a kor­mány). Tüdőbeteg a spanyol ifjú­ság 60 százaléka. A fasiszta Görögd ofszág, Jugoszlávia és Spanyolor­szág börtöneibe tömegesen zárják be a fiatalokat. A barcelonai sztrájk alkalmával a francoista gyilkosok megöltek egy ötéves gyer­meket is. Tltó fasiszta rendszeré­ben szörnyű kényszermunka az tf- , úság osztályrésze. De az elnyomás, a bebörtönzés sem tudja megtörni az ifjúság békeakaratát. A görög monarchofasiszták kivégezték ugyan Nikiforidiszt, a fiatal békeharcost, akinek az volt a „bűne”, hogy bé­kebizottságot alakított. Helyére azonban százak és ezrek lépnek, elszánt békeharcosok. A világ ifjúságának képviselői helyesen cselekszenek, amikor az ifjúság egységének megszilárdításá- val veszik fel a harcot a háború vámszedői ellen. RABLÓEGYEZMÉNY A külföldi sajtó jelentései sze­rint áprilisban egyezmény jött lét­re a washingtoni és a belgrádi kor­mányok közt a Jugoszláviának nyújtandó katonai „segítségről”. Azok közül az egyezmények közül, amelyeket az amerikai imperialis­ták hol egyik, hol másik csatlósuk­ra ]>ény szerit ettek rá, ennek a? ok­mánynak rablójellege különösen szembeötUk, A washingtoni kormány azt Ígéri Jugoszláviának, hogy bizonyos mennyiségű hadianyagot szállít. Amerikai részről a kötelezettségek ezzel tulajdonképpen ki is merül­nek. Annál többféle és messzebme- nő jogokat kapnak az amerikaiak. Mégpedig olyan jogokat, amelyek­nek érvényesítése egy más állam területén teljesen összeegyeztethe­tetlen az illető állam szuverénitá- sával. Washington fenntartotta ma­gának a jogot, hogy saját maga határozza meg, hogyan és miként kell Jugoszláviának felhasználnia a neki juttatott „segítséget”. Az amerikai ügynökök felhatalmazást nyernek arra, hogy akadálytalanul figyelemmel kísérhessék a „segély1' elosztását és felhasználását. Was­hingtonnak továbbá joga van arra, hogy a „segítséget” bármikor meg­szüntethesse, vagyis megtagadhat­ja annak az egyetlen kötelezettség­nek a teljesítését is, amelyet az egyezményben magára vállalt. Ezzel szemben a jugoszláv szer­ződő fél kötelezettségei nagyon is sokrétűek. A Titó-klikk bem csak arra kötelezte magát, hogy a szál­lított anyagokat kizárólag Was­hington utasításai szerint, vagyis az amerikai agresszió céljaira használja fel — hanem arra is kö­telezettséget vállalt, hogy az ameri­kai monopóliumok rendelkezésére bocsátja az általuk követelt nyers­anyagokat és félgyártmányokat. A Titó-fasiszták Jugoszláviát végérvényesen szabad prédául vetik oda a tengerentúli milliárdosoknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents