Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-27 / 121. szám

4 1951 MÁJUS 27, VASÁRNAP aéget. Arra kell nevelni a kádere­ket, a dolgozó tömegeket, ne túr­itJfc, leplezzék le az ellenséget, a kö­zénk nem valókat. Bátorítani kéll mindenütt a tö­megek .bírálatát. Egy vezetőnek csak két szeme és két füle van, nem láthat és nem hallhat mindent. Ezreknek és millióknak sok szemük és sok fülük van, s a tömegek, sok mindent látnak és hallanak, sok mindent megtudnak. Helyes és szükséges az, hogy felhívják rá a vezetők, az illetékes párti és állami szervek figyelmét. A tömegek alul­ról jövő bírálata és ellenőrzése fon­tos fegyver á Párt kezében az éber­ség megjavításában és az osztály­ellenség elleni harcban. Ezért minden vezetőnek és káde­resnek kötelessége kivizsgálni a dolgozók minden beadványát. Fel kell figyelni a nép hangjára és fi­gyelmeztetéséire, mert abban a leg­több esetben sok igazság van. Ná­lunk, sajnos, nem ritka jelenség, hogy egyes vezetők nem szeretik, hanem elfojtják és megtorolják az alulról jövő segítő szándékú bírála­tot. Ez az oka annak, hogy sokan még névtelen levélben közük észre­vételüket. A névtelen levél egyben visszatükrözi, hogy ezeken a he­Az első Mint Pártunk II. kongresszusa kimondta, az előttünk álló megnö­vekedett feladatok végrehajtását csak úgy tudjuk biztosítani, ha az ellenség kiszorításával párhuzamo­san és fokozatosan felülről lefelé megerősítjük és stabilizáljuk a ve­zető pártszerveket, egészen az alapszervezeti vezetőségekig. Első a Párt! A Pű.rt mindenekelőtt — mondotta Rákosi elvtdrs. A Párt a szervezettség legfelsőbb formája, a motorja, az irányítója és ellenőrző­je szocialista építésünknek, A Párt a lelke mindennek. A Párt vezetőszerepének biztosí­tása elsősorban a kipróbált, harc­edzett káderein múlik. Ezért a legjobb, legkipróbdltabb, leg- vezetöképesebb erőkkel kell a párt szerveket erősíteni. A szocializmus építése érdekében minden állami és gazdasági funk­ció nagyon fontos és szükséges, de nincs megtisztelőbb, szebb és fonto­sabb funkció a pártfunkciónál. A párttitkárnak és a pártszerveknek kell politikailag irányítani és el­lenőrizni területük minden intézmé­nyének életét. Még jobban kell te­hát becsülni a pártfunkciót, na­gyobb súlyt és tekintélyt kell adni a párttitkárnak. Sokkal nagyobb súlyt és szerepet kell adni a'kádermunkának a párt­építésben. A pártépítést sok helyen leszűkítik a tag- és tagjelöltfelvé­telre, holott ez csak egyik igen fontos részét képezi annak. A párt­építés másik legfontosabb részét a tagság alapos megismerése, aktivi­zálása, nevelése, a Párt és az állam vezetéséhez szükséges káderek ki­választása, elosztása és rendszeres nevelése képezi. A pártépítés döntő kérdése a vezetés megszilárdítása, A vezetőségek Egy év telt el már a vezetőségek újjáválasztana óta. A vezetőségvá­lasztás minden hibája ellenére fel­frissítette, megjavította a pártszer­vezetek belső életét, elmélyítette a pártonbelüll demokráciát és aktivi­zálta a tagságot. A vezetőség vá­lasztásánál és azóta a káderkivá­lasztásoknál .elkövetett hibák kija­vítása, a vezetőségek és a párt­szervek megszilárdítása, valamint a pártonbelüll demokrácia további el­mélyítése, a pártonbeliili élet to- vábbjavítása érdekében, javaslom a KV-nek, hogy 1351—52. testen tartsuk meg az alapszervezeti vezetőségektől a budapesti és megyei pártbizott­ságokig bezárólag a pártszervek újjúválasztdsát. lyeken az alulról jövő építő bírálat szabadságát durván megsértik. Véget kéll már vetni ennek a pártdemokráciát és a népi de­mokráciát sértő tűrhetetlen ál­lapotnak. Kíméletlenül fel kell lépnünk mindenütt az építő bí­rálat elfojtóival szemben. Biztosítanunk kell, hogy senki se féljen, hanem bátran és nyíltan feltárja a hibákat és leplezze le az ellenséget. A Párt és a káderek megtisztí­tása az ellenséges, oda nem való elemektől, nagyon komoly és bonyo­lult politikai feladat, amit nem le­het máról-holnapra, kapásból és meggondolatlanul megoldani. Ez a feladat nem rohammunka és nem is kampányfeladat, E feladat elvég­zése közben nem szabad pánikhan­gulatba esni és pánikhangulatot csi­nálni. A Pártban állandó tisztulási folyamat van. Moät tervszerűbben kell irányítani, folyamatosabban és szigorú egyéni elbírálás alapján kell ezt a feladatot mindennapi munkánk elvégzése közben megol­dani. A gyors munka, a kapkodás és minden meggondolatlan lépés csak zavart kelt és az ellenség mal­mára hajtja a vizet. : a Párt szociális összetételének javítása, el­méleti, politikai és szakmai színvo­nalának szakadatlan emelése. Kovács elvtárs ezután a falusi pártszervezetek megerősítéséről be­szélt, majd így folytatta: A titkár példamutató, jó munká­ján keresztül vívja ki, hogy ő le­gyen a falu első embere, ö vezeti politikailag és ellenőrzi a tanácsel­nökök munkáját Is. Sok helyen rontja, lejáratja a párttitkárok te­kintélyét az államapparátussal való összefonódásuk, az a tény, bogy a pártvezetőségi tagok megvá­lasztásuk után gyorsan a tanács, vagy a szövetkezetek alkalmazottal lesznek. Bár tavaly Rákosi elvtárs élesen fellépett az elbürokratizáló­dás, a fizetett állások hajhászása ellen, átmeneti javulás' után e té­ren a helyzet ismét komolyan rosz- szabbodott. Vas megye 208 falusi alapszervezeti titkára közül a ve­zetőségek újraválasztása óta 110 más funkciót Is váUalt. így 20 párt- titkár egyben tanácselnök. És fel­háborító és a párttitkári funkciót megcsúfoló, hogy több párttitkár egyben tanács-altiszt is. Hogyan le­gyen tekintélye itt a falusi titkár­nak a tanácselnök és a falusi dol­gozók előtt ? Csongrádban 59 vezető­ségi tagot vizsgáltunk meg. ebből 27 állami alkalmazott. E példák is bizonyítják, hogy egyes párttagok a pártfunkciót még mindig ugródesz­kának tekintik a fizetett állami funkciók falé. Fel kell venni min­denütt a harcot az államapparátus­sal, különösen a tanáccsal való ösz- szefonódás ellen és ■végre kell haj­tani a/ 1950. II. 10-i KV-ülés ha­tározatát. ennek az egészségtelen és káros irányzatnak a megszünte­tésére, újjá választása kell a vezetőket. A meg nem fe'e- lők, az ellenséges, kétes elemek he­lyett a termelésben és a társadalmi munkában kitűnt legjobb, politikai­lag megbízható aktivisták közül — múltjukat és jelenüket alaposan el­lenőrizve — ki kell választani és a vezetőség mellett jobban foglal­koztatni az utánpótláshoz szüksé­ges elvtársakat. Úgy kell dolgoz­nunk, hogy a következő vezetőség- választás gondos előkészítése köz­ben megjavítsuk a pártvezetést as a pártszervezetek munkáját. Oda kell hatnunk, hogy a pártvezetősé- gekbo és különösen titkároknak olyan elvtársakat válasszanak, hogy azok feladatuk jó elvégzése mellett egyben fontos káderutánpótlási tar­talékot is képezzenek a felsőbb szervek számára. Ha a KV így határoz, akkor a ta­valyi tapasztalatokat felhasználva, év végéig politikailag, szervezetileg vs káderszempontból is gondosan elő tudjuk készíteni az új ve­zetőség választását. Nem szabad az utolsó napokban kapkodnunk. Nem szabad a véletlenre bízni, hogy kik lesznek a vezetők. Már most, munka közben gondosan ellenőrizni Kovács elvtórs ezután a káderek politikai színvonalának emeléséről, n pártiskolák munkájáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a gondatlan pártiskolal kiválogatás megköny- nyíti az ellenségnek a pártfunk­ciókba való behatolást. Aláhúzta annak fontosságát, bogy a legjob­bakat küldjék pártiskolnra, így 1952. végére biztosítani tudjuk, hogy mind párt-, mind állami, ta­nács és tömegszervezeti vonalról a legfontosabb funkcionáriusok meg­kapják a legszükségesebb elméleti, politikai képzést. A vezető az első káderes Az előttünk álló nagy feladato­kat megoldani, a kádermunkát alapvetően megjavítani csak akkor tudjuk, ha minden területen a vezető, a, párttitkár lesz az első számú kddercs. Lenin és Sztálin elvtársak ismétel­ten aláhúzták, hogy a vezetés mun­kájának alapvető részét képezi a feladatok elvégzéséhez szükséges káderek kiválasztása, elosztása, munkaközien való ellenőrzése, se­gítése és nevelése. Sokat beszéltünk ml erről az utőbbl Időben, de meg kell nyíltan mondani, a legtöbb párttitkár, a legtöbb szakvezető még mindig nem érti a vezetés lényegét, lebecsüli és reszortfeladátnak tartja a munka­társakkal való foglalkozást és al­bérletbe adja azt a káderesnek. Véget kell már vetni egyszer és mindenkorra annak, hogy a veze­tők így gondolkozzanak és szűk re­szortfeladatnak tekintsék a káder­munkát. Nem jól dolgozik az a vezető, nem lehet jő ott a pártépítés, a párt- vagy szakmupka és nem hajt­ják jól végre a feladatokat, ahol rossz a kádermunka. A vezető egyik legdöntőbb feladata, hogy jól ismerje, élő gyakorlati párt-, állami, gazdasági munkán tanítsa, nevelje munkatársait, adja át nekik gazdag tapasztalatait és tanítsa meg őket a vezetés művészetére. Nemcsak a párttltkár, a szakterület vezetője, hanem mindenki, aki csak egy kis részterületért felelős, ha jól akarja feladatát elvégezni, mindennapi munkája közben „kénytelen” ká- dermunkát is végezni és egyénileg is foglalkozni a munkatársakkal. A munkatársakkal való törődést, ká­dermunkát jelent az, ha a vezető bevonja munkatársait a saját mun­kájába és felelős feladatokkal bízza meg őket és megmagyarázza, ho­gyan kell azt elvégezni. Ha ellen­őrzi a munkatársai munkáját, ha segít legyőzni a munkatársai előtt tornyosuló akadályokat, ha hozzá­segíti őket nagyobb műveltséghez, ha átadja nekik saját gazdagabb tapasztalatait. A munkatársakkal való egyéni foglalkozás lényege: munkaközben jól megismerni őket, fejlődési lehetőségeiket, képessé tenni őket a jobb, odaadóbb, fele- lősebb munkára. Nagyon sok te­hetséges káderünk van, aki ha a vezetőjük törődik velük, ugrássze­rűen, gyorsan fejlődnek. S vannak káderek, akik tönkremennek, mert nem segítik őket, mert nem törőd­nek velük. Az a vezető, aki azt mondja, hogy nem érek rá „egyéni foglalkozásra”, kádermunkára, mert sok dolgom van, az nem ért a saját munkájának elvégzéséhez. Nem érti a vezetés munkájának lé­nyegét. A káderek megismerése, se­gítése, nevelése és ellenőrzése, az nem terhes, többletmunka, az a ve- zetés mindennapi, alapvető fel­adata. A káderek gondos nevelése A káderekkel való egyéni foglal­kozás döntő láncszeme a káder- munkának, mert ennek segítségével megismerjük a fejlődőképes, helyt­állni tudó, tehetséges erőket és ká­dertartalékot gyűjtünk, leleplezzük az ellenséges, kétes elemeket, kicse­réljük a vezetésre alkalmatlanokat, s helyüket a gyakorlati munkában kitflntekkel töltjük be. Az egyéni foglalkozásnál vannak már kezdeti eredményeink, de nehezen megy és még sok benne a formalitás és a felszínesség. Ki keli szélesítenünk és el kell mélyítenünk az egyéni foglalkozást a párt* és tömegszer­vezetek, az állami, gazdasági, a kulturális élet minden területén. A káderesek feladata elérni azt, hegy megbecsüljék, óvják a káde­reket, mint a fárt aranytartalé­kát, hogy ápolják a káde­reket, mint a kertész a virágot.. A káderesnek türelmesnek, figyelmes­nek kell lenni a káderekhez s erre nevelni a vezetőket Is. Képzett, ki­forrott, tapasztalt pártmunkások nem az égből pottyannak, senki sem születik annak. A kádereket formálni, nevelni kell, segíteni, le­nyesegetni a hibájukat, erősíteni, fejleszteni, a jó tulajdonságukat. Mindez hosszú, türelmes és gon­dos munkát igényel. A tartalékok gyűjtése nem a lis­ták bürokratikus gyűjtését és le­rakását jelenti. A kádertartalék nem cukor, liszt vagy só, amit az éléskamrában fel lehet raktáx-ozni. A kádertartalék elevPn emberekből áll. Kádertartalékokkal rendelkezni azt jelenti, bogy eleven kádermun­kát végzünk, jól ismerjük a terüle­tünkön dolgozó kádereket, munka­közben figyelemmel kísérjük, foko­zatosan nehezebb feladatok végzé­sével bízzuk meg őket. elősegítjük és meggyorsítjuk fejlődésüket és így alkalmassá tesszük őket maga­sabb, felelősebb funkció betöltésére. A vezetőknek egyik legfonto­sabb feladata a helyettetek ki­nevelése. Rossz vpzető az, aki mindent maga akar elvégezni, aki mellett sorvad­nak a káderek. A vezetőnek tudni kell megosztani munkáját, önálló­ságra, kezdeményezésre nevelni munkatársait. Az az igazi vezető, aki mellett gyorsan nőnek és fej­lődnek Ónálló munkát elvégezni ké­pes káderek. • A ml nagy hibánk az, hogy túl szűk körből merítünk kádereket, hogy leszűkítjük a káderforrásokat, sokszor ismerősöket, barátokat, ke- vésbbé rátermett embereket javaso­lunk különböző funkciókba. Jelen­leg ezrével kellenének a jobbnál- jobb káderek és nem találjuk őket, holott tízezrével vannak viszonylag jelentéktelen munkakörbem te­hetséges erők, akiket nem ismerünk, akikkel nem törődünk megfelelően, nem gondos­kodunk iskoláztatásukról és előlép­tetésükről. ' Kovács elvtárs ezután a fiatalok és a nők bátrabb előléptetéséről beszélt, majd így folytatta: Igen fontos és nagy kádertartalék. a pártonkivilli aktíva. Párttagjaink mellett az elmúlt években egyre nagyobb számban részt vesznek a közösség ügyéért való munkában a pártonkívüli ak­tivisták is. Különösen nagy szám­ban tűntek ki a tanácsválasztás és a békekölcsönjegyzés idején. Bát­rabban kell őket Is bevonni a tö­megszervezetek. a tanácsok, az ál­lami, gazdasági és kulturális élet területén a vezetésbe. Nem szabad a megbízható, becsületes, fejlődő- képes szakembereknek hátrányt szenvedni azért, mert pártoukívü- liek. Az ország felnőtt lakosságá­nak többsége pártonkívüli, s nagy hiba volna az értékes pártonkívüli©- két, mint fontos kádertartalékot fU gyeimen kívül hagyni és elhanya­golni. Odaadó, áldozatkész pártmunkás« kát A feszült nemzetközi helyzet, az osztályharc éleződése hazánkban, valamint a Párt II. kongresszusa által kijelölt történelmi feladatok­nak, a béke védelmének, a szo­cializmus gazdasági alapjai leraká­sának, a falu szocialista átalakítá­sának megoldása, még inkább szük­ségessé teszi, hogy kádermunkánk­ban többet foglalkozzunk káder reink jellemének bolsevik, har­cos szellemben való nevelésével. A vezetőknek és a kádereseknek a feladata megedzeni, felvértezni a kádereket és a tömegeket a reak­ció befolyása, az ingadozások eilen, hogy bátorságra, hősies kitartásra, harciasságra, áldozatkészségre, párt­hűségre, éberségre, felelősségtudat­ra, pártszerflségre neveljék őket, s oda hassanak, hogy a legnehezebb helyzetben is kiáll janak Pártunk politikája, pártunk ügye mellett. Bátran felvegyék a harcot a ne­hézségekkel, s legyőzzék azokat. Olyan odaadó, áldozatkész párt- munkdsUpust kell kinevelnünk, aki­nek első a Párt! Akinek mindenkor és minden helyzetben a Párt, a munkásosztály ügye a döntő, aki saját egyéni érdekét mindenkivel szemben alá tudja rendelni a Párt, az osztály érdekeinek, aki szereti és követi Pártunkat, s szeretett, bölcs vezérünket, Rákosi elvtársat. A Pártnak és a proletárdiktatúra, államának olyan káderekre van szüksége, akik gyűlölik a hazánk függetlenségére, népünk jólétére és szabadságára törő belső és külső ellenséget, akiket izzó szocialista hazafisig hat út, akik készek, min­dent, ha kell az életüket U felál­dozni hazánk függetlenségének, né­pünk szabadságának megvédéséért. A több és jobb termelés, az acél mennyiségének növelése mellett az emberek megacélozdsával is védjük a békét. Igazi hazafiakká, tehát interna­cionalistákká neveljük kádereinket, akik figyelemmel kísérik és támo­gatják a nemzetközi békefront küz­delmeit. Az internacionalizmus, a Szovjetunióhoz, Sztálin elvtárshoz való viszonya próbaköve minden kádernek, minden kommunistának. Olyan kádereket kell nevelni, akik szakadatlanul erősítik népünk ba­rátságát, szolidaritását az egész vi­lág dolgozóival. Akik hűségre, ba­rátságra és szeretetve nevelik né­pünket felszabadítónk és támoga­tónk, a hatalmas Szovjetunió és nagy vezére, a magyar nép igazi barátja Sztálin elvtárs iránt. Ilyen kádereket megtalálni és kinevelni Pártunknak s valamennyi pártszer­vezetünknek, állami és tömegszer­vezeteinknek döntő feladata. A külügyminiszterhelyettesek ülése A külügyminiszterhelyettesek má­jus 25-1 ülésén Gromikő elvtárs nyilatkozatot tett, amelyben kije­lentette, hogy a szovjet küldöttség az atlanti egyezmény kérdésének megtárgyalása során abból a nyil­vánvaló tényből Indul ki, hogy az európai helyzet kiéleződésének fő­oka az északatlanti egyezmény, va­lamint a Szovjetunió és a népi de­mokratikus köztársaságok ellen irá­nyuló katonai támaszpontok létesí­tése. A bárom nagyhatalom — amelyek az északatlactl tömb lét­rehozását kezdeményezték — most agresszív céljaik elérésére katonai és politikai intézkedéseiket fokoz­zák. A három nyugati nagyhatalom durván megszegi a potsdami egyez­ményt és fokozott intézkedéseket tesz Nyugatnémetország remilita- rlzálására is. Ezeket a tényeket csak azok tagadhatják, akik igye­keznek eltussolni, hogy az európai feszültségnek az atlanti egyezménv a főoka, Ha az egyezmény a német agresz- szió feltámadása ellen irányulna, a Szovjetunió csatlakozna hozzá — mondotta Gromikő elvtárs. Gromikő elvtárs után a bárom nyugati nagyhatalom képviselői szó­laltak fel. Szovjetellenes rágalmak­kal próbálták bizonyítani az at­lanti egyezmény „védelmi jellegét". Gromikő elvtárs válaszában azon­ban ismételten bebizonyította, hogy a három hatalom csak azért zárkó­zik el mereven az atlanti egyez­ményről szóló kérdés megtárgyalá­sa előli mert érzik, hogy álláspont­juk ebben a kérdésben tarthatatlan. Párod! — mondotta befejezésül Gromikó elvtárs — meglepődött azon a nyilatkozaton, amelyet a szovjet küldöttség a mostani ta­nácskozáson tett. Pedig ez a nyilat­kozat a Szovjetunió küldöttségének következtés álláspontját mutatja. A következő ’"'lést május 2S-ra tűzték ki.

Next

/
Thumbnails
Contents