Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-13 / 110. szám
4 1951 MÁJUS 13. VASÁRNAP Tegye nyilvánossá a növényápolást munkában ffolyó versenyt a laskodt „Vorosílov64 tszcs A laskodi „Vorosilov" termelőszövetkezeti csoportban igen szépen haladt a tavaszi szántás-vetési munka. Április 28-ra minden magot a földbe tettek, s most a növényápoláshoz láttak. A brigádok és munkacsapatok részére jegyzőkönyvileg átadták a területet, Minden brigád, munkacsapat, csoporttag tudja, melyik az a terület, melyen egész éven át dől. gozni fog. A munkaerület felosztásával, a brigádok, munkacsapatok kialakításával nagyobb lett az egyéni felelősség a csoportban, szervezettebben, gyorsabban megy a munka és az egyének és munkacsapatok közti verseny kiértékelése is sokkal könnyebb, mint ha csoportosan dolgoznának, A jó munkaszervezés következménye lett, hogy idejében elvetettek, azonban hiba van a verseny értékelésével A tavaszi munkák megindulása előtt párosversenyre hívták a baktalórántházi „Úttörő" termelőcsoportot, de maguk a brigádok és munkacsapatok dolgozói is versenyre keltek egymással. Több mint két hónap telt el azóta. A vetést már be is fejezték. Ezen kívül megsara- boltak 23 hold cukorrépát és hat hold konyhakerti növényt: kelkáposztát, paprikát, karalábét, zöldséget és karfiolt, de még ma sem tudják, hogy melyik brigád és munkacsapat halad a verseny élén, A baktalóránt házi csoportot sem látogatták meg egyszer sem. A párosverseny tehát papíron van meg a két csoport között. A brigádok és munkacsapatok között folyik ugyan a verseny, de a fekete versenytábla üresen lóg a csoport irodájának falán. Pedig maga a csoport elnöke mondta, hogy nem ritka az olyan dolgozó, aki két munkaegységet is teljesít egy nap alatt, persze vannak olyanok is, akik alig érnek el egy munkaegységet. Jót tenne tehát, ha a versenytáblán dicsérnék az élenjárókat, serkentenék a lemaradókat. Ehhez azonban az kell. hegy legyen egy versenybizottság, mely állandóan kiértékeli a brigádok és munkacsapatok között folyó verseny állását és azt nyilvánosságra is hozza. Ez még lendületesebb, lelkesebb munkára, a hibák kiküszöbül ésére serkentené a csoporttagokat, s a növényápolásban még szebb eredmények születnének. Látogassák meg versenytársukat is, s közösen beszéljék meg, hogyan érték el eddigi eredményeiket, cseréljék ki tapasztalataikat, s tartsák nvilván a két csoport közötti párosversenyt Is. Mindez további emelője, serkentője lesz a csoporttagok munkájának, a növényápolást, mely a termésátlag növeléséért folyó harc egyik legfontosabb tényezője. — még hamarabb elvégzik majd. LELEPLEZTÉK BAKTA BÜRSPEK ULÁNSÁT — A fenje vitte volna el a csirkefogóját ! Az ember mégse gondolta volna erről a vézna „csendes” emberről, hogy ilyen gazember legyen. ... ;t Szitkos szavak röpködnek Bak- talórántházán, a földmüvesszövet- kezet kirakata előtt. Egyszerre tízen Is állnak a kirakat előtt és szörnyiilködve nézik B. Lovász Mihály volt bőrkereskedő elrejtett áruit. Kruppontalp, borjúbox, aztán köteg3zámra a vikszos bőr, 2000 darab gumisarook, közel 50 kiló aranycsirlz (ezt csak aranyért adta), különböző cérnák, több mint egy mázsa szögáru', bélésnek valók, politúr, kéregnek és talpbélésnek való hasszél és ki tudná mindazt elsorolni, ami csak a klrakatbann van. Mert a rendőrségen van a többi. Az üzletében ötször annyi elrejtett bőrárut találtak még. Egy szekérre fel sem férne. Most Kanizsár Mihály húga szitkozódik. — Hogy rimánkodott neki a bátyám néhány héttel ezelőtt, hogy segítse ki egy pár féltalppal és azt mondta, hogy „már egy féléve elfogyott, nincs miből adni”, vegyen spiccvasat, — mondta. — A gyerekem egy hétig nem tudoott iskolába menni, mert rossz volt a cipője s nekem sem adott 15 dekányit, — veszi át a szót egy másik asszony. Szegedi Sdndory a járási tanács kézbesítője Is megvakarja a fejét. A PÁRT OSZTÁLYHARCOS KATONÁJA AKAROK LENNI A napokban adtam be kérelme- mst: vegyenek fel a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltjei sorába. Miért akarok a kommunisták soraiba lépni? A válaszhoz el kell mondanom életem történetét. ínség, nyomorúság: ez volt a múlt. Édesanyám özvegyen nevelt fel négy gyermeket. Sokat éheztünk s nem emlékszem olyan napra, amikor jólaktunk volna. Ha munkába indultunk, a tarisznyánkbán nem kenyér volt, hanem cukorrépa. — Koldúsok voltunk. Éhezők és jogfosztottak. Le lehet-e írni azt a határtalan őrömet, amelyet mi éreztünk a fel- szabaduláskor, amikor elűzte a Szovjet Hadsereg, a munkások és parasztok győzelmes serege föld- jsinkről a fasisztákat, a bitorló urakat? Le lehet-e írni azt a nagy örömet, amely akkor ért bennünket, amikor a Párt elűzte a kastélyokból, gyárakból a nép vérszo- póit ?! Én három hónapon keresztül voltam a Szovjetunióban. Már ott ismerkedni kezdtem a szovjet emberekkel, akik arról beszéltek nekünk, hogy szabad és boldog lesz a nép Magyarországon is. Hazajöttem és láttam, hogy a szovjet emberek minden szava igaz. Szabad és boldog a nép ebben az országban. A boldogságunk csak egyre nagyobb! A Párt vezetésével újjáépült az ország. Megkezdtük az ötéves- tervet. A Fárt egyre több traktort kormányoz a parasztok földjeire, iskolák, bölcsődék, egész- ségházak épülnek és a villanyfény sorra beragyogja az utcákat. A nép is okosodik A dolgozó parasztok könyveket vesznek a kezükbe és 'tanulják: hogyan lehetne két kalászt termelni ott, ahol ezelőtt egy volt. Ebben is a szovjet emberek mutatnak példát. Ahogy itt beszéltem az országról, beszéltem az én életemről is. A földosztásnál földet kaptunk. Egyik testvérem budapesti üzemben dolgozik. DISZ-titkár. A másik a Néphadsereg katonája. Az édesanyánk ma már nem sír át éj-, szakákat s ha könnyet is ejt: azok| örömkönnyek. Én idejében elvégez-1 teán minden tavaszi szántást és vetést. A növényápolást már megkezdtem, a cukorrépát egyeseltem. Dolgozó paraszttársaimmal sokat beszélünk mostanában a begyűjtési rendeletről. Kiszámítom pontosan nekik a beadási kötelezettséget s azt mondják: ezt könnyen teljesíthetjük. Elek Kálmán, Elek Lajos, Orosz Sándor, Gombos Bertalan kü- zépparasztok is ezt mondták. Tavaly 31 múzsa terményem volt. 15 mázsát beadtam. Most is jó a vetésem s első akarok lenni a beadásban ! ősszel pedig belépek a termelőszövetkezeti csoportba. Úgy látom, olyan élet vár rám a csoportban, mint amilyen élete még nem volt ebben az országban dolgozó parasztnak. A Párt neve jön a számra, amikor a szép jelenről és a boldog jövőről beszélek. Nem dolgoztam eddig rosszul. Úgy érzem, cdaállhatok a kommunisták elé és mondhatom: vegyetek fel tagjelöltnek. Nagy tisztesség és becsűiét a Párt tagjának lenni. Nem kaphatok nagyobb kincset életemben, mint a piros párttagsági könyvet. Osztályliarccs katonája akarok lenni a Pártnak. Olyan ember akarok lenni, aki bátran száll szembe a nehézségekkel és utolsó csepp véréig védelmezi a szabad földeket, a békét! (Elmondta: Eanvai Károly nagyhalászi . dolgozó paraszt.) őt is jól becsapta néhány nappal ezelőtt. Cipőkrémet kért és azzal, hogy az „utolsó” dobozzal adja, hét forintot kért a 4 forintos cipőkrémért. KI IS VOLT LOVÁSZ MIHÁLY VOLTAKÉPPEN? A községben mindenki tudja róla, hogy a nyilaspárt egyik vezetője volt. Turmannal, a közismert nyilas vezérrel és Keresztúri János volt vármegyei irodafőtiszttel szőtte aljas tervét a nép ellen. Még ma Is emlegetik, hogy csak azok őrölhettek a malomban, akik hajlandók voltak belépni a nyilas, pártba. Nyilas pártkönyvébe 5 pengős bélyegeket ragasztott. A felszabadulás után egyszeribe „megváltozott”. Elbeszélgetett a dolgozókkal, dicsérte a demokráciát, s úgy megtévesztette a falusiakat, hogy később még bőrelosztónak is megválasztották, ö osztotta szét a járás cipészei között a bőrárut. Persze, a szegényebb mestereknek csak a maradékból juttatott, az áru javát maga raktározta el, vagy jóismerőseinek dupla áron továbbította. Később leváltották, nem volt bőrelosztó. Akkor iparengedélyt váltott ki bőrárusításra. Az elmúlt év őszén azt is beadta „szüneteltetni”. A feke- tézéssel azonban percig sem szünetelt. Sokszor háromszoros áron árusította a kisemberektől ellopott s különböző helyeken elrejtett árut. Budapestről és Debrecenből kötegszámra kapta a bőrárut (!). Azt már haza sem merte vinni, hanem az állomáshoz közel lakó bátyjánál rejtette el. Feketézett, csalt, becsapta a dolgozó népet, megkárosította a kisiparosokat, s mellé még A TERMELŐCSOFORTOT IS SZÉT AKARTA ZÜLLESZTENI! A bőráruk mellett feketén vágott sertésre is rátaláltak. Aljas munkájába bátyját, Lovász Istvánt és sógorát, 11. Tóth Mihályt, a termelőcsoport akkori elnökét is bevonta. Mindkettőjüknél nagymennyiségű árut rejtett el. Az elmúlt évben Lovász tanácsára lépett a termelőcsoportba B. Tóth Mihály. Elnöknek is megválasztották. (A 14 holdjából csak 4-et vitt be, a többit a csoporton kívül használta.) Persze ritkán látogatta a csoportot, s ha el is ment, csak egymás ellen uszította a tagokat. Azután az új belépőkkel együtt az egyik volt csendőrt is mindenáron fel akarta venni a csoportba. ‘ . Lovász Mihálynak tehát nemcsak a bő.feketézés volt a célja, hanem a csoport felbomlasztúsa is. De lehullt a lepel a „csendes” emberről, s a dolgozók számon kérik gazságait. A MEGYEI KULTÚRVERSENY SIKERÉÉRT „Mosolygó falu, vidám város” — jelszóval kezdődik ma a megyei kultúrverseny kétnapos bemutatója. Ez a bemutató a téli falusi kultúrversenyekhez hasonlóan fokmérője lesz annak a hatalmas fordulatnak, amelyet a dolgozó nép hatalomra jutása tett lehetővé megyénk kulturális életében. A nép tömegéből kiemelkedő új és új művészi tehetségek ezrei szervesen ■hozzátartoznak ahhoz a képhez, eddigi eredményeinkhez, melynek alapján joggal beszélhetünk mosolygó faluról, vidám városról. — Hozzátartoznak ehhez a képhez és részesei annak a küzdelemnek, melyet ötéves tervünk megvalósításán keresztül dolgozó népünk anyagi és kulturális felemelkedéséért folytatunk. A rendszeresen megrendezett kul- türversenyek egyre több csoportot ragadnak magukkal, egyre növekszik a csoportokba bevont kultur- munkások száma. Emellett kidomborodik a szocialista verseny jellege. Minden verseny egy-egy alkalom a jó tapasztalatok általánosítására, egy-egy kiemelkedő szám elsajátítására. Büszkén olvashattunk a falusi megyei kultúrverseny győztesének, a szatmárökörítói népi tánccsoportnak sikeréről az országos sajtóban is. A pesti Mávag. és még több nagyüzemi népi tánccsoport sikeresen sajátította el országoshírű táncukat a „fergetegest”, üzemi, városi kultúrcsoportjaink bátran követhetik a pestiek példáját. A kul- túrversenyen találkoznak a szat- márököritóiakkal és több vidéki népi tánccsoporttal. Felhasználhatják az alkalmat értékes népi tánc- motívumok elsajátítására, melynek szorgalmas kutató előtt valóságos tárháza a falu. Falura látogató üzemi kultúrcsoportjaink kevés gondot fordítottak eddig arra, hogy patronázs-munkájuk mellett maguk Is tanuljanak a falutól. (Figyelemreméltó a büdszentmihályi Alkaloida kultúrmunkásainak kezdeményezése, akik a falvak, tanyák időseitől több régi táncmotívumot sajátítottak el.) A városi énekkarok sem törekszenek eléggé- arra, hogy a falun található színekkel gazdagítsák tudásukat. Színjátszó csoportjaink munkájának értékét jelentősen fokozza az a tény, hogy több falusi színjátszó csoportunkhoz hasonlóan, saját községük, üzemük napi problémáit viszik színpadra egyes csoportjaink, mint például a nyíregyházi Tejüzem színjátszói a „Békét akar a Tejért” című darabjukkal. Általában nagy fejlődést értek el anyagválasztás terén, azonban a művészi kidolgozás körül sok a javítani való. Segítséget várnak ehhez a hivatásos művészektől nemcsak színjátszóink, de egyéb csoportok is. A megyei kultúrautó művészei időnként nyújtanak segítséget, a falusi csoportoknak, de ez a* támogatás nem rendszeres. Most a debreceni Csokonal-színház művészegyüttese egy hónapon keresztül tartózkodik megyénkben. Vidékre is kilátogatnak. Alkalom lesz ez arra, hogy kultúrcsoportjaink komoly segítséget kaphassanak, újabb útmutatásokat munkájuk javításához. Kultúrmu nkúsaiük megértették munkájuk jelentőségét és saját magukban, növekvő öntudatukban végbement változást adják tovább napjaink küzdelmemnek ábrázolásán keresztül. Minden egyes szereplésükkel több és több embert lelkesítenek keményebb harcra a terv győzelméért, a szocializmusért, a béke elszánt védelméért. Minden szereplésükkel iljabbuknak mutatják meg a ragyogó jövőt, újabbak előtt leplezik le a megvalósulása ellen törő ellenséget. Nem volt véletlen ezért, hogy egy-egy csoport, vagy szereplő lemondása mögött az ellenség húzódott, aki ilymódon igyekszik akadályozni népi kultúránk erősödését. A tanácsok, tömegszervezetek állandó gondoskodása biztosíthatja kultúr- munkásaink öntudatának állandó növelését, azt, hogy minél többen váljanak a kultúrmunkán keresztül a béke elszánt harcosaivá. Több udvariasságot a% állami kereskedésekben l A budapesti Ganz-gyár dolgozója vagyok. Szabadságomat töltöm feleségemmel együtt Nyíregyházán. így alkalmam volt szétnézni régi lakóhelyemen. A hároméves és ötéves terv valósággal átvarázsolta ezt a várost. Én is büszke vagyok az új pályaudvarra, a fermentálóra, az új bérházakra. Nagyon megörültünk az Állami Áruház, a Népboltok, kiskereskedelmi vállalatok dús kirakatainak is. Vásárolni indultunk. S amennyire tetszett a külső kirakat, annyira felháborított bennünket az, hogy egyik-másik boltban milyen durván bánnak a vásárlókkal az alkalmazottak. Ezt tapasztaltuk a 29. sz. textilboltban is. Valósággal unszolni kellett a kiszolgálót, hogy mutassa meg az árut s amikor válogatni akartunk, ránkförmedt: „Ha nem kell ez, ne vigyen semmit !..Hasonlót tapasztaltunk az egyik Rákóczi-úti boltban is. A kirakatban a dekoráció a munkaversenyről beszél, benn a kiszolgáló asztal mögött .egy vörösesszőke nő, egyik kezében ennivaló, a másik kezével csigalassúsággal veszi elő az árut, mintha minden mozdulat fájna neki. Az ilyen viselkedés meggyalázza a szocialista kereskedelmet s úgy gondolom, nagyon is jó lennne, ha állami üzleteink dolgozói alaposan tanulmányoznák a szovjet áruházak dolgozóinak munkáját. Hamarosan rájönnének, hogy miként kell udvariasan viselkednni. KULIK FERENC Annál is inkább leközöljük Eriik elvtárs levelét, mert nem ez az első panasz az állami üzletek alkalmazottaira. Okulásul egy részletet közlünk. Karinthy Ferenc elvtárs, író, egyik cikkéből. A Szabad Nép-ben jelent meg „Moszkvai hétköznapok” címmel. . "... Oramojónlepiezt akartam például vásárolni, (Egy moszkvai központi nagyáruházban, Szerk.) Az elöadónő rámmosolygott, leszédett valami száz lemezt az állványról, ide-oda tologatta, őket. Félóráig válogattam, türelmetlenségnek nyoma sem látszott arcán, mindig újabb lemezeket ajánlott, magasba tartottam őket, szívesen el is dúdolta a dallamot. Amit kiválasztottam, kétszer átnézte, nincs-e közte két egyforma lemez, aztán minden darabot külünkülün, vájjon nem repedt-e, hibás-e. A csomagolónál egy másik eladónő újra megvizsgált minden darabot s mikor eszembe jutott, hogy még tű is kellene, maga szaladt át a terem másik végébe, hozta a Hit, elintézte, hogy egy helyen fizethessek.” SZÍNHÁZI MŰSOR: Május 13-án délután 3 órakor Szabad szél Madách-bérlet. Május 13-án este 7 órakor Szabad szél. Bérletszünet. Május 14-én délután 3 órakor Szabad szél. Arany-bérlet. Május 14-én este 7 órakor Szabad szél. Bérlet szünet. Május 15-én este 8 órakor Hétköznapok hősei. József Attila-bérlet. Május 16-án este 8 órakor Hétköznapok hősei. Arany-bérlet. * A nyíregyházi dolgozók kérték a színház vezetőségét, hogy az előadásokat az eredetileg tervbevett időpontnál korábban kezdjék el. Mint már a fenti műsor is bizonyítja, a. színház vezetősége teljesíti a dolgozók kérését, ahol az előadás terjedelme azt megengedi
