Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-18 / 89. szám

2 1951 ÁPRILIS 18 SZERDA. kai emelkedett, a burgonya össz­termése pedig 1950-ben 24 száza­lékkal haladta meg az 1940. évit. A takarmánynövények vetésterü­lete 1950-ben 1940-hez viszonyítva 15 százalékkal növekedett meg, de az évelő füvek vetésterülete növe­lésének az ötéves tervben kitűzött feladatát nem teljesítették 100 szá zalékban és a takarmánytermelés elmaradt az állattenyésztés meg­növekedett szükségleteitől. Az állattenyésztés terén teljea tették a kolhozok társadalmi tulaj donban álló állatállománya növelő sének az ötéves tervben előirt fel adatát. A kolhozokban jelentékenyen túl­haladták a haszonállat és a ba­romfi létszámának háborúelötti színvonalát. A szarvasmarhaállo­mány létszáma 40 százalékkal, a juhé és kecskéé 63 százalékkal, a sertésé 49 százalékkal, a baromfié kétszeresen múlta felül a háború­előtti színvonalat. A MEZŐGAZDASÁG TECHNIKAI FELSZERELÉSE GYARAPODOTT Az ötéves terv alatt a mezőgaz­daságnak 536.000 traktort (tizenöt­szörösre átszámítva), 93.000 gabo­nakombájnt — köztük 39.000 ma- gánjárőkombájnt —, 340.000 trab- torekét, 254.000 traktoros, vetőgé­pet, 249.000 traktoros kultivátort és nagymennyiségű más talajmeg- munkáló, vető- és aratógépet szál­lítottak. Jelentős munkát végeztek a kol­hozok, gép- és traktorállomások, valamint a szovhozok villamosítá­sa terén. A falusi villanytelepek kapacitása 1950. végéig az 1940. évihez képest 2.8-szeresére emel­kedett. Nagy sikereket értek el a föld­művelés kultúrájának emelésével kapcsolatban. I A szövhozok az ötéves terv ide- I je alatt jelentékenyen bővítették a mezőgazdasági növények vi téste.(Le­tét. A gabonafélék 1950. évi ter­méseredménye az 1940. évi termés- eredményt 16 százalékkal múlta felül. A Szovjetúnió szovhozügyi minisztériumának szovhozaiban alapjában véve befejeződött a me­zőgazdasági munkák gépesítése. Az állatállomány haszna jelentéke­nyen megnövekedett. Egy tehén tejhozama a Szovjetunió szovhoz­ügyi minisztériumának szovhozai­ban az 1950. évben átlagosan 28 százalékkal haladta meg az 1940. évi színvonalat. AZ ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSE A KÖZLEKEDÉS ÉS HÍRADÁS TERÉN A vasúti közlekedés az ötéves terv-esztendő alatt biztosította a népgazdaság növekvő szállítási kö­vetelményeit. Az 1950-re megálla­pított vasúti teherszállítási elő­irányzatot 13 százalékkal túltelje­sítették. A folyamhajózás teherforgalma 1950-ben 26 százalékkal meghalad­ta az 1940. évi színvonalat, de nem érte el az ötéves tervben meg- állapí lOtty színvonalat. A tengeri szállítás teherforgalma 1050 ben az 1940. évihez viszonyítva 65 szá­zalékkal emelkedett. A gépkocsiszállítás teherforgalma 1950-ben az 1940. évihez viszonyít­va 2.3-szeresére emelkedett. Az ötéves terv éveiben helyre­állították a távbeszélő-, távíró- és rádióhálózatot és biztosították ezek további fejlődését az új technika alapján. A távbeszélő állomások kapacitása meghaladta a háború- előtti színvonalat. A rádióadóállo­mások építésének tervét az ötéve? terv alatt 39 százalékkal túltelje­sítették. Az ötéves terv teljesítése nemzeti jövedelem és az állami költségvetés terén Az ötéves terv feladatul tűzic ki a nemzeti jövedelem háború­előtti színvonalának 38 százalékos emelését. Ténylegesen 61 százalék­kal növekedett a nemzeti jövede­lem. Híg a kapitalista országokban a nemzeti jövedelemnek több mint a felét a kapitalisták osztálya sa­játítja ki, a Szovjetúnióban az egész nemzeti jövedelem a dolgo­zóké. A Szovjetúnió dolgozói sze­mélyes anyagi és kulturális szük­ségleteik kielégítésére 1950-ben a nemzeti jövedelem 74 százalékát kapták meg, a nemzeti jövedelem többi huszonhat százaléka az ál­lamnak. a kolhozoknak és a szö­vetkezeti szervezeteknek maradt a szocialista termelés bővítése és más állami és társadalmi szükség­letek kielégítése céljaira. A nem­zeti jövedelem növekedése követ­keztében az állami költségvetést évről évre úgy teljesítették, hogy a ^vételek meghaladták a kiadá­sokat. Az állami költségvetés kiadá si tételei között szakadatlanul emelkedett a népgazdaság, a szí ■ cialis és társadalmi építés szük­ségleteinek pénzügyi fedezetére irányuló kiadások tétele. A nemzeti jövedelem növekedé­sének és az állami költségvetés si­keres teljesítésének eredményeként a népgazdaságban végrehajtott b ruházások ötéves tervét 22 száza- j lékkai túlteljesítették. I Ugyanezek az okok lehetővé tét- ; ték, hogy 1947. decemberében vég- rehajtsuk a pénzügyi reformot és j megszüntessük a jegyrendszert minden élelmiszerre és Iparcikkre vonatkozólag. 1947—1950-ben há­romszor szállítottuk le a közszük­ségleti cikkek árát és megteremtet­tük a feltételeket az 1951. március 1-én végrehajtott újabb árleszállí- ' shoz. Ez a munkások, alkalmá­éi zottak és értelmiségiek reálbéré­nek komoly emelkedését biztosítot­ta és lehetővé tette a parasztok ki­adásainak csökkentését, amennyi­ben olcsóbban vásárolhatják meg az iparcikkeket, a rubel további megerősödéséhez, vásárlóerejének növekedéséhez és a szovjet rubel árfolyamának javulásához vezetett a külföldi valutákkal szemben. Az ötéves terv teljesítése | a nép anyagi és kulturális jólétének emelése terén A Szovjetúnióban nem volt és ma sincs munkanélküliség. Javult a Szovjetúnió lakosságának ar.yagi helyzete. Jelentősen emelkedtek a dolgozók jóléti és kulturális szük­ségleteire fordított állami kiadá­sok. A lakosság anyagi színvona­lának emelkedésével egyidejűleg a háborúutáni időszakban további fejlődést értünk el a kultúra, a tudomány és a művészetek terén. A népgazdaság öt év leforgása alatt 632.000 főiskolai képzettség­gel rendelkező szakembert és 1,278.000 középiskolai képzettséggel rendelkező szakembert kapott. A népgazdaságban dolgozó szakembe­rek száma az 1940. évihez viszo­nyítva. 84 százalékkal növekedett. Komoly sikereket értek el a szovjet kereskedelem fejlesztése to­rén. Az állami és szövetkezet' ke reskedelem kiskereskedelmi ár forgalma jelentősen meghaladja a háború előttit, az 1940. évi színvo­nalat. Növekedett a lakosság kulturális és háztartási szükségleteit szolgáló cikkek eladása is. 1950-ben 3.3-szer annyi órát, hatszor annyi rádió vevőkészüléket, másfélszer annyi áz tartási elektromoskészüléket, 2.9-szer annyi kerékpárt, majdnem háromszor annyi varrógépe*, 16 szói annyi motorkerékpárt adtak el. mint háború előtt. A kolhozpiacok kereskedelme 1950 ben az 1910 évihez viszonvít- va jelentősen megnövekedett. — A kolhozpiaci árak a jegyrendszer megszüntetése és a pénzügyi re form végrehajtása után csökkentek A háború utáni ötéves terv évei alatt széles körben ki bomta kozott a lakásépítkezés. Az állami iparvál­lalatok, intézmények, a hely sző­jetek, továbbá a városok és munka sok, lakótelepek lakosai állami hí telek segítségével' több mint 10C millió négyzetméter lakóterületű házat építettek fel és állítottak helyre. Ezenkívül faluhelyeken 2,700.000 lakóházat állítottak helyre és épí­tettek újonnan. A Szovjetunió Állami Tcr - bizottsága. A Szov.letunió Központi Statisztikai Híva tala. Megyénk dolgozói támogatják a Béke Yilágtanács követeléseit „Ml tudjuk, hogy ügyvivőnk Belgrád utcáira hullott vére titá­nunkét is figyelmeztet, mert Titóék és felbérlőik a ml békés építőmun­kánk megsemmisítésére töreksze­nek.” Virág István és Farkas Kál­mán kéki középparasztok mellett sokan válaszoltak hasonlóképpen a népnevelők szavaira, velük együtt- ezrek és ezrek Ígérték, hogy tava­szi munkájukat olyan gyorsan, ala­posan végzik el, hogy jóval többet hozzon a föld a multévi termés­nél. A MÚLTBAN CSELÉD VOLTAM, 8 holdat kaptam a felszabadulás­sal, — beszéli Kelme János, a fe­hérgalambos ív fölé hajolva, míg a többi név alá írja gondosan a ma­gáét. Hány helyen hallják ezt a szakolyi népnévelők! Aztán a töb­bit is. Beimé János nemcsak pusz­ta névealáírással áll ki a békéért. Hanem jobb munkával, több ter­méssel, alhadnagy fia pedig fegy­verrel a kezében őrködik azon, hogy ránk ne törjenek Truman. Titó hordái. A JOBB, GAZDAGABB TERMÉSÉRT harcol Pápai József ibrányi nép­nevelő is. Az ötholdas újgazda ver­senyre hívta ki az ibrányi dohány- termi.óket a dohánytermés meny- nyiségi és minőségi fokozására. „Ezt úgy kívánom elérni. — írja Pápai József, — hogy a munkála­tokhoz már most előkészítem az anyagokat, művelési szerszámokat; palántáimat gondosan kezelem, úgyhogy azok jó erőben kerülje­nek a talajba. Az ültetést szaksze­rűen végzem el, a gyomoktól több­szöri kapálással megmentem, a kaccsozást, tetőleszedést Idejében MA ESTE TARTJA ALAKULÓ CYÜLÉSlT A MECYE1 »? NÉPI ECYOíTES Ä Megyei Nípi Együttes ma este hét órai UeiCebel tartja alai.uiö gyűlé­séi a nyíreayázi József Attila l.u túr- oiuionhan. Nagyjelentílsi.. ű megyénk kultúre.etében a népi együttes nieg- a.akulása. amelynek fel. da a főbbe.; körött ú] káderek kinevel se, i.épi ha. gyofíiányaink felelevenítése s saruk sz.ciai.sía tartalommal va.ó meg in­tése lesz. A megye d_Igoréi szere­tettel üdvüziik a Kegyei Népi Együt­tes megalakít ásót. elvégzem és a letört dohányt ágy kezelem majd, hogy a legjobb mi­nősítést érhessem el.” Ifjú, Kévés Ferenc Biri-Táncsícs telepi népnevelő, állandóan látogat­ja a telep családjait, ő maga 15-re befejezte tavaszi vetési munkáját és erre serkentette a többieket is. Páll íSándorúkkal is elbeszélgetett, hogy mennyi van még neki’; hátra. Elhatározták, hogy 18-áig ők is befejezik az elmaradt kukorica ve- tést. Ezt ígérte utána Ferenc Mi­hály 4 holdas kisparaszt is, A FIATALOK SEM MARADNAK HÁTRA a békéért, boldog jövőjükért foly­tatott harcból. A Ferenc-tanyal Dl Sz-szer vezet a Halmos-bokori DISz-fiatalokat hívta ki verseny­re. Vállalták, hogy a tanyán egy család sem marad ki a felvilágo­sító munkából, akit ne keresnének fel a békéivyel. A felvilágosító munka alapján vállalják, hogy 24-re a tanya minden családja vé­gez a tavaszi 'szántás-vetés mun­kájával. Vállalásukban szerepel még az is, hogy május elsejére, a világ dolgozóinak Nagy Ünnepére díszfelvonulással, kultúrműsorral készülnek. „Mi, úttörők is, mindent elköve­tünk hegy a becsületes dolgozókat megnyerjük a béke ha. cosá .alt. Én még csak hetedikbe járok, jó tanu­lással erősítem a békét, jövőre pe­dig középiskolában szeretnék totább tanulni. Társaim között még van­nak, akik nem értik meg, hogy mit jelent a tanulás, a jó szakember, milyen szükség van arra ötéves tervünk végrehajtásához. Ezért írom hozzájuk ezt a kis verset, — mert úgy gondolom, ha csak egy pajtás Is kedvet kap a továbbta­nulásra, akkor már egy téglával én is hozzájárultam a béke bástyájá­nak megerősítéséhez.” Feher Erzsébet naményi úttörő verséből alább közöljük a kezdő sói okát: „Tanulj tovább pajtás, — Hisz előtted áll az út Mit elzártak ä tőkések — Kinyitottuk a kaput. Elöltünk a tudás vára, — Egyetem és főiskola. Nosza, jertek, foglaljuk el, — •Nyitva áll a vaskapuja.” 3Ce uijéi' és szaiűtuKL DÓZSA MOZI Telefon: 30—86 Apr. 14 20-ig Szomb.—péntekig Szembesítés Előadások kezdete: 4. 6. 8 órakor. BEKE FILMSZÍNHÁZ Telefon: 33—22 Ápr. 14—20-is Szomb.—péntelűz Felszabadult föld Előadások kezdete hétköznap: fii S. fél 7. fél 9 órakor. Kerékgyártó János, a népnevelő éppen uzsonnatájt kopogtatott be Oláhékhos a békeívvel. Azt mond­ták a pártszervezetben: „Oláh Pé­ter elmaradt a tavaszi munkában. Újra meg újra azt hajtogatja, hogy ráérünk még.'-’ Kerékgyártó elvtáys otthon ta­lálta az egész családot. Oláh Pé­tert, a feleségét, a nagyobbik lányt, meg a kis Julikát is. A gyéreitek ettek. Az asztal közepén tányérban szalonna, tenyérnyi szé­les, parázs fehérszalonna. Mellette só és kenyér. Julika a kemence­padkán birkózott az ennivalóval s keze, arca ragyogott már a zsírtól. TJigyúss, te kislány, mert meg­' esz a szalonna! — köszön­tött be harsogva a népnevelő. Sor­ra kezet nyújtott s a kínálásra leült. — Jó tavaszunk van, Péter bá­csi ... — Megjárós, — eresztette ki szűkösen a szót a száján Oláh Pé­ter s már előre morgolódott magá­ban: ez megint csak azért jött, hogy ösztökéljen, mintha nem tud­nám, mi a dolgom. — Hűséges tavasz ... — toldotta meg Kerékgyártó elvtárs s mintha éppen most jutott volna eszébe, hozzátette: „Van ország, ahol úgy hívják, az éhség tavasza.” Az asszony is közelebb húzódott, ahogy tett-rett a konyhában a va­sárnapi ebéd után, A nagyobbik lány leült a kisebbik mellé a ke­mencepadkára. — Nézegettem az újságot. Jugo­szláviáról írtak benne, ahol Ti 6 elárulta a népet. Ott is eljött a tavasz. Ott is zöldelni kellene a vetéseknek s ott is úgy lenne rend­jén, ha dalolnának a fiatalok a szántás-vetés közben, mint nálunk. — És mért nem Hanoinak? — kottyantott közbe Julika. — Hogy mért nem danolnak...? Emlékszik még, Péter bácsi, azok­ra a sanyarú esztendőkre, amikor a parasztok lábon adták el a gabo­nát a kupeceknek?! Náluk, Jugo­szláviában még rosszabb! 2'itó, ez a ganaj áruló, már több évre elő­re eladta a parasztok termését. De kiknek? Azoknak, akik háborút akarnak a népekre, akii: fel akar­ják gyújtani a házainkat. Oláh Péter csak bölongatott, de már nagyobb figyelemmel hallga­tott, mert mindig érdekelte, hogy mi történik a világban. A népnevelő felemelte a fejét és öklét az asztalra ejtette. — Hát ezért nincs danolás ott a földeken. Ki se mennek a parasz­tok a földekre. Minek vessenek? A kapitalistáknak, a kuldkok-nakf Azoknak, akik a gyerekeiket vágó­hídra akarják hajtani?! És ügy hívják a tavaszt, hogy éhség ta­vasza. Néhány percig csend lett. Sú­lyos, nehéz csend. Halkan szólalt meg újra Kerék­gyártó elvtárs. — Nálunk is volt igy ... Az asszony sóhajtva bólintott. — Volt. A népnevelő ránézett Julikdra s az elborult tekintetéből látszott, j hogy a múltra való emlékezés ne­héz köveket görget a szivében. — ás én kis hugocskdm is ilyen lehetett, tienki nem szólt s még a léleg­zetüket is visszatartották. Mind­nyájan emlékeznek arra, hegy a munka nélkül tengődő, beteg kubi­kos Kerékgyártó kislánya éhen- italt S3 tavaszán. Oláh Péter za­vartan kotorászott a dohányos blir- zacs óban, pedig már egyszer meg­tömte a pipáját. — Olyan eleven bogárszeme volt, mint Juliskának. Szerelte ó is a szalonnát, — mondta, csendesen g közben szomorúan elmosolyodott. — Egyszer evett életében. 8 utána mindig azon sóhajtozott. Apám pe­dig csak szárazkenyért hozhatott neki, amikor még hozhatott, úgy emlékszem az esetre, mintha ma történt volna. A szobában kupo­rogtunk s nem tettünk mást, mint a gyomrunk korpását hallgattuk, meg vártuk haza apánkat. Már a sírás is elapadt a szemünkből, anyánk meg, szegény, nem bírta nézni, kiült a küszöbre s meresz­tette, csak meresztette szemét a semmibe. Estére aztán megjött az apánk, tarisznyájában valamics­ke száraz kenyérrel. Nekiestünk, mintha torta lett Volna, ettünk, hogy a szemünk is kidülledt. Egy­szeresek megszólal a hugocskdm: „Szalonna kéne...” Az apám el­fordult, mert kiszaladt a szemé­ből a könny, azután nevetést- pa­rancsolt. magára. „Szalonna?I Ilyen kislánynak?! No jó, llát adok sza­lonnát!” — s azzal kézbe vette a karéj kenyeret, meg a kést. Nagy óvatosan lehámozta a héjjéit, mely­nek a külső része fekete volt, mint a korom, de a belseje úgy nézett ki, mint a rózsaszínű, húsos, szép szalonna. Fogta a karéj kenyeret, rátétté a héjját. — Ihol a szalonna! — rikkan­tott egyet. — 8 mi ettünk‘ szalonnát ke­nyérrel ... TTjra c-sak hallgatlak a szobi- ban levők, mert nem tudták, nevessenek vagy sírjanak. Az asz- j szony Julika mellé húzódott és j megsimogatta a haját. Julika nem ■ sokat értett az egészből, csoüál- ' ózva tekinthetett hol egyikre, hol a másikra, aztán megszólalt vé­konyka hangján: — I)ihat az nem volt igazi sza­lonna ... .1 népnevelő felnevetett s ezzel feloldotta a szorongást. — Nem, nem volt. De most van. J Igaz-é? És úgy g ndoiom, — kör- j behordozta szemét a jelenlévőkön, I — jövőre még több lesz, — ügy igyekszünk, — válaszolt Oláh Péter, erősen nyomva a szar­vakat, nehogy valaki, észrevegye, hogy ő is közel állt as elldgyulás- lwz, — Mert nekünk van miért vek­ni! Jugoszláviában úgy harcolnak a parasztok a gonosztevők ellen, hogy nem vetne!:, mi úgy lxarco- lünk a mi szép országunkban, hogy vetünk. A népnevelő lapos csomagot tett az asztalra, óvatosan kibontotta, az újságpapírt s előtűnt a virágos, békegalambos békéi v. A nagyob­bik leány felsikoltott: — Nicsak, éppen ezt festettem én az iskolában! — No, akkor maguknak közeli ismerősük a béke, — nevetett Ke­rékgyártó s tolta eléjük, hogy ír­ják alá. A nagylány fürgén per­dült s készítette a liniát és tollat. Oláh Péter nekilátott, hogy a nevét alávésse s amint a papírra, illesztette a tollat, a népnevelő megszólalt. Mintha csak úgy eszé­be jutott volna s nem is olyan fontos. — Hallom, Péter bácsi, hogy versenyre Hívta ki a dülőszom- szádját a vetésben?! Merthogy ez­zel akarja a békét védeni .. . Oláh Péter meghökkent s fel­kapta a fejét. — Hogy mér én.:. — Maga háti Szép, dicséretes dolog, annyi szent! Mcghisxen ma­ga már tapasztalt is és jól tudja azt a szólás-mondást, hogy: ,,.l korai vetés ritkán rossz, a kései vetés ritkán jó.” Oláh Péter nem tudta valójá­ban, hogy ugratja-e a fiú, vagy mit akar. De az halálos komolyan nézett rá. — No igen... — motyogta, — tervezgettem ilyesmi félét. 8 aztán megkeményedett Oláh Péter s mint az ígéret, úgy csengett a hangja. — És győzök is a versenyben! 8, I,

Next

/
Thumbnails
Contents