Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-17 / 88. szám

1051 ÁPRILIS 17. KEDD. 5 A munka mnuepére késsülnek a nyírpasonyi „Gerő66 termelőssövetkeset tagjai Délután hat óra felé jár az idő. A szövetkezet tagjai csoportgyű­lésre készülnek, néhácyan közülök inár itt is vannak az iroda körül. A szövetkezet udvarát szépen fel­seperték, tisztaság, rend uralkodik mindenfelé a szövetkezetlek portá­ján. Vidáman érkeznek a napbar­nított arcú férfiak és asszonyok, l'iúk és leányok a gyűlésre. EDDIGI MUNKÁJUK EREDMÉNYE: BEFEJEZ­TÉK A TAVASZIAK VETÉSÉT Mind együtt vannak már, az iro­da helyisége teljesen megtelt szö­vetkezeti tagokkal. Szabó István szövetkezeti elnök köszönti a jelenlévőket, majd be­számol a termelőszövetkezet eddig végzett munkájáról. — Osetlettünk, botlottunk, mint a kisgyerek, amelyik járni tanul, amikor a csoport megalakult. Még az elmúlt évben sem dolgoztak a brigádok és a munkacsapatok. Megalakulásunk óta azonban már három év telt el s ez idő alatt a hibákból okulva, talpraállt a ter­melőszövetkezet. Még a tél folyamán jól felké­szültünk a tavaszi szántás- vetési munkákra, A munkaszervezetek mégalakftása, a vezetőik megválasztása után fel­osztottuk a földeket a brigádok és a munkacsapatok között, megin­dulhatott a párosverseny is. A tavaszi munkákban elért eredmé­nyeket állandóan verseny táblán is kiértékeltük, s ez fokozta a szö­vetkezeti tagok munkalendületét, így ért el például a növényterme­lési brigád 164 százalékos átlagtel­jesítményt, a 8. számú munka­csapat pedig 220 százalékos átlag­teljesítménnyel első lett ^munka­csapatok közti versenyben. Most az a feladatunk, hogy a Munka Ünnepére, s egész éven át továbbfejlesszük eredményeinket a magasabb terméshozam érdekében. átadom e zászlót azzal, hogy to­vábbra is jó munkájukkal érde­meljék ki. FELAJÁNLÁSOK MÁJUS ELSEJÉRE — Ez a zászló további jő mun­kára serkent bennünket, s a terme­lőszövetkezet nevében Ígérem, hogy méltók leszünk a zászlóra, s to­vábbra is megtartjuk, —- mondta a szövetkezet elnöke, majd Gól Já­nos, Szilágyi András, Sárost And­rás, lfj. Kulimár József, Ladik Ilona és Nagy Borbála szövetkezeti tagok szóltak hozzá és tettek újabb vállalásokat a Munka ünne­pének tiszteletére. A növényterme­lési, a gyümölcsös és a dohányos munkacsapatok vezetői és tagjai együttesen vállalták, hogy: május elsejére meg sálábóljdk a mákot, salátát, cukorrépát% napraforgót, hagymát, sárga­répát, ezenkívül kiültetnek 4 hold do­hányt és paradicsomot. Vállalták még azt is, hogy a szőlőben befe­jezik a karózást, 11 hold gyümöl­csösben elvégzik a plrosbimbós permetezést és kijavítják az épülő tehénistállót. IFJ. FAT AKI PÉTER KÉRI A SZÖVETKEZETBE VALÓ FELVÉTELÉT A lelkes versenyvállalás, a szö­vetkezeti tagok lelkesedése és nem utolsó sorban a szép közös munka eredménye folytán mutatkozó bő termés ifi. Pataki Péter kisparasz- tot is elhatározásra bírta: „Sze­retnék én is csoporttag lenni". — Felveszünk, becsületes, jő, dolgos ember, — ez volt a szövet­kezetlek véleménye. És ifj. Pataki Péter belépett ab­ba a családba, mely biztosan és boldogan halad a felemelkedés útján. (Sz. B.) Sárinczki Éva kőműves lesz Sárincki Éva Nyíregyházán, ö Ka tini n-ut ódban lakik. Három leánytestvére van. Árvák. A roko­nok vették őket magúkhoz. Éva anyja bátyjánál van. 0 a legna­gyobb, most 16 éves. Már kicsi ko­rában nagyon szeretett „építeni". Gyufdsskatulyából, a tűzre vágott fa hasábjaiból „palotákat" épített. És ö lakott benne, képzeletében az övék volt a palota. Apja kőműves volt. — Mindig örömet szerez, ha építkezést látok, de a legboldo­gabb akkor vagyok, ha magam is résztveszek a munkában, — mond­ja magáról. — Kicsi koromban csak játékból építettem, most ma jd a valóságban fogok. Pár évvel ezelőtt a vagy építke­zések, az alkotások még csak a legjobbak, a kommunisták szívé­ben és a. dolgozók vágyaiban, ál­maiban éltek. Építeni, dolgozni nem mindenkinek adatott meg ez­előtt, Sok munkás munka nélkül volt. Ma már nem így van. Éva szak­munkás lesz, kőműves. Budapesten fog tanulni. Tanulóotthoní elhelye­zést kap, teljes ellátást, egyenru­hát és fizetést. Már előre átéli az elkövetkezendő munka örömeit. Boldogsága titkát nem zárta ma­gába, elmondta négy barátnőjének is. Hogy felcsillant azoknak is a szeme! És amikor megkérdezte: — Jöttökt — egyszerre mondták az igent. Azok épületlakatosnak jelentkeztek. A napokban utaznak. Új útra léptek, amely felfelé, az új emberi örömökbe vezet. (—0. G—J VANDORZASZLÓT KAP A TERMELŐSZÖVETKEZET Kocsány Gyula elvtárs. a Járási Pártbizottság titkára, pirosselyem zászlót tesz maga elé az asztalra. „A Járási Pártbizottság vándor­zászlaja a legjobb termelőszövet­kezeti csoportnak.” Ez van a zász­lóra hímezve. — Tártunk Kongresszusa hosz- szú időre megszabta a termelő­szövetkezetek előtt álló feladatokat is, ■— kezdte beszédét Kocsány elvtárs. —■ Legfontosabb feladat a termelőcsoportok pártszervezetei­nek megerősítése, a munkaszerve­zetek kialakítása és megszilárdí­tása és most a tavaszi munka ide­jében és jó minőségben való elvég­zése. A szövetkezeti tagok becsü­lettel teljesítik ezeket. Befejezték a vetést, már hozzáláttak a mák és a saláta sarabolásáboz. Most Adám Károly előre elkészített 80 tojást, hogy a begyűjtésnek becsülettel eleget tehessen A papi dolgozók körében egyre nagyobb visszhangot kelt az alá­írásgyűjtési mozgalom s elhatározták, hogy egy pillanatra sem szűnnek meg tettekkel kinyilvánítani elszánt békeakaratukat. Köz­ségünk termelőszövetkezeti csoportja a felajánláshoz híven április 7-ig teljesen befejezte a zab, árpa, napraforgó, borsó, m4k, lucerna és lóhere vetését s az utoljára maradt tengerivetést is megkezdte. Dolgozó parasztságunk az előirányzott 700 hold burgonyavetést április 8-ig fejezte be. Példát mutatnak a békebizottsági tagolj. Adám Károly 7 holdas dolgozó paraszt kijelentette, hogy az április 1-ével megkezdődött tojás- és baromfibegyüjtési mozgalomról már értesült s mír elkészített 80 darab tojást. Becsülettel akarja tel­jesíteni az első perctől kezdve az állam iránti kötelezettségét, mert ahogy mondja: „hazámat erősítem vele s így erősebb lesz a béke nagy tábora is.” A békebizottság tagjai vállalták, hogy április 15-ig 50 métermázsa burgonyára kötnek szállítási szerződést. .Ájtrilis 12-én az eredmény már 70 métermázsa volt. (Marikovszki Sándor) A Jmrgonya, kukorica és cukorrépa nurgits hozamáért közösen dolgoznak a szövetkezetek és gépállomások Ismeretes már a nyijvánosság előtt az az egészséges mozgalom, amely Gabányi Zoltán, a büdszent- mihályl gépállomás vezető mező­gazdászának kezdeményezésére in­dult megyénkben. A gépállomások vezető mezőgazdászai és a körzeti mezőgazdászok lelkesen vállalják mindenütt, hogy a lehető legjobb tudásukkal segítik a termelőszö­vetkezeteket és csoportokat egyes növények termelésénél. Közös cél­juk, hogy eddig soha el nem ért, magas terméshozam legyen a szö­vetkezeti földeken. A CUKORRÉPATERMELÉS színvonalának emelését tűzte ki célul Veszprémi Ferenc, a kölesei gépállomás mezőgazdásza. A tur- istvándi „Rákóczi” tszcs, tizholdas cukorrépatábláján 300 mázsás átla­got akarnak elérni. Bugyi János, a dózsapusztai gépállomás mező­gazdásza a varjulaposi „Győze­lem” tszcs, dolgozó parasztjaival Indult harcba, hogy az eddigi 130 mázsás cukorrépahozamot holdan­ként 200 mázsára emeljék. Csér­nél Sándor, a mándokt gépállomás vezető mezőgazdásza a tiszabezdé- di „Május 1.” termelőcsoporttal kö­tött íratlan szerződést arra, hogy közösen dolgoznak a 250 mázsás cukorrépaátlagért. Tamás János, a fehérgyarmati gépállomás mezőgaz­dásza az ottani „Győzhetetlen bri­gád” tszcs-ben segíti a 250 mázsás cukorrépaátlag elérését. A BURGONYATERMELÉS kiváló eredményeiért dolgozik kö­zösen Kása Sándor, a nagyvarsá­nyi gépállomás mezőgazdásza az ílki „Lenin” termelőcsoport dolgo­zó parasztjaival. Holdanként 100 mázsás terméshozamot akarnak el­érni. (Ugyanígy kukoricából 40 mázsára növelik a holdanként! át­lagot.) Rácz Béla, ugyancsak a nagyvarsányi gépállomás mezőgaz­dásza, a kopőcsapáti „Béke” tszcs, dolgozó parasztjait segíti a 100 mázsás burgonya átlag eléréséhez. Batta János, a nyírmadai gépál­lomás mezőgazdásza, az ottani „Dózsa” tszcs, dolgozó parasztjait támogatja. ök is 100 mázsát igyekszenek elérni burgonyából holdanként. Emellett háromszáz négyszögöles kísérleti telepet léte­sítettek. Czirják András kislé- tai mezőgazdász, a nyirgyulaji „Petőfi” tszcs, dolgozó parasztjai­val dolgozik azért, hogy holdan­ként 100 mázsás burgonyahozamot takarítsanak be, harminc- holdon pedig az eddigi 17—18 mázsás he­lyett 30 mázsás átlagtermés le­gyen kukoricából. A KUKORICATERMELÉS színvonalának növeléséért kezdtek munkához a pócspetril „üj baráz­dát szánt az eke ’ tszcs, dolgozó parasztjai és Bakó Róza, a kis- létai gépállomás körzeti mezőgaz­dásza. 30 mázsa kukoricát akarnak elérni holdanként. Ködöböcz Béla, a tyukodi gépállomás vezető me­zőgazdásza, a tyukodi „Előre” földjein segíti a harminc mázsás kukoricatermés elérését. Magken­derből pedig öt mázsát akarnak betakarítani holdanként. Ugyan­csak 35 mázsás kukoricaátlagért dolgozik Papp László nagydobos! mezőgazdász és a vitkal „Kossuth" tszcs. A porcsalmai „Dózsa ’ ter­melőcsoportnál Kiss Tibor tyukodi körzeti mezőgazdász ad támoga­tást a dolgozó parasztoknak a 30 mázsás kukoricaátlag elérésében. — Muha András csahold mezőgaz­dász és a gacsályi „Dózsa” tszcs, dolgozó parasztjai 40 mázsás ku­koricaátlag elérését tűzték ki célul. A kenyérellátás szabályozásával a dolgozók kívánsága teljesült Olvastam a belkereskedelmi mi nisztérium közleményét a kenyér­ellátás szabályozásáról, örültem annak, hogy kormányzatunk újra bizonyítékát adta annak, hogy éber szemmel őrködik a dolgozók érdekei felett. Nem arról van itt szó, hogy talán nincsen kenyér a dolgozók szükségleteinek biztosítá­sára, hanem arról, hogy az impe­rialisták, a háborús gyújtogatok aljas ügynökei a. közelldtás terén próbáltak zavart kelteni a mi so­rainkban. így történt ez annakide­jén a cukorral. A cukorellátás szabályozása után a kenyérellátás frontján próbálkozott az ellenség. A kulákolc, spekulánsok felvásárol­ták a kenyereket s nem egy eset­ben étették azt fel a disznóval. Míg becsületes dolgozó paraszt­jaink arra törekszenek, hogy a. föld jó megmunkálásával több ke­nyeret biztosítsanak az ország számára, addig a kuldkok és spe­kulánsok a meglévő kenyeret is a disznóval etetik fel, hogy gyerme­keinknek ne maradjon. Most, a kenyérellátás szabályozásával a dolgozók kívánsága teljesült. Sok­szor beszélgettem ón is erről a, kérdésről s mindig azt hajtogat­tuk: jó lenne, ha valamifélekép­pen szabályozná kormányzatunk az ellátást s megrendszabályozná a, kuldkok, spekulánsok bandáját, örömmel és megnyugvással fogad­tuk a rendelkezést s ez újra el­mélyíti bizalmunkat államunk iránt. BOROSKA G7ULA NAGY KÖNNYEBBSÉG NEKÜNK. HOGY A KORMÁNYZAT SZABÁLYOZTA A KENYÉRELLÁTÁST Megfigyeltem az utóbbi időben Nyíregyházán, hogy a kenyérellátás körül bajok vannak. Nem mintha a kenyérgyárak kevesebbet sütöttek volna, mert hiszen éonea fordítva volt: többet sütöttek, mint azelőtt. A zavart az okozta, hogy a kulákok és spekulánsok valósággal sorra járták a boltokat, s felvásárolták a kenyeret, holott otthon bőségesen volt nekik. Mint nem egyszer nalottuk: az ellenség a disznóval etette a kenyeret. Mi, dolgozók sínylettük meg ezt, mert mire a munkával végeztünk, üzemből, hivatalból kijöttünk, nem tudtunk kenyeret vásá­rolni. Most, hogy kormányzatunk szabályozta a kenyérellátást, ez nagy könnyebbséget jelent nekünk. Mindenkinek biztosítva van az adagja, amely elegendő s ugyanakkor megakadályozzuk, hogy az ellenség árthasson ezen a téren. Látjuk azt, hogy a cukorellátás szabályozása óta nincsenek cukorgondjaink, nincsenek panaszok. A kenyérproblé­mát is megoldotta államunk s úgy hiszem, minden becsületes dolgozó nevében mondhatom: megköszönjük az állam gondoskodását. G-uhdnyi József nő LEVÉL A SZABADSÁG-TELEPRŐL el is akarják felejtet­ni azok, akik a mi zsi: runkon híztak a múlt­ban, akik újra azt szerelnék folytatni bármi áron, akik új háborúval szeretnék elrabolni a mi új, boldog, egyre szebb életünket. könyvbe. De tudom; hogy mcst vigyáznunk kell. Éhes farkasok vicsorognak ránk, akik ismét fekete könyvbe szeretnék Írni a, dolgo­zó ember sorsát. Mi, Szabadság-telepi asz- szonyok tudjuk, hogi, Hosszú* regényt le­hetne írni a mi éle­tünkről, akárcsak sok más családéról. Kél kötetben írnám ezt a regényt. Egyiket sötét, fekete kötésbe, másikat a szovjet hősök kiömlő piros vérének a színé­be. Aszal kezdődne á második kötet, amikor mi, a volt Onesa-telep lakúi Ézabadsdg-tele- piek lettünk, amikor el­takarodtak a fekete kö­tet rémei, a fasiszta gyilkosok, amikor meg­érkeztek a szovjet ka­tonák. A fekete kötetbe ne­hezen menne az írás, de arra is emlékezni kell, hogy mi volt az­előtt. Sokmillió urasági cseléd, ide-oda dobált semmibevett, nincste­len család kóstolta azt a sorsot, amikor az uram nem tudott a gyerekeire nézni, amikor legalább egy darab kenyeret osztot­tam volna a családi nak, de nem volt mi­ből és éhesen, Sírva mentek aludni a gye­rekek. Milyen messze ma­radt tőlünk ex a világ. Sokan már el is felej­tették, vagy el akar­ják. De én úgy érzem, hogy nem szabad el­felejtenünk! Nem sza­bad elfelejteni egy pil­lanatig sem, még ha. Rajzot láttam a na­pokban, ahogy a béke­ivet aláíró toll át­szúrja és földhöz szö­gezi az atombombds gyilkosok kezét. Ilyen erőt éreztem, akkor, amikor aláírtam a bé­keivet, amikor aláírta az uram, aki ma az egyik állami vállalat vezetője, amikor alá­írta húszéves Józsi fiam, néphadseregünk alhadnagya, aki most érkezett haza szabad­ságra. De hadd sorol­jam tovább, mit hoz­tak a szovjet kato­nák, mit hozott az új életünket vezető Párt, Erzsi lányom a Ke­nyérgyárban dolgozik, másik felsőiskolában tanul, hárman még az általánosban. Legidő­sebb lányomat nagy megbecsülés érte. Bu­dapesten dolgozik a Pártban, férje a, mi-' nisztériumban. Ezekről a változá­sokról, a mi megszé­pült életünkről, a vil­lanyról, rádióról, köny­vekről írnék a piros vesztünkre törnének azok az urak, akiket a mi békeakaratunk haj­lott oda Parisban a, tárgyaló asztalhoz és most sikertelenül pró­bálják félrevezetni a világ népeit. Tudjuk, hogy vesztünkre törne Truman legaljasabb kutyája, Tito, aki már odáig merészkedett al­jasságában, hogy ma­gyar asszonylársunkai tartja vissza kisgyer­mekével, hogy ne jö­hessen haza megsebe­sített fél jéhez. Tud­juk, hogy vért, könffr nyet, pusztulást, nyr* mórt szeretnének ránk hozni épülő életünk helyébe, de ez nem fog nekik sikerülni. A ni nevünk melleit mér sok név sorakozik, gyűjtsük a neveket, azoknak a neveit, akik készek velünk együtt dolgozni, de ha kell, harcolni is a békéért. KIRILLA J éiZSEFNtS Nyíregyháza, Ézábadsdg-telcpi nép­nevelő. Termelőszövetkezeti fiatalok a békéért! Nagy kitüntetés a szocializmus építésének rohamcsapatába: a DISZ-be tartozni. Nagy Büszkeség a Komszomol példáján haladó fiata­lok soraiban harcolni a szocialista haza felépítéséért, a békéért. Dol­gozó parasztfiataljaink is dereka san kiveszik részüket a b -kenarc- ból. Most, a békealáírásgyüjtések alkalmával a tiszalökl „Petőfi” ter­melőszövetkezet fiataljai is elbatá rozták, hogy jő munkával — az eddiginél jobbal — Küzdenek a tartós béke megőrzéséért Május 1 megünneplésére munkaversenyre hívták ki a növényápolási munkák elvégzésében a tiszadobi „Táncsics szövetkezet fiataljain Versenykihí­vásukban vállalták, hogy e'öcsiráz- tatott burgonyájukat április 25-én már megkapálják. A cukorrépát május 1-ig megsaraholják. 27 holdat kukoricával vetnek be négyzetesen április 27-ig. Az öt hold naprafor­gót április 20-ig megkapálják. A gyomnövények és kártevők elieui küzdelemre a fiatalok növényvédő brigádot szerveznek. Elhatározták azt is a tiszalökl szövetkezeti fiata­lok, hogy versenytáblát készítsenek és azokon a kimagasló eredménye két feltüntetik..

Next

/
Thumbnails
Contents