Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-15 / 87. szám

4 1951 ÁPRILIS 15 VASÁRNAP pírt és pártémtés Mbajlá»ok és ferdítések Pártiunk parasztpolitikájának végrehajtásában Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának II. Országos Kongresz- szusa nagy feladatokat szabott a Párt, a kommunisták, de az egész dolgozó nép elé, amikor napirendre tűzte a falu szocialista szektorá­nak fokozott növelését; hogy „mi­nél előbb szűnjön meg a jelenlegi állapot, amijcor egy lábunkkal az iparban már szocialista talajon ál­lunk, a másik lábunk a falun a sokszázezer egyénileg müveit pa­raszti gazdaságokon nyugszik". Mezőgazdaságunk szocialista át­szervezésénél, átalakításánál is a nagy Szovjetúnió segítségére tá­maszkodunk. Pártunk a Bolsevik Párt harci tapasztalataival széle­síti, növeli a szocialista szektort a mezőgazdaságban, vezeti a harcot a mezőgazdaság szocialista átalakí­tásáért. A Bolsevik Párt harcát a mező- gazdaság kollektivizálásáért a le­nini hármas jelszó alapján vívta meg. „Lenin hármas jelszavának veleje az, hogy találó módon ha­tározza meg a Párt falun kifejtett munkásságának hármas, de mégis egységes feladatát, amet^ef egy tömör formulában juttat kifeje­zésre: a) támaszkodj a szegény- parasztságra, b) egyezz meg a kö­zépparaszttal, c) egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a-kulák ellen." Vájjon a mi Pártunk helyezked- hetik-e más alapokra a mezőgaz­daság kollektivizálásáért vívott harcban? Nem, nem helyezkedhet. B hármas jelszót kell a mi viszo­nyainkra is alkalmaznunk. Pár­tunk tagjainak, sőt funkcionáriu­sainak egy része azonban nem érti meg jól e jelszót. S Pártunk pa­rasztpolitikájának gyakorlati vég­rehajtásánál, a mutatkozó elhajlá­sokban és ferdítésekben látszik, hogy nem látják világosan: egysé­ges, elválaszthatatlanul,., egy a hár­mas feladat, — hacsak egyik ré­szét tartják szem előtt, a többit nem, — Pártunk egész parasztpo­litikájának alapját sértik meg. A lenini hármas jelszó — nyu­godtan mondhatni — központi kér­déssé teszi a középparasztsággal való helyes viszony kialakítását, a középparaszttal való tartós szövet­ség kialakítását. Éppen azért, mert a középparasztsággal való helyes viszony nélkül, a vele tartós szö­vetség nélkül nem Is lehet eredmé­nyes a falusi osztályharc, nem va­lósítható meg a mezőgazdaság kol­lektivizálása. Emellett bizonyítot­tak azok a ténvek is, amikor ná­lunk, az ősz és a télidő folyamán, a szövetkezeti mozgalom fellendü­lésekor egy-egy községünkben hi­bákat követtek el egyes elvtársak Pártunk parasztpolitikájának vég­rehajtásánál ; az elkövetett hibák az „osztálybéke" kialakulását segí­tették elő, a szövetkezetek további fejlődését akadályozták. A mi Pártunk már a fordulat éve előtt igyekezett megnyerni a középparasztokat egy-egy akció végrehajtására. Azonban a közép­paraszttal való tartós szövetség megteremtésének kérdése csak a hatalom kérdésének eldőltével ke­rült napirendre. „Azt, hogy az ingadozó közép­parasztok zömét 1941. év nyaráig, a magyar reakció ellen vívóit har­cunk eldöntéséig a magunk oldalá­ra vonjuk, nem tűzhettük ki cé­lul. Ebben az időben a főtörekvé­sünk oda irányult. hogyha a közép­parasztság zöme minket nem támo­gat, legalább ellenségeinket se tá­mogassa, szóval semleges marad­jon, — mondta Rákosi Mátyás elv­társ. — Mihelyt azonban a harc eldőlt és a lcözépparasztsdg meg­győződött róla, hogy a népi demo­krácia nem átmeneti, hanem mara­dandó alkotás, nálunk is megvál­tozott a helyzet. Ennek a megvál­tozott helyzetnek megfelelően lOjl —48, telén már irányt vehettünk arra, hogy a középparasztságot, mini a dolgozó parasztság részét, szövetségesül megnyerjük." Persze legfőbb támaszunk falun továbbra is az agrár-proletariátus, a sze- gényparasztság volt és maradt Is; Áz elhajlások és ferdítések leg­többje éppen a középparasztsággal való szövetség kérdése körül mu­tatkozik. Pártunk egyes funkcio­náriusai nem értik meg a közép­parasztság szerepét, jelentőségét. A legsúlyosabb hibák abból erednek, hogy sokhelyütt kényszert alkal­maznak a meggyőzés módja he­lyett. helytelenül — bürokratikus rendszabályokkal „pótolják” a fel- világosító munkát. Kirívó eset a szamosszegl, ahol elvtársaink egy- része úgy vélekedett: „rosszabb a középparaszt, mint a kulák", S a meggyőzés helyett olyképen csele­kedtek, hogy leadatták a földet a középparasztokkal. A Párt politiká­jával ellentétben, a kulákok el­leni harc helyett Szamosszegen ép­pen a középparasztokkal bántak el. Osászlón, Gacsályon hasonlókép­pen vélekedtek, a középparasztokat rosszabbaknak tartották a Mákok­nál, s nem olyanokat láttak ben­nük, akikkel a munkásoszálynak tartós szövetséget kell kötnie. Igen élesen mutatható be ez elhajlás az ófehértói példával, ahol a gép­állomáson dolgozó elvtársak szóba sem akartak állni Sebők Mihály 14 holdas középparaszttal. Sebök Mihály géplmunka-szerződést akart kötni, élni azzal a lehetőséggel, amelyet népünk állama a traktor­állomásokon keresztül a középpa­rasztságnak Is nyújt. A gépállo­másbeli elvtársak megtagadták tő­le a segítséget, megtagadták a szerződés megkötését, S hogy mennyire az elméletben való járat­lanság okozza legtöbb esetben az elhajlásokat és ferdítéseket Pár­tunk parasztpolitikájának végrehaj­tása során, ml sem bizonyítja job­ban mint az ófehértói eset. Ami­kor a gépállomáson dolgozó elv­társak politikai iskolán alaposan áttanulmányozták Pártunk paraszt- politikájának kérdéseit, felismer­ték, milyen hibát követtek él a kö- zépparasztokkal való tartós szuvét- ság megkötése területén. Fel is vetették rögvest Sebők Mihály példáját s ezután gyakorlatban is kiköszörülték a csorbát. Sokáig [ elbeszélgettek együtt, megkötötték a géplmunka-szerződést is, megkö­tötték vele a tartós szövetséget, j Meg kell mondani, voltak közsé­gek, ahol elferdítették a munkás- i paraszt szövetség lenini-sztállci ér­telmezését. A termény-begyűjtés so­rán fordult elő megyénk nem egy helyén, / ty a középparasztokat nem serkentették az állami kötele­zettségek teljesítésére, mondván, hogy „a középparasztokkal csínján kell bánnunk, nehogy elriasszuk a szövetségest”. S az ilyen nézetek­ből gyakran következett, hogy in­kább a szegényparasztok és kispa- rasztok felé léptek fel szinte túl­zott eréllyel. Rákosi elvtárs pedig világosan rámutatott: „Mi a kö­zépparasztot nem azzal fogjuk megnyerni, ha udvarolunk neki és azzal még kevésbbé, ha a választó- vonalat a szegényparasztság és a középparasztság házátt vonjuk, meg. Udvarlás a középparasztnak nem imponál. Neki imponál az, ha lát­ja, hogy a népi demokrácia állama vaskézzel sújt le a kulikra, kö­vetkezetesen erősíti a szegénypa­rasztságot és nemcsak polit:kai fel­világosító munkával, de kézzelfog­ható tettekkel segít a középparasz­toknak is." Sztálin elvtárs pedig megszabta, a középparasztsággal nem akármilyen szövetségről van szó: „4 leninizmus feltétlenül a parasztság alapvető tömegeivel való tartós szövetséget s a középpa> rasztsággal való szövetséget akar­ja■, de nem akármilyen szövetséget, hanem olyan szövetséget, 'amely a munkásosztály vezetöszerepét biz­tosítja, erősíti a proletariátus dik­tatúráját és megkönnyíti az osztá­lyok megszüntetésének müvét". Példaképünk, a Bolsevik Párt a kulákság elleni harcát két szakasz­ban vívta meg. Az egyik szakasz­ban a kulákság korlátozásának politikája, a kulákság gazdasági és politikai erejének megtörése volt napirenden. A másik szakaszban a kulákság, mint osztály felszámolá­sának politikája következett. Ez a politika lényeges fordulatot jelent a korlátozással szemben. Nálunk most a kulákság korlátozása van folyamatban. Ugyancsak megnehezítik Pár­tunk parasztpolitikájának végrehaj­tását azok a funkcionáriusok, akik nincsenek tisztában a kulákság. kérdésével. Engedményeket tesz-. nek, — mint ahogyan nálunk al földmüvesszövetkezeteknél dolgo­zó egyes elvtársak kirívó hibái mutatják ezen a területen. A kü­lönféle termelési szerződések (me­lyek kizárólag a szegényparasztok és középparasztok számára nyújta­nak jelentős kedvezményeket) elő­nyeihez hozzájuttatták a Máko­kat is olymódon, hogy szerződése­ket kötöttek velük. S engedménye­ket tettek a kulákoknak sokhe­lyütt elvtársaink, akik a „Jó ku­lák” hamis, hazug „elméletére” tá­maszkodva, mint középparasztokat tartották őket nyilván gazdalajstro­mon és egyebütt. Tyúkodon példá­ul 18 Mákot tartottak azelőtt nyilván a tanácsházán. Az utóbbi időben ez a szám hétre „soványo- dott”, mintha a kulákok bizonyos idő elteltével „megjavultak” volna. Belényesi és Zs. Nagy kulákok pedig „középparasztokként” nyu­godtan befurakodhattak a csopor­tokba, sőt, mint Belényesi is, veze­tőszerepre tettek szert. Ugyancsak ilyen „elmélet” következményeként hirdették az „osztálybékét" egyes szövetkezeti községekben, ahol be­vették a szövetkezetekbe a Máko­kat, s nyugodt lelkiismerettel kezdtek el egy tálból cseresznyéz- ni a dolgozó nép esküdt ellensé­geivel. Elvtelen indokuk pedig az volt, „becsületes, magyar emberek a kulákok is" — s ügy vélték, „bé­késen belenőnek majd a szocializ­musba". De voltak, s vannak elvtársaink, akik gyakran előreszaladnak s a korlátozás politikája Idején a ku­lákok felszámolásához fognak. — Síint a fehérgyarmati járásban, a nagyari vagy kisari funkcionáriu­sok, akik egy időben lovat, szeke­ret, házat is elszedtek, vagy el akartak szedni a kulákoktól. Elfe­lejtették ezek a funkcionáriusok, hogy a kulák kapva-kap az. alkal­mon, a kulák csak örül annak, hogy az elkövetett hibák következ­ményeként a középparaszt nem vele fordul szembe, hanem éppen hozzá kerül közelebb. „A kulákok elleni harcban soha egy pillanatig el nem szabad felejteni, hogy a középparaszt a kulákot is paraszt­nak tekinti és ha nem jól válogat­juk meg módszereinket, minden csapásunkat, amelyet a kuláícra mérünk, a középparasztság is a maga elleni támadásnak tekinti" — figyelmeztetett Rákosi elvtárs. S természetes, hogy még inkább vonatkozik ez abban az esetben, ha egyes funkcionáriusaink előre­szaladtak a kulákok korlátozásá­nak politikájáról a likvidálás po- litikájára­Nem egy esetben vetődött fel, úgy vitték a kulákok elleni har­cot, hogy az ütések a középparasz­tokat érték. A szovjet példák, Sztálin tanításai itt is sok tanul­sággal szolgálnak. „Megesik, — niondotta Sztálin elvtárs az egyes elhajlókról, — hogy harcolnak ugyan a kulákság ellen, de ezt a harcot olyan otromba és értelmet­len módon folytatják, hogy az üté­sek a középpdfásslot (s a Szegény­parasztot érik. Az eredmény az, hogy a kulák ép bőrrel ússza meg a dolgot, a középparaszttal való szövetségen csorba esik, a sze- gényparasztsdg egy része pedig ideiglenesen a szovjet-politika el­len aknamunkát folytató kulák há­lójába kerül." Ilyen h • 'Rat követtek el sok­helyütt egyes elvtársaink. Pasza- bon például becsületes bözéppa- rasztok ellen, indítottak harcot. Kulákokként kezelték őket, s a pa- szabi kulákoknak szánt csapások az ő hátukon csattantak. Síikor az­után feltárult elvtársaink előtt, milyen súlyos hibát követtek el s javítottak munkájukon, a régebben helytelenül Máknak minősített középparasztok hajlani kezdtek a szövetkezet felé, majd be is lép­tek és most aktívan, becsületes munkát végeznek. Az elhajlások és ferdítések Pár­tunk parasztpolitikájának végre­hajtása során cseppet sem véletle­nül keletkeznek. Forrásuk a kis- átúltermelés létében, a kapitalista környezetében, a dolgozók tudatá­ban meglévő kapitalista csokevé- nyekben rejtőzik, de nem utolsó­sorban az elméleti képzettség hiá­nyos voltában. A mi Pártunk egy­aránt harcot folytat az ellenség erejének lebecsüléséből eredő jobb­oldali s az ellenség erejét túlbe­csülő „baloldali” elhajlások ellen. Parasztpolitikánk alapja — mely­nek még szilárdabbnak kell lennie most, amikor napirendre került a szocialista szektor erőteljes kiszé­lesítése falun — a lenini hármas jelszó, amelynek „veleje az, hogy 'aláló módon határozza meg a> Párt falun kiejtett munkásságá­nak hármas, de mégis egységes fel­adatát". S mindenféle elhajlás, ferdítés káros, gátolőja szocializ­mus felé haladásunknak, gátolója i falu szocialista építésének. AZ AVEROF BÖRTÖNBEN Olyan a tál mint egy megalevene. dett festmény, Napsütötte síkságon kanyarog az ut, a fákröl mosolygó naranosok kandikálnak le. északról, a messze távolból ide látszik az Oiymposz hófedte csúcsa, ahol va. lamíkor Zeusz vívta rettentő harcát a titánok ellen s a szőke Aphrodité versengett a komoly pállasz Athéni­vel, meg a büszke Hérával. Dél felől idő csillognak a sugarasan tiszta I?. vegön át a város tornyai, háztetői, fölötte égretörő sziklabérc: az Akro- polisz, csúcsán az emberi művészet egyik legcsodálatosabb alkotása, a romjaiban is felemelően szén Parthe­non. Falu közeledik. A mezőn görnyedt háttal dolgoznak a parasztok, olyan kezdetleges eszközökké!, mintha még most is az olymnoszi istenek idejé­ben élnének, A falu; nyomorúságos viskók, Köcpület alig néhány akad A templom, a papiak, a faluháza, meg a börtön. A börtönön görög zászló, az a görögöké, A faluházán csillagos lobogó, hiszen az ország valódi urai az amerikaiak. Kint az országúton már-már haj­landó volnál ismét elfeledni a kel­lemetlen emlékeket, annyira lenyű­göz a vidék szépsége. Ám hirtelen vad tülköléssel, átláthatatlan porfel­hőt kavarva Jeep szágu d el a város félő, a részes amerikai katonák kur. lengatása úgy hat. mintha valaki sa­rat fröccscnteti volna egv rózsaszínű márványszoborra. Athén külvárosa. Rongyos embe­rek, félmeztelen gyerekek kóvályog­nak szerte az utcákon, A rendőr ar­cán vastag c3i kokban folyik lefelé az izzadtság. Beljebb, a belváros felé egyre több az ogyenruha. cifrálkodó monarchóíasiszta tisztek páváskotí- nak a kávéházak teraszain. Szájuk úgy mozog, mintha imádkoznának, de alakosabb megfigyelő' után rájö­hetsz, hogy nem Zeusszal társalog­nak. hanem ez ui istennek hódolnak a tengereníuli Mammonnnk, amely Caldarisz tisztjeihez ráglrumi fór. májában jutott el. Cvakori a keki. szinti amerikai egyenruha is. Lu r án elterpeszkednek a nádszí kokon, ha­misíthatatlan oregoni szokás szerint lábukat a márványasztalok a rak!"k s szemtelenül fikszirozzák az e hala­dó nőket. És ha még kételkednél hogy milyen országban vagy, a Coca- Cola ötmétercs reklámhirdetései tűs tént eloszlatnak minden félreértést. A parthenant nem szállíthatták át Amerikába, ideplántá.íák hát Amsri. kát rágógumistói, coca Colástel, gö­rög nyelvre fordított ponyvaregé- nyesíől és chioagoi gengszterestül. Ez utóbbiból ugyan a racna: oilófasiszták nem szorulnának behozatalra, de hát a Marshall-íerv kedvéért sok mindent megtesz egy Caldarisz, A Parthenon; görög dicsőség. A város: görög gyalázat. És most hirtelen komor, szürke kőépülethez érsz. A kapu fölölt szö­ges drótsövény, a kapu előtt szuio. nyos monarchofasiszta katona. Az Averof börtön. A börtönudvaron ki­mért egyhangúsággal Itop-gnak a szürke köveken az őrök lépései. Benn az épületben öökös a félhomá y. Fülledt, forró, fojtó levegő, száz be­tegség, ezer nyomoru ág csirájától terhes, a folyosó két oldalán kes­keny cellák. Egy-két peres szalma­zsák, kökorsó és bádogvödör — eny- nyi a felszerelés. A poros szalmazsá. kokon két-három ember. Kik ezek? Milyen bűnökért ítélték őket ilyen szörnyű sorsra? 1948 februárjában jajgatás, sikolto­zás verte fel a mindig komor börtön, csendet. • — AD 217-es fogolynő vajúdik — Jelentette közömbösen a foglár a börtönparanc3noknak, — Hivjunk o.- vost? — Minek az? Legalább eggyel ke­vesebben lesznek — vigyorgott gú­nyosan a parancsnok s mélyet szin- pontott az illatos amerikai o garet. .ából. De a hosszú Papandreu tévedett Estére a gyerek mégis a világra lölt. Ez volt a kisebbik csoda. A nagyob­bik az. hogy életben is maradt. A parancsnok néhány nap eltelte után hajlandó volt „létszámba venni” az újszülöttet, aki — miként Dickens Kis Dorritjának hősnője — a börtön­ben született. Dimitrisz Mr remntisz ma hó"om éves. Arca sápad szinte áttetsző, "•m is csoda, seit nem volt még a ön falain kivü , Napi fé óra s'ta jrtiin udvarán, eleinte anyja kar- később a ke ét fogva — e- min­den érintkezése a külvilággal, A séta késő délután van. amikor a magas kőfalak elfogják a nap sugarait. A nem is látta. A te lányod éppen annyi idős, mint Aieka Sztaszi. Min. den nap uj öröm a számodra, mert szépen fejlődik, növekszik s tudod, hogyha nagy lesz, kitárul elölte a boldog jövő. De Aleka nepról-napra sápadtabb arcocskája egyre keske­nyebb. És reggelenként köhög, ful- doklóan köhög, amikor édesanyja egy törött fésűvel a szalmaszálakat fésüli ki a hajából. De ne hidd, hogy mindenki örül az én fiam kacagásának, a te lányod boldog jövőjének. A newyorki Wall- Streeten, a washingtoni Fehér Ház­ban feketeielkU pénzímádők mohón, lesik az alkalmat, hegy az én fiamat Dimitrisz Mavromatisz, a te lányodat Aleka Sztaszi sorsára juttassák. A görög gyerekek sorsa leselkedik a mi gyermekeinkre is. ha nem te­szünk meg mindent azért, hogy el­hárítsuk fejük felől a veszélyt. D8 eihárithatjuk-e? Igen. Felcsendült n Kremlből egy jóságos hang és m'g- mutatta, hegy lobstséges: , A béka fennmarad és tartós lesz. ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitaranak mellette..." A hang eljutott mindenüvé az egész világon. Erőt msriíetiek belő e a sza. bad országok szabad dolgozói, ds erőt merítettek azok is, akik még nem szabadok, de már látják a sza­badság felé vezető utat Megborzong, tak töüe a Fehér Ház emberiség ellenes összeesküvői, a Wat! Street koreai gyilkosai. Meghatották at athéni külvárosok munkanélkülijei és az Averof-börtön meek'nzott fog. lyai, Papandreu és pribéktársai beie- sápadtak. A kicsi Dimitrisz még nem érti a szót. Da aznap éjjel talán életében először mosolygott álmá­ban. * Megérhetí-o Dimitrisz Mavromatisz a huszadik életévét? Tő'ed is függ és éntölem is I Hanyagul végzed a munkádat? Uiabb szöget vertél a görög kisfiú koporsójába I Jól dolgo. zol? Segítetté! neki, hogy megérhes­se I A béka megvédése fölünk függ I Meg tudjuk védeni? Akkor nrgvéd- tűk a kis Dimitrisz életét is. Akkor nincs már messze az az idő, amikor a görög nép elsönri magá: ól mon- archofasíszía gyilkosait és amerikai főnökeiket. A görög nép ítélni fog és ez az ítélet könyörtelen lesz. És azután majd verőfényes délutá­nonként Dimitrisz és Aleka. meg az újjászületett Athén többi gyermekei ott játszanak majd a Parthenon két­ezeresztendős mái váriyszebrai között. PÓSA PÉTER oella piciny ablaka is magas, vasrács van rajta, tio meg amúgy is északra néz. így ért meg Dimitrisz három esztendőt, anélkül, hogy a napfénye I rásütött volna az arcára. Apjával és 'anyjával együtt alszik a sza mazsá- ken. Mindkettőjüket húsz évi börtön, re ítélték, mert tagjai voltak a Gö­rög Kommunista Pártnak. Húsz éves lenno mire szabadulnak. Do megér, heti-e a húsz esztendőt ez a sápadt, vézna, tüdőbeteg kisfiú, aki Athén bért született, do nem látta még a Parthenont? Rabokon és böríönőrö- kön kívül még nem került * szeme álé más ember, az állatvilágból ned g egyedül a patkányt ismeri, melv éj- szakánként éles cincogással futkos a oeila földjén. Ilyenkor a kis Di­mitrisz ijedt szorongással simul hoz­zá alvó édesapjához. Aleka Sztaszi még ezt sem teheti meg. ö is a börtönbon született, de apját sohasem látta. Születése előtt három nappal hurcolták bitófára a monarohofásiszta hóhérok. Mi volt a bűne? szerette görögsrsrágot. a n'- aet és nem akarta, hogy a német rablók után amerikai rabiók tele­pedjenek a nyakára. Aleka elmúlt már kétéves. A kis­lány, ha lehetséges, iti'g Dimitrisz Mavromatisznál is vékonybb. és üdőbajos ő is, mint a kisfiú. De nem ők az egyetlenek. Rajtuk kívül még húsz, 1a évesnél fiatalabb gyer­mek van elzárva az Avsrof-börtön. en. Egy emberségessbb őr esvszer fejet szerzett a kis Alexának, Mikor észrevették, az őrt azonnal elcsap­ták. — Pártfogolod a kommunistákat — vicsorgatta a tógát Pap-ndreu, a bőr- tünparancsnok, a kétségbeesetten mentegetőző őrre. — Hallgass! örü'J hogy ilyen elné'ö ember vagyok és nem küldelok Pőakronizo3zra, * A görög hadsereg amerikai tanács­adói látogatást tettek rz Averof- börtönbon. Papandreu cifra egyen­ruhája teljes díszében fogadta őket. Az amerikaiak legmagasabb nugelége. dósukét fejezték ki a látottak fő öít ís távozásukkor hárem csomag Ches- terfiolddei lepték meg a böríönpa. ranosnokot. * D:mitrisz Mavroma’isz félévvel idő­sebb az én fiamnál. Éppen olyan sző­ke a haja. mint az övé. Az én fiam mindig vidám és kora reggel ujjong, va üdvözli az ui napot. Dimitrisz mindig szomorú, hiszen a napot még

Next

/
Thumbnails
Contents