Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-14 / 86. szám

1051 ÁPRILIS 14. SZOMBAT. «ft TANULTAK AZ ELMÚLT ÉV HIBÁIBÓL a nagyhalász! „Petőfi“ termelőszövetkezet tagjai Most naponta jegyzik a munkaegységet Traktor után akasztott liármas eke esörög-csattog a nagyhalászt „Petőfi” termelőszövetkezet udva­rán. A szövetkezet széles portáján sok épület van ugyan, tehénistálló kettő, sertésól, két dohánypajta, szép két lakás, szekérsziu, most épül egy hídmérleg, az udvar há- tulsó részén mégis akad három­száz négyszögölnyi terület s a szö­vetkezeti tagok ezt Is felszántják. Minden talpalatnyi földet jól ki akarnak használni. Szélcsendes helyen, az egyik do- nánypajta mellett IS melegágyban kikeltek már a dohánypalánták, s mintha vizen ülnének, olyan szé­pen nőnek. Igaz, meg is adta a módját az öreg Lippai Lajos bá­csi. Most is ott áll másodmagával a 'melegágyak között. Lippal Gá­bor, a „Dózsa” termelőszövetkezet dohányosa érdeklődni jött át La- jós bácsihoz. — Maga idősebb, tapasztaltabb ebben a munkában, Lajos bátyám, a múlt évben is megbámulták, olyan dohányt termelt, azért jöt­tem át, hogy tanácsot kérjek. — Na, mondja csak, mi a hiba? Ha tudok, szívesen segítek. — Nem tudom, mi lehet a mi dohánypalántánkkal, ritka és na­gyon nehezen nő. — Biztosan rossz volt a meleg­ágyatok, áztassatok csak be egy kevés juhtrágyát és annak a levé­tel öntözzétek. Majd meglátod, hogy jobban fog nőni. Folytatnák még a beszélgetést, de amint a kert vége felöl szálló éneket meghallják, mindketten odafigyelnek. — A mieink, — mondja Lajos bácsi. — Mentát vetnek. A burgo; flyún kívül mindent elvetettünk, úgy látom, ezzel is végeznek nem­sokára. — És a tarkakendős szö­vetkezeti asszonyok, lányok újra és újra kezdik: „Országról országra ellenáll a nép, dolgozva harcol a békéért.” Még az öreg Szántó néni js elgondolkozott az éneken s any- nyl mentát rakott a kosárba, hogy alig bírta felemelni, — Majd én segítek — és már meg is fogta a kosár egyik fülét Soltész Ilona. Ketíen indultak a szántóföld felé, ahol már vártak rájuk a vetők. Jönnek-mennek a szövetkezet udvarán, de az irodában is nagy a sürgés-forgás. Nem jegyestük naponta a munkaegységeket ez volt a legnagyobb hiba nálunk az elmúlt éven — ismeri el Fekete Sándor, a szövetkezet elnöke. Per sze hiba volt a munkaszervezéssel és sok mással is, de a legnagyobb kellemetlenséget és zavart a munka, egység rendszertelen jegyzése okoz­ta. Húszán, harmincán is dolgoz tak egy csoportban, se brigád, se munkacsapat nem volt megszer vezve. Amennyi munkát végzett a húsz ember, kiszámítottuk mennyi munkaegység jár érte és azt egyen­lően elosztotuk. Ezt ' megtetézttik azzal, hogy egy hónap múlva je­gyeztük be a tagok munkaegységét, ahogyan emlékeztünk rú. Lett Is nagy vita a zárszámadáskor. — Bizony, hogy haragudtak én­rám Is, amikor külön mentem dől gozni — veszi át a szót Lábas Miklósné. Amíg csoportosan dolgoz­tunk, alig értem el egy munkaegy­séget. Gyerák Sándornéval és Tóth Jánosnéval úgy határoztunk, hogy külön dolgozunk, mert volt olyan is közöttünk, aki csak az időt húzta egész nap. Külön is mentünk és elértük a mésfél munkaegységet. Tanultunk a hibákból, többet ez nem fordulhat elő a szövetkezetben. Nézzen csak oda, — mutat a falra a szövetkezet elnöke, — minden szövetkezeti tagnak fel van jegyez­ve naponta, hogy milyen műnkét végzett, és hogy mennyi munkaegy­séget kapott érte. Aztán a csoport tag is jegyzi, a munkacsapatvezető, brigádvezető, így aztán nem lesz nézeteltérés, a munka is jobban megy. Brigádok, munkacsapatok és egyes szövetkezett tagok verse­nyeznek egymással a részükre ki­jelölt területen. A traktor még mindig berreg az udvaron, a mentavetést már befe­jezték a szövetkezetiek, hozzálát­tak az udvar rendbehozásához, mert ezt is megfigyelik a kívülál­lók. És estére Czurik Zsófi, Liva Erzsébet és Visontal Anna munka­egysége a táblára kerül. (S«.B.) Akik falun példát mutatnak a Lékeliareban Gergelyiugornyán Páll Gyula kétholdas kisparaszt négy és fél mázsa burgonya szállítására kötött szerződéses megállapodást. Gégény- ben Szilágyi Kálmán középparaszt hét mázsa. Mikó Kálmán hathol­das dolgozó paraszt pedig öt má­zsa burgonyát küldött a nép álla­mának. Porcsalmán Erdős Jenő kisparaszt két mázsa burgonya szállítására szerződött. Pusztado­boson Vastag János 17 holdas kö­zépparaszt 17 mázsa, Szűcs Dániel nagyecsedi középparaszt pedig 35 mázsa burgonyát küld az ipari munkásoknak. Ezek a dolgozó parasztok jó bé­keharcosok. Maguk mondták el: „Tudjuk, hogy minden mázsa bur­gonyánk a békét erősíti!” Az öt­éves terv megvalósultát segítették elő, amikor burgonyát küldtek az ipari munkásoknak, a feldolgozó üzemeknek. A dolgozók országát, s ezzel együttesen a béke ügyet erő­sítették. A nyírbogáti pártszervezet A TAVASZI MUNKÁK SIKERÉÉRT Piros versenytábla hirdeti a köz­ség szélén: Versenyben vagyunk Nyírbátorral. A szombati értékelés szerint Nyírbátor került előre, 130 százalékra teljesítette ütemtervét, Nyírbogát 125 százalékra. Egy hónap óta, hogy megszületett a két község bosszúlejáratú párosversenykihívása, többnyire, a versenyt kezdeményező nyírbátoriak jártak előrébb egy fej- hossznyival. Nyírbogáton sem volt hiba a Szervező munkában, csakhogy a helyi tanács végrehajtó bizottsága ezt elégségesnek tartotta, nem gon­doltak eléggé a verseny népszerűsí­tésére, keveset beszéltek a községek közti verseny állásáról, kevés népne­velő mozgott a faluban. Gyulai elvtárs, az új párttitkár, pár hete került a falu élére. Első­nek a népnevelő csoport átszervezé­sére gondolt. Papíron voltak elég szép számmal, azonban, amikor nép­nevelő értekezletről volt szó, csak a kisebb része jelent meg. Azokat vá­lasztotta ki most elsősorban, akik el­jártak a polititkai iskolára, már ed­dig is jó munkát végeztek és egyé­ni beszélgetéssel bírta rá őket a pontos megjelenésre. A pártvezető- seg tagjaival együtt elkészítették a falu körzeti beosztását. 22 NÉPNEVELŐPÁR kezdte meg az állandó felvilágosító munkát. Vasárnap délelőtt a határjárásra érkező nyírbátoriakat már az új versenytábla fogadta a falu szélén. A négy díszes szekéren érkező ven­dégek aztán komoly fogadkozásokat is hallottak a bogátiaktól; Legkö­zelebb már nem Nyírbátort találják a tábla elején. A hangos híradó ar­ról beszélt, hogy Bihari István min­den tavaszit a földbe tett már, va­sárnapra a kukoricát is elvetette, így készült Bihari elvtárs, a párt- szervezet vezetőségi tagja a békeív aláírására. Nemcsak egyedül állt így. Nem kellett szégyenkezniök azoknak a népnevelőknek, akik a bé­keívvel kopogtatva a jó tavaszi mun­ka fontosságáról beszélgettek a falu- ban, Szaniszlai Péter, Menyhárt Andris, Pólyák István saját példáju­kon, saját munkájukkal magyart*- hatták meg a Szomszédoknak, a le­látogatott családoknak, hogyan keli harcolni a több termésért, a békéért. Sokan járnak el Kaszásréten A „KOSSUTH“ TSZCS földje mellett, de kevés középparaszt vagy kisparaszt akad, akit meg ne állítana a csoport hatalmasra fejlő­dött őszi búzatáblája. Csodájára járnak a korai vetésű borsónak is, nem akad párja a faluban, jövő hé­ten már kapálják. Látják ezt sokan a faluban, de kevesen beszélnek még róla. A tszcs tagjai közül mindössze hárman tag­jai eddig a népnevelő csoportnak, kevesen végeznek felvilágosító mun­kát, pedig ez feltétlenül fontos a jövő fejlődésük miatt és a most fo­lyó tavaszi munka során is, hogy maguk után tudják vonni az egyö- nileg gazdálkodókat. A tszcs párt- szervezetnek nem szabad erről meg­feledkeznie. Kevés még emellett a DISZ fiatalok és a dolgozó párasa­tok sorából kikerülő népnevelők száma. Kovács Sándor pártonkívüii kisparaszt is elmaradt az utóbbi idő- ben, pedig a tanácsválasztás idején végzett olyan jó felvilágosító mun­kát, mint a párttagok. Kevesen tudják hozzá hasonlóan saját tapasztalataik alapján megma­gyarázni, hogy mit jelent az őszt mélyszántás és utána a korai, idő­ben földbe vetett mag. Szomszéd­jaival együtt csodálkozott múlt év­ben, hogy Petruczné öt mázsa lupi- nusz magot szedett egy holdról, neki meg 2 mázsa jött ki két holdról. Akadt aztán, aki aszály miatt a ve­tőmagot sem kapta vissza. Saját ká­rukon győződtek meg róla, hogy mit jelent a „feleslegesnek” tartott őszi mélyszántás, mit jelent, hogy elmaradtak a tavaszi vetéssel. A VERSENY SZÉLESÍTÉSE körül is akad még javítani való. Egy nagy versenytábla és egy szé­gyentábla bújik meg a tanácsház előszobájában a padlóra állítva. Nyilván arra vár, hogy Gyulai elv­társ ismételt javaslatára kikerüljön a tanácsház elé és hirdesse a bogát! tszcs, a bogáti egyénileg dolgozók élenjáróit és ismertesse a községek közti verseny részletes eredményeit. A táblán találjuk György János és Tóth József élenjáró dolgozók nevét, de, hogy mit tettek a nagyobb ter­mésért, a békéért, azt nem olvas­hatjuk. A FALU DOLGOZÓINAK ELLENSÉGEIT három kuláknak nevét találjuk a szégyentáblán, P. Szabó László a dohányültetésnél szabotált, de hogy mit tett a másik kettő: Fülöp Fe­renc és Páduly Miklós, arról nem látunk a táblán semmit, nem tudnak erről a népnevelők sem. Ne szegyei- jiik leleplezni dolgozó népünk, hala­dásunk, békénk halálos ellenségeit. Nagyon sok a tennivaló a tanácsnál ezen a téren. Amíg Vántus András, a terménybeadást szabotáló Szekta- vezér kulák fia és hozzá hasonlók olyan otthonosan mozognak a tanács­házán, amig Bécsi Kálmán cséplőgé­pes kulák feketéző fia csoporttago­kat zárhat ki a kiutalt lakásból és ezt a tanácselnök eltűri, addig nem beszélhetünk Nyírbogáton a dolgozó nép osztályharcáról, nem beszélhe­tünk az ellenség leleplezéséről. A pártszervezet új, lendületes munkája már érezteti hatását. Ha fokozzák a népnevelők a felvilágo­sító munkát, kíméletlenül leleplezik az ellenség támadásait, akkor a falu dolgozó parasztságának egységes, szilárd akarata pecsételi meg a sza­porodó aláírásokat és Nyírbogát nem vall szégyent a községek jobb termésért folytatott versenyében, VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ a legnagyobb szovjet küllő ezelőtt 21 esztendővel, 1030 április U-cn halt meg. Verseit ma már világszerte ismerik. Költészete fegyver a szocializmus megvalósításáért,, a bikáért való küzdelemben. Vlagyimir Majakovszkij hőse az új ember, a szocialista társadalom embere volt. Arról beszólt, bogii ebben a társndlomban az cayéni és társadalmi érdek elszakíthatatlan. A költemények politikai és társadalmi élmény- anyaga az ö személyes öröme, bánata vagy felháborodása. Minden sorából árad a Párt ás a nép, a szovjet haza iránti szeretete. Forró lelkesedéssel írja versét a szovjet útlevélről: „Ezt széles zsebemből ki­húzni jó, nincs ennél öröm nagyobb. Olvassátok irigyeljetek: én a Szovjetunió polgára vágyóké’ Kérlelhetetlenül gyűlölte a nép ellensé­géi — a világ valamennyi népének ellenségét, az imperializmust. Egész költészetének egyetlen témája volt: az emberiség sorsáért folyó harc témája! Majakovszkij költészetének gyökere a nagy orosz klasszikus költőknél van, de az ö lírája már a szocialista kor lírája. Formájában sem hasonlatos költészete az előtte valókhoz. As új tartalomhoz új formát, új kifejezési eszközt keresett és valósággal megújította, az orosz költői szótárt, a mondattant és megteremtette az orosz verselés új módszerét. Fejlődésének minden szakaszában — mint ahogyan ö kifejezte — önmagán lépett át. A külsőségek azon­ban sohasem formálisak a tartalomhoz viszonyítva. A lépcsős vers a leglényegesebb és legjellemzőbb vonása s ez az olvasott verssel szem­ben a hangzó vers pátoszát jelzi, amely a sorokon belül majdnem minden szónak súlyt és külön értelmet ad. Majakovszkij az érzések hatalmas gazdagságát s azok rendkívüli feszültségét érzékelteti. Min­dig arra törekedett, hogy verselnének elemeit: a rímet, a ritmust, a, képeket, a mondatalkotást, mint egységesen követendő cél: az eszmei kifejezés legmagasabb követelménye' határozza meg. Majakovszkij egy volt. a Párttal, a néppel, a szocializmus építésé­vel. így ír a „Teli torokból” c. versében: Fütyülök én a mázsás büszke bronzra és vágyamat márványszobor sc vonzza: a dicsőségre valahogy majd csak mcgalkuszunk —t közös emlékműként hadd álljon ragyogva harcokban izmosait ■ ' szocializmusunk. / i Újabb kedvezményekhez jutnak a sertéshízlaló dolgozó parasztok A mi (alvainkban is igen szívesen foglalkoznak a dolgozó parasztok szer­ződéses sertéshizlalással, mert meg­győződtek róla, hogy közvetlenül is jelentős előnyökhöz Jutnak, közvetve pedig maguk és dolgozó társaik élet­színvonalának további emelkedését segítik munkájukkal. A dolgozók ál­lama odúig biztosította azt. hogy a hízott sertéseket április elseje és augusztus harmincadiké közt leszállí­tó dolgozó parasztok 200 forintos elő­leghez, lekötéskor öt és átvételkor ugyancsak 5 méter textílanyaghsz Jutnak. Most újabb kedvezményéinek örvendhetnek a szerződést kötő dolgo­zó parasztok. Ha az átadott hízók sú­lya felül van a 106 kilón, de 126 kilónál nem több, kilónként hatvan fillér prémiumét kapnak. 127 kilótól 136 kilóig egy forint a kilónkénti jutalom, 137 kilótól 156 kilóig egy forint negyven fillér, 157 kilón felül pedig két forint a Jó hizlaló Jutalma. E kedvezmények más Jobb munká­ra serkentik most a hizíafási szerző- dést kötő dolgozó parasztokat, s leg­többjük azon igyekszik, hogy április elseje és augusztus harminoadika kö­zött átadja az államnak a hízott ser« téseket. A tavaszi munkában Tiszadob igyekszik elliag-yni az élenjáró 18 üd széni mi bűi j'í Már a tavaszi szántás-vetés kezde­tén szép versengés bontakozott ki Já­rásunk községeinek dolgozó paraszt. Jai között, versengés azért, hogy ide­jében földbe kerüljön minden mag, hogy emelkedjék a terméshozam, töb­bet takaríthassunk be az idén. Ez a verseny segített abban, hogy járá­sunkban sokhelyütt már elvégezték a tavasziak vetését a kukorica kivéte­lével. A verseny előrelenditette a munkát, különöskép BUdszentmihály és Tiszadob községekben s hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozó parasztok jöl munkálkodjanak a minisztertanács növénytermelés-fejlesztési határoza­tának végrehajtásán. Büdszcntmihály e tavaszi versengés során az élre került. Nem sok kuko­rica hiányzik, a későbbi vetéshez jól készülnek. A többi tavaszi növény 'vetése befejeződött. S fgy a büdszent- mihályi dolgozó parasztok 25 pontot szereztek, a községek közti verseny­ben pedig az első helyet. Azonban Tiszadob dolgozó paraszt­jai szorosan a bUdszentmihálviak sár. kában járnak huszonnégy pontjuk, kai. A kialakult, jő versenymunka se­gítette Tiszadobot is az utolsó hely­ről a másodikra. A tiszadadaiakkal való párosvorsenyük nem maradt pa. píron. A községi pártszervezet a falu gazdájaként törődött a tavaszi mun­kákkal, irányította a felvilágosító, nevelő munkát. S ennek nyomán ide­jében végezték el a tavaszi vetést. A tanácselnök és a tanácstitkár elvtár­sak sem átallották a határba kimen­ni. széjjelnézni, s elbeszélgetni a dol­gozó parasztokkal a korai vetés Je­lentőségéről. A népnevelők Jól mutat­tak rá, hogy_a kulákok a háborút akaró imperialistákkal cimboráinak. Mile József például, aki tisztilatlan, szemetes magot akart elvetni, de ide­jében megakadályozták. Nagyban se. gftett a munkák menetén. hogy a Tiszadadával folyó párosversenynek' Tiszadobon megvolt a nyilvánossága. A tiszadebiak rendszeres határlátoga­tást tettek Dadán, figyelték, hogyan haladnak a szomszéd község dolgozó parasztjai. S a tiszadobi határon be. lül pedig a dulöíclélősök és mezőőrök állandó jelentései alapján került nyil­vánosság elé. hogyan haladnak előre a szántás-vetési munkák a tiszadobi földeken. Ezek voltak az összetevői annak, hogv Tiszadob idejében elvégezto a vetést s kilátás van rá. hogy a ké­sőbbiek során, a kukorícavetés idején elhagyják Büdszentmihályt. A járás élen haladó községei már elhatározták, hogy május elsejéig, a Munka ünnepéig minden szem magot elvetnek, befejezik a kukoricavetéstl Példájuk lelkesíti maid a többi köz. ségeket is. Tiszadob és Tiszadada párosverse, nyéről szólva, meg kell emtfteni, hogy bizony a dadaiak alaposan elmarad, tak. Eddigi 19 pontjukkal a Járás községei között utolsó helyen vannak, Eleinte az volt a hangulat, hagy Da­da könnyűszerrel legyőzi Tiszadobot. Tényleg, az olső időkben így látszott. Azután a dobiak lelkes munkával el. hagyták a párosvorsenytársat, mert az elhízta magát. Tiszadadán nincs meg a verseny nyilvánossáag, nem lelke, sftették versenyre a dolgozó parasz­tokat. Most tanulhattak, megláthatták hi­báikat. Fogjanak a kijavítás mun­kájához. Tiszaeszlár dolgozó parasztjai 23 pontjukkal „ tiszadobiakat sarkalják. Utánuk Tiszaiok következik 20 pont. tál, majd a sereghajtó tiszadadaiak. Az elmaradtak vegyenek példát az élenjáróktól s kövessék azok kezdé. ményezését: május elsejéig, a Munka ünnepéig minden szem magot vesse, nek ei (Szőke h-\

Next

/
Thumbnails
Contents