Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-10 / 82. szám
19>1 április bó iO. Vi* A dűlők közötti verseny jó eredménnyel járt • Rak am azon A kulíapicán és cloliányon kírfil mindent elvetett a k«*ség dolgozó parasztsága Mint ölelő kar, úgy veszi körül Kaka mázt a község dolgozó parasztjainak több mint héteze • hold földje. Mindenfelé, amerre csak a szem ellát, zöld vetések, frissen szántott barna barázdák váltják egymást. Mintha csak húznák, szemmel láthatólag nőnek a vetések. A bő termést Ígérő raka- mazi földek, mind a dolgozó parasztok gondos munkájút dicsérik. Azt, hogy idejében vetettek, úgy ahogyan azt Pártunk is javasolta az elmúlt év őszén. Versenyeztek már akkor is, de nem tartották úgy nyilván a verseny állását, mint most. Különösképp a február végén tartott dülőfelelős értekezlet óta. A pártszervezet vezetőségi ülésre meghívta a tömegszervezetek, a tanács, a DÉFOSZ vezetőit is, együtt beszélték mcs a tavaszi munkával kapcsolatos feladatokat. Nem kis feladat előtt álltak a rakamaziak, több mint kétezer hol dat kell tavasszal bevetni a község dolgozó parasztjainak, s ha előre jól meg nem szervezik, elmaradnak a munkával. ötvenkét dűlő van a község határában, s mindegyikre egy dülő- felelőst jelöltek ki. A dülőfelelősö- kön kívül a mezőőröket, de az egyénileg dolgozó parasztokat is meghívta a DÉFOSZ a gyűlésre. Pócsik József tanácselnök részletesén Ismertette a község tavaszi térvét, az egyes növényfajták vetési határidejét, majd a dülőfele- lősöket is beosztottá. A község Vasmegyerrel indított párosver. sehyt és, hogy ők kerüljenek ki elsőnek a versenyből, külön a dülfi felelősök is versenyre hívták egymást. Tóth Mihály középparasztnak nem volt új dolog eddig sem a munkában való versengés. Már az elmúlt év őszén Is sokat segített a verseny abban, hogy a községben elsők között fejezte be a vetést. Ö szólt most i3 elfőnek hozzá. — Gazdatársaim! Mindenki tudja tapasztalatból is, hogy a korai vetés mindig nagyobb termest hoz. Már pedig, hogy idejében elvessünk, szükségesnek látom újra versenyt indítani egymás között, úgy mint az ősszel. Én az összes öüiőfelelősö- két kihívom versenyre: kinek a dűlőjében végzik el hamarabb a tavaszi szántást-vetést? — Mi meg elfogadjuk — hang zott a válasz mind az ötvenegy dülőfelelőstől. Keller Márton, Suller László, Muz- bel György megígérték, hogy nem maradnak le a dűlők közti versenyben. A község dcigozó parasztjai is vállalták, hogy minden növényt a rendeletben megjelölt ha- táridő előtt 10 nappal elvetnek. Másfél hónap telt el azóta és a rakamazl dolgozó parasztok teljesítették ígéretüket. A tavaszbúzát, árpát, borsót, zabot, lucernát, cukorrépát, napraforgót mind elvetették, burgonyából is csak néhány hold van hátra. A kukoricának közel negyven százalékát vetették el. Egyetlen nap sem volt, amikor a űülőfelelősök ne látogatták volna meg azokat a dolgozó parasztokat, akik elmaradtak a munkában. A tanácsháza falán lévő versenytáblán naponta váltották egymást a munkában élenjárók és elmaradók nevei. A kulák mesterkedését is hamar leleplezték. A tilalitmsi dűlőben Weisz Béla üülőfelelősnek feltűnt, hogy mór mindenki szánt-vet a dűlőben, csak P. Perger István ku. Iák földjén nem dolgozik senki. A rakamazl dolgozó paraszt ok azon ban rákényszerítik Pergert, hogy megművelje földjét. A versenybizottság tagjai: Balogh János Muszbel György, Müller András, Tóth Mihály és Pril Mihály rendszeresen értékelték a dűlők közti versenyt és kéthtten ként, amikor értekezletet tartottak, a dülőfelelűsökkel U közölt íh, hogy áll a község. A Párt és a tömegszervezetek népnevelői segítették a dűlők közti versenyt, a tavaszi munkát* Kis- gyűléseket • tartottak, felvilágosító munkával serkentették jobb munkára a dolgozó parasztokat. — Ez is szavazás a békére, bol dogabb életünkre, — mondták a népnevelők. Jól mondták, valóban szavazás, tettekkel való kiállás a béke mellett. A rakamazi dolgozó parasztok szavaztak az ősszel is a békére, amikor Pártunk útmutatására idejében elvetettek, de szavad tak a tavaszi szántás-vetési munkákkal is. Május 1-re készülnek az árvízvédelmi kirendeltség dolgozói A nyíregyházi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási kirendeltség 3 legjobb dolgozóját az elmúlt napok, ban tüntette ki népünk állam». Élenjáró munkájuk jutalmakínt sztahánovista oklevelet kaptak. Példamutató munkájuk bebizonyította a kirendeltség valamennyi dolgozójának, hogy népi államunk megbecsüli dolgozóit — jó munka, jukért jutalmazza a legjobbakat. A kirendeltség dolgozói lelkes felajánlásukkal bizonyító'ták be, hogy a béke harcos Védelmezői. A Párt kongresszusa, hazánk felszabadulásának ünnepe után most újabb nninkafelajánlással készülnek megünnepelni május 1-ét. 192.800 forint értékű munbafelaján- lást tettek a dolgozók, ezenkívül Dabolci János 2 újítási javaslatot nyújtott be árvíz elleni védekezésre — amit szintén május 1. tiszteletére ajánlott fel. \ A BÉKE EEEEASÉCtEI DOJ1BBÁDOM Harsányi Bertalan, a dombrádi mozi üzemvezetője akkoriban kicsi legényke volt, amikor a ,,földvásár44 történt. Híre ment a faluban, hogy a Nozdrovicki uraság birtokát szétparcellázzák, mindenki vehet, akinek pénze van. Harsányiéknak se pénzük, se földjük nem volt. Csak nyolc mindig éhes gyerek. A főjegyző megszólította az idős Harsányit: „Veszel földet f1 „Vennék, ha volna tniből nagyságos uram64. A Szíve szakadt meg a nincstelen parasztnak, amikor a földet emlegették. Jó, kövér föld. Csak ődöngött jobbra-balra, összegyűltek öten- hatan ilyen ágrólszakadtak és beszéltek folyvást: a földről, A nagygazdák fene garral indultak el a községházára és bejegyeztették: nekem ennyi és ennyi kell! Volt köztük azonban olyan, aki így gondolkozott; lesz az még olcsóbb is. Ezek aztán összedugták a fejüket a főj-egyzővvcl s valamit spekuláltak. A főjegyző az egyik napon újból megszólította az idősebb Harsányit; — Kéne-e neked vagy tíz hold*? Az csak tátotta a száját, Azt hitte, megbolondult a főjegyző. — Tréfálni tetszik, nagyságos úr — S még hozzátette nagybúsan, halkan —, nem szép a szegényember bajából csúfot űzni. A főjegyző pirosra dagadt képével csak harsogta. — Tíz hold lesz a tied. így, ahogyan mondom. A bank útján hitelt kapsz. Nagy Boldizsár és Kürti Ferenc kezeskednek érted. Az öreg Harsányi sehogysem értette a dolgot. Hát mi ütött egyszeribe a nagygazdákba, hogy ilyen szívesek. Tán ezután a földeket sem harmadába fogja kiadni Nagy Boldizsár, hanem többet juttat a szegénynek...1? Tíz hold! Tíz hold! Tehén, ló... apró- oiarha.. ,! Harsányi Bertalan apja ráállt a boltra. Vesztire, A bank nem adta meg a kölcsönt. Harsányiék eladták tehenüket, ingóságukat, hogy megmentsék a földet. Aztán az öreg kiment Amerikába. Akkoriban 57 nincstelen dombrádi vágott neki az óceánnak egyszerre . •. Onnan csakhamar visszajött — pénz nélkül. Csak Nagy Boldizsár, meg Kürti Ferenc segíthetett. Beállított hozzájuk, a kezesekhez. A két nagygazda, majdhogy a kutyáját nem uszította rá. Hogy ők kezesek1? Hát megbolondultál? . . . De ..." a föld, ha nem kell neked ... Kürti Ferenc kulák vette meg végül is a földet olcsó áron ... * Porzsolt Ferenc, a hatvanholdas kulákpap, aki olyan szépen tudta mindig megmagyarázni, hogy „kedves híveim az Urban, a szegénység Isten rendelése44 — amint hírét kapta a felszabadító szovjet csapatok érkezésének, sebtiben összepakolt S úgy elfüstölt Nyugat felé, mintha sohse járt volna Dombrádon. Előzőleg kioktatta Lastics Borbálát, a cselédjét.. Mindent őrizz meg. Ha visz- szajövünk, csikót, tehenet, terméuyt kapSz hűségedért44. Porzsolték visszajöttek, de nem lett az ígéretből semmi. Semmit sem adtak Porzsolték. Még bért sem, még fejadagot sem. Kizavarták Lastics Borbálát növendék fiával együtt s így kiabáltak utánuk; piszkos kommunisták, még követelőzni mernek.. * Még emlékeznek a dombrádiak Zámbó Gáborra, Czap Lászlóra, Doktor Sanyira, Bojza Ferire s a többiekre. Mindnyájan szegények voliak, mint a templom egere. Kemény harcok folytak itt Dombrád- nál. Szovjet katonák törtek előre. A falu szegényeinek megdobbant a szíve. Lesz föld! Földet kapunk! A kulákok morogva húzódtak be a le- függönyzött szobába, vagy a pincében lapultak. Aztán újra a fasiszták vonultak be a faluba. Afféle menekülő, szedett-vetett borda. A kulákok mintha megelevenedtek volna, ott sürögtek, forogtak a községházán. Kállaival, a nyilas őrmesterrel együtt. Egy éjszaka történt. Csendőrszakasz érkezett a faluba. Éjfél sem volt még, Zámbó Gábort, Czap Lászlót s még öt szegényembert, akik már úgy várták a szovjet katonákat, a földet, hogy örömüket nem tudták némaságba fojtani, berendelték a községházára. Tíz gyerek várta őket haza azon az éjszakán. Tíz gyerek, akiknek arról beszélt az apjuk, hogy nemsokára vége szakad az éhségnek s annyit ehetnek minden nap, hogy kétfelé áll a hasuk tőle. A tíz gyerek hiába várt. . . Kállai, a nyilas őrmester, a kulákok cimborája mind a hat szegényparasztot agyonlőtte! S vájjon a csalók, uzsorázók, élős- diek, gyilkosok, akiknek az ideje lejárt, talán békét akarnak*? Talán a béke hívei? Akkor HarSánvi János, Bállá Zoltán kalákfattyuk, Nagy Boldizsárok, Szántó J.izsefék, Ágoston Józseféi:, Vajda Sán- dorék, mind a régi zsírosak. miért akarták megzavarni 3z MSZ f gyűlést, ahol a Szovjetunióról, a béke országáról beszéltek? Rácz László kulák miért rejtett el 70 mázsa répát, 40 mázsa burgonyát és 15 mázsa kukoricát a törekbe, ahol az egerek csak csutkát hagytak? A kulákok a béke ellenségei! Nagy Boldizsár, Kürti Ferenc, Porzsolt Ferenc, meg a többi nem tudja már a népet uzsorázni. Dombrád a népé már. Uj bekötőút, kultúrház épült. 250 nincstelen jutott földhöz. Varga András kőműves, fia hadnagy a néphadseregben. Csercsa János napszámos fia őrmester, nemsokára tiszt lesz. Ezért sóhajtoznak á kulákok: „rossz világ, rossz világ44. Az igaz. Rossz világ: a kuláknak. Jó világ: a népnek. S a nép ezt a jó világot megtartja, még jobbá teszi! A dombrádiak nem engedik vissza a régi világot, a kulákok világát. Ezt fogadják meg most, Sorra aláírják a békeíveket. Minden becsületes embernek, kUstuk a papoknak is ti héfoe híveti 'kösött «r helye Dr. Nagy Bata nylrlugosi plébánost a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar békemozgalomban kifejtett munkásságáért a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst- fokozatával tüntette ki. Dr. Nagy plébános ezelcet mondja az aláírásgyűjtéssel kapcsolatba n: — „Mindnyájunknak komoly lelkiismereti problémát kell, hogy okozzon ez u kérdés: mit tettünk a békéértt A felszabadult ország bőké jenek jólétét élvezzük. Autó- busz, vonat, telt üzletek, iskoláztatás, villany és sok-sok minden áll a dolgozók rendelkezésére ebben az országban. És fel kell tenni a kérdést: minden ember hozott-e egyénileg áldozatokat a oc- ke megvédése érdekében az ő mindennapi munkájában? Vám, akit a hivatása a katedra mellé állít, valakit az íróasztal mellé. Van, aki ír és ceruzával számol. Mások a földeken dolgoznak s vannak, akik motort, gépet készítenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valakinek is kevesebbet kell tennie a békéért. Minden embernek komoly a felelőssége a mostani időkben s ez lesz a jövőben is. Minden ember felelős azért, bogy hogyan tudjuk eddigi eredményeinket megvédeni s békés jövőnket biztosítani. A Katolikus Papok Szabolcs-Szatmár Megyei Békevédelmi Bizottsága komoly tevékenységet fejt ki a béke védelmében. A Békevédelmi Bizottság célja az, hogy elmondja mindenütt: minden becsületes embernek, köztük a papoknak is, a béke hívei között á helye. A Béke Világtanács berlini ülésszaka követelést bocsátott közre: az öt nagyhatalom kössön egyezményt a tartós bóke biztosítására. A követelés támogatására az egész világon aláírásgyűjtés jo- lyilc. Nem szimpla aláírás ez,, mely hazánkban vasárnap kezdődött, hanem kiállásnak, fogadalomnak kell lenni: minden erűnkkel munkálkodunk a béke ügyéért'. — Nemrégiben olvastuk az újságban, hogy az amerikai imperialisták a koreai tavaszi munkát végző parasztokat külön erre a* célra szervezett rcpülőegységekkel pusztítják a földeken. A mi dolgozó parasztjaink békében szánthatnak, vethetnek. Írták az újságok, hogy az amerikai imperialisták Nyugat-Német országban nagymeny- nyiségű hadianyagot raktak ki„ Vájjon mennyi bombát szánnak a* háborús gyűjtogatók ebből Magyarországra? A becsületes embe* rek azonban nem engedik meg a, háborút. Most, amikor megindult az aláírásgyűjtési mozgalom, minden becsületes embernek számot kell vetnie magával és a béka, harcos katonái közé kell állania. Minden becsületes ember legyen a, béke harcos hirdetője szóval és tettel, földeken, gyárakban, iróasz* tat mellett, vagy pedig a szószéken." A „Felszabadult föld46 élőit a „Talpalatnyi föld“-et játsszák Nyíregyházán Nagy várakozással tekintenek a nyíregyházi dolgozók a legújabb magyar film, a „Felszabadult föld” bemutatója elé. Ez a film folytatása a niár világsikerre szert tett „Talpalatnyi föld”-nek. Arról szól, hogy miként változik meg Góz József és vele a dolgozó parasztok élete a felszabadítás nyomán. A MOKÉP alkalmat nyújt a dolgom zóknak ahhoz, hogy a már régen, vagy egyáltalán nem látott első részt megtekinthessék s ezért má-i tói kezdve a nyíregyházi Dózsa- mozi csütörtökig a „Talpalatnyi föld”et tartja műsoron. A „Felszabadult föld” csütörtöktől kerül bői mutatásra a .Béke” moziban, MATUSZ IMRE EGY NAPJA „Matusz Imre 208 százalék.” Ez van felírva a kisvárdai Vulkán vasöntöde verseny táblájára. Sok mindent elmond ez a, szám. Aki ismeri a termelő munkát, tudja, liogu ilyen szép eredményt csak szorgalmas tanulással, az élenjárók tapasztalatainak átvételével lehet elérni. Matusz elvtárs is sokat tanult és figyelte, állandóan figyelte Soltész Lajos sztahanovistát, akivel együtt dolgozik. Boltész elvtárs szovjet tapasztalatokkal dolgozik, minden percet kihasznál és a munkát gondosan előkészíti. Matusz elvtárs ezt tanulta el, mostmár 6 is tudja, hogyan kell a perceket a százalékok ele fogni, nem hagyni üresen elszaladni. A munkát most már ö is előkészíti, nincs is fennakadás. Ezt a szép eredményt, ezt a 208 százalékot a békealáirása mellé szánta. * Matusz elvtársnak az üzem mögött van a lakása. Kis lakás. Egy dombocska kövér vetésszőnyege egészen a kapujáig ereszkedik. Ma vasárnap van és Matusz elvtárs kint ül a tornácon. Az udvaron két hétéves fia, játszik, Gyufásdobozba, homokot raknak. Vasat öntenek. A homokos skatulya a. mintaszekrény. Már mintát is rajzoltak bele. — Egyikbe egy házat, a, másikba egy galambdúcot. Matusz elvtdrS magyaráz nekik a galambdúcról, meg a házról és arról a galambról, amely annak a könyvnek a fedelén van, amit kezében tart. — össze akarják dönteni az öntődét, a szereidét.. . mindent, amit csak láttok, a, házunkat is . .. nem mehetnél kohómérnöknek — mondja egyik kisfiának, A gyerek gondolkozik, majd, felcsillan a szeme. — De ugye, apukám, te nem engeded.* * Az alkonyati nap már festegeti a nyugat'. égaljat. Matusz elvtárs elkészült a szemináriumra, szakmai tanulását is befejezte. Veszi a kabátját és átmegy Kovácsékhoz, a szomszédba. Kovács szomszéd földműves ember. Apró gyermekei vannak. Újságot nem nagyon olvas. Ezért viszi magával a. Szabad Népet, Ková- esékndl majd felolvas belőle. Kovács a kapuban áll. Szívesen hívja be. Egy ideig beszélgetnek, majd Matusz elvtárs olvasni, kezd. Kovácsné is meg- hallgatja, a nagyobbik lánya is odaáll és 6 is jegyezgeti emlékezetébe o szavakat. — Én is aláírok, de én azt hiszem,' hogy azokon áll a béke vagy a háború, al:ik tár- gyalnak róla... — mondja Kovács, amikor Matusz elvtárs befejezi az olvasást. — Gromiko elvtár$ a mi nevünkben, a békét szerető emberek, nevében beszél, Ázzak, hogy jól dolgozunk, hogy aláírjuk az ivet: megbízzuk, hogy a mi akaratunkat is mondja el. Az amerikaiak félnek tőlünk, eddig is ezért nem mertek világháborút kezdeni, mert mindnyájan a Szovjetunió mögött vagyunk... —■ Az igaz, hogy ha én csinálok valamit, nemcsak a magam nevében csinálom, hanem, a család nevében ... csak akkor csinálom, ha mind azt akarja, amit én... Az a, tényleg, igaza van magának szomszéd, — ismeri be Kovács Matusz elvtárs igazát. Mikor Matusz elv-’ társ hazaindul, már magasan vannak a, csillagot:, a szép világos estében csendben áll a gyár, békésen húzódik mellette a kis háza. (- ó. a. -)