Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-04 / 78. szám

' 190Í ÁPRILIS 4 SZERDA 5 BESZÉLGETÉS ÁPRILIS A. A BÉKÉRŐL A SZABADSÁG-TELEPEN Amikor a nyíregyházi Szohor Pái és bandája a fasiszta csordával el­tűnt a városból, alig egy-két család követte őket az ONCSA-teleplek közül. Annyit már megtanultak, hogy ami az uraknak jó, az nagyon ritkán kedvez a szegénynek, am: meg fossz nekik, abból a tnunkás- eir.bernek inkább csak jó sül ki. Persze, azért bennük élt a féle­lem, beléjük oltották a fasisztákkal cimboráid gazemberek. Nenezen múltak a napok, amíg másodszor is, most már véglegesen k’pusztult a környékről a gyűlölt, szétvert hor­da, Hitler idomított vadál’atai, a • •alá [fejesek és a többiek. Magukkal hurcolták azt a keveset is, ami a környékbelieknek megmaradt. A következő' napokból, hetekbői két fiatat arcra emlékeznek vissza tőként Balázsiék. Misa és Iván ez első' este kerültek hozzájuk. A fia­tal szovjet tisztek szé’es mozdula­tokkal, mosolyogva oszlatták el a házbeliek félelmét, nagyokat nevet­lek, amikor a hátsó szobából előbá­torkodott az öt kislány. A fiúk már az első este a térdükön lovagoltak. Jancsi is hamar megtanulta a többi gyerekekkel együtt: Ruszin' szói­dét, nyírna kleba.. És lett kieba, lett cukor, az Ivánok és Misák e.noz- ták kis magyar testvéreiknek. Amikor az ötödik hé'en Misa el­búcsúzott, Balázsi néninek könnybe borult a szeme. „Ne sírj Mamki, meglátogattak még” — vigasztalta. 1— „Hozok majd neked cukrot.’ MÍ6a nem jött vissza, ö nem ért el Berlinig. Ott esett el valahol a Tisza-parton, — így jött a hire —, ott, ahol most a tiszaháti tszcs tag­jai szántottak tavasziak alá. Es a lányok, Anci, Juci, meg a többek más arcokra is emlékeznek. Azokra, akiknek gyógyulását segí­tették a kórházban. Azokra, akik alig várták gyógyulásukat, hogy tovább űzhessék a gyilkosokat és megteremtsék az elnyomott népek szabadságát, a békét. Emlékeznek az idős charkovi sebesültre, a „pa­pára”. Va'ahányszor Ancira nézett, könnyes volt a szeme. 15 éves lá­nyát hurcolták el a német fassz- ták. Vagy a szibériai, aki arclövés- eel érkezett. Pár hét múlva nyaká­ba akasztotta harmonikáját és da­lolva indult vissza a frontra. * Ma már nem elzárt sötét sziget a Szabadság-telep, a volt ONCSA. üt köti össze a várossal és az út mellett magasra nyúló oszlopok vi­szik a világosságot adó áramot. —■ Felépült a napközi otthon, két­tantermes iskola épül ez évben. A Mezőssi és többi méltóságos, nagy­ságos birtokon hatodik éve szánta­nak a volt nincstelenek, egyrészük már a tszcs-ben. Mert az Ivánok, Misák a szovjet parasztok útját is megmutatták a mi parasztságunk­nak. Az emberek hosszú sora indui reggelenként az üzemekbe, hivata­lokba, iskolákba, A távoli messzi- ségből rémlik néha elő a kép: Sorbáné liás a Vadászház Ínség- konyháján. Balázsaiénak sokszor ötltk eszébe egy régebbi jelenet. Üjfehértón, 1919-ben, 18 éves volt akkor. Kút­ra küldte a gazdája és ö akkor a tö­meggel együtt befurakodott a ka­szinó nagytermébe. Sovány, bőrka­bátos fiatalember beszélt éppen. Azt mondták: Szamueily Tibor. „Ha most nem leszünk erősek, emberek, ha most nem fogjuk keményen a gyeplőt akkor aztán sokáig érezzük az urak korbácsát.” Igaza lett. Megérez'e a szegény­ség az urak korbácsának erejét. * Sok minden szóbakerült a dél­utáni népnevelő értekezleten. Pető elvtársnő, a pártszervezet titkára a múltat is telhozta, a felszabadulás előtti életet. Tudta, mi volt, hiszen ott élt velük együtt. Aztán a nagy feladatról beszélt, a béke védelmé­ről, hogy mit kell tenni az imperia­lista gazemberek hábgrús tervei el­len. Azt tudják, hogy a környéken nc-m találnak olyan dolgozót, aki ne kapott volna sokat is a felszabadu­lással, akinek ne jelentene mindent a béke, de itányan vannak, akik, még most is azt tartják, hogy „úgy se döntünk abban”. Tapasztalta ezt nem egy helyen Balázsiné is, házi- agitációja során. Aztán hányán vannak, akik a kutak, a volt csend­őr szavát követik, mint a népnevelő értekeze.eíen 'is kitűnt. Olyanok, mint Lovasné, Paiiczné, vagy Far­kasáé, ak'k literszámra vásárolják fel a pe róleumot, habár Villany ég a lakásukban, olyanok, mint Köké­nyest Népboit-vezető, aki a figyel­meztetésre is csak a vállát vonja és nem törődök azzal, hogy annak adjon, akinek valóban szüksége van rá. „Nagy türelem, szívós munka kell ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy miért írja alá a békeívet és hogyan dolgozhat a békéért” — fi­gyelmeztette a népnevelőket Pető eivtárenő. — Sokan azt tartották eddig, hogy „nem is érdemes el­menni egyes helyekre”, „úgy sem értik azok meg”,., így voltak az ősszel Balázsiné meg a többiek Hornyákékkal is. Egyízben elmen­tek, de nem sokra jutottak. Más népnevelő vállalkozott aztán a lá­togatásukra. Rendszeresen eljárt hozzájuk, elbeszélgetett velük és mi lett az eredmény? Békekölcsönt jegyeztek, elsők között jelentek meg a szavazó helyiségben tanács­választáskor, előfizettek azó'a a „Szabad Nép”-re, az „Üj Világ”-ra és ezivesen várják, ahányszor fel-, keresi őket a népnevelő. Persze nem könnyű a felvilágo­sító munka. Készülni kel; arra .s, olvasni, tanulni, Balázsiné elvtársnő meg bizony régi párttag létére el­hanyagolja mind a ket'.őt. Azt tart­ja: neve! már maga helyett fiata­lokat, akik tanulnak. Valóban tanulnak. Tanácsválasz­tás előtt beszélgettünk el legutóbb a Balázsi-családdal. Anna azóta a szakérettségi kollégium igazgató­ja. JuQjrsegédmunkás volt a Ma- gasépMsinél. Nem nagyon rajon­gott a tanulásért. Pártiskolára ke­rült és ott mintha, kicserélték vol­na. Ma már a DISZ járási bizottság munkatársa. Sokat tanulnak, do'goznak mind a kelten. Balázsi néni sokszor arra gondol, hogy jobb lenne, könnyebb lenne nekik a rég. munka a Magas­építésnél. Elfelejti, hogy mindket­ten, mindnyájan azért dolgoznak, hogy soha többé ne kényszerüljenek tízéves gyerekek a malteros láda mel'é, mint ahogy nekik kijutott. Jancsi a VII. általánost járja. Dolgozatot írtak a napokban. „Szü­leim jó munkával, én ped'g jó ta­nulással erősítem a békét’’ — ír‘a többek közt. De Jancsi meg két pajtása nem jó katonái a békének. Ügy gondoljál^ hogy jövőre már motorszerelő tanulónak mennek, nem végzik tovább a nyolcadik osz­tály1. Szueik is arra gondolnak közben, hogy így egy évvel hama­rabb hoznak pénzt a házhoz és félig már beleegyeztek... Ez nem he­lyes. Tanulni ! Tanulná ! Tanulni ! Ez jelenti Jancsi számára a béke­harcot. * Sok-sók feladat vár ránk a béke védelmében. Mie’őtt aláírjuk a békeivet, mie'őtt kimegyünk a há­zakhoz, gondoljuk át, hogy saját házupktája, saját lelkiismeretűnk nyugodt-e. Hol kel! javítani mun­kánkon, hogy a következő napokban egyre erősebbé, a béke bástyájává tegyük szabad hazánkat. Akik segítik és akik akadályozzák a burgonyaszállitási szerződéskötést Felszabadulásunk évfordulójára egy_ re több mázsa burgonyára kötnek ezáilítási szerződést megyénk dolgozó parasztjai. A nagy ere ed i dolgozók ed. dig 948 mázsa burgonyára kötöttek szerződést SIS dolgozóval. Ebből 633 mázsát már be is szállítottak. Szűcs Dániel 12 holdas középparaszt Z>5 má. zsára. kötött szállítási szerződést. A község dolgozói vállalták, hogy fel. aaabad'ulásunk évfordulójára újabb 250 q_ra köttetnek szállítási szerződést. Jó munkát végeztek még a roérk. %Uaji földművesezövetkezet tgyveze- tői. Eddig 515 mázsára köttettek szállítási szerződést. Sadai Margit a szövetkezet adimmiszitrátora. egymaga 114 mázsa burgonyára köttetett. Ead­ván yi János 5 holdas dolgozó paraszt 20 mázsa felesleges burgonyára kötött szerződést. Füst István középparafizt 16 mázsára kötött szerződést. A köz. ség dolgozó parasztjai eddig 3 vagon burgonyát ez állítottak el a váróé dol­gozóinak Április 2_án "újabb vagont indítottak útnak Eredményes munkát végeztek az ópályi füJdmüvesszövetkezet aktívái is. Eddigi eredményük 110 mázsa, burgo. nya Ebből 96 mázsát már be ?8 szá-L lítottak a szövetkezeti raktárba. Ko_ ceord községben 90 mázsára szerződtek a dolgozó parasztok. A hodászi íöM- művesszövetkezet aktívái közös érte_ kezdetet tartottak a. tanáccsal, itt el­határozták hogy javítanak a népne­velő munkán. Né^y brigádot szerve«, tek és a négy brigád egymást hívta ki párosvereenyre A jármi földművesszövetkezet ügy­vezetője Borbás Ferenc a multhéten még azt állította^ hogy ..nincs a köz_ bégünkben felesleges burgonya kár a népnevelő munkáért.“ E héten azon­ban meggyőződött a* ellenkezőjéről A párt&zetvezet és a helyi tanács vala­mint a következet aktívái két órai népnevelő munka után több, » iint 10 mázsa burgonyára köttettek szállítási szerződést a községben. A burgonyabegyŰj tést? illetve hnr_ gon yaezállíiáéi szerződést jól végző községek éa dolgozó parasztok mellett azonban vannak oUyanok is? akik nemhogy elősegítik, hanem akadá­lyozzák a bur gonyaazállítási szerződé a kötését. A rakamazi földmüvesozövet_ kezet vezetője például vállalta, hogy 15 mázsa burgonyára köttet .zállítád szerződést. A vemosellői földmüve39zö- vetkezetet hívták ki párosvertxmyre. ügy gondolták, hogy ha az irodában ülnek, úgy i« megy majd a burgonya, szállítási szerződős kötése. Nem törőd. tek a felvilágosító munkával. Ezért történt meg hogy Rakamazon mSg mindig csak 15 mázsa burgonyára kötöttek szállítási szerződést. Ugyanez -a helyzet a vencseHő.i föUdmŰvesflzövetkeaetnél is. t*hol 260 máz*a burgonya helyett mindössze 32 mázsára szerződtek. Úgy a vene-se iői, mint a rakamazi földmüvés-yzövetke­zet vezetői és tanács-elnökei sí-rra hi_ vatkoztak, hogy kidobottadták a köz­ségben ég mindenki tudja tehát majd mindenki fog szerződni Vé-íe. ges burgonyára. Újlaki Istvánná 5 holdas rakamazi para?Ltasö"X)ny el. mondta, hogy neki még ezt senki sem mondta, pedig ők szívesen ei ér­ződték volna 2—3 mázsa burgonyára. Igen elhanyagolta a fel világosító mink át ée úgyszólván semmit sem tett a burgonyabegyüjtés érdekében a. tiflianagyfaluéi tanácselnök éj a föld. müvesszövetkezet ügyvezetője. A köz­ségben még egyetlen dolgozó rara?zt sem kötött szállítóéi szerződést. Ezek a községek és földrnüvesszövetkeaetek aktívái vegyenek példát a* . nagy. ecsedi cs tunyogmátólcs>i dolgozó pa._ raszjoktól akik előirányzatukat jóval túlteljesítették. Szervezzék meg a fel. világosító munkát tartsanak szoros kapcsolatot a Párttal és a községi ta­náccsal, s karöltve közösen javítsanak eddigi hibáikon KULTUROTTHONT AVAT TISZASZALKA ÉS CSENGEK DOLGOZÓ NÉPE Egyre magasabbra lép a kulturá­lis felemelkedés útján is dolgozó parasztságunk. Ennek egy'k^ meg­nyilvánulása a mai tiszaszaikai és csengeri kultúrotthonavatás. Szá­mos kultúrotthon van már me­gyénkben, ahol könyviár, olvasóte­rem, kultúrterem, játék'erem áll a dolgozó parasztok rende'kezésére. Dolgozó parasztjaink birtokukba vehet'k a tudományt, a műveltséget s azt felhasználhatják saját életük jobbálételére. ITJ TANACSHAZ SZAMOSBECS ÉS NAGYCSERKESZ KÖZSÉGEKBEN Szamosbecs dolgozóinak régi vágja teljesült az új tanácsház megépítésé­vel, amit az elmúlt napokban vet­tek át ünnepélyes keretek között. Nagycserkeszen eddig egyáltalán nem volt tanácsház, hiszen nem volt önálló község sem. Most népi álla­munk tette lehetővé a község dolgo­zóinak, hogy önállóan intézzék ügyü­ket és egyben a tanácsház és vb la­kás építésére is több tízezer forintot adott. Tds'za&adítás' Illés Béla „Vígszínházi csata“ című művéből Este tízkor parancsot kaptunk: be kell mennünk Budapestre, szállást ■foglalni a hadosztályparancsnokság számára. A hadosztály holnap reggel hat óra húsz perckor indul Budapest felé. Reggel hétig készen kell lenni a haúlszállásnak, azon a környéken, amelyet Ignatyov tábornok Voroncov százados térképén megjelölt: a Keleti. pályaudvar környékén. .4 frontvonal — amennyiben utcai harcokban Ilyen­ről beszélni lehet már majd egy kilométerrel maga mögött hagyta a Keleti-pályaudvart. Egy teherautón iklencen indultunk el; Voroncov százados, Leonov Mitya hadnagy, öt géppisztolyos vörös ka­tona, a soffőr és én. Mielőtt elindul. tunk, alaposan kioktattak minket. Előbb katonai oktatást kaptunk, az­tán politikait. A katonai oktatás lé­nyege az volt, hogy vigyázzunk ma­gunkra. A politikai oktatás lényege az volt, hogy vigyázzunk másokra — Budapest népére. A politikai oktatást Usakov vezérőrnagytól, a hadsereg politikai osztályának vezetőjétől kap­tuk, aki véletlenül ott volt, amikor Ignatyov tábornok útnak indított min, két. XJsakov — véletlenül mindenütt ott van. — Meg tudja mondani, Leonov had­nagy — fordult Mityához — hogy ml a különbség az elfoglalás és a felsza, badftds között? —• Megmondani nem tudom, tábor­nok elvtárs — felelte Mitya — de megmutatni tudom , ■, ... Teherautónk eddig mögöttünk jött. Most felszálltunk rá. A soffőr mellé Achmed fitt, aki azt állította magáról, hogy kitünően ismerí Buda, pestet. Voroncov a térképen megálla­pította, hogy hol vagyunk és megmu­tatta a soffómek, merre van a Ba- ross,tér. Elindultunk, de már egy perc múl­va ismét megálltunk. A Baross-térre úgy hullott az apró gránát, mint a jégeső. Hógy a Baross-térnél va, gyünk, azt egy nagykendös, nadrágos asszonytól tudtuk meg, aki franciául kenyeret kért tőlem. Magyarul felel­tem és egy egész cipót adtam neki. — Azt hittem, hogy katona — mon­dotta az asszony, aki nem mert a cipó után nyúlni. — Katona vagyok feleltem. — Dekát akkor.. .. bonnit tud ma, gyarulZ — Vegye el a kenyeret — válaszol­tam. — Azt mondta, hogy éhes .. Az asszony elvette a cipót és elsza­ladt a Baross-tér^ felé. A gránátoktól nem félt annyira, mint attól, hogy visszakérem a kenyeret. Voroncov parancsára az autó fel, ment a járdára és egy házhoz lapult. Voroncov Achmed, a soffőr és egy gép puskás katona az autó mellett ma­radt, mi többiek, Voroncov parancsá­ra, lementünk a ház pincéjébe. A pincébe vezető utat a falakra festett nyilak mutatták. Amikor otthagytuk az autót, Voron- cov az eget vizsgálta. — Solymcink arrafelé húznak, a hon, nét a németek lőnek. Remélem, rövi­desen csend lesz a Baross-téren. Ahogy ml a lépcsőn lefelé mentünk, meleg, nedves, nagyon nehéz szag ütötte meg az orromat. Bunkerben nevelődött szaglóérzékem jelezte, hogy itt tegnap vagy tegnapelőtt fertőtlení­tettek, vérhasos beteg, vagy betegek után. A tulajdonképpeni pincébe, ami óvó, helyül szolgált, nem jutottam el A lépcső valami folyosófélébe torkolt. A folyósó sötét volt. Amikor felkattin­tottáin zseblámpámat, felsikoltottam. A hosszú folyosó padlóján egymás mel­lett, olyan szorosan, mint teli doboz, ban a gyufák, mozdulatlan emberek feküdtek — asszonyok, gyerekek, fér­fiak. Olyan mozdulatlanok voltak, hogy első pillanatban halottaknak néztem őket. De a halottak nem nyög­nek és nem nyöszörögnek. A padlón élő emberek feküdtek mozdulatlanul, mint a halottak. De ziháltak, sóhaj- tgztak, nyöszörögtek. Pár pillanatig mereven álltam. AZ utolsó években sok mindent tapasztal, tam. Közben megtanultam, hogy a legérthetetlenebb dolgoknak is ter- mésztes okaik vannak — csak meg kell találni ezeket az okokat. Lehajoltam és lámpámmal arcába világítottam a hozzám legközelebb fekvő leánynálilletve annak, aki lámpám fényénél leányra hasonlított. A lámpafényre kinyitotta szemét és pár másodpercig rémülten nézett rám, aztán ismét becsukta a szemét. Az arca sovány volt és sápadt, ajka (leg­alább is a lámpa fényénél) duzzadt, szederjes. — Mi baja van7 — kérdeztem. A kérdést néhányszor megismétel­tem, de választ nem kaptam. — Mi baja van? kérdeztem most egy öreg embert, ki balkezét (mikor lámpám fénye arcát érte) védekezőén tartotta maga elé. Arcát szürke sza, káli borította, kis sovány, piszkos keze reszketett. — Mi tjaja van, bácsi? — Éhes vagyokl A választ inkább sóhajtotta, mint mondotta. Es mintha varázsigét mon­dott volna, amely megoldja a némák­ká átkozott emberek nyelvet, a sötét folyosó egyszerre beszélni kezdett. Kiabált. Asszonyok, gyereken, férfiak rekedt és visító hangja egybeolvadt — Éhes vagyok1 Tudom, hogy az lehetetlen, de ak­kor mégis meg voltam győződve ar, ról, hogy nemcsak a némák szólaltak meg, de a ház kövei is kiabáltak, or­dították: — Éhes vagyok! Nőm tudom, válcszoltam-e valamit. Azt hiszem, némán állottam — pár pillanatig. Aztán elszaladtam. Csak amikor a friss levegőn voltam és az cgyúdörgéstől idegeim kissé megnyu­godtak, csak a friss levegőn vet'-em észre, hogy a lépcsőn Mitya támoga, tott fel. Voroncov a földön feküdt, a hábo­rított földre terített Bútorlapon és zseblámpája sárgás fényénél a térké­pet tamdmányozta. Mitya csendes hangon jelentést tett neki arról, hogy mit láttunk és hallottunk. Voroncov pár másodpercig hallga­tott, megvakarta a fejét és kutatóén, nézett az arcomba. Aztán Mityára né, zett és neki adta a parancsot. — Azt a zsák kenyeret, ami az au­tónkon van, vidd le a pincébel — Es nekünk mi maradt — kérdezte Mitya. — Leonov hadnagy, a D—UMS. szá­mú katonai teherautón lévő zsák ke­nyeret leveszi a pincébe. Hátra arc! parancsolt Voroncov százados, Mltya tisztelgett. — Úgy lesz, százados• elvtársi — mondotta rekedten. — Na, jól van, Mitya — szólt cn, gesztelően Voroncov. — A kenyeret kiosztod, a zsákot visszahozod és aztán három perelj gondolkozol azon, amit Usakov elv­társtól hallottál. — Úgy lesz, S2dzaclos elvtársi Mitya hátára kapta a zsákot és sza­ladt a pincébe. Az ágyútűs alábbhagyott. Csak itt- ott dörrent egy gránát és sivitott egy, egy aktul — egyre ritkábban. Autónk­nak támaszkodva, a Baruss-leret néz­tem, amelynek házai lassan kibon iá, koztak az egyre haloványodó szürke­ségből. Számolni kezdtem a téren fekvő halottakat. Negyvenkilencig szá­moltam, aztán abbahagytam a számo­lást. Mitya visszajött a pincéből. — Százados elvtárs — fordult Vo, roncovhoz — engedje meg, hogy né­hány üveg vodkát is vigyek a bete­geknek. — Jó fiú vagy, Mitya felelte Vo­roncov. — Gyorsan gyere vissza, az út szabad. A Az ágyú tűz <•»<•*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents