Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-29 / 99. szám
L 1031 Ar It 2I>. VASÁRNAP. •fr A közös vagyon megőrzése, gyarapítása: hazafias kötelesség Elkerülik a imaltév hibáit a tiszaeszlári „Vörös csillag“ tszcs tagjai A közös munka jó megszervezése a nagyüzemi gazdálkodás további fejlesztésének alapvető kérdése. A jó munkaszervezet döntően befolyásolja a munkafegyelmet, a munkáért való egyéni felelősség kialakítását, s mindezek hatására a termelési eredmények növelését. Az olyan termelőszövetkezetnél, ahol a brigád-állandóság nincs biztosítva, elharapódzók a felelőtlenség, meglazul a munkafegyelem, a terméseredmények emelésére nem lesz meg a legfontosabb alapfeltétel. A tiszaeszláriak elmúlt évi tapasztalatai is bizonyítják ezt. Az elmúlt év története az alábbi: TÖLGYESI TIVADAR a terraelőcsoport üzemi pártszervezetének a titkára Hell László csoí- porttag mellé ült, hallgatott. Hel\ László szorgalmas, dolgos ember; szakértelmével, jótanácsaival már nem egyszer segítette a csoportot. A párttltkár többször elgondolkozott és figyelte, hogy a hajdani kispa- rasztok milyen szépen kiegészítik egymást: az egyik a kulákokkal szemben mozog magabiztosan, a másik a növénytermelés, vagy az állattenyésztés alapos ismerője és ami Igen szép dolog, lassacskán átveszik egymás tulajdonságait. New véletlen ez, a pártszervezet erre is gondot fordít. De mi van most Hell Lászlóvalf Máskor egy munkacsapatot is szóval tart, most meg ül, gunnyaszt. Nem is állja meg szó nélkül. — Te, Laci, valami bajod van? — Nincs nekem. — Hát akkor miért hallgatsz annyira? A termelőcsoportbannemcsak a gazdálkodás közös, hanem egymás gondja-baja is. Ha valami bánt, ne hallgasd gl, tárd fel bátran. — Jól van, elmondom, mi bosz- szant. —Komoly tekintetet vet a párttitkárra és sorolni kezdi: — Tudod te nagyon jól, hogy én mindig a becsületes munkának voltam a híve és nem tűrtem semmiféle huncutságot. Most sem tudom szép szemmel nézni, amit egyes csoporttagok művelnek. A sertések nagyrésze beteg, hármat már kényszervágásban kellett levágni s mindez Csuha László sertésgondozó hanyag munkájának a következménye. A minap is keserű csillagfürtöt kevert a sertések abrak- takarmánya közé. Azután azt is észrevettem, hogy többen lopkodják és saját jószágaikkal étetik fel a sertések takarmányát.,. — Én szépen szóltam neki, de Csuha letorkolt. Azt mondta: mit ütöd bele az orrod mindenbe, pár koszos kiló takarmányért szót ss kéne emelned. Hiába magyaráztam neki, hogy nemcsak a takarmányról, hanem a becsületről Is szó van. Amíg egyéni gazdálkodást folytatott, adig megérti az ember, ha itt-ott felmarkol egy kis herét, bár az sem tisztességes dolog. De a csoportban, ahol több mint nyolc- vanan fáradozunk azért, hogy mindnyájunknak jobb legyen ... itt nem szabad semminek sem elveszni ! HELL LÁSZLÓ egészen belepirult a beszédbe. Észre sem veszi, milyen lelkes védője annak az új, magasabb erkölcsnek, melyet falun csak a szövetkezeti élet tud megteremteni. Azután tovább folytatta: — Laczkó József és Lubiczki István csoporttagok munkája sem tetszik nekem. Az állomás melletti újtelepi részre kellett volna menni átütni. Ott a legsürgősebb az aratás, liotos András és Lubiczki István többedmagával mégis a taDya körül maradt, pedig még ez a rész jobban ráér az aratással. Aztán a boronát is klnthagyták a mezőn, minden szerszámot elhagynak, amivel dolgoznak. — Tenni kell valamit, te, Tivadar, mert ez nem megy ki jóra. .— Majd gondoskodunk! .* A brigádok csak papíron voltak meg az elmúlt évben a tiszaeszlári csoportban. Mindenki oda ment, ahová akart. Szervezetlenül ment ■ - munka, ßl is. maradtak még az aratással is. Hiányzott az egyéni felelősség a csoport tagjaiban. És a párttitkár, Völgyesi. Tivadar, a csoportbeli kommunistákkal gondoskodott arról, hogy ezen az éven ne történjen meg a . hiba mégegy- szer. Lubiczki Istvánt, Leslcó Józsefet és mindazokat, akik megkárosították a csoport közös vagyonát, akik rontották a munkafegyelmet, — kizárták a csoportból. A csoportértekezlet így büntette meg őket. Ezzel azonban nem elégedett meg a csoport pártszervezete. Megszervezte télen a csoporttagok oktatását. Elsajátította minden csoport- tag a munkaegységgel való számítást is, s tavaszra, mielőtt a tavaszi munka megkezdődött, már a brigádok és a munkacsapatok is mind meg voltak szervezve. Szervezetten látlak a tavaszi munkához. S most? MÉG A KÍVÜLÁLLÓ dolgozó parasztok is elismeréssel beszélnek a csoportról. Milyen jól haladnak a munkával, — mondták. Csordás Sándor kisparaszt meg is mondta kerekan: olyan szép munka folyik a csoportban, hogy magam is kedvet kaptam a közös munkához ! A tavasziak vetését elsőnek fejezték he a községben. Minden brigád a jegyzőkönyvileg átvett területen dolgozik, s a munkacsapatok és egyes csoporttagok párosversenyét állandóan értékelik. Az ifik még versenyzászlót is készítettek a legjobb munkacsapat részére. Minden héten a munkában legjobb eredményt elért munkacsapathoz kerül a zászló. Az elmúlt évi hibákból okulva, megszilárdították a szervezeti életet, jól szervezték meg a közös munkát. Jobban megy a dolog, nagyobb az egyéni felelősség s egész biztosan, szebbek lesznek a terméseredmények is! Növelik a csoport közös vagyonát, teljesítik kötelességüket a néppel, a hazával szemben. SZŰCS BÉLA Megyénk dolgozói támogatják a Béke Világtanács követeléséi I Megyénk dolgozói a béke ívek aláírása alkalmával megfogadták, hogy tettekkel járulnak hozzá a b'-ke megvédéséhez. Ezt ígérte meg Erdei (labor, ti szol tiki középparaszt is. A népnevelők meglátogatták lakásán. Erdei Gábor a Béke Világ- tanács követelését aláírva ezeket mondotta : Megígérem, hogy egész éven át a minisztertanács határozata szerint előirt határidő előtt végzek el minden mezőgazdasági munkát. Olyan terméseredményt érek el földemen, amilyet csak tudok. Hiszen Így leszünk erősek, így lesz erős az országunk. Az ígéretet tevő dolgozó parasztok teljesítik is ígéretüket. Móricz Sándor, szakolyi dolgozó paraszt már április 15-én befejezte a tavaszi vetési munkákat. így cselekedett Udvarai Mihály Is Szakolyhan, több dolgozó paraszt- társával együtt. Ugyanakkor bekapcsolódtak a felvilágosító munkába is. Azt akarják valamenyKi maga sió eredmények elérésére törekszik a tissalöhi „Petőfi“ IMSs-sservesete I A nap veröfénycsen süt. A tisza- löki „Petőfi” termelőszövetkezet ifjúbriyádjának egyik része babot ültet. Azon versenyeznek, ki ér korábban a sor végére. Versenyben vannak a. tiszadobi „Táncsics” tszcs, ifjúbrigádjaival. A brigád egyik tagja sem akarja, hogy a> versenyben lemaradj anale. Különösen Borbély Ilona- -dolgozik serényen. Küldöttnek választották meg a DISz-taggyülésen. A brigád' tagjai nem felejtik cl ígéretüket. Akkor tették ezt, amikor hanyag munkájuk miatt feloszlatták az önálló ifjúbrigddot. Az idősebbek mellé osztották be őket. A fiatalok nem fogadták szívesen ezt. Hagy szégyen volt a brigád feloszlatásai Akkor elhatároz- ták: jó munkájukkal bizonyítják be az idősebb dolgozóknak, hogy méltók a külön ifjúsági brigád megalakítására. ígéretüket betartották s akkor sem lankadt a munka, amikor újra önállóan dolgoztak. Sőt! Túlszárnyalták az „idősek” teljesítményét. 200 százalékon felül teljesítenek most is. Vámosi József és Borbély Ilona, akik együtt voltak a munkába beosztva a kukoricavetésnél, százalékot értek el. Ugyanezt az eredményt érte el Borbély Júlia és Bársony Jolán is. De nem maradnak hátul a többiek sem, azaz.,. Stunya Sándor nem úgy dolgozott, mint a többiek. Mig a brigád tagjai serényen kapáltak, ő mélázva bámulta a napot. Lemaradt. S bizony az lett a. „lógás” vége, hogy a. brigádnak kellett helyette is elvégezni feladatát. Vájjon hogyan leckéztessék meg Stunya Sándortt — gondolkoztak a fiatalok. S akkor eszükbe jutott, hogy milyen rosszul esett a brigád feloszlatása. S elhatározták, hogy Stunya Sándort kizárják a fiatalok csoportjából. Így történt. Stunya Sándor most minden reggel szégyenkezve ballag egyedül. Sűrűn kacsintgat a fiatalok felé, azok pedig minden reggel átkiabálnak hozzá: „Akarsz-e visszajönni1!" Stunya Sándor könyörög, hogy vegyék vissza öt az- ifjúbrigádba. De a fiatalok nem veszik addig vissza, míg jó munkát nem véges! A babvetöktöl távolabb a brigád másik fele trágyát hord vontatóval. Messziről látni, hogy mennyire igyekeznek. Pillanatok alatt megtelik - a vontató és már indulnak is. „Ua áll a. vontató, minden óra húsz forint veszteséget jelent”, — magyarázza Kiss József, akit a taggyűlésen szintén küldöttnek választották meg Borbély Ilonával és Szakács Istvánnal együtt. A küldöttvdlasztó' gyűlés és május 1. megünneplésére való készülődés még nagyobb, munkára és harcra lelkesíti a fiatalokat. A békeivet mindannyian aláírták és május 1. megünneplésére vállalták, hogy teljesítményüket 135 százalékra emelik fel. Ezt a vállalást <i fiatalok túlteljesítik. Általánosan 200 százalékot őrnek cl. Ezzel erősítik a béke táborát — mert erősebb lesz a szövetkezet is a jobb munkával. Hiba van azonban a tanulásnál. Nagy íí lemorzsolódás. A fiatalok a késő estig tartó munkára hivatkoznak. Ezelőtt mindegyik ifjú alapfokú politikai oktatásban vett részt. Igyekeztek tanulni és jegyzeteiket a lehető legjobban elkészíteni. Hogy mennyire fontos az állandó tanulás: erre példa a termelőszövetkezet könyvelője. Valamikor ő is a mezőn dolgozott. Iskolára küldték. Az iskola végeztével könyvelő lett. Abbahagyta a tanulást s elszakadt a. mozgalmi munkától is. Ha valami megbízást kap, azt „elfelejti”. Ha a, DISz-szervezetnek bármilyen problémája vagy nehézsége van, kérje a pártszervezet segítségét. Eddig is mindenben segítette őket. Cs. Nagy elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára segített a munkaterv összeállításában. A DWz-titkár küldöttválasztó gyűlési beszámolóját is segített összeállítani. Kérjék most is a fiatalok a pártszervezet segítségét, úgy szervezzél: meg munkájukat, hogy jusson idő. minden ifjúnak a tamulás- ra is. Nagy hiba az, hogy a járási DISs-Utkár, Csirmaz elvtárs, utoljára a télen látogatta meg a szervezetet. Ha a megye egyik legjobb ifjúsági szervezete is a tiszalöki, akkor sem szabad elfelejtkezni az állandó, rendszeres támogatásról1 nylen, hogy minden becsületes dolgozó tevékeny harcosa legyen a béketábornak. Az állami kötelezettségek maradéktalan teljesítésével is a háborús gyújtogatok ellen küzdenek dolgozóink. Ahol népnevelőink megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak, hogy a begyűjtéssel a békeharcot segítik elő, ott szép eredmények vannak ezen a téren. A békeívek aláírásakor több hodászi dolgozó paraszt ajánlotta fel felesleges burgonyáját. Sinka Imre öt mázsa, Ambrus György két mázsa és Trapcsdk János 2 mázsa burgonyát ajánlott fel. Az ellenség kíméletlen leleplezése elválaszthatatlan a bekéért vívott harctól. Népnevelőink leleplezik a háborút akaró imperialisták belső cinkosait. Az egyik* nyírbátori népnevelő bement egy házba. Párper- ces beszélgetés után észrevette, hogy az imperialisták belső ügynökeivel áll szemben. László, volt horthysta százados yolt a ház lakója s kijelentette: „Nem bánnám, ha holnap itt lennének az amerikai csapatok”. A népnevelő nem engedte meg, hogy László aláírásával bemocskolja a békeivet. Az- amerikai gyilkosok, akik Koreában gyermekeket és asszonyokat kínoznak és gyaláz- nak meg — ezek László eszményképei. Azt akarja, hogy drága hazánk földjén ilyen gyilkosok tiporjanak. Bal ta Endre botpaláén népnevelő is leleplezte a béke ellenségeit: Túyi Gábor és Szikszó Gergely ku- lákpkat, akik a tavaszi mezőgazda- sági munkálatokat szabotálták. Ezek a kulákok — mint az amerikai imperialisták cinkosul — kenyeret akartak rabolni a dolgozó néptől, gyengíteni akarták országunkat, a béketábor erős bástyáját. Elveszik megérdemelt büntetésüket. Ezek az esetek is arra figyelmeztetik népnevelőinket, dolgozóinkat: legyenek éberek és irgalmat nem ismerve, leplezzék le a béke gonosz ellenségeit! Bizton számíthat ránk az ország*! — ezt táviratoztdk Tiszaszent- mdrton dolgozó parasztjai a Párt Megyei Bizottságának, büszkén újságolva, hogy ápritis huszonötödikére befejezték a szántás-vetési munkákat. Állták szavukat, s még a Munka Ünnepe előtt elkészültek. Ma, a békenapon, mint ahogy a fónyes- litkeiek, s az egész megye falvainak dolgozó parasztjai, a növényápolást kezdik el. A fó- nyeslitkeiek is győzelmi táviratot fogalmaztak. Arról szólt ez is, hogy „Jelentjük a Pártnak, április 25-re eleget tettünk a vetésnél. De jó munkánkat folytatjuk növényápolásban is, dolgozunk, versengünk tovább a magas termésért”! — Két távirat ez csak a sok közül, tízével húszával érkeznek a megye legtávolibb részeiből is, s mindegyik példázza: megbonthatat- lanul szilárd a nép egysége a béke megvédelmezése, az építés kérdésében, a szocialista otthon megvalósításénak kérdésében. Győzelmesen túlszárnyalják a normát a gyárakban, új hősök születnek a versengésben, — a több kenyérért küzd a falu, jól megértvén, hogy tettei a béke megvédelmezéséért, a további előrehaladás érdekében szükségesek. JkVZSA MOZI Telefon: 30—86 April. 28- máj 4-ig szom—péntekig Győztes szárnyak Előadások kezdetet 4. 6 8 órakor Levél az újításról Kedves Elvtársak! Levelemben újításomról írok, amit Pártunk és munkásosztályunk iránti szeretetem kifejezőjének szántam és most május 1. tiszteletére adtam be az újítási bizottságnak. Az újítás gondolata akkor született meg, amikor doktor Blaskóné elvtársnőtől azt hallottam, hogy a termelésből végső anyagként kizárt anyaiúgban még sok nyersmoiíin van, Az anyalúgot a sze métre öntöttük és vele értéket dob tunk el. Gondolkozni kezdtem a dolgon. Elhatároztam, hogy én ezt az anyagot kiveszem és az ed dig kárbavesző értéket megmentem államunknak, Azonnal hozzáfogtam a kísérletezéshez, Másfél hétig hiábavalónak látszott minden fáradozás, minden törekvés, Iiiába kénsa- vaztam, lűgozíam, nem kaptam meg a morfint. Már-már kezdtem elveszteni a hitemet és azt mondottam Mezei főmérnök elvtársnak: — Úgy látom, nem lesz a kísérletből semmi. Abbahagyom. — Mezei elvtárs és Répánszkí elvtárs üzemi párttítkárunk bíztatott, hogy csak kísérletezzek tovább. Répánszkí elvtárs többször jött érdeklődni, hogyan állok a kísérletekkel. Kutattam tovább. Any- nyira elmélyültem a kísérletezésben és a gondolkozásban, hogy egészen szót- ianná váltam. Családom azt hitte, hogy valami bajom van. Feleségem orvoshoz küldött. Ezt a „betegséget“ azonban orvos nem gyógyíthatta volna meg. Én lettem saját magam orvosa. A második hét harmadik napján győztem: 300 gramm nyersmorfint vettem ki az anyalúgból, A negyedik napon 500 grammot, az ötödik napon pedig már 1 kilót. Boldog örömmel mondtam el sikeremet. Vége lett a szótlanságomnak, újra vidám és egészen más ember lettem. A munkából tanulságnak azt vontam le, hogy az újításhoz nagy türelem és önfegyelem kell. A végsőkig ki kell tartani elhatározásunk mellett, mert a siker, az újító gondolat megvalósítása nem jön el könnyen. Ha belekezdiünk, nem szabad abbahagyni a munkát. Tudnunk kell, hogy magunknak küzdünk, nem úgy, mint a múltban és hogy minden tettünk erősíti népünket, hogy még szilárdabban kiálthasson a világ békéjének nag-, védelmezője, Sztálin elvtérs oldalán, RESZEGI SÁNDOR, az Alkaloida munkása. Büdszentmihály.
