Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-11 / 59. szám

1551 MARCrUS 11. VASÁRNAP 7 Az Alkaloida dolgozói újabb győzelemre készülnek Ezen a márciusi napon újabb gyöze’em felé indulnák az Alka­loida Vegyészeti Gyár dolgozói. Azért újabbra, mert hiszen most nyertek meg egy csatáit, sikerrel küzdöttek a kongresszusi ver. senyben. övék lett a Párt megyei zászlaja. Már reggel beszéltek róla. Itt- ott egy-egy csoport halkan tár­gyalt, azutáü megint továbbmen­tek néhányan és újabb emberek beszéltek az új felajánlásról. — Persze, arról is beszéltek, hogy milyen volt az eredmény a kon­gresszusi versenyben. Mert — ahogy mondják — nem volt könnyű e'.hozn. a Pált zászlaját. A Vulkánban erősen dolgoztak, mondták is, mikor itt voltak. A kongresszusi verseny ideje alatt lett sztahá.novista az Álka. loida legjobb dolgozója, Reszegi Sándor e’vtárs. Mindvégig i a ver­seny élén haladt, és most aztán megérdemelten veszi át a sztaha­novista oklevelet. Hányszor hal­lani, amint „civódik” Olajos elv. társsal, akivej egymás mellett dolgoznak. Persze, ez nem ko- mo’y veszekedés, de azért csak mondják a magukét. Mikor Olajos elvtárs beviszi az anyagot Reszegi elvtársnak, gyö­nyörködve nézi munkáját. — Ugy-e, milyen szép? — kér­dezi és talán egy elismerő, ba­ráti szót vár versenytársától. — Vájjon mitől volna az szép, majd akkor nézd meg, mikor én kész vagyok, az igen, — az lesz a munka. De ez itten, -—- és le­gyint egyet, közben bajusza alatt mosolyog. Olajos Imre elérti a tréfát és már éppen menne, de. azért csak nem állja meg szó nélkül és még a küszöbről visszaszól: — „F.z munka? Akárki meg tudná csinálni!” — és ezzel már el Is tűnik. Aki így hallaná ,,veszekedni” a két versenytársat, az joggal hin­alatt, ha 300 kilót készítenek, ak­kor most egy hónap alatt 39 ki­lóval kellene elkészülniük. Ezt bizonyítja a matematika. De a mi munkásaink, a szocializmust építő új emberek, hányszor meg­döntötték már ezeket a számítá­sokat, hányszor mutatták n ár meg, hogy milyen hatalmas tel­jesítményre képes a felszabadult munkásosztály! Most is ezt bizo­nyítják — 50 kiló terven felüli morfin termelését vállalják el április 4-re. A MŰSZAKIAK SEGÍTSÉGE A műszakiak összeforrottak a munkásokkal és most újabb fé­nyes bizonyítékát adják ennek. Varga elvtárs, vállalatvezető, Mezei elvtárs, vezető főmérnök éppen most készült el a második negyedévi tervvel és most aztán előkészítik a munkások vállalá­sának műszaki feltételeit. A munkafegyelem megszű árdít ását megígérték a dolgozók és azzal nincs is különös'ebb hiba. A len­dület, az áldozatkészség iá meg­van és most jön a műszakiak fel­adata, — kidolgozni a megvalósí­tás tervét. Már a tervet is úgy készítet­ték el, hogy a kongresszusi ver­seny eredményét visszatükrözi. Az új negyedévi tervben 17 szá. zalékkal emelik a termelékeny­séget és 8 százalékkal emelkedik az előző negyedévihez viszonyít­va. Pedig ebben a kongresszusi verseny is benne van! A termelés szintén emelkedik és 40 százalékkal lesz magasabb, mint az előző negyedévben, mint ahogy azt az eredeti terv előírta. Így azután a második negyed­évre jóváhagyott évi tervhez vi­szonyítva, 85.000 forint az a többtermel és, amit ök maguk, ez üzem munkásai tervbe vettek — és természetesen a 300 kiló mor­fin többtermelés, amit most aján­lottak fel. így rögzítik a kon­gresszusi verseny eredményeit és törekszenek újabb siker e'éré­sére. A műszakiak, a laboratórium dolgozói már kidolgozták a dol­gozók javaslatára, hogy milyen munkafázisokban vannak veszte­ségek. — Megvan a terv, hogy ho­gyan lehet ezt a veszteséget csökkenteni és persze, számítunk a dolgozók munkalendüjjtére, az olyan munkásokra, mint Reszegi, Vas, Voltér elvtársak, akik újí­tásukkal sikerre vitték a kon­gresszusi versenyt is, — mondja Mezei e!vtárs. (hálássá) A nyíregyházi kultúrcsoportja a tavaszi A nyíregyházi városi tanács 25 tagú kultúrcsoportja is beneve­zett a tavaszi kuit árversenyre. A csoport tagjai már hónapokkal ezelőtt megkezdték az előkészü­leteket, hogy a versenyben ne maradjanak le. A „lázadó” című városi tanács lelkesen készül versenyre jön, továbbra is rendszeresen pró. háznak. A tánccsoport is lelke­sen készül a versenyre a „Füzér­tánc” bemutatásával. Hetimként kétszer tartanak táncpróbát. A kultúr csoport valamennyi tagja fcc ;.i bolyét a min­né, hogy ezek bizony örülnek, ha borsot törhetnek egymás orra alá. Mennyire tévednek ezek a szemlélődök! Mindkettőjük leg­nagyobb gondja az. hogy hogyan lehetne többet és jobban termel­ni. Sokszor ebéd közben össze­ülnek és beszélgetnek. A munká­ról folyik ilyenkor mindig a szó, azt hányják-vetik egyrnárközt is, hogy hogyan is kellene cífiná'ni, hogy még több legyen a morfin? A FELAJÁNLÁS Térjünk csak vissza megint a 1 többiekhez is Már elmúlt az; egyik műszak ideje és a márk csoport éppen készül munkába áiilni, de ime. csoportok alakúi­nak, röpgyülést tartanak. — Április 4-re. — A felszabadulás ünnepére ■— ha'!átázik innen is, onnan is. Es zúg minden, beszélnek minde­nütt. És végül kimondják a vég­sőt, azt, amit akarnak. —- 300 kiló újabb morfin ter­melése terven felül ebben az év­ben. I — Meglesz. — Ezt sugározzák a szemek tüzelő fénnyel és ezt Ígérik hangos szóval is. Hogyne lenne meg, mikor ezzel a felaján­lással újabb bizonyítékát adhat­ják a Párt iránti szeretetnek, új­ra és újra bebizonyíthatják, hogy xnegé; elemeitek a Párt bizalmát, a zász'ót és azt az új épületet, ami ott készül az udvar másik felében. A zúzó, az áztató, a be­sűrítő és kikavaró, a leválasztó és átoldó minden brigádja és minden egyéni versenyzője egy emberként ígér. Azt már bebizo­nyították, hogy amit megígér, nek. az nem marad csupán szó, azt tettekre váltják mihamarább. Azt már elhatározták, hogy egész évben mennyit nekik tev-1 ven felül az á'lamnrk t:r! még | valami szépet, narv" adni április 4 éré is. 10 h>n-p . színdarabot, mellyel a versenyre készülnek, már eddig kétszer elő­adták a tanyákon lakó dolgozó parasztoknak. Azonban, hogy az előadásuk niinél jobban sikerül­dennapi munkában is. Vasárna­ponként a vidéket járják, hogy a dolgozó parasztok köz.ött népne­velő és felvilágosító munkát vé_ I gezzenek. A 100.000 liiíonséíeres mozgalom nu‘{> vélik ben A gépkocsik életét hosszabb!'jak meg azok a gépkocsivezetők, akik bekapcsolódtak a 100.000 kilométeres mozgalomba. Egyre több gépkocsija van hazánknak és mind nagyobb azoknak a kocsiknak is a száma, amelyek megyénk terüOeléin dolgoz­nék. Több mint 200 gépkocsija van megyénknek, és ennél sokkal több gépkocsiveze <3je. Mint megyénk el­ső sztahánovisia gépkocsivezetőjé­nek. Reichenberger Gergely elv­társ példája is mu álja: e nemes mnzgrlomba bekapcsolódott gépko­csik sokkal több kilométert tesznek meg. Első gépkocsivezetője volt me­gyénknek Reichenberger eivtárs, ski megkapta a sztahánovisia c me; és országos viszonylatiban is igen szép eredménnyel végzett. Még az elmúlt év júniusában 123.000 kilomé­tert futott kocsijával és ez adat: az idő alatt 240 000 tonnakilométert tel­jesítő :t. Utána fődarabcsere és ge­neral javítás nélküli újabb 77.000 ki­lométert vállalt, hogy a 200.000 ki­lométert elérhesse. Hazánkban már több mint 160 gépkocsivezető kepta meg a sz íahé- nov.sta oklevele; és most megyénk­ben újabb 16 vezető kapja meg a kt ünte'.ő címet. Emellett az ered­mény melletit azonban még igen so­kan vernek olyanok is a gáp’roosi- vez <j .: között, akik miég mindig inkább az ellenség munkájú; segí­tik m'nt arn törekednének, hogy erő i sik hazánkat, népi államun- ka\ Péld’"j' - r'yír’'»vház: AMG al­kcizpon í: veze ői az;i mondják, hogy azért' nem, kapcsolódnak a 100 000 kilométeres mozgalomba, mert az ő kocsijukkal nőm is iahet meg mni ennyi kilométert. Pedig ezeket a kocsikat most kap!ák a csepeli munkásoktól. Minden _ dol­gozó tudja, hogy a Csepel gyártmá­nyú kocsik kitűnőek. Az országban számos kocslvezelő kapcsolódott a versenybe éppen ezekkel a kocsik­kal. Természetesen, ha az ÁMG gépkocsivezetői nem vigyáznak ko­csijukra. akkor nem lehet majd vele megtenni a kívánt 100 000 kilo­métert, A Megyei Pártbizottság gépkocsi- vezetői versenyfelhívást intéztek a ,,Skoda” vezetőihez, — amire mind a mai napig igen kevesen válaszol­tak. Mos; újabb gépkocsik érik majd el a 100.000 kilométeres teljesít­ményt. A men'őá’.lomás, a nyíregy­házi Magasépítés: Vádiadat, a Szö- vosz, Nyírbogdányl Ásványolajipari Vállalat gépkocsi vezetői, mind telje­sitik a verseny feltételeit és a szta­hanovisták soraiba lépne',!. Ez a fel adatuk a többi gépkocsivezetőknek is. Vannak még akadályok, de niem szabad engednünk, hogy Sz'Jahánov- mozga'munk lendületét a bürokra­ták csökkenjék. Az ÁMG, a Tej­üzem, a Teherfuvarozó Vállalat és a helyi Au ó!axi Egyesülés gépko­csivezetői. akik még jelen pillanat­ban há‘u.1 kullognak, bizonyítsák be azzal béke szere'e'ükét, hazájuk iránti hűségüket, hogy bekapcsolód­nak a mozgn'omka és gondot visel­nek - nép állom';:’-’- vagyonára. KÉRI JÓZSEF gépkocsivezető „Ami Németországot ille­ti, hazánk szinte ezer éven keresztül célja és áldozata volt a német hódító törek­véseknek, a „Drang; rach Osten”-nak. Négyszáz esz­tendeig uralkodtak a ma. gyár népen a Habsburg-el- nyomók. Az utolsó ember­öltő blatt kétszer lökték az országot a német imperia­lizmus vezette háborúba. Hitler megszállta és kira­bolta hazánkat.” (Rákosi elvtárs kon. gresszusi beszédéből.) Tízezredrésze sem tér ei egy újságcikkben annak a tengernyi szenvedésnek, amelyet a német, osztrák hódító törekvések zúdí­tottak a magyar népre. Évszáza­dos keserűség fakasztja l’etőfi száján ezeket a szavakat: ..Ven­dégül fogadtuk hozzánk a r;' , ?• tét, hanem a vendégből c.rk.Vi- mar gazda lett. S hejh, be rósz. szül, hejh, be csúful gazdálko­dott, bút hozott fejünkre, bút és gyalázatot”. Háj végiglapozzuk a megyénk történetéről szó'ó feljegyzéseket, írásokat, a német és osztrák re­akció, a császáii udvar zsoldosai­nak szörnyű pusztításairól olvas­hatunk. Ma újra elevenen élnek emlékezetünkben az elmúlt idők szenvedései. Ma, amikor az ame­rikai imperializmus, a háborús gyújtogatók csőcseléke egymás, után nyitja ki a börtön kipuit a német militarizmus, nácizmus fő­kolomposai előtt. Hitlerista tá­bornokok, nácibarát tröszt vezé­rek, háborús bűnösök, gyilkosok járnak újra szabadon a Wall Street urainak jóvoltából. A vi­lág népei felemelik tiltakozó sza­vukat s a tiltakozók között ett vannak a békét és demokráciát akaró német dolgozók is. Az 1500-as évek elején, a mo­hácsi csatavesztés után, az orszá­got e'lepték a török hódítók s ugyanakkor földünkre gazoltak a német és osztrák rablóhordák is. Ferdinánd osztrák császár tábor­noka, Mansfeld például 1527 szeptemberében betört a Nyírség­re is. A törökök zaklatásától már amúgy is sokat szenvedett népnek újabb csapásokat keiiett kiáltania. A pusztítás szinte vég nélkül folyt. Egykorú adatok szerint 1594—95. között 100 köz­ség pusztult el Szabolcsban. 1599-ben Nyíregyháza is leégett. Az alsó részen a törökök garáz­dálkodtak s a felső lészen az osztrák császár zsoldosai sarcol- ták a népet, ki-ki csapva iaka­rna zi táborukból. Később r.elgio- joso csapatai raboltak és gvi'kol. tak, majd Montecuccoli marta'.ó- cai gázoltak végig a Nyíren, majd Róttál hadai jöttek. „Egy német had átvonulása felért bár­mely török pusztítással. Róttál hadai Demecserben közel 300 frt-ot érő kárt okoztak, A.pagy, Ibrány, ö-Fehértó, Veresmart, Gégény, Komoró helységekben a marhákat mind elhajtották, Be­senyődön még a szekereket is elszedték.” — így írt erről egy későbbi feljegyzés. Majd: „Az adózó nép a reája nehezedő teher alatt majdnem összeroskadt . . . a lakosok annyira, elszegényed­tek, hogy igavonó barmok hiá­nyában, az emberek önmagukat voltak kénytelenek befogni . . . A bécsi kormány alkotmányelle­nes törekvései, az erőszakos ka- tonafogdosás, a roppant adó és a katonatartás egyre szították az elégedetlenséget.” Semmivel nem volt kü’önb a helyzet az 1700-as évek végén. „A táborozó katonaság (osztrák) eltartására még a vetőmagot is be kellett szállítani. 1788 úgyis ínséges esz­tendő volt: ez utóbbi körülmény csak növelte az általános ínsé. ! get . . ! Az 1848-as forradalom leverése • után a magyar kizsákmányoló iura'kodó osztállyal szövetkezett Habsburgok uralma újabb szem védések sorozatát jelentette a magyar nép számára. Az osztrák tőke éléskamrájának tekintett:’ az országot, gátolta az ipar ki­fejlődését. A politikai elnyomás párosult a gazdasági nyomorral. Két szörnyű világháborúba so. dorta ugyanakkor a német ünpe- rializmu3 népünket. Jól emlék­szik népünk a hitleri hordák pusztításaira is. Emberek milliói pusztultak el a háborúban s ugyanakkor a nácik gépeket, vasúti kocsikat, gazdasági fel­szereléseket, állatokat, terményt raboltak el tőlünk. Emel'ett pusz­títottak, romboltak hazáikban. A nyíregyházi- Villanytelep gépeit, műszereit elpusztították, géphá­zát, kazánházit felgyújtották, felrobbantották. A nyíregyházi Dohánybeváltót is elpusztították 7 és félmillió forint kárt okoz­tak A nyírbátori Dohánybevál­tótól 3 ezer métermázsa dohányt loptak el a fasiszták. „A magyar népi demolcrácia részéről ezért több mint egyszerű diplomáciai aktus vo't, amikor a múlt év ok­tóberében Prágában a Szovjet­unió és a n-'pi demokráciák kép­viselőivel együtt tiltakozott a nyugati Imperialisták németor­szági üzelmei ellen” — mondotta Rákosi elvtárs a Párt Kongresz- szusán. Népünk legjobbjai mindenkor hőéi küzdelmet folytattak a né­met elnyomók ellen. Esze Tamás, Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor, Kossuth és a hit’erista megszál­lók ellen küzdő rettenthetetlen ■kommunisták, élükön Rákosi elv. társ dicsőséges küzdelmei: ra­gyogó lapjai történelmünknek. A szabadság ügyét azonban min­denkor elbuktatták s ehhez nagy­mértékben hozzájárult a magyar uralkodó osztály árulása, haza- fiat’.ansága. A földesurak, főpa­pok, tőkések lepaktáltak a Halis, bur gokkal, lepaktáltak a hitleris­tákkal. A „Szegénylegény éneké­ben” így kesereg egy kuruc vi­téz: „Magyarországot megnyer­hettük volna, ha sok fondorkodó urak nem lettek volna.” A szabadságot, függetlenséget a dicső Szovjet Hősök hozták el számunkra 1945 tavaszán. Évszá­zados elnyomatásnak lett ezzel vége. S ma népünk erőben, ön.bi. zabomban megnövekedve, harcol a Szovjetunió vezetésével, a vi­lág valamennyi népével együtt, a becsületes német dolgozókkal együtt a háborús gyújtogatók el­len, akik újra a világra akarják szabadítani a náci hordákat. Sohasem a német nép volt az ellenségük. 1848-ban Petőfi ö:öm- újjongva fogadta a bécsi forra­dalom hírét s lelkesedéssel nyúj­tott kezet a felkelő bécsi népnek. S ma Németország felfegyverzé­se, a nácizmus feltátriásztá~a el­len együtt harcolunk a Szovjet­unió vezette nagy béketáborfaan nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóival, hanem a nyugatnémet munkássággal is, ame’y a Kommunista Párt veze­tésével küzd. Gyurkóné, a nácik által felgyújtott nyíregyházi Do­hánybeváltó munkásasszonya, ak! ma a neonfényes új üzemben dol­gozik, ezeket mondotta a Nem­zetközi Nőnapon: „Mi nem en­gedjük, hogy még egyszer hábo­rú legyen. Én is itt voltam, ami­kor bombáztak és gyújtogattak. Akkor tehetetlenek voltunk. Pró­bálja csak meg valaki még egy­szer megtámadni az országot, fel­gyújtani a gyárunkat.. .1” A né­pek százmil’iói el vannak szánva arra, hogy bármi áldozat árán Is. útját állják: a háborús gyújtoga- tóknak s nem engedik meg, hog'r újra iszonyatos szenvedéseket zúdítsanak az emberiségre a ré­gi és új hitleristák. A Szovjet­unió vezette béketábor harcosai mindvégig kitartanak a béke ügye mellett s a béke harcosai között ott küzdenek a magyar dolgozók is. (S. I.) „Több, mint egyszerű diplomáciai aktus../*

Next

/
Thumbnails
Contents