Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-08 / 56. szám

4 1!T1 1>r*t>CTT'« ft. C?f‘TOT'Tn< Hogyan szilárdítjeik meg az iskolai fegyelme!?í^önyv ' A Pártkongresszus bennün­ket. nevelőket arra serkent, hogy még tovább szilárdítsuk az isko’ai fegyelmet és maga­sabbra emeljük a tanulmányi színvonalat. Révai elvtárs erre hozzászólásában felhívta figyel­münket. Ml nevelők igen so­ka t kaptunk a Párttól s a Párt elvárja tőlünk: teljes erőnkkel * észt vegyünk az ötéves terv végrehajtásában, az új káde­rek nevelésében. Fontos az, hogy a szülők az iskolát köz­ügy:' :k tekintsék Csak szoros együttműködéssel tudjuk el­érni céljainkat. Most megírom, hogy mikínt harcolunk Ma- gyon a fegyelem megszilárdí­tásáért, a tanulmányi színvo- inrl eme’éssért. Fihc?. lároz’.uk A RENDSZERES CSALÁD­LÁTOGATÁST. Tervet készítettünk a tanulók ír. ' á'ogatására. Nevelőteslü* tünk valamennyi tagja együtt megy el — négyen vagyunk összesen. Mindannyiszor még­ha'urozott célokkal: betegláto­gatás, mulasztások okának ki' vizsgálása, a tanulás ellenőrzé­se, a gyenge tanulók segítése, a szülőkkel való megismerke- |dés, az otthoni tanulási félté* íelek biztosítása, a tanulópárok Jnunkájának ellenőrzése stb. ENyi "várivaló azonban, hogy az (egyes helyeken valamennyi fel- (vetödött kérdést megbeszéljük. 1 Nézzük meg most hogy mi* Ilyen hatásokat váltott ki a cső* jporPs látogatás? Először is Slag volt a meglepetés, mert lsem a szülők, sem a tanulók írem gondoltak arra, hogy mind (e> négyen egyszerre látogatjuk In eg őket. .,Ugyan miért“, „Talán vala* fni baj van?‘‘ — ilyen és ha­sonló kérdéseket 'olvashattunk le a szülők arcáról. A gyerme- [ kék pedig megilletődtek s ami­kor látták, hogy az igazgató, tanító. minden neve’ő el­jött. legtöbb helyen azonnal sürgős rendcsinálásnak fogtak hezzá otthon, rendbetették könyveik'-“• füzá'eiket s tanulni kezdtek. Másnap az iskolában élénk vita folyt a gyermekek között. „Vájjon hozzánk mi­kor jönnek és mit mondanak majd otthon rólunk?“ ,,Nálatok mit beszéltek?“ „Tanultatok amikor megérkeztek?“ „No, jó lesz vigyázni és tanulni“. Még nagyobb volt a meglepetés, amikor megtudták, hogy a ne­velőbrigádok egyes helyeken nap, mint nap megjelentek már három napon keresztül. Tehát „számítani“ nem lehet az otthoni renddel, vagv szorgal­mas tanulással. Á látogatások csakhamar fülükbe jutottak azoknak a tanulóknak is. akik nagy előszeretettel kerülték az iskolát szüleik tudta nélkül- Egyszercsak minden felhívás nélkül beállítottak az isko’ába. Biztosan azért, hogv a nevelő­brigád ne menien értük, más­részt, ha meg is látogatja szü­leiket. akkor jót is mondjanak a neve’ők otthon. Ugyanakkor A SZÜLŐKRE IS NAGY HATÁSSAL VANNAK ezek a kollektív látogatások. Látták azt a szülők, hogy nem­csak az osztálytanítót érdekli gyermekek sorsa, hanem az igazgatót és más nevelőket is. A látogatások nyomán minden háznál többet törődtek a szülők azzal, hogy tanul-e a gyermek, megkérdezték: mi a lecke és elvégezték-e? Biztosították az állandó helyet a tanuláshoz az asztalnál. Esténként már csak elvétve látni kóborgó iskolás gyermekeket az utcákon. Az iskolai hirdetőkönyvben megdicsérjük azokat a gyerme­keket, akiket otthon komoly ta­nulásban találtunk és azokat a szülőket, akik rendszeresen foglalkoznak gyermekeik tanu­lásával. Ezeket a dicsérő soro­kat a gyermekek otthon elujsá- golják szüleiknek. Ezek után is jobb lett a fegyelem, a tanu­lás. Iskolánkban teljesen meg­szűnt a lemorzsolódás, il­letve ebben az esztendőben nem is volt. Havi mulasztási átlagunk a szeptemberi 2.1'ről 0 8-ra csök­kent. Ezt természetesen befo­lyásolta a mezőgazdasági mun­kák csökkenése. Ivfost a tavaszi és nyári munkák során foko­zott felvilágosító munkával kell a hiányzás megszüntetésé­re törekednünk Tanulmányi eredményünk is javult. Az el­ső osztályban 7 tizeddel emel­kedett, a másodikban 1 tized­del, a harmadikban 6 a ne­gyedikben 2, az ötödikben 4, a hatodikban 1, a hetedikben 2, a nyolcadikban 7 tizeddel javult a tanulási átlag. A leg­jobb eredményi a VITT. o. érte el 3.9-cel. a P "rosszabbat a VI. o. 2.8 tizeddel. Kérem a megye nevelőit: ír­ják meg módszereiket, tapasz­talataikat, hogy egymás segít­ségével még eredményesebben harcolhassunk a pártkongresz- szusi határozatok végrehajtá­sáért, még nagyobb erővel áll­hassunk helyt az ötéves terv megvalósításában, a béke meg­védésében. Albert Antal. Marks Magnten: „Korea szabadságharca44 Marius Magnien, a 1‘Huma- nité egyik szerkesztője, fenti című beszámolója a múlt év őszén Koreában tett 2 hónapos utazásának (okt. nov.) ered­ménye. . Az ismertetés elején Magni­en rövid történeti áttekintést nyújt. Az amerikai agresszióval kapcsolatban Magnien meggyő­zően, okmányszerűen bizonyít­ja hogyan készü’t a Li Szin*Mn.n klikk amerikai gazdái utasítá­sára már 1949 eleje óta a Ko­reai Népköztársaság megtáma­dására. Elmondja, hogy Korea két övezetre való osztásával teljesen ellenkező irányú fejlő­dés indult meg az ország észa­ki. illetve déli részén. Északon felvirágzás, délen terror, el­nyomás. amerikai trösztök és koreai feudális urak uralma. A háborús eseményekkel kapcsolatban beszámol az ame­rikaiak szörnyű kegyetlenke­déseiről, amelyeket a faji „fel- sőbbrendüség’’ jegyében kö­vetnek el. „ Magnien röviden ismerteti a koreai háború három szakaszát és ezek eredményeit. 1. szakasz, jún. 25-től az in- csoni partraszállásig. 2. szakasz, az újabb invázió­tól a- kínai önkéntesek megér­keztéig és a néphadsereg ellen- támadásáig. 3. szakasz, a koreai néphad­sereg jelenlegi diadalmas elő­nyomulása. Az ismertetés, azzal fejeződik be, hogy a koreai nép biztos végső gvőze'mében, azonban szüksége van a haladó emberi­ség támogatására. A tömegek­nek az a feladatuk, hogy a Szovjetuniónak a békés rende­zést célzó javaslatai alapján 1 táborába. kimélyítsék a harcot az agresz- szorok elszigeteiésere, háborús terveik meghiúsítására. Stanislav BroMy: J1 „Titü-lasizmus idrténele“ . Stanislav Brodzky lengyel író könyve elején röviden ösz- szefogialja a Titó-klikk háború előtt és alatt tanúsított maga­tartását. Tito és bandája az im­perialisták ügynöksége — ez a tény a Tájékoztató Iroda hatá­rozata óta mindenki előtt tisz­tán áll. A továbbiak során a könyv beszámol azokról a változá­sokról, melyek a háború befe­jezése, majd a Tájékoztató Iro­da határozata után mentek vég­be Jugoszláviában, Rankovics csendörszuronyatnak árnyé­kában. Megtudjuk, hogyan sor­vasztották el a Pártot, mint juttatták egyre' több előnyhöz a kulákságot és a városi bur­zsoáziát. Megtudjuk, mi rejtő­zik a jelszó mögött, hogy Titóék „szocializmust építenek'1, ho­gyan fest valójában „ötéves tervük“. Konkrét adatok bizonyítják, hogy Titóék kiárúsítják Jugo­szlávia az imperialistáknak. A dolgozó nép szívesen vál­lalt áldozatokat, amíg azt hit­te. hogy a szocializmust építi. Ma már azonban tisztán látja Titóék bűnös szerepét. Egyre fokozódik a dolgozók ellenállá­sa. Ezt az ellenállást az illegá­lis Kommunista Párt vezeti. A vadul dühöngő terror ellenére egyre fokozódik a Párt tevé- kenysCge, egyre növekedik a mozgalom, amely végül is meg­semmisíti majd a fasiszta Ti- tó-bandát és visszavezeti Jugo- sz’áviát a béke, a szocializmus (Második folytatás.) I A híresig a kürze'i végrehajtó bi súg leimében ítélkezett Mihkel ICoor fölöl[. Ugyanabban az épü­letbe > ahol valamikor a körzeti iga:Hatás hivatalai voltak. Azokban c régi időkben Koor büszkén lép- í.:erie f .föl az épület lépcsőin, nem tfélt attól, hogy köszönésére valaki tne.m felel és a kalapját is, nagy trú articn, csak a küszöbön vette le p. fejéről, nem pedig lent, a lépcső latján, ahogy a .szegényebb parasz­tok cselekedtek. Mesi, amikor a zsúfolt, nagy le. Irembz .vezeték, senkinek sem ju­tót eszébe, hogy iidvözö'je öt, bár ko a sok paraszt Koordiból, meg a & omszki falvakból mind az 6 bíró­sági tárgyalási miatt gyűlt össze. Üioor maga sem mer! üdvözölni Err \ noha igen sokat ismert kö- tiiivii. A 'újras helyiségben — amely Irén "'nt Vörös Saroltnak és vá- I Srós-■ ,k volt berendezve, finné- | jóéi! alkalommal meg tanácskozó j trot .; gyűlés eremnek használ- [ íá’c — állj volt már hely és a le­vegő fullaszt j volt. Minden padot, i Széké1 elfoglal ck az érdeklődők. ; (Csak a Muuli dolgoz ószobájából lei - ! hozott- kopott bőrkarosszékekben í;cri ült még senki; ezek a bíróság Jagja.1 számára voltak fenntartva. Még egy ürzs hely volt a gyalu- íallan pádon, amelyre senki sem Hűt. Erre a padra muta ott sokat- •mond.izn Arnold Luih, a rendőr és Mikkel Koor alázatosan telepedett « pacira! Az inasnyakú és katona- köpenye rövid ujjábái kilógó cson­tos, napbamí.ott kezű Arnold Luik 1 rendörruhába öltöztetett parasztra | emlékeztetett. Koor padja mögé c övekei te magát és tárgyilagos ko­molysággal nézett körül. A terem­ben halk bestéámoraj zsongott. A bíróság iránt érzett tiszteletből min­denki csak su'togva beszélt, aki pe­dig dohányozni akart, kiment a ■folyosóra. Bár az óra alig ütötte még a de­lei. a teremben máris homályos fzürkület uralkodott- Odakint esett j M1HKEL KOÓR KULÁK — A FARKAS az eső. A hónélküli, esős november az év egyik legsötétebb hónapja. A félhomályban Mikkel Koor tisz­tán ki tudta venni az első sorokat, az utolsó púdban ülők azonban ősz- szeclvadkak, a szeme élőit. Soksze- műt egyforma tömeg volt ez% baljós­latúim és ellenségesen meredt fe» léje. Az első sorok egyikében fisz- tán látia Johannes Vao széles, lógó vállát és Meisterson hosszúkás ar. cát, amint az állandó nátha miatt folyton szipákoló orrán, rneg-meg- v'llant fémkeretes szemüvege. Kö'rülpillan'olt a tömött padso­rokon. Mihkel Koor jól elhelyezke­dett a pádon és különös, furcsa mosoly, jelent meg feszülő pofa­csontján. Egyenesen arcába nézett Pattinak, meg Meisiersonnak, inle. ge’ett nekik a többiek feje fölött, mintha mindenképpen ellenére akart volna tenni ennek az átöltözött Ar­nold Luiknak. Vao, aki sehogysem tud'a rendbe­szedni gondolatait, szórakozottan hallgatta a beszélgetést, Koorcson- I tos arcát figyelte — ezen az arcon időközben tüskés sörle serkedt -— és Koor váratlan üdvözlésére é visszaintett. Ez az integetés azon­ban furcsán sikerült: nem emlékez­tetett sem rendes üdvözlésre. sem olyan mozdulatra, amelyet akkor les- az ember, amikor legyet hes. seget el maga elől. Aztán sandán pislogott körül — nem vette e ész­re valaki? Meislerson nem intett, csak han- gosabban fújta az orrát. Az igazat megvallva, ö sem érzett semmiféle haragot Koor iránt és maga sem értette pon'csan, miért ültették ; Koort a vádlottak padjára, elvégre se nem lopott, se nem rabolt — ; mindössze annyit te“, hogy a saját- • termésű gabonáját elrejtette. Ha j úgy vesszük, akár őt is, Vaót isidé] lehetne ültetni, ők is ahhoz a, fiz középgazdához tartoznak Koordiban- akik szeretnék utolérni az olyan módos embereket< nánt Karusteék. vagy Koorék ... Meislerson erőien fülelt, a háta mögö't erősbödő mor­gást figyelte, sok hang szólt Koor ellen, ennyit ki tudott venni a zaj­ból. Tcaksaiu fejtegetései túlharsog­ták a lármái:-— Ha Koort ma felelősségre vonják, akkor arról a három zsák­ról is felelnie kell. amivel adósat.-, maradó... De ha ma minden adós- ságáért felelnie kellene, nem ma­radna elegendő hajszál a fején, de egy szőrszál sem a testén, pedig farkasbőre van ... Úgy látszott, hogy Taaksaul ész­revételei fejezték ki leghívebben a többség hangulatát. Ha pedig az ál­talános hangulat parancsoló erő, amely mindenkire kell, hogy vonat, hozzák: akkor Meistersonnok is alá kell vetnie magát. Ezért nem fo- gad'a hát Mihkel Koor üdvözlését és ezért határozta el, hogy minden, esetre megvárja a fejleményeket, am'g majd tisztán láthat ebben az ügyben. Megszólalt a csengő. Az emberek rendetlenül emelkedtek fel helyük­ről. Az oldalajtón belépett a bíró s megjelentek a népi ülnökök. A kerületi székvárosból érkezett női bírót mindenki ismerte. Maria Kasknak hívták, azelőtt cselédként szolgál* egy birtokon. Kicsi, sovány, szürkeszemű nő volt. A Nagy Hon­védő Háború idején a romboló zászlóaljban harcolt fegyverrel a kezében a németek ellen. Éles megjegyzései közmondásossá váltak, sek találó mondása járt szájról- szájra a kerületben. Amikor Paul megpillantotta a ke. rulett ügyészt, egy fiatalos megjele­nésű, szökehajú férfit, akinek két rendjel csillogót■' katonazubbonyán, jóvóhagyóan bólintott Jól ismerte | az ügyészt, a hajdani ezredbajiár- j sat. Nehéz lesz ma Koor nők kikcc ■ merednie a csávából. A bíróság megkezdte a tárgya­lási. A szokásos és szükséges alakisá­! gok és a tanuk kiküldése ulán a bitó halk hangon felolvas'a a vád­iratot. A teremben csönd lett. Johannes Vao félretolta könyökével a mel let'e ülőt, mereven előrehajolt és fülét hegyezve figyelt. A hosszú és bonyoluV mondatokból sekmindent nem értett. Amit azonban mégis meg tudott érleni, a következő volt: egy kooid beli parasztot, Mik­kel Koort — Johannes Vao jól is­merje — azzal vádollak, hogy el­szabotálta az állami gabonabeszol- gúVatúsl. A vádlott, Koor, még a tavalyi beszolgáltatással is tarto­zol.’ és az idei kötelezettségét sem teljesítette. Mindezt• aszal indokolta, hogy a termés az aszály miatt gyenge volt. Koor összesen három tonna gabonával tar ozik az állam­nak; kiderült azonban, hogy a kertjében, egy veremben több, mint tizenegy tonna gabonát ásott el. Tizenegy tonna! Vao elégedetlenül csóválta a fejét. Bizony, csak egyet lehet mondani: Koor saját magát ül­tette a vádlottak padjára, a tizen­egy tonnából bátran adhatott volna hármat rz államnak. Adhatott vol­na, ha ésszel gondolkozott volna . .. A bíró befejezte a felolvasást és azzal a kérdéssel fordult Kogrfelé, beismeri-e a vádlott a vádat és beismeri-e azt, hogy csupa roisz- akaratbói nem teljesítette az állam iránti kötelességé:? Koor kezében szorongatta össze, gyűrt sapkáját és tétován meredt maga elé. Fakó, tompa hangon vá­laszol l: —-. Semmiben sem érzem bűnös­nek magam. Rövid tanácskozás után a bíró­ság az ügyész kérésire úgy határa, zof, hogy mrgke-di a vád’olt ki- hallgatását. Az ügyész felemelke- de't a helyéről. — Mondja meg, milyen célra akarta felhasználni a verembe du­gott gabonái? Kinek, minél: ;arló­gatta? Koor rövid gondolkodás után meg rándította a vállát: — Személyes használa'omra. — Személyes? . ■. Már bocsásson meg. Tizenegy tonna új aratásig, az havi egy tonna. Ez annyit jeleni, hogy naponta több, mint harm’nc kiló. Maguk kelten vannak mind­össze, igen? — Ketten . . . De az állatoknak is kell. Helyes, Három tehén, meg a disznók. Napi tíz kiló elegendő ezeknek? — Persze, hogy elegendő — vá­laszolta egy hang a terem mélyé­ből. Mihleel a fogain keresztül ad'.a meg a választ: — Majdnem, hogy elegendő ■ . . — Mire tartogatta a többit? Koor hallgatott­Jó ára van most a gabonának — mondta a teremben valakinek egy tisztán hallható, csengő hang és Koor nem nézett arrafelé. Taak- salu hangját ezer hang közül is megismerte volna. — És milyen mértékben teljesí. lelte az Állami Gabonabeszolgália- tási Központ iránti kötelezettségét? — folytatta az ügyész. Koor érezte, hogy sarokbaszorít- ják és valamit mormogottt. — Már nem emlékszem. Raj a Van a nyugtán, rájegyezték. — No mégis. .. száz kiló, vagy több? — Száznyolcvan... A teremben kirobbant a nevetés A nagy nevetésen is keresztülriká­csolt az egyleheites Tilde néni éles hangja: — Én- többet adtam, normámon felül adlam! A nevetés még hangosabb lett. Még Johannes Vao sem tudta vísz- szatartani nevetésit, széles vigyor- ra húzta szét a szájúi és megcsó­válta a fejé': — Jaj, de bepiszkította magát a vöm, mindenki szemeláttára! Nagy szégyen ez. Jaj, de szégyellem . . . (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents