Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-16 / 39. szám

155!. ÍTBTITTAR 16. PÉNTEK 5 A iioiigrrcsszMisi előkészületek során a nyíregyházi dolgozók is fokozzák a béliéért vívott küzdelmet Beszámoló « nemzetközi helyzetről a Vártoktatás Házában Szerdán délután Polonyi Szűcs elvtárs, pénzügyminiszterheiyettes tartott beszámolót a nyíregyházi Pártoktatás Házában a nemzet­közi helyzetről. Beszámolójában hangsúlyozta: Az 1951-es év a Szovjetunió és a béketábor újabb győzelmeivel és az amerikai háborús gyújto­gatok szégyenteljes kudarcaival kezdődött. A SZOVJETUNIÓBAN egy év alatt 23 százalékkal növe­kedett az ipari termelés. Egyes gyártmányoknál még magasabb ez a százalék. A gőzturbinánál, vontató.-: és vetögépnél 85 száza­lék, aratógépeknél 59, motorke­rékpároknál 31 százalék. A mun­ka termelékenysége az iparban 12 százalékkal nőtt. A szovjet állami gazdaság egy év alatt több mint 180 ezer traktort, 46 ezer kombájnt. több mint 1,700.000 vontatót és egyéb mezőgazdasá­gi gépet adott a mezőgazdaság­nak. A népgazdaságban foglal­koztatottak száma 2 millióval emelkedett. Az állami beruházás 23 százalékkal, a szovjet dolgozók egyéni jövedelme átlagban 19 százalékkal emelkedett. A kultu­rális fejlődés is nagyot lendült. A középfokú iskolák száma 80 ezerrel szaporodott. A NÉPI DEMOKRATIKUS ÁLLAMOK a Szovjetunió nyomán haladnak a szocializmus építésében és már messze túlhaladták a háborúelőtti termelési színvonalat. Az ipari termelés nálunk egy év alatt 35 százalékkal, Lengyelországban 30 zsázalékkal, Bulgáriában 23.3 szá­zalékkal, Csehszlovákiában 15.3 százalékkal, Romániában két év alatt 140 százalékkal nőtt. Ma­gyarország ipari termelése a há­ború előttinek több mint kétsze­rese. Romániában félmillióval emelkedett az Iparban foglalkoz­tatottak száma, nálunk 233 ezer­rel egy év alatt. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK száma egyre jobban gyarapszik. Csehszlovákiában december 15-ig 3200 községben szántották fel a mesgyéket. Nálunk a termelőszö­vetkezetekhez tartozó családok száma ez év végén elérte a 90 ezret. Erősödik a munkások és dolgozó parasztok szövetsége, amely szintén egyik biztosítéka népgazdaságunk erősödésének. Hatalmasat fejlődött ezalatt az egy év alatt a kínai népgazdaság is. Kína gabonatermelése 1950-ben 120 millió tonna volt. A termelési költségek csökkentek, a termelé­kenység 23 százalékkal nőtt. 1950-ben már 22 ezer kilométeren futottak a vonatok Kínában. A KAPITALISTA GAZDASÁGI RENDSZER a bomlás, a rothadás csíráit mu­tatja. A gazdasági válság kitöré­sét, amely már küszöbön áll, ki­zárólag a háborús előkészületek odázták el. Az imperialisták or­szágaiban a növekvő politikai el­nyomás következtében az osztály­harc egyre élesebb lesz. Amíg ná­lunk minden a békéért, addig az imperialista államokban minden a háborúért van. Az amerikai im­perialisták agressziója Koreában súlyos vereséget szenvedett az el­múlt év végén. Az imperialisták nemhogy levonták volna ennek a vereségnek a tanulságait, hanem hozzákezdtek a keleti agresszió kiszélesítéséhez is. Az imperia'is- ták céljai: az ENSZ tagjait is rá­kényszeríteni az agresszióra. Ja­nuár 30-án, február 1-én az ENSZ politikai bizottságában a rendkí­vüli közgyűlésen az Egyesült Ál­lamok javaslatát elfogadták. Az Egyesült Államoknak e diplomá­ciai ..győzelme” azonban vereség volt. Azt a céljukat, hogy a Kína elleni agressziót az ENSZ függö­nye mögé bújva megvalósíthas­sák, az amerikai imperialisták­nak nem sikerült elérni. Csu En- Laj elvtárs leleplezte az amerikai Imperialisták, a háborús gyujto- gatók piszkos üzelmeit. Az amerikai imperialisták a koreai vereség után Japán felé fordulnak. Céljuk: különbéke kö­tése Japánnal, a japán hadsereg felfegyverzése, az amerikai meg­szállás tartóssá tétele. A BÉKE ERŐI A HÁBORÚ UTJABA ALLANAK Nekünk, akik a béke frontjának egyik bástyáján állunk, az a kö­telességünk, hogy jó munkával, országunk gazdasági és védelmi képességének erősítésével növeljük a béketábor erejét. A jelen pilla­natban ezt a kötelességünket az­zal tudjuk teljesíteni, hogyha mi­nél lelkesebben, minél aktívabban kivesszük részünket a Pártkon­gresszus tiszteletére indított mun­ka versenyből. Egész népünk egy­ségesen felsorakozik a Magyar Dolgozók Pártja és annak sze- retett vezére, Rákosi e'vtárs mögé. javítsuk meg a BÉKEEI­ZOTTSAGOK MUNKÁJÁT A hozzászólások során felszó­lalt Raducziner Lászlóné párton- kívüli dolgozó aszony is. „A há­ború elkerülhető! A kommunis­ták, a pártonkivüliek harcos ösz- szefogásával, közös jó munkával, a szovjet emberekhez méltóvá válással el tudják érni a béke megvédését.” Orosz Ferenc elvtárs a dolgo­zók politikai neveléséről szólott: — Fontos az — mondotta — hogy dolgozóinkban még inkább növeljük a politikai öntudatot. Szükséges, hogy falun is tájékoz­tatást nyerjenek a nemzetközi po­litikai helyzetről. A politikai páit- napokon sajátítják el ezeket az ismereteket. Azonban a hiba még az, hogy a községek nem elég hangosak az imperialisták elleni gyűlölettől! Megyénkben a béke­bizottságok nincsenek eléggé ak­tivizálva. Meg kell javítani a bé­kebizottságok munkáját. Békési elvtárs, üzemi dolgozó a versenyről beszélt: — A nyomdában is lelkesen ké­szülnek a dolgozók a Pártkon­gresszusra. Habár először voltak hiányosságok a teljesítés terén, később valamennyien teljesítet­ték felajánlásaikat. Ezzel tesznek hitet határtalan szeretetükröl a Párt iránt, a békeábor vezetője, a Szovjetunió iránt. Botrágyi elvtárs az ellenség le­leplezéséről szólva mondotta, hogy még mindig nem ismerjük eléggé az ellenség aknamunkáját Nyir- egyházán s»em. Ez megmutatko­zik a sorbanállásnál. Nekünk a békemozgalomban az a felada­tunk, hogy a kongresszusi fel­ajánlást továbbfokozzuk, az el- lenséget leleplezzük, mert ezzel is a béketábort erősítjük. A nyíregyházi kenyérgyár ÜB titkára beszámolt a munkaver- senyröl. Egy mázsa lisztből 1 má­zsa 40 kiló kenyeret sütnek és most arra törekszenek, hogy 1 mázsa 46 kiló kenyeret süssenek. Az üzemben szénmegtakarítás is folyik. Napi egy mázsa 80 kiló szenet takarítanak meg. Amióta ! megalakult náluk is az üzemi j pártszervezet, jobban megy a i munka. Komor Vilmos sajlúnyiiaikoza-a Szófiában A Bulgáriában vendágszerep’.ö Komor Vilmos karmester sajtó- értekezleten számolt be bulgáriai benyomásairól. — Nagy érdeklődéssel kísértem — mondotta a többi között — Bulgária zenei életét és fejlődését rendkívül gyorsnak találom. Kü­lönösen az opera és az énekkarok fejlesztése terén nagy a haladás, de kiváló eredményeket értek el üzemi zenekarok megszervezésé­ben is. Komor Vilmos megemlékezett a bolgár művészek magyarországi vendégszereplésének sikeréről és azt a reményét fejezte ki, hogy a két ország kölcsönös müvészcse- réje egyre szélesebb keretek kö­zött valósul majd meg. ,.Ez a mü- vészcsere — hangsúlyozta — még jobban megerősíti Magyarország és Bulgária hagyományos barát­ságát.” I A mák szerződéses termeléséről A mák legkorábbi vetésű nö­vényeink közé tartozik, több termelőszövetkezetből jött már híre, hogv a Pártkongresszust megelőző héten már meg is kezdik a mák vetését. Számos dolgozó paraszt van falvaink- ban, akik mák termelésére szerződést kötnek a dolgozók államával. Számosán vannak azért is, mert amint megismer­ték a mák szerződéses terme­lésének előnyeit, igyekeztek minél többen ez előnyökhöz jutni. Igen jelentős dolog az, hogy a szerződéses termelők 90Ö forintot kapnak egy mázsa mákért. Emellett a Magtermel­tető Vállalat a mákgubót is átveszi tizcentis szárral, má­zsánként 60 forintért. Ha a termelő saját vetőmagjából ve­ti be a mákföldet, a termés 60 százalékát megtarthatja. Ha a termeltető a vállalattól kapja a vetőmagot, úgy a termés negyven százaléka illeti. Ter­mészetesen ez nem zárja ki azt, hogy a máktermelő dolgozó paraszt teljes termését átadja a vállalatnak 900 forintos má­zsánként! áron. A máktermelési szerződéses megállapodásnál a műtrágya kötelező használatánál változás következett. A vállalat á köte­lező műtrágya használattól el­tekint, azonban azok a terme* lök, akik mákvetésükhöz — igen helyesen — műtrágyát akarnak használni, kamatmen­tes hitelre kapnak szükséges mennyiséget­A baktalórántházi, fehérgyar­mati és nyírbátori járások fal­vaiban a dolgozó parasztok máris több szerződést kötöttek, mint amennyi eredetileg terv­ben volt. Szükséges, hogy a többi járások falvainak dolgozó parasztjai is igyekezzenek a máktermelési szerződések meg­kötésével, hogy a vetés meg­kezdése előtt minél többen biz­tosítsák maguk számára a mák szerződéses termeléséből szár­mazó jelentős előnyöket. Elő­fordulhat. hogy az elkésett szerződök később kapják meg a vetőmagot és a műtrágyát, így nem befolyásolják éppen ked­vezően a terméshozamot. Szerződjék idejében minél több dolgozó paraszt mákter­melésre! D. K. liszabeztieden is eioretdr az új Most lesz esztendeje, hogy Ri­czu András bezdédi párttitkár és Nagy László elvtársak dologhoz láttak. Olyan munkához, amely megforgatja, átváltoztatja az egész falut, átformálja az embe­reket, nyomában új élőt növeke­dik. Hosszú, éjszakába nyúló be­szélgetések, viták, olvasgatások, töprengés előzte meg a munka kezdetét. Hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések, viták, töprengő mérlegelések adták a folytatást. Vívódás, harc az emberek benső­jében élő ósdi, maradi nézetekkel, harc azok ellen, akik régen is a szegényemberek nyúzó! voltak s most vak dühvei emeltek kezet minden ellen, ami a dolgozó pa­rasztembereit új, jobb élete felé való fordulatot jelentette. RICZU ANDRÁS párttitkár és Nagy László elvtár­sak kis hadserege tizenhatra nőtt. Tizenhatan alakították meg 1950 márciusában a termelőcsoportot. 151 holdon indultak el. Egy esz­tendő telt el azóta és most már száz tagja van a tiszabezdédi „Május 1” szövetkezetnek. Ke­mény küzdelem volt elejétől kezd­ve. A győzelmet most legjobban az esztendövégi elszámolás bizo­nyította be. A bezdédi dolgozó pa­rasztok valahánya úgy fordult a szövetkezet felé, mint ahogy nagy örömmel és érdeklődéssel nézi dolgozó parasztember azt a soha nem látott új növényt, amely dús, gazdag termésre mutat biztató Ígérettel. Valahogy ilyen is a szö­vetkezet. Uj, eddig még nem is­mert, nem látott növény szárán büszkélkedik a közös munka dús gyümölcse. S mindenki úgy van vele. hogy szeretné a magáénak tudni. Csak hozzá szakítani kell a régivel, a megszokottal s a sza­kítás nehéz. Az embernek önma­gával is küzdenie kell. Ebben a küzdelemben jól segítenek a „Má­jus 1” tagjai. Azért is vannak egyre többen, ezért Í3 növekedik egyre a szövetkezet. Soha nem szűnnek meg beszélni a kívülállók előtt szövetkezetükről, szépülő életükről. Egyre többen csatla­koznak az úttörőkhöz. Múlt vasárnap Orgovánék előtt a kiskapuban gyűltek össze a be­szélgetők. A szövetkezetről volt szó. Lassan ebédelni készülődtek. Molnár Jóska bácsi már köszönt is el azzal, hogy „majd folytat­juk este”, de aztán csak maradt még. Mert Orgován úgy válaszolt neki vissza, hogy „este nem le­szek itthon, megyek az MNDSZ- vacsorára”. MOLNÁR JÓZSEF nem állta meg ezt szó nélkül. — Hej, te mindig mész valaho­vá. Vacsorára, moziba, kultúrelö- edásra. Azt hiszem, azelőtt nem gondolhattál ilyesmire. — Miért is ne mennék? Semmi gondom, bajom nincsen. Azt a pár fillért se sajnálom. (Bezzeg va­laha nem így mondta volna.) •— Odahaza enni is van mit, jól kerestem a csoportban. Tudjá­tok-e, milyen boldog érzés volt — folytatta mondókáját — mikor a kétmázsás disznóból a rokonoknak is küldtem kóstolót? Elmosolyodik. ■— Valaha pedig úgy öltem egy ötven-hatvan kilós malackát nagy­ritkán, hogy a szomszéd se tudja meg. — Szó se róla, szép hízót öltél — ismeri el egy mondattal az újat, a jót, meg a régi rosszat is Hárs Dénes. — Vettem a disznót. Vettem abból, amit az elszámolás után kaptam. Vettem még tehenet is — dicsekszik el Orgován István jogos büszkeséggel, ki tudja, há­nyadszor. — Csak úgy örül az ember szi­ve, mikor látja, hogy isszák a gyerekek a tejet. Hadd Igyák, az­előtt úgyis keveset ittak. Ha vet­tünk, persze csak ha volt miből. — De mondjátok csak, mikor volt nekem két öltöny ünneplő­ruhám, meg két nagyujjasom? Sose! — melegszik bele a beszéd­be. — Most vettem őket a kere­setből! — Itthon van-e a jinyom? — kiáltja át a szomszédból Orgován István anyósa. Aztán jön magya­rázkodva, hogy cukrot akar kérni, mert tegnap elfelejtett venni a boltban, ma meg vasárnap van! — Hozzátok úgy járnak az aoz- szonyok, mint a boltba, ha elfe­lejtenek cukrot venni — jegyzi meg Orgován felé Molnár bácsi. — Hát addig lehet, míg van a huszonhét kiiából, amit a csoport­ban kaptam. Megmondom úgy, ahogy volt, azelőtt bizony hiába jöttek volna. Félkilónyi is ritkán volt együtt nálunk cukorból. — De, hogy folytassam, igen örülök még annak a két szekér fának, amit a csoportból kaptam — mondja tovább Orgován Ist­ván. — Ha tele a kamra, ne legyen hideg se. Azelőtt bizony gond volt a tüzelővel is. hacsak nem vág­tuk ki a földvégen lévő fiatal akácokat is. — Jól mondasz el mindent — jegyzi meg közben Lakatos Győ­ző. Nemrég lépett be a csoportba. — Azért is igyekeztem közétek, mert azt láttam, hogy jobb megél- hetésünk lesz, az egész családnak, ha szövetkezetben fogunk dolgoz­ni. Egy ember ereje százéra nő, ha összefog a többivei. — Bizony százéra, éppen szá­zan is vannak már a szövetkezet­ben — teszik hozzá többen is. t — F. Kulcsár Béla is most lé­pett be tizenkét hold földdel, két hasas lovával, szekérrel, szer­számmal. Egy jó gazdával többen vagyunk, erősebbek — mondja Lakatos Győző. Bizonyos, hogy még többen lesznek, merthisz az egész falu egyébről sem beszél, mint a szö­vetkezetről. A kert alatt Orosz Mlk’ós, Drabik Berti, Révész Sán- dorék új, egyes mintájú csoport alakításán gondolkodnak erősen. — No, de menjünk már ebédel­ni, hiszen két órakor csoport gyű­lés — T>csúznak el a beszélgetők. ' Két órakor alig lehet beférni már a csoport helyiségébe. — Nagyobb helyiséget kell már a csoportnak építeni, mert ma- ho'nap nem férünk be — jegyzi meg valaki. — Bizony, úgy — helyesel Hosszú Berti, az üzemi párttitkár. Azért lassan mindenki elhelyez­kedik és figyelemmel hallgatják Makkal Béla csoportelnök szavait. A JÖVÖÍIÖL VAN SZÓ. A tervekről, a közeli munkáról. Nagy jövedelmet várnak a kony- hakerttöl. öt hold mákot, öt hold káposztát, öt hold zöldborsót, négy hold hagymát, három hold zöldséget, paprikát, karfiolt, pa­radicsomot termelnek. — Munka, az lesz ve’e — hal­latszik innen is, onnan is — de megéri! Kifizetődik! Jő lesz a munkájuk eredménye, tavaly is jó volt, jövöre még töb­bet érnek el. Tavalv U húezméte- res pajtát, új istállót építettek a jövedelemből. Idén bővíteni kell az épületeket, hiszen tizenhárom holddal több lesz a dohányvetés, nagyobb pajta kell. Négy pár lo­vuk, 23 marhájuk van, de az idén szaporodni fog a jószágállomány is, segít az állam, mint jó apa a gyermekét. így tervezgetik együtt az új élet további alakulását a bezdédi „Május 1” szövetkezetben. De gondjuk van arra is a szövetkeze­tieknek, hogy minél többen lép­jenek a társasgazdálkodás útjára. Azonban még többet kell foglal­koztok a kívülállókkal. Még töb­bet kell beszélgetni velük, el kell hívni a csoportgyülésekre, a gaz­daság megtekintésére az érdeklő­dő do’gozó parasztokat. Nehogy az elzárkózás, az elszigetelődés hibájába essenek a bezdédi szö­vetkezetiek! Ha többen vannak, jobb a munka, nagyobb az ered­mény. nagyobb a gazdagság! Ez vezesse őket tovább, erősödjenek meg még jobban taglétszámban, legyenek minél többen Bezdéden dolgozó parasztok, akiknek szép­pé változik élete. _ Vans —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents