Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-09 / 33. szám

4 1951 FEBRUAR 9. RENTER Használtuk Isi fii a kihtöliezfi isárpni napol a Szabad Nép kampány sikeréért Egy-egy kampány akkor kezd igazán sikereket elérni, mikor a dolgozó nép körében már ismeretessé válik a példa­mutatás. Vagyis, mikor már a dolgozó nép látja, hogy azok a népnevelők, agitátorok, kik az ő felvilágosításukra jönnek hoz­zájuk, maguk is magukévá te­szik az agitáció tárgyát. Például a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztésére kimenő nép­nevelők akkor érnek el ered­ményeket, mikor a dolgozó pa- raszísághoz már maguk is mint mezőgazdasági nagyüzemi ter­me el: mennek ki. Vagy nézzük a Sz&bad Nép kampányt. Ve­gyült Tiszabezdédot, hol a kam­pány előtt 9 újság járt. A Sza­bad Nép kampány megindulása után rögtön ez a szám nem sok- kan változott, tíc mikor a nép­nevelők és tanácstagok saját címükre érkezett újsággal men. lek ki az imitációra és ott az újságok felolvasásával világí­tottak rá. hogy milyen fontos a Szabad Nép minden dolgozó paraszt kezébe, akkor a dolgo­zó parasztok látták, hogy a nép­nevelő nemcsak „vizet prédikál és bort iszik“, hanem valóban ő is a legnagyobb segítőjét lát­ja a Szabad Népben. Akkor az előfizetők száma napról napra ugrott. Ez eredményezte aztán, hegy a faluban az összes előfi­zetések ma már meghaladják a százötvenet, A Szabad Nép kampányban a legtöbb helyen most vannak a legnagyobb előretörések. A já­rások közt legjobb a kisváráéi járás 1420, majd a kemecsei 1121 és a mátészalkai 1C99. A csengeri járásban 1002 új elő­fizető van. A fehérgyarmati já­rásban azonban mindössze 786, a tiszalökfben 730, a nagykál- lóiban 721, a vásárosnaményi- ban 706 új előfizető van. E já­rásoknak még van alkalmuk ezen az utolsó héten jobb mun­kát végezni. Ehhez persze kell a példamutatás, a dolgozók he­lyes felvilágosítása és kell ter­mészetesen fáradságot nem is­merő áldozat is. Ha ezek a já­rások így fogják a kampányt továbfj folytatni, egész biztos, hogy jobbak lesznek eredmé­nyeik. De ugyanakkor ezen a héten nem szabad a babéron nyugodni az élenjáró járások­nak sem. A jó példával elöljáró népnevelők közül többek kö­zött ki kell emelni Kemecsei Vilmos nyírbogdányi népneve­lőt, aki eddig egymaga 52 elő­fizetőt szervezett. Vagy a de- mecseri Sebők Józsefet, aki csak vasárnap 12 új előfizetőt szervezett. Ezek mind közép- és kisparasztok voltak. Ez a két szintén előfizető népnevelő az agüádójuk során a lapból is felolvasnak és a dolgozó pa­rasztokkal meg is vitainak ggy- egy cikket. De itt kell megem­líteni, hegy a vasárnapi előfize­tésszervezés során a kisvárdai járás 248, a kemecsei 158, a nyíregyházi járás 127, a bakta­lórántházi pedig 110 új előfize­tőt szervezett. Ezen a napon lemaradt a nyírbátori és a fehérgyarmati járás. Itt nem dolgoztak elég jól az elvlársak. Nyíregyháza városban 2981 új előfizető van. Ebből 248-oí vasárnap szervez­tek. Ezen az utolsó három napon, amely még hátra van a kam­pányból, a népnevelők feladata, hegy teljes egészében kihasz­nálják az időt a Szabad Nép kampány sikerei érdekében. A SasaJbadL Föld TelS Estékről Megyénkben a Szabad Föld Téli Esték megtartásában az első helyen a kemecsoi járás áh. Nyil­vánvaló, hogy itt az elvtársak ko­moly felvilágosító munkát végez­nek a Szabad Föld Téli Esték megtartásával kapcso’atosan. Munkájukban nagy .segítséget nyújtanak a tömegszervezetek, a DfiFOSS és a DISZ, a népneve­lők, akik felvilágosító munkáju­kon keresztül rámutatnak a Sza­bad Föld Téli Esték jelentőségére, megmagyarázzák a dolgozó pa­rasztságnak, hogy milyen nagy segítséget nyújt nekik minden előadás. Tisztában lesznek a min­dennapi eseményekkel, közelebb­ről megismerik a szocialista me­zőgazdaságot, a föld helyes meg­művelését. Az elvtársak jó mun­kájának eredménye megmutatko­zik minden Szabad Föld Téli Este megtartásánál, mert a Szabad Föld Téli Estén 200—250-en vesz­nek részt a dolgozó parasztok. Az előadáson elhangzott anyagokat megvitatják. Minden Szabad Föld Téli Este megtartásán élénk vita fejlődik ki a hallgatók között. Vannak még jó járásaink, mint például a nyíregyházi járás, ahol szintén jól mennek a Szabad Föld Téli Esték. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 1950 december hó­napban a Szabad Föld Téli Esték hallgatóinak száma az egész nyír­egyházi járásban 6645 volt. A ja- nuári hónapban majdnem ezerrel emelkedett a hallgatók száma. Vannak elmaradt járásaink is. Mint például a baktalórántházi járás, ahol a Szabad Föld Téli ÜJs- ték legtöbbször elmaradnak a "ha­nyagság miatt. A népművelési ügyvezető elmegy más községbe és helyettes előadóról nem gon­doskodik. Felvilágosító munkát nem végeznek a falu dolgozó pa­rasztjai között a Szabad Föld Tjéé Esték jelentőségéről. Vegyenek példát a baktalórántházi járás ta­nácsai a kemecsei és nyíregyházi járásokról! Felvilágosító musiiánH meg javításával készliM Páriánk kongresszusára Gépállomásunk az őszi szer­ződéskötés terén első helyre ke­rült a megyében. Az őszi talaj- munkában tervünk 90 százalé­kát egyénileg dolgozó parasz­toknál végeztük. A szerződés- kötésben elért eredményekért 1C00 forint prémiumot kapottá gépállomás. Eredményeinket elsősorban annak köszönhetjük, hogy ál­landó kapcsolatot tartunk fenn a körzetünkbe eső pártszerve­zetekkel és tömegszervezetek- kel. Rendszeresen tartottunk népnevelő értekezleteket, ahol megbeszéltük a végzett mun­kát. A hiányosságokat csak ak­kor ismertük fel, amikor meg­jelent Pártunk Politikai Bizott­ságának határozata az agitá- ciós munkáról. Mert akadtak hiányosságok. Rájöttünk, hogy nem kapcsol­tuk össze a soronlevö feladato­kat agitációrsk során, amelyek pedig elmarad hatatlanok egy­mástól. Amikor a szerződéskö­téssel foglalkoztunk, elhanya­goltul; a tennénybegyüjtést és nein foglalkoztunk kellően a tszcs fejlesztéssel. A könnyebb bik oldalt választottuk és csu­pán agrárproletárokkal és kis- paraszíokkal igyekeztünk meg­értetni a nagyüzemi gazdálko­dás előnyeit, a küzépparaszíok felvilágosítását pétiig elhanya­goltuk, holott magunknak is látni kellett, hogy megvan köz­tük is az érdeklődés. A gépállomáson belül Is hiá­nyos volt a felvilágosító mun­ka. Nem fordítottunk kellő gondot a munkaversenyre. Gépállomásunk valamennyi dolgozója munkaversenyben volt ugyan, de a versenyszel­lem nem mélyült el eléggé a dolgozók között és erre csak akkor figyeltünk fel, amikor a Megyeközpont felhívta rá fi­gyelmünket, hogy csak a mun­kaverseny elmélyítésével fo­kozhatjuk munkánk termelé­kenységét, eredményeinket. A hibák felismerése után megjavult gépállomásunkon a felvilágosító munka. Rendsze­resen megtartott népnevelőér­tekezleteinken megbeszéljük az elért eredmények mellett hiá­nyosságainkat is. Megértettük, hogy csak elméleti (színvona­lunk emelésével javíthatjuk és végezhetjük eredményesen fel- világosító munkánkat. Legjobb dolgozóink, párttagjaink az alapfokú politikai iskolán ké­pezik magukat, a többiek szá­mára pedig rádiószemináriu" mot indítottunk, hogy azon a többi dolgozóink képezhessék rendszeresen magukat. A jó politikai munkának köszönhet­jük, hogy a gépjavítás! munká­latokban az elsők között va­gyunk. így értük el azt is, hogy gépállomásunk minden dolgo­zója előfizetője lett a Szabad Népnek, felismerve, hogy Pár­tunk központi lapja milyet» nagy segítséget nyújt felvilá­gosító munkájukhoz, termelő munkájukhoz. Állandó szervező brigádot alakítottunk a szántásj szerző­déskötés zavartalan biztosítá­sára. Három női traktorost szerveztünk eddig gépállomá­sunkra és az eddiginél nagyobb segítséget nyújtunk az egyéni­leg dolgozó parasztoknak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás út-i jára térhessenek. Ezeknek a felajánlásoknak maradéktalan teljesítésével akarjuk várni Pártunk Kongresszusát. Jakab Sándor Baíkány, gépállomás. Kedves elvtárs! A nyíregyházi állomáson, le- iszállva a vonatról, Így szóltál: „Milyen szépen, megy minden a maga útján! Rendben, nyugalom­ban. Most már pihenhetünk.” Körbelenditetted a kezed. Alko- nyodott már, de a szürke homá­lyon ke resztUi ragyogtak a nyír­egyházi új pályaudvar villany- égői. Mintha csodálatos ékszerdo­boz lenne, drágakőből kifaragya. Az emelett gyermekszobában éd&sdeden aludtak már az átutazó anyák apróságai, még álmukban is áihatatcsan szorongatva a mac­kót, a babát. Az állomás mellett méltóságteljesen emelkedett az ég felé a dohányfermentáló. Az üzem ablakaiból a neonégök kel­lemes fénye szűrődött ki. Nagy­szerű kép volt és az ember arra gondolt: Milyen gyönyörű már a mi hazánk! Mi valóban büszkék vagyunk az új pályaudvarra, a dohányfermentálóra és Tiszalök- nél az épülő vízműre, mindenre, amit az új élet termett. Azonban a te szavaid, elvtárs, hamisam csengtek. Sok mindent elfeledtél! Ránéztél a pályaudvar tetején világító vörös csillagra, aztán to- vábbsiklott a tekinteted. Gondol­tál-e arra, hogy a csillag vörös színe millió és millió hős kiontott vérét is jelképezi? Gondoltál-e arra, hogy Tiszaiökért, a dohány- fermentá’ócrt, a királytelki sze­gényparasztok új házaiért 1917 dicsőséges Októberében hősi ro­hamra indultak az orosz proletá­rok, Lenin és Sztálin katonái? Sokan, nagyon sokan estek el a haroban az emberiség hajnalán. Ezek az emberek is szerették — senki jobban náluk — az életet, ök ezt tartották az életről: „Az ember legdrágább kincse az élet. „PIHENŐ“ ELVTÁMSHOZ LEY ÉL EGY Ez csak egyszer adatik meg neki és úgy kell élnie, hogy ne céltala­nul leélt évek legyenek, hogy múltja miatt ne kelljen szégyen­keznie, hogy amikor meghal, nyu- gfodtan mondhassa: Egész élete­met, minden erőmet odaadtam azért, ami a világon a legdrágább — az emberiség: fe’szabaditásá- ért folyó harcért.” A szovjet em­berek egy pillanatra sem feledik él ezeket a szavakat. Megküzdöt- tek az ellenséggel, az éhséggel, a gyilkosokkal, összesküvökkel és a szovjet élet Sst ahan o vök at szült! Harcos, bátor embereket, akik egy percre sem nyugodnak, új és új győzelmekre törnek a népek szabadságáért, békéjéért! Elvtárs, te elfelejted Matrozov, Oleg Kose- voj, Zója, Mereszjev halhatatlan tetteit. Nem, mi ezeket a tetteket eg'y pillanara sem feledhetjük el. Amikor az új pályaudvarra gon­dolunk, gondolnunk kell a nyír­egyházi Kosauth-tér, Malinovszkij tér márványbavésett neveife is. Grigorij Uzsva kapitányra, major Dugyinre, Jolevre és a többi Szovjet Hősre, akik vérüket hul­latták a harcban érettünk. Ezek a drága nevek arra tanítanak bennünket: küzdjünk bátran to­vábbi győzelmekért! Te ülni akarsz a babérokon, elvtárs? Renyhe nyárspolgár módjára kérődzői a sikereken? Te elfelejtkezel Schönherz Zol­tánról, Rózsa Ferencről, Ságvárl Endréről, Szamuelly Tiborról, akik életüket nem kímélve küzdöttek Dózsa és Petőfi örököseiként né­pünk szabadságáért. Emlékezz Lövy elvtársra. Embertelenül megkínozták, a haját csomókban tépték ki és megetették ve'e, tü­zes vassal égették öt napon ke­resztül. Megölték, ő a kínzások közepette Így írt: „Az élet szép, én nemrég voltam IS éves. Gyö­nyörű volna élni, sokat, sokáig, hiszen a holnap olyan szép lesz. Szép az élet, néha egy kicsit ne­héz, de az a fontos, hogy mikor nehéz, akkor is fel a fejjel. Min­dent megér az, hogy egy szép na­pon szabadok leszünk.” A kom­munisták bátorsága és harckész­sége hegyeket mozdít el helyéről! Rákosi elvtárs tizenöt esztendei szörnyű bortönélet után is rendít­hetetlenül állott a fasiszta hóhé­rok bírósága előtt és a vádlottak padjára ültette a bitangokat. íté­letet mondott a Horthy-pribékek felett és a nép győzelmét hirdette, új harcokra serkentette az elnyo­mottakat ! Te kispolgár! „nyugalomban” akarsz „pihenni”, elvtárs? Úgy gondolod: „szépen megy minden a maga útján” ?! Mintha elfüggönyözött szobában ülnél, nem látnál és nem hallanál. Az ilyen ember nem veszi észre, ha rablók közelednek a házához, az ilyen ember otthonára köny- nyen tüzesóvát dobhatnak. Koreában az amerikai beavat­kozók szörnyű gaztetteket követ­nek e!. Színesen körzetében több mint ötszáz hazafit tereitek egy raktárba családtagjaikkal együtt. Benzinnel öntötték le az összekö­tözött embereket és elevenen gyúj­tották meg őket. Kilencven koreai gyermek indult szülei keresésére. Ezeket a síró kicsinyeket a vad- áüatias amerikaiak és liszinmanis- ták -beterelték a raktárba, leöntöt- ték benzinnel és őket is meggyuj- tották. Szincseuben ötszáz embert élve temettek el. Ro Szan-Put. a Munkapárt tagját letartóztatták Dél-Phenjanban, orrába ás fülébe drótot fűztek és két napon ke­resztül hajtották igy a falvakon keresztül. Azonban a hős kommu­nistát nem törték meg a kínzá­sok. „Vadállatok, mégiscsak el­pusztultok. A népbírónág Ítélke­zik majd felettetek. S’jen Kim ír Szén, a koreai nép vezére!" — ezt kiáltotta a hóhéroknak. Ezek a banditák, a töke meg­szállottjai, saját országukban ár­tatlan négereket gyilkolnak. Nyű­ge t-Némeíországban szabadonbo- c?S lőtték Kruppot, Hitler elvete­mült ágyúgyárosát. A wallstreeti szörnyetegek gaztettekre bíztat­ják határainkon a gyalázatos, áruió Tito-bandát. Te „pihenni” akarsz, elvtárs? A belső bitangok, acsarkodva fe­nekednek. Szatmárököritón Vé­kony Endre 30 holdas kulik 40 mázsa kukoricát rejtett el. A nagyhalászi spekuláns, Galajda 1 mázsa cukrot dugott el a dolgozok gyermekei elöl. A volt nyírkarászi földbirtokos, Morvái Béla Kisvár­dán rendezett be rémhirközpontot. A nyírbogdányi üzemben egy volt nyilas propagandista, Komlős a jobboldali szociáldemokratákkal cimboráivá izgatott a kormány rendelkezései ellen. Harcolni kell! Bátran és kemé­nyen, renyheség nélkül. Igaz: szép az életünk, de még szebbé kell tenni és jelenünket, jövőnket meg kell védenünk. Milliók és milliók küzdenek elszánt akarattal, ha­zánkban nagyszerű győzelmek születne!-: a Pártot ünnepelve, te pedig a küzdelmet eavhelyben topogással akarod felváltani, elvi tára! Ez bűn, súlyos bűn lenne a Párttal, a dolgozó néppel, a világ valamennyi népével szemben. Helyt kell állni! A nap-nap utáni hétköznapi munkában. Elvtárs! Te nem mondtál igazat, amikor a taggyűlésen így szólaltál fel:' „En az életemet is odaadnám a Pártéit, a népért, a békéért!” Akt a „szürke” mindennapi élet fel­adatai közepette megtorpan, az semmiféle „nagy” tettekre nem Képei. A múltkor elkéstél a poli­tikai iskoláról, nem jegyzetelted ki az anyagot. Vasárnap falujá­rásra hívott a Párt a te inkább henyéltél otthon az ágyban, ezt mondva: „Dolgoztam eleget egész héten.” Munkapadodnál lassan ha­lomra gyűlik a selejt. Elvtárs! Te elfeledkezel róla, hogy párttag vagy! Elfeledkezel arról, hogy párt­tagnak lenni a legnagyobb dicső­ség, ami dolgozónak adatik! Elfeledkezel arról, hogyha azt mondjuk: „párttag — úgy értjük: a „legjobb”. Még nem késő. S!j becsülettel azzal a fegyverrel, amit Lenin, Sztálin és Rákosi adott a kezünk­be: az önkritika fegyverével. J3s tettekkel bizonyítsd be a Kom gresszusig, hogy te igaz hazafi módjára szereted az életet, a do­hányfermentálót, az új pályaud­vart, a tiszalöki erőmüvet, a Dunapentelai Vasmüvet, dolgozó társaidat. Tettekkel válaszolj a gyilkos banditáknak, a kártevő kulákoknak, a dolgozó nép min­denfajta ellenségének. Al!j. kemé­nyen, megingathatatlanul, , pilla­natra sem lankadva, éberen az őrhelyeden. Elvi:árai üdvözlettel: s. i<

Next

/
Thumbnails
Contents