Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

1951 I'EBEtJAK 27. KEbx r ........................... Éljen Pártunk, dolgozó népünk köles tanítója, szereteti vesére9 Rákosi Mátyás! nyék alapján be kell látniok, hogy Igazunk volt. Emellett a Tltő- banda még mindig igyekezik el­fátyolozni valódi lényét, mert na­gyon jól tudja, hogy az igazság teljes kiderlilésével méginkább mozgósítaná maga ellen a jugo­szláv dolgozó nép zömét. Az ame­rikai imperialisták is kénytelenek -szakadatlanul szem ott tartani, hogy az árulő TI. „nda hely­zete a jugoszláv dolgozó nép el­lenállása miatt ingatag. Mi tu­dunk erről az ellenállásról, tud­juk, hogy a jugoszláv nép egyre növekvő része látja elkeseredve és felháborodva vezetőinek árulá­sát, hogy gyűlöli a nyugati impe­rialistákat, hogy szimpátiája a felszabadító Szovjetunió-vezette hatalmas béketábor, a felszaba­dult Kína, Korea hős katonáinak oldalán van. Minden rokonszen- viink a Titó-banda ellen harcoló jugoszláv hazafiaké és számunk­ra nem kétséges, hogy ez a harc előbb vagy utóbb, de biztosan Titö és bandája megsemmisítésé­vel végződik. (Hosszas taps.) Ami Németországot illeti, ha­zánk szinte ezer éven keresztül célja és áldozata volt a német hódító törekvéseknek, a „Drang nach Osten”-nak. 400 esztendeig uralkodtak a magyar népen a Habsburg-elnyomók. Az utolsó emberöltő alatt kétszer lökték az országot a német imperializmus vezette háborúba. Hitler meg­szállta és kirabolta hazánkat. Ezek után a magyar dolgozó nép a, legnagyobb várakozással és re­ménységgel tekintett a német de­mokratikus fejlődés felé, amelyre Hitler szétzúzása után megnyílt az út. Minden magyar hazafi lel­kesen üdvözölte a Német Demo­kratikus Köztársaság létrejöttét abban a reményben, hogy ez ki­induló pontja annak a fejlődés­nek, amely egész Németországot a demokrácia és a haladás vágá­nyára viszi. Annál nagyabb elégedetlenség­gel láttuk azokat a kísérleteket, ame'yekkel a nyugati imperialis­ták és a háborús gyújtogatok új életre akarják kelteni Nyugat- Németországban a német milita- rizmust és fasizmust. A magyar demokrácia részéről ezért több, mint egyszerű diplomáciai aktus volt, amikor a múlt év. októberé­ben Prágában a Szovjetunió és a népi demokráciák képviselőivel együtt tiltakozott a nyugati im­perialisták németországi iizelmei ellen. i , Hogy ez a tiltakozás nemcsak a mi ügyünk, hanem a nyugat­németek legjobbjainak ügye is, azt mutatja az a mozgalom, amely az imperialisták aljas terveivel szemben magában Nyugat-Német­országban keletkezett. Ismeretes, hogy Heinemann, a bonni báb­kormány belügyminisztere, tilta­kozásul az imperialisták felfegy­verkezési javaslatával szemben, lemondott. Ismeretes az a harc, amelyet Niemöller, a lutheránus egyház egyik vezetője folytat. A nyugatnémet munkásság is, a Kommunista Párt vezetésével, egyre élesebben száll szembe e tervvel, mely a német fasizmus feltámadásának logikus folyásirá­nyaképpen a dolgozók legelemibb életérdekeit is veszélyeztetné. A nyugatnémet fasiszta hadsereg még csak illegálisan szervezke­dik, de dr. Lehr, a bonni bábkor­mány belügyminisztere már egy népgyülésen elmondotta: „Nekünk nemcsak a. Kelet elleni védeke­zésre van szükségünk hadseregre, de a szakszervezetek túlzott bér- követelései ellen is.” Érthető, hogy ilyen viszonyok mellett Grotewohl eivtárs, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének ismételt fellépése, mellyel az egy­séges, demokratikus, békés Né­metország megteremtését java­solja, az amerikai imperialista tervekkel szemben, mély és mara­dandó visszhangot keltett keleten és nyugaton egyaránt a német népben. Ebben a nemzetközi helyzetben, amikor az imperialisták teljes gőzzel fegyverkeznek, amikor déli határainkon Titö amerikai zsold- ban álló bandái csörgetik fegy­vereiket, a magyar népi demokrá­ciának kötelessége, hogy honvéd­ségét a békeszerződésben megje­lölt határok közt fejlessze. Nem kell magyaráznunk, hogy ennek a honvédségnek nincsen egyéb fel­adata. mint hogy védje hazánk függetlenségét és szabadságát. Dolgozó népünk tudja, hogy hon­védsége csak azt a célt szolgálja, hogy népi demokráciánk vívmá­nyait megvédje. Ezért olyan nép­szerű fiatal honvédségünk és ezért támogatja szívvel-lélekkel, mint •békénk és biztonságunk őrét, az egész dolgozó nép. A béke megvédéséért folyó küz­delemben felmérhetetlen jelentő­sége van annak a békemozgalom­nak, melynek élén a Szovjetunió áll, melyet elszántan támogatnak a népi demokráciák s rajtuk tűi- menöleg szerte a világon a dolgo­zó, haladó emberek százmilliói. Ez a békemozgalom, mely ez öt világrész minden haladó embe­rét egy táborba fogja össze, olyan széles1 és hatalmas, ami: lyenhez hasonlót még nem lá­tott a történelem. Ez a mozgalom szóval és tettel leplezi le, nehezíti meg a háborús gyújtogatok ter­veit. Ennek a mozgalomnak ere­jét napról-napra világszerte növe­lik azoknak az anyáknak, felesé­geknek, gyermekeknek a tíz- és százezrei, akik éppen a koreai agresszió tüzében az amerikai imperialisták szörnyű embertelen­ségeinek hatása alatt ismerik fel az imperializmus igazi arculatát és éppen ezért a béke, az emberi haladás híveinek oldalára lépnek át. Es a világ ugyanakkor tanúja annak is, hogy a Szovjetunió min­den lehetőséget felhasznál, min­den eszközt megragad, hogy megvédje a békét a nekivaduit háborús gyujtogatókkal szemben. Abból, ami az Egyesült Nemze­tek Szervezetében a koreai agresz- szió óta történt, újra kiviláglott, hogy mennyire igaza volt Sztálin elvtársnak, amikor az angol-ame­rikai imperialistákról azt mon­dotta: „Nekik nem megegyezésre és együttműködésre van szüksé­gük, hanem csupán megegyezést és együttműködést illető szóla­mokra, hogy meghiúsítsák a meg­egyezést.” Ezt éppen ezekben a hetekben tapasztalhattuk, amikor az ame­rikai imperialisták és csatlósaik az ENSz-iben keresztüleröszakol- ták a Kínai Népköztársaságot megbélyegző javaslatukat, bár a javaslattal szembehelyezkedő or­szágok lakossága a földkerekség lakosságának több mint felét te­szi ki és a megegyezést követelő határozatot támogató országok lakosságának száma pedig 1 mil­liárd 400 millió. „Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete — mondotta joggal Sztálin elvtárs —, amelyet úgy alakítottak meg, m'nt a béke megőrzésének bástyáját, a háború eszközévé, az új "világháború lerobbantásának eszközévé változik... A dolog lényegét tekintve, az Egyesült Nemzetek Szervezete most nem annyira világszervezet, mint az amerikaiak szolgálatára álló szer­vezet, az amerikai agresszorok szükségleteinek megfelelően műkö­dő szervezet,” Az Amerikai Egyesült Államok népe eddig közvetlen, tapasztalat­ból nem ismerte a háború borzal­mát és ezért kevésbbé értékelte Európa és Ázsia dolgozó százmil­lióinak békevágyát és békeakara­tát. Ma azonban itt is változh a helyzet. Az amerikai imperialisták koreai kudarcainak ha'ása alatt_ az amerikai anyák, feleségek, nővé­rek, gyermekek fokozódó tömege áll át a béke oldalára és egyre sokasodnak azok a hírek, amelyek azt bizonyítják, hogy éppen a ko­reai agresszió következtében ug­rásszerűen nő a békemozgalom és a békekövetelések magában az Egyesült Államokban Is, A béke megvédéséért és az im­perialista háborús gyújtogatok el­leni harcban mindenütt élenjárnak a kommunista pártok. A békemozgalom minden híve új erőt meri; Sztá'.n elvtárs sza­vaiból: „A béke fennmarad és tar­tós lesz. ha a népek kezükbe ve­sz k a béke megőrzésének ügyét és vég'g kitartanak mellette. A há­ború elkerülhetetlenné válhat,-ha a háborús uszítóknak sikerül hazug­ságaikkal béhálózniok a naptöme­geket, megtéveszteni és új világ­háborúba sodorni őket. Ezért a széleskörű békekampánynak, — amely eszköz a háborús uszítok bűnös mesterkedéseinek leleplezé­sére. — ma elsőrendű jelentősége van.” Mi, a Magyar Dolgozók Pártja s velünk az egész magyar dolgozó nép, ígérhetjük, hogy lankadatla­nul. hívén, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott leszünk, ahol a bé­ke nagy ügyéért küzdeni és áldoz­ni kell! (Nagy taps.) Beszámolómnak a nemzetközi helyzetről szóló részét nem fejez­hetem be, mielőtt nem méltatnám a Kommunista és Munkáspártok Tájékozható Irodájának működéséi. A Magyar Dolgozók Pártja büszke arra, hogy tagja ennek a fontos nemzetközi szervezetnek, Belső helyzetünket a magyar dolgozó nép egysége jellemzi. Nemcsak a béke kérdésében egységes dolgozó népünk, hanem egységes népköztársaságunk min­den döntő kérdésében- Egységesen helyesli azt a baráti jóviszonyt mely hazánkat felszabadítónkhoz, a nagy Szovjetunióhoz és a nép: demokráciákhoz fűzi. Egységes de­mokratikus vívmányaink megvédé­sében, ötéves tervünk megvalósí­tására irányuló erőfeszítéseiben. Ezt a nemzeti egységet, melynek politikai szervezete a Függetlensé­gi Népfront, Pártunk vezetésével a munkásosztály hozta létre, szo­ros, őszinte szövetségben a dolgo­zó parasztsággal. Ez az egység a régi k'zsákmányoló rend maradvá­nyaival szemben vívott hosszú és következetes harcok eredménye. Ez a harc csak úgy s'kerülhe- .tett, hogy meg tudtuk valósítani Pártunk vezetése alatt a nemzeti demokratikus erők összefogását­Rákosi Mátyás elvtárs elemezte ezután a magyar dolgozó nép leg­utóbbi ' esztendők során szerzett tapasztalatait. Beszélt sikereinkről, az egyház palástja mögé rejtőzött reakcióra mért csapásról, az im­perialista ügynökök: a Rajk-banda és a jobboldali szociáldemokraták leleplezéséről. Beszélt alkotmá­nyunkról, liatalmas kulturális fej­lődésünkről. . Középiskolai hallgatóink száma — mondotta — 833 százalékkal magasabb, mint az utolsó békeév­ben volt, Az egyetemi és főiskola; hallgatók száma majdnem három­szorosa annak, mint 1938-ban volt- 1950-ben 63 millió példányban je­lentek meg a könyvek é.s a brosú­rák. 1950-ben a népoktatásra és népművelésre fordított beruházá­sok értéke 100.5 százalékkal ha­ladta meg az 1949. évit. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen kul­túránk minden, terü'een megjelen­tek az új szoc'aTsta hajtások. A fiatal magyar filmtermelés röv.d idő alatt nemzetközileg is figye­lemreméltó Sikereket tudott felmu­tatni. Irodalmunkban sorra jelent­keznek fiatal szoc'alista íróink. — Képzőművészetünk, színházunk egyre inkább rátér a szoc'ahsta realizmus sikeres a'kaimazására. Mindenütt biztató kezdetnek va­gyunk tanúi és rajta leszünk, hogy ezen a téren ,s megfelelően b zto- sítsuk a kezdeti s’kerek egészsé­ges továbbfejlődését, A belpolitikai sikerekkel járt a jó külpolitikai munka. Olyan nem- zeiközi politikát folytattunk, me’y megszilárdította világszerte sokat szenvedett népünk tekintélyét és néhány év alatt lehetővé fe'te. hogy eme’t főve! léphettünk be a Szovjetünk vezeiíe békés, ha.adó nemzetek nagy családjába. mely segít koordinálni a kommu­nista és munkáspártok működését, segíli tapasztalata k kicserélés.'’ és elterjedését. Kilón meg kell emlékeznem a ..Tartós békéért, népi demokrác áért!” c. lapról, a Tájékoztató Iroda hetilapjáról, mely 16 nyelven, köztük "magyarul is, és több, mint egymT.u példányban kűenik meg. Je'entékenyen hozzá­járul a kornmun'-sta és munkáspá'- tok problémáinak ismertetéséhez, a felmerülő hibák k'javításához, a proíetárnemzeiköziség eszméjének terjesztéséhez, megerősítéséhez és mindenekelőtt a tartós békéért fo­lyó harc fokozásához, az irapera- lista háborús gyújtogatok leleple­zéséhez. Összefoglalva: A nemzetközi erő­viszonyok mérlege azt mutatja, hogy szakadatlanul nőnek a béke, a haladás, a szocialista építés erői, és csökkennek az imperialista há­borús gyújtogatok kilátása'. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csökken a háborús veszély, hogy nem kell minden -erővel tovább küzdeni ellene. De ha a háborús uszítok úi vi­lágháborút kezdenek, tapasztalni fogják Malenkov elvtárs megáüa- pítása'nak helyességét: „Ha az im- péralisták harmadik világháborút robbantanak ki, az már nem egyes kani -al sta államok, hanem az egész világkapitalizmus sírja lesz”. — (Nagy laps.) Rákos' eivtárs ezután rámu'a- tott, hogy a dolgozó nép helyesli és támogatja a Párt politikáját. Ezt bizonyítják az 1949-es ország- gyűlési választások és a ianácsvá- las-ztások eredményei. A tanácsválasztás úira igazolta, — folytatta — hogy do'gozó né­pünk helyesli a nemzeti demokrati­kus erők összefogását és egy em­berként áll ezt az egységet képvi­selő Magyar Nemzeti Független­ségi Népfront mögött. Ebből vi­szont következik, hogy tovább is változatlanul folytatni kell a he­lyesnek b'zonyult, annyi sikert eredményező népfront-politikát. Az egységes dolgozó nép Pár­tunk vezetésével megvívott harcai­nak folyományaképpen jött leire a népi demokrácia á'lama. az az ál­lam, melynek segítségével a Szov­jetunió győzelmének eredménye­képpen és a Szovjetúnióra támasz-' kodva, a dolgozó nép a munkás- osztály vezetése alatt halad a ka­pitalizmusból a szoc’alizmus felé. A népi demokrácia funkciójára nézve proletárdiktatúra. Ennek az államnak a feladata, hogy megtör­je a megdöntött és kisajátított földbirtokosok és kap'talsták ellen­állását, hogy meglv'usítson minden kísérletet, mely a tőke hatalmának visszaállítására irányul, hogy a szociaTzmus építésének, a gazda­sági és kulturális felemelkedésének céljaira a proletariátus köré tömö­rítse az egész dolgozó nénet és az imperial’s'a külső ellenséggel szemben megfelelő honvédelmet hozzon létre. Az a népi egység, melynek pár­ját hiába keresnők történelmünk­ben, csak azután jöhetett létre, hogy megvertük az elnyomókat és k’zsákmányclókat. Ezek a politika' győzelmek" tették lehetővé, hogy fokozatosan kiszorítottuk őket álla­munk, gazdaságunk legfontosabb területeiről és megnyithattuk az utat szoc’al’sta építésünk előtt. Gazdaság', fejlődésünkről és problémáiról Kongresszusunk 2. napirendjének keretén belül Gerő elvtárs fog részletesen beszámolná Ezért itt csak röviden Ismertetem a legfontosabb és legjellemzőbb adatokat és tényeket. Mikor jó két és fél évvel ez­előtt a Magyar Dolgozók Pártjá­nak első Kongresszusán eredmé­nyeinkről beszéltem, büszkén hi­vatkoztam arra, hogy gyáriparunk már csak 3 százalékkal termel ke­vesebbet, mint 1938-ban. Az azóta eltelt 30 hónap alatt gyárpari ter­melésünk az 1938-as cvmek kb. a duplájára nőtt: a pontos számítást megnehezíti az, hogy ma egy sor olyan ipar.''két gyáriunk, ame­lyet a felszabadulás előtt Magyar- országon tv :ii készítei'ek. Szocialista iparunk termelése tavaly 35 százalékkal volt na­gyobb, mint 1949-ben. Többet fej­lődött egy évben, mint a kapita­lizmus- idején 20 esztendő alatt. Első Kongresszusunkon, mint je­lentős síkéit említettem, liogy a munkások és tisztviselők színvo­nala elérte az 1938-as év 97 szá­zalékát. Most viszont arról szá­molhatunk be, hogy a .munkások é,s alkalmazottak, "béralapja az ; 1950-es év folyamán több, mliít 3 milliárd forinttal nőtt os bogy a munkások átlagbére 1950 da- cemberében havi 59 forinttal volt magasabb, mint egy év előtt. A nemzeti jövedelem tavaly, ötéves tervünk első esztendejében 20 szá­zalékkal nőtt, többel, mint Horthy Idejében 2 évtized alatt. 1948-bari mint nagy eredményt jelentettem be, hogy 3 éves tervünket, mely­nek beruházásai meghaladják a tízmilliárd forintot, előrelátható­lag két év és öt hónap alatt he fogjuk tudni fejezni. Arra is rá­mutattam, hogy hároméves ter­vünk számait milyen kételkedve; sőt gúnyolódva fogadta a polgári kritika. Viszont az ötéves terv eLsö esztendejében a beruházások összege megközelítette az egész hároméves tervét. Mi 1949-ben, mikor az ötéves tervet kidolgoztuk, nzt tűztük ki célul, hogy e terv megvaiósitá-sá- val lerakjuk a szocializmus alap­jait s ezzel kapcsolatban hazánk fejlett ipari termeléssel rendel­kező mezőgazdasági országtól fejlett mezőgazdasággal rendel­kező ipari ov.vzággá váljék. En- nek. a tervnek a megva-lósí óására öt év alatt 51 milliárd forintot szántunk beruházásokra. Az el- mu’.t év tapasztalatai meggyőz- tek bennünket arról, hogy ezek a célldtüz"' alacsonyak cs ezért új tervet k' 'tettünk, mely 80— 85 milliárd forint beruházást irá­nyoz elő. 05 70 százalékkal töb­bet az eredetinél. S hogy ezek a tervék reálisak, annak egyik bi­zonyítéka az 1950-es év, mélyben a megemelt tervet 109.6 száza­lékra teljesítettük. Leggyorsabban fejlődött építőiparunk, mely ta­valy 13 6 százalékkal termelt töb­bet, mint 1919-ben. Húsz száza­lékkal nőtt meg a munka terme­lékenysége: ez az e-edeti ötéves tervben egy évre előirányzott nö­vekedésnek a duplája. Mindez a tény azt mutatja, hogy alábecsül­tük a szocia'ista ipar lehetőségeit s tartalékainkat, melyekkel ren­delkezünk s melyeket most kez­dünk csak mozgósítani. Mit jelent az új. megemelt öt­éves terv? Elsősorban azt, hogy ez az új terv sokkal tc’bbet ruház be a nehéziparba, ezen belül a vas-, az acé!-, a szén- és a villa­mosenergia terma'ésbe. Számsze­rűleg ez úgy jelentkezik: 37 - 38 mllltárdot kívánunk beruházni a nehéziparba, az eredeti '.oívnék több, mint kétszeresét. 1949-ben. úgy terveztük, hogy gyáriparnak 80.4 százalékkal emelkedik-: az új terv szerint a gyáripar termelése hozzávetőleg háromszorosa a. •— mintegy 200 százalékkal hö s benne a nehézipar csaknem nwg- r.égyszerezödik, A könnyűipar az eredeti terv 72.9 százaléka ir.iyejtt mintegy 150 százalékkal nö. A műit évben a nehézipar ieivnőie­sének értéke csak 2.2 százalékkal volt nagyobb, mint a könnyűipa­ri"': az ötéves terv végén a nehéz­ipar részesedése a termelésben 70 százalékos lesz, a könnyűiparé 30 százalék. A mezőgazdaság beruházását az új terv 40 százalékkal emeli meg. 11 miTiárd forintot szán az új terv több mezőgazdasági gépre, műtrágyára, épületre. A tervezett 22.800 traktor helyett 26 -28 ez­ret kap a mezőgazdaság, öntözött területet nem 118 ezer holddal, hanem 323 ezer holddal fogjuk növelni. Mindezzel lehetővé válik a mezőgazdaság termelésének több, mint 50 százalékos o: ítéléssé. Város- és községfejlesztésre .33 százalékkal iránvoz elő többet a '..uv: 10 mrjlűKk.:. mely ór-zeg 1 Lói többek közi/.; SZÓ ezer .K !*» ír. A Magyar Népköztársaság belső helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents